Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Csinálj egy lapot is tiszta aranyból, és vésd ki arra, mint a pecsétet vésik: Szentség az Úrnak!      2Móz 28,36

Ezt a lapot kék zsinórral kellett Áron papi süvegére erősíteni. Ha valaki szembe nézett vele, tekintete önkéntelenül is erre a felírásra esett: "Szentség az Úrnak"! Ó, mennyire szégyellnünk kell magunkat nekünk, keresztyéneknek! Ha a világ a szemünkbe néz, vajon olvashatja mindenkor: "Szentség az Úrnak"?! Ó, az Úr belénk lát. Sok keresztyénnek elveszett ez a táblácskája, és leszakadtak a csengettyűi. Ahol ezek megvannak, azt mindjárt észreveszik. Az istenfélő életű Boos Márton lelkészt egyszer a kocsmába küldte püspöke. Alighogy belépett, azonnal kiutasította a tulajdonosnő ezekkel a szavakkal: "Maga nem ide tartozik!" Jung-Stilling írja "Honvágy" című könyvében: "Ha egy mennyei zarándok megszokja az Úrral való állandó kapcsolatot, Isten jegyet nyom a homlokára, amit mások is olvashatnak. Minden érzéki vonás, minden engedmény a test kívánságának, elhomályosítja ezt a jelt a homlokon". Sok homlokon ez van felírva: Haragos! Mogorva! Békétlen! Ha egy ember az Úr Jézussal igazi közösségre jut, eltűnnek az előbbi felírások, s helyettük ez áll ott: Szentség az Úrnak! "Szolgáidon láttassad dolgaidat, Dicsőségedet ezeknek fiain"! Áron süvegéhez kék zsinórral kellett kötni ezt az aranylapot, a felhőtlen, tiszta kék égnek a színe ez. Így kell ragyogni a keresztyének homlokán a tiszta szent örömnek, még a szenvedések idején is! "Szentség az Úrnak!"