🌟Számtalan angyal siet segítségünkre❣️

„💞És láttam és hallottam sok angyal hangját a trón, az élőlények és a vének körül, számuk tízezerszer tízezer és ezerszer ezer volt.” (Jel 5:11)

Amikor Krisztus felvitetett az Atyához, követőit nem hagyta segítség nélkül. 

Képviselője, a Szentlélek és a mennyei angyalok szolgálata segíti azokat, akik a hitnek szép harcát vívják a páratlan nehézségek ellen. Sose feledjétek, hogy Jézus a segítségetekre van. 

Jellemetek egyedi különlegességeit senki más nem érti olyan jól, mint Ő. 

Vigyáz rátok, és ha készséggel átadjátok magatokat a vezetésének, akkor Ő körülvesz benneteket a jóra való késztetéssel, amely képessé tesz titeket a számotokra kijelölt feladat betöltésére.

Semmi sem tehetetlenebb, de ugyanakkor legyőzhetetlenebb, mint az a lélek, aki érzi semmiségét és teljesen a Megváltó érdemeiben bízik. Isten inkább a menny minden angyalát elküldi az ilyen lélek megsegítésére, mintsem hagyná, hogy legyőzessen.

Az angyalok Isten szolgái, akik a tőle állandóan áradó fényben ragyognak, és gyors szárnyakon sietnek, hogy véghezvigyék akaratát.
Az angyalok mindig ott állnak, ahol a leginkább szükség van rájuk, azokkal harcolnak, akik a legkeményebb csatát vívják az énnel, akiknek körülményei a legkilátástalanabbak.

Az angyalok minden időben Krisztus hűséges követői mellett álltak. 

A gonosz hatalmas szövetségesei mindig felsorakoznak azok ellen, akik győzni akarnak; 

Krisztus azonban a láthatatlanra irányítja tekintetünket, a mennyei seregekre, amelyek körülvesznek mindenkit, aki szereti Istent. 

Hogy milyen – látható és láthatatlan – veszedelemtől mentett meg minket az angyalok közbenjárása, mindaddig nem tudhatjuk meg, amíg az örökkévalóság fényében meg nem látjuk Isten gondviselését. Akkor tudni fogjuk, hogy az egész mennyei családot érdekelték földi rokonaik idelent, és hogy Isten trónjától hozzánk irányított küldöttek figyelték lépteinket nap mint nap. 

GYŐZEDELMES ÉLET❤ NAPI IGEMORZSÁK -

"Hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben. 

Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak." (Eféz. 6,11-12.)

Mikor harcba megyünk, nem biztonságos számunkra, ha eldobjuk fegyvereinket, hisz ekkor van rá a legnagyobb szükség, hogy felvértezzük magunkat Isten minden fegyverével. 

Minden egyes fegyverre szükség van.
Sátán igyekszik állandóan elhomályosítani ezt a tényt, de a keresztények ne felejtsék el, hogy „nem test és vér ellen van tusakodásunk...”
Az ihletett figyelmeztetés századokon át hangzik a mi korunkig: „Legyetek józanok és vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán korüljár, keresvén, akit elnyeljen”


Nagy ellenségünk Ádám idejétől a mi időnkig gyakorolta hatalmát, hogy elnyomjon és megsemmisítsen bennünket. Most keszül a gyülekezet elleni utolsó hadjáratára.
Mindazok, akik igyekeznek követni Jézust, összeütközésbe kerülnek ezen könyörtelen ellenséggel.
Minél jobban követi a keresztény az isteni mintaképet, annál jobban kiteszi magát Sátán támadásainak.


Viselnünk kell Istennek teljes fegyverzetét minden pillanatban és késznek kell lennünk a sötétség hatalmai elleni küzdelemre.
Ha kísértések és próbák érnek bennünket, menjünk Istenhez és küzdjünk Vele imában.
Ő nem küld el bennünket üresen, hanem kegyelmet és erőt ad a győzelemre, hogy megtörjük az ellenség hatalmát.
Vajha mindnyájan valódi fényükben szemlélhetnénk a dolgokat és mint Krisztus katonái elviselhetnénk a nehézségeket; akkor Izráel Isten erejében és az Ő hatalmának erejében haladna előre.
/EW. 46./

Amikor Krisztus megjelenik, hozzá hasonlóvá leszünk

„Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk őhozzá, és meg fogjuk őt látni, amint van.” -(1Jn 3:2)

Nem az a dolgunk, hogy nyugodtan üljünk, és arra várjunk, hogy valami csodás esemény által a jellemünk majd megváltozik, amikor Jézus megjelenik az ég felhőiben hatalommal és nagy dicsőséggel. Nem, fiatal barátaim, mi mind megítéltetünk, és a próba itt, ebben az életben ér minket, hogy jellemet fejleszthessünk az eljövendő, halhatatlan életre.

Ne gondoljuk, hogy az önzés, a magunk nagyra becsülése és kényeztetése összeegyeztethetők Krisztus lelkületével. Olyan felelősség nyugszik minden igazán megtért férfi és nő vállán, amelyet még felbecsülni sem tudunk megfelelően. A mennyei király fiai és lányai nem vehetik át a világ elveit és útjait.

A világtól elkülönülve minden téren nehézségekbe ütközünk majd. De itt a vigasztalás számunkra: „Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha Ő megjelenik, hozzá hasonlatosak leszünk, mert meglátjuk Őt, amint van”.

Szavaink és tetteink által kell megmutatnunk, hogy felismertük a rajtunk nyugvó nagy felelősséget. Világosságunknak oly tisztán kell ragyognia, hogy mások láthassák: mindennapi életünkkel megdicsőítjük az Atyát, a mennyel állunk kapcsolatban és társörökösök vagyunk Jézus Krisztussal.

Az Atyával és Fiával, Jézus Krisztussal való közösség lelket nemesítő és felemelő öröm, valamint kimondhatatlan és teljes dicsőség részeseivé tesz minket.

Az élelemnek, ruházatnak, rangnak és vagyonnak meglehet a maga értéke; de az Istennel való kapcsolatnak megfizethetetlen értéke van. És bár „még nem lett nyilvánvalóvá, mivé leszünk”, „amikor Krisztus, a mi életünk megjelenik”, hozzá hasonlók leszünk.

Reggeli gyöngyszemek:A világ világosságának lenni

„Ismét szólt hozzájuk Jézus, és azt mondta: Én vagyok a világ világossága; aki engem követ, sosem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.” (Jn 8:12)

Reggel, amikor a nap az Olajfák hegye fölé emelkedett, sugarai ragyogó fénybe vonták a márványpalotákat és megcsillogtatták a templom falainak aranyát – ekkor Jézus a nagy fényességre mutatva így szólt: „Én vagyok a világ világossága.” (Ján 8,12)

Valaki, aki hallotta e kijelentést, később ezekkel a dicsőítő mondatokkal visszhangozta: „Őbenne volt az élet, és az élet volt az emberek világossága.”(Ján 1,4–5. 9)

Akik megszenteltettek az igazság által, ragyogó világosságként árasztanak fényt mindenkire, aki a házban van. Isten dolgai minden igaz hívőben nyilvánvalóvá lesznek. Az Úr nem fogadhat el semmilyen jellembeli tökéletességet vagy fogyatkozást az iránta való elköteleződésben. Minden fél szívvel végzett szolgálat azt bizonyítja a menny értelmes lényei előtt, hogy nem követjük az elénk állított Példaképet.

Krisztus követőinek többre kell jutni egy fénysugárnál, mely az embereknek világít. Ők a világ világossága. Jézus minden róla nevezett tanítványának mondja: „Ti nekem adtátok magatokat, én meg a világnak adlak titeket, mint képviselőimet.” Amint az Atya elküldte Őt a világra, úgy küld Ő is bennünket a világba. … Bár Megváltónk a világosság fő forrása, mégse feledjétek el, ti keresztények, hogy Krisztus embereken át nyilatkozik meg. … A dicsőség angyalai várják, hogy általad juttassák el a menny világosságát és erejét a pusztulásra kész lelkeknek. … Ha Krisztus él szívben, lehetetlen eltitkolni jelenlétének fényét.
Ha a Világ Világossága elhalad mellettük, kiváltságok észlelhetők minden nehézségben, rend látszik a zűrzavarban és Isten bölcsessége és munkája abban, amit kudarcnak véltünk.
A világosság és élet ajándékaiban részesülünk. 

Reggeli gyöngyszemek: Megtartotta Atyja parancsolatait

„Ha az én parancsolataimat megtartjátok, megmaradtok az én szeretetemben, amint én is megtartottam az én Atyám parancsolatait, és megmaradok az ő szeretetében.” (Jn 15:10)

Krisztus a menny Istenének jellemét szemléltette emberek és angyalok előtt. Életével mutatta be azt a tényt, hogy ha az ember teljesen Istenre bízza magát, meg tudja tartani Isten törvényét és élhet, törvényére pedig, mint szeme fényére vigyáz.

Krisztus példaadása Ádám minden fia és leánya számára mérvadó. Életével bemutatta Isten törvényét, példáját adva az embernek, hogy a teljes körű engedelmesség mi mindent érhet el az emberi természetben. Ő a mi példaképünk, és mindenkinek lábnyomába kell szegődnie, aki értelmi értelmi képességekkel rendelkezik. Élete ugyanis az egész emberiség számára tökéletes minta. Krisztus jelleme az a tökéletes mérték, melyhez mindenkinek igazodnia kell…

Hogyan járt a földön a világ Megváltója? – Nem úgy, hogy egyszerűen csak önmagának kedvezzen, hanem úgy, hogy megdicsőítette Istent azzal, hogy felemelte az elesett embert, aki Isten képére teremtetett. Tanítással és példaadással is az igazság útjára tanította az embert, bemutatva Isten jellemét, és a világ elé tárva az emberileg elérhető erkölcsi kiválóság tökéletes mértékét. A törvény két nagy előírása szabályozza minden ember magatartását. Ez volt az a lecke, melyet Jézus mind tanításaival, mind példaadásával tanított. Ezt mondta a népnek: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből…és felebarátodat, mint magadat.” A menny Ura minden értelmes emberi lénytől mindenek feletti szeretetet és imádatot kér.

Az ember hasonlítsa össze életét Krisztus életével! …Kövesse Annak példaadását, aki életével betöltötte Jahve törvényét, mondván: „Én megtartottam az én Atyám parancsolatait.” Akik Krisztust követik, szüntelenül a szabadság tökéletes törvényére tekintsenek, és a Krisztustól nyert kegyelem által alakítsák jellemüket az isteni kívánalmak szerint. 

Reggeli gyöngyszemek: Közösségben Istennel

„Miután elbocsátotta a sokaságot, felment a hegyre, hogy magányosan imádkozzék. Amikor beesteledett, egyedül volt ott.” (Mt 14:23)

Krisztus ereje az imádságban volt…Krisztus visszavonult a világtól a ligetekbe és hegyekbe, kizárva maga elől minden mást. Egyedül volt Atyjával. Erős buzgósággal öntötte ki lelkéből könyörgéseit, és lelke minden erejével a Végtelen kezébe kapaszkodott. Amikor újabb, nagy próbatételek környékezték meg, visszavonult a hegyek magányába és az egész éjszakát imádságban töltötte mennyei Atyjával.

Mivel Krisztus mindenben a példaképünk, ezért ha követjük példáját a buzgó, állhatatos imában, kérve Istentől, hogy adja nekünk az Ő erejét, aki sohasem engedett Sátán kísértéseinek, és ellenállunk a gonosz ellenség fondorlatainak, akkor nem fog legyőzni bennünket.

Ezen vészterhes utolsó napokban a fiatalok egyetlen biztonságát a folyton erősödő éberség és imádság jelenti. Azt a fiatalt, aki örömét leli Isten Igéje olvasásában és az imádság alkalmaiban, folytonosan felfrissítik az élet forrásának folyamai. Magas szintű erkölcsi kiválóságra és olyan széleskörű gondolkodásra tesz szert, melyet mások nem érthetnek. Az Istennel való kapcsolat helyes gondolatokat, nemes szándékokat, az igazság tiszta megértését és magas célkitűzéseket von maga után. Akik ilyen kapcsolatot ápolnak Istennel, azokat az Úr fiainak és leányainak ismeri el. Egyre magasabbra és magasabbra jutnak, egyre tisztábban látják Isten és az örökkévalóság dolgait, mígnem az Úr a világosság és bölcsesség közvetítőivé teszi őket a világ számára…Az Istenhez való imádkozás ereje felkészít minket napi feladataink elvégzésére.

