Isten asztaláról-Varga László

"Jézus pedig így könyörgött: Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.Lukács 23,34

Jézus minden tettének kettős célja volt. Az első: segíteni ott, ahol segítségre volt szükség. Ugyanakkor minden tettében felismerhető a pedagógia szempontja: "Ahogy én cselekszem veletek, ti is úgy cselekedjetek!" Tanításának alaptételét világosan megfogalmazta: "Szeresd az Urat, és szeresd felebarátodat!" Ez minden törvénynek és minden tanításnak az összefoglalása. Az utóbbinak maximumát, tökéletességét is megadja: "Szeressétek ellenségeiteket!" Ez olyan képtelenségnek hallatszik, hogy képmutatásnak tűnne csak úgy kijelenteni. Élő példával kellett megtanítani. Ez a példa ragyog fel emberfeletti fénnyel az idézett mondatban. Keresztje alatt gúnyosan röhögnek ellenségei. A katonák közömbös arccal verik testébe a szegeket. Ami csúfságot és kínzást ki tudnak találni, mindent elkövetnek ellene, jól tudva, hogy Ő semmit nem vétett nekik. És Ő értük imádkozik. Mintha azt mondaná: Kínozhattok, leköphettek, meggyilkolhattok, én akkor is, csak azért is szeretlek titeket! Ez Krisztus egész tanításának a csúcsa, a szeretet eszményének abszolút tökéletessége. Ide kellene eljutni tanítványainak, és más lenne a világ.

Uram! Megbénulva nézek fel keresztedre. Hitetlenül el lehetne rólad mondani, hogy gyenge voltál. Nem volt erőd felülkerekedni ellenségeiden. Ha átkoztad volna őket, ahogy mi szoktuk, az valóban gyengeséged bizonyítéka lenne. De ez a mondat, ellenségeid megértése, számukra mentség keresése, értük mondott imádságod bizonyítéka emberfeletti erődnek. Valóban ezt kívánod tőlem is? Ezt állítod eszményként elém? Messze állok ettől! Kívánom szeretni a valamiképpen hozzám tartozókat. Elfogadom, hogy segítenem kell azokat is, akikhez semmi közöm. De hol van az én szeretetem attól, hogy az ellenségeimért imádkozni tudjak! Adj erőt, hogy valamennyire én is képes legyek megközelíteni szereteted mélységét! Ámen.