Mikor az ember Isten jelenlétébe megy és egészen közel kerül Istenhez, akkor nagyon sokszor éli át azt, hogy az Isten jelenléte a szentségénél fogva megrémiszti az embert: hogyan maradhatok én itt meg?!
Mindig az a válasz: ne félj!
De mégis ez a rémület kell ahhoz, hogy az igazság a szívünkôl kijöjjön! Valahogy megreped az ember szíve, ezáltal kerül olyan állapotba, hogy az Isten számára elérhetô legyen.
Mikor ilyen nagy száraz idôszak van, gyakran látod, hogy a föld megrepedezik. Mikor megérkezik az esô, pont ezekbe a repedezésekbe folyik le. Ha nem lennének ezek a repedések, akkor szétfolyna a víz a föld felszínén és nem tudná mélyen megitatni a földet.
Ezért az Úrnak a félelme jó dolog.
Csak a bolondok utasítják el az Úr félelmét. Az Úr viszont és a Messiás gyönyörködik az Úrnak a félelmében, mert az szántja úgy fel az emberi szívet, hogy utána a kegyelem be tudjon oda folyni.
Az Úr félelme tiszta és az Úr félelmében erôs a bizalom.
Tehát ez nem azonos a kárhoztatással, gyötrésekkel meg a depresszióval, hanem ez Istennek egy szántása a szívedben, amit az Ige által vagy a sors-eseményeid által elvégez.
Ilyenkor átmenetileg megijed az ember, de tudjad azt, hogy ez a szántás, repesztés azért történik, hogy a kegyelem még mélyebben be tudjon hatolni a szívedbe és az életedbe.
2018.08.22. IT részlet-
HITköznapok
Fotó:Haller Norbert
Fotó:Haller Norbert
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése