"Azért igyekezünk is, ...hogy neki kedvesek legyünk" (2Kor 5,9). |
"Azért igyekezünk" - küzdelmes munkába kerül állandóan megmaradnunk ebben a törekvésben. Azt jelenti, hogy szüntelenül a legmagasabb eszményhez igazodunk, nem úgy, hogy a lelkek megnyerésére, egyházak alapítására vagy ébredések támasztására igyekszünk, hanem egyes-egyedül azért, hogy "neki kedvesek legyünk". Nem a szellemi megtapasztalások hiánya buktat el, hanem hogy nem őrizzük meg tisztán a példaképet. Mérd le legalább hetenként egyszer Isten előtt, hogy vajon az általa felállított mértékhez igazodik-e az életed? Pál ahhoz a zenészhez hasonlít, aki nem a hallgatóság tetszésével, hanem karmesterének helyeslésével törődik. Minden olyan törekvés, amely a legcsekélyebb mértékben eltávolodik attól, hogy becsületesen megállj Isten előtt, elvettetéseddel végződhet. Tanulj meg arra ügyelni, merre visz az igyekezeted, és majd megérted, miért olyan fontos tekintetedet Jézus Krisztusra irányítani. Pál mondja: Mivel a testem más irányba sodorhat, ezért éberen vigyázok állandóan arra, "hogy megsanyargassam és szolgává tegyem" (1Kor 9,27). Meg kell tanulnom mindent alárendelni ennek a fő törekvésnek! Istennek éppen annyit érek a nyilvánosság előtt is, mint a csendes magányban. Az a fő törekvésem, hogy tetszését megnyerjem és kedves legyek neki? Ha ennél kisebb dologra irányul, mindegy hogy milyen nemes dolognak látszik is, igyekezetem tévút. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése