ÖRÖK BOLDOGSÁG

''💞Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké.'' (Zsoltárok 16:11)

Szolgálata során Jézus többnyire a szabadban végezte a munkáját. A legtöbb tanítását a természetben mondta el. A Biblia az üdvözültek örökségét országnak nevezi.
A mennyei Pásztor ott az élő vizek forrásaihoz vezeti nyáját.
Az élet fája minden hónapban megtermi gyümölcsét, és a fa levelei a nemzeteket fogják szolgálni. 

Állandó folyamok folynak ott, amelyek kristálytiszták, partjain a lengedező fák árnyékot vetnek az Úr megváltottai számára készített ösvényekre.
A messze nyúló síkságok szép dombokká emelkednek, és Isten hegyei felemelik szellős ormaikat; Azokon a békés síkságokon, ama élő folyamok mellett talál otthont Isten népe, amely oly sokáig volt zarándok és vándor. A Biblia elénk tárja a Menny kikutathatatlan gazdagságát és örökkévaló kincseit.
Az embert a legerősebb vágya arra ösztönzi, hogy keresse a boldogságát.
A Biblia elismeri ezt a vágyát, és megmutatja, hogy az egész Menny egyesül az emberrel az igazi boldogság elnyeréséért tett igyekezetében. Kijelenti azt a feltételt, amelynek alapján az ember elnyerheti Krisztus békességét. Bemutatja az örök boldogság és napfény otthonát, ahol többé nem lesz könny és nélkülözés. 

Földi otthonunk szépsége emlékeztessen minket a kristályfolyóra és zöld mezőre, a hajladozó fákra és élő kútforrásokra, a fénylő városra, a fehér ruhás énekesekre, mennyei otthonunkra. a szépségnek arra a világára, amelyet egyetlen művész sem tud megfesteni, és egyetlen halandó nyelv sem képes leírni. 

Véget nem érő korszakokon át növekedhetünk bölcsességben, ismeretben és szentségben.
A gondolatoknak mindig új területét fedezhetjük fel.
Mindig új szépségre és csodára lelhetünk. Szüntelenül növekszünk értelemben, örömben és szeretetben, tudva, hogy még mindig végtelen öröm, szeretetet és bölcsesség vár ránk.

Isten csodálatos kegyelme: KRISZTUS HALÁLA

''Aki a mi bűnünket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnnek meghalván, az igazságnak éljünk; akinek sebeivel gyógyultatok meg.'' (1Péter 2:24)

Amikor a tanítványok elképzelése szerint Uruknak Dávid trónjára kellett volna ülnie, népe megragadta, mint gonosztevőt, megostorozta, kigúnyolta, elítélte, és a Golgota keresztjére feszítette. Azok a kijelentések, amelyeket a tanítványok az Úr nevében tettek, minden részletükben helyesek voltak; és az események, amelyekre előremutattak, beteljesedtek. ''Betölt az idő, és elközelített az Istennek országa" (Márk evangéliuma 1:15) mondták. És ''Isten országa'', amelynek közeledtét a tanítványok hirdették, Krisztus halála által jött létre. Ez az ország, a hiedelemmel ellentétben, nem földi birodalom volt. Nem is az eljövendő. örökkévaló ország, amelyben ''minden hatalmasság néki szolgál, és engedelmeskedik'' (Dániel könyve 7:27). Az ''Isten országa'' kifejezés jelzi mind a kegyelem, mind a dicsőség országát. A kegyelem országa közvetlenül az ember bukása után jött létre.

Ténylegesen azonban csak Krisztus halálakor valósult meg. A Megváltó. még azután is visszaléphetett volna a Golgota áldozatától, hogy földi misszióját elkezdte. A Gecsemánéban a fájdalom kelyhe megremegett a kezében. Még akkor is letörölhette volna homlokáról a véres verítéket, és hagyhatta volna, hogy a vétkes emberiség elpusztuljon a saját gonoszsága miatt. Amikor a Megváltó feláldozta életét, és elhaló lélegzettel így kiáltott: ''Elvégeztetett!'' , a megváltás tervének megvalósulása biztosított lett. A megváltás ígérete, amelyet a bűnös pár az Édenben kapott, megkapta Isteni pecsétjét. A kegyelem országa, amelyet Isten előzőleg megígért, létrejött. Krisztus halála, tehát pontosan az az esemény, amelyet a tanítványok reményük végső megsemmisülésének tartottak, tette ezt a reményt örökre biztossá. Az az esemény, amely gyászba borította, és kétségbe ejtette őket, nyitotta meg a remény ajtaját Ádám minden gyermeke előtt, és minden korban ebben összpontosult Isten hűséges gyermekeinek eljövendő élete és örökkévaló boldogsága.

Isten csodálatos kegyelme: A KOVÁSZ

''Más példázatot is mondott nékik. Hasonlatos a mennyeknek országa a kovászhoz, amelyet vévén az asszony, három mérce lisztbe elegyítette, mígnem az egész megkelt.'' (Máté evangéliuma 13:33)

A Megváltó ebben a példázatában a mennyek országát ábrázolja a kovásszal. Isten kegyelmének megelevenítő, átalakító erejét szemlélteti vele. A bűnösnek el kell fogadnia Isten kegyelmét, hogy a dicsőség országába beleilleszkedhessen. A világ semmilyen kultúrája vagy iskolája nem képes a bűnbe süllyedt embert a Menny polgárává formálni. A megújító erő Istentől származik. Amiképpen a liszttel összekevert kovász belülről kifelé hat, Isten kegyelme is a szív megújításával alakítja át az ember életét. A lisztbe rejtett kovász láthatatlanul megkeleszti az egész tésztát. Az igazság kovásza is titokban, csendben és állandóan alakítja a lelket. Az ember természetes hajlamait megszelídíti, és foglyul ejti. Új gondolatokat, új érzéseket, új indítékokat ébreszt benne. A jellem új mércéje tárul elé, Krisztus élete.

A gondolkodása megváltozik, képességeit más irányban hasznosítja. A lelkiismerete felébred. Aki elfogadja Isten kegyelmét, annak szívében túlárad a szeretet Isten iránt és azok iránt, akikért Krisztus meghalt. Nem harcol az elismerésért. Kedves és figyelmes. Nem tartja sokra önmagát, de tele van reménységgel. Szüntelenül bízik Isten irgalmában és szeretetében. Krisztus kegyelme fékezze indulatainkat, irányítsa beszédünket! Munkájáról tanúskodik udvariasságunk, a testvérnek testvér iránti figyelmessége, a kedves, bátorító beszéd. Angyalok jelenléte érezhető az otthonunkban. Életünk kedves illatot áraszt, amely szent tömjénként száll fel Istenhez. A szeretet kedvességben, szelídségben, béketűrésben és engedékenységben fejeződik ki. Arckifejezésünk is más lesz. A bennük lakozó Krisztus fénye sugárzik azok arcán, akik szeretik Őt, és megtartják parancsolatait. E változást látva, az angyalok elragadtatott örömmel éneket zengenek.

A Menny örül, amikor az emberekben kirajzolódik Isten képmása.

Isten csodálatos kegyelme: A MUSTÁRMAG

''Hasonlatos a mennyeknek országa a mustármaghoz. amely kisebb ugyan minden magnál; de a mikor felnő, nagyobb a veteményeknél, és fává lesz, annyira, hogy reá szállnak az égi madarak, és fészket raknak az ágain.'' (Máté evangéliuma 13:31-32)

A magban levő csíra az Isten által belehelyezett törvényszerűséget követve növekszik. Fejlődése nem emberi képességektől függ. Ez érvényes Krisztus országára is. Ez az ország új teremtés. Fejlődésének elvei ellentétesek az evilági országokat szabályozó elvekkel. A földi hatalmak nyers erőszak útján győznek, és uralmuk fenntartásának eszköze a fegyver. Az új birodalom alapítója a béke Fejedelme. Krisztus olyan elvet vés az emberi lélekbe, az igazság és igazságosság elvét, amellyel meghiúsítja a tévelygés és a bűn kialakulását. Krisztus országa is gyengének és jelentéktelennek látszott az indulásakor. Földi birodalmakhoz viszonyítva a legkisebbnek tűnt. A világ uralkodói szemében nevetséges volt, hogy Krisztus királynak mondja magát. A követőire bízott nagyszerű igazság azonban mennyei erővel ruházta fel azt a birodalmat, amelyről prédikáltak. És micsoda rohamosan nőtt, milyen messzire terjedt a befolyása! Amikor Krisztus ezt a példázatot elmondta, csak néhány egyszerű galileai képviselte az új birodalmat.

Újra meg újra elhangzott, hogy az emberek ne társuljanak a Jézust követő, egyszerű lelkivilágú halászokhoz, mert szegények, és számuk nagyon kevés.
De a mustármagnak fejlődnie kellett, és ágait az egész világra kiterjesztenie. Amikor a földi birodalmak, amelyeknek dicsősége elkápráztatta az embereket, elpusztulnak, Krisztus országa a csodálatos, a mindent átfogó hatalom akkor is megmarad. A kegyelem is ilyen kicsiben kezdi munkáját az emberi szívben. Elhangzik egy szó, belevilágít egy fénysugár a lélekbe; olyan hatás éri, amely új életet sarjaszt. Ki mérheti fel a kegyelem munkájának gyümölcseit?
Ma, az utolsó nemzedék idején a mustármagról szóló példázat diadalmas és teljes megvalósuláshoz jut. A parányi magból fa lesz.

Az utolsó intő és kegyelmet hirdető üzenetet ''minden nemzetségnek és ágazatnak és nyelvnek'' (Jelenések könyve 14:6—14) meg kell hallania, ''hogy a pogányok közül vegyen népet az Ő nevének'' (Apostolok cselekedetei 15:14). És a Föld fényleni fog Isten dicsőségétől (lásd Jelenések könyve 18:1).

Isten csodálatos kegyelme:ISTEN ORSZÁGA A SZÍVBEN VAN

A KEGYELEM ORSZÁGA
''Isten országa bennetek van.'' 
(Lukács evangéliuma 17:21)

A kormányzat, amelynek fennhatósága alatt Jézus élt, korrupt és elnyomó volt. Mindenfelé égbekiáltó visszaélések történtek; zsarolás, türelmetlenség, életerőt felőrlő kegyetlenség. A Megváltó mégsem kísérelt meg polgári reformokat. Nem támadta a nemzeti visszaéléseket, nem ítélte el a nemzeti ellenségeskedést. Nem avatkozott bele a felsőbbség, a hatalmat gyakorló közigazgatás dolgaiba. Példaképünk távol tartotta magát a földi kormányoktól. Nem azért, mintha közömbös lett volna az emberi baj iránt, hanem mert az orvosságot nem pusztán emberi vagy külső eszközökben kereste. A hatásos gyógyításhoz egyénileg kell elérni az embert, újjáteremteni a szívet. Néhány farizeus Jézushoz jött, és megkérdezte, ''mikor jő el az Isten országa'' (Lukács evangéliuma17:20). Több mint három év eltelt, amióta Keresztelő János üzenete kürtszóként hangzott mindenfelé az országban. ''Elközelített a mennyeknek országa'' (Máté evangéliuma)

Mindeddig a farizeusok semmi jelét nem látták az ország megalapításának. Sokan, akik elutasították Jánost, és lépten-nyomon szembeszegültek Jézussal, rosszindulatúan mondogatták, hogy küldetése kudarcot vallott. Jézus így felelt:

''Az Isten országa nem szemmel láthatólag jő el. Sem azt nem mondják: ímé, itt, vagy ímé, amott van; mert ímé, az Isten országa ti bennetek van'' (Lukács evangéliuma17:20-21).

Isten országa a szívben kezdődik. Ne itt vagy ott keressétek földi hatalmának, eljövetelének megnyilvánulásait. Krisztus cselekedetei nemcsak messiási voltát igazolták, de megmutatták azt is, hogy országát hogyan fogja felállítani. Az Isten országa az Ige szelíd érvelése, a Szentlélek belülről ható munkája által, a lélek Istennel való közösségé útján jön el, hiszen Isten az életet jelenti a számára. A mennyek országának hatalma a Krisztus jellemének tökéletességére eljutott emberek lényében nyilvánul meg a legjobban. Isten soha el nem múló gazdagsággal ruházta fel az embert akkor, amikor Fiát a világnak ajándékozta; olyan gazdagsággal, amelyhez képest a világ kezdete óta összegyűjtött emberi kincsek semmit sem érnek. Krisztus eljött a Földre, és az örökkévalóságban felhalmozott szeretettel állt az emberek fiai elé. Ez az a kincs, amelyet a vele való kapcsolat útján kell megkapnunk, bemutatnunk és továbbadnunk.

Isten csodálatos kegyelme: KRISZTUS ORSZÁGÁNAK SZIMBÓLUMA

A KEGYELEM ORSZÁGA

KRISZTUS ORSZÁGÁNAK SZIMBÓLUMA
''Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét.'' (János 1:29)

Dániel olyan látomást kapott, amelyben a földi hatalmakat vadállatok szimbolizálták.

Ezzel szemben a Messiás országát a bárány jelképezi. 

Miközben a földi hatalmak a fizikai erő tekintélyével uralkodnak, Krisztus megsemmisít minden fegyvert és erőszaktételt. Királyságát a bukott emberiség felemelése és nemesítése céljából alapította meg. Az első áldozat bemutatása végtelenül fájdalmasan érintette Ádámot. 

Fel kellett emelnie a kezét egy olyan élet kioltására, amit csak Isten adhatott. Amikor megölte az ártatlan áldozatot, megremegett arra a gondolatra, hogy bűne miatt fog Isten szeplőtlen Bárányának vére hullani. E kép láttán mélységesebben és elevenebben tudatosult benne, hogy milyen súlyos a bűne, amit csakis Isten drága Fiának halála tehet jóvá. 

Csodálta azt a végtelen jóságot, amely ilyen váltságdíjat ad a bűnös megmentéséért. Az áldozati rendszer előképei és a próféciák csak halvány és homályos ismeretet nyújtottak a zsidóknak arról az irgalomról és kegyelemről, amelynek Krisztus megjelenésével a világba kellett jönnie.

A törvény egyedül Krisztus által tartható meg. Ennek a törvénynek a megszegése révén az ember bűnt hozott a világba, a bűn pedig halált nemzett. Krisztus engesztelést szerzett az emberek bűnére. Jellemének tökéletességét felajánlotta az ember bűnössége helyett. Magára vette az engedetlenség átkát. Az ószövetségi áldozatok arra az áldozatra mutattak előre, amelyet neki kellett meghoznia. A megölt bárány azt a Bárányt jelképezte, aki elveszi a világ bűnét. A törvény tökéletes összhangban van az evangéliummal. Az egyik a másik támogatására szolgál. 

A dicsőséges törvény felébreszti a lelkiismeretet, s arra indítja a bűnöst, hogy érezze át a Krisztusra, mint a bűn kiengesztelőjére való szükségét. Az evangélium felismeri a törvény hatalmát és változhatatlanságát.
"A bűnt nem ismertem, hanem csak a törvény által'' mondja Pál (Róm 7:7). 

A törvény ismerete által kialakult bűntudat Krisztushoz vezeti a bűnöst, Nyomorúságában az ember rámutathat a Kálvária keresztjén hozott hatalmas érvekre. Hivatkozhat Krisztus igazságára, mert abban minden bűnbánó bűnös részesül.

Isten csodálatos kegyelme-A MENNYEI ORSZÁG JELLEMZŐI

A KEGYELEM ORSZÁGA
''Az én országom nem e világból való.'' (János 18:36)

Isten országa nem szemmel láthatólag jön el. Isten kegyelmének evangéliuma, az önmegtagadás lelkülete sohasem lehet összhangban a világ lelkületével. A két alapelv tökéletesen ellentétes egymással. Ma, a vallásos világban, hitük szerint tömegek munkálkodnak Krisztus földi, időleges országának megalapításán. Azt szeretnék, ha Urunk e világ országainak lenne a vezetője: az udvarok, táborok, törvényszékek, paloták, piacok vezére. El várnák, hogy az emberi hatalom által kikényszerített törvényes rendeletek szerint uralkodjon. Mivel Krisztus most nincs itt személyesen, vállalják, hogy intézkednek helyette, végrehajtják országának tör vényeit. Ilyen országot akartak alapítani a zsidók Krisztus napjaiban, Elfogadták volna Jézust, ha hajlandó lett volna megalapítani az ideiglenes királyságot. Szerették volna kikényszeríteni, amit ők Isten törvényének tekintettek, őket pedig akaratának végrehajtóivá, hatalmának hordozóivá tenni. Ő azonban így szólt: ''Az én országom nem e világból való'' (János evangéliuma 18:36). Nem fogadta el a földi trónt.

Krisztus országát nem törvényhozói testületek, tanácsok vagy bíróságok döntésével, a világ nagyjainak támogatásával alapítja meg, hanem azzal, hogy természetét az emberekbe ülteti a Szentlélek munkája által. Ez az egyetlen erő, amely felemelheti az emberiséget.
E munka megvalósításához az emberi eszköz Isten igéjének tanítása és gyakorlása.
Most Krisztus idejéhez hasonlóan - Isten országának műve nem azokon nyugszik, akik földi vezetők vagy emberi törvények által támogatott elismerést sürgetnek, hanem azokon, akik a népnek az Ő nevében kijelentik azt a lelki igazságot, amely az elfogadóit Pál tapasztalatára vezérli.
''Krisztussal együtt megfeszítettem. Élek pedig többé nem én: hanem él bennem a Krisztus'' (Gal 2:20)

Isten csodálatos kegyelme-AZ ELSŐ ADVENT ÜZENETE

A KEGYELEM ORSZÁGA ''Minekutána pedig János tömlöcbe vettetett, elméne Jézus Galileába, prédikálván az Isten országának evangéliumát, és mondván: Betelt az idő, és elközelített az Istennek országa; térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban.'' (Márk 1:14-15)

Amikor Jézus Galileában járt-kelt, tanított és gyógyított, a városokból és falvakból tömegek sereglettek köré. Sokan jöttek még Júdeából és a szomszédos tartományokból is. Jézus gyakran kénytelen volt elrejtőzni az emberek elől. A lelkesedés olyan magasra csapott, hogy óvintézkedéseket kellett tennie, nehogy a római hatóságok zendüléstől kezdjenek tartani. Sosem volt még a világon ehhez hasonló időszak. A Menny leszállt az emberekhez.  Éhező és szomjúhozó emberek, akik régóta várták Izráel szabadítását, most az irgalmas Megváltó kegyelmének lakomáján vehettek részt. Az evangéliumi üzenet, amelyet maga a Megváltó hozott, a próféciákon alapult. Az ''idő'', amelyről azt mondja, betölt, a Gábriel arkangyal által Dánielnek megadott időszakot jelenti.  ''Tudd meg azért, és vedd eszedbe: a Jeruzsálem újraépíttetése felől való szózat keletkezésétől a Messiás fejedelemig hét hét és hatvankét hét van'' (Dániel könyve 9:25),  A Jeruzsálem helyreállítására és újjáépítésére vonatkozó parancsot Artaxerxes Longimanus rendelete véglegesítette (lásd Ezsd 6:14; 7:1.9); ez Kr. e. 457 őszén lépett hatályba. Ettől az időtől számítva négyszáznyolcvanhárom év Kr. u. 27 őszéig tart. A prófécia szerint ennek az időszaknak a Messiásig, a felkentig kell tartania. Kr. u. 27-ben Jézust a keresztségekor felkente a Szentlélek, s ezután hamarosan elkezdődött a szolgálata.  Ekkor hirdette az üzenetet: ''Betölt az idő'' (Márk evangéliuma1:15).  Krisztus eljövetelének ideje, felkenetése a Szentlélek által, halála, az evangélium hirdetése a pogányoknak, mindez pontosan meg volt írva.  ''A Krisztusnak őbennük levő Lelke [.] eleve bizonyságot tett a Krisztus szenvedéseiről és az azok után való dicsőségről'' (IPét 1:11).  Amiképpen Krisztus első adventjének üzenete bejelentette a kegyelem országát, úgy jelenti be második adventjének üzenete az Ő dicsőséges országát.

Isten csodálatos kegyelme: AZ IDŐ TELJESSÉGE

A KEGYELEM ORSZÁGA

''Amikor pedig eljött az időnek teljessége, kibocsátotta Isten az ő Fiát. aki törvény alatt lett, hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy elnyerjük a fiúságot.'' (Galátziabeliekhez 4:4-5)

Ugyanígy határozta meg a mennyei tanács Krisztus eljövetelének óráját is.
Amikor az idő hatalmas mutatója ehhez az órához ért, Jézus megszületett Betlehemben. Gondviselés irányította a nemzetek megmozdulásait, az emberi törekvések és hatások hullámzásait, míg a világ megérett a Szabadító eljövetelére. A bűn csaló hatalma a tetőpontra hágott. Munkába állt minden eszköz, amely csak rombolhatta az emberi lelket. Amikor Isten Fia letekintett a Földre, szenvedést és nyomorúságot látott. Szánakozva látta, hogyan lett az ember Sátán kegyetlenségének áldozatává. Részvéttel tekintett azokra, akiket Sátán megrontott, tönkre tett, és akik elveszett állapotban voltak.
A világegyetem előtt bebizonyosodott, hogy az ember Istentől elszakadva képtelen felemelkedni.

Új életet és új erőt kell kapnia attól az Istentől, aki a világot teremtette. Az el nem bukott világok mélységes érdeklődéssel figyelték, felkel-e az Úr, hogy elsöpörje a Föld lakóit.

De Isten, ahelyett, hogy elpusztította volna a világot, elküldte Fiát, hogy megmentse azt.

A válság mélypontján, amikor Sátán már-már diadalmaskodott, Isten Fia eljött az Isteni kegyelem üzenetével. Isten szeretete minden korban, minden időben áradt az elbukott emberiség felé.
Az emberi romlottság ellenére mindig láthatók voltak a kegyelem jelei. Amikor pedig elérkezett az időnek teljessége, Isten dicsősége megmutatkozott abban, hogy a világra árasztotta a gyógyító kegyelem teljességét, amelynek többé semmi sem vet gátat, s amelyet nem von vissza mindaddig, amíg a megváltás terve célba nem ér. Sátán ujjongott, hogy sikerült az emberben eltorzítania Isten képmását. De eljött Jézus, hogy helyreállítsa az emberben Alkotója képét.
Csak egyedül Krisztus tudja újjáformálni azt a jellemet, amelyet a bűn megrontott.
Eljött, hogy kiűzze a démonokat, akik az ember akaratát a hatalmukban tartották.
Eljött, hogy felemeljen bennünket a porból, hogy eltorzított jellemünket átalakítsa az Ő Isteni jellemére, és saját dicsőségével megszépítse.

Isten csodálatos kegyelme: CSAK A BŰNÖSÖKNEK

''Mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek.'' (Tituszhoz 2:11) Mivel az ember nem engedelmeskedett Isten parancsainak, a törvény kárhoztatása alá került. Bukása szükségessé tette, hogy Isten kinyilatkoztassa kegyelmét a bűnösért. Ha nem buktunk volna el, soha nem kellett volna megismernünk a ''kegyelem'' szó jelentését. Isten szereti az Őt szolgáló és parancsolatainak engedelmeskedő, bűntelen angyalokat, kegyelmét azonban soha nem irányítja feléjük. Ezek a mennyei lények mit sem tudnak a kegyelemről. Soha nem volt rá szükségük, mert soha nem vétkeztek. A kegyelem Istennek az a jellemvonása, amelyet az érdemtelen ember számára nyilatkoztat ki. Nem nekünk kell megkeresni, mert az keresett meg bennünket. Isten örvendezik, amikor kegyelmét kiáraszthatja azokra, akik vágyakoznak utána. Mindannyiunk számára felkínálja irgalmát, de nem azért, mert méltók vagyunk arra, hanem éppen azért, mert olyannyira méltatlanok vagyunk rá. Szükséges bizonyságra jutnunk afelől, hogy ezt az ajándékot számunkra is kirendeli az Úr. Isten nem azért adja kegyelmét, hogy ezáltal érvénytelenné tegye vagy helyettesítse törvényét. Isten kegyelme és országának törvénye tökéletes összhangban van egymással, s mintegy kéz a kézben halad egymás mellett. Isten kegyelme lehetővé teszi számunkra, hogy hit által közelebb jussunk hozzá. Azáltal, hogy befogadjuk azt, és átengedjük magunkat a munkájának, a törvény érvényességét bizonyítjuk. Naggyá és dicsőségessé tesszük azt, mert Krisztus kegyelmének ereje által eleget teszünk előírásainak. Amikor engedelmeskedünk Isten törvényének, a megváltás hatalmáról tanúskodunk a Menny és a törvénytaposó világ előtt. Isten nem azért szeret bennünket, mert mi előbb szerettük őt. Ellenkezőleg, ''amikor még bűnösök voltunk'' (Róm 5:8), Krisztus meghalt értünk, s ezzel minden feltételt megteremtett az üdvösségünk érdekében. Noha engedetlenségünkkel kiérdemeltük Isten nemtetszését és kárhoztatását, Ő nem vetett el bennünket magától. Nem hagyott minket magunkra, hogy véges erőnkkel küszködjünk az ellenség hatalmával szemben. Mennyei angyalok vívják csatáinkat, és ha együttműködünk velük, győzelmet arathatunk a gonosz erő felett. Krisztusban, mint személyes megváltónkban bízva, ''felettébb diadalmaskodhatunk az által, aki minket szeretett'' (Róm 8:37).

Isten csodálatos kegyelme: A MENNYRŐL SZÓLÓ ÖRÖMHÍR

A KEGYELEM ORSZÁGA

''És bejáró Jézus az egész Galileát, tanítva azok zsinagógáiban, és hirdetve az Isten országának evangéliumát, és gyógyítva a nép között minden betegséget és minden erőtlenséget.'' 

(Máté evangéliuma 4:23)

"Megnyitván a száját, tanította őket, mondván: Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa'' (Máté evangéliuma5:2-3). A csodálkozó embertömegnek különös és szokatlan volt ez a beszéd. Ez a tanítás éppen az ellenkezője volt annak, amit eddig a papoktól és a rabbiktól hallottak. Semmit sem találtak benne, ami büszkeségüknek hízelegne, vagy ami becsvágyó reményüket táplálná. Ez az új tanító mégis olyan hatalommal rendelkezik, amely lebilincseli őket. Az Isteni szeretet jó illata árad az egyéniségéből, mint az illat a virágból. A Jézust körülvevő tömegben voltak néhányan, akik tudatában voltak lelki szegénységüknek. Voltak olyanok, akik szent jelenlétében érezték, hogy ''nyomorultak, nyavalyások, szegények, vakok és mezítelenek'' (Jelenések könyve 3:17), s akik Isten üdvözítő kegyelme után vágyakoztak (Tit 2:11). ''Övék a mennyeknek országa'' mondja Krisztus a lelki szegényekről. Ez az ország nem földi, tehát nem is múlandó. Krisztus feltárta előttük szeretetének, kegyelmének és igazságának lelki birodalmát. Az Ő alattvalói a lelki szegények, az alázatosok és az igazságért üldözöttek. Övék a mennyeknek országa. Ha Krisztus műve még nem is egészen tökéletes bennük, a folyamat megkezdődött, amely alkalmasakká teszi őket ''a szentek örökségében való részvételre a világosságban'' (Kol 1:12). Akik beismerik lelki szegénységüket, akik érzik, hogy semmi jó sincs bennük, azok Krisztusra tekintve erőt és szentséget nyerhetnek. [Jézus] felkínálja, hogy szegénységünket kegyelmének gazdagságával cseréljük fel. Mi nem vagyunk érdemesek'' Isten szeretetére; azonban jótállónk, Krisztus méltó erre, és teljesen üdvözítheti is mindazokat, akik hozzá közelednek. Bár múltunk lehet rendkívül szomorú, a jelenlegi helyzetünk pedig még csüggesztőbb, de ha úgy közeledünk Krisztushoz, ahogy vagyunk, gyengén, elhagyottan és nyomorult állapotban, akkor részvétteljes Megváltónk elénk jön, átölel bennünket szerető karjaival, igazságának fehér öltönyét adja ránk, és így vezet bennünket az Atyához. Ellen White írása alapján

Isten csodálatos kegyelme: KRISZTUS DICSŐSÉGES MEGJELENÉSE

''Amikor pedig eljő az embernek Fia az Ő dicsőségében, és vele mind a szent angyalok, akkor beül majd az Ő dicsőségének királyi székébe.'' (Máté evangéliuma 25:31)

Isten a Mennyből fogja meghirdetni Jézus eljövetelének napját és óráját, és megkötni népével az örökkévaló szövetséget. Szavai zúgó mennydörgésként zengenek végig a Földön. Isten Izráele figyel, felfelé tekint. Arcuk Isten dicsőségétől fénylik. Keleten nemsokára megjelenik egy kicsiny fekete felhő. A távolból sötétnek látszó felhő körülveszi a Megváltót. Isten népe ebben a felhőben felismeri az Emberfiának jelét. Ünnepélyes csendben figyelik a Föld felé közeledő és egyre fényesebb és dicsőségesebb felhőt, mígnem nagy fehér felhő lesz belőle, amely megemésztő dicsőségként fénylik. Felette a szövetség szivárványa ível. Jézus hatalmas győzőként lép elő. A királyt szent angyalok hatalmas, megszámlálhatatlan sokasága kíséri az útján. Ajkukon dicsőítő ének, mennyei dallam hangzik. Az égen számtalan tündöklő alak látható, ''tízezerszer tízezer és ezerszer ezer''. Emberi tollal nem lehet megrajzolni ezt a képet; az a tündöklés meghaladja az emberi képzeletet. Az igazak reszketve kiáltják: ''Ki állhat meg?'' Az angyalok ajkán elhal az ének, és egy ideig félelmes csend van. Majd Jézus hangja hallható. Ezt mondja: ''Elég néked az én kegyelmem.'' Az igazak arca felragyog, és minden szívet öröm tölt be. Az angyalok pedig, akik közelednek a Földhöz, egyre hangosabban kezdenek énekelni. A királyok Királya leereszkedik a lángoló tűz övezte felhőn. Az ég tekercsszerűen felgöngyölödik, a Föld remeg, minden hegy és minden sziget kimozdul a helyéből. A gonoszok azért imádkoznak, hogy inkább a hegyek sziklái temessék el őket, mintsem találkozzanak azzal, akit semmibe vettek, és elutasítottak. Azok, akik Krisztust és hű népét el akarták pusztítani, meglátják a megdicsőültekre sugárzó fényességet, és rémüldözésük közben hallják a szentek boldog kiáltását: ''Ímé, Istenünk, akit mi vártunk, és aki megtart minket!''

Isten csodálatos kegyelme:

AZ ISTEN DICSŐSÉGÉRE TEREMTETT EMBER

''Azért akár esztek, akár isztok, akármit cselekszetek, mindent az Isten dicsőségére műveljetek.''(1Korinthusbeliekhez 10:31)

Isten a maga dicsőségére teremtette az embert, hogy próbája után az emberi család eggyé válhasson a mennyei családdal. Isten célja az volt, hogy az emberi családdal népesítse be a Mennyet, ha engedelmesnek bizonyul minden szava iránt. Ádámnak át kellett esnie a próbán, hogy világossá váljon, vajon a hűséges angyalokhoz hasonlóan engedelmes kíván-e lenni, vagy az engedetlenséget választja. Ha kiállta volna a próbát, leszármazottait csakis hűségre tanította volna. Értelme és gondolatai olyanok lettek volna, mint Isten értelme és gondolatai. Saját jellemének megfelelően, Isten tisztának és egyenesnek teremtette Ádámot. Az első Ádámban nem éltek romlott és gonoszságra való hajlamok. Olyan hiba nélküli volt, mint az Isten trónja előtt álló angyalok. Ezek a dolgok megmagyarázhatatlanok, de sok minden, amit most még nem tudunk megérteni, magyarázatot nyer majd akkor, amikor úgy látunk, ahogyan Ő lát minket, és úgy ismerünk, ahogyan Ő ismer. Az ősi szentekkel kapcsolatban mondja az Ige, hogy Istent nem szégyellték Istenüknek nevezni [Zsid 11:16]. Nem világi vagyonszerzésre áhítoztak, és nem világi tervekben és nagyravágyásban keresték a boldogságukat, hanem mindenüket Isten oltárára helyezték. Isten országának építésére rendezték be az életüket. Kizárólag Isten dicsőségének éltek, és félreérthetetlenül kijelentették, hogy vándorokként és jövevényekként élnek a Földön. Jobb haza után törekedtek, tudniillik a mennyei után. Életükkel hirdették hitüket. Isten rájuk bízhatta igazságát és azt, hogy a világ rajtuk keresztül ismerje meg az akaratát. De ma hogyan tartja fönn Isten hitvalló népe nevének becsületét. Hogyan ismeri fel a világ, hogy különleges nép vagyunk? Milyen bizonyítékokat szolgáltatunk arra, hogy a mennyei haza polgárai vagyunk?. Puritán tisztaságnak és egyszerűségnek kellene jellemeznie mindazok lakását és ruházkodását, akik hisznek a mai időkre szóló ünnepélyes igazságban. Ruházatunknak, lakásunknak és szavainknak bizonyságot kell tennie az Istennek való odaszentelődésünkről. Micsoda erő kísérné azokat, akik ekként tanúsítanák, hogy mindenről lemondtak Krisztusért.

Isten csodálatos kegyelme: SZEM ELŐTT TARTVA A CÉLT

''Célegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára.'' (Filippibeliekhez 3:14)

"Nem tudjátok-é, hogy akik versenypályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de egy veszi el a jutalmat? Úgy fussatok, hogy elvegyétek. Mindaz pedig, aki pályafutásban tusakodik, mindenben maga tűrtető; azok ugyan, hogy romlandó koszorút nyerjenek, mi pedig romolhatatlant''(Korintusbeliekhez írt első levél 9:24-25)

Akik azért futnak versenyt, hogy elnyerjék a nagy megtiszteltetésnek tartott babérkoszorút, azok minden tekintetben megtartóztató életet élnek, hogy izmuk és minden egyes porcikájuk a lehető legjobb erőnlétben lehessen. Ám csak egyetlen versenyző nyerte el a díjat. A mennyei versenyben azonban nincs bizonytalanság és kockázat. Mindnyájan futhatunk, és mindnyájan el is nyerhetjük a díjat. Öltsük magunkra a mennyei kegyességet. Függesszük tekintetünket a halhatatlanság koronájára, és tartsuk mindig szem előtt példaképünket, Jézust!

Álljon szüntelenül előttünk mennyei Urunk szerény és lemondó élete! Amikor a díjra függesztve tekintetünket, igyekszünk követni Őt, biztonsággal futhatjuk meg a versenyt. A pogányok, akiket nem a megvilágosodott lelkiismeret irányított, és akik nem tartották maguk előtt az Istenismeretet, alávetették magukat az edzés megtartóztató és fegyelmezett életmódjának. A hervadó koszorú és a sokaság elismerése elnyeréséért lemondtak minden olyan élvezetről, ami gyengítette volna őket. Mennyivel inkább kellene azoknak megtenniük ezt, akik a keresztényi versenyben vesznek részt a halhatatlanság és a Menny jóváhagyásának reményében. Nem kellene-e nekik is lemondaniuk az egészségtelen izgatószerekről és ártalmas vágyakról, amelyek lealacsonyítják az erkölcsöt, és gyengítik a szellemi képességet, továbbá a magasabb rendű erőt az állati étvágynak és szenvedélyeknek vetik alá. Mindazok számára, akik eleget tesznek az Isten szavában leírt feltételeknek, és kötelességüknek tartják megőrizni testi erejüket és mozgékonyságukat, hogy gondolkodásuk kiegyensúlyozott, erkölcsük pedig tiszta legyen, a verseny nem bizonytalan. Mindnyájan elnyerhetik a díjat, és viselhetik a dicsőség hervadhatatlan koronáját.

Isten csodálatos kegyelme: ISTEN GYERMEKEI

''Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Őhozzá; mert meg fogjuk Őt látni, amint van.'' (1János 3:2)

"Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk.'' Felérhet-e ezzel bármilyen emberi rang? Milyen magasabb címet tölthetnénk be annál, mint hogy a végtelen Isten gyermekeinek neveztetünk? Micsoda hatalmas gondolat, páratlan leereszkedés, csodálatos szeretet, hogy a halandó ember szövetségben összekapcsolódhat a Mindenhatóval. ''Hatalmat adott azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az Ő nevében hisznek'' (János evangéliuma 1:12). ''Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk.'' Felérhet-e ezzel bármilyen emberi rang? Mutassuk be a valódi keresztényi életet! Tegyük azt vonzóvá és érdekessé mások számára! Ha tényleg akarjuk, akkor véghez is tudjuk vinni ezt. Töltsük meg elménket örök és lelki jellegű élményekkel, hogy ezáltal mások számára is valószerűvé tehessük a kereszténységet. Hit által megláthatjuk Jézust, amint az Atya jobbján közbenjár értünk. Hit által megláthatjuk azokat a hajlékokat is, amelyeket Krisztus készít az Őt szeretőknek. A hit szeme előre látja a győzők számára előkészített ruhát és koronát. A hit hallja a megváltottak énekeit, és megragadja az eljövendő dicsőség ígéretét. Ha meg akarjuk látni a királyt az Ő szépségében, szerető engedelmesség által közel kell húzódnunk Jézushoz. Az Atyával és Fiával való közösség ápolása során jellemünk nemessé, csiszoltabbá lesz, s közben részeseivé válunk a kimondhatatlan és dicsőséggel teljes örömnek. Jóllehet az élelemnek, ruhának, munkahelynek és gazdagságnak megvan a maga értéke, de kapcsolatban állni Istennel, és az Isteni természet részesévé válni, ez az igazán felbecsülhetetlen érték. Életünket rejtsük el Krisztussal együtt Istenben. Noha még nem látszik, hogy mivé válhatunk, amikor Krisztus, a mi életünk megjelenik, olyanok leszünk, mint Ő, és úgy látjuk majd Őt, amint van. A keresztényi jellem méltósága úgy sugárzik majd, mint a Nap, és a Krisztus arcáról áradó sugarak visszatükröződnek azokon, akik hozzá hasonlóan megtisztították magukat. Ingyen hozzájuthatunk ahhoz a kiváltsághoz, hogy Isten gyermekei lehessünk. Minden tulajdonunk, és még az életünk sem túl drága ahhoz, hogy ezt megszerezzük.