Hatalmas erő rejlik az imádságban. A nagy ellenség folyton azon munkálkodik, hogy távol tartsa a bajba jutott lelket Istentől. A legalázatosabb szent sóhajtása a menny felé nagyobb félelmet kelt Sátánban, mint kormányzatok és királyok rendeletei.

Reggeli gyöngyszemek: A keresztségkor

„Amint Jézus megkeresztelkedett, azonnal kilépett a vízből, és íme, megnyílt neki a menny, és látta, amint az Isten Lelke leszáll rá, mint egy galamb. És íme, egy mennyei hang ezt mondta: Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.” (Mt 3:16-17)

Jézus minden dologban példaképünk volt, ami az életet és a kegyességet illeti. 

Megkeresztelkedett a Jordánban, ahogyan mindazoknak is meg kell keresztelkedniük, akik hozzá jönnek.
A mennyei angyalok feszült érdeklődéssel figyelték a Megváltó keresztségének jelenetét, és ha az ott álló emberek szemei megnyíltak volna, látták volna a mennyei sereget, akik körülvették Isten Fiát, amint lehajolt a Jordán partján. 
Az Úr megígérte Jánosnak, hogy jelt ad neki, amiről felismerheti a Messiást, és most, amint Jézus felemelkedett a vízből, az ígért jel megadatott; látta a megnyílt eget, és Isten Lelkét ragyogó galamb alakjában Isten Fiára szállni, és hallotta a mennyei hangot, mely ezt mondta: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm.”

Jézus, a világ Megváltója megnyitotta az utat, hogy a legbűnösebb, a legelesettebb és a leglenézettebb ember is eljuthasson az Atyához, és helye lehessen a mennyei lakásokban, melyeket Jézus azoknak készített, akik szeretik őt.

Akik Krisztussal feltámadtak az új életre, azok Isten választottai. Szentek az Úrnak, aki szeretteinek ismeri el őket.
Mint ilyenek, ünnepélyes szövetség alatt különítik el magukat a világtól, megalázkodván egész elméjükben. Az igazság köntösébe kell hogy öltözködjenek. El kell különülniük a világtól, annak szellemétől, gyakorlatától, és meg kell mutatniuk, hogy Krisztustól tanulnak…

Ha valóban meghaltak Krisztussal, ha megtartják keresztségi fogadalmukat, a világnak nem lesz hatalma felettük, hogy rávegye őket Krisztus megtagadására. Ha Krisztus életét élik ezen a világon, akkor isteni természet részesei lesznek.

(Letter 32, 1907.)

Reggeli gyöngyszemek: Krisztus engedelmes és tisztelettudó volt

„Jóllehet Fiú, szenvedéséből tanulta meg az engedelmességet.” (Zsid 5:8)

Ha szeretnéd visszatükrözni Krisztus életét és jellemét, akkor hű és engedelmes leszel szüleid iránt. Készséges engedelmességeddel mutatod ki irántuk való szeretetedet.

Senki sem lehet igazán jó és eredményes, aki nem tanulta meg alávetni akaratát először szüleinek, aztán Istennek való örömteli engedelmességben. Csak azok lesznek alkalmasak, hogy irányítsanak, akik megtanulnak engedelmeskedni.

Azzal, hogy megtanulják az engedelmesség leckéjét, a gyermekek nem csak hogy becsülik szüleiket és megkönnyítik terheiket, de Annak is örömet szereznek, aki sokkal nagyobb tekintéllyel rendelkezik. A „Tiszteld atyádat és anyádat” egy pozitív értelmű parancsolat. Azok a gyermekek, aki nem tisztelik szüleiket és figyelmen kívül hagyják kívánságaikat, nem csak hogy lebecsülik őket, de Isten törvényét is áthágják. Minél korábban vetik alá akaratukat Isten akaratának, és minél tökéletesebben teszik ezt, annál könnyebbnek fogják majd találni az Isten kívánalmainak való engedelmeskedést. Senki sem remélheti Isten áldását, aki nem tanul meg engedelmeskedni parancsolatainak és határozottan ellenállni a kísértésnek. 

Krisztus életét határozottság jellemezte, mégis mindig tisztelettudó és engedelmes volt.

Tökéletes példakép volt minden fiatal számára. Mindig tiszteletet és megbecsülést tanúsított az életkor iránt. Krisztus vallása egyetlen gyermeket sem vezethet oda, hogy durva és udvariatlan legyen.
A végtelen Isten szemei megvizsgálják a szívet és látják a jellem minden hibáját. Nem külső megjelenésük alapján ítéli meg a fiatalokat, hanem a szívbéli jóság megléte alapján, melyet csak éberséggel és imádsággal lehet megszerezni…Figyelemmel kíséri szüleik és a családi kör iránti magatartásukat. Ha tisztelettudóak, kedvesek, szeretetteljesek és igazán udvariasak,…akkor jellemük értékesként jegyeztetik fel a mennyei könyvekben.

Krisztus szorgos munkás volt

„Amíg nappal van, annak dolgait kell tennünk, aki elküldött engem, mert eljön az éjszaka, amikor senki sem munkálkodhat.” (Jn 9:4)

Krisztus élete minden fiatal számára bemutatja, hogy a szorgos és engedelmes élet elősegíti a jó erkölcsi jellem, a szilárd elvek, az eltökéltség, a józan gondolkodás és a magas rendű szellemi tevékenység kialakítását. Manapság a legtöbb fiatal az izgalmas szórakozásokban leli örömét, melyek hátráltatják a magas rendű szellemi tevékenységet és gyengítik a fizikai képességeket is. Ahelyett, hogy elméjüket nyugodt, egészséges, gondolkodásra kész állapotban őriznék meg, az idő nagy részében izgalomnak teszik ki; egyszóval, megmérgezik azokkal a szórakozásokkal, melyek után vágyakoznak, és ezzel alkalmatlanná teszik a hatékony gondolkodásra és tanulásra.

Azok a fiatalok, akik nem tisztelik szüleiket és nem teszik magukat hasznossá, nem érezhetnek valódi örömet…A hiábavaló szórakozások fellazítják a gondolkodás minőségét és meggyengítik az erkölcsöket, hogy sok fiatal alig rendelkezzen önuralommal és szilárd elvekkel.

Szorgalmas életében nem voltak tétlen pillanatok, amelyek kihívják a kísértést. Nem voltak céltalan órák sem, amelyek alatt rossz társaságba keveredhetett volna. Amennyire csak lehetséges volt, bezárta az ajtót a kísértő előtt. Sem nyereség, sem élvezet, dicséret vagy bírálat sem vehette rá, hogy helytelenül cselekedjen…

Nem volt hajlandó tökéletlen munkát végezni, sőt szerszámait is ennek megfelelően kezelte. Tökéletes volt munkásként is, mint ahogy mindenben tökéletes volt a jelleme. Saját példájával tanította, hogy a szorgalom kötelességünk, munkánkat pontosan és alaposan kell végeznünk, és az ilyen munkát meg is becsülik. A munka hasznossá teszi a kezeket, megtanítja a fiatalokat, hogy hordozzák az élet terheinek rájuk eső részét, fizikai erőt ad, és fejleszti a képességeket... Isten áldásul szánta a munkát, és csak a szorgalmas munkás találja meg az élet valódi dicsőségét és örömét. 

Reggeli gyöngyszemek: Krisztus teljesen Isten hatalmától függött

GYERMEKNEVELÉS

„Jézus ekkor így válaszolt nekik: Bizony, bizony mondom nektek, a Fiú önmagától semmit sem tehet, ő csak azt teszi, amit Atyjától lát, mert amiket ő tesz, a Fiú is ugyanazt teszi.” (Jn 5:19)

Jézus a tökéletes példakép, a gyermekeknek és fiataloknak pedig az a kötelessége és kiváltsága, hogy követhetik e példaképet. Minden gyermek gondoljon arra, hogy a gyermek Jézus emberi természetet vett magára, bűn testének hasonlatosságában élt, és megkísértetett Sátántól, amint minden gyermek megkísértetik.

Képes volt ellenállni Sátán kísértésének, mert mennyei Atyja isteni hatalmától függött, alárendelte magát akaratának és engedelmeskedett minden parancsolatának. Megtartotta Atyja rendeléseit, parancsolatait és törvényeit. Állandóan Isten tanácsát kereste és engedelmeskedett akaratának.

Minden gyermek kötelessége és kiváltsága Jézus lábnyomába lépni…Az Úr Jézusnak örömet okoz, ha a gyermekek hozzá folyamodnak minden lelki áldásért és a Megváltóhoz viszik küzdelmeiket, megpróbáltatásaikat; Ő tudja, hogyan segítsen a gyermekeken és fiatalokon, mivel maga is gyermek volt és alá volt vetve mindazon megpróbáltatásoknak, csalódásoknak és küzdelmeknek, melyeknek a gyermekek alá vannak vetve. 

Isten ígéretei ugyanolyan mértékben vonatkoznak a gyermekekre és fiatalokra, mint amennyire az érett korúakra. Amikor Isten valamilyen ígéretet ad, a gyermekek és fiatalok foglalják azt könyörgésükbe és kérjék az Úrtól, hogy tegye mindezeket az ígéreteket élő tapasztalattá számukra, ahogyan egyszülött Fia, Jézus számára is tette, amikor emberi szükségleteiben Istenre tekintett és kérte tőle mindazt, amire szüksége volt. 

Minden áldás, melyben az Atya a felnőtt korúakat részesíti, Jézus Krisztus által elérhető minden gyermek és fiatal számára is. (The Youth’s Instructor, August 23, 1894.)

Alávetette magát a szülői tekintélynek

„Aztán velük tartott, visszament Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Anyja pedig szívében tartotta mindezeket a beszédeket.”(Lk 2:51)

Jézus az Örökkévalónak ajánlotta fel fiúságát…A templomban történt első látogatása új érzéseket ébresztett. A földi kötelezettségeket erre az időre félretette; azonban isteni küldetése és Istennel való egysége tudatában nem utasította el szülei tekintélyét. Kérésükre engedelmes fiúként visszafordult velük és segítségükre volt dolgos életükben. Szívébe rejtette jövőbeni küldetésének titkát, alázatosan várva az időt, hogy nyilvános szolgálata megkezdődjék, mielőtt, bejelentené a világnak, hogy ő a Messiás. Annak felismerése után, hogy ő Isten Fia, még tizennyolc évig alávetette magát a szülői tekintélynek és az egyszerű galileai ácsmunkás hétköznapi életét élte…Harminc éven keresztül úgy élt, hogy elismerte és elfogadta a szülői vezetést…

Még keresztény szülők gyermekeinél is általános dolog, hogy tizenkét éves korukat megelőzően úgy érzik, követhetik saját kívánságaikat. A szülők pedig készségesen elfogadják, hogy gyermekeik vezessék őket, ahelyett, hogy ők irányítanák gyermekeiket…Ennélfogva sok fiatal úgy nő fel, hogy szokásává válik az önzés és a henyélés. Hiúk, büszkék és önfejűek.

Amikor Krisztus türelmes önmegtagadására, minden népszerűséget elutasító egyszerűségére és a mindennapi munkára való alázatos odaszentelődésére tekintünk, láthatjuk, milyen szépséges fény övezte életét. Milyen világosan mutatja élete azt az ösvényt, melyen a gyermekeknek és fiataloknak járniuk kell! …Jézus nem kevésbé volt Isten Fia szerény otthonában és szüleinek való engedelmességében, mint amikor Isten kijelentette örök trónjáról: „Ez az én szeretett Fiam.”

Krisztus élete mindörökre áldást biztosít az olyan életre, mely a szülői tekintélynek való örömteli engedelmességben és szorgos fizikai, szellemi munkával telik. 

(The Youth’s Instructor, September, 1873.)

Reggeli gyöngyszemek:A vak Bartimeus hite jutalmat nyert

„Jézus megkérdezte tőle: Mit akarsz, hogy cselekedjem veled? A vak pedig azt mondta neki: Mester, hogy lássak!” (Mk 10:51)

A szív csak akkor szegődik a rajta segíteni tudó Isten nyomába, amikor már a bűnös érzi, hogy Megváltóra van szüksége. Amikor Jézus az emberek között járt, a betegek voltak azok, akiknek szükségük volt orvosra. A szegények, a szenvedők és a megfáradtak követték Őt, hogy részesüljenek abban a segítségben és vigasztalásban, melyet másutt fel nem lelhettek. A vak Bartimeus az út szélén várakozik; régóta várja a Krisztussal való találkozást.

Látó emberek tömegei vonulnak fel és alá, de nem vágyakoznak arra, hogy meglássák Krisztust. A hit egyetlen pillantása is megérintené Jézus szerető szívét, és kegyelmének áldásait árasztaná rájuk; ám ők nincsenek tudatában betegségüknek és lelki szegénységüknek, és nem érzik, hogy szükségük lenne Krisztusra. Nem úgy a szegény, vak ember. Számára az egyetlen remény Jézus. Amint vár és figyel, hallja a közeledő léptek zaját és izgatottan érdeklődik: Mi ez a zaj? A járókelők azt válaszolják, hogy a Názáreti Jézus közeledik. Bartimeus égő vágyakozással kiáltja: „Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!” Az emberek próbálják elhallgattatni, de ő annál erősebben kiáltozik: „Dávid fia, könyörülj rajtam!” A könyörgés meghallgatásra talál. Kitartó hite megjutalmaztatik. Nem csak fizikai látását nyeri vissza, de lelki szemei is megnyittatnak. 

Krisztusban meglátja Szabadítóját, és az Igazság Napjának fénye lelkébe ragyog. Mindazok, akik a vak Bartimeushoz hasonlóan érzik, hogy Krisztusra van szükségük, és akik oly buzgók és eltökéltek, mint ő volt, megkapják az áldásokat, mely után sóvárognak.

A szenvedők, akik Krisztusra, mint megsegítőjükre tekintettek, az isteni tökéletesség és szentség szépségébe öltöztek, mely Krisztus jelleméről sugárzott rájuk.

Akik hit által befogadják Krisztust, azok hatalmat is kapnak, hogy Isten fiaivá legyenek. 

Reggeli gyöngyszemek:A bűn szolgájából Isten fejedelme

„Erre azt mondta: Nem Jákóbnak hívnak ezután, hanem Izráelnek, mert küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél.” (1Móz 32:28) 

Azon az éjszakán Jákob, anyjának dédelgetett fia megtapasztalta az újjászületés élményét és Isten gyermekévé lett. Kétségbeesésében a fény, mely ráragyogott, a legdrágább világosság lett számára, és a kemény kő, melyen fejét nyugtatta, a legkívánatosabb fekhellyé változott, melyen valaha pihent.

Milyen boldog is volt Jákob! Tudta, hogy Istennel találkozott. És mi is, ha befogadjuk az Isten trónjáról áradó fényt, tapasztalni fogjuk, hogy szívünk megtelik dicsérettel és hálával mennyei Urunk iránt.

Élete nagy válságának órájában Jákob félrevonult imádkozni. Egyetlen, mindent túlszárnyaló szándék töltötte el: hogy jelleme átalakulását keresse. Miközben Istenhez esedezett, kéz – hite szerint ellenséges kéz – érintette meg, akivel azután egész éjjel küzdött életéért.
Lelkének célkitűzését azonban még az életét fenyegető veszedelem sem változtatta meg. Amikor ereje már-már végleg elfogyott, az angyal, isteni hatalmát igénybe véve, megérintette őt, s az érintésről felismerte ellenfelét.
Ekkor rokkantan, magatehetetlenül az Üdvözítő keblére borult, s áldásáért esedezett. Nem hagyta magát elutasítani, hanem addig könyörgött, míg Krisztus meghallgatta tehetetlen, bűnbánó lelke kérését, az Úr ígérete szerint: „Fogja meg erősségemet, kössön békét velem, békét kössön velem!” (Ésa. 27:5)
Jákob eltökélt lélekkel kérlelte: „Nem bocsátlak el téged, míg meg nem áldasz engem.” (I. Móz. 32:26)
Az állhatatosságnak ezt a lelkületét az ihlette, aki azon az éjjelen Jákobbal küzdött. Ő adta meg Jákobnak a győzelmet, Ő változtatta Izraelre a nevét, mondván: „Küzdöttél Istennel és emberekkel, és győztél.” (I. Móz. 32:28)
Amiért Jákob hiába küzdött és viaskodott a saját erejével, azt átadása és rendíthetetlen hite által végül is elnyerte. 

Reggeli gyöngyszemek: Megváltás Isten kegyelmének gazdagsága által

„Benne van a mi váltságunk az ő vére által, a bűnök bocsánata kegyelmének gazdagsága szerint, amelyet nagy bőséggel közölt velünk minden bölcsességgel és értelemmel.” (Ef 1:7-8)

Krisztus azért jött…, hogy felemelje és megnemesítse szellemi erőinket, hogy erőfeszítéseink ne tévesszenek célt és ne vesszenek el…

Az Úr Jézus azért jött, hogy az igazság minden buzgó keresőjét megerősítse, és hogy kinyilatkoztassa az Atyát. Nem engedte meg, hogy bármi is eltérítse attól a nagy munkától, hogy az emberben helyreállítsa Isten képmását. Meg kell értenünk, hogy a mi nagy és jelentőségteljes feladatunk, hogy befogadjuk az Istenhez való hasonlóságot és jellemünket felkészítsük az örök életre. A mennyei igazságokat megfelelőképpen kell alkalmaznunk a gyakorlati életben. Az ismeret minden kincsét is magunkkal kell vinnünk, mely alkalmassá tehet minket az Istenéhez hasonló életre.

Isten ismerete oly magas, mint az ég, és oly széles, mint a föld…Csak azok az igaz tanítványok, akik a Szentírást Isten hozzájuk szóló hangjaként olvassák. Megremegnek Isten szavának hallatán, mert számukra ez élő valóság. Tanulmányozzák és kutatják az elrejtett kincset. Megnyitják értelmüket és szívüket; mennyei kegyelemért imádkoznak, hogy felkészülhessenek az eljövendő, örök életre. Ha az ember kezébe veszi a mennyei lámpást, meglátja elesettségét, erőtlenségét és azt, hogy milyen reménytelen próbálkozás önmagára tekintve keresni a megigazulást.
Megérti, hogy semmije sincs, amivel Isten elé járulhatna. Imádkozik a Krisztust képviselő Szentlélekért, hogy állandó vezére legyen, aki elvezeti őt minden igazságra…Minden ismeret, melyet az élet megpróbáltatásai közepette szerzünk, és amely alkalmassá tesz arra, hogy a szentek polgártársai lehessünk – mindez igazi nevelés számunkra.
Áldásokat hoz a magunk és mások számára a jelen életben is, és biztosítja számunkra az eljövendő, halhatatlan életet és annak elmúlhatatlan gazdagságát.

Krisztus kincsestárában minden lélek számára értékes ajándékok vannak.

Reggeli gyöngyszemek: Dicsőségről dicsőségre változunk el

„Mi pedig az Úr dicsőségét mindnyájan fedetlen arccal tükrözzük, és az Úr Lelke dicsőségről dicsőségre ugyanarra a képre formál át minket.” (2Kor 3:18)

Amikor a hívőt megvilágosítja Isten Lelke, Jézus tökéletességét szemlélve kimondhatatlan örömmel örvendezik. Az énben csak bűnt és tehetetlenséget lát, a Szabadítóban pedig bűntelenséget és végtelen hatalmat. Krisztus áldozata, melyet azért hozott meg, hogy igazságában részesíthessen minket – ez az a téma, melybe egyre mélyebben és egyre nagyobb lelkesedéssel kell elmerülnünk. Az én: semmi; Jézus: minden…

A kegyelem átformáló ereje isteni természet részesévé tesz engem. Krisztuson ragyogott fel Isten dicsősége, és ha Krisztusra tekintünk, és önfeláldozásán elmélkedünk emlékezve rá, hogy őbenne lakozik az istenség teljessége testileg, akkor mind közelebb kerülünk az erő Forrásához…

Milyen fontos, hogy Isten Lelke megvilágosítson minket! Csakis így láthatjuk meg Krisztus dicsőségét, és szemlélés által elváltozva jellemünk hit által a Krisztuséhoz válik hasonlóvá…Ő kegyelmet és bűnbocsánatot hoz minden léleknek. amint hitben Krisztusra tekintünk, hitünk áthatol a sötét árnyakon és hódolattal adózunk Istennek csodálatos szeretetéért, hogy nekünk adta Jézust, a vigasztalót…

A bűnös Isten gyermekévé és a menny örökösévé lehet. Felkelhet a porból, és szilárdan állhat a világosságban…Minden lépéssel Krisztus újabb szépségeit látja meg és egyre hasonlóbbá válik hozzá jellemében. (Ellen G. White Manuscript 20, 1892.)

A Krisztus halálában megnyilatkozó kegyelem hálás szeretetet ébreszt a hívőben, és őszinte imájára adott válaszul kegyelemből kegyelembe, dicsőségből dicsőségbe vitetik, míg Krisztust szemlélve ugyanazon képmásra el nem változik. (The Youth’s Instructor, December 6, 1894.)

Reggeli gyöngyszemek: Isten teljességében részesedünk

„Mi mindnyájan az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre.” (Jn 1:16)

Krisztus nem úgy akarta megmenteni a világot, hogy alkalmazkodott hozzá, hanem azáltal, hogy felfedte a világ előtt Isten hatalmának és kegyelmének átformáló erejét, mely az ember jellemét Krisztus jellemének hasonlatosságára alakítja.

Sátán önzőnek, elnyomónak mutatta be Istent, olyannak, aki mindent követel, de semmit sem ad, a saját dicsőségére igényli teremtményei szolgálatát, és semmilyen áldozatot nem hoz értük. Krisztus odaajándékozása azonban kinyilatkoztatja Isten szívét... Láthatóvá teszi, hogy Isten bűngyűlölete erős, mint a halál, ám a bűnös iránti szeretete erősebb a halálnál. Miután magára vállalta megváltásunkat, semmit sem tart vissza, legyen bármilyen drága is, amire művének megvalósításához szükség van. Egyetlen igazságot sem rejtett el, amelyet ismernünk kell megváltásunk érdekében. Az irgalom egyetlen csodatételét sem mulasztotta el, egyetlen isteni eszközt sem hagyott kihasználatlanul. Elárasztott bennünket kegyelmével, ajándékaival. A menny egész kincsestára nyitva áll azok előtt, akik elfogadják a megmentő szeretetet. Miután Isten a világegyetem kincseit összegyűjtötte és feltárta a végtelen hatalom forrásait, mindet Krisztus kezébe tette, és így szólt: „Mindez az emberé! Használd fel ezeket az ajándékokat az ember meggyőzésére, hogy nincs nagyobb szeretet az enyémnél sem az égen, sem a földön. A legnagyobb boldogságát abban találja meg, ha szeret engem.”

Az Atya minden lelket értékel, akit Fia élete odaadásával vásárolt meg. Minden segítséget megkaptunk, hogy az isteni hatalomban részesedhessünk, és így győzhessünk a kísértések felett. Az Isten minden parancsolata iránti engedelmesség által a lélek megőriztetik az örök életre.

Isten a menny minden áldását azokra kívánja árasztani, akik buzgón kérik a segítséget, melyet egyedül az Úr adhat meg. 

Reggeli gyöngyszemek: Örvendezzünk a kegyelem gazdagságában!

„Találj örömöt mind te, mind a lévita és a közted lévő jövevény is mindabban a jóban, amit az ÚR, a te Istened ad neked és házad népének.” (5Móz 26:11)

Fejezzük ki hálánkat és dicséretünket Isten iránt minden áldásáért, és minden vigasztalásért, amiben részesít minket! Isten minden családot fel akar készíteni a mennyei otthonokban való lakozásra; adjunk hát dicsőséget neki kegyelme gazdagságáért! Ha a gyermekeket otthon arra nevelnénk, hogy hálásak legyenek minden jó dolog Adományozója felé, akkor a mennyei kegyelem megnyilvánulna családjainkban. Öröm hatná át az otthoni életet, és az ilyen otthonból érkező fiatalok a tisztelet lelkületét vinnék magukkal az iskolába és a gyülekezetbe. Bejárásuk lenne a mennyei szentélybe, ahol Isten találkozik népével, tisztelet övezné a vallási szertartásokat és hálás dicséret szállna Isten felé gondviseléséért…

Minden ajándékot hálával kell fogadnunk, és akkor ezek a lelki áldások értéke megkétszereződik; a család minden tagjának gondolkodását megszenteli Isten Igéjének igazsága. Az Úr Jézus közel van mindazokhoz, akik megbecsülik kegyelme ajándékait. Az ilyen emberek minden ajándékot a jótevő, szerető, gondoskodó Istenre vezetnek vissza, akit minden vigasztalás kútfőjének és a kiapadhatatlan kegyelem forrásának tartanak.

Ha jobban kifejeznénk hitünket, ha jobban örvendeznénk az áldásoknak – Isten nagy irgalmának és szeretetének -, több hitünk és örömünk lenne.
Nincs nyelv, mely kifejezhetné, a véges elme fel sem foghatná az áldásokat, melyek Isten jóságának és szeretetének megbecsüléséből származnak. 
Már itt a földön is miénk lehet az öröm soha ki nem apadó kútforrása, mert azt az Isten trónjából áradó folyamok táplálják. 

Reggeli gyöngyszemek: Járuljunk bátorsággal a kegyelem trónusához!

„Járuljunk azért bizalommal a kegyelem trónjáho

z, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk idejében jövő segítségül.” (Zsid 4:16)

Jézus ismeri gyermekei szükségleteit és szeretettel hallgatja imádságaikat. Gyermekei zárják ki a világot és mindent, ami elvonja gondolataikat Istenről! Érezzék, hogy egyedül vannak Istennel, akinek szemei a szív legmélyére hatolnak, kikutatván a lélek vágyait! Érezzék, hogy beszélgethetnek Istennel! Alázatos hittel belekapaszkodhatunk ígéreteibe, és bár semmink sincs önmagunkban, amivel Isten tetszését igényelhetnénk, Krisztus érdemei és igazsága miatt mégis bátorsággal járulhatunk a kegyelem trónusához, és irgalomra lelhetünk alkalmas időben. Semmi sem vértezheti fel annyira a lelket Sátán kísértéseivel szemben, mint az, hogy Istent alázatosan keressük, kitárva előtte lelkünket a maga elesettségében, Istentől várva a segítséget és védelmet. (The Youth’s Instructor, July 7, 1892.)

Gyermeki hittel járuljunk mennyei Atyánkhoz és mondjuk el neki szükségleteinket! Ő mindig kész megbocsátani és segítséget nyújtani. Az isteni bölcsesség forrásai kimeríthetetlenek, és az Úr bátorít minket, hogy bőségesen merítsünk belőle. A lelki áldásokért való kívánatos sóvárgást írják le e szavak: Mint a szarvas kívánkozik a folyóvizekre, úgy kívánkozik az én lelkem hozzád, ó Isten! Szükséges, hogy sokkal jobban vágyakozzunk a menny gazdag ajándékaira, hogy meg is kaphassuk azokat.

Éheznünk és szomjaznunk kell az igazságot! Ó, bárcsak emésztő vágyakozás töltene el mindnyájunkat, hogy tapasztalatból ismerjük Istent, hogy a Legfelségesebb udvarába lépjünk, megragadjuk a hit kezét, és kiszolgáltatott lelkünket a Hatalmas Isten karjaiba helyezzük, aki egyedül képes megmenteni minket! Az ő szerető jósága több, mint az élet. (The S.D.A. Bible Commentary 3:1147.)

Isten arra vágyakozik, hogy az emberek fiaira árassza a mennyei örökség gazdagságát. Az ő országa örökkévaló ország. (The Review and Herald, December 26, 1907.)

Reggeli gyöngyszemek: Az Istentől vett ajándékok megszilárdítanak és megerősítenek

„A minden kegyelemnek Istene pedig, aki az ő örök dicsőségére hívott el titeket Krisztusban, miután rövid ideig szenvedtetek, ő maga fog teljessé, erőssé, szilárddá és állhatatossá tenni.” (1Pt 5:10)

Boldog, aki ezt mondhatja: „Bűnös vagyok Isten előtt, de Jézus az én Szószólóm. Megszegtem törvényét. Nem menthetem meg magamat, de a Kálvárián értem kiontott drága vérre hivatkozom, Ádámban elvesztem, de Krisztusban helyreállíttattam. Isten, aki úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát halálra adta, nem hagy elveszni engem, amíg lelkemben bűnbánó és töredelmes vagyok. Isten nem reám tekint, mert én méltatlan vagyok; Felkentjének arcára tekint, Helyettesemre és Kezesemre. Meghallgatja Szószólóm könyörgését, aki meghalt bűneimért, hogy Isten igazsága legyek Őbenne. Őt szemlélve átalakulok az ő képmására. Nem változtathatom meg magam a jellememet, nem tehetem a sajátommá kegyelmét, aki maga a jóság, igazság és irgalom. Azonban őt szemlélve megragadhatom Lelkét, és átalakulhatok hasonlatosságára…” A szív, mely betöltekezik Krisztus kegyelmével, békességet és örömöt áraszt, és ahol Krisztus lakozik, ott a jellem megtisztul, felemelkedik, tisztességben és dicsőségben részesül. (The Youth’s Instructor, November 8, 1894.)

A világegyetem Teremtője úgy szereti azokat, akik hisznek egyszülött Fiában mint személyes Üdvözítőjükben, ahogyan Fiát szereti. Itt is, most is csodás mértékben ajándékozza nekünk kegyelmes jóakaratát. A mennyei Világosság ajándékát adta az embereknek, és Vele együtt a menny összes kincsét. Amilyen sokat ígért nekünk az eljövendő életre, olyan bőséges ajándékokat ad nekünk ebben az életben is. Megadna nekünk mindent, ami nemessé tesz és megjobbítja jellemünket. Az a terve, hogy alkalmassá tegyen bennünket a mennyei életre. (Fundamentals of Christian Education, 234.)

Az Úr készen áll, hogy kegyelmét gazdagon árassza ránk, megerősítsen és bátorítson minket. (Testimonies For The Church 6:413.)

Reggeli gyöngyszemek: Isten kegyelme minden szükségletet betölt

„De ő ezt mondta nekem: Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz. Legszívesebben azért az én erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzék bennem.” (2Kor 12:9)

Ha Istennek adtad át magad, hogy munkáját végezd, akkor nem kell aggodalmaskodnod a holnap miatt. Akinek szolgálsz, kezdettől fogva ismeri a véget. A holnap eseményei, amelyek szemeid előtt titokzatosak, a Mindenható előtt nyilvánvalóak.

Ha dolgainkat saját kezünkbe vesszük, és saját bölcsességünkben bízva akarunk sikert elérni, akkor olyan terhet veszünk vállainkra, amelyet nem Isten rakott ránk, amit segítsége nélkül akarunk cipelni. Magunkra vállaljuk azt a felelősséget, amely Istené, s így valójában helyettesítjük Őt. Nyugtalanok lehetünk, előre láthatunk bizonyos veszélyeket, veszteségek érhetnek bennünket, mert azok elmaradhatatlanok, de ha igazán hisszük, hogy Isten szeret bennünket, és csak javunkat akarja, akkor a jövő nem fog aggasztani. Úgy bízunk Istenben, mint a gyermek bízik szerető szüleiben. Gondjaink és szenvedéseink eltűnnek, mert akaratunk megnyugszik Isten akaratában.

Krisztus nem ígérte meg, hogy a holnapi nap terheit már ma hordja helyettünk. Azt mondta: „Elég néked az én kegyelmem.” Ahogy mannát adott a pusztában, ma is naponta kiárasztja kegyelmét, s megadja napi szükségleteinket. Akár Izrael seregei a vándorlás idején, mi is reggelről reggelre megtalálhatjuk a mennyei kenyeret.

Egyszerre csak egyetlen nap a miénk, ez alatt éljünk Istennek! Ez egyetlen napon tegyük le ünnepélyesen összes terveinket és szándékunkat Isten kezébe, s vessük rá összes gondjainkat, mert Ő gondot visel rólunk. „Mert én tudom az én gondolataimat, amelyeket én felőletek gondolok, azt mondja az Úr; békességnek és nem háborúságnak gondolata.” (Jer 29:11)

 (Thoughts from the Mount of Blessing, 149, 150.)

Reggeli gyöngyszemek: Üres lámpásaink megtelnek

„Az értelmesek viszont lámpásaikkal együtt olajat is vittek edényeikben.” (Mt 25:4)

Minden fiatal vegye fontolóra a tíz szűz példázatát. Mindegyiknek volt lámpása, ami a vallásosság látszatát jelképezi; de közülük csak öten rendelkeztek a belső kegyességgel. Öt közülük híjával volt a kegyelem olajának. A Krisztus Jézusban való élet lelke, a Szentlélek nem lakozott szívükben. A kegyelem olaja nélkül mi hasznát vették a lámpásnak, vagyis a formális vallástételnek? Bármily hangzatos legyen is a hitvallás, bármily magas vallási pozíciót tölt is be valaki, ha a kegyelem olaja hiányzik, nincs mivel megtöltenie lámpását, és így nem is áraszthatja magából a világosság fénylő sugarait…

A Vőlegény azért késik, mert hosszan tűr értünk, nem akarván, hogy valaki is elvesszen, hanem hogy mindenki bűnbánatra jusson. Ó, a mi irgalmas Megváltónk drága hosszútűrése! Ó, bárcsak minden fiatal felfogná a lelkek értékét, akikért végtelen árat fizettek a Kálvárián! Ó, bárcsak mindegyikük méltó módon megbecsülné a képességeket, melyeket Isten adott nekik! Krisztus által feljebb juthatunk a fejlődés létráján és minden erőnket Jézus irányítása alá helyezhetjük…Lélekben, gondolatban, szóban és tettben egyaránt kifejezhetjük, hogy Krisztus Lelke érintett bennünket, és befolyásunkat hatalommá változtathatjuk mások javára.

A világ történelmének olyan ünnepélyes korszakában élünk, amikor nem engedhetjük meg magunknak, hogy gondatlanok és hanyagok legyünk…Imádkoznunk, hinnünk és engedelmeskednünk kell. 

Saját erőnkből semmit sem tehetünk, de Jézus Krisztus kegyelmében felhasználhatjuk erőnket, hogy a legnagyobb jót tegyük saját lelkünkkel, és a legnagyobb áldást árasszuk mások lelkére. 

Kapaszkodjunk Jézusba, végezzük szorgosan Krisztus munkáját, és végezetül elnyerjük az örök élet jutalmát. 

(The Youth’s Instructor, September 20, 1894.)

Reggeli gyöngyszemek: Az ellenszegülésből belátás lesz

„Engedelmeskedjetek elöljáróitoknak, és hallgassatok rájuk, mert ők mint számadók vigyáznak lelketekre, hogy ezt örömmel, ne pedig sóhajtozva tegyék, mert ez nektek sem használ.” - (Zsid 13:17)

Vannak fiatal férfiak és nők, akik semmilyen módszert nem követnek munkájuk során. Noha nagyon elfoglaltak, csak vajmi kevés eredményt tudnak felmutatni. Téves elképzeléseik vannak a munkáról, és úgy gondolják, keményen dolgoznak; pedig ha módszert vittek volna munkájukba és értelmes módon átgondolták volna teendőiket, sokkal többet végezhettek volna kevesebb idő alatt. Mivel jelentéktelen dolgokkal bíbelőnek, túlhajszoltnak és zaklatottnak érzik magukat, amikor fontosabb feladatok elvégzésére szólítják fel őket. Ilyen körülmények között, amikor fiatal férfiak és nők ekkora életvezetési hibákat követnek el, bűn lenne csendben maradni és elmulasztani a figyelmeztető, tanácsoló szavakat.

Az embereknek hibáikról beszélni rendkívül kényes dolog. Aki a feddő szavakat szólja, könnyen úgy találja, hogy büszkeség és makacsság nyilatkozik meg azokban, akiket megfeddett, akaratukat pedig a dac és ellenszegülés határozza meg. Mindezeket az embereket azonban tanácsolni kell, és hibáikat helyre kell tenni. A fiatalok tanulékony lelkületűek legyenek, hogy hasznot meríthessenek azok fáradozásaiból, akik segíteni próbálnak nekik…

Úgy tűnhet, hogy saját mércénk szerint kell vizsgálnunk szívünket és alakítanunk szokásainkat, de ez nem igaz. Ebből nem reformáció, hanem inkább deformáció származik. A munkának szívben kell elkezdődnie, aztán a lélek, a szavak, az arckifejezés és a cselekedetek teszik nyilvánvalóvá, hogy változás történt. Azáltal változunk meg, hogy megismerjük Krisztust a kegyelem révén, melyet bőségesen reánk áraszt…Alázattal javítjuk ki jellemünk minden hibáját és torzulását, mert Krisztus a szívben lakozik, és így alkalmassá válunk, hogy a mennyei család tagjai legyünk.