Varga László: Isten asztaláról

"...Jézus... megkérdezte tőle: Mit kívánsz, mit tegyek veled? Ő így szólt: Uram, hogy lássak. Jézus ezt mondta neki: Láss! A hited megtartott."      Lukács 18,40-42

Ez a nyomorult ember meg van arról győződve, hogy ha Isten akarja, meggyógyulhat. Ez hiányzik sokunk életéből. Amikor meghallja, hogy itt van, aki az ő hite szerint birtokolja az ahhoz szükséges isteni erőt, nincs az az ellenállás, lebeszélés, szidás, ami visszatartaná. Ordít, ahogy a torkán kifér. Neki törik-szakad, hozzá kell jutnia. Enélkül az ellenállhatatlan, vad akarás nélkül nem gyógyult volna meg. Mi sem! Amikor Jézus megkérdezi, mit kívánsz, a nyomorék nem okoskodik, nem udvariaskodik, nem szemérmeskedik, nem beszél mellé, a lényeget, csak a lényeget mondja: "Uram, hogy lássak!" Meri kérni a lehetetlent. Én gyakran látom Jézust mosolyogni. Ebben az esetben is. Mit mondhat az isteni szeretet erre a vad könyörgésre? "Láss!" Ennyi az egész.

Uram, gyáva vagyok. Bocsásd meg nekem, hogy nem tudok elég hangosan kiáltani, amikor ott vagy mellettem! Túlságosan vak vagyok ahhoz, hogy meglássalak. Köszönöm, hogy mindig adsz mellém olyanokat, akik figyelmeztetnek, hogy mellettem állsz. Köszönöm az igehirdetéseket, amikor hallom a hangodat. Mégsincs elég hitem, hogy teljes erőmből hozzád kiáltsak segítségért. Hogy úgy tudjam kiáltani legfontosabb kérésemet, hogy lássak. Hogy lássalak Téged, s általad magamat, rendelésedet, hogy világosan lássam a magam helyét a Te szolgálatodban. Segíts, Uram, és halk, bizonytalan kérésemre is feleld: itt vagyok, szeretlek, láss! Ámen.