Isten csodálatos kegyelme: KRISZTUS VÁR

''És az Isten országának ez az evangéliuma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek; és akkor jő el a vég.'' (Máté evangéliuma 24:14)

Krisztus evangéliuma az elejétől a végéig a megmentő kegyelem üzenete. Ez az üzenet világosan érthető, és hagyatkoznunk kell a vezetésére. Megsegíti a bajban levőt, megnyitja az igazság megértésére vak szemeket, és irányítja az igaz alapot kereső lelkek útját. A teljes értékű és örök érvényű szabadulás minden ember számára elérhető. Krisztus vár, és vágyakozik azután, hogy kimondhassa megbocsátó szavát, és ingyen felajánlott kegyelmében részesíthesse az embert. Miközben várva vár, elismétli a Jerikó kapujánál ülő vaknak mondott szavait.

''Mit cselekedjem veled?''
(Márk evangéliuma 10:51)

Elveszem a bűnödet, és megmoslak a saját véremben. Az élet minden területén megváltásra váró emberek járnak-kelnek. A vakok tapogatóznak a sötétségben. Adjatok nekik világosságot, és Isten meg fog áldani érte titeket, munkásait. Krisztus művében nagyobb elszántságra van szükségünk. Az igazság ünnepélyes üzenetét olyan hatékonysággal kellene hirdetnünk, hogy a hitetlenek is meglássák, Isten az, erőnk élő forrása, aki kiegészíti törekvéseinket.

Minden keresztény kiváltsága, hogy ne csak várja, de siettesse is az Úr Jézus Krisztus eljövetelét. Ha nevének minden hitvallója gyümölcsöt teremne az Ő dicsőségére, akkor az evangélium magvát rövid időn belül elvethetné a világban. Az utolsó aratnivaló is gyorsan beérne, és Krisztus eljönne az értékes gabona betakarítására. Elérkezett az idő, amikor Isten követei felnyitják a világ előtt a papírtekercset. A hármas angyali üzenet igazságát minden népnek, nemzetnek és népcsoportnak hirdetni kell; minden földrész sötétségét el kell oszlatni, és terjednie kell a tenger szigetein is. Nem halogathatjuk ezt a munkát. Legyen a jelszavunk:''Előre, mindig előre!''
A Menny angyalai járnak majd előttünk, hogy az utat előkészítsék a számunkra.
Ne hárítsuk el magunktól a külső területek terheit, míg az egész Föld nem fénylik az Úr dicsőségétől

Napi áhítat: A TOVÁBBADÁS ÖRÖME

''Mert kicsoda a mi reménységünk, örömünk és dicsekedésünk koronája? Avagy nem azok lesztek-e ti is a mi Urunk, Jézus Krisztus előtt az Ő eljövetelekor? Bizony, ti vagytok a mi dicsőségünk és örömünk." (1Thesszalonikabeliekhez 2:19-20)

Isten a mi segítségünk nélkül is elérhette volna célját, a bűnösök megmentését, de azért, hogy mi Krisztuséhoz hasonló jellemet fejleszthessünk ki, osztoznunk kell a munkájában. Azért, hogy beléphessünk az általa elkészített otthonba, hogy áldozata árán üdvözült embereket láthassunk, részt kell vennünk a megmentésükért folyó munkában. Jézus minden emberben olyasvalakit látott, akit hívni kell az Ő országába. Az emberek szívéig hatolt, mert úgy járt közöttük, mint aki a javukat keresi. Megkereste őket a nyílt utcán, magánházakban, bárkákon, a zsinagógában, tópartokon és a menyegzői ünnepségen. Találkozott velük napi foglalatosságuk közben, érdeklődést tanúsított világi ügyeik iránt. Eljutott a háztartásokba, a családok a saját otthonukban kerültek Isteni jelenlétének hatása alá. Erős, személyes együttérzése segítette a szívek megnyerésében.

Jézus személyes kapcsolat és érintkezés útján képezte tanítványait. Olykor köztük ült a hegyoldalban, olykor a tengerparton, vagy együtt ment velük az úton. Így fedte fel Isten országának titkait. Nem prédikált nekik, ahogyan ma teszik. Ahol csak megnyílt szívek fogadták az Isteni üzenetet, Ő feltárta az üdvösség útjának igazságát. Nem parancsolta meg a tanítványainak, hogy ezt vagy azt tegyék, hanem így szólt: ''Kövess engem!''(János evangéliuma 1:44) Magával vitte őket az utazásaira, a városokba és falvakba, hogy lássák, miként tanítja az embereket. Krisztus példáját - hogy összekapcsolta a saját és az emberiség érdekeit - követniük kell mindazoknak, akik Igéjét hirdetik, és elfogadták kegyelmének evangéliumát. Az Isteni igazság nemcsak a szószékről érintheti az emberi szíveket. Van egy másik munkaterület is, lehet, hogy szerényebb, de ugyanolyan ígéretes. Ez az alacsony sorsúak otthona, a gazdagok palotája, a vendégszeretők asztala és az ártatlan társas örömet nyújtó összejövetelek helye.

Bárhová megyünk, vigyük magunkkal Jézust, és hozzuk mások tudomására, hogy mennyire értékeljük Megváltónkat!

Isten csodálatos kegyelme: ÁBRAHÁM ÉS GYERMEKEI

''Ha pedig Krisztuséi vagytok, tehát az Ábrahám magva vagytok, és ígéret szerint örökösök.'' (Galátziabeliekhez 3:29)

Ábrahámról azt írja a Szentírás, hogy ''Isten barátjának neveztetett,'' és ''atyja mindazoknak, akik hisznek.''  
Nagyon megtisztelő volt az a feladat, amelyre Isten Ábrahámot elhívta, hogy atyja legyen annak a népnek, amely századokon át védi és őrzi Isten igazságát a világ számára, annak a népnek, amelyen keresztül a megígért Messiás adventjével Isten megáldotta a Föld minden nemzetét. Ábrahámot a környező népek hatalmas fejedelemként, bölcs és tehetséges vezetőként tisztelték. Nem zárta el befolyását a szomszédai elől. A bálványimádókétól élesen elütő élete és jelleme kedvező benyomást keltett az igaz hitről. Ábrahám rendíthetetlenül hű volt Istenhez; kedvessége és jóindulata pedig bizalmat és barátságot ébresztett; a lényéből áradó nagyság tiszteletet parancsolt, és megbecsülést vívott ki. Vallását nem őrizte értékes kincsként féltékenyen, amelyet csak tulajdonosa élvez. Az igazi vallást az ember nem tarthatja meg csak önmagának, mert ez a lelkület ellentétben áll az evangélium elveivel. Ha Krisztus lakik a szívben, lehetetlen elrejteni vagy elhomályosítani jelenlétének fényét.

Ellenkezőleg, egyre ragyogóbbá válik, amint a lelket körülvevő önzés és bűn ködét napról napra szétoszlatják az igazság Napjának fényes sugarai. Isten népe az Ő képviselője a Földön, és Ő azt akarja, hogy e nép minden tagja fény legyen a világ erkölcsi sötétségében. Az egész országban, a kis- és nagyvárosokban és a falvakban szétszóródva ők Isten tanúi; azok a csatornák, amelyeken keresztül egy hitetlen világ megismerheti Isten akaratának és kegyelmének csodás dolgait. Ő azt akarja, hogy mindazok, akik a megváltás csodájában részesülnek, a küldöttei legyenek. A keresztény kegyessége képezi azt a normát, amelyből a világiak megítélik az evangéliumot. A türelmesen elviselt próbák, a hálásan fogadott áldások, a nemcsak alkalmi szelídség, kedvesség, irgalom és szeretet alkotja azt a fényt, amely a jellemből ragyog fel a világ előtt.

Ellen G. White:Isten csodálatos kegyelme: MEGŐRIZVE AZ ELESÉSTŐL

KIZÁRÓLAG KEGYELEM ÁLTAL

''Annak pedig, aki titeket a bűntől megőrizhet, és az ő dicsősége elé állíthat feddhetetlenségben nagy örömmel.'' (Júdás 24)

Ezekben az utolsó napokban, amikor a gonoszság megsokasodik, a szeretet pedig sokakban meghidegül, Isten népet hív elő nevének dicsőítésére és a szentségtelenség megfeddésére. Ez a megszentelt nép hűséggel megtartja Isten törvényét akkor, amikor a világ igyekszik megsemmisíteni annak rendeléseit. Amikor Isten megtérítő ereje a szolgáin keresztül megnyilatkozik, a sötétség seregei keserű és eltökélt ellenállásban sorakoznak fel... Attól az időtől kezdve, hogy a Menny Istenének szolgálata mellett határoztuk el magunkat, szüntelenül küzdelmünk lesz mindaddig, amíg Isten ki nem ragad bennünket ebből a jelenlegi gonosz világból. Ez alól a háború alól nincs felmentés...

Kemény munkát kell végeznünk, és mint Jézus hű katonái, a véres zászlót az ellenség sorainak közepette kell magasba emelnünk... Ha kezeinket összetéve leeresztjük a vér itatta zászlót, és Sátán foglyaivá és szolgáivá válunk, felszabadulhatunk a harc és szenvedés alól. Ezt a ''békességet'' azonban csak Krisztus és a Menny elveszítésével érhetjük el. Ilyen feltételek mellett nem kívánhatunk békét. Inkább folyjon küzdelem és harc a földi történelem végéig, mintsem hogy hitehagyás és bűn által szerezzünk békét.

A hitehagyás a szív titkos lázadásával kezdődik Isten törvényének a rendelései ellen. A lélek megszenteletlen vágyaknak hódol, és törvénytelen terveket sző. A hitetlenség és sötétség elválasztja Istentől. Ha nem győzünk e felett a bűn felett, az fog győzelmet aratni felettünk... A lelki büszkeség, a megszenteletlen vágyak, a gonosz gondolatok és minden, ami elválaszt minket a Jézussal való bensőséges és szent kapcsolattól, megmérgezi a lelkünket...

Ha el kívánjuk nyerni az örök életet, meg kell harcolnunk ''a hitnek szép harcát" (1Tim 6:12). Isten hatalma őriz minket ''hit által az üdvösségre'' (1Pét 1:5). Ha a hitehagyás gondolata megterhelő a számotokra... akkor ''iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz'' (Róm 12:9).

Higgyetek abban, aki ''titeket a bűntől megőrizhet, és az ő dicsősége elé állíthat feddhetetlenségben és nagy örömmel''.

Isten csodálatos kegyelme: A megváltás ára

„És nem bakok és tulkok vére által, hanem az ő tulajdon vére által ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, örök váltságot szerezve.” (Zsid 9:12)

Isten számára minden egyes lélek hatalmas érték, hiszen Jézus Krisztus drága vére árán vétetett meg.
Vannak, akik úgy beszélnek az ószövetségi időről, mint egy kegyelem, irgalom és Krisztus nélküli korszakról. Hozzájuk szólnak Krisztus szavai, amelyeket a szadduceusokhoz intézett. „Nem ismeritek az Írásokat és az Isten hatalmát” (Mk 12:24). Ezt a kort az isteni hatalom csodálatos megnyilatkozásai szőtték át...

Magát az áldozati rendszert is Krisztus tervezte el, és adta Ádámnak, hogy azon keresztül tanítsa őt a Megváltó eljövetelére, aki majd a világ bűnét hordozva, meghal az emberért.. .

A megölt áldozat vére Isten Fiának vérét jelképezte. Isten úgy akarta, hogy a szent és a közönséges közötti megkülönböztetés világos és egyértelmű maradjon. A vért szentnek kellett tekinteni, mivel egyedül Isten Fiának kiontott vére szerezhet engesztelést a bűnre. A vért arra is használták, hogy megtisztítsák vele a szentélyt a nép bűnétől. Ez azt vetítette előre, hogy egyedül Krisztus vére az, amely a bűnből megtisztíthat bennünket.

Megváltónk kijelenti, hogy az örök élet ajándékát hozta el nekünk a Mennyből. Fel kellett emeltetnie a Kálvária keresztjére, hogy minden embert magához vonzzon. Mindezek után hogyan bánjunk hát Krisztus áron vett örökségével? Legyünk gyöngédek, figyelmesek, kedvesek, együttérzők és szeretetteljesek irántuk! Így lehetünk egymás számára is a segítség és áldás forrása. Ebben a munkában nemcsak az emberi család vesz részt. A mennyei angyalok fenséges társasága kísérhet bennünket, hogy segítsenek felvilágosítani szegényt és gazdagot egyaránt...

Krisztus az Atyjával való tanácskozás során elhatározta, hogy semmi árat nem sajnál, és semmit nem tart vissza a bűnös megmentése érdekében. Az egész Mennyet odaadná üdvözítő munkájáért, azért, hogy helyreállíthassa az emberben Isten erkölcsi képmását... 

Isten gyermekének lenni annyit jelent, mint egynek lenni Krisztussal, és készséges, önfeláldozó szeretettel munkálkodni a bűnükben veszteglő emberek megerősítésére.