Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Péter kiment és követte az angyalt, és nem tudta, hogy valóság az, ami történik.      Csel 12,9

Csak sokára értette meg Péter, hogy megmenekült. Mély álomból ébredt föl. Sokáig még félálomban volt. Azt hitte, álmodik. Nem volt előtte világos, hogy menekülése képzelődés-e vagy valóság. Csak amikor az angyal eltávozott tőle, és ő egyedül maradt az utcán, akkor ismerte fel világosan, hogy Isten avatkozott be megmentésére. Hasonló a helyzet az embernek a Sátán és bűn hatalmából való megmenekülésénél is. Amíg az ember a lelki alvás állapotából a teljes üdvbizonyosság állapotába el nem jut, félálomban van, s ebben az állapotában még sok a tisztázatlanság. Az ilyen embereknek adjunk időt. Ha Isten munkálkodik bennük, akkor eljön az a pillanat, amikor boldogan el tudják mondani: "Most tudom igazán, hogy az Úr szabadított meg engem" (Rm 8,31; Zsolt 40,1; Kol 1,12). Bár Péter semmi lényegeset nem tett megmeneküléséért, azonban mégis úgy viselkedett, ahogy arra az adott esetben szükség volt. Azonnal felkelt. Milyen szívesen lemondott a további pihenésről! Pontosan engedelmeskedett az angyal minden utasításának. Nem Péter határozott meg mindent - noha ő vezető volt -, hanem az angyal. Nem akart mindent előre tudni, nem volt kíváncsi, hogyan megy majd végbe szabadulása. Egyet tett: hallgatott megmentőjére, lépésről lépésre követte, és megfogadta utasításait. Benne előttünk áll az igazi hívő képe. Mi önmagunkat sohasem tudjuk kiszabadítani a Sátán köteleiből. Egyszerűen követnünk kell Üdvözítőnket, és az Ő vezetésére kell bíznunk magunkat. Így szabadulunk meg a Sátán bilincseitől.