- 1Kor 13,7-8a.
Ismerem a nem működő kapcsolatok szívhasogató reménytelenségét. Az egymás mellett létezést. A hangtalan feszültséget. A könnyeket.
Házasságom első 5 éve nagyon nehéz volt. Összekerült két bűnös ember, ki-ki a maga hátizsákjával, irreális elvárásaival, igen erős akaratával.
Kiabáltunk egymással. De volt szómegvonás is. Ajtócsapkodás. Keserűség. Töprengés a feladásról. Az a nyomasztó érzés, hogy soha, de soha nem lesz változás jó irányba. Na, ekkor kezdtem meghallani a hazugságokat:
· Tévedés volt hozzámennem.
· Éreztetnie kéne velem, hogy szeret.
· Van valaki, aki jobban megfelel.
Elhittem a hazugságokat. Lassan körülszőtték a szívemet, és teljesen összezavartak. Csak azt láttam már, ami rossz a férjemben. Nem láttam benne a jót. És nem láttam magamban a rosszat.
És nem röstelltem megosztani mindezt a barátnőimmel.
Többen egyetértően bólogattak, s ezzel igazolva éreztem magam. De egy valaki nem bólogatott. Ő ezt mondta: „Értem, hogy gondolkodsz. De mit szól a Biblia?”
Huhhh. A Biblia? Nem gondoltam, hogy jámbor javaslata segíthetne. Ám a következő napokban újra meg újra hallottam magamban az indítványát, hogy üssem fel a Bibliát.
Vonakodva és szkeptikusan megtettem egyik délután. A barátnőm több helyet is javasolt, köztük az 1Kor 13-at. Ahogy elolvastam a listát arról, milyen kéne, hogy legyen a szeretet, nagyon elcsüggedtem. Az én szeretetem nem volt jóságos, nem volt türelmes, nem volt állhatatos. A szeretet, amit a férjem iránt éreztem, súlyosan sérült volt.
Becsuktam a Bibliát. Mást nem tett, csak még rosszabbul éreztem magam. Ennyit erről.
Aztán pár nappal később hallottam egy interjút egy keresztény rádióadón. Egy pár beszélt ugyanezekről az igeversekről. Gyorsan tovább akartam kapcsolni egy szájbiggyesztéssel – ugyan mit tudják ők, milyen nehéz tud lenni -, amikor egyikük mondott valamit, ami megállított:
Házasságom első 5 éve nagyon nehéz volt. Összekerült két bűnös ember, ki-ki a maga hátizsákjával, irreális elvárásaival, igen erős akaratával.
Kiabáltunk egymással. De volt szómegvonás is. Ajtócsapkodás. Keserűség. Töprengés a feladásról. Az a nyomasztó érzés, hogy soha, de soha nem lesz változás jó irányba. Na, ekkor kezdtem meghallani a hazugságokat:
· Tévedés volt hozzámennem.
· Éreztetnie kéne velem, hogy szeret.
· Van valaki, aki jobban megfelel.
Elhittem a hazugságokat. Lassan körülszőtték a szívemet, és teljesen összezavartak. Csak azt láttam már, ami rossz a férjemben. Nem láttam benne a jót. És nem láttam magamban a rosszat.
És nem röstelltem megosztani mindezt a barátnőimmel.
Többen egyetértően bólogattak, s ezzel igazolva éreztem magam. De egy valaki nem bólogatott. Ő ezt mondta: „Értem, hogy gondolkodsz. De mit szól a Biblia?”
Huhhh. A Biblia? Nem gondoltam, hogy jámbor javaslata segíthetne. Ám a következő napokban újra meg újra hallottam magamban az indítványát, hogy üssem fel a Bibliát.
Vonakodva és szkeptikusan megtettem egyik délután. A barátnőm több helyet is javasolt, köztük az 1Kor 13-at. Ahogy elolvastam a listát arról, milyen kéne, hogy legyen a szeretet, nagyon elcsüggedtem. Az én szeretetem nem volt jóságos, nem volt türelmes, nem volt állhatatos. A szeretet, amit a férjem iránt éreztem, súlyosan sérült volt.
Becsuktam a Bibliát. Mást nem tett, csak még rosszabbul éreztem magam. Ennyit erről.
Aztán pár nappal később hallottam egy interjút egy keresztény rádióadón. Egy pár beszélt ugyanezekről az igeversekről. Gyorsan tovább akartam kapcsolni egy szájbiggyesztéssel – ugyan mit tudják ők, milyen nehéz tud lenni -, amikor egyikük mondott valamit, ami megállított:
„A szeretet nem érzés, hanem elhatározás.”
Hoppá.
Amint odajutottam, felnyitottam újra az 1 Korintus 13-at. Most nem úgy olvastam a listát, hogy mi az, amit éreznem kellene, hanem úgy, hogy mit kell elhatároznom, milyenné kell tennem a szeretetemet. A szeretetem legyen jóságos. A szeretetem legyen türelmes. A szeretetem legyen állhatatos. Nem azért, mert úgy érzem, hanem azért, mert úgy akarom.
Közben Isten a férjem lelkén is munkálkodott. Együtt határoztuk el, hogy igazodunk az 1 Korintus13-hoz, szeretetdöntéseket hozunk ebbe az irányba. Lassacskán a közénk épült kőfal kezdett lebomlani.
Nem volt könnyű. Nem történt meg egyik napról a másikra. De lassan az egymáshoz való hozzáállásunk, az egymás felé irányuló cselekedeteink átalakultak. Már nem hittem a házasélet hazugságainak, 3 igazsággal cseréltem fel őket:
· A jó házasság nem arról szól, hogy jó társad van, hanem inkább arról, hogy jó társ vagy.
· A szeretet elhatározás.
· A szomszéd füve nem zöldebb. A fű ott zöldebb, ahol öntözik és gondozzák.
Bizonyára te is hallottad már a házasélet hazugságait. Fáj a szívem érted, ha nehéz házasságban élsz. Hidd el, tudom, hogy a rosszul működő kapcsolatok sokkal bonyolultabbak annál, semhogy egy ilyen elmélkedés megoldhatná őket. De talán volt valami, ami egyetlen kis csomót fel tud oldani, vagy egy villanásnyi reményt sugároz a mai napodba.
Uram, köszönöm az igazságokat, amikre tanítasz, akkor is, ha nehéz szívvel olvasom őket. Köszönöm Neked Szentlelkedet, Aki segít elfordulnom a hazugságoktól, hogy a Te Igazságodban járjak. Jézus nevében, Ámen.
Hoppá.
Amint odajutottam, felnyitottam újra az 1 Korintus 13-at. Most nem úgy olvastam a listát, hogy mi az, amit éreznem kellene, hanem úgy, hogy mit kell elhatároznom, milyenné kell tennem a szeretetemet. A szeretetem legyen jóságos. A szeretetem legyen türelmes. A szeretetem legyen állhatatos. Nem azért, mert úgy érzem, hanem azért, mert úgy akarom.
Közben Isten a férjem lelkén is munkálkodott. Együtt határoztuk el, hogy igazodunk az 1 Korintus13-hoz, szeretetdöntéseket hozunk ebbe az irányba. Lassacskán a közénk épült kőfal kezdett lebomlani.
Nem volt könnyű. Nem történt meg egyik napról a másikra. De lassan az egymáshoz való hozzáállásunk, az egymás felé irányuló cselekedeteink átalakultak. Már nem hittem a házasélet hazugságainak, 3 igazsággal cseréltem fel őket:
· A jó házasság nem arról szól, hogy jó társad van, hanem inkább arról, hogy jó társ vagy.
· A szeretet elhatározás.
· A szomszéd füve nem zöldebb. A fű ott zöldebb, ahol öntözik és gondozzák.
Bizonyára te is hallottad már a házasélet hazugságait. Fáj a szívem érted, ha nehéz házasságban élsz. Hidd el, tudom, hogy a rosszul működő kapcsolatok sokkal bonyolultabbak annál, semhogy egy ilyen elmélkedés megoldhatná őket. De talán volt valami, ami egyetlen kis csomót fel tud oldani, vagy egy villanásnyi reményt sugároz a mai napodba.
Uram, köszönöm az igazságokat, amikre tanítasz, akkor is, ha nehéz szívvel olvasom őket. Köszönöm Neked Szentlelkedet, Aki segít elfordulnom a hazugságoktól, hogy a Te Igazságodban járjak. Jézus nevében, Ámen.
Hozzászólások:
Egyszer már elém került ez az írás, azonban akkor én is valahogy úgy voltam vele, mint te az 1Kor 13-mal: úgy gondoltam, hogy úgysem tudod, hogy én hogy érzek. Viszont most már teljesen értem, hogy miről beszélsz.
Mi még csak most vasárnap leszünk 1 éves házasok, de azt tudom mondani, hogy az első 7-8 hónap szörnyű volt. Rengeteget veszekedtünk, s azok voltak, amiket te leírtál: ajtócsapkodás, beszédmegvonás stb.
Néha már azt gondoltuk, hogy nem kellett volna összeházasodnunk, s el kellene válnunk. Közben persze sokat imádkoztunk mindketten, de leginkább arról szóltak az imák, hogy a másik változzon meg, s ne legyenek konfliktusaink.
Aztán egy nap már annyira elharapózódott a kapcsolatunk, hogy én haza sem akartam menni, mert nem akartam találkozni vele. A saját férjemmel, akit közben elképesztően szerettem. Végül hazamentem, s a szokásos történt: veszekedtünk. Ő elrohant, én pedig felhívtam egy barátomat, s elmeséltem neki, hogy már megint mi történt. Aztán egyszer csak beugrott, hogy miért nem tudom elmesélni a férjemnek is, hogy mi játszódik le bennem, hogy hogyan érzek, hogy mik bántanak, hogy mennyire rossz vele állandóan veszekedni és, hogy mennyire szeretem mégis. Ugyanis ezeket meséltem el a barátomnak is, s persze teljesen őszintén és emberi hangsúllyal. Mikor hazajött a férjem, összeszorítottam a fogamat, félretettem az összes addigi szokásomat, s elmondtam szinte szóról-szóra ugyanazt(s ugyanolyan hangnemben), mint amit pár perccel azelőtt másnak. S akkor ott valami megváltozott. Elmondtam neki mindent, s ő is elmondott mindent, hogy mit miért csinál és, hogy miből alakultak ki ezek neki stb.... Együtt sírtunk, s rájöttünk arra, hogy mennyire nem voltunk egymással szeretteljesek. Nem voltunk türelmesek, jóságosak, állhatatosak. Leültünk együtt imádkozni. Megfogadtuk Istennek, hogy bármi történjék is, mi örökre együtt maradunk, itt vagyunk Ő előtte, s hajlandóak vagyunk bármit megtenni azért, hogy együtt maradjunk, s boldogan éljük le a hátralevő életünket. Segítsen abban, hogy a másik érdekeit nézzük a helyzetekben, hogy szeretettel tudjunk egymáshoz szólni, hogy szeretetben tudjuk megoldani a problémákat. Ugyanis problémáink voltak. Volt 3-4 igazán nagy gondunk, s mellette több kisebb.
Azóta is vannak veszekedések? Igen. Azóta is volt, hogy haragudtunk egymásra? Igen. Hiszen a változás egy lassú, nehéz folyamat. Figyelni arra, hogy hogyan szólok a másikhoz, mit mondok neki, nem-e bántom meg vele. Eleinte sokszor kétszer mondtuk el a dolgokat: elsőnek a szokásaink szerint(beszólva, haraggal stb.), aztán bocsánatot kértünk, s elismételtük emberi hangon.
De ez csak egy dolog, mert más problémáink is voltak: azok még nem oldódtak meg, de látszanak megoldódni. Keresztény könyveket olvasunk az adott témákról, s ami nagyon sokat jelentett a házasságunknak: EGYÜTT OLVASSUK A BIBLIÁT, s MINDEN NAP.
Sokat imádkozunk a kapcsolatért, együtt is, külön is, sokkal jobban odafigyelünk a másik szavára, hiszen a másik nem azért mondogat valamit állandóan, hogy rosszat akarjon vele, hanem, mert őt tényleg zavarja a probléma.
100 szónak is 1 a vége: el kell határozni,hogy az ember szereti a másikat, s képes mindent megtenni azért, hogy jó legyen Neki. Ha pedig már az erőnk végéhez érünk, akkor mást nem tehetünk, mint, hogy Istenhez fordulunk.
Szia!
Mi tiz eve vagyunk hazasok, es hazassag elott ot evig ismertuk egymast. Megis az elso ev nagyon nehez volt, es meg vagy ot evig kemenyen meg kellett dolgozni a szeretetert. Igaz, hogy mai napig is odafigyelunk egymasra, megbeszelunk mindent oszinten, es egyutt imadkozunk. A hazassag, es a szeretet kemeny lelki munka. Nem jon magatol. Isten segitsege nelkul ma nem lennenk tiz eves hazasok. Benned nagyon magamra ismertem. En is azt hittem, hogy esszel mindent meg lehet erteni. Aztan jott a szerelem, es sok minden megvaltozott. Az elet nem tokeletes, ahogy mi sem vagyunk azok. Az Ur ereje es segitsege nelkul semmit sem lehet elerni, foleg a szeretet teren. Az Ur aldasa es segitsege legyen az eleteden. Szeretettel udvozol Melinda
Én pont fordítva vagyok. Az első 8-10 év nagyon jó volt. Aztán a gyerekek, a napi robot, az építkezés, s mind ezt remekül túléltük, s most 30 év után gyötrődünk, mert úgy érzi, nem vele foglalkozok a legtöbbet, nem neki ugrok ha hív, stb. S közben nem bírom megszakadok. Három gyerekre, háztartásra, kertre figyeljek, csináljam, nem tudom meddig bírom. Bízva bízok mikor olvasom a bejegyzéseiteket, s erőt merítek belőle. Jó lenne másképp lenne. Imádkozok Istenhez. Az Úr áldjon benneteket.!
Drága Hozzászóló!
Nagyon sok erőt kívánok a mindennapok küzdelmeihez. Olyan jó, hogy Istenhez fordulhatunk útmutatásért, tanácsért, erőért, házasságunkért!
Nem tudom, ismered-e a Tűzálló (vagy a Szerelempróba) című filmet?
Ha esetleg szívesen megnéznéd, a linket itt találod:
http://www.kegyelem.net/videok/film/tuzbiztos-hazassag-szerelemproba-video_c9fc72dc1.html
Ha esetleg szívesen megnéznéd, a linket itt találod:
http://www.kegyelem.net/videok/film/tuzbiztos-hazassag-szerelemproba-video_c9fc72dc1.html
A filmben említett könyv itthon is megvásárolható a "Merj szeretni" címen.
Érdemes lenne megnézned a filmet, és ha Isten indít rá, elindulni a könyvben leírt 40 napos programon!
Szilárdan hiszem, hogy Isten minden kapcsolatot meg tud újítani!
Isten oltalmazzon, őrizzen és vezessen ezen az úton! Isten áldjon! <3
Isten oltalmazzon, őrizzen és vezessen ezen az úton! Isten áldjon! <3
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése