Miért nevezzük Isten fiát Jézusnak, vagyis Üdvözítőnek?
Azért, mert Ő üdvözít és szabadít meg bennünket minden bűnünkből. És azért is, mert az üdvözség senki másban nem kereshető, sem meg nem található.
Hát hisznek azok is az egyedüli üdvözítő Jézusban, akik üdvösségüket és boldogságukat a szenteknél, vagy önmagukban, vagy másutt keresik?
Semmiképpen nem. Mert valójában megtagadják az egyedüli üdvözítőt, Jézust, pedig szájukkal dicsekednek Vele. Mert egyik a kettő közül: vagy nem tökéletes üdvözítő Jézus, vagy pedig ebben az üdvözítőben kell feltalálni az üdvösségre szükséges összes dolgokat azoknak, akik igaz hittel fogadják el Őt.
Miért nevezzük Őt Krisztusnak, azaz Felkentnek?
Azért, mert az Atya Isten rendelte el és a Szentlélekkel kente fel Őt legfőbb Prófétánkká és Tanítónkká, aki tökéletesen kijelentette Istennek titkos tanácsát és akaratát a mi váltságunk felől. - Továbbá egyetlen Főpapunkká, aki testének egyetlenegy áldozatával megváltott minket és érettünk könyörögve szüntelenül közbenjár az Atyánál. - Végül a mi örökkévaló Királyunkká, aki Igéjével és Lelkével kormányoz minket és a megszerzett váltságban oltalmaz és megtart.
Hát téged miért hívnak keresztyénnek?
Azért, mert hit által Krisztusnak tagja vagyok és így részese az Ő felkenetésének. Hogy így nevéről vallást tegyek. Magamat élő hálaáldozatul Néki adjam. És szabad és jó lelkiismerettel harcoljak ebben az életben a bűn és az ördög ellen. És a másvilágon Ővele együtt uralkodjam örökké minden teremtményen.
„Ezért fel is magasztalta Őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és földalattiaké, és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.” Fil 2, 9-11
A világ nagy részén ismerik ezt a nevet: Jézus Krisztus. Különböző kultúrák és vallások emberei is tudnak róla. Mást-mást gondolnak róla persze sokan, és másként is képzelik el őt. Van, aki szeretettel gondol rá, van, aki imádkozik is hozzá, más pedig csak arról a háborúról tud, amit mondjuk az ő nevében folytatnak egymás ellen a nagyhatalmak.
Jézus Krisztusról sokféle vélemény akad a világon- de ez nem újdonság. Így volt ez abban a korban is, amikor Ő élt. Meg is kérdezte a saját tanítványait (Mt 16) arról, kinek mondják Őt az emberek.
Már akkor is sok válasz létezett erre. Volt, aki felismert Benne Isten fiát, és volt, aki nem. Volt, aki egyenesen azt állította, hogy az ördögtől való, amit Ő csinál. Jézus Krisztus személyére nézve azonban- sőt egész életében, szolgálatában nem az számított, amit az emberek éppen aktuálisan gondoltak róla, hanem az, amit az Atya kijelentett vele kapcsolatban.
Megkeresztelésekor hang hallatszott az égből: „Ez az én szeretett fiam, akiben gyönyörködöm.”
A kijelentés erről tesz bizonyságot, hogy Ő Isten fia volt, akit Ő küldött el a világba.
Hát hisznek azok is az egyedüli üdvözítő Jézusban, akik üdvösségüket és boldogságukat a szenteknél, vagy önmagukban, vagy másutt keresik?
Semmiképpen nem. Mert valójában megtagadják az egyedüli üdvözítőt, Jézust, pedig szájukkal dicsekednek Vele. Mert egyik a kettő közül: vagy nem tökéletes üdvözítő Jézus, vagy pedig ebben az üdvözítőben kell feltalálni az üdvösségre szükséges összes dolgokat azoknak, akik igaz hittel fogadják el Őt.
Miért nevezzük Őt Krisztusnak, azaz Felkentnek?
Azért, mert az Atya Isten rendelte el és a Szentlélekkel kente fel Őt legfőbb Prófétánkká és Tanítónkká, aki tökéletesen kijelentette Istennek titkos tanácsát és akaratát a mi váltságunk felől. - Továbbá egyetlen Főpapunkká, aki testének egyetlenegy áldozatával megváltott minket és érettünk könyörögve szüntelenül közbenjár az Atyánál. - Végül a mi örökkévaló Királyunkká, aki Igéjével és Lelkével kormányoz minket és a megszerzett váltságban oltalmaz és megtart.
Hát téged miért hívnak keresztyénnek?
Azért, mert hit által Krisztusnak tagja vagyok és így részese az Ő felkenetésének. Hogy így nevéről vallást tegyek. Magamat élő hálaáldozatul Néki adjam. És szabad és jó lelkiismerettel harcoljak ebben az életben a bűn és az ördög ellen. És a másvilágon Ővele együtt uralkodjam örökké minden teremtményen.
„Ezért fel is magasztalta Őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és földalattiaké, és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.” Fil 2, 9-11
A világ nagy részén ismerik ezt a nevet: Jézus Krisztus. Különböző kultúrák és vallások emberei is tudnak róla. Mást-mást gondolnak róla persze sokan, és másként is képzelik el őt. Van, aki szeretettel gondol rá, van, aki imádkozik is hozzá, más pedig csak arról a háborúról tud, amit mondjuk az ő nevében folytatnak egymás ellen a nagyhatalmak.
Jézus Krisztusról sokféle vélemény akad a világon- de ez nem újdonság. Így volt ez abban a korban is, amikor Ő élt. Meg is kérdezte a saját tanítványait (Mt 16) arról, kinek mondják Őt az emberek.
Már akkor is sok válasz létezett erre. Volt, aki felismert Benne Isten fiát, és volt, aki nem. Volt, aki egyenesen azt állította, hogy az ördögtől való, amit Ő csinál. Jézus Krisztus személyére nézve azonban- sőt egész életében, szolgálatában nem az számított, amit az emberek éppen aktuálisan gondoltak róla, hanem az, amit az Atya kijelentett vele kapcsolatban.
Megkeresztelésekor hang hallatszott az égből: „Ez az én szeretett fiam, akiben gyönyörködöm.”
A kijelentés erről tesz bizonyságot, hogy Ő Isten fia volt, akit Ő küldött el a világba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése