„Gyógyíts meg Uram, akkor meggyógyulok! Szabadíts meg, akkor megszabadulok! Mert Téged dicsőítelek!” (Jeremiás 17:14.)
Gyógyíts meg!
Én Istenem, gyógyíts meg engemet!
Nézd: elszárad a fám, A testem-lelkem fája…
De épek még a gyökerek talán.
A tompa, tunya tespedés alatt,
Gyökereimben érzem magamat,
És ott zsong millió melódiám.
Én Istenem, gyógyíts meg engemet!
Hiszen – nem is éltem igazában.
Csak úgy éltem, mint lepke a bábban,
Csak úgy éltem, mint árnyék a fényben:
Rólam gondolt roppant gondolatod
Torz árnyékaképpen
Egy kóbor szellő néha-néha
Valami balzsamillatot hozott.
Akkor megéreztem: ez az élet,
S megéreztem a Te közelléted.
S maradtam mégis torz és átkozott.
Én Istenem, gyógyíts meg engemet.
Én szeretni és adni akarok:
Egy harmatcseppért is – tengereket.
S most tengereket látok felém jönni,
És nem maradt egy könnyem – megköszönni.
Reményik Sándor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése