Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-OLTÁRTÓL OLTÁRIG

A mai napon olvasandó igeszakasz: 1Móz 12,4-9

4 Abrám elment, ahogyan azt az ÚR mondta neki, és Lót is vele ment. Abrám hetvenöt éves volt, amikor kijött Háránból. 5 Fogta Abrám Szárajt, a feleségét, és Lótot, a testvére fiát, meg minden szerzeményüket, amit csak szereztek, mindenkit, akikre Háránban tettek szert, és elindultak, hogy Kánaán földjére menjenek. El is érkeztek Kánaán földjére. 6 Majd átvonult Abrám az országon egészen a sikemi szenthelyig, Móré tölgyeséig. Akkor még kánaániak voltak ezen a földön. 7 Az ÚR megjelent Abrámnak, és ezt mondta: A te utódaidnak fogom adni ezt a földet! Ő pedig oltárt épített ott az ÚRnak, aki megjelent neki. 8 Onnan továbbvonult a Bételtől keletre eső hegyvidékre, és felütötte sátrát. Bétel esett nyugatra, Aj pedig keletre. Oltárt épített ott is az ÚRnak, és segítségül hívta az ÚR nevét. 9 Azután útnak indult Abrám, és továbbvonult a Délvidék felé.

"Ő pedig oltárt épített ott (ti. Sikemnél) az Úrnak, ... Oltárt épített ott is (ti. Bételnél) az Úrnak."

(1Móz 12,7-8)

Az út az Eufrátesz síkságától Juda dombjáig öt versszakban van elmondva. Szárajnak, gyermektelen feleségének és unokaöccsének, Lótnak a társaságában Ábrám virágzó országot hagyott ott. Ábrám és házanépe északról nyomult be Kánaánba, és haladt déli irányba, egészen a júdeai pusztaságon lévő Bételig. Ez volt az a nagy utazás, a történelmi jelentőségű utazás, amelynek során az érdeklődés központja, az isteni kijelentés fókusza Kánaánba került át a következő 2000 évre. A beszámoló mégis olyan mértéktartó, mint amilyen rövid. Kilométerek százai és események sokasága van belesűrítve néhány mondatba. De kétszer történik említés arról, hogy Ábrám oltárt épített az Úrnak. Az oltár azt a pontot jelöli, ahol Isten szól, és Ábrám hitben válaszol. Az oltárok azok a helyszínek, ahol Ábrám az ő Istenével találkozik. A hosszú út valamennyi veszélyét és szépségét ki lehet hagyni az úti feljegyzésből, de az oltárépítés fontos. Itt van hát az Istennel élt élet egyik kiemelkedő vonása. Az előrehaladást nem a megtett kilométerek és a mindennapi események jelzik. Mindezeket mellőzni lehet, amikor megírják a beszámolót. De az oltárépítés alkalmai olyan lényeges kérdések, amelyeket meg kell említeni. Ezért az Istennel élt élet titok marad a kívülállónak. Minden más élet állomásai: a diploma megszerzésétől, az előléptetésen át a fizetési jegyzékig. Az emberek életútjukat azokkal a házakkal mérik, amelyekben laktak, s az utazásaikkal, amelyeket megtettek. Az Istennel élő ember életét azonban az oltártól oltárig megtett út méri. Az ilyen élet akkor éri el a célját, amikor majd Isten jelenléte zavartalan lesz és utolsó ígérete is beteljesül: "...hogy eljussak Isten oltárához, Istenhez, akinek ujjongva örülök. Hadd magasztaljalak ... Isten, én Istenem". (Zsolt 43,4).