Mindennap az Ige fényében - Imádság bűnbánatért

-Andrew Kuyvenhoven

A mai napon olvasandó igeszakasz: Zsolt 25,1-7

1 Dávidé. URam, hozzád emelkedem lélekben! 2.Benned bízom, Istenem, ne szégyenüljek meg, ne nevessenek ki ellenségeim! 3 Senki se szégyenüljön meg, aki benned reménykedik, azok szégyenüljenek meg, akik ok nélkül elpártolnak tőled!  4.Utaidat, URam, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem! 5 Vezess hűségesen, és taníts engem, mert te vagy szabadító Istenem, mindig benned reménykedem.                        6 Gondolj, URam, irgalmadra és kegyelmedre, melyek öröktől fogva vannak.            7 Ifjúkorom vétkeire és bűneimre ne emlékezz! Kegyelmesen gondolj rám, mert te jóságos vagy, URam!

"Ifjúkorom vétkeire és bűneimre ne emlékezz! Kegyelmesen gondolj rám, mert te jóságos vagy, Uram."

(Zsolt 25,7)

Isten népének énekeskönyve egyszersmind imakönyvük is. Míg olvassuk a Zsoltárok könyvét, Isten tanít minket arra, hogyan tiszteljük őt és hogy imádkozzunk. A 25. zsoltár első hét versében egy mintaimádságot találunk, amely fokozatosan egyre mélyebb gondolatoknak ad hangot. Először szabadulásért imádkozik a zsoltáros: "Ne nevessenek ki ellenségeim!" Azután vezetésért esedezik: "Utaidat, Uram, ismertesd meg velem, ösvényeidre taníts meg engem." És végül bocsánatért imádkozik: "Ifjúkorom vétkeire és bűneimre ne emlékezz." Mélyen tudatában van annak, hogy bűnei számosak és súlyosak. Nem rejti el azokat Isten elől vagy önmaga elől. Az "ifjúkorom vétkei" az oly könnyen elkövetett bűnöket jelenti. Az ifjúság a meggondolatlanság ideje lehet, az az időszak, amikor a szenvedélyek olyan erősek. De az ifjúság elmúlta nem jelenti azt, hogy megszűnünk bűnt elkövetni. Ezért tesz hozzá: "és bűneimre". Ez pedig az érett személyiség tudatosan bűnös tetteit jelenti. A hozzánk legközelebb állók nem tudják személyes bűneink számát és súlyát. Még magunk elől is megpróbálhatjuk azokat elrejteni, állandóan tudatunk legtávolabbi sarkaiba gyömöszölve őket. Ne tegyük ezt! Nézzünk velük szembe becsületesen, és valljuk meg őket Istennek négyszemközt. "Bűneimre ne emlékezz!" - kéri. Majd hozzáteszi: "Gondolj rám!" Ne tekints a bűnökre, tekints a bűnösre. És Isten jóságára alapozza kérését: "mert te jóságos vagy, Uram." "Kegyelmesen gondolj rám." A Jézus mellett keresztre feszített lator hasonlóképpen imádkozott: "Emlékezzél meg rólam!" És meghallgattatott. Ugyanilyen buzgósággal és még nagyobb bizalommal kérhetjük, hogy Isten szeretete ne tekintsen bűneinkre, s hogy állítsa helyre a bűnöst. És mi nem arra alapozzuk kérésünket, hogy Isten úgy általában jó, hanem Isten jóságának legnagyszerűbb kinyilatkoztatására. Ahelyett, hogy azt mondanánk, "a te jóvoltodért", így imádkozunk: "Jézusért gondolj rám".

---