Isten országának a munkásai néha azt a hibát követik el, hogy egy-egy embert nagyon gyorsan igazi keresztyénnek ismernek el, és üdvösséget ígérnek neki.
Fülöp nem követte el ezt a hibát. Mielőtt a főembert keresztyénnek ismerte volna el, s őt a keresztség által a keresztyén gyülekezetbe felvette volna, megvizsgálta. Ez a vizsga egyszerű volt, de alapos. Nem a keresztyén tudomány részleteit kérdezte. Egy volt szükséges: az igazi hit.
Már Jeremiás próféta világosan megmondta, hogy végső soron minden az Istenhez való viszonyunkon múlik. Az 5. részben ezt mondja: "Uram, a Te szemeid nem a hűségre néznek-e?" (hit és hűség a Bibliában egy szóval van kifejezve). A hitnek azonban igazinak kell lennie. Valamiféle észhittel nem elégedett volna meg Fülöp. Azért mondta: "Ha teljes szívedből hiszel, akkor lehet". A főember meg akart keresztelkedni. Így Fülöpnek rá kellett mutatnia a keresztség igazi jelentőségére, hogy az nem más, mint Isten cselekedete az emberen, mintha csak azt mondaná az embernek: fölötted az én megigazító kegyelmem uralkodik. Bizonyára arra is rámutatott Fülöp (amiről Pál is ír a Róm 6-ban), hogy Isten a keresztségben halálos ítéletet mond ki az óemberre.
Mindkettőt teljes szívéből elfogadta a főember, s így helyes kapcsolatba került az Úr Jézussal. - Zeller Sámuel beszélt egyszer egy emberről, aki minden hitére vonatkozó kérdésre ezzel felelt: "Én egy szegény bűnös vagyok, egy senki, de Jézus az enyém. Ő az én egyetlenem és mindenem". Ez teljes szívből fakadt, egészséges hit volt. A főember vizsgája megnyitotta előtte az ajtót Isten országába. A zsidóknál nem lehetett volna teljes jogú tagja a gyülekezetnek, csak prozelita.
A hit az igazi Sión polgárává tette őt, Isten háznépének, Jézus Krisztus testének tagjává.
Boldog az, aki megfelel ilyen vizsgán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése