Volt egyszer egy kisfiú, akinek igen nehéz természete volt. Az apja adott neki egy zacskó szöget, hogy mindannyiszor, amikor elveszíti a türelmét, vagy veszekszik valakivel, üssön be egy szöget az udvar végében lévő kerítésbe.
Az első napon 37 szöget ütött a fiú a kerítésbe. A elkövetkezendő hetek során megtanult uralkodni magán, és a kerítésbe beütött szögek száma, napról napra csökkent: felfedezte, hogy sokkal könnyebb uralkodni magán, mint a szögeket beütni a kerítésbe.
Végül elérkezett az a nap, amikor a fiú egyetlen szöget sem ütött be a kerítés fájába, Ekkor megkereste az apját, és elmesélte neki, hogy ma egyetlen szöget sem kellett a kerítésbe ütnie.
Ekkor az apja, azt mondta neki, hogy minden nap, amikor megőrzi a nyugalmát, és nem kerül veszekedésbe senkivel sem, húzzon ki egy szöget a kerítésből. A napok teltek, amikor egy nap a fiú közölte apjával, hogy már egy szög sincs a kerítésben.
Az apa elkísérte a fiát a kerítéshez, és így szólt:
-Édes fiam, te igen becsületre méltóan viselkedtél, de nézd csak meg mennyi lyuk van ezen a kerítésen. Ez már sosem lesz olyan, mint azelőtt. Amikor összeveszel valakivel, és amikor egy gonosz dolgot mondasz neki, ugyanolyan sérüléseket hagysz benne, mint ezek itt a kerítésen.
Belemárthatsz egy kést egy emberbe, majd kihúzhatod azt, de a seb örökre ott marad. Mindegy hányszor is kérsz bocsánatot, a sérülés ott marad.
A szavakkal okozott seb is olyan, mint egy fizikai seb.
***
Megjegyzem: Az ember lelkében okozott sebek mind addig fájnak, és nem gyógyulnak be, amíg az "Ovosok-orvosa" meg nem gyógyítja, akiről azt mondja az írás:
"Útált és az emberektől elhagyott volt, fájdalmak férfia és betegség ismerője! - mint aki elől orcánkat elrejtjük, útált volt; és nem gondoltunk vele. Pedig betegséginket ő viselte, és fájdalmainkat hordozta, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől! És ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyultunk meg" (Ézs. 53:3-5).
Kiről mondja ezt az írás: "Békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyultunk meg?" - Jézus Krisztusról, aki helyettünk szenvedett halálos sebeket a szegektől. "A kerítésen túl", ha hittel megy valaki Őhozzá, mint Tamás megnézni a szegek helyét, megbizonyosodhat arról, hogy Jézus feltámadott és él!
"Jézus azt monda Tamásnak: Hozd ide a te ujjadat és nézd meg az én kezeimet; és hozd ide a te kezedet, és bocsássad az én oldalamba (győződj meg, hogy én vagyok, akit a szegek átütöttek, de feltámadtam): és ne légy hitetlen, hanem hívő.
És felele Tamás és monda néki: Én Uram és én Istenem!
Monda néki Jézus: Mivelhogy láttál engem Tamás, hittél:
BOLDOGOK, AKIK NEM LÁTNAK ÉS HISZNEK!" (Jn. 20:27-29).
Éppen Tamás példája bizonyítja, hogy a szegek nyomán el lehet jutni arra a boldogságra, hogy a hit bizonyosságával tudja az ember:
VAN SZABADÍTÓ, AKI NEMCSAK AZ INDULATOS MIVOLTUNKTÓL SZABADÍT MEG, HANEM MEGNYITOTTA SZÁMUNKRA A MENNYET IS!
Ezért okafogyottá vált a veszekedés és meg tudjuk őrzni a nyugalmunkat. - a szegek tényleg elvégezték!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése