ADVENT ELSŐ VASÁRNAPJA : A FELTÁMADÁS TANÚI✨🌲

Olvasmány: 1Kor 15,1–8

A feltámadás örömhíre olyan, mint a lámpa, amely bevilágít mindent maga körül.

1„Eszetekbe juttatom, testvéreim, az evangéliumot, amelyet hirdettem nektek, amelyet be is fogadtatok, amelyben meg is maradtatok.
2 Általa üdvözültök is, ha megtartjátok úgy, ahogy én hirdettem is nektek, hacsak nem elhamarkodottan lettetek hivőkké.
3 Mert én elsősorban azt adtam át nektek, amit én magam is kaptam; hogy tudniillik Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint.
4 Eltemették, és – ugyancsak az Írások szerint – feltámadt a harmadik napon,
5 és megjelent Kéfásnak, majd a tizenkettőnek.
6 Azután megjelent több, mint ötszáz testvérnek egyszerre, akik közül a legtöbben még mindig élnek, néhányan azonban elhunytak. 7 Azután megjelent Jakabnak, majd valamennyi apostolnak. 

8 Legutoljára pedig, mint egy torzszülöttnek, megjelent nekem is.” Adjunk hálát, hogy az úrvacsora Megváltónk visszatérésére is emlékeztet minket!

(1Kor 11,26 

Krisztus feltámadása élő reménységet adott az emberiség számára. 

Ez olyan felszabadító hír, amely békességet és örömet hoz a szívekbe félelem helyett. 

Ezzel igazolta a mennyei Atya Fia minden tanítását, tettét és áldozatát. 

A Mindenható támasztotta fel Urunkat, de nekünk embereknek jelent meg bizonyságul. 

Felfedte magát az első tanítványoknak, majd a többi testvérnek, mennybemenetele után Pálnak is. 

Ők a történelmi tanúi ennek a csodának. 

Mi pedig az evangélium örökösei és haszonélvezői lehetünk, ha befogadjuk életünkbe a feltámadt 

Megváltót. Ettől kezdve a halál nem az élet végét jelenti majd számunkra, hanem lehetőséget, hogy találkozzunk személyesen Jézussal, aki készíti nekünk is a helyet maga mellett. 

Születésünk és halálunk elkerülhetetlen kezdő- és végpont földi életünkben. 

Krisztus feltámadása által bizonyossá vált, hogy a halál csak egy vessző, és van folytatás. 

Az ószövetségi hithősök ezt még csak homályosan láthatták, de a tanítványok előtt kitárult Isten szeretetének titka. 

Eszetekbe juttatom, testvéreim, ma is ezt az evangéliumot, amely által üdvözültök. 

Ragyogjon az életünkben ez a fény, és világítsa be minden gondolatunkat, szavunkat és tettünket. Így mi leszünk Urunk feltámadásának mai hiteles tanúi.

(Paróczi Zsolt) 

A tökéletes szépség helye

🌞A mennyország🌞

A szépség a lelkünkbe van ültetve, azért keressük, azért futunk utána, azért vágyunk rá. 

Egyszer beteljesedik!

  

Olvasmány: 50. zsoltár                            

„Ászáf zsoltára. A hatalmas Isten, az ÚR szól, és hívja a földet napkelettől napnyugatig.
A tökéletes szépségű Sionon ragyogva jelenik meg Isten.
Jön a mi Istenünk, nem hallgat. Előtte emésztő tűz, körülötte hatalmas szélvihar.
Hívja az eget odafent, és a földet, mert ítélni akarja népét.
Gyűljetek hozzám, híveim, akik áldozattal kötöttetek szövetséget velem!
Igazságát hirdesse az ég, mert ítéletet tart az Isten. (Szela.)
Hallgass, népem, most én beszélek! Izráel, most téged intelek! Isten, a te Istened vagyok én!
Nem feddelek meg véresáldozataidért, sem állandóan előttem levő égőáldozataidért,
de nem fogadok el házadból bikát, sem aklaidból bakokat.
Hiszen enyém az erdő minden vadja, és ezernyi hegynek minden állata.
Ismerem a hegyek minden madarát, enyém a mező vadja is.
Ha éhezném, nem szólnék neked, mert enyém a világ és ami betölti.
Eszem-e a bikák húsát, iszom-e a bakok vérét?
Hálaadással áldozz Istennek, és teljesítsd a Felségesnek tett fogadalmaidat!
Hívj segítségül engem a nyomorúság idején! Én megszabadítlak, és te dicsőítesz engem.
A bűnösnek pedig ezt mondja Isten: Hogy mered emlegetni rendelkezéseimet, és szádra venni szövetségemet?
Hiszen te gyűlölöd a feddést, és elveted igéimet!
Ha tolvajt látsz, vele cimborálsz, és a paráznákkal tartasz.
Szádból gonosz beszéd jön ki, nyelved csalárdságot sző.
Ahol csak vagy, testvéred ellen beszélsz, anyád fiát is bemocskolod.
Ilyeneket csinálsz, és én hallgassak? Azt hiszed, én is olyan vagyok, mint te? Megfeddelek, és mindezt szemedre vetem!
Értsétek meg ezt ti, akik elfeledkeztek Istenről, különben elragad menthetetlenül!
Aki hálaadással áldozik, az dicsőít engem, és aki ilyen úton jár, annak mutatom meg Isten szabadítását.”

Történet:

Másfél éve egy adventi alkalommal a mennyről prédikáltam. Egy kerekesszékes fiatalember is részt vett az istentiszteleten, láttam rajta, hogy minden szó szíven találta. 

Muszáj volt megkérdeznem tőle az egész gyülekezet előtt: „Tomi, el tudod képzelni, milyen lesz a mennyben, amikor nem lesz többé szükséged kerekesszékre? Amikor egyetlen fogyatékod sem fog akadályozni semmiben? 

És mindazt, amire itt nem voltál képes betegséged miatt, azt át fogod élni ott! 

Hogy milyen érzés futni, sétálni, hegyet mászni, kerekesszék nélkül közlekedni. 

Hogy milyen az, amikor korlátok nélkül élhetsz, mozoghatsz?” 

Tomi csak egy pillanatot várt a válasszal: „Most már igen!”
A mennyben mindenki a legjobb formáját hozza. Olyanok leszünk, amilyennek Isten eredetileg megtervezett és megalkotott bennünket. Nem fogjuk hordozni a bűneink következményeit, sem a megtört életünk sebeit. Nem lesznek velünk sem lelki, sem testi fogyatékosságaink. Ott leszünk igazán önmagunk! Semmi fájdalmas, bántó dolog nem lesz bennünk. Átéljük a tökéletességet.
Jézus Krisztusban megkaptuk a megváltásunkat, Isten dicsőségében átéljük a tökéletes helyreállítást.
(Dani Zsolt)

Napi áhítat: Krisztusnak élni

Olvasmány: 2Kor 5,11–21

Egymásért kell élnünk, hogy igazán éljünk.

11„Mivel tehát ismerjük az Úr félelmét, embereket győzünk meg, Isten előtt pedig nyíltan állunk. Remélem azonban, hogy a ti lelkiismeretetek előtt is nyíltan állunk. 

12 Nem önmagunkat ajánljuk ismét nektek, hanem lehetőséget adunk nektek a velünk való dicsekedésre, hogy legyen mit felelnetek azoknak, akik azzal dicsekednek, ami csak látszat, és nem azzal, ami a szívben van. 

13 Ha ugyanis révületbe estünk, Istenért történt, ha pedig józanok vagyunk, értetek van. 

14 Mert a Krisztus szeretete szorongat minket, mivel azt tartjuk, hogy ha egy meghalt mindenkiért, akkor mindenki meghalt; 

15 és azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, többé ne önmaguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt. 

16 Úgyhogy mi mostantól fogva senkit nem ismerünk test szerint: ha ismertük is Krisztust test szerint, most már őt sem így ismerjük. 

17 Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre. 

18 Mindez pedig Istentől van, aki megbékéltetett minket önmagával Krisztus által, és nekünk adta a békéltetés szolgálatát. 

19 Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával, úgyhogy nem tulajdonította nekik vétkeiket, és reánk bízta a békéltetés igéjét. 

20 Tehát Krisztusért járva követségben, mintha Isten kérne általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel! 

21 Mert azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne.”

A második korinthusi levél a pásztori szolgálat kézikönyve is. Figyelhetjük és tanulhatjuk belőle, mi motiválta Pált a szolgálatra. Mire szánta oda az egész életét, és mi vezette a cselekedeteit. A választ erre a kérdésre úgy fogalmazhatom meg talán a legjobban: Krisztus szorongató szeretete irányította cselekedeteit. A valóságban hányszor motiválja valami egészen más a tetteinket, még szolgálat közben is. Az egyén és az egyház reformációja és megújulása Krisztus szorongató szeretete nélkül nem lehetséges. Addig csak változtatgatunk, és nem formálódunk át igazán Istennek tetszővé.
Pedig ezért a megújulásért Jézus Krisztus az egész életét adta, annyira fontos és értékes neki. Ahogyan az is, hogy megbéküljünk Istennel. Ezért élt és halt meg miértünk, hogy benne és érte élhessünk. Ismered ezeket az alapigazságokat. 
Kérlek, ma gondold végig – szánj elég időt erre –, mit kell tenned azért, hogy ennek valóságosabb hatása legyen az életedre.

(Vas Ferenc)

Napi áhítat: A hívők felé viszonyulás újulása

Olvasmány: Kol 3,9–10

Az őszinte és nyílt közösség egy bizonyítéka annak, hogy benne hívő emberek élnek.

„9 Ne hazudjatok egymásnak, mert levetkőztétek a régi embert cselekedeteivel együtt, és felöltöztétek az új embert, aki Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje őt.”

A kolosséi levél egyik kulcsszava a teljesség, ami Krisztusban megjelent, és ami felé törekednie kell a hívő embernek. Megújulásunk célját és mértékét láthatjuk ebben a kifejezésben.
Az új ember sosem befejezett, hanem folyamatosan megújuló. Ez a változás sosem céltalan, és nem önmagunkért történik kizárólag. Hanem isten képmására történik újra és újra.
Ez a hívő élet titka, amit Isten végez rajtunk folyamatosan.
Ennek az eseménynek van egy nyilvános része is. Az, ahogy a hívő testvéreinkkel viselkedünk. 
Tegnap olvastunk arról, hogy másképp viselkedünk a kegyelem miatt a környezetünkkel. Azonban hívő testvéreink felé is másképp fordulunk. Őket adta életünkbe Krisztus, hogy formáljon.
Ennek a módja nem a bántás, az ítélkezés vagy a számonkérés világi formái, hanem „hogy tanítsátok egymást teljes bölcsességgel, és intsétek egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel, hálaadással énekeljetek szívetekben Istennek”.
Milyen gyönyörű útja ez a megújulásnak. Ó, bár ezt látná a világ rajtunk, hívőkön! 
Kérjük ezt ma istentől!

(Vas Ferenc)

Napi áhítat: Megmentő reménység

Hét témája: Reménység az üdvösségben

Róm 8,18–25
Arra várni, ami már biztos, csak még nem érkezett el az ideje, az is kitartást igényel.

„Mert azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk. Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését.A teremtett világ ugyanis a hiábavalóságnak vettetett alá, nem önszántából, hanem az által, aki alávetette, mégpedig azzal a reménységgel, hogy a teremtett világ maga is meg fog szabadulni a romlandóság szolgaságából Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára.Hiszen tudjuk, hogy az egész teremtett világ együtt sóhajtozik és együtt vajúdik mind ez ideig. De nem csak ez a világ, hanem még azok is, akik a Lélek első zsengéjét kapták, mi magunk is sóhajtozunk magunkban, várva a fiúságra, testünk megváltására. Mert üdvösségünk reménységre szól. Viszont az a reménység, amelyet már látunk, nem is reménység; hiszen amit lát valaki, azt miért kellene remélnie? Ha pedig azt reméljük, amit nem látunk, akkor állhatatossággal várjuk.”

Lesz üdvösségem, vagy van üdvösségem? Lesz megtartatásom, vagy van megtartatásom? Isten gyermeke leszek, vagy az vagyok? (A fiúságom jelen vagy jövőbeli állapot?) Így is igaz, úgy is igaz. Aki hisz a Fiúban, örök élete van, de még nagy a valószínűsége, hogy meg fog halni, és úgy kerül az örökkévalóságba. Péter is ír erről a kettősségről: „Titeket pedig Isten hatalma őriz hit által az üdvösségre, amely készen van, hogy nyilvánvalóvá legyen az utolsó időben.” (1Pt 1,5)
Készen van, de később lesz nyilvánvalóvá az üdvösség.
Egy kép erre a kettősségre. Ha valaki Budapesten beül egy csónakba, mert el szeretne jutni a Fekete-tengerig, szinte teljesen biztos lehet abban, hogy odaér. De még nincs ott.
A Fekete-tenger létezik. A Duna biztosan oda folyik, a csónakot is elviszi magával, de addig némi idő is eltelik, kis figyelmet igényel az út, némi irányításra is szükség van. Az eljutásig vár az utazóra egy kis erőfeszítés, sóhajtozás, nehézség. A cél ennek ellenére biztos, és a feltételek is a megérkezést szolgálják.
Benn vagy már a csónakban? Nem látod még a célt? Eleged van abból, hogy az evező feltörte a tenyered? Jobb lenne luxustengerjárón utazni? Néha azon gondolkodsz, hogy inkább kiszállsz? Figyelj, mit vall Pál! „Ha pedig azt reméljük, amit nem látunk, akkor állhatatossággal várjuk.”

Imádkozunk, hogy képesek legyünk a sújtottak terhének hordozására! (Gal 6,2)
(Takács Zoltán)

Napi áhítat:Szívben és lélekben újulni

Olvasmány: Ez 18,25–32
A szív megújításának sokféle eszköze van, ha jó célt talál.

25„Ti azt mondjátok: Nem következetes az Úr. Figyeljetek ide, Izráel háza! Én nem vagyok következetes? Inkább ti nem vagytok következetesek! 26 Ha az igaz eltér az igazságtól, álnokul él, és meghal: azért hal meg, mert álnokul élt. 27 Ha pedig a bűnös megtér, és nem követi el többé bűnét, hanem törvény és igazság szerint él, akkor megmenti az életét. 28 Ha belátásra jut, és megtér, és nem követi el vétkeit, élni fog, nem hal meg. 29 De Izráel háza azt mondja: Nem következetes az Úr. Én nem vagyok következetes, Izráel háza? Inkább ti nem vagytok következetesek! 30 Ezért mindenkit a maga tettei szerint ítélek meg, Izráel háza! – így szól az én Uram, az ÚR. Térjetek meg, hagyjátok el vétkeiteket, akkor nem fogtok elbukni bűneitek miatt. 31 Hagyjatok fel vétkeitekkel, amelyeket elkövettetek, és újuljatok meg szívetekben és lelketekben! Miért halnátok meg, Izráel háza? 32 Hiszen nem kívánom a halandó halálát – így szól az én Uram, az ÚR -, térjetek hát meg és éljetek!”

Ezékiel az Ószövetség nagy reformátora. Egészen másképp látja Istent és az ő akaratát, mint az előtte élők. Nem Isten változott meg, hanem a próféta környezete. Neki meg kellett értenie és el kellett fogadnia azt az az ítéletet, ami végbement Izrael népén vele együtt. Ezékiel feladata nem a siránkozás volt, hanem Isten né­pének talpra állítása lett a Lélek segítségével. Ehhez először el kellett ismerniük az ítélet jogosságát, annak minden következményével együtt. A nehezebb része ezután jön – ahogy nekünk is –, fel kell hagyniuk a bűneikkel. Nem csupán néhány napra vagy néhány pillanatra. Ez azonban nem csak állandó harcot jelent a bűnnel és kísértéssel, mint véljük gyakran. Hanem megújulást is a szívünkben és a lelkünkben. Az Újszövetség ilyenkor új emberről és új teremtésről beszél. Ez nem mást jelent, mint megújulni a személyiségünk legmélyéig, nem kihagyva ebből semmilyen apró részét a szívünknek és lelkünknek. A megújulásunk nem lehet felszínes eseménysorozat az életünkben, ami nem változtat meg teljesen, mert akkor nem Istentől való. Kérd velem együtt ma: Uram, egész valómat formáld át és újítsd meg!

(Vas Ferenc)

Napi áhítat: Isten tisztításának ereje

Olvasmány: Ézs 1,10–20
Ha Isten megtisztít egyszer, mindig vigyázni fogsz magadra.

10„Halljátok az ÚR igéjét, Sodoma vezetői! Figyeljetek Istenünk tanítására, Gomora népe! 11 Mit kezdjek a sok véresáldozattal? – mondja az ÚR. Elegem van az égőáldozati kosokból, a hízott marhák kövérjéből! A bikák, bárányok és bakok vérében nem telik kedvem. 12 Ki kívánja tőletek, hogy eljöjjetek, hogy megjelenjetek előttem, és tapossátok udvaromat? 13 Ne hozzatok többé hazug áldozatot, még a füstjét is utálom! Újhold, szombat, ünnepi összejövetel? Nem tűröm együtt a bűnt és ünneplést! 14 Újholdjaitokat és ünnepeiteket gyűlölöm én, terhemre vannak, fáraszt elviselni. 15 Ha felém nyújtjátok kezeteket, eltakarom szemem előletek; bármennyit is imádkoztok, én nem hallgatom meg: vér tapad a kezetekhez! 16 Mossátok tisztára magatokat! Vigyétek el szemem elől gonosz tetteiteket! Ne tegyetek többé rosszat! 17 Tanuljatok jót tenni, törekedjetek igazságra, térítsétek jó útra az erőszakoskodót! Védjétek meg az árvák jogát és az özvegyek peres ügyét! 18 Jöjjetek, szálljunk vitába! – mondja az ÚR. Ha vétkeitek skarlátpirosak is, hófehérekké válhattok, ha vörösek is, mint a bíbor, fehérekké lehettek, mint a gyapjú. 19 Ha készségesen hallgattok rám, élhettek az ország javaival. 20 De ha vonakodva elpártoltok tőlem, fegyver pusztít el titeket. Az ÚR szája szólt.”

Amikor ezek az igék elhangoznak, Isten népe teljesen elfordult Istentől. Szodoma vezetői és Gomora népe, akik bűneik miatt kipusztultak – most Isten saját népére használja ezt a megszólítást. Bár élték vallási életüket, áldozatot mutattak be, megtartották az ünnepeket, imádkoztak, mindezt szellemi tartalom és Istennel való bensőséges kapcsolat nélkül tették. Elegem van, gyűlölöm, nem tűröm! – mondja Isten az ilyen magatartásra. Istentisztelet és bűn együtt nem mehetett, Isten nem fogadta el akkor sem, de ma sem! Isten kilátásba helyezi a nép pusztulását. Csak az Istenhez fordulás hozhat változást a nép számára. Csak a megtérés által jöhet létre a színváltozás, lehet a skarlátpirosból hófehér. „Mossátok tisztára magatokat!” (16. v.) Nem tisztálkodási törvény betartására gondol Isten, hanem őszinte bűnbánatra, a szív megtisztítására, ahogy Dávid az Úrhoz kiáltott: „Teremts bennem tiszta szívet!” Számunkra ez Jézus vére által lehetséges, ő tisztíthatja meg életünket, azaz halála tehet bennünket szabaddá a bűntől. 

János látomásban bepillant a mennybe, és fehérruhásokat lát, akikről megtudja, hogy ők azok, „akik a nagy nyomorúságból jöttek, és megmosták ruhájukat, és megfehérítették a Bárány vérében” (Jel 7,14).

(Nagy Tibor)

Napi áhítat:Nagy a tét! De még nem késő!

Olvasmány: Lk 3,7–9
Ne nyugodj addig, amíg fejlődésed nem nyilvánvaló magad előtt és mások előtt is!

7„A sokaságnak tehát, amely kiment hozzá, hogy megkeresztelje, ezt mondta: „Viperák fajzata! Ki figyelmeztetett titeket, hogy meneküljetek az eljövendő harag elől? 8 Teremjetek hát megtéréshez méltó gyümölcsöket, és ne kezdjétek azt mondogatni magatokban: Ábrahám a mi atyánk! Mert mondom nektek, hogy az Isten ezekből a kövekből is tud fiakat támasztani Ábrahámnak. 9 A fejsze pedig ott van már a fák gyökerén: ezért minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágatik, és tűzre vettetik.”

Az Istenben bízó életnek látható jelei vannak. Elképzelhetetlen az, hogy valaki úgy legyen közösségben vele, hogy nincsenek hitének következményei, eredményei. Jézus azt tanította, hogy „az lesz az én Atyám dicsősége, hogy sok gyümölcsöt teremtek, és akkor a tanítványaim lesztek” (Jn 15,8).
Nem valamilyen nehezen teljesíthető feladatot tárt ezzel elénk, mintegy terhet helyezve ránk, hanem irányt és célt mutatott hittörekvéseinknek. Olyan közösségre hív, amely nem csupán a csendességgel töltött időket hatja át, hanem onnan kiindulva a leghétköznapibb dolgainkat is. Vigyázz, ne értsd félre a hívását! Elsősorban nem nagy és nemes tettekre kér, hanem vele való kapcsolatra. Olyan közösségre, amelyből Isten iránti hálaadásként fakadnak életed őt dicsőítő tettei. Ha megmaradsz Istenben, el sem tudnád rejteni a gyümölcseidet. Ahogyan messziről piroslik az almafa a gyümölcstermés idején, úgy válik életedben is nyilvánvalóvá hited a cselekvés idejének elérkeztekor. Istennel az életedben nem is tudsz mást tenni, hiszen „ha jó a fa, jó a gyümölcse is, ha rossz a fa, rossz a gyümölcse is.
Mert gyümölcséről lehet megismerni a fát” (Mt 12,33).
Miről tanúskodnak életed megnyilvánulásai? Látszik a hétköznapjaidban mindaz, amit Istentől tanulsz, belőle merítesz? Még van lehetőséged változtatni. Keresd Istent, maradj benne, és maradjanak tanításai a lelkedben!

(Hajnal Zoltán)

Napi áhítat: Végre újra szólt az Úr

Olvasmány: Lk 3,1–6
Ne nyugodj bele, ha Isten ritkán szól hozzád. Kérd őt így: Beszélj hozzám, Uram, hallgatlak.

1„Tibérius császár uralkodásának tizenötödik évében, amikor Júdea helytartója Poncius Pilátus volt, Galilea negyedes fejedelme Heródes, Iturea és Trakhónitisz tartományának negyedes fejedelme Heródes testvére, Fülöp, Abiléné negyedes fejedelme pedig Lüszániász volt, 2 Annás és Kajafás főpapok idején szólt az Úr Jánoshoz, Zakariás fiához a pusztában. 3 Ő elindult és hirdette a Jordán egész környékén a megtérés keresztségét a bűnök bocsánatára, 4 ahogyan meg van írva Ézsaiás próféta beszédeinek könyvében: „Kiáltó hangja szól a pusztában: Készítsétek el az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit: 5 minden szakadékot töltsetek fel, minden hegyet és halmot hordjatok el, legyen a görbe út egyenessé, a göröngyös simává: 6 és meglátja minden halandó az Isten szabadítását.”

Egy kérdésekkel, bizonytalansággal terhelt időszakban sóvárogva várunk minden apró jelet, amely elmozdíthat bennünket. Ahogy nő a hossza az ilyen időszaknak, úgy kezd eluralkodni lelkünkön a teljes kétségbeesés, a reménytelenség. Már mindegy, hogy milyen választ kapunk, csak legyen már valami…Mi tölti be most az életed? Miben várod Isten válaszát?
Hol vannak azok a pontjai életednek, ahol iránymutatásra van szükséged?
Kitől, mitől várod a megoldást?

Izrael életének egy nehéz időszakában így írt az Istenre való várakozásról Jeremiás próféta: 

„Már azt gondoltam: Nem lehet reménykednem és bizakodnom az Úrban!”
(JSir 3,18) 

Ám végül mégis eljutott a felismerésre, hogy „jó az Úr a benne reménykedőkhöz, a hozzá folyamodókhoz. Jó csendben várni az Úr szabadítására.” (JSir 3,25–26) 

Lehetnek olyan időszakok a te életedben is, amikor úgy tűnik, mintha Isten nem foglalkozna veled. Eltölthet az a gondolat, hogy talán nem is hallja az imádságaidat. Ám ne kétségeskedj, kellő időben újra meg fog szólalni.

Jób élete legyen a bátorító példa számodra! Nagyon vágyott válaszokra, iránymutatásra.
Ám nem elégedett meg azzal, amit a barátaitól kapott, ő Istent akarta hallani. 

Ezért így kiáltott az Úrhoz: „Szólj hozzám, és én válaszolok, vagy én beszélek, és te felelj nekem!” (Jób 13,22) 

És Isten újból szólt hozzá. Mint hosszú idő után Izrael népéhez János által Annás és Kajafás főpapok idején.

Napi áhítat:Jézus megkísértése a hírnévvel

Olvasmány: Lk 4,1–13
Ha engeded, hogy a becsvágy hajtson, bohócot fogsz csinálni előbb-utóbb magadból.

1„Jézus Szentlélekkel telve visszatért a Jordántól, és a Lélek indítására a pusztában tartózkodott 2 negyven napon át, miközben kísértette az ördög. Nem evett semmit azokban a napokban, de amikor azok elmúltak, megéhezett. 3 Ekkor az ördög így szólt hozzá: „Ha Isten Fia vagy, mondd ennek a kőnek, hogy változzék kenyérré.” 4 Jézus így válaszolt neki: „Meg van írva, hogy nemcsak kenyérrel él az ember.” 5 Ezután felvitte az ördög, megmutatta neki egy szempillantás alatt a földkerekség minden országát, 6 és ezt mondta neki: „Neked adom mindezt a hatalmat és dicsőséget, mert nekem adatott, és annak adom, akinek akarom. 7 Ha tehát leborulsz előttem, tied lesz mindez.” 8 Jézus így válaszolt neki: „Meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj.” 9 Ezután elvitte őt Jeruzsálembe, a templom párkányára állította, és ezt mondta neki: „Ha Isten Fia vagy, vesd le magadat innen, 10 mert meg van írva: Angyalainak megparancsolta, hogy őrizzenek téged; 11 és tenyerükön hordoznak, hogy meg ne üsd lábadat a kőben.” 12 Jézus így válaszolt neki: „Megmondatott: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet.” 13 Amikor az ördög elvégzett minden kísértést, eltávozott tőle egy időre.”

Új év, új kezdet, új lehetőségek.
Lehet fokozni a sikereket, megfejelni az eredményeket, vagy éppenséggel azt bizonyítani, hogy nem vagyunk mi vesztesek…
Lehetőséget kaptál ma Istentől. Ám nem csupán egy új kezdésre, a bizonyításra, egy eredményes folytatásra. Sokkal inkább arra, hogy imádságos csendességedben végiggondolhasd, mire is vágysz igazán, mik mozgatják az életed.
Ne hidd, hogy a mostani új kezdésben téged nem fog megkörnyékezni a kísértő. Ahogyan Jézust, úgy téged is megpróbál rávenni, hogy céljaid megfogalmazásánál csak magadra figyelj.
Megpróbál rávenni olyan tettekre is, amelyek külső jegyeikben Istenbe vetett bizalomnak tűnnek, ám csupán személyes becsvágyadat erősítik.

Ennek az új évnek a kezdetén kérd Istent, hogy segítsen tisztázni szíved szándékait! Imádkozz Dáviddal együtt: „Vizsgálj meg, Istenem, ismerd meg szívemet! Próbálj meg, és ismerd meg gondolataimat! Nézd meg, nem járok-e téves úton, és vezess az örökkévalóság útján!” (Zsolt 139,23–24) Tedd ezt azért, hogy ne csalatkozz!
A hamis út gyakran sikeres és eredményes. Egy ideig…

(Hajnal Zoltán)

Napi áhítat: Templomban utolsó napjain is

Olvasmány: Lk 21,29–38
Krisztus mindvégig kereste és szerette Atyja házát és Isten népét. Mennyivel inkább tennünk kell ezt nekünk is!

29„Mondott nekik egy példázatot is: „Nézzétek meg a fügefát és a fákat mind: 30 amikor látjátok, hogy kihajtanak, már magatoktól is tudjátok, hogy közel van a nyár. 31 Így ti is, amikor látjátok, hogy mindezek bekövetkeznek, tudjátok meg: közel van az Isten országa. 32 Bizony, mondom néktek: nem múlik el ez a nemzedék addig, amíg mindez meg nem lesz. 33 Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el.” 34„Vigyázzatok magatokra, nehogy szívetek elnehezedjék mámortól, részegségtől vagy a megélhetés gondjaitól; és hirtelen lepjen meg titeket az a nap, 35 mint valami csapda, mert úgy fog rátörni mindazokra, akik a föld színén laknak. 36 Legyetek tehát éberek és szüntelen könyörögjetek, hogy kimenekülhessetek mindazokból, amik történni fognak, és hogy megállhassatok az Emberfia előtt.” 37 Nappal a templomban tanított, éjszakánként pedig az Olajfák hegyére ment, és ott tartózkodott. 38 De kora reggel az egész nép hozzásietett, hogy hallgassa őt a templomban.”

Jézus a hatalom igéit hirdeti. Úgy tud hatalmáról tanítani, hogy azzal nem eltávolítja magától az embereket, hanem egyre közelebb vonja. Nem félelmet kelt, hanem vágyakozást. Ám a „hatalmasok” irigysége is veszélyes méreteket ölt. Annyira, hogy Jézus éjszaka nagyobb biztonságban van a fák közt, mint az emberek körében. Az Olajfák hegye. S benne számos kert egyike: a Gecsemáné. Gyönyörű kilátás nyílt innét a szent városra, a templomra. Hajdan Dávid itt menekült Absolon elől. S a Mester itt készült föl haláltusájára. Itt árulta el egyikünk. Éjszakai képek. De a múlt emlékei, és a közeljövő eseményei közti jelen pillanatában most az imádság és a pihenés helye. S holnap új nap virrad. Múlttá válik az éj. Sietni kell a templomba, ahol az emberek várják Krisztus tanítását. Köztük leszünk-e mi is? A Mester ott lesz. Az időt meg kell ragadni. A lehetőség nem örök. Egyszer elvétetik. Hogy hamarosan vagy soká, csak az tudja, akinek hatalma van az idők felett.

(Szommer Hajnalka)

Napi áhítat:Krisztus-hirdetés a templomban is

Olvasmány: ApCsel 5,34–42
Az istentisztelet középpontja Jézus Krisztus, azért vagyunk együtt, mert őt szeretjük.

35„Azután így szólt a nagytanácshoz: „Izráelita férfiak! Jól gondoljátok meg, hogy mit akartok tenni ezekkel az emberekkel. 36 Mert nem is olyan régen felkelt Teudás, és azt állította magáról, hogy ő valaki, csatlakozott is hozzá mintegy négyszáz ember, de végeztek vele; akik pedig bíztak benne, azok mind elszéledtek, és megsemmisültek. 37 Azután az összeírás idején felkelt a galileai Júdás is. Sok népet állított a maga pártjára, de elpusztult ő is; akik pedig bíztak benne, azok is mind szétszóródtak. 38 A mostani esetre is azt mondom: hagyjátok békén ezeket az embereket, és bocsássátok el őket. Mert ha emberektől való ez a szándék vagy ez a mozgalom, akkor megsemmisül; 39 ha pedig Istentől való, akkor úgysem tudjátok megsemmisíteni őket, és még úgy tűnhettek fel, mint akik Isten ellen harcoltok.” Azok hallgattak rá, 40 előhívták az apostolokat, megverették őket, azután megparancsolták nekik, hogy ne szóljanak Jézus nevében, és azzal elbocsátották őket. 41 Ők pedig örömmel távoztak a nagytanács színe elől, mert méltónak bizonyultak arra, hogy gyalázatot szenvedjenek az ő nevéért; 42 és nem hagytak fel a naponkénti tanítással, és hirdették a Krisztus Jézust a templomban és házanként. ”

Imádkozzunk azért, hogy mindhalálig hűségesek legyünk! (Jel 2,10c–11)

Megint a végére értünk egy évnek. Újból lezárhatunk egy időszakot az életünkben. Mérlegkészítés, számvetés: ez a mai nap lehetősége számunkra. Milyen élményeink, átéléseink voltak a Krisztus-követésben? Bensőséges közösségek, csodás imameghallgatások, kegyelmes gondviselés megtapasztalásai, életformálódás Isten igéjének tanulmányozása során… Az őszinte visszatekintésben más előjellel is sorolhatjuk a történéseket. Lehettek kudarcaink, hitbeli bizonytalanságaink, gyötörhettek bennünket kétségek, esetleg átélhettünk meghurcoltatást is… Hol tartasz az istenkövetésedben? Mire késztet az év végi visszatekintésed? Légy őszinte a válaszodban! Akármi kavarogjon is a lelkedben, Isten arra vár, hogy odaállhasson melléd, és mutasson egy irányt, amerre továbbmehetsz. Bátorodj az apostolok példáján! Nem tántorította el őket a börtön, nem bizonytalanította el szívüket a verés, amint hiábavalónak bizonyult a határozott fenyegetés is. Különleges módon félelem és meghátrálás helyett örömöt éreztek és felbátorodtak. Mert méltónak bizonyultak arra, hogy mindezt Krisztusért hordozzák. A mai nap egyik lehetősége, hogy felbátorodj a hitedben. A te döntésed, hogy a folytatásban mit vállalsz: meghátrálást vagy naponkénti közösséget, bátor bizonyságtételt. Akár ott is, ahonnan a múltban a fenyegetést kaptad…

(Hajnal Zoltán)

Napi áhítat: Jézus első templomi szolgálata

Olvasmány: Lk 2,41–52
A Krisztusra nyitott szív növekszik kedvességben. Az őt kiszorító szív saját önzésébe fullad.

41„Szülei évenként elmentek Jeruzsálembe a húsvét ünnepére. 42 Amikor tizenkét éves lett, szintén felmentek Jeruzsálembe az ünnepi szokás szerint. 43 Miután pedig elteltek az ünnepnapok, és hazafelé indultak, a gyermek Jézus ott maradt Jeruzsálemben. Szülei azonban ezt nem vették észre. 44 Mivel azt hitték, hogy az útitársaik körében van, elmentek egy napi járóföldre, és csak akkor kezdték keresni a rokonok és az ismerősök között. 45 De mivel nem találták, visszatértek Jeruzsálembe, és ott keresték tovább. 46 Három nap múlva találták meg a templomban, amint a tanítómesterek körében ült, hallgatta és kérdezte őket, 47 és mindenki, aki hallotta, csodálkozott értelmén és feleletein. 48 Amikor szülei meglátták, megdöbbentek, anyja pedig így szólt hozzá: „Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Íme, apád és én nagy bánattal kerestünk téged.” 49 Mire ő így válaszolt: „Miért kerestetek engem? Nem tudtátok, hogy az én Atyám házában kell lennem?” 50 Ők azonban a nekik adott választ nem értették. 51 Jézus ezután elindult velük, elment Názáretbe, és engedelmeskedett nekik. Anyja mindezeket a szavakat megőrizte szívében, 52 Jézus pedig gyarapodott bölcsességben, testben, Isten és emberek előtt való kedvességben.”

Jézus három napja a templomban. Az engedelmes gyermek, aki még mindig fiatal édesanyját és egyre idősödő apját nem szokta kellemetlen, bánattal teli meglepetések elé állítani. Eltűnésekor szülei jó helyen kezdték keresni: a rokonok közt. Csak arra későn jöttek rá, hogy Jézusnak van egy sokkal közelebbi rokona, és annak a házában talált otthonra. Mint Fiú, azt teszi, amit tennie kell: kérdezgeti a vendégeket, ismerkedik Atyja szolgáival, s hagyja, hogy őt is megismerjék. Anyja értetlenül, a napok óta tartó kereséstől elgyötörten, és anyai szíve rémképeitől üldözötten áll előtte. Akárcsak húsz évvel később a kereszt alatt, amikor az Atya szolgái – „nem tudják, mit cselekszenek” – lerombolják Krisztus testének templomát, megölik az örököst, s az anya rémképei valóra válnak, elveszíti fiát a legborzalmasabb módon, három napra. De most még hallgatják őt, a gyermeket. Még tudnak őszintén csodálkozni rajta, még engedik szívüknek, hogy megkedvelje ezt a fiút. Mert még gyermek. Még nincs hatalma a nép fölött. Még nem féltik tőle a sajátjukat.
Nyitott a szívünk megismerni az isteni Gyermeket? Vagy azt hisszük, van már hatalmunk, amire veszélyt jelent?

(Szommer Hajnalka)

Napi áhítat: Anna üzenete

Olvasmány: Lk 2,36–40

Krisztus személye összeköt. Ő a közös nevező idős és fiatal, férfi és nő közt. Senkit sem zár ki a szolgálatából.

36„Volt ott egy prófétanő is, Anna, Fánuel leánya, Ásér törzséből. Nagyon előrehaladott korú volt; csak hét évig élt férjével hajadonkora után, 37 és már nyolcvannégy éve özvegyasszony volt. Nem távozott el a templomból, mert böjtöléssel és imádkozással szolgált éjjel és nappal. 38 Abban az órában ő is odaállt, hálát adott az Istennek, és beszélt róla mindazoknak, akik várták Jeruzsálem megváltását. 39 Miután mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatértek városukba, a galileai Názáretbe. 40 A gyermek pedig növekedett és erősödött, megtelt bölcsességgel, és az Isten kegyelme volt rajta.”

Krisztusról beszélni kell. Ezt kapják feladatul azok az egyszerű férfiemberek Betlehem mezején, akik be se léphetnek a templomba, s az az előrehaladott korú asszony, aki el sem távozott onnan már évtizedek óta. Nem az a kérdés, hogy nő vagy sem. Hogy egy nő beszélhet-e a templomban. Hogy aktív korú-e még, akinek tiszta a gondolkodása, vagy elnézik a szegény öregasszonynak, ha időnként összevissza beszél.
Nem húzódik félre tőle a rózsás arcú fiatal anya, hogy védje újszülött gyermekét, a kis negyvennapost, el ne kapjon valami betegséget a százéves öregtől.
Nem. Mind a nép, mind a vallási vezetők, a templomszolgák odafigyelnek Annára. Mert látták, milyen lélek lakik benne.
Ha Isten elhívása egyértelmű valaki szolgálatában, ott nem kérdés az elhívott kora, neme, nemzetisége, családi állapota. Annában megvolt a prófétálás ajándéka: tudta Isten szemszögéből értelmezni a múltat, a jelent s a jövőt. Mikor mit mutatott neki Isten.
S amit most mutatott, az élete betetőzése volt, reménységének – ami egyezett népe sok évezredes reménységével – beteljesedése. És boldogan hirdette mindenkinek.

(Szommer Hajnalka)

Napi áhítat: A békés befejezés feltétele

Olvasmány: Lk 2,25–35

Aki életében találkozott Krisztussal mint üdvösséghozóval, békével mehet hozzá, amikor kiszabott ideje lejár.

25„Íme, élt egy ember Jeruzsálemben, akinek Simeon volt a neve. Igaz és kegyes ember volt, várta Izráel vigasztalását, és a Szentlélek volt rajta. 26 Azt a kijelentést kapta a Szentlélektől, hogy nem hal meg addig, amíg meg nem látja az Úr Krisztusát. 27 A Lélek indítására elment a templomba, és amikor a gyermek Jézust bevitték szülei, hogy eleget tegyenek a törvény előírásainak, 28 akkor karjába vette, áldotta az Istent, és ezt mondta: 29„Most bocsátod el, Uram, szolgádat beszéded szerint békességgel, 30 mert meglátták szemeim üdvösségedet, 31 amelyet elkészítettél minden nép szeme láttára, 32 hogy megjelenjék világosságul a pogányoknak, és dicsőségül népednek, Izráelnek.” 33 Apja és anyja csodálkoztak a róla mondottakon, 34 Simeon pedig megáldotta őket, és ezt mondta anyjának, Máriának: „Íme, ő sokak elesésére és felemelésére rendeltetett Izráelben, és jelül, amelynek ellene mondanak, 35 – a te lelkedet is éles kard járja majd át -, hogy nyilvánvalóvá legyen sok szív gondolata.”

Simeon szoros kapcsolatban élt Isten Lelkével. Pünkösd előtt. Ígéretet kapott tőle arra, hogy még itt a földön, halandó életében megismerheti a Szentháromság valamennyi személyét. S nem csalódott. Sem az Úristenben, akit gyermekségétől fogva követett; sem a Szentlélekben, mert nemcsak a tőle kapott ígéret bizonyult igaznak, de templomba „indítása” sem volt vaklárma; sem a csodában, ami egy pólya és pár kilónyi emberi sejtcsoport takarásában került a szeme elé, amit nem homályosított el ez a szokatlan rejtekhely: azonnal felismerte a Fiúban a Messiást! S azonnal felismerte az időt is. Az övét. Akárhány éves is volt, elérkezett elbocsáthatósága e földi létből. 

De gondolatai a ténymegállapítás után nem önmaga körül forognak. Adja, osztja, amije még van: áldását, s a jövőképet, amit a Lélek mutat neki a Gyermekről s az anyáról, a népről. Az ő várakozása betelt. 

A szülőké már elkezdődött, s kezdik megérteni, hogy ez a gyermek nem az övék. Sokaké. És hiába ők viselik gondját éjjel-nappal, hiába ők vannak mellette napi 24 órában, megtörténik, hogy valaki, aki életében először pillant rá, többet tud róla náluk. Mert Isten ezúttal nem Máriának üzent, nem is Józseffel beszélt. S a pásztorok is messze tanyáznak innét. Hanem egy jeruzsálemi emberrel, aki épp itt van a templomban, s aki régebb óta várta ezt a gyermeket, mint ahogy Mária kiválasztatott.

(Szommer Hajnalka)

Napi áhítat: Féleleműző-Engedelmes szülők

Olvasmány: Lk 2,8–14

Nem az a baj, ha félsz Istentől. Inkább az, ha ennek ellenére nem keresed a vele való találkozást. Ha megtörténik, nem érted, mitől is féltél.

8„Pásztorok tanyáztak azon a vidéken a szabad ég alatt, és őrködtek éjszaka a nyájuk mellett. 9 És az Úr angyala megjelent nekik, körülragyogta őket az Úr dicsősége, és nagy félelem vett erőt rajtuk. 10 Az angyal pedig ezt mondta nekik: „Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet,amely az egész nép öröme lesz: 11 Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában. 12 A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban.” 13 És hirtelen mennyei seregek sokasága jelent meg az angyallal, akik dicsérték az Istent, és ezt mondták: 14„Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.

Adjunk hálát a meggazdagításunkért szegénnyé lett Úr Jézus Krisztusért! (2Kor 8,9)

Egy mező éjszaka, az ördög nélkül. Egy elrejtett hely a földön, ahol a történelem egy rövid idejéig megnyílik a menny a földiek előtt. Félelmet keltő. És csodálatos. Feledhetetlen. És egyértelmű. Hitet ébresztő, és alázatban tartó. Egy szóval: megrendítő. Azóta talán a csillagok fénye nem halványult a fölött a mező fölött, de bombák szaggatták szét földjét, népek vonultak, taposták éjjel és nappal, a fű s az emberi életek megszámlálhatatlan sokasága száradt el rajta, benne. Mert nem a hely a szent. Hanem az Isten jelenléte. A reménység isteni Gyermeke véghez vitte küldetését. Az angyalok által hirdetett nagy örömnek híja nem lett. Miért aktuális mégis ma is az angyal biztatása: „Ne féljetek…” Mert végesként az örökkévalóval találkozni ma sem kevésbé megrendítő. Akik nagy hangon követelik Isten látását („hiszem, ha látom”), nemhogy a mindenség Ura, csupán egyik harcos angyali szolgája, sőt a legkisebb mennyei hírhozó előtt is holtra válnának. Nem húsnak és vérnek való látvány. Mégis magát a mindenség Teremtőjét, a felséges Istent láthatták azok a pásztorok, akik a jászolban fekvő gyermek szemébe néztek. És ott, őelőtte nem volt bennük félelem. Csak csodálat. Érthetetlen szívmelegség, béke, nyugalom, távol a szállásaikat betöltő, zsibongó emberseregtől. Nem mindenki számára volt öröm annak híre, hogy aki született, azért született, hogy üdvözítsen. De az édenkert ősi kígyója kizáratott ebből a találkozásból: mikor ember és Isten újra közel került egymáshoz.

Engedelmes szülők

Olvasmány: Lk 2,21–24

Amikor Isten földi szülőket keresett Fiának, a választás fontos szempontja volt a neki engedelmes lélek. Az ő értékrendjében ez a magatartás ma sem ér kevesebbet. És tanulható.

21„Amikor a nyolc nap elmúlt, és körül kellett őt metélni, a Jézus nevet adták neki, ahogyan az angyal nevezte őt, mielőtt még anyja méhében megfogant. 22 Amikor leteltek a tisztulásnak a Mózes törvényében megszabott napjai, felvitték Jézust Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Úrnak, 23 amint meg van írva az Úr törvényében, hogy „minden elsőszülött fiúmagzat az Úrnak szenteltessék;” 24 és hogy áldozatot adjanak az Úr törvényében foglalt rendelkezés szerint: „egy pár gerlicét vagy két galambfiókát.”

Adjunk hálát, hogy az Úr Jézus által fölragyogott a halál sötétjét elűző világosság! (Ézs 9,1.5)

Krisztus emberszülei nem voltak bűntelenek. S bár tudták, hogy a fiú, aki a családjukba született, maga Isten, aki bűntelen, nem estek gondolkodóba: vajon mi vonatkozik rá a törvényből, és miből húzhatná ki magát. Például egy ilyen gyermek szüleinek kell-e egyáltalán áldozatot bemutatniuk az elsőszülöttükért? Hiszen valójában nem is az ő elsőszülöttük. Meg egyáltalán, meg kell-e őt váltani az áldozattal (4Móz 18,15), hiszen ő nem az Istené, hanem maga az Isten? Talán megspórolhatnák. Az újabb költséges és fárasztó utat is Jeruzsálembe, az áldozati állat árát is, hisz úgyis szegények (3Móz 12,8). A napkeleti bölcsek még úton voltak feléjük kincseikkel. Vagy tegyék meg a szomszédok miatt? Látszatból? Talán nem volt itt semmi tépelődés. A törvény megtartása annyira szívükbe volt írva, hogy természetesen járták végig az isteni rend útját a Fiúval. Ha csupán a szomszédok miatt tették volna, akkor sem gondolhatnánk róluk rosszat, hiszen a felnőtt Jézus maga is tett dolgokat nem valódi szükségből, hanem mert „így illik”, hogy ne botránkoztasson (gondoljunk bemerítkezésére vagy adófizetésére). Bárhogy is, Mária és József helyesen járt el. Ezt mutatják számukra is az újabb megerősítések, amelyeket átélnek a templomban (Simeon és Anna). Isten törvényének engedelmeskedni mindig nyereséget jelent

(Szommer Hajnalka)

Napi áhítat: A gyermekszületés kozmikus hatása

Olvasmány: Jel 12
Isten minden gyermekének személyre szabott küldetése van hatalmas tervében. Neked is. Bízd magad a Mindenhatóra! Az ördög nem az.

1„Ekkor nagy jel tűnt fel az égen: egy asszony a napba öltözve, és a lába alatt a hold, a fején pedig tizenkét csillagból álló korona; 2 várandós volt, és vajúdva, szüléstől gyötrődve kiáltozott. 3 Feltűnt egy másik jel is az égen: íme, egy hatalmas tűzvörös sárkány, amelynek hét feje és tíz szarva volt, és a hét fején hét diadém; 4 farka magával sodorta az ég csillagainak egyharmadát, és ledobta a földre. És a sárkány odaállt a szülni készülő asszony elé, hogy amikor szül, felfalja a gyermekét. 5 Az asszony fiúgyermeket szült, aki vasvesszővel legeltet minden népet. A gyermek elragadtatott az Istenhez, az ő trónusához, 6 az asszony pedig elmenekült a pusztába, ahol Istentől előkészített helye volt, hogy ott táplálják ezerkétszázhatvan napig. 7 Ezután háború támadt a mennyben: Mihály és angyalai harcra keltek a sárkánnyal, és a sárkány is harcra kelt angyalaival együtt, 8 de nem tudott felülkerekedni; és azért többé nem volt maradása a mennyben. 9 És levettetett a hatalmas sárkány, az ősi kígyó, akit ördögnek és Sátánnak hívnak, aki megtéveszti az egész földkerekséget; levettetett a földre, és vele együtt angyalai is levettettek. 10 Hallottam, hogy egy hatalmas hang megszólal a mennyben: „Most lett a mi Istenünké az üdvösség, az erő és a királyság, a hatalom pedig az ő Krisztusáé, mert levettetett testvéreink vádlója, aki a mi Istenünk színe előtt éjjel és nappal vádolta őket. 11 Legyőzték őt a Bárány vérével és bizonyságtételük igéjével azok, akik nem kímélték életüket mindhalálig. 12 Ezért vigadjatok egek, és akik bennük lakoztok: jaj a földnek és a tengernek, mert leszállt hozzátok az ördög nagy haraggal, mivel tudja, hogy kevés ideje van”. 13 Amikor látta a sárkány, hogy levettetett a földre, üldözőbe vette az asszonyt, aki a fiúgyermeket szülte; 14 de az asszonynak a nagy sas két szárnya adatott, hogy a pusztába repüljön az ő helyére, hogy ott tápláltassék ideig, időkig és idő feléig a kígyó elől elrejtve. 15 A kígyó pedig a szájából folyónyi vizet árasztott az asszony után, hogy elsodortassa az árral. 16 De segített a föld az asszonynak: megnyitotta a föld a száját, és elnyelte a folyót, amelyet a sárkány árasztott a szájából. 17 Megharagudott a sárkány az asszonyra, és elment, hogy hadat indítson a többiek ellen, akik az asszony utódai közül valók, akik megtartják az Isten parancsait, akiknél megvan a Jézus bizonyságtétele, 18 és odaállt a tenger fövenyére.”

Könyörögjünk, hogy örvendezni tudjunk az Úrban mindenkor! (Zsolt 96,10–13)

Vajon mi történt valójában Jézus Krisztus születése napján? Az embervilág csupán annyit látott aznap, hogy egy igen fiatal kismama az otthonától távol, a napokig tartó hosszú és viszontagságos utazás után elcsigázva, törődötten, nagy nehezen lekászálódva az úti leplek alatt domborodó nagy pocakkal a kis szamár csontos hátáról rémülten tapasztalja, hogy épp itt, az utcákon özönlő tömegben, ismeretlen környezetben, idegen emberek közt érik utol újabb fájások, erősebbek minden korábbinál, és félreérthetetlenül jelzik, hogy sürgősen cselekedni kell. El tudjuk képzelni azt a kétségbeesett tekintetet, amit József láthatott? Melyikünk cserélt volna vele, amikor megértette, hogy amit oly régóta vártak, épp a legalkalmatlanabb időben érkezett el? Mit láthatott a mennyei világ? Hogy a Gyermek az idők kezdete óta neki rendelt úton halad. A földi asszony, az áldott nemsokára odaér a helyre, amit a próféciák megjelöltek. Az idő mindjárt betelik. És elkezdődik a nagy próba, az isteni embermentő terv új szakaszba érkezik, törékeny szakaszba: földi testbe születik az Isten. A világmindenség visszafojtott lélegzettel várta az új időszámítás kezdetét, készen a menekítésre, a harcra és az imádatra. Az ördög lázasan kutatott: talán most, de melyik percben? Valahol Izraelben, de pontosan hol? Érezte, hogy lehetőségei megnőnek: halandó testbe születik az Isten! De nem látta, nem találta, nem érte el azt az asszonyt… Haragja izzott a felismeréstől: elrejtették előle!

(Szommer Hajnalka)

Napi áhítat:Az utolsó jelentős mozzanatok

Olvasmány: Lk 1,56–80
Szabadon és félelem nélkül magasztalhatjuk őt.

56„Mária Erzsébettel maradt három hónapig, azután visszatért otthonába. 57 Amikor pedig eljött Erzsébet szülésének ideje, fiút szült. 58 Meghallották a szomszédai és rokonai, hogy milyen nagy irgalmat tanúsított iránta az Úr, és együtt örültek vele. 59 A nyolcadik napon eljöttek körülmetélni a gyermeket, és apja nevéről Zakariásnak akarták nevezni. 60 Anyja azonban megszólalt, és ezt mondta: „Nem, hanem János legyen a neve.” 61 Mire ezt mondták neki: „De hiszen senki sincs a te rokonságodban, akit így hívnának.” 62 Ekkor intettek az apjának, hogy minek akarja neveztetni. 63 Ő táblát kért, és ezt írta rá: „János a neve.” Erre mindenki elcsodálkozott. 64 És egyszerre csak megnyílt Zakariás szája, megoldódott a nyelve, beszélni kezdett, és áldotta az Istent. 65 Félelem szállta meg a körülöttük lakókat, és Júdea egész hegyvidékén beszéltek minderről. 66 Akik meghallották, szívükbe vésték, és így szóltak: „Vajon mi lesz ebből a gyermekből?” Az Úr keze pedig valóban vele volt. 67 Apja, Zakariás, megtelt Szentlélekkel, és így prófétált: 68„Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta népét, és váltságot szerzett neki. 69 Erős üdvözítőt támasztott nekünk szolgájának, Dávidnak házából, 70 ahogyan kijelentette azt szent prófétái által örök időktől fogva: 71 hogy megszabadít ellenségeinktől, és mindazok kezéből, akik gyűlölnek minket; 72 hogy irgalmasan cselekedjék atyáinkkal, és megemlékezzék szent szövetségéről, 73 arról az esküről, amellyel megesküdött atyánknak, Ábrahámnak; és megadja nekünk, 74 hogy ellenségeink kezéből megszabadulva, félelem nélkül szolgáljunk neki, 75 szentségben és igazságban őelőtte életünk minden napján. 76 Te pedig, kisgyermek, a Magasságos prófétája leszel, mert az Úr előtt jársz, hogy előkészítsd az ő útjait, 77 hogy megtanítsd népét az üdvösség ismeretére, bűneik bocsánata által, 78 Istenünk könyörülő irgalmáért, amellyel meglátogat minket a felkelő fény a magasságból; 79 hogy világítson azoknak, akik sötétségben s a halál árnyékában lakoznak, hogy ráigazítsa lábunkat a békesség útjára.” 80 A kisgyermek pedig növekedett, és erősödött lélekben, és a pusztában élt egészen addig a napig, amelyen szolgálatba lépett Izráelben.”

Mária éneke után Zakariás éneke az utolsó jelentős mozzanat Lukács evangéliumában Jézus születése előtt. Amikor megértette Zakariás Isten tervét, megtelt Szentlélekkel, és áldotta az Istent a megígért Szabadítóért. A dicsőítés egy természetes reakció, amikor megpillantjuk az Isten nagyságát és szeretetét. Ezt tette Zakariás, aki ekkor még előretekint, mégis szilárd hittel már látja az erős Üdvözítőt, a Szabadítót. Éneke bővelkedik ószövetségi idézetekben, mintha hirtelen összeállnának a kirakó darabjai, amikor az ószövetségi ígéretek beteljesülnek Jézus születésében. Mit kaptunk Krisztusban?

 „Ellenségeink kezéből megszabadulva, félelem nélkül szolgáljunk neki, szentségben és igazságban őelőtte életünk minden napján.” (Lk 1,74–75) 

Először is szabadítást kaptunk! „Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, valóban szabadok lesztek.” (Jn 8,36) 

Tehát megszabadított, megváltott, eltörölte az adóslevelet, nincs már többé kárhoztató ítélet. Foglyok voltunk, de most szabadok lettünk! Másodszor pedig félelem nélkül szolgálhatjuk őt. Nem kell félnünk már soha többé. 

A félelmeink miatt egész életünkben rabok voltunk (Zsid 2,15), de minden megváltozott, amikor Jézus eljött. Élhetünk félelem nélkül, hiszen az ő szeretete kiűzi a félelmet (1Jn 4,4).

(Uzonyi Barnabás)

Napi áhítat: Jézus születésének előkészítése

Olvasmány: Lk 1,26–35
Egy szűz fogan méhében. A lehetetlen lehetségessé lesz Istennél.

26„A hatodik hónapban pedig elküldte Isten Gábriel angyalt Galilea egyik városába, Názáretbe, 27 egy szűzhöz, aki a Dávid házából származó férfinak, Józsefnek volt a jegyese. A szűznek pedig Mária volt a neve. 28 Az angyal belépve hozzá így szólt: „Üdvözlégy, kegyelembe fogadott, az Úr veled van!” 29 Mária megdöbbent ezekre a szavakra, és fontolgatta, mit jelenthet ez a köszöntés. 30 Az angyal ezt mondta neki: „Ne félj, Mária, mert kegyelmet találtál az Istennél! 31 Íme, fogansz méhedben, és fiút szülsz, akit nevezz Jézusnak. 32 Nagy lesz ő, és a Magasságos Fiának mondják majd; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak a trónját, 33 ő pedig uralkodik a Jákób házán örökké, és uralkodásának nem lesz vége.” 34 Mária megkérdezte az angyalt: „Hogyan lehetséges ez, mikor én férfit nem ismerek?” 35 Az angyal így válaszolt neki: „A Szentlélek száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged, ezért a születendőt is Szentnek nevezik majd, Isten Fiának.”

Ha egy nagy hatalmú király beleszeretne egyik szolgájába, mitévő lehet? Hogyan tudhatná meg, hogy a lány őszintén viszonozza-e érzéseit, vagy csak a király hatalma, ereje, vagyona miatt mondana igent? Ha uralkodóként beszélne vele, nem tudna megbizonyosodni a lány őszinteségéről. Ki kell lépnie szerepéből, státuszából, le kell mondania vagyonáról, hatalmáról. Ez túl nagy ár lehet egy király számára. De nézzük meg, mit tett a királyok Királya: Isten megszületik, ahogy megígérte. E rövid mondat jelentőségét sosem fogjuk tudni felfogni igazán ezen a földön. Emberré lesz, és belép az általa teremtett világba. Méghozzá azon a módon lép be, ahogy mindegyikünk tette. Megszületik. El sem tudjuk képzelni, milyen alázat és megüresítés kellett ahhoz, hogy a Mindenható egy magatehetetlen újszülöttként a világba lépjen. Abba a világba lép be, amelyiket ő teremtett. Mielőtt ez megtörténne, elküldi angyalát egy szűzhöz Názáretbe. Nem a főpapokhoz, nem a vallási elithez. Egy szűz fogan méhében. A lehetetlen lehetségessé lesz Istennél. A pillanat, amire a teremtett világ vár a bűneset óta, végre eljött. Valami elkezdődött itt, ami mindent megváltoztat.

(Uzonyi Barnabás)

*****************************************

Semmi nem lehetetlen
Olvasmány: Lk 1,36–45

A szűz fogant méhében, Krisztus a földre jött, s bebizonyította, hogy Istennek semmi sem lehetetlen.

36 Íme, a te rokonod, Erzsébet is fiút fogant öregségére, és már a hatodik hónapjában van az, akit meddőnek mondanak, 37 mert az Istennek semmi sem lehetetlen.” 38 Ekkor így szólt Mária: „Íme, az Úr szolgálóleánya: történjék velem a te beszéded szerint!” S ekkor eltávozott tőle az angyal. 39 Azokban a napokban útra kelt Mária, és sietve elment a hegyvidékre, Júda egyik városába. 40 Bement Zakariás házába, és köszöntötte Erzsébetet. 41 Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, megmozdult a magzat a méhében. Megtelt Erzsébet Szentlélekkel, 42 és hangos szóval kiáltotta: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse! 43 Hogyan is lehetséges ez, hogy az én Uram anyja jön el énhozzám? 44 Mert íme, amint felfogta fülem köszöntésed hangját, ujjongva mozdult meg a magzat méhemben. 45 Boldog, aki hitt, mert beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neki.”:

„Mert az Istennek semmi sem lehetetlen” – szólt az angyal Máriához. Isten szótárában nem szerepel a lehetetlen szó. Ő a Mindenható. „Van-e valami lehetetlen az Úr számára?” – kérdezte az Úr Ábrahámtól, s majd egy esztendő múlva fia lett Sárának. Ő adott győzelmet az ifjú Dávidnak az óriás Góliáttal szemben, ő zárta be az oroszlánok száját. Ő adott győzelmet a hatalmas túlerővel szemben, ő állította meg a napot, ha épp arra volt szükség. Ő, az Isten. A te életedre nézve is igaz ez, hiszen ő nem változott meg, nem gyengült meg, tegnap, ma és mindörökké ugyanaz marad. Mindegyikünknek megvannak a saját Góliátjaink az éle­tünkben. Ijesztő óriásként merednek ránk, összeszorul a gyomrunk, ha eszünkbe jutnak. Más és más alakot képesek ölteni, de egy vonásuk mindig megmarad: félelmetesek, és úgy tűnik, hogy lehetetlen legyőzni őket. A szűz fogant méhében, Krisztus a földre jött, s bebizonyította, hogy Istennek semmi sem lehetetlen. Legyőzte az ősi ellenséget, és diadalmat vett a halál felett. Számára eddig sem volt és ezután sem lesz sosem semmi lehetetlen. Mondj nemet a félelmeidre, bízz őbenne, és hagyd, hogy ő Isten lehessen az életedben ma is!

(Uzonyi Barnabás)

*******************************

A Magnificat személyessége

Olvasmány: Lk 1,46–55

Nincs szebb ének az Isten számára, mint amikor egy gyermeke őszintén és szívből magasztalja őt.

46„Mária pedig ezt mondta: „Magasztalja lelkem az Urat, 47 és az én lelkem ujjong Isten, az én Megtartóm előtt, 48 mert rátekintett szolgálóleánya megalázott voltára: és íme, mostantól fogva boldognak mond engem minden nemzedék, 49 mert nagy dolgokat tett velem a Hatalmas, és szent az ő neve, 50 irgalma megmarad nemzedékről nemzedékre az őt félőkön. 51 Hatalmas dolgot cselekedett karjával, szétszórta a szívük szándékában felfuvalkodottakat. 52 Hatalmasokat döntött le trónjukról, és megalázottakat emelt fel. 53 Éhezőket látott el javakkal, és bővelkedőket küldött el üres kézzel. 54 Felkarolta szolgáját, Izráelt, hogy megemlékezzék irgalmáról, 55 amint kijelentette atyáinknak, Ábrahámnak és az ő utódjának mindörökké.”

Az éneklésnek egyedi helye van az Igében. Gondoljunk csak Dávid énekeire, melyeket akár szorult helyzetében, akár nagy győzelmei után énekelt az Úrnak. Vagy mondhatnánk példaként Pált és Szilászt, akik éjfélkor a nyirkos börtön mélyén énekeltek az Úrnak és tapasztalták meg a szabadulás örömét. Sőt, Jézus maga is énekelt a tanítványaival. Jézus születésének elbeszélése során Lukács több éneket is lejegyzett. Ezek közül az egyik – s talán elfogultan mondom, hogy a legszebb – Mária éneke. Mária éneke nem Máriáról szól, hanem Mária szól arról az Istenről, aki egyedül dicséretre méltó: „Nagy dolgokat tett velem a Hatalmas, és szent az ő neve.” 

Mária éneke elsősorban Máriáé, aki kifejezte háláját és örömét az Úr szabadítása és hűsége iránt. Van neked is ilyen éneked? 

Biztos vagyok benne, hogy ha visszatekintesz, Máriával együtt mondhatod, hogy „nagy dolgokat tett velem”. Nincs szebb ének az Isten számára, mint amikor egy gyermeke őszintén és szívből magasztalja őt. 

Gyakran megfeledkezünk arról, milyen nagy dolgokat is tett velünk az Úr. 

Emlékeztesd ma magad erre, szánj egy kis időt arra, hogy emlékezz, és magasztald az Urat!

(Uzonyi Barnabás)

Napi áhítat Bemerítő János születésének előzményei

Olvasmány
Lk 1,5–25

Bárcsak tudnánk tanulni Bemerítő Jánostól! Kezdjük el az útkészítést!

5„Heródesnek, Júdea királyának idejében élt egy pap, név szerint Zakariás, az Abijá csoportjából; felesége pedig Áron leányai közül való volt, és a neve Erzsébet. 6 Igazak voltak mindketten az Isten előtt, és feddhetetlenül éltek az Úr minden parancsolata és rendelése szerint. 7 Nem volt gyermekük, mert Erzsébet meddő volt, és már mindketten előrehaladott korúak voltak. 8 Történt pedig egyszer, hogy amikor csoportjának beosztása szerint papi szolgálatot végzett az Isten előtt, 9 a papi szolgálat szokott módja szerint, sorsolással őt jelölték ki arra, hogy bemenjen az Úr templomába, és bemutassa a füstölőáldozatot. 10 A nép egész sokasága pedig kint imádkozott a füstölőáldozat órájában. 11 Ekkor megjelent neki az Úr angyala, és megállt a füstölőáldozati oltár mellett jobb felől. 12 Zakariás amikor ezt meglátta, megrettent, és félelem szállta meg. 13 De az angyal így szólt hozzá: „Ne félj, Zakariás, meghallgatásra talált a te könyörgésed: feleséged, Erzsébet fiút szül neked, és Jánosnak fogod őt nevezni. 14 Örülni fogsz, boldog leszel, és sokan örülnek majd az ő születésének, 15 mert nagy lesz ő az Úr előtt; bort és részegítő italt nem iszik, és már anyja méhétől fogva megtelik Szentlélekkel, 16 Izráel fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz, 17 és őelőtte jár az Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a gyermekekhez, és az engedetleneket az igazak lelkületére térítse, hogy felkészült népet állítson az Úr elé.” 18 Zakariás így szólt az angyalhoz: „Miből tudom meg ezt? Hiszen én már öreg ember vagyok, feleségem is előrehaladott korú.” 19 Az angyal pedig így válaszolt: „Én Gábriel vagyok, aki az Isten színe előtt állok. Elküldött engem, hogy beszéljek veled, és meghozzam neked ezt az örömhírt. 20 De íme, amiért nem hittél szavaimnak, amelyek pedig be fognak teljesedni a maguk idejében, most megnémulsz, és egészen addig nem tudsz megszólalni, amíg mindezek végbe nem mennek.” 21 A nép várta Zakariást, és csodálkozott, hogy késik a templomban. 22 Amikor mégis kijött, nem tudott velük beszélni. Ebből rájöttek, hogy látomást látott a templomban. Ő pedig csak integetett nekik, de néma maradt. 23 Amikor leteltek papi szolgálatának napjai, hazament. 24 E napok után fogant felesége, Erzsébet, aztán elrejtőzött öt hónapra, majd így szólt: 25„Ezt tette velem az Úr azokban a napokban, amikor rám tekintett, hogy elvegye gyalázatomat az emberek előtt.”

Amikor királyok idegen országba készültek látogatást tenni, előreküldték legmegbízhatóbb embereiket, hogy készítsenek elő mindent. Legyen gondjuk minden apró részletre, hogy a király érkezése tökéletes legyen. Ellenőrizték az utak állapotát, s próbálták kiegyenesíteni azokat az utakat, ahol a király el fog vonulni. Bemerítő János útkészítő volt Jézus előtt: „Készítsétek az Úr útját, tegyétek egyenessé ösvényeit” – hangzott a kiáltó szó a pusztában. Jánost nem Izrael úthálózata érdekelte, hanem az emberek szívéhez vezető ösvények. „Tegyétek egyenessé ösvényeit, minden szakadékot töltsetek fel, minden hegyet és halmot hordjatok el, legyen a görbe út egyenessé, a göröngyös simává: és meglátja minden halandó az Isten szabadítását.” (Lk 3,4–6) Bemerítő János üzenetének lényege az őszinte bűnbánat és megtérés volt. Mindvégig Krisztusra mutatott, tudta, hogy neki kisebbnek kell lennie, hogy a Krisztus nagyobb lehessen. Bárcsak tudnánk tanulni Jánostól! Mind vágyunk arra, hogy az emberek meglássák az Isten szabadítását, de ennek ára van. Kezdjük el az útkészítést! Kezdjük el a saját szívünkkel! Kezdjük el ma!

(Uzonyi Barnabás)