Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Áron öntött borjút csinált... Mózes fogta a borjút, tűzben megégette és apróra törte.      2Móz 32,4. 20

Az aranyborjú története megmutatja, hogy mi a különbség a gyenge és a határozott nevelő között. Mózesnek határozott keze volt. Megvolt benne az istenfélő nevelő szilárdsága, aki határozottan és komolyan tudott bánni a reá bízott lelkekkel. Áronból hiányzott ez a szent határozottság. Hamis engedékenységből teljesítette a nép akaratát, s ezzel tulajdonképpen bukásuk szerzőjévé vált. A Szentírás ezt mondja: "Áron megvadította (fegyelmezetlenné tette) a népet". (25. v.) Szinte túlzottnak látszik ez a kifejezés, mert Áron csak hagyta magát a néptől befolyásoltatni. A Biblia azonban eltalálja az igazságot. Áronnak isteni határozottsággal szembe kellett volna szállnia a néppel, amikor az a bálványszobor elkészítését kívánta. Mivel ezt nem tette meg, így tulajdonképpen a nép fegyelmezetlenségének okozója lett. Részéről ez csak engedékenységnek tűnt, de a 3000 ember haláláért és az azzal kapcsolatos nyomorúságokért való felelősség az ő lelkiismeretét terhelte. Nagyon komoly figyelmeztetés ez minden nevelőnek! A Biblia mindig biztosan talál ítéletében. S ha nem vonakodik az akkori főpapról azt mondani, hogy ő tette fegyelmezetlenné a népet, hogyan fog ítélni azokról a szülőkről, akik gyengék a gyermekeikhez, s megengedik nekik, hogy a világi élvezetek és a hiúság bálványképeit körültáncolják! Isten ítélete így szólna felettük: TI! Ti pusztítjátok el gyermekeiteket, nem a barátok és barátnők és mások, akikre a felelősséget hárítani akarjátok. Isten őrizzen meg bennünket olyan ítélettől, amilyen Áront érte, akinél hiányzott a szent és határozott nevelői kéz, amely egyedül Isten tetszését keresi.