Az evangéliumok a legrészletesebben Jézus Krisztus szenvedéstörténetét (passióját) írják le.
Ennek kapcsán sok szereplőt közelről is megismerhetünk. Vegyük őket sorba!Judás után...Kajafás.
Jézus keresztre feszítése idején Kajafás volt a főpap, s így a hetventagú nagytanács elnöke is. Ennek a testületnek kellett kimondania a halálos ítéletet a Megváltóra. Ez az ítélet már készen volt, csak formai bizonyítékokat kellett keresni a jogosság látszata miatt. Ennek érdekében Kajafás hamis tanúkról is gondoskodott, de azok egymásnak ellentmondó hazugságokat állítottak, így végül ő mint ügyész feltette a döntő kérdést:
- Te vagy-e a Krisztus (a Messiás), az élő Isten Fia?
- Én vagyok - felelte Jézus. Ez a két szó mindig Isten önkijelentése volt. Ezek után minden tanácstag kimondta az ítéletet: Méltó a halálra.
Mi volt Kajafás és társai bűne? Az, hogy nem azt vizsgálták meg, mennyiben lehet igaz - akár a Szentírás alapján -, amit Jézus magáról állít, hanem ragaszkodtak a maguk előítéletéhez: ő nem lehet a Messiás. Aki a saját igazának szemüvegén keresztül néz, nem láthatja meg a valóságot. A maguk igazának bizonygatásához nem féltek igénybe venni szennyes eszközöket sem. Isten igazságának győzelméhez soha nincs szükség ilyesmire. Bírói székben ülve senki sem tudhatja meg, ki valójában Jézus Krisztus. Csak ha magunkat őszintén megalázzuk előtte, akkor kapunk választ a kérdéseinkre, s akkor fogjuk megérteni az ő válaszát. - Jézus kijelentéseit az értelmünk ítélőszéke elé állítva csak belebonyolódunk előítéleteinkbe. Aki előlegezi neki a hitet, azt ő értelmileg is meggyőzi arról, hogy mi valójában az igazság. S könnyen kiderülhet: nem Jézus istenkáromló, hanem én, nem ő méltó a halálra, hanem én. Az ezt megértő embernek pedig nem kell többé bizonygatni, hogy a Krisztusnak szenvednie kellett, mert csak így kaphatnak kegyelmet a benne hívők.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése