Olvasmány:
Lukács evangéliuma 8,22-25
"De most így szól az Úr, a te teremtőd, Jákób, a te formálód, Izráel:
Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!
Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el.
Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg téged.
Mert én, az Úr, vagyok a te Istened, Izráel Szentje, a te szabadítód!
Kárpótlásul adom érted Egyiptomot, Etiópiát és Szebát adom helyetted.
Mivel drágának tartalak és becsesnek, és mivel szeretlek, embereket adok helyetted, életedért cserébe nemzeteket."- Alapige: Ézsaiás könyve 43,1-4
A Református Fiatalok Szövetségének téli konferenciára hívogató plakátján egy jól öltözött fiatalember látható. Mellette jobbra-balra feliratok, mintegy árcédulák jelzik az általa viselt holmik értékét. Pamut ing 9.800.- Zakó 14.000.- Kabát 21.000.- Cipő 12.500.- Fent, a feje mellett nem árcédula, hanem egy kérdés olvasható: Mennyit érek én?
Remek plakát, és szépen rávilágít gyarlóságunkra, hogy hogyan árazzuk be egymást kinézet, vagy éppen életkor alapján.
Képzeletben tegyünk mellé egy másik plakátot, amin egy lecsúszott hajléktalan látható. Az ő holmijait is beárazhatjuk: Kopott büdös kabát 1.500.- Szakadt tornacipő 500.- És ő is megkérdezi: Mennyit érek én?
Melyikük mennyire értékes? Mi alapján tartunk értékesnek egy embert? Ha döntenünk kellene, hogy egyikük életét megmenthetjük, melyiket választanánk?
És mennyit érünk mi a saját szemünkben? Mitől függ értékességünk? Talán a hasznosságunktól, vagy éppen a családban vagy társadalomban betöltött szerepünktől? Egyáltalán kinek van joga értékelni az életünket?
A mára kijelölt ószövetségi ige az értékességünk kérdését Isten nézőpontja felől mutatja be: Hogyan gondolkodik rólunk, hogyan értékel bennünket. Ha magunkévá tesszük az Ő látását, felszabadulunk arra, hogy valódi értékességünket meglássuk.
Az igeszakasz hátteréről tudni kell, hogy amikor ez a prófécia elhangzik, Isten népe éppen büntetését tölti. Ítélet alatt vannak, deportálták őket, fogságban vannak a távoli Babilonban.
A mostani helyzetük talán a lecsúszott hajléktalanéhoz hasonlítható. Hiszen mindenüket elvesztették, anyagilag és lelkileg egyaránt kifosztott állapotban vannak. Jövőt nem látnak maguk előtt, pusztulás vár rájuk.
Ilyen állapotukban szólítja meg őket Isten: Nem úgy lesz! Én nem engedem, hogy elvessz, mert az én szememben te értékes vagy! Drága és becses vagy nekem! „Kárpótlásul adom érted Egyiptomot”, vagyis nagyobb, gazdagabb népeket adok érted, „mivel drágának és becsesnek tartalak, és mivel szeretlek.”
Elmondja majd azt is, hogy hogyan szabadítja meg őket, de ezek a szavak azért lényegesek, mert kizárólag ezzel indokolja tetteit az Úr! Miért menti meg őket? Azért, mert szereti, és becsesnek tartja őket.
Ilyen szavakkal fordul hozzánk is. Kiderül szavaiból, hogy értékelése nem a mi önértékelésünktől függ, nem is attól, hogy mennyire vagyunk ügyesek, hasznosak, hanem csakis ez van mögötte: szeretlek. Szeretlek, hozzám tartozol, megvédelek téged.
A Szentírás egyik legfontosabb üzenete, hogy Isten szeret bennünket. De mit jelent ez konkrétabban? Ebben az igében két dologról hallunk.
Először a megváltásról. „Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy.”
Az Ószövetségben a megváltás egy különleges szociális és jogi aktus volt. Ha valaki eladósodott, és nem tudott fizetni, a hitelezője szolgájává lett. Ebből a helyzetből kiszabadulni úgy tudott, ha ledolgozta adósságát, vagy pedig úgy, ha egy közeli rokon kifizette helyette a tartozást. Ezt a rokont nevezték megváltónak. Nyilvánvaló, hogy a kiváltást egy mégoly gazdag rokon sem teszi meg akárkiért. Csakis olyanért, akihez közel áll, akit szeret. Ez a kötődés, ez a szeretetkapcsolat a megváltás indítéka.
Isten is így váltja meg népét. Itt még konkrétan fizetségről van szó: Egyiptommal és más népekkel fizet Izráelért. Az újszövetségben azonban sokkal tisztábban látjuk a megváltás valódi mély titkát. Isten annyira szeret, hogy megváltott minket, egyszülött Fiát adva oda értünk, hogy „ha valaki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (János 3,16).
A megváltás egyszeri esemény, Isten szeretete azonban folyamatos népe iránt! Ezt a folyamatosságot mutatja a másik kép.
Isten szeretetéből az is következik: „veled vagyok”. „Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg téged.”
Veszély-helyzeteket említ az ige. Akár ezekben, akár más életveszélyes helyzetekben egyáltalán nem mindegy, hogy van mellettünk valaki, vagy egyedül kell küzdenünk!
Az újszövetségi igében Jézus tanítványait is vészhelyzetben látjuk. Tudjuk róluk, hogy halászemberek, vihar-edzett emberek, sok mindent átéltek és végigküzdöttek már. Mégis, hiába minden erő és minden edzettség, amikor a vihar játékszerként dobálja a bárkájukat. Ilyenkor nincs mibe kapaszkodni, az életük van veszélyben. Ők itt Istennek ezt a szavát élik át: veled vagyok. Jézus ott van velük, az Ő hatalma menti meg őket, ereje nagyobbnak bizonyul a viharnál. Szavára csendesség lesz, és nyugalom.
Mi is sokszor megtapasztaljuk különféle viharok erejét az életünkben. Átéljük, hogyan tud elsodorni minket, és visz, amerre nem akarjuk. Átéljük, hogyan tud veszélybe kerülni sorsunk, megélhetésünk, vagy éppen egészségünk. Látjuk, hogy egy-egy vihar hogyan tud szétrázni kapcsolatokat, családokat. És a megváltott, hívő embert sem kerülik el ezek a viharok. Ez a prófécia nem is ezt ígéri, azt azonban igen, hogy mellettünk van, segít, és a veszélyt Vele együtt vészelhetjük át.
Eszembe jut erről az a kép, amikor egy kisgyermek éjszaka felriad, mert kint iszonyú vihar tombol, az eső veri az ablakot, dörög és villámlik. Sírására bejön az édesanyja, odaül mellé, halkan beszél neki, és kezével simogatja. Pár perc, és a gyermek újra alszik. Pedig odakint ugyanúgy tombol a szél, dörög és villámlik, de egy lényeges dolog megváltozott: ott van mellette valaki, aki szereti.
Ilyen kisgyermekké lehetünk Isten mellett, ha meghalljuk, befogadjuk és megéljük az Ő ígéretét. Hogy értékesek vagyunk az Ő szemében, hogy szeret bennünket, és ezért váltotta meg életünket, és ezért van mellettünk minden helyzetben.
Igehirdető:
Németh Péter
