| 31 Így szólt akkor Jézus azokhoz a zsidókhoz, akik hittek benne: "Ha ti megtartjátok az én igémet, valóban tanítványaim vagytok; 32 megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket." | | 33 Ők ezt kérdezték tőle: "Ábrahám utódai vagyunk, és soha nem voltunk szolgái senkinek: hogyan mondhatod hát, hogy szabadokká lesztek?" 34Jézus így válaszolt nekik: "Bizony, bizony, mondom néktek, hogy aki bűnt cselekszik, a bűn szolgája. | | 35 A szolga pedig nem marad a házban örökre: a fiú marad ott örökre. 36 Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek." |
|
 Ámbár az emberek még mindig nem hajlandók elfogadni az eredendő bűnre vonatkozó keresztyén tanítást, többé már senki nem hiszi, hogy az ember tökéletes szabadságban kezdi életútját. Azok a rossz szokások, amelyeket csecsemőkorunktól fogva felszedhettünk, nem szolgálhatnak magyarázatul az emberi megkötözöttség iszonyatos valóságára. Valamikor bizonyára láttál olyan jelenetet, hogy két ember sétált az utcán, és látszólag szabadon közlekedtek. De amikor közelebb kerültetek, egyszerre észrevetted, hogy kézbilinccsel voltak egymáshoz bilincselve. Először nem láttad a vékony láncot, közelebb kellett menned. Így van ez akármelyikünkkel. Ha gondosan megnézzük, kiderül, hogy ott van a lánc.
Amikor imádkozunk, hogy Isten akaratát cselekedhessük, akkor azt is kérjük Istentől, hogy törje össze béklyóinkat. Képtelenek vagyunk futni, ha lábaink össze vannak kötve. Nem tudunk oda menni, ahová Isten akarja hogy menjünk, amíg vannak olyan erők, amelyek visszatartanak.
Elvben minden keresztyén megszabadult a bűntől, hogy engedelmeskedjék az Atyának. Többé már nem lehetetlen, hogy Isten tetszésére legyünk, mert a Fiú megszabadított bennünket.
De a bilincsek eltávolítása egy folyamat is. Ezeknek a vékony, de szívós kötelékeknek némelyikét csak akkor vesszük észre, ha Krisztus fényözöne sugározza be életünket. Például lehetnek olyan erők a környezetünkben - s ezekhez nagyon hozzáidomultunk és hozzászoktunk -, amelyek tényleg visszatartanak bennünket attól, hogy hűséges szolgái legyünk Istennek. Imádkozzunk hát, hogy a Fiú tegyen minket szabaddá és semmi más ne számítson nekünk, csak Isten akaratának a cselekvése.
Csak akkor vagyunk szabadok, ha teljes szívünkből tudunk engedelmeskedni Istennek. Mégis úgy találjuk, hogy az Isten szolgálatára irányuló vágyainkat egyéb vágyak gátolják. Még mindig van fenntartás szeretetünkben. Még mindig van valami kelletlenség, még az engedelmességben is.
Az eljövendő élet szépsége abban van, hogy teljesen szabadok leszünk a szolgálatra. Fenntartás nélkül tudjuk majd átadni magunkat szeretetben. Szívünket és mindenünket Istennek adjuk majd. Akkor majd azzal ünnepeljük korlátlan szabadságunkat, hogy tökéletesen engedelmeskedünk. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése