"Mert aki vet az ő testének, a testből arat veszedelmet; aki pedig vet a léleknek, a lélekből arat örök életet."
(Galata 6:8)
Egyesek elvetik a vadzabot, aztán imádkoznak, hogy a termés ne érjen be. Évekkel ezelőtt olvastam egyfajta "varázsrizsről", amit Japánban árultak. Úgy hirdették a kereskedők, hogy ha az emberek imával vetik el, akkor a kívánt termést hozza majd: búzát, árpát, görögdinnyét, bármit. A bibliai alapelv azonban minden korban igaz marad: "amit vet az ember, azt fogja aratni is" (Galata 6:7. új protestáns fordítás).
Szerencsére Jézus lehetővé tett egy kivételt e szabály alól. A Megváltó nem vetett mást, csak jóságot, cserébe pedig learatta a poklot itt a földön. Azért tette ezt, hogy akik megérdemelnék a pokol learatását, az örök élet aratásában lehessen részük. Sajnos minden ember "gonosz magvakat" vetett, és még a keresztények is azon veszik észre magukat, hogy elvetett magvaik nem teremnek sokat a Lélek gyümölcséből.
"Otthon gyakran elvesztem a türelmemet" - vallotta be egy lelkész. Habár meg kellett tapasztalnia, hogy összetört kapcsolatokat aratott a családjában, mégis képes volt kérni Isten megbocsátását, és győztes úton indulhatott el a Szentlélek által. Egyetemi tanárként gyakran nyílt lehetőségem beszélgetni olyan teológiai hallgatókkal, akik megtérésük előtt keményen drogoztak. Bár tudatában voltak annak, hogy életmódjuk maradandó hatást gyakorol mentális és érzelmi egészségükre, azonban ennek ellenkezőjét is elmondhatjuk. A feltámadás napjáig együtt kell élniük rossz magvetésük következményeivel. Lelki értelemben azonban Jézus megtörte életükben a vetés-aratás törvényét, és már örömmel szolgálják Istent a Szentlélek ereje által.
Ma az alkalmi vételre vadászó vásárlók korát éljük. Az emberek vetni akarnak de aratni már nem; illetve aratni akarnak ott is, ahol nem vetettek. Műveltségre vágyunk tanulás nélkül, pénzre munka nélkül, fizikai jólétre testmozgás nélkül, lelki egészségre ima és Biblia-tanulmányozás nélkül. Ám - ahogy Pál mondja - ha a Lélek igaz dolgait vetjük, akkor a lelki áldások bőséges aratásában részesülünk.
Szerencsére Jézus lehetővé tett egy kivételt e szabály alól. A Megváltó nem vetett mást, csak jóságot, cserébe pedig learatta a poklot itt a földön. Azért tette ezt, hogy akik megérdemelnék a pokol learatását, az örök élet aratásában lehessen részük. Sajnos minden ember "gonosz magvakat" vetett, és még a keresztények is azon veszik észre magukat, hogy elvetett magvaik nem teremnek sokat a Lélek gyümölcséből.
"Otthon gyakran elvesztem a türelmemet" - vallotta be egy lelkész. Habár meg kellett tapasztalnia, hogy összetört kapcsolatokat aratott a családjában, mégis képes volt kérni Isten megbocsátását, és győztes úton indulhatott el a Szentlélek által. Egyetemi tanárként gyakran nyílt lehetőségem beszélgetni olyan teológiai hallgatókkal, akik megtérésük előtt keményen drogoztak. Bár tudatában voltak annak, hogy életmódjuk maradandó hatást gyakorol mentális és érzelmi egészségükre, azonban ennek ellenkezőjét is elmondhatjuk. A feltámadás napjáig együtt kell élniük rossz magvetésük következményeivel. Lelki értelemben azonban Jézus megtörte életükben a vetés-aratás törvényét, és már örömmel szolgálják Istent a Szentlélek ereje által.
Ma az alkalmi vételre vadászó vásárlók korát éljük. Az emberek vetni akarnak de aratni már nem; illetve aratni akarnak ott is, ahol nem vetettek. Műveltségre vágyunk tanulás nélkül, pénzre munka nélkül, fizikai jólétre testmozgás nélkül, lelki egészségre ima és Biblia-tanulmányozás nélkül. Ám - ahogy Pál mondja - ha a Lélek igaz dolgait vetjük, akkor a lelki áldások bőséges aratásában részesülünk.
Imádság a mai napra:
"Segíts, Uram, hogy jóságot és szeretetet vessek, tudván, hogy ez az öröm aratását hozza sokak életében."
Garrie F. Williams írása alapján-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése