| 32 Két gonosztevőt is vittek, hogy vele együtt végezzék ki őket. 33 Amikor arra a helyre értek, amelyet Koponya-helynek hívtak, keresztre feszítették őt, és a gonosztevőket: az egyiket a jobb, a másikat a bal keze felől. | | 34 Jézus pedig így könyörgött: "Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek." Azután sorsvetéssel osztozkodtak ruháin. 35 A nép ott állt és nézte. A főemberek pedig velük együtt így csúfolódtak: "Másokat megmentett, mentse meg magát, ha ő az Isten választott Krisztusa!" | | 36 Kigúnyolták a katonák is, odamentek hozzá, ecetet vittek neki, 37 és így szóltak: "Ha te vagy a zsidók királya, mentsd meg magadat!" 38 Felírás is volt a feje fölött görög, latin és héber betűkkel írva: EZ A ZSIDÓK KIRÁLYA. |
|
 Nem olyan volt ez, mint "az imádság édes órája, mely a gondok világából elszólít". Az az óra volt ez, amikor a csúf fájdalom elkezdődött. Egy gerendán függött. Kezei egy keresztgerendához voltak szögezve. Teste égő fájdalomban vonaglott.
Vannak emberek, akik sajátos, "vallásos" hanghordozást használnak, amikor a keresztről beszélnek. A kereszt valójában primitív kínzó és kivégző eszköz volt a bűnözők számára. Míg a kereszten volt, Jézus imádkozott.
"Atyám..." Atyjához imádkozott, mert hite nem ingott meg. Néhányan csak addig hiszünk Atyánkban, míg boldogok vagyunk és biztonságban érezzük magunkat. Amikor olyasmi történik velünk, ami nem kellemes, vagy sért minket, kételkedünk, hogy egyáltalán van-e Atyánk a mennyben. De Jézus, ebben az irtózatos órában így szólt: "Atyám..."
Azt kérte az Atyától, hogy bocsásson meg a kivégzőknek. Nem segítségért sikoltott, ami természetes lett volna. Nem bosszúért kiáltott. Ez érthető lett volna. Ehelyett Jézus arra kérte az Atyát, hogy bocsásson meg a tudatlan hóhéroknak.
"Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek." A tudatlanság nem üdvös dolog, nem is jelent ártatlanságot. Mégis, a Bibliában elejétől a végéig olyan mentőkörülmény, amelynek alapján bocsánatért esedezhetünk. Létezik olyan szándékosság, amelyik túl van a megbocsátás határán.
A legtöbb ember még mindig tudatlan, akárcsak a római katonák, akik végrehajtották a kivégzést. Nem tudják, hogy a mi bűnünk vitte fel Őt oda. Mi feszítettük meg Jézust.
Most hát imádkoznunk kell. Kérnünk kell Istent, hogy ne ítélje el a tudatlan és világias gondolkodású embereket, akik nem tudják hogy mit tettek Istennel és Jézussal. És imádkoznunk kell komolyan: Atyánk, taníts meg minket, hogy megmutassuk nekik, amit Te tettél ott, Jézusban a kereszten.
Ezen az embertelen és szent helyen mindenkinek meg kell tanulni letérdelni, hogy így megszabaduljon tudatlanságától. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése