Az apostol ezzel fejezi be a meg nem tért ember szomorú képének megrajzolását. Minden erkölcsi eltévelyedés gyökerét az istenfélelem hiányában látja. Az istenfélelem olyan, mint valami gát. Ha megroppan és enged, a zavaros vizek akadály nélkül átcsapnak rajta, elpusztítva mindent. - Ahol nincs istenfélelem, ott a lelkiismeretnek is vége. Ha az erkölcsi törvények többé nem isten törvényei, megszûnik kötelezõ erejük is. Ha a házasságban az ember nem Isten szent rendjét látja, bátran megtöri a hûséget. Amikor az ember elszakad Istentõl, minden egyéb tekintély is összeomlik. Nem hajlandó többé semmiféle felsõbbséget elismerni. Ahol Istent nem félik, ott a szülõket sem. Az ember fölébe helyezi magát a törvénynek s hidegen vesz mindent.
Ahol egy nép nem féli többé Istent, ott csak felbomlás jöhet. Az erkölcsi fogalmak elmosódnak s nem marad egyéb, mint a puszta önzés, mely kíméletlenül tör céljára. Az istenfélelemmel együtt elenyészik a jog és igazság is. Az ember úgy látja, nem az a helyes, amit Isten kíván, hanem amit saját érdekei követelnek meg és az a jogtalan, ami az önzõ kívánságoknak és vágyaknak „megállj"-t parancsol. Az ilyen emberek elõtt a lelkiismeretesség korlátoltság. A becsületességet ostobaságnak tartják.
Ahol az istenfélelemnek nincs többé helye, ott az emberek csak a büntetéstõl és a szégyentõl félnek. Nem azt kérdezik cselekedeteik elõtt: mit szól hozzá majd Isten, hanem azt, hogy mit mondanak majd az emberek? Félelem nélkül cselekszik a gonoszt, csak ki ne derüljön. Valóban igaza van az Igének, mikor az Istentõl való elszakadást tartja a bajok gyökerének, amibõl minden más gonosz is ered. „Elvész az én népem, mivelhogy tudomány (ismeret) nélkül való" - kiáltja Hóseás. Ésaiás pedig Istennek ezzel a szívbemarkoló panaszával kezdi könyvét: „Fiakat neveltem... és õk elpártoltak tõlem... Elhagyták az Urat, megutálták Izrael Szentjét és elfordultak tõle..." - S végül, ahol nincs istenfélelem, ott a hit alapvetõ feltétele is hiányzik. Teljes hitetlenség lesz úrrá az emberen. Ahogyan a hit a lélek helyes viszonyulása Istenhez, úgy a hitetlenség ennek pontosan az ellenkezõje. - Így mutat rá a Biblia e két dologra: az ember dicsõségének és méltóságának, valamint elfajulásának és nyomorúságának titkára.
Ahol egy nép nem féli többé Istent, ott csak felbomlás jöhet. Az erkölcsi fogalmak elmosódnak s nem marad egyéb, mint a puszta önzés, mely kíméletlenül tör céljára. Az istenfélelemmel együtt elenyészik a jog és igazság is. Az ember úgy látja, nem az a helyes, amit Isten kíván, hanem amit saját érdekei követelnek meg és az a jogtalan, ami az önzõ kívánságoknak és vágyaknak „megállj"-t parancsol. Az ilyen emberek elõtt a lelkiismeretesség korlátoltság. A becsületességet ostobaságnak tartják.
Ahol az istenfélelemnek nincs többé helye, ott az emberek csak a büntetéstõl és a szégyentõl félnek. Nem azt kérdezik cselekedeteik elõtt: mit szól hozzá majd Isten, hanem azt, hogy mit mondanak majd az emberek? Félelem nélkül cselekszik a gonoszt, csak ki ne derüljön. Valóban igaza van az Igének, mikor az Istentõl való elszakadást tartja a bajok gyökerének, amibõl minden más gonosz is ered. „Elvész az én népem, mivelhogy tudomány (ismeret) nélkül való" - kiáltja Hóseás. Ésaiás pedig Istennek ezzel a szívbemarkoló panaszával kezdi könyvét: „Fiakat neveltem... és õk elpártoltak tõlem... Elhagyták az Urat, megutálták Izrael Szentjét és elfordultak tõle..." - S végül, ahol nincs istenfélelem, ott a hit alapvetõ feltétele is hiányzik. Teljes hitetlenség lesz úrrá az emberen. Ahogyan a hit a lélek helyes viszonyulása Istenhez, úgy a hitetlenség ennek pontosan az ellenkezõje. - Így mutat rá a Biblia e két dologra: az ember dicsõségének és méltóságának, valamint elfajulásának és nyomorúságának titkára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése