2017. április 18., kedd

NEM FÉLEK A GYERMEKEIM SORSA MIATT (megvallások)



Áldalak Istenem, amiért nem kell félnem gyermekeim sorsa miatt sem, mert meg van írva, hogy Te ott hallod meg szavukat, ahol vannak (1Móz.21,17), bármilyen mélyen merültek bele a világba, amely sivár pusztaság. Ahol eleped a lelkük a szomjúságtól, és még csak azt sem tudják, hogy mire szomjaznak; ahol már csak sírni tudnak, azt sem tudva, hogy Te vagy, de Te hallod az ő sírásukat; és ha mindenki által elhagyatottak, Te nem hagyod el őket. Mert meg van írva, hogy: a ti gyermekeitek szentek, és ha szentek, akkor szeretettek (1Kor.7,14.és Kol.3,12) bármilyen távol kerültek Tőled, és Te megszabadítod őket, mert kijelentetted, hogy az igazak magva megszabadul. (Péld.11,21) mert Te Uram a pusztát vizek tavává teszed és az aszú földet vizeknek forrásivá (Ésa.41,18) és megitatod őket gyönyörűséged folyóvizéből (Zsolt. 36,9) mert Te megitatod a szomjú lelket és minden éhező lelket megelégítesz. (Jerem.31,25)

Magasztallak Uram, mert a Te kegyelmed a felhőkig ér és a Te hűséged az egekig, és amit Te megígértél, azt meg is cselekszed. Te azt ígérted, hogy irgalmasságot cselekszel ezer íziglen azokkal, akik Téged szeretnek (2Móz.20,6), eltörölve minden bűnüket (Zsolt.51,13) és gyermekeink ujjongással Hozzád térnek Úr Jézus Krisztus, mert Te megváltottad őket (Ésa.51,1) és Rólad van megírva, hogy Te azért jöttél, hogy mindegyikőjüket megtérítsd bűneikből. (Csel.3,26)

Hittel vallom meg, hogy nem félek attól, hogy gyermekeim kenyérkéregetővé válnak, mert szent Igédben meg van írva, hogy: nem lesz elhagyottá az igaz, sem kenyérkéregetővé az ő magzatja, (Zsolt. 37,25) hanem áldott az igazak magva. (Zsolt.37,26) Mindenki meglátja, hogy az Úr áldottainak magva ők, és az ő ivadékaik is megmaradnak. (Ésa.65,23) Dicsőítelek Uram, hogy Neked még az unokáimra is gondod van, és kegyelmedet rájuk is kiterjeszted ígéreted szerint, mert azt mondtad nekem Uram, hogy Szent Szellemed, amely rajtam nyugszik, és beszédeid, amiket számba adtál, el nem távoznak számból, és magomnak szájából, sem magvam magvának szájából mostantól mindörökké. (Ésa.59,21)

Áldalak Uram, hogy nem kell sírnom gyermekeim miatt, mert Te azt mondtad, hogy: Tartsd vissza a te szódat a sírástól és szemeidet a könnyhullatástól, mert fiaid visszajönnek az ő határaikra, az ellenség földéből térnek vissza. (Jere,.31,16) Hirtelen megszabadul a fogoly, (Ésa.51,14) és minden gyermekem az Úr tanítványa lesz, és nagy lesz fiaim békessége (Ésa.54,13) mert vizet öntesz a szomjúhozóra, és folyóvizeket a szárazra.

Magasztallak ígéretedért, amely szerint azt mondtad, hogy: kiöntöm Szellememet a Te magodra és áldásomat a te csemetéidre. (Ésa.44,3) Te azért ne félj! - azt mondja az Úr -, se ne rettegj! Mert ímhol vagyok én, aki megszabadítom a te magodat az ő fogságának földéből. (Jerem.30,10; 46,27) Hát ne félj! Magasztallak Uram, amiért még akkor sem kell félnem, ha rossz hírt kapok a gyermekemről, és azt mondják, hogy hiába fárasztod az Urat imáiddal, mert Te viszont azt mondtad Úr Jézus: Ne félj csak HIGGY! - és megtartatik gyermeked. (Luk.8,49.50)
Ne félj, mert néked adtam ajándékba mindazokat, akik veled hajóznak ez élet viharos tengerén, és egy lélek sem vész el közülük (Csel.27,22.24)

Lisa E Szanyel-megosztása

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése