EGYETLEN ÍGÉRETE SEM VOLT HIÁBA VALÓ

"Áldott legyen az Úr, aki nyugodalmat adott az Ő népének, Izráelnek, minden Ő ígérete szerint; csak egy ígérete sem volt hiábavaló minden jó ígéretei közül, amelyeket szólott Mózes, az Ő szolgája által." (I. Kir. 8,5-6.)

Abban a kiváltságban részesültem, hogy a legdicsőbb napnyugtát láthattam, amit valamikor is láttam.
Emberi nyelv nem képes elbeszélni szépségét.
A lenyugvó nap sugarai arany, ezüst, bíbor, borostyán és karmazsin színeiben ontották dicsőségüket az égen át, mindig fényesebben és fényesebben ragyogva, míg végül úgy látszott, mintha Isten városának kapui félig kitárultak volna, és dicsőségének sugarai kiáradtak volna rajtuk.

Két óra hosszat tartott a csodálatos ragyogás, és megvilágította a hideg északi eget és az egek változó vásznára vetítette a nagy mennyei Művész által festett képeket. Úgy tűnt fel, mintha Isten mosolya sugárzott volna felénk minden földi otthon felett, a sziklákkal határolt síkságok, szakadékos hegyek és magányos erdők felett, amelyeken keresztül utaztunk.

Úgy tűnt fel, mintha a kegyelem angyala ezt suttogta volna: Nézzetek fel! Ez a dicsőség csak egy halvány fénysugár abból a dicsőségből, amely Isten trónjától árad. Ne csak a földiekért éljetek. Nézzetek fel és hit által szemléljétek a mennyei otthon hajlékait!

Ez a jelenet olyan volt számomra, mint Nóé számára az ígéret szivárványíve, amely arra képesített, hogy megragadjam Isten el nem múló gondoskodásának biztosítékát és bizalommal tekintsek a nyugalom kikötője felé, amely a hűséges munkásokra vár.

Azóta is mindig úgy éreztem, hogy Isten ajándékozott meg bennünket szeretetének e jelével a mi bátorításunkra.

Egy ember sem képes felfogni Isten egyetlen ígéretének nagyságát és gazdagságát.
Egyik ígéret egyik oldalról tükrözi Istennek dicsőségét, a másik ígéret más szépséget és kedvességet sugároz vissza, míg végül a lélek mennyei világossággal telik meg. 

Az én életem ma: TANÁCSADÓM ÉS VEZETŐM

A Biblia az életemben 

„Tanácsoddal igazgatsz (vezérelsz) engem, azután dicsőségbe fogadsz be engem.” (73. zsoltár 24)

A bizonyságot, amelyre szükségünk van, a Bibliánkban találhatjuk meg. Isten Igéje a legfőbb tanácsadónk, mert mindent megmutat nekünk, vezetve bennünket a korszakokon át, és bizonyságot téve az igazság változhatatlanságáról. A Biblia védelmi eszközei, amelyek megfeleltek a különleges idők szükségleteinek, nem avultak el. A Szentírás régi korokból származó részei sem veszítették el az érvényességüket. Isten népének teljes történetét tanulmányoznunk kell, hogy feljegyzett tapasztalataikból áldást nyerhessünk.

Az emberek gyakran megszegik szavukat, és méltatlanná válnak a bizalmunkra, de Isten nem változik meg. Az Ő szava örökre megmarad.
Add meg az Igének a tiszteletre méltó helyet otthonodban! Tekintsd tanácsadódnak minden nehézségben, és tedd életed zsinórmértékévé, minden szokásod mércéjévé! Senki sem érhet el valódi sikert a családi életében, ha nem támaszkodik Isten igazságára, az igaz bölcsességre.

Szükségünk van egy vezetőre a nehézségek közepette, amiképpen a tengerészeknek is szükségük van kormányosra a zátonyok és sziklák között.

A tengerész, akinek van térképe és iránytűje, s mégsem használja azokat, felelős ezért, hiszen veszélyezteti a hajóján utazók életét, és hanyagsága miatt a hajó elveszhet. Nekünk is van egy iránytűnk, egy vezetőnk: Isten Igéje – világos utasításokat kaptunk, hogy merre menjünk, ezért menthetetlenek vagyunk, ha eltévesztjük a menny felé vezető utat.

A Biblia a jellem tökéletes mércéjét állítja elénk, és csalhatatlan vezetőnk minden körülmények között, egészen az életutunk végéig.

(The Signs of the Times, 1906. március 21.) 

Az én életem ma: A BIBLIA ÚJ ÉLETET TEREMT

A Biblia az életemben

„…újonnan születtetek nem romlandó magból, de romolhatatlanból, Isten Igéje által, amely él és megmarad örökké.” (Péter apostol I. levele 1,23)

A Biblia kinyilatkoztatja Isten akaratát. Isten Igéjének igazságai a Mindenható kijelentései. Aki ezeket az igazságokat megvalósítja az életében, minden tekintetben új teremtéssé válik. Nem kap új értelmi képességeket, de megszűnik a sötétség, amely elhomályosította értelmét a tudatlanság és a bűn által. Ezek a szavak: „Új szívet adok nektek”, azt jelentik, hogy „új lelket adok nektek” (Ezékiel könyve 11,19; 18,31; 36,26). A szív megváltozásával mindig együtt jár az igazság megértése és a meggyőződés keresztényi kötelességeinkről. Aki komolyan és imádkozva, figyelmesen tanulmányozza a Szentírást, tiszta gondolkodást és józan ítélőképességet nyer – Istenhez fordulva a műveltség magasabb fokára juthat el.

A Biblia azokat a mennyei elveket tartalmazza, amelyek minden valódi siker alapját képezik az egyén és nemzet számára egyaránt. Az az ország, amely lehetővé teszi a Biblia szabad terjesztését, megnyitja az ajtót a nép fejlődése előtt. A Szentírás olvasása által fény ragyog fel a sötétségben, Isten Igéjét tanulmányozva életadó igazságokra találunk. Ha figyelünk a Szentírás tanításaira, életünket boldogság hatja át, amely áldást hoz mindazok számára, akikkel kapcsolatba kerülünk. (Review and Herald, 1913. december 18.)

Ezrek és ezrek merítettek vizet az élet kútforrásából, az Igéből, mégsem apadt ki. Ezrek tekintettek fel Istenre, és szemlélés által átváltoztak ugyanazon ábrázatra (Korinthusiakhoz írt II. levél 3,18). Lelkükben hála és öröm fakad, ha Jézus jelleméről beszélnek, és elmondják, mit jelent nekik Krisztus, s mit jelentenek ők Krisztusnak. Mindenki előtt nyitva áll az Ige, betekinthetünk a megváltás titkaiba, s minden újabb kutatás során megragadóbbat és érdekesebbet találunk, mint ami addig tárult fel előttünk.

(The Signs of the Times, 1906. április 11.) 

Az én életem ma: A BIBLIÁHOZ NINCSEN HASONLÓ

A Biblia az életemben

„Kiálts hozzám, és én válaszolok neked, hatalmas és megfoghatatlan dolgokat jelentek ki neked, amelyekről nem tudhatsz.” (Jeremiás könyve 33,3)

Semmi másnak a tanulmányozása nem teszi olyan nemessé gondolatainkat, érzéseinket és törekvéseinket, mint a Szentírás kutatása. Semmilyen más tanulás, egyetlen más könyv sem töltheti be szívünk jobb utáni vágyát, és nem adhat valódi választ az ember megoldásra váró kérdéseire. Ha megismerjük Isten Igéjét és figyelünk a tanításaira, akkor felemelkedhetünk a tudatlanság és nyomorúság legreménytelenebb mélységeiből is, hogy Isten gyermekei és a bűntelen angyalok társai legyünk.

A Biblia történetei és tanításai mindenkiben érdeklődést keltenek, és minden szívhez szólnak. A legegyszerűbben kifejezett, de magasztos, az örökkévalóságban is érvényes mennyei igazságokat foglalja magában.
(The Signs of the Times, 1906. április 11.)

Nincs az életben olyan tisztség, olyan emberi tapasztalat, amellyel kapcsolatban a Biblia ne tartalmazna értékes tanítást. Uralkodó és alattvaló, mester és szolga, vevő és eladó, kölcsönadó és kölcsönkérő, szülő és gyermek, tanító és tanuló – mindenki felbecsülhetetlen értékű tanítást találhat az Igében.

S mindezek felett Isten Igéje elénk tárja a megváltás tervét. Megvilágítja előttünk, hogyan békülhet meg Istennel a bűnös ember.

Bemutatja az igaz élet alapelveit, amelyeknek kormányozniuk kell az életünket – és a bibliai alapelvek szerinti élethez, Isten parancsolatainak megtartásához mennyei segítséget ígér. Túlmutat e mulandó életen, az emberiség rövid és bajokkal teli történetén. Megnyitja előttünk a végtelen korszakok hosszú sorát, amelyeket nem homályosít el a bűn és a szomorúság.

 (Review and Herald, 1912. augusztus 22.) 

Az én életem ma: TANULMÁNYOZZUK AZ ÍRÁSOKAT!

A Biblia az életemben 

„Óh, Isten gazdagságának, bölcsességének és tudományának mélysége! Mily igen kikutathatatlanok az ő ítéletei, és kinyomozhatatlanok az ő útjai!” (Római levél 11,33)

Az Igében az igazság sok ezer drágaköve rejtve marad a felületes kutató előtt. Az igazság bányája sohasem merül ki – ha komolyan és alázatos szívvel kutatod az Írásokat, egyre jobban érdeklődsz majd Isten szava iránt, és egyre inkább érezni fogod, hogy Pállal együtt csodálattal kiálthatsz fel: „Óh, Isten gazdagságának, bölcsességének és tudományának mélysége!”

Mindennap újat kell tanulnod a Szentírásból. Kutasd, mint az elrejtett kincset, mert az örök élet Igéit tartalmazza. Imádkozz bölcsességért és értelemért, hogy megértsd a szent igazságokat! Ha ezt teszed, csodálatos új ismeretek tárulnak fel előtted Isten Igéjében, hogy megérthesd és dicsőíthesd mennyei Atyádat (Példabeszédek könyve 2–9; 50. zsoltár 15). Érezni fogod, hogy új és értékes világosságot nyertél, s az Írások egyre értékesebbé válnak számodra.

Az üdvösségünkhöz nélkülözhetetlen bibliai igazságok olyan világossá válnak, mint a déli nap. (…) Az Ige egyetlen sora is élet illatának bizonyulhat sok őszinte lélek számára (Korinthusiakhoz írt II. levél 2,15–17). Ha szorgalmasan tanulmányozzuk a Bibliát, az igazság ragyogó drágakövekként fénylő új kincseit fedezzük fel.

Mélyre kell ásnod az igazság bányájában, ha meg akarod találni legdrágább kincseit. Egyik igeszöveget a másikkal összevetve feltárul előtted a számodra kérdéses rész valódi értelme. De ha a szent tanításokat nem teszed életed szabályává és vezetőjévé, akkor az igazság semmit sem jelent számodra. (…) Ha az Ige kárhoztatja valamely dédelgetett rossz szokásodat, érzésedet vagy lelkületedet, ne fordulj el Isten Igéjétől, hanem fordulj el a gonosz cselekedeteidtől, és engedd, hogy Jézus megtisztítsa és megszentelje szívedet! 

(Youth’s Instructor, 1892. július 28.) 

Az én életem ma: AZ ANYA IMÁJA

Ima az életemben

„Háborgatóidat én háborítom meg, és én tartom meg fiaidat.”
(Ésaiás könyve 49,25)

Mindazok, akiknek Isten törvénye él a szívükben, a remény és félelem bizonytalan érzésével tekintenek gyermekeikre: hogyan fogják megvívni az előttük álló nagy harcot? Az aggódó anya gondolataiban újra és újra felmerül a kérdés: „Mit választanak majd a gyermekeim? Mit tehetek, hogyan készíthetem fel őket arra, hogy úgy harcolják meg a hit nemes harcát, hogy elnyerjék az örök életet?”

Az édesanyák felelőssége valóban óriási: segíthetik gyermekeiket a jellemfejlődésben, hogy ne inogjanak meg, és ne bírhassa rá őket senki a gonosz cselekvésére. Az anyák forró hittel mondott imái nyomán gyermekeik érdekében is kész cselekedni az, aki az egész világot fenntartja.

A keresztény anyák imáit nem hagyja figyelmen kívül a világmindenség Ura. (…) Nem utasítja el kéréseiket. Nem szolgáltatja ki őket és szeretteiket Sátán csapásainak a végső küzdelem nagy napján. Ha az édesanyák egyszerűen és hűségesen dolgoznak, Isten szerencséssé teszi kezeik munkáját. (Review and Herald, 1889. április 23.)

A földön hűséggel végzett munkánkat elismerik a mennyben. A szülők kimondhatatlan örömmel látják majd, amikor a koronát, arany hárfát és fehér ruhát átadják gyermekeiknek. (…) A könnyekkel és imában elvetett mag olykor talán hiábavaló vetésnek látszott, azonban az apák és anyák most örömmel aratják le termését, mert gyermekeik üdvözültek.

(The Signs of the Times, 1886. július 1.)

Amikor a nagy Bíró kimondja, hogy „jól van”, és a halhatatlan dicsőség koronáját a győzők homlokára helyezi az egész világegyetem előtt, sokan az édesanyjukra mutatva így szólnak majd: „Ő tett engem azzá, aki vagyok, Isten kegyelméből! Tanításai, imái örök üdvösségemre szolgáltak!” 

Az én életem ma: AZ IMAÉLET PÉLDÁI

Ima az életemben 

„Ha énbennem maradtok, és az én beszédeim bennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok, és meglesz nektek.” (János evangéliuma 15,7)

Az ősatyák az ima emberei voltak, ezért Isten sokat tehetett értük. 

Jákob, amikor elhagyta atyja házát, hogy idegen földre távozzon, alázatos bűnbánattal imádkozott, és Isten éjszaka felelt neki látomásban. Drága ígéreteivel vigasztalta meg a magányos vándort, és megmutatta neki, hogy minden útján kísérik az őt védő angyalok.

József sem feledkezett el az imáról soha, ezért Isten megőrizte a bűntől olyan befolyások közepette, amelyek el akarták téríteni Istentől. Amikor arra akarták rávenni, hogy elhagyja a tisztaság és becsületesség útját, a kísértést ezekkel a szavakkal utasította vissza:
 „Hogyan követhetném el azt a nagy gonoszságot, vétkezve Isten ellen?” (Mózes I. könyve 39,9)

Mózest, aki sokat imádkozott, úgy ismerték, mint a föld legszelídebb emberét. (…) Amikor Izráel népét a pusztán át vezette, újra és újra úgy látszott, hogy Istennek el kell pusztítania őket zúgolódásuk és lázongásuk miatt. Azonban Mózes Istenhez járult, Teremtője elé tárta az ügyet.
És Isten így szólt: „Megbocsátottam a te szavaid szerint.”

Dániel is az ima embere volt, így Isten bölcsességet és szilárdságot adott neki, hogy ellenálljon minden olyan befolyásnak, amely a mértéktelenség tőrébe csalta volna. Már fiatal korában is erkölcsi győzelmet aratott a Mindenható erejével. Igazi hős volt.

Pál és Silás a filippi börtönben, a kegyetlen ütésektől szenvedve, kalodába szorított lábbal is imádkoztak és dicsérő énekeket énekeltek Istennek, ezért az Úr elküldte angyalait, hogy megszabadítsák őket. A föld megrendült a mennyei küldöttek lépései nyomán, és a börtön ajtói kinyíltak, szabadon engedve a foglyokat.

Az igazi ima a Mindenhatóba kapaszkodik, és kivívja számunkra a győzelmet. 

(Bible Echo, 1889. október) 

Az én életem ma: TALÁLD MEG ISTENT IMA ÁLTAL!

Ima az életemben

„Akkor segítségre hívtok engem, elmentek és imádtok engem, és meghallgatlak titeket. Kerestek engem és megtaláltok, mert teljes szívetekből kerestek engem.” (Jeremiás könyve 29,12–13)

Kétféle ima létezik: a formális és a hitből való ima. Ugyanazon kifejezések megszokott sorozata, ismételgetése, amikor a szív nem érzi, hogy szüksége van Istenre, csupán formális ima. (…) Amikor imádkozunk, megfontoltnak kell lennünk, hogy a szívünk kívánságát mondjuk el, és csak azt mondjuk ki, amit átgondolunk. A létező összes szóvirág nem ér fel egyetlen igaz sóhajjal, amely kifejezi szent vágyódásunkat. A legékesebben hangzó imák is csak hiábavaló ismétlések, ha nem fejezik ki szívünk valódi érzéseit. Más a komoly, szívből származó ima, amikor egyszerű szükségletünket úgy visszük Isten elé, mintha egy barátunktól kérnénk szívességet, és bizalommal várjuk azt, amit szeretnénk elnyerni – ez a hit imája. A vámszedő, aki imádkozni ment a templomba, jó példája az őszinte, odaadó imádkozónak. Ő érezte, hogy bűnös, nagy szüksége van Isten segítségére, s ez indította kívánsága kimondására: „Uram, légy irgalmas nekem, bűnösnek!” (Lukács evangéliuma 18,13)

Amikor elmondtuk a kéréseinket, ne várjuk, hogy amit mi is meg tudnánk tenni önmagunkért, azt Isten tegye meg értünk. Isten gondoskodása nem ezt jelenti. Teremtőnk készséggel nyújt segítséget azoknak, akik Őhozzá fordulnak kérdéseikkel és kéréseikkel, azonban az isteni segítséget egyesítenünk kell emberi igyekezetünkkel és erőfeszítéseinkkel. Nem juthatunk a mennybe, ha nem indulunk el és nem igyekszünk Isten országa felé. Nem visznek fel a mennybe mások imái, ha mi magunk elhanyagoljuk az imádságot. (…) Ha nem teszünk erőfeszítéseket, jellemünk kedvezőtlen vonásai nem múlnak el maguktól, és nem lép a helyükbe tisztaság és kedvesség.

Miközben arra törekszünk, hogy kövessük az Isten által adott példát, hibákat fogunk elkövetni. (…) Azonban ne adjuk fel! Folytatnunk kell a küzdelmet, és esetleges kudarcunk indítson arra bennünket, hogy teljesen Krisztusra támaszkodjunk. 

(Bible Echo, 1887. november)

Az én életem ma: ERŐ AZ IMÁBAN

Ima az életemben
„Akármit kértek majd az én nevemben, én megcselekszem azt.” (János evangéliuma 14,13) 

Isten nem veti meg az alázatos szív és a bűnbánó lélek imáját. Az igazi ima: szívünk megnyitása mennyei Atyánk előtt, elismerése annak, hogy teljesen tőle függünk, szükségleteink feltárása, és hálás szeretetünk kinyilvánítása.

Az angyalok feljegyeznek minden komoly és őszinte imát. Inkább engedjük el önző kedvteléseinket, de ne hanyagoljuk el Istennel való kapcsolatunkat. A legnagyobb szegénység és önmegtagadás Isten helyeslésével jobb a gazdagságnál, kényelemnél és a világ barátságánál Teremtőnk nélkül. Időt kell szakítanunk az imára. Ha megengedjük, hogy gondolatainkat csupán a világi dolgok foglalják le, Isten adhat nekünk időt az imára azáltal, hogy elvétetnek bálványaink: vagyonunk, házaink vagy földjeink.

A fiatalok sem esnének bűnbe, ha nem térnének olyan ösvényekre, amelyeken haladva nem kérhetik Isten áldását. Ha a küldöttek, akik az utolsó ünnepélyes üzenetet viszik a világnak, nem hideg szívvel, lanyhán, kedvetlenül, hanem buzgón és hittel imádkoznának, mint Jákob, akkor gyakran elmondhatnák: „Láttam Istent színről színre, és megőrizte életemet.” A menny fejedelmeknek tekintené őket, akiknek hatalmuk van arra, hogy Istennel és emberekkel vívott harcukban győzzenek.

A hitben mondott igazi ima hatalom annak számára, aki kérésével Istenhez fordul. Az ima – akár a gyülekezetben vagy a családi oltárnál hangzik el nyilvánosan, avagy titokban, a belső szobánkban – közvetlenül Isten jelenlétébe emeli fel az embert. Az állandó ima által a fiatalok is olyan szilárd elvek birtokosaivá válnak, hogy a leghevesebb kísértés sem képes eltéríteni őket Isten iránti hűségüktől.

Krisztus gyülekezete és a hívő ember a legnagyobb győzelmeket ima által nyerheti el, amikor komoly, tusakodó hittel imádkozva megragadja Isten hatalmas karját.

Az én életem ma: IMÁDKOZZ SZÜNTELENÜL!

Ima az életemben
„Vigyázzatok azért minden időben, kérvén, hogy méltókká tétessetek arra, hogy elkerüljétek mindezeket, amik bekövetkeznek, és megállhassatok az embernek Fia előtt!” 

(Lukács evangéliuma 21,36) 

Gondolj arra, hogy Jézus gyakran imádkozott: a Szentlélek ihletése tartotta fenn az életét. Gondolataid olyanok legyenek, hogy ne szégyenülj meg, amikor majd szembe kell nézned a mennyei feljegyzésekkel Isten ama nagy napján.

A menny nincs bezárva az igazak imája előtt. Illés hozzánk hasonló természetű ember volt, Isten mégis meghallgatta, és a legkézzelfoghatóbb módon felelt a kérésére. Magunkban kell keresnünk az okát, ha hiányzik belőlünk Isten ereje. Ha feltárnák a belső életét azoknak, akik Krisztus követőinek vallják magukat, sokan nem állítanák magukat kereszténynek. Nem növekedhetünk a kegyelemben, ha csak időnként mondunk el egy elsietett imát, de nem tartunk fenn valódi kapcsolatot Istennel.




Ha előre akarunk haladni a menny felé vezető úton, nem hanyagolhatjuk el az imát. Amikor először hirdettük az igazság üzenetét, milyen sokat imádkoztunk! Milyen gyakran hangzott fel a közbenjárás esdeklő szava a szobában, csűrben, gyümölcsösben vagy ligetben! Gyakran órákat töltöttünk el komoly imában, ketten-hárman, és igényt tartottunk Isten ígéreteire. Sokszor hallatszott sírás, majd a hálaadás szava és Istent dicsérő ének. Most közelebb van hozzánk az Úr napja, mint amikor hívőkké lettünk, ezért most komolyabbnak és lelkesebbnek kell lennünk, mint azokban a korai napokban. Most nagyobb veszedelmek fenyegetnek bennünket, mint akkor. Az emberek szíve még inkább megkeményedett. Most különösen szükségünk van arra, hogy áthasson bennünket Isten Lelke, ezért ne nyugodjunk addig, amíg el nem nyertük. (Counsels to Teachers, Parents, and Students, 161–162. o.) {ML 17.4}




Ápold a Megváltóval folytatott beszélgetés szokását! (…) Emeld fel szívedet állandóan segítségért csendes imában, és kérj világosságot, erőt és ismeretet. Legyen minden lélegzeted imádság! (Ministry of Healing, 511. o.) {ML 17.5}

Az én életem ma: AZ IMA MINDIG IDŐSZERŰ

Ima az életemben 

„Az imában állhatatosak legyetek, vigyázván abban hálaadással.”

(Kolossébelieknek írt levél 4,2)

Nincs olyan idő vagy hely, amikor és ahol időszerűtlen vagy alkalmatlan lenne az imádkozás. Semmi sem akadályozhat meg bennünket abban, hogy komoly imában forduljunk Istenhez. 

Az utca forgatagában, munkahelyi elfoglaltságaink közepette is felküldhetjük imánkat Teremtőnkhöz, és könyöröghetünk vezetéséért.

Bármikor beszélhetünk Jézussal, mert Ő így szól hozzánk: „Én jobb kezed felől állok.” Kapcsolatban lehetünk Istennel a szívünkben, és mindig Krisztussal együtt járhatjuk az utunkat. Amikor leköt a mindennapi munkánk, akkor is kifejezésre juttathatjuk szívünk vágyódását, anélkül, hogy emberi fül meghallaná – szavunk azonban nem hal el, sem el nem veszhet, felülemelkedik az utca zaján és a gépek zakatolásán, hiszen Istennel beszélünk, aki hallja imánkat. 

Nincs akadálya annak, hogy kifejezzük lelkünk vágyakozását.

A kegyelemért és erőért mondott minden imánkra választ kapunk. (…) Kérd Istent, hogy tegye meg érted mindazt, amit te nem tudsz megtenni önmagadért. Mondj el mindent Jézusnak! 

Tárd fel előtte szíved titkait, mert az Ő szeme látja a lélek legbensőbb részeit, és úgy olvassa gondolataidat, mint egy nyitott könyvet. Ha mindazt kérted, ami szükséges a lelked jóléte érdekében, hidd, hogy elnyered, és akkor megkapod Istentől. Fogadd el ajándékait teljes szívvel, mert Jézus azért halt meg érted, hogy elnyerd a menny drága kincseit, és végül otthont találj a mennyei angyalokkal együtt Isten országában. 

(Youth’s Instructor, 1892. július 7.)

Ha időt és szavakat találsz az imára, akkor Isten is talál időt és szavakat a válaszra. 

(Review and Herald, 1890. április 1.)

Az én életem ma: IMÁDKOZZ REGGELENTE!

Ima az életemben 

„Uram, jó reggel hallgasd meg az én szómat, jó reggel készülök hozzád, és vigyázok.” (5. zsoltár, 4)

Reggel a lélek legelső sóhajtása Jézus jelenlétéért történjék, aki így szól: „Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.” (János evangéliuma 15,5) Állandóan szükségünk van Jézusra, az Ő világosságára és Lelkére. Szükségünk van rá minden órában, és imádkoznunk kell reggel, hogy amiképpen a nap megvilágítja a tájat, s fénnyel tölti be a világot, úgy világítson be az Igazság napja szívünkbe és elménkbe, s mindnyájunkat a világ világosságává tegyen. Jézus Krisztus jelenléte nélkül ez lehetetlen. Ha Krisztus nélkül vállalkozunk valamire, az ellenség gonosz gondolatokat sugallhat nekünk, s így kiesünk erősségünkből – azonban Isten arra vágyik, hogy pillanatról pillanatra Őbenne lakozzunk, és így beteljesedjünk Szentlelkével.

Isten célja az, hogy Őbenne mindnyájan tökéletessé legyünk, úgy, hogy bemutathassuk a világnak Urunk jellemének tökéletességét. Azt akarja, hogy megszabaduljunk a bűntől, ne okozzunk csalódást a mennynek, és ne szomorítsuk meg isteni Megváltónkat. Azt kívánja tőlünk, ne csak valljuk a kereszténységet, hogy ne hiába vegyük az Ő kegyelmét – amely képes bennünket tökéletessé tenni. Azt akarja, hogy semmiben ne találtassunk híjával. 

(Bible Echo, 1892. január 15.)

Az ima és a hit elvégzi azt, amire semmiféle földi hatalom nem képes. Ritkán kerülünk minden tekintetben ugyanolyan helyzetbe. Állandóan új élményekben van részünk, s újabb és újabb próbák várnak ránk, amelyekben a múlt tapasztalatai önmagukban nem lehetnek megfelelő vezetőink. Mindig szükségünk van az Istentől származó világosságra. 

Krisztus minden pillanatban üzenetet küld azoknak, akik hallgatnak szavára.

Isten tervének része, hogy a hit imájára válaszul megkaphassuk, amit nem adhatott volna meg nekünk, ha nem kérjük. 

Az én életem ma: ISTEN GONDOSKODIK MINDARRÓL, AMIRE SZÜKSÉGEM VAN

Hit az életemben

„Az én Istenem be fogja tölteni minden szükségleteteket az Ő gazdagsága szerint dicsőségesen, Jézus Krisztusban.” (Kolossébelieknek írt levél 4,19) 

Amikor sötétség vesz körül és csalódás ér bennünket, nehéznek tűnik élő hitet gyakorolni. Azonban éppen az ilyen időkben kell megmutatkoznia a hitünknek. De mondhatja valaki: „Én nem érzem ilyenkor, hogy hittel imádkozom.” Akkor inkább megengeded Sátánnak, hogy legyőzzön, mert nem érzed, hogy ellenállhatsz neki? Amikor Sátán látja, hogy a legnagyobb szükséged van Isten segítségére, akkor teszi a legnagyobb erőfeszítést, hogy távol tartson téged Teremtődtől. Ha sikerül eltávolítania az erő Forrásától, akkor tudja, hogy sötétségben és bűnben fogsz járni.

Nincs nagyobb bűn a hitetlenségnél. Ha hitetlenség él a szívünkben, fennáll a veszély, hogy ezt kifejezésre juttatjuk szavainkban – ezért ilyenkor hallgatnunk kell, mert ha kifejezzük hitetlenségünket, akkor nemcsak másokra árasztunk káros befolyást, hanem saját magunk is az ellenség területére lépünk.

Ha hiszünk Istenben, akkor felfegyverkezünk Krisztus igazságával, és az Ő erősségébe kapaszkodunk. (…) Szükségünk van rá, hogy úgy beszéljünk Megváltónkkal, mint ha közvetlenül mellettünk állna.

Kiváltságunk, hogy mindenhová magunkkal vigyük hitünk bizonyítékait: a szeretetet, örömet és békességet. Ha ezt tesszük, akkor be tudjuk mutatni Krisztus keresztjének hatalmas erejét. Ha megtanulunk hitben járni és nem az érzéseinknek engedni, akkor segítséget nyerünk Istentől akkor, amikor szükségünk van rá, és békéje be fogja tölteni szívünket. 

Énok az engedelmesség és bizalom egyszerű életét élte. Ha megtanuljuk az egyszerű, gyermeki bizalomnak ezt a leckéjét, akkor mi is elnyerhetjük a bizonyságot, amelyben ő részesült: „kedves volt Istennek” (Zsidókhoz írt levél 11,5). 

Ha lelkünk megtartását rábízzuk Istenre az élő hit gyakorlása által, akkor nem hagy cserben bennünket, s az Ő ígéretei megvalósulnak az életünkben – mert azokban nincsen korlátozás, csak a mi hitünkben. 

(The Signs of the Times, 1906. november 24.) 

Az én életem ma:A HIT ÉRINTÉSE

Hit az életemben

„Azt mondta magában: Ha csak ruháját illetem is, meggyógyulok. Jézus pedig megfordulván és reá tekintvén, ezt mondta: Bízzál, leányom, a te hited megtartott téged! És meggyógyult az asszony abban az órában.” (Máté evangéliuma 9,21–22) 

Valódi lelki éhség és élő hit nélkül nem használ az esetenkénti beszélgetés vallásos témákról, sem az imádkozás a lelki áldásokért. A csodálkozó tömeg, amely Jézus körül tolongott, nem nyert erőt. Azonban a szegény, szenvedő asszony, aki nagy nyomorúságában kinyújtotta karját és megérintette Jézus ruhájának szélét, érezte a gyógyító erőt, mert érintése a hit érintése volt. Krisztus felismerte ezt az érintést, és elhatározta, hogy tanítást ad minden követőjének, az idők végéig. Tudta, hogy erő származott belőle, azért a tömegben hátrafordulva így szólt: „Ki érintette a ruhámat?” A tanítványai meglepődve válaszoltak: „Látod, hogy a tömeg szorongat téged, és azt mondod: Ki érintett engem?”

Jézus az asszonyra nézett, aki megijedt, bár érezve gyógyulását, nagy öröm töltötte be. Tudva, mi ment végbe benne, remegve borult Jézus lába elé, s elmondta neki, mi történt vele. Krisztus gyengéden így szólt hozzá: „Menj el békében, és gyógyulj meg betegségedből.”

Világossá vált a különbség a közönséges érintés és a hit érintése között. Imádság és igehirdetés az Istenbe vetett élő hit nélkül hiábavaló. Azonban a hit érintése megnyitja számunkra az erő és bölcsesség isteni kincstárát, és így Isten véghezviszi az életünkben kegyelmének csodáit.

Erre az élő hitre van nagy szükségünk ma. Tudnunk kell, hogy Jézus valóban a miénk, az Ő Lelke megtisztítja és nemessé teszi a szívünket. Ha Krisztus követőinek szívében valódi hit, szelídség és szeretet élne, milyen nagyszerű munkát végezhetnének, milyen gyümölcsöket láthatnánk Isten dicsőségére!

 (The Signs of the Times, 1903. december 12.) 

Az én életem ma: SEMMIT SEM KÉTELKEDVE

A hit az életemben

„Kicsinyhitű, miért kételkedtél?” (Máté evangéliuma 14,31)

Az életünk során sokszor nézünk szembe próbákkal és csalódásokkal is. Előfordulhat, hogy nélkülözünk, vagy szorult helyzetbe kerülünk. Ilyenkor arra gondolunk, hogy messze eltávolodtunk Istentől, mert ha Ővele jártunk volna, nem szenvednénk ennyire. A kétely és kétségbeesés felgyülemlik lelkünkben, és így szólunk: „Az Úr elhagyott, és rosszul bánik velem. Miért engedi meg, hogy így szenvedjek? Nem szerethet engem, mert ha szeretne, akkor elhárítaná a nehézségeket.”

Isten nem mindig vezet bennünket a legkellemesebb helyekre. Ha ezt tenné, akkor önelégültségünkben elfelejtenénk, hogy Ő a mi segítőnk. Arra vágyik, hogy megismertesse velünk önmagát és a rendelkezésünkre álló, bőséges javakat. Azonban megengedi a próbákat és a csalódásokat is, hogy felismerjük tehetetlenségünket, és megtanuljuk segítségül hívni Őt, aki hűsítő forrásokat fakaszthat a kőkemény sziklából is.

Amikor majd szemtől szemben állunk Istennel, amikor úgy fogunk látni, ahogyan minket látnak a mennyei lények, és úgy fogunk ismerni, ahogyan minket ismernek (Korinthusiakhoz írt I. levél 13,12), akkor megtudjuk, hogy Krisztus mennyi terhet hordozott értünk, s még mennyivel többet hordozott volna, ha gyermeki hittel mindig Őrá bízzuk magunkat.

Isten szeretete nyilvánul meg abban, ahogyan népével bánik. A bajban, betegségben, csalódásokban és próbákban irányítsuk figyelmünket az Ő dicsőségének fényére, nézzünk Megváltónkra! Azonban hitetlenségünkkel gyakran megszomorítjuk a szívét.
Isten szereti gyermekeit, és szeretné, ha legyőznék a csüggedést, amely által Sátán akar erőt venni rajtuk. Ne adj helyet a hitetlenségnek! Ne nagyítsd fel a nehézségeidet! Gondolj arra a szeretetre és erőre, amelyet Isten kinyilvánított irántad a múltban.
(The Signs of the Times, 1906. december 12.)

Az én életem ma: ISTENNEL, HIT ÁLTAL

Hit az életemben

„Hogy mindnyájan egyek legyenek, amint Te énbennem, Atyám, és én Tebenned, hogy ők is egyek legyenek mibennünk.” (János evangéliuma 17,21)

„Én vagyok a szőlőtőke, ti a szőlővesszők” – olvashatjuk Jézus szavait János evangéliumában (15,5). Elképzelhetünk-e ennél mélyebb, szorosabb kapcsolatot Krisztussal? A szőlővessző rostjai majdnem azonosak a szőlő tőkéjével. Az élet, az erő áramlása a törzsből az ágakhoz akadálytalan és állandó. A gyökértől mindenhová eljut a táplálék az ágakon át. Ilyen az igazi hívő kapcsolata is Krisztussal, mert Krisztusban lakozik, és tőle nyeri táplálékát.

Ezt a lelki kapcsolatot csak személyes hitünk gyakorlásával alapozhatjuk meg. Hitünkkel fejezzük ki az Isten iránti legnagyobb szeretetet, tökéletes bizalmat, és a teljes odaszentelődést. Akaratunkat teljesen át kell engednünk, alá kell rendelnünk Isten akaratának, és az érzéseinket, vágyainkat, érdekeinket is azonosítanunk kell Krisztuséival. Istentől folyamatosan kegyelmet nyerünk – fejezzük ki hálánkat ezért Megváltónknak!

Ha ez a meghitt kapcsolat és folyamatos összeköttetés kialakul, bűneinket Krisztus magára vállalja, és az Ő igazságát nekünk tulajdonítja a menny – hiszen Ő bűnné lett értünk, hogy mi Isten igazsága lehessünk Őbenne (Korinthusiakhoz írt II. levél 5,21). Isten elé járulhatunk Jézus Krisztus által, és a mennyei Atya elfogad bennünket szeretett Fiában. Bárki is bántja Krisztus őszinte hívét szóval vagy tettel, Jézust sebzi meg. Aki pedig egy pohár vizet ad Krisztus tanítványának, mivel Isten gyermeke, Megváltónk úgy tekinti, mintha Ő kapta volna.

Amikor Jézus készült elválni tanítványaitól, akkor adta nekik a hívőkkel való szoros kapcsolata szép jelképét. A Krisztussal élő hit által megvalósuló kapcsolat maradandó, de mellette minden más kötődéstől meg kell szabadulnunk.

Az igazi hívő Krisztust választja mint elsőt és utolsót (Ésaiás könyve 44,6; Jelenések könyve 1,11–17; 2,8; 22,13), s a legjobbat mindenben.

(Review and Herald, 1887. december 13.)

Reggeli gyöngyszemek: Ő erősebb és hatalmasabb, mint Ellenségünk

„Ki a dicsőség királya? Az erős és hatalmas ÚR, a hatalmasan hadakozó ÚR.” (Zsolt 24:8)

Krisztusnak megvolt a hatalma, hogy megmentse az egész világot. Mindenkit meg akart menteni. Nem tudta elviselni a gondolatot, hogy egyetlen egy is elvesszen. Lázár sírjánál azért sírt, mert nem tudott megmenteni mindenkit, akit Sátán hatalma a halálba taszított. Váltságul adta magát sokakért, mindazokért, akik visszaszerzik majd a kiváltságot, hogy újra hűek legyenek Istenhez…Amikor Lázárt feltámasztotta a halálból, tudta, hogy ezért az életért a váltságdíjat a Kálvária keresztjén kell majd lefizetnie. Minden egyes élet megmentése a legmélyebb megalázkodást jelentette számára. Meg kellett ízlelnie a halált minden emberért.

Földi élete során Krisztus tökéletes jellemet fejlesztett és tökéletes engedelmességet tanúsított Atyja parancsolatai iránt. azzal, hogy eljött a világra emberi formában, hogy alávetette magát a törvénynek és hogy hordozta az emberek betegségeit és fájdalmait és vétkeit, ő maga nem vált bűnössé. A farizeusok előtt elmondhatta: „Kicsoda vádol engem közületek bűnnel?” A bűn egyetlen foltja sem szennyezte be őt. Isten szeplőtlen Bárányaként állt a világ előtt.

Dicső tisztaságában a világ Megváltója láthatta, hogy a betegségeket, melyektől az emberi család szenved, Isten törvényének áthágása hozta rájuk. Mindenféle szenvedést vissza tudott vezetni annak forrásához. Minden esetben előre látta azoknak szomorú és tragikus végzetét, akik nem bánták meg bűneiket. Tudta, hogy egyedül Ő képes kiszabadítani őket a mélységből, melybe belezuhantak. Egyedül Ő tudja lépteiket a helyes ösvényre terelni; egyedül az Ő tökéletessége segíthet tökéletlenségükön. Egyedül Ő takarhatja be mezítelenségüket igazsága szeplőtlen palástjával. Neki van hatalma, hogy megszabadítson. Embersége karjával átölel bennünket, míg istenségének karja a Mindenhatóságot tartja. (The Youth’s Instructor, December 29, 1898.)

Reggeli gyöngyszemek: Ő tudja, hogyan segítsen rajtunk kísértéseinkben

„Mivel maga is kísértést szenvedett, segíteni tud azokon, akik kísértésbe esnek.” (Zsid 2:18)

Noha a legszörnyűbb kísértéseket állta ki, Krisztus nem bukott el, sem nem csüggedt. Értünk vívta meg a csatát, és meg megbotlott volna, és ha engedett volna a kísértésnek, az emberi család elveszett volna.

A Biblia szűkszavú beszámolót nyújt a Sátánnal való összecsapásról a pusztai megkísértéskor, de valójában ez egy szörnyű megpróbáltatás volt. Krisztus diadalmaskodott és kiállta a próbát értünk. Milyen kevéssé képes az ember felfogni a Krisztust érő kísértés erejét! Milyen kevéssé értjük ezt a megpróbáltatást, melyen az elveszett világ sorsa függött! A világ Megváltója nem test és vér ellen hadakozott, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, az élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak. Az egész menny érdeklődéssel figyelte ezt az összecsapást, és micsoda öröm volt a mennyben, amikor diadalmaskodott Az, akinek van hatalma, hogy győzzön és hogy megmentsen.

Micsoda esemény volt, amikor Krisztus Ádám helyére lépett és kiállta a próbát, melyben Ádám elbukott, és biztos talajra állította az embert, ahol Isten tetszésére ő maga is győzhet Jézus érdemei által, amint Jézus győzött. Az ő nevében és az ő kegyelme által az ember is győzhet, amint Krisztus győzött. Krisztusban az istenség és az emberség egyesült, és az egyetlen mód az ember számára, hogy győzzön, az, ha isteni természet részesévé lesz…Akiben Krisztus lelke van, abban az istenség és emberség egyesül. Pál apostol írja:”Azért mindenestől fogva hasonlónak kellett lenni az atyafiakhoz, hogy könyörülő legyen és hív főpap.” „Mert nem olyan főpapunk van, aki ne tudna megindulni gyengeségeinken, hanem aki megkísértetett mindenben hozzánk hasonlóan, anélkül, hogy vétkezett volna.” (The Youth’s Instructor, June 30, 1892.)

Reggeli gyöngyszemek: Aki hisz Őbenne, örök élete van

„Aki hisz a Fiúban, annak örök élete van, aki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem Isten haragja marad rajta.” (Jn 3:36)

Amikor a lélek aláveti magát Krisztusnak, új hatalom veszi birtokba az új szívet. Olyan változás történik, amelyet az ember maga sohasem képes véghezvinni. Természetfeletti munka ez, amely természetfeletti elemet visz az emberi természetbe. A Krisztusnak alárendelt lélek az Ő erődítménye lesz, amelyet megtart ebben a háborgó világban. Jézusnak az a szándéka, hogy az övén kívül semmilyen hatalmat ne ismerjünk el. A mennyei erő által így birtokba vett lélek ellen tud állni Sátán ostromának. 

Krisztus kész arra, hogy minden mennyei segítséget megadjon nekünk. Ismeri az embert érő összes kísértést, és az emberek képességeit. Megméri az erőnket. Látja a jelent és a jövőt, elénk tárja teljesítendő kötelességeinket, és buzdít, hogy ne engedjük meg, hogy a közönséges, földi dolgok elnyeljék a mennyeiekre irányuló erőfeszítéseket.

Kegyelmének ajándékához Krisztus által mindenki szabadon hozzájuthat. Mindenki csak a saját választása miatt veszhet el. Az Úr kihirdette igéjében azokat a feltételeket, amelyek alapján minden lélek örök életet nyerhet – engedelmesség Isten parancsolatai iránt, a Krisztusba vetett hit által. Isten a törvényével összhangban lévő jellemet választotta, és mindenki, aki eléri követelményei szintjét, bejuthat a dicsőség országába. 

Jézus is ezt mondja: „Aki hisz a Fiúban, örök élete van.” (Jn. 3:36)

Micsoda dicsőség övezi azt, aki minden tökéletesség középpontja, a menny Felsége, aki elesettségünk ellenére annyira szeretett minket, hogy nyelv ki sem fejezheti! 

Ő letette értünk királyi palástját, otthagyta a mennyei trónt és leereszkedett hozzánk, hogy istenségét emberségbe öltöztesse, hogy hozzánk hasonlóvá legyen a bűnt kivéve, hogy élete és jelleme követendő példa legyen számunkra, hogy elnyerhessük az örök élet drága ajándékát. 

(The Youth’s Instructor, October 20, 1886)

Az én életem ma: LEGYEN HITED ISTENBEN!

Hit az életemben

„Bízzatok az Úrban mindenkor, mert az Úr a mi kősziklánk (erősségünk) mindörökre!” (Ésaiás könyve 26,4) 

Istené a nagyság, hatalom, dicsőség, győzelem és fenség! Ne kicsinyítsük le Izrael Szentjének hatalmát. Hatalmas erőforrás Ő, akire minden bajban számíthatunk! Szívünknek nem kell kétségeskednie. Az ember tévedő, makacs, lázadó, és kihívóan viselkedik Istennel szemben, de az Úr kedves, türelmes, gyengéd és részvétteljes irántunk. Az Ő rendelkezésére áll az ég és a föld, tudja, mire van szükségünk, még mielőtt kimondanánk a kívánságainkat.

Mi csak keveset látunk az előttünk levő útból, de „minden dolog mezítelen és leplezetlen annak szemei előtt, akiről mi beszélünk” (Zsidókhoz írt levél 4,13).

Teremtőnk a zűrzavar és a bonyodalmak közepette mindent világosan lát, minden nyitva áll isteni tekintete előtt. Az Örökkévaló elrendelheti azt, amit gondviselése a legjobbnak lát.

Ha magunk tervezzük ügyeinket, akkor hibákat követünk el. Erőtlenségünk, öncsalásunk, tudatlanságunk és előítéleteink sokféle módon nyilvánulnak meg. Azonban Isten soha sem hagyja szolgáit, munkatársait irányítás nélkül.

Bármilyen teher nehezedik rád, vesd az Úrra: „Íme nem szunnyad és nem alszik Izraelnek őrizője.” (121. zsoltár, 4) Nyugodj meg Istenben: „Aki Őreá támaszkodik, megőrzi azt teljes békében.” (Ésaiás könyve 26,3)

Néha úgy tűnik, hogy több lépést már nem tehetsz. Várj, és ismerd el, hogy Isten a te Atyád (46. zsoltár, 11). „Légy bátor és igen erős, ne félj és ne rettegj, mert az Úr, a te Istened veled megy, akárhova mégy.” (Józsué könyve 1,9) Őrizzük és ápoljuk szívünkben a hitet!

Meg kell tanulnod az egyszerű módját annak, hogy Isten szavát úgy vedd, ahogyan Ő kijelentette – amint olvashatod az Igében –, akkor mindig szilárd talaj lesz a lábad alatt. 

(Youth's Instructor, 1886. augusztus 18.)