Az Úristen Izrael népének millióit negyven éven át naponként táplálta a pusztában, ahol sem vetés nem volt, sem aratás. Minden reggel ott volt a tábor körül a mennyei kenyér, az apró gömbölyű manna. Olyan íze volt, mint a mézes pogácsának. Főzhették is, süthették is. Minden reggel újból kellett szedniük. Amit a napi szükségleten felül gyűjtöttek, megromlott. így minden reggel kimentek gyűjteni. Nem volt más náluk, csak üres edény. S naponként táplálta őket Isten, a jóságos Atya.
Az izraelitáknak a mannával való táplálása jelképe annak, hogy Isten hogyan táplálja naponta újszövetségi népét azzal a mennyei mannával, amelyet Jézus Krisztusban ajándékoz nekünk Urunk. A névleges és látszatkeresztyének elmondhatják reggelenként a megszokott imádságukat, de nem keresnek és nem is találnak "mannát".
Az igazi keresztyének azonban nem indulnak úgy az új napnak, hogy ne keresnék és meg ne nyernék belső emberük erősítését. Minden reggel úgy jelennek meg Isten előtt, mint koldusok. Imádságukban ügyeiket Uruk elé tárják. Így nyernek bizonyságot afelől, hogy az Úr hordozza őket naponként és elvégzi, amire ők képtelenek. Ez a "manna".
De az igazi keresztyén nemcsak imádkozik. Olvassa is szeretett könyvét, a Bibliát, kutatja imádkozva Istennek azt az Igéjét, amely éppen arra a napra jelent sokat számára.
Így használjátok a Bibliát? Tanuljátok meg ezt a drága művészetet! Szegények vagytok e nélkül, szegényebbek, mint a testileg éhező emberek.
Én az Isten Igéjének mannáját ajánlom néktek, mint a belső ember erőforrását a tisztátalan, gyűlölködő, kevély gondolatok ellen.
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése