Hogyan végezzem a munkámat Isten szerint?

„Valamit tesztek, lélekből cselekedjétek, mint az Úrnak és nem embereknek.” Kolossé 3:23.

Minden dolgunkban emlékezzünk arra, hogy Jézus, aki öt cipóval és két hallal jóltartotta a sokaságot, ma is meg tudja adni munkánk gyümölcsét.

Aki a galileai halászokat utasította, hogy vessék ki a hálót, s akik, mikor engedelmeskedtek, szakadásig megtöltötte, azt kívánja, hogy népe e történetben bebizonyítottnak lássa, mit tesz majd értünk napjainkban.

Isten, aki az égből mannát hullatott Izráel gyermekeinek, még mindig él és uralkodik. 

Ő fogja irányítani népét, szakértelmet és jó felfogást ad a munkához, melyre fölszólít. 

Buzgó imájukra bölcsességben részesíti azokat, akik lelkiismeretesen és értelmesen törekednek teljesíteni kötelességüket. 

Áldásával végzett munkájuk naggyá növekszik, sokan megtanulnak hűséges teherviselők lenni, s erőfeszítéseiket siker koronázza.

– 7. BIZONYSÁGTÉTELEK, A munka mérete

Krisztusi élet: JÉZUS A MI PÉLDAKÉPÜNK

Képviseljük Krisztust, a tökéletes példaképet

„Legyetek annak okáért követői az Istennek, mint szeretett gyermekek.” -(Ef. 5:1)

Isten őreinek elfoglaltsága nem az kell, hogy legyen, hogy az emberek tetszésére törekedjenek, sem az, hogy másokat hallgatva tovább adják szavaikat; mivel ők arra kell, hogy figyeljenek, amit az Úr mond, amit népének üzen. Hogyha évekkel azelőtt előkészített beszédeket mondanak el, megtörténhet, hogy nem tudnak eleget tenni az adott helyzet szükségleteinek. Szívüknek nyitottnak kell lennie arra, hogy az Úr ihlesse őket, és a népnek értékes, mennyből jövő üzenetet tudjanak közvetíteni.

Az őrök munkájában túl kevéssé van jelen Isten Lelke és ereje. A Lélek, amely a pünkösdi gyülekezés lényeges elemét képezte, arra vár, hogy erejét azokra árassza, akik most az élők és holtak között állnak, mint Isten küldöttei. Az az erő, amely 1844-ben oly erősen megrázta a népet, újra éreztetni fogja hatását. A harmadik angyal üzenete hangos szóval és nem suttogva fog hangzani.

Sokan, akik úgy tartják magukról, hogy nagy világosságuk van, saját szikráik fényében járnak. Ajkaikat meg kellene érintenie az oltárról vett eleven szénnek, hogy ihlettel terjesszék az igazságot.

Hogyha Krisztus királyi pompában jött volna el, azzal a pazar megjelenéssel, amely a világ nagyjait kíséri, sokan elfogadták volna. De a názáreti Jézus nem külső nagysággal akarta megnyerni az emberek figyelmét és imádatát.

Alázatos emberként jelent meg, hogy az emberiség Tanítója és Példaképe, ugyanakkor Megváltója is legyen. Ha kedvelte volna a pompát, ha megengedte volna, hogy a világ nagyjai kísérjék, hogyan taníthatta volna meg nekünk az alázatot? Hogyan szólhatott volna még olyan mélyreható igazságokról, mint ami elhangzott a Hegyi beszédében? Példája olyan volt, hogy minden követője nyomába szegődhetett. Mi lett volna azoknak reménységével, akik szerény életet folytatnak, ha Ő pompában jelent volna meg, és e földön úgy élt volna, mint egy király?

Jézus jobban ismerte a világ szükségleteit, mint maguk az emberek. Ő nem angyal képében jelent meg, mennyei szépségbe burkolva, hanem emberi testben. Ennek ellenére alázatához olyan hatalom és lényéből fakadó nagyság társult, amely az emberekből hódolatot és szeretetet váltott ki. Megjelenése bár kellemes és szelíd volt, egy mennyei király méltóságával és hatalmával járt-kelt az emberek között. Az emberek csodálkozással és csodálattal nézték, ugyanakkor elképzeléseikhez való ragaszkodásukban továbbra is egy olyan Megváltót vártak, akit földi dicsőség övez.

Krisztusi élet: ISTEN JELLEME KRISZTUS ÁLTAL LETT NYILVÁNVALÓVÁ

Képviseljük Krisztust, a tökéletes példaképet

„Én és az Atya egy vagyunk” (Jn. 10:30)

Isten személyes lényként nyilatkoztatta ki önmagát Fia által. Jézus – az Atya „dicsőségének visszatükröződése, és az Ő valóságának képmása” – személyes Megváltóként jött a földre. Személyes Megváltóként emelkedett a mennybe. Mint személyes Megváltó közbenjár a mennyei csarnokokban. A mi érdekünkben szolgál Isten trónja előtt Ő, aki hasonló az ember Fiához. (Zsid. 1:3; Jel. 1:13)

Krisztus, a világ Világossága, Istenségének vakító ragyogását elfátyolozva jött el, és emberként élt az emberek között, hogy a föld lakói megsemmisülésük veszélye nélkül megismerjék Teremtőjüket. Mióta a bűn válaszfalat emelt az ember és Alkotója közé, ember soha nem látta Istent, kivéve Krisztus által kinyilatkoztatva.
Krisztus eljött, hogy megtanítsa az embereket arra, amit Isten akarata szerint tudniuk kell. Az égen fent, a földön, az óceán hatalmas víztömegében Isten keze munkáját láthatjuk. Minden teremtett dolog az Ő hatalmáról, bölcsességéről, szeretetéről tesz bizonyságot. A csillagokból, az óceánból és a zuhatagból mégsem ismerhetjük meg Isten személyiségét úgy, ahogy az Krisztusban kitárulkozott.
Isten látta, hogy a természetnél világosabb kinyilatkoztatásnak kell mind személyiségét, mind jellemét megmutatnia. Elküldte Fiát a világra, hogy – amennyire az ember szeme el tudja viselni – kinyilatkoztassa a láthatatlan Isten jellemét és tulajdonságait. 

Krisztus az emberi természetet magára öltve jött el, hogy eggyé legyen az emberi családdal, és ugyanakkor kinyilatkoztassa mennyei Atyánkat a bűnös embernek. Csak Ő, a láthatatlan Isten valóságának képmása, aki kezdettől fogva az Atyánál volt, tudta kinyilatkoztatni az Istenséget az emberiségnek. Ő mindenben hasonlóvá lett testvéreihez. Testté lett, mint ahogy mi is test vagyunk. Megéhezett, megszomjazott és elfáradt. Ha evett, megerősödött, és alvással pihente ki magát. Osztozott az ember sorsában; mégis Isten feddhetetlen Fia volt. 

Idegen és jövevény volt a földön – a világban, de nem volt a világból való. Kísértések és próbák között élt, miként az ember ma is, de Ő nem vétkezett. Tapintatos, könyörületes, megértő és figyelmes volt. 

Isten jellemét ábrázolta, és szakadatlanul szolgált Istennek és embernek.

Az örökkévalóságban a megváltás témája fogja lekötni az üdvözültek elméjét és lesz beszélgetésük témája. A Megváltó arcán Isten dicsősége fog ragyogni végtelen időkön át.

Krisztusi élet: KRISZTUS – „A BÉKE FEJEDELME”

„Boldogok a békességre igyekezők: mert ők az Isten fiainak mondatnak” (Mt. 5:9)

Krisztus a „béke Fejedelme”, ezért az Ő küldetése helyreállítani földön és mennyen a bűntől megrontott békét. „Megigazulván azért hit által, békességünk van Istennel, a mi Urunk, Jézus Krisztus által” (Róm. 5:1).

Aki beleegyezik, hogy elhagyja a bűnt, és helyette Krisztus szeretete előtt tárja ki szívét, az mennyei békében részesül.
A békének nincs más alapja. Krisztus szívünkbe fogadott kegyelme és kegyessége lefegyverzi az ellenségeskedést; lecsöndesíti a viszálykodást, ehelyett szeretettel tölti meg a lelket. Akinek békesség él szívében Isten és embertársai iránt, az nem lehet boldogtalan. Irigység nem talál helyet szívében, gonosz gyanakvás nem lel otthont benne; gyűlölség nem tud megállni ajtajánál. Az Istennel összhangban álló szív a menny békéjében részesül, és a béke áldásos hatását árasztja. A béke lelkülete harmatként száll majd a világi gondoktól megfáradt szívekre.
Krisztus a békesség üzenetével küldi követőit a világba. Aki a megszentelt élet csöndes, öntudatlanul áldásos hatásával Krisztus szeretetét tanúsítja, aki szavával és viselkedésével arra vezet másokat, hogy elvessék a bűnt, és Istennek adják át szívüket, az békességszerző.
A békességszerzők azért is boldogok, mert ők Isten fiainak mondatnak. Békés lelkületük a mennyel való kapcsolatukat bizonyítja. Az Üdvözítő édes légköre veszi körül őket. Életük jó illata, jellemük szépsége nyilvánvalóvá teszi a világ előtt, hogy ők Isten gyermekei. Az emberek meglátják és elismerik, hogy Jézus Krisztussal voltak.
„És a Jákóbnak maradéka olyan lészen a sok nép között, mint az Úrtól való harmat, mint a zápor a fűnek” (Mik. 5:7)
(Gondolatok a Hegyi beszédről, 27-28)
Amikor Ésaiás megjövendölte a Messiás születését, a Megváltót a „békesség Fejedelmé”-nek nevezte. Amikor az angyalok meghirdették a pásztoroknak, hogy Krisztus megszületett, ezt énekelték a betlehemi síkság felett: „Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jó akarat!” (Lk. 2:14) Látszólag ellentmondás van a prófétai kinyilatkoztatások és Krisztus e szavai között: „Nem azért jöttem, hogy békességet bocsássak, hanem hogy fegyvert” (Mt. 10:34). De ha igazán megértjük e kijelentéseket, tökéletes összhangot találunk a kettő között. Az evangélium a békesség üzenete. A kereszténység olyan életforma, amely – ha elfogadják és követik – békét, összhangot és boldogságot teremt az egész földön. Krisztus vallása szoros testvéri közösségbe vonja mindazokat, akik elfogadják tanításait.
(A nagy küzdelem, 46-47)

Krisztusi élet: KRISZTUS A MI TÖKÉLETES PÉLDAKÉPÜNK

Képviseljük Krisztust, a tökéletes példaképet„Jézus pedig gyarapodék bölcsességben és testének állapotában, és az Isten és emberek előtt való kedvességben” (Lk 2:52)

Az ember elbukott. Isten képe, amelyre teremtetett, eltorzult benne. Engedetlensége által hajlamai a rossz felé viszik, ereje gyenge, sorsa pedig nem egyéb, mint nyomorúság és gyötrelem. Isten azonban Krisztus által létrehozott egy utat a menekülésre, és mindenkihez szól: „Legyetek hát tökéletesek”.

Célja az, hogy az ember keresse az igazságot, és nemeslelkűség jellemezze, és ebben az esetben Ő győzelmet ad. Elküldte Fiát erre a világra, hogy viselje a bűn büntetését, és hogy megmutassa az embernek, hogyan élhet bűntelenül.
Krisztus a mi példaképünk. Tökéletes példát hagyott ránk gyermekségétől kezdve felnőtt koráig. Lejött a földre, és átment az emberi tapasztalat minden fokozatán. A
 bűn nem talált helyet szívében. Földi életének kezdetétől egészen a végéig folttalanul megőrizte hűségét Isten iránt.

Az Ige azt mondja róla: „A kis gyermek pedig növekedék, és erősödék lélekben, teljesedve bölcsességgel; és az Istennek kegyelme vala ő rajta.” (Lk. 2:40).
 „Jézus pedig gyarapodék bölcsességben és testének állapotjában, és az Isten és emberek előtt való kedvességben” (Lk 2:52)

A Megváltó nem élt saját megelégedésére… Ezen a világon nem volt még háza sem, hanem barátainak jóindulatától függött, akik gondoskodtak róla. Jelenléte azonban a földi mennyországot jelentette. Naponta találkozott próbákkal és kísértésekkel, de nem adta meg magát, és nem bátortalanodott el. Mindig türelmes és vidám volt, a szenvedők pedig úgy fogadták Őt, mint az élet, béke és egészség hírnökét. Életében nem lehetett semmit találni, ami nem lett volna tiszta és nemes…
Isten ígérete így hangzik: „Legyetek szentek, mert Én szent vagyok”. A szentség Isten dicsőségének visszatükrözését jelenti. De ahhoz, hogy visszatükrözzük ezt a dicsőséget, együtt kell működnünk Istennel. Az elmének és szívnek meg kell üresednie mindattól, ami rosszra visz. Őszinte vággyal kell olvasnunk és tanulmányoznunk Istennek Igéjét, hogy lelki erőt nyerjünk belőle. Az Ige mennyből származó kenyér. Akik befogadják, és élik, növekedni fognak Isten erejében. Mindabban, amit Isten tesz értünk, a szentség elérése a cél. Ő kezdettől arra választott ki minket, hogy szentek legyünk. Krisztus kijelenti: „Isten akarata a ti megszentelődésetek”.
Szeretnétek, hogy vágyaitok és hajlamaitok alárendelődjenek Isten akaratának?

Az Üdvözítő életét élni, legyőzni az önző vágyakat, bátran és örömmel betölteni kötelességünket Istennel és embertársainkkal szemben – íme, ezek vezetnek el minket a győzelemre.

Ezek készítenek fel, hogy folt és tisztátalanság nélkül, jellemünknek a Bárány vérében megmosott és megfehérített ruhájában megálljunk Isten ragyogó trónusa előtt.
(Sign of the Times, 1904. március 30.)

Krisztusi élet: KRISZTUS AZ IGAZSÁG

Képviseljük Krisztust, a tökéletes példaképet

„Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam” 
(Jn 14:6)

Krisztus az igazság. Szavai igazak, és többet mondanak, mint ami a felszínen látszik. Krisztus kijelentései, egyszerű szavai mélységes igazságokat rejtenek. A Szentlélek által megelevenített értelem felismeri értéküket. Felfedezi az igazság drága gyöngyszemeit még akkor is, ha azok elásott kincsek.
Emberi elméletekből és feltevésekből soha nem fogjuk megérteni Isten Igéjét. A maguk bölcsességét túlértékelők azt képzelik, hogy csak az ő bölcselkedésük nyitja meg az ismeretek kincsestárát, és védi meg a gyülekezetet az eretnekségtől. Pedig éppen ezekkel a magyarázatokkal visznek a gyülekezetbe hamis elméleteket és eretnekséget. Emberek kétségbeesett erőfeszítéseket tettek az általuk bonyolultnak tartott igehelyek megmagyarázására. Erőfeszítésükkel azonban nagyon sokszor elhomályosították azt, amit tisztázni próbáltak.
A papok és farizeusok azt gondolták, hogy mint tanítók nagyszerű dolgokat művelnek, ha saját magyarázatukat fűzik Isten Igéjéhez. Krisztus azonban ezt mondta róluk: „Nem ismeritek az írásokat, sem az Istennek hatalmát” (Mk. 12:24). Azzal a bűnnel vádolta őket, hogy „oly tudományokat tanítanak, amelyek embereknek parancsolatai” (Mk.7:7). Jóllehet Isten kinyilatkoztatásainak tanítói voltak, és állítólag értették az Igét, de nem cselekedték. Sátán elvakította őket, hogy ne lássák valódi értelmét.
Sokan vannak így napjainkban is. Sok egyház bűnös ebben. Félő, nagyon félő, hogy korunk állítólagos bölcs emberei megismétlik a zsidó tanítók cselekedetét. Tévesen magyarázzák az isteni kinyilatkoztatásokat, és emberek elbizonytalanodnak; körülveszi őket a homály, mert tévesen értelmezik Isten igazságát.
Nem szükséges a Szentírást a hagyomány és az emberi elméletek gyér világosságánál olvasnunk. Emberi hagyományokkal és elképzelésekkel magyarázni a Szentírást olyan, mintha fáklyával akarnánk megvilágítani a napot. Ahhoz, hogy Isten szent Igéjének dicsfénye látható legyen, nem kell pislogó földi fáklyafény. Isten Igéje maga a világosság – Isten kinyilatkoztatott dicsősége. Mellette minden más fény elhomályosul.

Mindannyiunknak szükségünk van az igazságra, amely a szeretet által munkálkodik, és megtisztítja a lelket.

Krisztusi élet:KRISZTUS, A MI PÉLDAKÉPÜNK, A MINDEN, ÉS OTT VAN MINDENKIBEN

 Képviseljük Krisztust, a tökéletes példaképet-

„Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága” (Jn. 1:4)

Az evangéliumban kifejezett erkölcs nem hagy jóvá semmilyen mércét, amely kívül esik Isten tökéletes szándékán és akaratán. Isten azt kéri teremtményeitől, hogy igazodjanak akaratához. A jellem tökéletlensége bűn, a bűn pedig törvénytelenség. Istenben minden tökéletes jellemvonás megtalálható, tökéletes egységben és összhangban. Mindazok, akik személyes Megváltóként befogadják Krisztust, abban az előjogban részesülnek, hogy szert tehetnek ezekre a tulajdonságokra. Ez a megszentelődés filozófiája.
Milyen nagyszerű lehetőségek állnak az elbukott nemzetség rendelkezésére! Fia által Isten feltárta az ember előtt azt a magaslatot, amelyre eljuthat. Krisztus érdemei által az ember felemelkedhet bukott állapotából, megtisztulhat, és értékesebbé válhat Ofír aranyánál. Lehetősége van a dicső angyalok társaságában lenni, visszatükrözni Krisztus ábrázatát, fényleni még az örök trón előtt is. Előjogát képezi a hit, hogy Krisztus ereje által halhatatlanná válhat. Mindennek ellenére milyen kevesen vannak tudatában annak a magaslatnak, amelyre eljuthatnának, hogyha engednék, hogy Isten vezérelje minden lépésüket!
Isten… nem akarja, hogy valaki is alárendelje a gondolkodását egy másik halandó felebarátjának. Akik gondolkodásbeli és jellembeli változásra vágynak, ne emberekre, hanem az isteni példaképre tekintsenek. Isten felszólít, hogy „az az indulat legyen bennetek, amely a Krisztus Jézusban volt”. Az emberek Krisztus indulatát a megtérés és változás által nyerhetik el. Mindenkinek egyéni hittel és tapasztalattal Krisztushoz kell járulnia, tudván, hogy Krisztus, a dicsőség reménysége benne lakozik. Hogyha egy embert választanánk példaképül, akár egy olyant is, akiről azt gondoljuk, hogy majdnem tökéletes a jellemben, ez azt jelentené, hogy bizalmunkat egy tökéletlen emberi lénybe helyezzük, aki képtelen akár egy kis morzsányi tökéletességet nyújtani számunkra.
Olyan Példaképünk van, aki a mindent jelenti, és ott lehet mindenkiben, aki kiválik tízezer közül is, akinek nagysága felülmúl minden elképzelést. Irgalma által láthatóvá tette életét, hogy minden ember példát vehessen Tőle. […] Az emberi elme benne fedezte fel minden idők legnagyobb Tanítójának bölcsességét.
Isten azt akarja, hogy élő tanúk legyünk a világ előtt, amire Krisztus kegyelméből minden férfi és nő eljuthat.
(Signs of the Times, 1902. szeptember 3.)

Krisztusi élet: KRISZTUS DICSŐSÉGE A KERESZTEN A GONOSZTEVŐRE RAGYOG

Képviseljük Krisztust, a tökéletes példaképet

„Uram, emlékezzél meg én rólam, mikor eljössz a te országodban!” -(Lk. 23:42)

A kereszten folyó haláltusája alatt a vigasztalás sugara is beragyogta Jézust, a bűnbánó tolvaj kérésén keresztül. Ez az ember nem volt megátalkodott bűnöző. A rossz társaságok vezették félre és térítették a bűnözés útjára, azonban kevésbé volt bűnös, mint azok közül sokan, akik ott álltak a kereszt mellett és gyalázták az Üdvözítőt. Ez az ember látta és hallotta Jézust, és tanításai meggyőzték őt, de a papok és főemberek eltérítették Jézustól. Miközben azon igyekezett, hogy elfojtsa meggyőződését, egyre mélyebbre és mélyebbre merült a bűnbe, míg végül letartóztatták, bűnösnek nyilvánították és arra ítélték, hogy kereszten haljon meg. A törvényházban és a Golgota felé vezető úton Jézus közelében volt. Hallotta Pilátus kijelentését is: „nem találok benne semmi bűnt” (Jn. 19:4) Megfigyelte és megjegyezte Jézus isteni viselkedését, és szánakozó megbocsátását, amit kínzói iránt tanúsított. […] Hallotta azt is, hogy a járókelők közül sokan védelmükbe vették Jézust. Korábbi meggyőződése, hogy ez a Krisztus, ismét megerősödött szívében. 

Odafordult bűntársához és ezt mondta neki: „Az Istent sem féled-é te? Hiszen te ugyanazon ítélet alatt vagy!” (Lk. 23:40) A haldokló tolvajoknak nem volt többé semmi félnivalójuk az emberektől. Egyikük szívében azonban már ott volt az a meggyőződés, hogy van Isten, akitől félnie kell, és van jövendő, amely remegésre készteti. […]
Visszaidézte emlékezetébe mindazt, amit Jézusról hallott, hogy miként gyógyította meg a betegeket és bocsátotta meg egyesek bűnét… A Szentlélek megvilágosította elméjét és a valóság láncszemei lassanként ismét összekapcsolódtak, s ő eljutott az igazság megismerésére. 

Jézusban, aki összetörve, kigúnyolva ott függött mellette a kereszten, meglátta Istennek ama Bárányát, aki elveszi a világ bűneit. Hangja reménységet, de ugyanakkor félelmet is kifejez, mikor ez a tehetetlen, haldokló ember az ugyancsak haldokló Krisztus könyörületére bízza magát: „Uram, emlékezzél meg énrólam, mikor eljössz a te országodban!” (Lk. 23:42)
Jézus válasza gyorsan érkezett. Gyengéd hangon, amely tele volt szeretettel, könyörülettel és erővel, Jézus ezt mondja néki:

 „Bizony mondom néked ma; velem leszel a paradicsomban” (Lk 23:43) […] Milyen üdítők voltak azért az Üdvözítő számára a hitnek és a szeretetnek azok a megnyilvánulásai, amelyekben a haldokló tolvaj részesítette.
(Jézus élete, 749-750)

Krisztusi élet:ISTEN SZERETETÉNEK KIFEJEZŐDÉSE A KERESZTEN

„Krisztus az, aki meghalt, sőt aki fel is támadott, aki az Isten jobbján van” (Róm. 8:34)

A keresztben összpontosul Isten minden kinyilatkoztatása, amely az ember iránti szeretetét hirdeti. Hogy ez igazán mit jelent, azt nyelv nem tudja kifejezni, toll nem tudja leírni, emberi értelem képtelen felfogni. A Golgota keresztjét szemlélve csak ennyit tudunk mondani: „Úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn. 3:16)
„Krisztus az, aki meghalt, sőt aki fel is támadott, aki az Isten jobbján van” (Róm 8:34) „Ennek okáért ő mindenképpen üdvözítheti is azokat, akik ő általa járulnak Istenhez, mert mindenha él, hogy esedezzék értük” (Zsid. 7:25).
Krisztus ajándékaként kapunk minden áldást. Ez az ajándék teszi lehetővé, hogy nap mint nap reánk árad Jahve jóságának kiapadhatatlan árja. A finoman árnyalt illatos virágokban is, mint Krisztusban kapott ajándékban gyönyörködhetünk. Ő teremtette a Napot és a Holdat. Az égboltot ékesítő csillagok közt egy sincs, amelyet ne Ő teremtett volna. Minden esőcsepp, amely lehull, minden fénysugár, amely hálátlan világunkra árad, Istennek Krisztusban megmutatkozó szeretetéről tanúskodik. Mindent e kimondhatatlan nagy Ajándék, Isten egyszülött Fia által kapunk. Keresztre feszítették, hogy ez a sok ajándék Isten keze munkájára áradjon.
„Lássátok, milyen nagy szeretetet adott nékünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk” (1Jn 3:1)
Minden megmentett embernek meg kell ismernie Istent, ahogy Krisztus kinyilatkoztatta. 

Ez az ismeret átalakítja a jellemet. Ez az az ismeret, amely Krisztus képmására újjáteremti az embert. Egész lényét lelki erővel hatja át. Ez az erő Isten ereje. […]
Amilyen Jézus volt emberi testben, Isten azt akarja, hogy követői is olyanok legyenek. Az Ő erejével olyan tiszta és nemes életet kell élnünk, amilyet a Megváltó élt.

Jézus Krisztus, a Szikla a mi egyetlen biztonságunk.

Krisztusi élet: TÜKRÖZŐDJÉK BENNÜNK KRISZTUS LELKÜLETE ÉS EREJE

Képviseljük Krisztust, a tökéletes példaképet

„Felelének a szolgák: Soha ember úgy nem szólott, mint ez az ember!”  -(Jn. 7:46)

Miközben Jézus a hegyen beszélt, tanítványai köréje gyűltek, és a kíváncsi tömeg a lehető legközelebb próbált kerülni Hozzá. Valami rendkívülit vártak. A hallgatók arckifejezése és magatartása mély érdeklődést fejezett ki. Mindenki figyelme a beszélő felé irányult. Jézus tekintetéből leírhatatlan szeretet áradt, és a mennyei arckifejezés, amely látható volt rajta, minden szónak különös hangsúlyt kölcsönzött. Hallgatói között jelen voltak az égi angyalok is. 

De ott volt a lelkek ellensége is, gonosz angyalainak kíséretében, készen állva, hogy minél inkább meghiúsítsa a mennyei Tanító befolyását.

Az ott elhangzott igazságok századokon át fennmaradtak, és fényt árasztottak az általános tévelygés közepette. Sokan megtalálták benne azt, amire a lelkük a leginkább vágyott – az élet és a hit egyetlen alapját. De ezekben a szavakban, amelyek a legnagyobb tanítótól származnak, amelyet a világ valaha ismert, nem érvényesül az emberi szónoklat. A nyelvezet világos, a kifejezett gondolatokat és érzelmeket pedig a lehető legnagyobb egyszerűség jellemzi. A szegények, tanulatlanok és a legegyszerűbb emberek is megérthetik. 

A menny Istene irgalommal és jósággal fordult a lelkekhez, akiknek megmentéséért jött. Úgy tanította őket, mint akinek ereje van, és az örök élet szavait szólta. 

Mindenkinek a tőle telhető legjobban kellene követnie a Példaképet. Bár az emberek nem bírnak a lelkiismeret erejével oly mértékben, mint Jézus, mégis kapcsolatba kerülhetnek az Erő forrásával, és Jézus bennük, ők pedig Jézusban lakozhatnak, az Ő Lelke és ereje pedig megnyilatkozhat bennük.
A világias lelkület és az önzés elválaszt Istentől. A mennyei üzenet természetünkből adódóan ellenállást vált ki belőlünk. Krisztus és az igazság hűséges tanúi megfeddik a bűnt. 

Szavaik olyanok lesznek, mint a kalapács, amely szétzúzza a megkövült szíveket, mint ahogyan a tűz megemészti a hamut. Állandó szükség van komoly és figyelmeztető üzenetekre.

Művészek, tudományok terén magas képzettségű emberek értékes dolgokat tanultak meg alázatos keresztényektől, akiket a világ tanulatlanoknak nyilvánított. Viszont ezek a névtelen tanítványok a legmagasabb szintű iskolában tanultak. Annak lábánál ültek, akiről ezt olvassuk: „Soha ember úgy nem szólott, mint ez az ember!” (Jn. 7:46)

Krisztusi élet:KRISZTUS – AZ EMBERI KAPCSOLATOK PÉLDAKÉPE

Képviseljük Krisztust, a tökéletes példaképet

„És lőn, amikor ő ennek házában asztalhoz üle, a vámszedők és bűnösök is sokan odaülnek vala Jézussal és az ő tanítványaival; mert sokan valának, és követék őt” (Mk. 2:15) 

Ne felejtsék el a magukat Isten gyermekeinek vallók, hogy missziószolgálatuk során különböző emberekkel jutnak kapcsolatba! Vannak csiszolt és durva emberek; alázatosak és gőgösek; vallásosak és kétkedők; műveltek és tudatlanok; gazdagok és szegények. Nem lehet különböző gondolkozású emberekkel azonos módon bánni; de mindenki igényli a kedvességet és a megértést. A kölcsönös kapcsolat által kell csiszolódnunk és művelődnünk. Egymástól függünk, és az emberi testvériség kötelékei szorosan egymáshoz fűznek bennünket.
A kereszténység a társas kapcsolatok útján lép érintkezésbe a világgal. Mindazoknak, akik mennyei világosságot kaptak, fényt kell árasztaniuk a jobbik utat nem ismerők sötét ösvényére. A Krisztus Lelke által megszentelt közösségi befolyásunkat fel kell használnunk arra, hogy embereket Krisztushoz vezessünk. Nem szabad Krisztust sóvárgott, szent és drága kincsként szívünkbe rejteni, és e kincsnek csak egymagunk örülni. Krisztusnak azzá kell lennie bennünk, mint az a forrás, amelyből az örök élet vize fakad, hogy felüdítse mindazokat, akikkel érintkezünk!
(A nagy Orvos lábnyomán, 495-496)
Krisztus nem vonakodott barátságba kerülni másokkal. Amikor egy farizeus vagy vámszedő vendégségbe hívta, nem utasította vissza. Kimondott szavai ezeken az alkalmakon az élet illata volt az életre mindazok számára, akik hallgatták, mert Ő a vacsorán sok olyan tanulságot elmondott, amely éppen megfelelt a jelenlévők szükségleteinek. Krisztus így mutatott példát a tanítványoknak, hogyan viselkedjenek a vallásos és a nem vallásos emberek társaságában. Saját példája által megtanította nekik, hogy különböző nyilvános alkalmakkor másképp beszéljenek meggyőződésükről.
Hogyha Krisztus a lélekben lakozik, a szív tárházából tiszta és felemelő szavak származnak; ha Krisztus nincs jelen ott, helytelen tréfák és gúny találnak helyet abban, amelyek akadályt jelentenek a lelki fejlődés útjában, és megszomorítják Istennek angyalait. A nyelv egy féktelen szerv, de nem kellene, hogy az legyen. Meg kellene zabolázni, mert a beszéd talentuma nagyon értékes. Krisztus mindig kész felajánlani ajándékait, nekünk pedig össze kellene gyűjtenünk a Tőle kapott drágaköveket, hogy amikor megszólalunk, ezek ajkainkra kerüljenek.
(Bizonyságtételek, 6.köt. 173-174.)

Krisztusi élet: Képviseljük Krisztust, a tökéletes példaképet-KRISZTUS – A VALÓDI UDVARIASSÁG PÉLDAKÉPE

„Végezetre mindnyájan legyetek egyértelműek, rokonérzelműek, atyafiszeretők, irgalmasak, kegyesek” [a KJV fordítás szerint: „kegyesek” = udvariasak] (1Pt 3:8)

Mindnyájan, akik Krisztusért dolgoznak, őszinték, megbízhatók, az alapelvek megtartásában sziklaszilárdak, egyúttal azonban kedvesek és udvariasak legyenek. A szívesség a Szentlélek egyik kegyelmi ajándéka. Emberek lelkével foglalkozni a legnagyobb feladat, amit valaha az emberre bíztak; és aki a szívekhez akarja megtalálni az utat, szívlelje meg ezt a tanácsot: „Legyetek irgalmasak és kegyesek!” (1Pt 3:8) A szeretet elvégzi azt, amit az érvelés nem képes. De egy pillanatnyi ingerültség, egyetlen barátságtalan válasz, a keresztényi udvariasság és szívesség hiánya valami kis apró ügyben barátaink és befolyásunk elvesztését eredményezheti.
Az evangélium szolgája törekedjék azzá lenni, aki Krisztus volt a földön. És ne csak szeplő nélküli tisztasága szolgáljon például nekünk, hanem türelme, szelídsége és szeretetreméltósága is. Élete az igazi szívességet szemlélteti.
A szűkölködőkhöz és elnyomottakhoz mindig volt barátságos pillantása és vigasztaló szava. Jelenléte megtisztította a ház légkörét. Élete kovászként hatott a társadalom különféle csoportjaira. Tisztán és hiba nélkül járt a meggondolatlanok, gorombák és barátságtalanok, a tisztességtelen vámosok, az igazságtalan szamaritánusok, pogány katonák, durva parasztok és a vegyes tömeg között. Itt is, ott is szólt egy-egy részvétteljes szót. Ha súlyos terheket hordozó, megfáradt emberekkel találkozott, osztozott velük terhükben és elmondta nekik azokat a tanulságokat, melyeket a természetből tanult meg Isten szeretetéről, jóindulatáról és jóságáról. A legnyersebb, legdurvább emberben is próbált reményt kelteni. Biztosította őket, hogy olyan jellemet fejleszthetnek ki, amely által Isten gyermekeivé lehetnek.
Jézus vallása meglágyítja mindazt, ami a természetünkben kemény és durva, és elsimít mindent, ami modorunkban érdes és szúrós. 

Ő a szavakat szelíddé és a viselkedést megnyerővé teszi. Tanuljuk meg Krisztustól, hogyan lehet összekapcsolni a magas szintű tisztaságot és feddhetetlenséget a derűs kedélyállapottal. 

A jóságos, barátságos keresztény a leghatalmasabb bizonyíték, amit a kereszténység mellett felhozhatunk.
A barátságos szavak úgy hatnak a lélekre, mint a harmat és a lágy permet. 

Az Írás azt mondja Jézusról, hogy bölcs nyelve volt, amellyel a fáradtat meg tudta erősíteni. (lásd: Ésa. 50:4) Az Úr pedig azt üzeni nekünk:
„A ti beszédetek mindenkor kellemetes legyen…, hogy áldásos legyen a hallgatóknak” 

(Kol. 4:6; Ef. 4:29)
(Az evangélium szolgái, 121-122)
A valódi udvariasság lényege az egymás iránt gyakorolt tiszteletben áll.

Krisztusi élet: Képviseljük Krisztust, a tökéletes példaképet: JÉZUS NEM VOLT RÉSZREHAJLÓ

„Péter pedig megnyitván száját, monda: Bizonnyal látom, hogy nem személyválogató az Isten” (Csel. 10:34)

Jézus Krisztus vallása az elfogadót nemesebb gondolkodásra és cselekvésre ösztönzi, mialatt az embereket mint Isten szeretetének tárgyait mutatja be, akiket Fia áldozatával megvásárolt. Jézus lábainál egyesülnek a gazdagok és a szegények, a műveltek és a tanulatlanok, világi rang – és kasztkülönbség nélkül. Minden különbséget elfelejtünk, ha arra tekintünk, akit bűneink átszegeztek. Annak az önmegtagadása, leereszkedése és határtalan részvéte, aki oly fenséges helyet töltött be a mennyben, megszégyeníti az emberi büszkeséget, az önbecsülést és a társadalmi rangot. Egy tiszta vallás kinyilvánítja mennyei alapelveit úgy, hogy az igazság által megszentelteket egységbe vonja. Mindnyájan egyesülnek mint véren megvásárolt lelkek, mindannyian egyformán függnek Őtőle, aki Isten számára megváltotta őket.
Az Úr az embernek adományokat adott, hogy azokat értékesítse. Azok, akikre az Úr pénzt bízott, hozzák az adományokat, eszközöket a Mesternek. Befolyásos férfiak és nők használják fel azt, amit Isten adott nekik.
A bölcs hozza adományát Krisztus keresztjéhez, hogy az Ő dicsőségének használjon vele.
A szegények is kaptak adományokat, amelyek talán még értékesebbek lehetnek: a jellem egyszerűsége, alázatosság, kipróbált erények, bizalom Istenben. Türelmes munkával és az Istentől való teljes függőségük által környezetüket Jézushoz, Megváltónkhoz vezetik. Együtt éreznek a szegényekkel, házuk nyitva áll a lesújtott és elnyomott előtt, s világosan tanítják, hogy mi őnekik Jézus. A mennyei dicsőségre és a halhatatlanságra törekszenek, s jutalmuk az örök élet lesz.
Az adományok minden fajtájára szükség van, hogy tökéletes testvériséget alkossunk az emberiség között. Krisztus gyülekezete különböző képességű, más-más tehetséggel megáldott férfiakból és nőkből áll, minden társadalmi osztályból. Istennek sosem volt szándéka, hogy az emberi büszkeség feloszlassa, tönkretegye azt, amit Ő bölcsen elrendezett – a különböző lelkek és tehetségek egybeszerkesztését tökéletes egésszé. Isten nagy munkáját végezve sehol, senki ne nyilatkozzék lebecsülően senkiről, akár magasabb, akár alacsonyabb rendű emberi eszközökről van szó. Mindenkinek – ha különböző mértékben is – része van az igazság terjesztésében… Mindnyájan az emberiség nagy szövedékébe vagyunk beleszőve – nem vonhatjuk meg egymástól a munkában való részvétel jogát anélkül, hogy hátrányunk ne származna belőle.

(Az evangélium szolgái, 330-331)

Krisztusi élet-Képviseljük Krisztust, a tökéletes példaképet: KRISZTUS ELISMERTE MINDEN EMBER JOGÁT

„Hanem minden nemzetben kedves ő előtte, aki őt féli és igazságot cselekszik.” (Csel. 10:35)

Az Úr Jézus azt akarja, hogy minden ember jogát elismerjük, mind társadalmi, mind vallási téren. Mint Isten fiaihoz és leányaihoz, mindenkihez tisztelettel, udvariasan és gyengéd szeretettel forduljunk.
A kereszténység nemesíti az embert. Krisztus még üldözői iránt is barátságos volt, és az Ő igazi követői is ugyanezt a lelkületet tanúsítsák. Tekintsünk Pálra, amikor a hatalmasságok elé állították. Agrippa előtt elmondott beszéde példája mind az igazi barátságosságnak, mind a szónoki ékesszólásnak. Az evangélium nem tanítja a világban szokásos formális udvariasságot, hanem csak az igaz, szívből fakadó barátságosságot. A külsődleges illem figyelembevétele nem elégséges az életben az ingerültség, kemény ítélet vagy helytelen beszéd kiküszöböléséhez. Őszinte nemesség sohasem jelentkezhet, ha az „én” még vezető helyet foglal el. 

A szeretetnek a szívben kell lakoznia. A meggyőződéses keresztény cselekedeteinek indítékát a Mestere iránti mély szeretet fogja áthatni. Krisztus iránti vonzalmának gyökeréből embertársai iránti önzetlen érdeklődés fakad majd. Az ilyen szeretet magatartásunkban kegyességet, udvariasságot, szívélyes magatartást eredményez, hangunkat lággyá teszi; felemeli, megnemesíti egész lényünket.
(Az evangélium szolgái, 77)

Ha némelyek, akikkel érintkezésbe kerültök, nyersek és barátságtalanok is, ti ne legyetek kevésbé jóságosak hozzájuk. Ha meg akarjuk őrizni önbecsülésünket, őrizkedjünk attól, hogy mások önbecsülését szükségtelenül megsebezzük. Ezt a szent szabályt még a leglassúbb észjárásúakkal és a legoktalanabbakkal is tartsuk meg. Mert nem tudhatjuk, mi a szándéka Istennek ezekkel a látszólag oly keveset ígérő emberekkel. Már sokszor megtörtént a múltban, hogy keveset ígérő és kevéssé megnyerő személyeket használt fel Isten valamely fontos munka elvégzésére. 

Szent Lelke megindította a szíveket, minden létező képességet nagy tevékenységre serkentett. Isten a nyers, csiszolatlan kőben jó építőanyagot látott, amely a próbák viharait, a forróságot, nyomást elviseli.

(Az evangélium szolgái,122)

Legyetek udvariasak azokkal, akikkel kapcsolatba kerültök; ily módon Istennel szemben fogtok udvariasságot tanúsítani. Adjatok hálát jóságáért. 

Ekképp az Ő tanúi lesztek, és előkészültök az angyalok társaságára. 

Tanuljátok meg ezen a világon, hogyan viselkedjetek Krisztus mennyei családjával szemben.
(31. kézirat, 1903.)

Krisztusi élet-Képviseljük Krisztust, a tökéletes példaképet: KRISZTUS- EGY AZ ATYÁVAL

„Ímé a szűz fogan méhében és szül fiat, és annak nevét Immánuelnek nevezik, ami azt jelenti: Velünk az Isten”

 (Mt. 1:23)

„Az Isten dicsőségének ismerete” látható „Jézus Krisztus arcán”. Az Úr Jézus Krisztus örök időktől fogva egy az Atyával. „Isten képmása”, az Ő nagyságának, fenségének visszatükrözője – az Ő „dicsőségének világoltatása”. Jézus azért jött földünkre, hogy ezt a dicsőséget kinyilatkoztassa. Eljött a bűn sötétjében bolyongó világunkba, hogy bemutassa Isten szeretetének világosságát – hogy legyen „VELÜNK AZ ISTEN”. Ezért jövendölték róla, hogy „nevét Immánuelnek nevezik.
Jézus eljött, hogy közöttünk lakozzék, s kinyilatkoztassa az Atyát mind az emberek, mind az angyalok előtt. Ő Isten Igéje volt – Isten gondolatait tette érthetővé. Tanítványaiért mondott imájában így szólt: „Megismertettem ővelük a Te nevedet” (Jn. 17:26) – „irgalmas és kegyelmes Isten, késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú és igazságú” (2Móz. 34:6) – „hogy az a szeretet legyen őbennük, amellyel engem szerettél, és én is őbennük legyek” (Jn. 17:26) De ez a kinyilatkoztatás nem csupán földi gyermekeinek szól. Kicsiny világunk az egész mindenség tankönyve. Isten kegyelmének csodálatos terve, a megváltó szeretet titka az a tantárgy, amelybe „angyalok vágyakoznak betekinteni” (1Pt. 1:12), és amelyet végtelen időkön át kutatni fognak. Mind a megváltottak, mind az el nem bukott lények számára Krisztus keresztje lesz az ismeret és a dicséret forrása. Meglátszik majd, hogy a Jézus arcán ragyogó dicsőség az önfeláldozó szeretet fénye.
A Kálváriáról áradó világosságban látható meg, hogy az önmegtagadó szeretet törvénye az élet törvénye a föld és a menny számára egyaránt; s hogy Isten szívében van a forrása annak a szeretetnek, amely „nem keresi a maga hasznát” (1Kor 13:5); és hogy a szelíd, alázatos Jézus a megközelíthetetlen világosságban lakozó Atya jellemét mutatta be. „Semmit sem cselekszem magamtól” (Jn. 8:28) – mondta Krisztus. „Elküldött engem amaz élő Atya, és én az Atya által élek” (Jn. 6:57) „Én nem keresem az én dicsőségemet” (Jn. 8:50), hanem annak dicsőségét, aki elküldött engem. E szavak elénk tárják azt a hatalmas elvet, amely az élet törvénye az egész világegyetem számára.
Krisztus mindent Istentől kapott, de azért kapta, hogy továbbadja. Az összes teremtett lényért szolgálatot végez a mennyben, így az Atya élete a szeretett Fiún keresztül árad mindenkihez, s a Fiú által tér vissza a dicséret és boldog szolgálat szeretettel telt folyama mindenek hatalmas Forrásához. Így zárul Krisztusban az áldások körforgása, amely szemlélteti a nagy Adományozó jellemét – az élet törvényét.
(Jézus élete, 19-21.)

Krisztusi élet: KRISZTUS ELISMERTE AZ EMBERI LÉT MÉLTÓSÁGÁT

Képviseljük Krisztust, a tökéletes példaképet

„Most pedig a Krisztus Jézusban ti, kik egykor távol valátok, közelvalókká lettetek a Krisztus vére által. Mert Ő a mi békességünk, ki eggyé tette mind a két nemzetséget, és lerontotta a közbevetett választófalat” (Ef. 2:13-14)

Krisztus nem ismert el semmilyen nemzetiségi, rangbeli vagy vallási különbséget. Az írástudók és farizeusok helyhez és néphez akarták kötni a menny ajándékait, és ki akarták zárni az áldásokból Isten földi családjának többi tagját. Krisztus pedig azért jött, hogy ledöntsön minden válaszfalat; hogy megmutassa: kegyelmének és szeretetének ajándékait szabadon élvezheti mindenki, akárcsak a levegőt, a világosságot vagy a földet felüdítő záporesőt.
Krisztus élete olyan vallást alapított, amelyben nincsenek kasztok; olyan vallást, amely közös testvéri kötelékbe von zsidót és pogányt, szabad embert és rabszolgát. Isten előtt nincs különbség. Semmilyen diplomáciai meggondolás nem befolyásolta cselekedeteit. Nem tett különbséget szomszéd és idegen, barát és ellenség között. Az élet vizére szomjúhozó lelkület volt az, ami szívét megindította.
Jézus nem mellőzött egyetlen embert sem; minden emberben értéket látott. Gyógyítását mindenkinek felkínálta. Bármilyen embercsoportban találta magát, időhöz és körülményekhez szabott oktatást adott. Ha látta, hogy valaki semmibe veszi vagy bántalmazza embertársát, még jobban tudatosult benne, hogy az embernek milyen szüksége van az Ő isten-emberi megértésére. Reményt akart ébreszteni a legdurvábbak, a legkevésbé ígéretesek szívében is; arra bíztatta őket, hogy ők is feddhetetlenné és ártatlanná válhatnak, olyan jellemre téve szert, amely Isten gyermekeiként hirdetné őket.
Sokszor találkozott Sátán foglyaiként vergődő emberekkel, akiknek nem volt erejük e csapdából kitörni. Ezekhez a csüggedt, beteg, megkísértett, elbukott emberekhez Jézus a legnagyobb tapintattal és részvéttel szólt; azt mondta, amire szükségük volt, és amit megértettek. Mások éppen közelharcot vívtak a lelkek ellenségével. Ezeket kitartásra bátorította, arról biztosítva őket, hogy győzni fognak, mert Isten angyalai mellettük állnak, és győzelemhez segítik őket.
Jézus nagyra becsült vendégként ült a vámszedők asztalánál, megértő magatartásával és közvetlen kedvességével tanúsítva, hogy elismeri emberi méltóságukat. Az emberek vágytak arra, hogy méltók legyenek bizalmára. Áldást és életet adó erővel hullottak szavai szomjas szívükbe. Új érzések ébredtek bennük, és a társadalom e kitaszított tagjai előtt kitárult egy új élet lehetősége.
Bár Jézus zsidó volt, tartózkodás nélkül vegyült a samáriaiak közé…

Amíg szívüket az emberi együttérzés szálaival magához kötötte, isteni kegyelemmel felkínálta nekik az üdvösséget, amit a zsidók elutasítottak.

Képviseljük Krisztust, a tökéletes példaképet:KRISZTUS SZAVAI MEGÉLÉNKÍTENEK

„Ímé az Istennek ama báránya, aki elveszi a világ bűneit!” (Jn. 1:29)

„Amikor pedig a galileai tenger mellett járt Jézus, látott két testvért, Simont, akit Péternek neveznek, és Andrást, az ő testvérét, amint a tengerbe hálót vetettek; mert halászok voltak. És mondta nekik: Kövessetek engem, és azt művelem, hogy embereket halásszatok. Azok pedig azonnal otthagyták a hálókat, követték Őt…”
Az a gyors, habozás nélküli engedelmesség e férfiak részéről, a jutalom bármely kilátása nélkül, meglepőnek tűnik, de Krisztus szava olyan meghívás volt, amely ellenállhatatlan erőt rejtett magában. Krisztus ezekből a szegény halászokból - összekötve őket magával – eszközöket alkotott, akik lelkeket ragadnak ki Sátán rabságából és Isten szolgálatába állítják őket. Tanúi lettek ebben a munkában és Isten igazságát vitték el a világnak, hagyományoktól és emberi okoskodásoktól mentesen. Amennyiben gyakorolják magukat az Ő erényeiben, és Vele együtt járnak, dolgoznak, akkor emberhalászokká válnak. Az első tanítványok így hívattak el az evangélium szolgálatára. Három éven át munkálkodtak Üdvözítőjükkel együtt, és így készítette elő őket tanításaival, gyógyításaival és példaadásával az általa megkezdett munka folytatására. Őszinte hittel és tiszta, alázatos szolgálattal tanultak meg a tanítványok Isten ügyében felelősséget hordozni.
Sok tanítást nyerhetünk az apostolok tapasztalataiból. Ezek az emberek acélos szilárdsággal ragaszkodtak az alapelvekhez. Olyan emberek voltak, akik nem tévelyegtek és nem csüggedeztek. Telve voltak tisztelettel és buzgósággal Isten iránt, telve nemes szándékkal és igyekezettel. Jóllehet természettől fogva gyengék és erőtlenek voltak, mint azok is valamennyien, akik ma állnak kapcsolatban a művel, azonban minden bizalmukat Istenbe helyezték. Gazdagok voltak, gazdagok a gondolkodás és a lélek műveltségében. Ennek az adománynak részese lehet mindenki, akinek Isten az Első és az Utolsó és a Legjobb minden dologban! Sokáig küzdöttek, míg megtanulták a Krisztus iskolájában kapott leckéket, de fáradalmaik nem voltak hiábavalók. A minden hatalom forrásával kötötték össze magukat. Vágyakoztak az örök igazságok mélyebb, nagyobb, kiterjedtebb megértésére, hogy a szükséget szenvedő világnak eredményesen tárhassák fel az igazság kincseit…
Az igazság fénye ragyogjon mindenfelé, hogy a szívek felébredjenek és megtérjenek! Hirdetni kell az evangéliumot minden országban. Isten szolgái közel és távol munkálkodjanak, nagyobbítsák meg a szőlőskert már beültetett helyeit és menjenek el távoli helyekre is. 

Dolgozni kell, míg nappal van, mert eljő az éjszaka, amikor már senki sem munkálkodhat.

(Az evangélium szolgái, 24-26)

Krisztusi élet: Képviseljük Krisztust, a tökéletes példaképet-KRISZTUS SZAVAI MEGÉLÉNKÍTENEK

„Ímé az Istennek ama báránya, aki elveszi a világ bűneit!” (Jn. 1:29)

„Amikor pedig a galileai tenger mellett járt Jézus, látott két testvért, Simont, akit Péternek neveznek, és Andrást, az ő testvérét, amint a tengerbe hálót vetettek; mert halászok voltak.
És mondta nekik: Kövessetek engem, és azt művelem, hogy embereket halásszatok. Azok pedig azonnal otthagyták a hálókat, követték Őt…”
Az a gyors, habozás nélküli engedelmesség e férfiak részéről, a jutalom bármely kilátása nélkül, meglepőnek tűnik, de Krisztus szava olyan meghívás volt, amely ellenállhatatlan erőt rejtett magában. Krisztus ezekből a szegény halászokból - összekötve őket magával – eszközöket alkotott, akik lelkeket ragadnak ki Sátán rabságából és Isten szolgálatába állítják őket. Tanúi lettek ebben a munkában és Isten igazságát vitték el a világnak, hagyományoktól és emberi okoskodásoktól mentesen. Amennyiben gyakorolják magukat az Ő erényeiben, és Vele együtt járnak, dolgoznak, akkor emberhalászokká válnak. Az első tanítványok így hívattak el az evangélium szolgálatára. Három éven át munkálkodtak Üdvözítőjükkel együtt, és így készítette elő őket tanításaival, gyógyításaival és példaadásával az általa megkezdett munka folytatására. Őszinte hittel és tiszta, alázatos szolgálattal tanultak meg a tanítványok Isten ügyében felelősséget hordozni.
Sok tanítást nyerhetünk az apostolok tapasztalataiból. Ezek az emberek acélos szilárdsággal ragaszkodtak az alapelvekhez. Olyan emberek voltak, akik nem tévelyegtek és nem csüggedeztek. Telve voltak tisztelettel és buzgósággal Isten iránt, telve nemes szándékkal és igyekezettel.

Jóllehet természettől fogva gyengék és erőtlenek voltak, mint azok is valamennyien, akik ma állnak kapcsolatban a művel, azonban minden bizalmukat Istenbe helyezték. Gazdagok voltak, gazdagok a gondolkodás és a lélek műveltségében.
Ennek az adománynak részese lehet mindenki, akinek Isten az Első és az Utolsó és a Legjobb minden dologban! Sokáig küzdöttek, míg megtanulták a Krisztus iskolájában kapott leckéket, de fáradalmaik nem voltak hiábavalók. A minden hatalom forrásával kötötték össze magukat. 

Vágyakoztak az örök igazságok mélyebb, nagyobb, kiterjedtebb megértésére, hogy a szükséget szenvedő világnak eredményesen tárhassák fel az igazság kincseit…
Az igazság fénye ragyogjon mindenfelé, hogy a szívek felébredjenek és megtérjenek!
Hirdetni kell az evangéliumot minden országban. Isten szolgái közel és távol munkálkodjanak, nagyobbítsák meg a szőlőskert már beültetett helyeit és menjenek el távoli helyekre is.
Dolgozni kell, míg nappal van, mert eljő az éjszaka, amikor már senki sem munkálkodhat.

(Az evangélium szolgái, 24-26)

Krisztusi élet: Képviseljük Krisztust, a tökéletes példaképet-KRISZTUS TESTI ÉS LELKI GYÓGYULÁST HOZOTT

„Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről. Aki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet” (Zsolt. 103:2-3)

Krisztus megparancsolta a gutaütöttnek, hogy keljen fel és menjen „hogy […] megtudjátok - mondta -, hogy az ember Fiának van hatalma e földön a bűnöket megbocsátani” (Mk. 2:10)

A gutaütött testi-lelki gyógyulásra lelt Krisztusban. A lelki gyógyulást fizikai felépülés követte. Nem szabad megfeledkezni erről a tanulságról. Ma is ezrek szenvednek testi betegségekben, akik a gutaütötthöz hasonlóan vágyakoznak az üzenetre: „megbocsáttattak néked a te bűneid” (Mk.2:9)

A bűn terhe, nyughatatlan és kielégítetlen vágyaik képezik betegségük alapját. Nem találhatnak megnyugvást, míg el nem jönnek a lélek Gyógyítójához. Az a béke, amelyet egyedül Ő nyújthat, megélénkíti az értelmet, egészséget ad a testnek.
Jézus azért jött, „hogy az ördög munkáit lerontsa” (1Jn. 3:8). „Őbenne vala az élet” (Jn. 1:4), és Ő így szól: ”Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bővelkedjenek” (Jn. 10:10). 

Ő „megelevenítő szellem” (1Kor. 15:45) 

Most is ugyanolyan életadó ereje van, mint amikor a földön meggyógyította a betegeket, megbocsátott a bűnösöknek. Ő „megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet” (Zsolt. 103:3).
A gutaütött meggyógyítása olyan hatást váltott ki az emberekből, mintha megnyílt volna az ég, s kinyilatkoztatta volna a jobb világ dicsőségét. Ahogy a meggyógyított férfi áthaladt a sokaságon, minden lépésnél Istent dicsérte, s úgy vitte terhét, mintha az pehelykönnyű volna; az emberek hátrálva engedtek neki utat, döbbent arccal meredtek rá, s halkan suttogtak egymás között: „Csodadolgokat láttunk ma” (Lk. 5:26).

Nagy volt az öröm a meggyógyított gutaütött házában, amikor visszatért családja körébe. Könnyedén hozta az ágyat, melyen röviddel azelőtt lassan vitték el onnan. Örömkönnyek közt vették körül, alig mertek hinni a szemüknek. Erős, egészséges férfiúként állt előttük. Azelőtt élettelen karjai most sietve engedelmeskedtek akaratának. Összeaszott, ólomszínű teste friss, pirospozsgás lett. Határozottan, szabadon lépdelt. Minden arcvonásán öröm és reménység rajzolódott ki, a tisztaság és béke kifejezése foglalta el a bűn és szenvedés nyomainak helyét. 

Boldog hálaadás szállt föl otthonából Isten megdicsőíttetett Fia iránt, aki visszaadta a reménytelennek reményét, a megsebzettnek erejét. Ez az ember és családja készek voltak életüket átadni Jézusnak. Kétely nem ásta alá hitüket, hitetlenség nem ejtett foltot hűségükön Őiránta, aki elhozta a fényt sötét otthonukba.

Krisztusi élet: Képviseljük Krisztust, a tökéletes példaképet-RAGYOGJON BENNÜNK ISTEN KÉPE

„Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes” -(Mt. 5:48)

A keresztény jellemideál a Krisztushoz való hasonlóság. Ahogyan az ember Fia tökéletes volt életében, úgy kell követőinek is tökéleteseknek lenniük a saját életükben. Jézus minden tekintetben hasonlatos volt felebarátaihoz. Testté lett, amilyenek mi vagyunk. Éhezett, megszomjazott, elfáradt. Az étel megerősítette, az alvás felfrissítette. Osztozott az emberi sorsban, mégis Isten szeplőtlen Fia volt, testében Isten. Jelleme legyen a miénk is! Az Úr így szól a Benne hívőkről: „Lakozom bennük és közöttük járok; és leszek nékik Istenük, és ők én népem lesznek” (2Kor 6:16)
Krisztus a létra, melyet Jákob látott, melynek alja a földön állt, teteje pedig egészen a menny kapujáig ért, a dicsőség küszöbéig. Ha a létrából csak egyetlen lépcsőfok is hiányzott volna a föld felett, elvesztünk volna. Krisztus azonban elér bennünket, bárhol vagyunk is. Magára öltötte emberi természetünket, és győzött, s ha mi felvesszük az Ő jellemét, mi is győzhetünk. Bűntelen életet élt „a bűn testének hasonlatosságában” (Róm. 8:3). Most Istenként rendíthetetlen a mennyei trónon, míg emberként elér hozzánk. Int, hogy a Benne való hit által tegyünk szert Isten jellemének dicsőségére. Legyünk azért tökéletesek, amiképpen a mi „mennyei Atyánk is tökéletes”.
Jézus bemutatta az igazságot, és Istenre, az igazság forrására irányította a figyelmet. Most a gyakorlati kötelességekre tért át. Az alamizsnaosztogatásban, az imádkozásban, a böjtölésben, ne legyen semmi, ami az énre terelné a figyelmet vagy az emberek dicséretét. Adj őszintén a szenvedő szegények megsegítésére! A lélek imában lépjen közösségre Istennel! Böjtöléskor ne csüggesszük le fejünket, szívünket ne töltsék be önző gondolatok… Aki maradéktalanul aláveti magát Istennek, az hozta Neki a legelfogadhatóbb szolgálatot. Ha az emberek közösségre lépnek Istennel, akkor együttmunkálkodhatnak Vele, és bemutathatják jellemét az emberi életben.
Az őszinte szívvel végzett szolgálatnak nagy jutalma van. „A te Atyád, aki titkon néz, megfizet neked nyilván” (Mt. 6:18). A Krisztus kegyelme által irányított életmódban formálódik jellemünk. Kezd visszatérni a lélek eredeti szépsége. Krisztus jellemvonásaiban részesülünk, és az Istenség képmása ragyogni kezd bennünk. Az Istennel együtt járó és együtt munkálkodó férfiak és nők arca mennyei békességet fejez ki. A menny légköre veszi őket körül. Az ilyen lelkek számára már eljött Isten országa. Krisztusban örvendenek mivel áldásává lehetnek az emberiségnek. Megtisztelő számukra, hogy a Mester felhasználja őket: megbízása alapján az Ő nevében végzik munkáját.
(Jézus élete, 311-312.)