Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Felment Mózes a Nébó hegyére...és megmutatta az Úr az egész földet.      5Móz 34,1

Mózes utolsó társasága. Teljesen egyedül megy fel a Nébó hegyére. Egyetlen rokona sem kíséri utolsó útján, még hűséges szolgája, Józsué sem. Ennek ellenére a legdrágább társasága van. Maga az Úr van közel hozzá. Eljön a mi életünkben is a nap, amikor a legkedvesebb és legjobb társaink is elhagynak. Legközelebbi barátaink és hozzátartozóink is csak a halál árnyékának völgyéig kísérhetnek, de abba és azon keresztül már nem jöhetnek velünk. Abban az órában az lesz a kérdés, vajon a Mózes társasága a miénk-e? A Nyugati Erdők vidékén egy egyedül élő kedves testvér feküdt halálos ágyán. Világias szomszédja meglátogatta és néhány sajnálkozó szót mondott a beteg magárahagyatottságára és ápolásának hiányosságaira vonatkozóan. Ekkor felült a beteg és ezt mondta: "Mit beszélsz te, szomszéd? Azt gondolod, hogy hiányos az én gondozásom és ápolásom? Ha tudnád, micsoda drága társaság vesz engem körül, nem sajnálnál"! S aztán dicsőítette Annak a hűséges és drága társaságát, Aki mindennap vele volt, s őt az utolsó útján sem hagyta magára. A haldoklók nem mindenkit szeretnek maguk körül látni. Olyanokra van szükségük, akik megértik őket és ismerik szükségeiket. Senki sem ért meg úgy, s nem ismer annyira bennünket, mint az Úr. Boldogok azok, akik utolsó óráikban az Ő társaságának örülhetnek, s elmondhatják Dáviddal: "Még ha a halál árnyékának völgyében járnék is, nem félek a gonosztól, mert Te velem vagy" (Zsolt. 23,4). Mózes ezt a társaságot nem az utolsó óráiban kereste. Már sok évvel ezelőtt így döntött: "Inkább választotta az Isten népével való együttnyomorgást, mint a bűnnek ideig-óráig való gyönyörűségét" (Zsid. 11,25). Nem bánta meg választását. Az volt vele, akinek a jelenléte elvette a halál félelmetességét.