Andrew Kuyvenhoven: Mindennap az Ige fényében-A SZOLGA OLYAN, MINT A MESTER

A mai napon olvasandó igeszakasz: ApCsel 7,51-60

51 Ti kemény nyakú, körülmetéletlen szívű és fülű emberek, mindig ellene szegültök a Szentléleknek, atyáitokhoz hasonlóan ti is. 52 A próféták közül kit nem üldöztek a ti atyáitok? Meg is ölték azokat, akik megjövendölték az Igaznak eljövetelét. Most pedig az ő árulóivá és gyilkosaivá lettetek ti, 53 akik bár angyalok közvetítésével kaptátok a törvényt, mégsem tartottátok meg." 54 Amikor ezeket hallották, haragra gerjedtek szívükben, és fogukat csikorgatták ellene. 55 Ő azonban Szentlélekkel telve az égre függesztette a tekintetét, és látta Isten dicsőségét és Jézust, amint az Isten jobbja felől áll. 56 Ekkor így szólt: "Íme, látom az eget megnyílva, és az Emberfiát, amint az Isten jobbja felől áll." 57 Erre hangosan kiáltoztak, bedugták a fülüket, és egy akarattal rárohantak; 58 azután kiűzték a városon kívülre, és megkövezték. A tanúk pedig felsőruháikat egy Saul nevű ifjú lába elé tették le. 59 Amikor megkövezték Istvánt, az így imádkozott: "Úr Jézus, vedd magadhoz lelkemet!" 60 Azután térdre esett, és hangosan felkiáltott: "Uram, ne ródd fel nekik ezt a bűnt!" És amikor ezt mondta, meghalt.

"Azután térdre esett, és hangosan felkiáltott: Uram, ne ródd fel nekik ezt a bűnt."

(ApCsel 7,60)

Az embereket érdekli a mártírok története. A mártírokról szóló könyvek a középkor "bestsellerei" (divatos könyvújdonság) voltak. Igaz, hogy manapság egy kiadó nagyobb sikerre számíthat egy utcanő életrajzával, mint egy keresztyén mártír történetével, azonban valamennyi szekta és sok egyház továbbra is érdeklődik saját mártírjai és hősei iránt. A Biblia nagyon mértéktartó ebben az ügyben. Jakab apostol halálát kevesebb mint egy mondatban említi meg. (ApCsel 12,2). Nem mondja el, hogy hol és hogyan halt meg Pál és Péter. Ha tudnánk, egy tucat templomot építenénk, meg vagy húsz kegyhelyet. Milliók zarándokolnának el arra a helyre, ahol ők meghaltak. De a Biblia éppúgy ellene van minden ilyesminek, ahogy az emberek "odáig vannak érte". Ezért látszik különösnek, hogy az első mártírnak, Istvánnak a haláláról figyelemreméltó részletességgel hallunk. De amikor közelebbről megnézzük a beszámolót, feltűnik nekünk az a párhuzam, amely Jézus halála és István halála között van. Egyszerre megértjük hogy miért is akarja a Szentlélek közölni velünk az első mártír történetét. István halála annak a kinyilatkoztatása, hogy "a tanítvány nem feljebbvaló a mesternél... Elég a tanítványnak, ha olyan, mint a mestere, és a szolgának, ha olyan, mint az Ura" (Mt 10,24-25). Jézus komolyan gondolta, amikor így szólt: "Ha valaki utánam akar jönni, ... vegye fel a keresztjét." Istvánnal úgy bántak, ahogy annak idején Jézussal is. A szolga imádsága a mester imádsága volt. Nincs nagyobb megtiszteltetés, mint amikor a tanítvány olyan, mint a tanítója. A vezetőket és a mártírokat olyan mértékben kell tisztelnünk, amennyire megtanítják nekünk, hogy hogyan legyünk igazi tanítványok. A példát azonban maga Krisztus mutatja nekünk: így éljünk. És halálunkkal is Őt kell dicsőítenünk.