Mindennap az Ige fényében-ISTEN AKARATÁNAK A TERHE

A mai napon olvasandó igeszakasz: Mt 26,36-46

36 Akkor elment velük Jézus egy helyre, amelyet Gecsemánénak hívtak, és így szólt tanítványaihoz: "Üljetek le itt, amíg elmegyek, és amott imádkozom." 37 Maga mellé vette Pétert és Zebedus két fiát, azután szomorkodni és gyötrődni kezdett. 38 Akkor így szólt hozzájuk: "Szomorú az én lelkem mindhalálig: maradjatok itt, és virrasszatok velem!" 39 Egy kissé továbbment, arcra borult, és így imádkozott: "Atyám, ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár; mindazáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint te." 40 Amikor visszament a tanítványokhoz, alva találta őket, és így szólt Péterhez: "Ennyire nem tudtatok virrasztani velem egy órát sem? 41 Virrasszatok, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek: a lélek ugyan kész, de a test erőtlen." 42 Másodszor is elment, és így imádkozott: "Atyám, ha nem távozhat el tőlem ez a pohár, hanem ki kell innom, legyen meg a te akaratod." 43 Amikor visszament, ismét alva találta őket, mert elnehezült a szemük. 44 Otthagyta őket, újra elment, harmadszor is imádkozott ugyanazokkal a szavakkal. 45 Azután visszatért a tanítványokhoz, és így szólt hozzájuk: "Aludjatok tovább és pihenjetek! Íme, eljött az óra, és az Emberfia bűnösök kezébe adatik. 46 Ébredjetek, menjünk! Íme, közel van az, aki engem elárul."

"Atyám, ha nem távozhat el tőlem ez a pohár, hanem ki kell innom, legyen meg a te akaratod."
(Mt 26,42)

A Gecsemáné-kertben Megváltónk azért tusakodott, hogy ráhangolódjék Atyja akaratára. Haláltusa volt az a javából. Amikor azonban elhagyta a kertet, kész volt a döntő tettre. Elfogadta Isten akaratát, még akkor is, ha az azt jelentette, hogy ki kellett innia az utolsó cseppeket is Isten szentséges haragjának a poharából.
Az ő haláltusájából, abból, ahogy akaratáról lemondott, megtanuljuk, hogy a "Legyen meg a te akaratod!" imádság sokkal többet jelent, mint hogy egy vállrándítással ezt mondjuk: "Ha már nem lehet úgy, ahogy én akarom, legyen úgy, ahogy Isten akarja."
Ha a Gecsemáné-kertet nézzük, megtanuljuk, hogy amikor azt imádkozzuk, "Legyen meg a te akaratod!", akkor annyira eggyé kell lennünk Isten szent céljával, hogy készek vagyunk megcselekedni az ő akaratát, bármi áron is.
"Legyen meg a te akaratod!". Ez nem a rezignáció (a mindenbe való beletörődés, a ford. megj.) imádsága, hanem imádság engedelmességért. A rezignáció egy sóhajjal kimondott "igen". A lázadás egy kiáltva kimondott "nem". Az engedelmesség azonban azt jelenti, hogy elfogadom a jelent, mégpedig nem úgy, ahogy azt mi kiterveltük, hanem pont úgy ahogy az elő van írva Isten könyveiben.
Ezért tudnunk kell azt, hogy mit is csinálunk amikor elkezdjük imádkozni a Jézustól tanult imádságot. A legtöbb ember anélkül ismételgeti az Úr imádságát, hogy alapjában végiggondolná azt, holott Krisztus maga könnyel és vérrel imádkozta.
Teljesen tudatában kell lennünk annak, hogy bárki, aki imádkozza ezt az Isten nevével, Isten országával és Isten akaratával kapcsolatos imádságot, állást foglalt egy olyan küzdelemben, amely megosztja a világot. Mostantól fogva a kisebbséggel tart, mely a javakat, önmagát és mindent Isten rendelkezésére bocsát. Bárki aki imádkozza hogy "legyen meg a te akaratod", az az Úr terhét hordozza.
Ezt tette Illés, és kimerülten sírt, hogy egyedül van. Ezt a terhet hordozta Jeremiás, és kétrét görnyedt alatta. Ez az a teher, amely alatt Jézus majdnem összeesett a Gecsemáné-kertben.

Ha soha nem jön el egy olyan idő az életünkben, amikor "Isten akaratának ez a cselekvése" erőnket végképpen felülmúlónak és teljesen összeroskasztónak tűnik, akkor a teher, melyet hordozunk nem az Úr terhe.