Hitrendszerünknek Isten személyes megismerésén kell alapozódnia: ekkor vagyunk egészséges hívők.
„A kegyelem pedig mindegyikünknek a Krisztus ajándékának mértéke szerint adatott. Ezért mondja az Írás: „Felment a magasságba, foglyokat vitt magával, ajándékot adott az embereknek.” Az pedig, hogy „felment”, mi mást jelent, mint azt, hogy le is szállt erre a földre. Aki leszállt, az „fel is ment”, feljebb minden égnél, hogy betöltse a mindenséget. És ő „adott” némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul, vagy pásztorokul és tanítókul, hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, a Krisztus testének építésére, míg eljutunk mindnyájan a hitnek és az Isten Fia megismerésének egységére, a felnőttkorra, a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra, hogy többé ne legyünk kiskorúak, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek csalásától, tévútra csábító ravaszságától; hanem az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus. Az egész test pedig az ő hatására egybeilleszkedve és összefogva, a különféle kapcsolatok segítségével, és minden egyes rész saját adottságának megfelelően működve gondoskodik önmaga növekedéséről, hogy épüljön szeretetben.”
Magyarázat
Megcsendesedve lelkünkben, megrendülten halljuk az Ige szavait. Az adományozó Isten ad a közösségekbe olyanokat, akik segítik fejlődésünket, szolgálatra való felkészítésünket. Ma este mégsem ez a legnyomatékosabb, hanem az önfeláldozó Krisztus mélyebb megismerése. „Vígy mindig beljebb sebeidbe” – énekeljük, és itt ismerhetjük meg jobban Isten Fiát. Végtelen kegyelme befogad mindenkit, aki megvallja bűneit és leteszi elé életének romjait. Isten Fia megismerésének egysége kivesző gondolat a kereszténységben. A fő hangsúly az egyén lelki élményére esik. Együtt kell lennünk sorstársainkkal, hittársainkkal Krisztus keresztjénél. Új közösség jött létre ott. Mennyi hála és közös tapasztalat adódhat össze a közösségben. A Krisztus keresztjéhez egyenként érkező bűnösök kegyelmet nyerve már nem egyedül mennek el, hanem társakra találva, egymást építve folytatják életüket. Ezért az új lelki közösségért került Krisztus a keresztre. Tudnánk ma nemcsak a saját életünk megváltásáért hálát adni, hanem a másik ember megmentéséért is? Próbáljuk meg!
(Marton Zsolt)
„A kegyelem pedig mindegyikünknek a Krisztus ajándékának mértéke szerint adatott. Ezért mondja az Írás: „Felment a magasságba, foglyokat vitt magával, ajándékot adott az embereknek.” Az pedig, hogy „felment”, mi mást jelent, mint azt, hogy le is szállt erre a földre. Aki leszállt, az „fel is ment”, feljebb minden égnél, hogy betöltse a mindenséget. És ő „adott” némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul, vagy pásztorokul és tanítókul, hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, a Krisztus testének építésére, míg eljutunk mindnyájan a hitnek és az Isten Fia megismerésének egységére, a felnőttkorra, a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra, hogy többé ne legyünk kiskorúak, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek csalásától, tévútra csábító ravaszságától; hanem az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus. Az egész test pedig az ő hatására egybeilleszkedve és összefogva, a különféle kapcsolatok segítségével, és minden egyes rész saját adottságának megfelelően működve gondoskodik önmaga növekedéséről, hogy épüljön szeretetben.”
Magyarázat
Megcsendesedve lelkünkben, megrendülten halljuk az Ige szavait. Az adományozó Isten ad a közösségekbe olyanokat, akik segítik fejlődésünket, szolgálatra való felkészítésünket. Ma este mégsem ez a legnyomatékosabb, hanem az önfeláldozó Krisztus mélyebb megismerése. „Vígy mindig beljebb sebeidbe” – énekeljük, és itt ismerhetjük meg jobban Isten Fiát. Végtelen kegyelme befogad mindenkit, aki megvallja bűneit és leteszi elé életének romjait. Isten Fia megismerésének egysége kivesző gondolat a kereszténységben. A fő hangsúly az egyén lelki élményére esik. Együtt kell lennünk sorstársainkkal, hittársainkkal Krisztus keresztjénél. Új közösség jött létre ott. Mennyi hála és közös tapasztalat adódhat össze a közösségben. A Krisztus keresztjéhez egyenként érkező bűnösök kegyelmet nyerve már nem egyedül mennek el, hanem társakra találva, egymást építve folytatják életüket. Ezért az új lelki közösségért került Krisztus a keresztre. Tudnánk ma nemcsak a saját életünk megváltásáért hálát adni, hanem a másik ember megmentéséért is? Próbáljuk meg!
(Marton Zsolt)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése