2017. március 8., szerda

Charles H. Spurgeon: Harmatgyöngyök és aranysugarak

„Sok nyomorúságon át kell bemennünk az Isten országába.”
(Apostolok cselekedetei 14,22)


Isten gyermekeinek sok nehézséggel kell megküzdeni. Amikor Isten az övéit kiválasztotta, nem az volt a szándéka, hogy azok soha se legyenek nyomorúságokkal meglátogatva. A nyomorúság kemencéjében választattak el, s ez az elválasztás nem azért történt, hogy földi örömöt és békességet nyerjenek. A halálos ágytól és a halandó test szenvedéseitől való megszabadulásra vonatkozólag nem nyertek ígéretet, de mikor az Úr kiváltságaikról szóló levelüket megírta, egyben azt is elrendelte, hogy az okvetlen bekövetkező áldások mellől a fenyítékeknek sem szabad hiányozni. A megpróbáltatások örökségünkhöz tartoznak. Isten szent elhatározásában nekünk szánta ezt és Krisztus az Ő utolsó akaratában megerősíti azt. Amilyen bizonyos, hogy a csillagokat kezei alkották és pályájukat Ő megszabta, épp olyan bizonyos, hogy próbáltatásaink Tőle jönnek. Azok idejét, helyét, nagyságát és az azok által ránk gyakorolt hatást megállapította. Értelmes emberek soha nem gondolnak arra, hogy a nyomorúság el fogja őket kerülni. Ha azt tennék mégis, tévednek, mert elődeik közül egy sem lett megkímélve attól. Gondoljatok Jób türelmére, emlékezzetek Ábrahámra, aki megpróbáltatott és a sok nyomorúság között nyilvánult hite folytán „a hívők atyjává”. Figyeljétek meg az ősatyák, próféták, apostolok és vértanúk életét: azt fedezitek fel, hogy a kegyelem edényei közül egy sem lett megkímélve a nyomorúságok kemencéjében való megtisztítástól. Régtől fogva elrendeltetett, hogy a nyomor keresztje ott álljon a kegyelem edényein, mint királyi címer, amely őket, mint a király dicsőségének edényeit ékesítse. Jól lehet az Isten gyermekeinek útja a nyomorúság, mindannak dacára vigasztalja őket az a tudat, hogy Mesterük megelőzte őket ezen az úton. Jelenléte és irgalmassága felüdíti, kegyelme hordozza, példája pedig tanítja őket tűrni. Ha pedig megnyerik örökség gyanánt azt az „országot”, akkor többet kapnak, mint csupán kárpótlást azon „nyomorúságok” helyett, amelyeken át kellett menniük, hogy dicsőségbe juthassanak.




„A mennyország örömébe,
Nyomor útján juthatunk be.”

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése