2017. április 10., hétfő

Carl Eichhorn: Isten műhelyében-Isten kegyelmes útja Izraellel (II.)

1. rész:
http://mennyeikincseslada.blogspot.de/2017/04/carl-eichhorn-isten-muhelyeben-isten.html

"...lóra sem ülünk és nem mondjuk többé kezeink csinálmányának: Istenünk! Mert nálad talál kegyelmet az árva. Kigyógyítom őket hűtlenségükből, szeretem őket ingyen kegyelemből. " (Hós 14, 4-5)


A bűnbánat nem csupán az eddig elkövetett bűnök töredelmes és nyílt bevallásából áll, hanem tényleges elhagyásukból is. A hitetlen ember ismertetőjele a teljes önbizalom és a láthatókra való hagyatkozás. "Nem ülünk többé lóra", azaz teljesen lemondunk arról, hogy magunk választotta eszközökkel segítsünk önmagunkon. Izrael belátja, hogy a lovak sem segítenek többé, de kezeik csinálmánya, a bálványok sem és le kell mondaniok az önistenítésről is. Dacos erejük megtört. Olyanokká lettek, mint a kiskorú gyermek, aki kezét nyújtja és hagyja magát vezetni. Nem tudnak mást felmutatni Isten előtt, csak tehetetlenségüket és gyengeségüket. Egyébre sem hivatkozhatnak többé, csak szegény és árva voltukra.

A teljes megtérést teljes összetörés előzi meg. Öndicsőségünk s az az igyekezetünk, hogy majd mi mindent elintézünk, oda van. Pedig milyen mélyen gyökerezik mindez az emberben! Mindent megragad, ami a keze ügyébe kerül és semmi fáradságot nem kímél (Ézs 57, 10). Az Úr csak akkor tud munkálkodni, ha saját erőnk végéhez érkeztünk, s akkor mutatja meg igazán hatalmát.

Az isteni válasz mindig nagyvonalú. Összezúz, de be is kötöz; megöl, de megelevenít. A bűnokozta károk kétségtelenül súlyosak és a sebek gyógyíthatatlanok. De ő meg tudja gyógyítani azokat is. Páratlan orvos a maga nemében. Az általa felkínált gyógyszer: Fiának a vére. Az ő sebeivel gyógyulunk meg. A bűnös megigazulása egyszersmind gyógyulás is. A bűnbocsánat megelevenedést hoz magával. - Isten lényege a szeretet; nehezére esik haragot tartani. Az van kedvére, ha szerethet és áldhat. Mihelyt egy valóban töredelmes szívre talál, mely őszintén kitárul feléje, nem tud mást tenni, mint lehajol ahhoz és megeleveníti. "Kénytelen vagyok könyörülni rajta" - ez a belső kényszer szorongatja Istent. Nem szívesen "mutatja magát idegennek" és szól hozzánk "kemény beszédekkel" (1 Móz 42, 7). Mihelyt az ember megalázkodik, Isten azonnal szeretetével veszi körül. Tehát nincs okunk panaszkodni, hogy Isten nem szeret minket. Csak bennünk van a hiba, ha szeretete nem járt még át minket. Isten szeretete minden szívet eláraszt, amely megnyílik előtte.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése