A világ Isten műve. Tegyük szebbé sorsát, becsüljük meg Istent!
Magyarázat
Jézus ezt a példázatot azoknak mondja, akikre Isten igéje bízatott, hogy azt hűségesen tartsák meg és adják tovább. Egy-egy házi csoporton ennél a résznél szinte mindig akad valaki, aki elkezd olyan eseteket sorolni a saját múltjából, tapasztalataiból, amelyek arról szólnak, hogy mások milyen hűtlenek voltak Isten igéjén, míg magát a szőlő tulajdonosának szolgájaként azonosítja. Ekkor többnyire felteszem a kérdést: Mi az, amit rád bízott Isten ebben az életben a példázat alapján, ami a te feladatod? Ez általában lefagyasztja az illetőt.
Olyan könnyen tudunk másokra mutatni, hogy ő és ő nem tölti be a küldetését, micsoda életet él! Közben viszont elnézően „megfeledkezünk” arról, hogy mi is olyan emberek vagyunk, akikre azt bízta Isten, hogy hűségesen tartsák meg és adják tovább az ő igéjét. Vajon mi hogyan bánunk a ránk bízott dolgokkal? Vajon mi átadjuk Isten igéjét? Ha nem tesszük, azzal nem lesz kevesebb Isten szava, az nem csorbul, a mi életünk viszont igen. A feladatot, az embereket rábízza másra, mi viszont könnyen elveszhetünk. Két kérdéssel hadd zárjam:
1. Tisztában vagy azzal, mi bízatott rád?
2. Elvégzed azt, vagy megkockáztatod, hogy elveszítsen a gazda?
(Boncz Zoltán)
„Jézus ekkor példázatokban kezdett szólni hozzájuk: „Egy ember szőlőt ültetett, körülkerítette, borsajtót ásott, és őrtornyot épített. Azután bérbe adta munkásoknak, és idegenbe távozott. Majd amikor eljött az ideje, elküldött a munkásokhoz egy szolgát, hogy megkapja a részét a szőlő terméséből. De azok megfogták a szolgát, megverték, és elküldték üres kézzel. Ismét elküldött hozzájuk egy másik szolgát, ezt meg fejbe verték, és meggyalázták. Újból küldött egy szolgát; ezt megölték, azután sok más szolgát is, akik közül némelyeket megvertek, másokat megöltek. Egy valakije volt még, a szeretett fia. Utoljára őt küldte el hozzájuk, mert így szólt: Fiamat meg fogják becsülni. A munkások azonban ezt mondták maguk között: Ez az örökös, gyertek, öljük meg, és mienk lesz az örökség! Megragadták, megölték, és kidobták a szőlőn kívülre. Mit tesz hát majd a szőlő ura? Eljön, és elveszíti a munkásokat, azután másoknak adja a szőlőt. Ezt az írást sem olvastátok: Az a kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő; az ÚRtól lett ez, és csodálatos a mi szemünkben?” Ekkor szerették volna elfogni őt, de féltek a sokaságtól. Rájöttek ugyanis, hogy róluk mondta a példázatot. Ezért otthagyták őt, és elmentek.”
Magyarázat
Jézus ezt a példázatot azoknak mondja, akikre Isten igéje bízatott, hogy azt hűségesen tartsák meg és adják tovább. Egy-egy házi csoporton ennél a résznél szinte mindig akad valaki, aki elkezd olyan eseteket sorolni a saját múltjából, tapasztalataiból, amelyek arról szólnak, hogy mások milyen hűtlenek voltak Isten igéjén, míg magát a szőlő tulajdonosának szolgájaként azonosítja. Ekkor többnyire felteszem a kérdést: Mi az, amit rád bízott Isten ebben az életben a példázat alapján, ami a te feladatod? Ez általában lefagyasztja az illetőt.
Olyan könnyen tudunk másokra mutatni, hogy ő és ő nem tölti be a küldetését, micsoda életet él! Közben viszont elnézően „megfeledkezünk” arról, hogy mi is olyan emberek vagyunk, akikre azt bízta Isten, hogy hűségesen tartsák meg és adják tovább az ő igéjét. Vajon mi hogyan bánunk a ránk bízott dolgokkal? Vajon mi átadjuk Isten igéjét? Ha nem tesszük, azzal nem lesz kevesebb Isten szava, az nem csorbul, a mi életünk viszont igen. A feladatot, az embereket rábízza másra, mi viszont könnyen elveszhetünk. Két kérdéssel hadd zárjam:
1. Tisztában vagy azzal, mi bízatott rád?
2. Elvégzed azt, vagy megkockáztatod, hogy elveszítsen a gazda?
(Boncz Zoltán)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése