"De mindezekben felettébb diadalmaskodunk az által, aki minket szeretett" (Róm 8,37). |
Pál itt azokról a dolgokról beszél, amelyek beékelődni látszanak a szent és Isten szeretete közé; mégis éppen az a figyelemre méltó, hogy semmi sem tud beékelődni Isten szeretete és a szent közé. A mi oldalunkról beférkőzhetnek ilyen dolgok - és be is férkőznek - a lélek hitbuzgó gyakorlatai és Isten közé, egyéni életünket el is választhatják tőle, de semmi sem tolakodhat Isten szeretete és a szent közé. Keresztyén hitünk alapja, kőszála Isten szeretetének meg nem érdemelt, kikutathatatlan csodája, ami a Golgota keresztjén lett nyilvánvalóvá. Olyan szeretet ez, amit sohasem tudunk és sohasem fogunk megérdemelni. Pál azt mondja, ez az oka annak, hogy mindezekben felettébb diadalmaskodunk, mégpedig olyan örömmel, amely nem lehetne bennünk azok nélkül a dolgok nélkül, amelyek maguk alá látszanak temetni minket. A gyakorlott úszó nagy örömmel úszik az olyan hullámverésben, amely a közepes úszót aggodalommal tölti el. Alkalmazd ezt a saját körülményeidre. Éppen a nyomorúság, félelem, üldöztetés ébreszt bennünk túláradó örömet. Nem olyan dolgok ezek, amelyek ellen küzdenünk kell, hanem amelyekben felettébb diadalmaskodhatunk Őáltala, mégpedig nem ezeknek ellenére, hanem mindezek közepette. A szent sohasem a szenvedés ellenére, hanem a szenvedés következtében ismeri meg az Úr örömét. "Felettébb való az én örömem minden mi nyomorúságunk mellett" (2Kor 7,4) - mondja Pál. A rendíthetetlen öröm nem a múló dolgokon alapszik, hanem Isten változhatatlan szeretetére épül. Bármilyen borzasztóak vagy egyhangúak is élettapasztalataink, nem árthatnak Isten szeretetének, amely a mi Urunk Jézus Krisztusban van. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése