| 1 A karmesternek: Mély hangra. Dávid zsoltára. 2 Segíts, URam, mert elfogytak a kegyesek, eltűntek a hívek az emberek közül. 3 Hazug módon beszélnek egymással, sima szájjal, kétszínűen beszélnek. | | 4 Irtson ki az ÚR minden sima szájat és nagyokat mondó nyelvet! 5 Mert ezt mondják: Győzzük nyelvvel, segít rajtunk a szánk, ki lehetne úrrá rajtunk? 6 Most már fölkelek - mondja az ÚR - a nyomorultak elnyomása, a szegények sóhajtása miatt, és szabadulást adok az arra vágyódónak. | | 7 Az ÚR ígéretei tiszták, olyanok, mint a hétszer tisztított ezüst, melyet földbe vájt formába öntöttek. 8 URam, te megtartod ígéreteidet, minket pedig megoltalmazol ettől a nemzedéktől mindenkor, 9 még ha bűnösök járkálnak is körülöttünk, és az alávalóságot magasztalják is az emberek. |
|
Ez a zsoltár Isten ítéletét kéri a szavakkal elkövetett gonoszságra. "Ezek egymásnak szólnak csak hívságot. Dolgukat festik szép beszédekkel. Hízelkedvén mutatnak nyájasságot, de nyelvük nem egyez ő szívükkel." (Ref. énekeskönyv, 12. zsolt. 2.v.)
A nyelv bűneinek valamennyi fajtája szóba kerül: a hazugság, vagyis azok az állítások, amelyek ellentmondanak a tényeknek, továbbá a hízelkedés, ami azt jelenti, hogy a dolgokat nem azért mondjuk, mivel igazak, hanem mert valaki szívesen hallgatja azokat. "Kétszínűen beszélnek" (szó szerint: szívből és szívből, azaz kettős szívből), s ez azt jelenti, hogy egyetlen emberben két szándék és két erkölcsi alapelv van. Beszél, és mégsem tudod, hogy kinek a hangját hallod.
A gonosz társadalom a hazugság uralma alatt él. A hazugság tönkreteszi a közösségi élet akármelyik és mindegyik formáját. "Segíts, Urunk, mert nem bízhatunk többé senkiben."
A szavakkal való visszaélés rengeteg bajt okozott Dávid napjaiban, de az okozott kár, mely ennek a gonoszságnak a következménye, mostanra már ezerszeresére rúgott. Minden áldott órában szavakkal bombáznak minket. Ezek a szavak azonban nem azt jelentik, amit kifejeznek. Hazugságok kereszttüzében élünk. "Tüzelnek" ránk az újságban, a rádióban, a televízióban. A szavak rendeltetése az, hogy egyszerűen csak szolgálják az emberi érintkezést. De ma már az emberek művészi tökélyre vitték a szavakkal való visszaélést. Elleplezik, amit gondolnak, összezavarják hallgatóikat, hízelgők, hatásvadászok. Ezt teszi a kormány, az ügyvéd , az egyetemi hallgató, a tanár, a kereskedő, a riporter. Még a menyasszony és a vőlegény is, midőn nem tudják, mire gondolnak, vagy nem gondolják komolyan, amit mondanak. És olykor az igehirdető is ezt teszi.
A Biblia az mondja, hogy a keresztyén megújulás legnehezebb része a nyelv megszelídítése (Jak 3,8). Igenünk jelentse azt, hogy igen, nemünk pedig azt, hogy nem. Az "új Jeruzsálemben" nincs hely azok számára, akik szeretik és cselekszik a hazugságot.
Amikor a szavak olyan olcsóvá lettek, hogy az ígéret csak annyi, mint az üres szavak áradata, újból fel kell fedeznünk, mit jelent az, hogy "az Úr ígéretei tiszták". |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése