Varga László: Isten asztaláról

"Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet."      Máté 5,5

A Krisztust követő ember, aki már megtanulta, hogy neki magának semmije sincs, hanem minden dolgában Istenre van utalva, aki felismerte, hogy az életét maga tette tönkre, de elrontott élete feletti bánatában elfogadta Isten vigasztalását, más emberekkel szemben nem léphet fel erőszakosan, önmaga igényeit, jogait, követeléseit erővel is kikényszerítve. Az ilyen ember szelíden várja, hogy Isten kegyelme rendezze el embertársaihoz való viszonyát is, és vigyázni fog arra, hogy e viszonyokban ne önmagának, hanem Istennek a követelései érvényesüljenek. Meglepő az ígéret: Jézus nemcsak a mennynek, hanem a földnek a birtoklását is az övéinek ígéri. A föld is Istené. Az erőszakosok bitorolhatják ideig-óráig, de végül Isten annak adja, akinek akarja, az övéinek. Nekik felesleges erőszakoskodniuk. Mint jog szerinti tulajdonosok, nyugodtan szaporíthatják a földi élet értékeit, élhetnek nekik jutó javaival. Éppen szelíd magatartásuk a bizonyítéka, hogy részesei Isten ígéretének, aki a föld örökségét előbb-utóbb erőszak nélkül is valósággá teszi a számukra.

Uram, tudom, hogy a Krisztus követésének útján a szelídséget is meg kell tanulnom. De ebben a rohanó, tülekedő világban ez egyike a legnehezebb feladatoknak. Olyan nehéz szelíden tűrni a sok megaláztatást. Nem ütni vissza, nem mondani kemény szavakat, amikor félreállítanak, amikor nem a föld örökségét, de a mindennapi kenyérhez való jogot is el akarják venni tőlem azok, akiknek hozzád, Uram, semmi köze. De azt is tudom, ha úgy viselkedem, mint ők, hozzájuk leszek hasonló, nem a Te követőd. Taníts meg arra, hogy akaratod szerint tudjak harcolni másokért, a gyengékért, megalázottakért, egyházamért, népemért, érted és a Te igazságodért! Tudom, hogy akkor könnyebbé fog válni a szelídség követelménye a magam dolgaiban. Így nyerhessem el ígéretedet, az egyedül benned bízó szelíd lelkek boldogságát! Ámen.