"Kérjétek azért az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az Ő aratásába" (Mt 9,38.)
Isten szolgálatának kérdéseihez a kulcs Isten kezében van; ez a kulcs pedig az imádság, nem a munka. Nem az a munka, amit manapság annak tartanak, mert az sokszor kibújik az Istennel való szoros közösség alól. Az Istenért végzett munka problémáit nem a józan ész kulcsa nyitja fel, sem a gyógyászat, a civilizáció, a nevelés, sőt az evangélizáció kulcsa sem. Egyedül az imádság oldja meg ezeket a kérdéseket. "Kérjétek az aratás Urát!" Természetes ésszel az imádság nem alkalmazható, egyszerűen képtelenség. Meg kell látnunk, hogy az imádság a józan ész szempontjából nézve ostobaság. Jézus Krisztus szemléletmódjában nincsenek "nemzetek", hanem csak a világ. Hányan imádkozunk "személyre való tekintet nélkül", úgyhogy csak egyetlen személyre, Jézus Krisztusra vagyunk tekintettel? Az Övé az aratás, amit a nyomorúság és a bűn érlelt meg. Ez az az aratás, amelybe munkások kiküldéséért imádkozunk. Tele vagyunk gyakorlati tennivalókkal, holott körülöttünk az emberek megértek már az aratásra, mi pedig egyetlen egyet sem aratunk le belőlük, hanem túlfűtött tevékenységgel elpazaroljuk Urunk idejét. Tegyük fel, hogy eljönne a válság atyád vagy testvéred életében, akkor te mint az Ő aratómunkása betakarítod-e a gabonát Jézus Krisztusnak? "Ó, csakhogy nekem különleges megbízatásom van!" Egyetlen keresztyénnek sincs különleges munkája, hanem arra van elhíva, hogy Jézus Krisztus tulajdona legyen. Szolga, aki nem nagyobb Uránál, és aki Jézus Krisztusnak nem írja elő, hogy mi legyen a szándéka vele. Urunk hívása nem valamilyen különleges munkára szól; Ő önmagához szólít. "Kérjétek azért az aratás Urát", és Ő majd irányítja a körülményeket és kiküld titeket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése