Mint a mesékben✨🌹

,,✨🌹Ha elesik is, nem marad fekve, mert az Úr kézen fogja.,, 37. Zsoltár 23-24. versei 

A mesékben, csakúgy, mint az életben, a főhősnek sok viszontagságon kell átmennie, amíg célba ér. 

Van, hogy ármánykodnak ellen, van, hogy nyíltan támadják. 

De mindegy is, hogy a banya cseleit kell elhárítania, vagy a hétfejű sárkánnyal kell szembeszállnia, 

csak akkor győzhet, ha mindvégig hűséges és becsületes marad. 

Azért szeretem ezeket a történeteket, mert olyan tisztának és egyszerűnek mutatják a világot, hogy a gyerekek is látják belőlük, mi a jó és mi a rossz. 

Ma, a mesék világnapján érdemes elgondolkodni azon is, hogy az életnek is ilyennek kellene lennie és nem annyira bonyolultnak, mint mostanában. De a mai “boszorkányokat” és “hétfejű sárkányokat” nem olyan könnyű felismerni. 

A legtöbb esetben álcázzák magukat, leplezik valódi szándékaikat és komoly felkészültség és erkölcsi érzék kell hozzá, hogy le tudjuk őket leplezni, mielőtt támadásukkal legyőznének minket. 

Neked mi segít leginkább ellenük?

A zsoltáros azt mondja, érdemes segítségül hívnunk a legjobb szövetségest. 

Ahogy a legkisebb királyfi hűséges segítői támogatása miatt tud felül kerekedni, úgy van nekünk is szükségünk, a valódi támaszra, Istenre. Igéje által olyan erkölcsi iránytűvel rendelkezhetünk, ami mindig képes nekünk megmutatni a helyes utat. Ráadásul minél többször hallgatunk rá, annál hamarabb figyelmeztet bennünket a lelkiismeretünkön keresztül. Érdekes, hogy a belső hang az embereknél különbözik ugyan, de annál kifinomultabb, minél inkább megcselekedjük a jót. 

Vagyis, ha figyelünk rá és engedelmeskedünk szavának. 

Dávid azzal bátorít minket, hogy az Úr szemmel tartja a tetteinket és látja, ha igyekszünk a jóra. 

Irányt, útmutatást ad, amikor szükségünk van rá és a jövőben még inkább így cselekszik. 

Ismeri a kihívásainkat, próbáinkat és nem vár el tökéletességet tőlünk.

 Ha el is esünk, felsegít és újra irányítása alá von. 

Ehhez azonban nekünk is akarnunk kell a jót, és tennünk minél gyakrabban. 

Törekednünk kell magunknak is, mert az ellenséget mindig csak összefogással lehet legyőzni! 

Tudod, mint a mesében, úgy az életben is.

 

(Restás László) 

 

Ahány ország, annyiféle törvény✨🌹

,,✨🌹Az én országom nem e világból való: ha ebből a világból való volna, az én szolgáim harcolnának, hogy ne jussak a zsidók kezére. De az én országom nem innen való.,,
János evangéliuma 18. fejezet 36. vers

Talán nem meglepő, hogy különböző országokban különböző törvények hatályosak.
Vannak egészen hétköznapi szabályok, például a közúti közlekedés szabályozásával kapcsolatban, 
amik teljesen egyértelműek: míg Ausztriában és Horvátországban egy sör még belefér vezetés előtt, 
addig Magyarországon zéró tolerancia van érvényben az ittas vezetést illetően.

Akadnak azonban olyan rendelkezések is, amik első hallásra logikátlannak, furcsának, sőt, akár egyenesen viccesnek is hathatnak. Az Amerikai Egyesült Államok Észak-Karolina államában például törvény szabályozza, hogy jótékonysági szervezetek hetente legfeljebb két alkalommal szervezhetnek jótékonysági bingót, és egy alkalom nem lépheti át az öt órás keretidőt.

Jézust a római helytartó, Pilátus elé hurcolják, aki nem teljesen érti, mi történik körülötte – Jézusból akarja kiszedni, hogy mi is a vád, amivel vádolják a rabbit. Ő nem ebből az országból való, ő nem érti a szabályokat. Meg van győződve róla, hogy ez a férfi, aki előtte áll, lázadást szított, királynak kiáltatta ki magát és az emberei, a katonái már a palota előtt várják, hogy lecsapjanak, elrabolják a vezetőjüket.

Jézus azonban biztosítja róla: én sem ide valósi vagyok.

Ha ide valósi volnék, ha ennek az országnak a szabályai, a józan ész és a puccs szabályai vonatkoznának rám is, volna mitől félnie a zsidóknak, volna mitől félned neked is, de az én országom nem innen való.

Jézus országában a miénkhez képest furcsák a szabályok.
Míg itt gyűlölet van, ott a szeretet a domináns, míg itt a pénz a központi kérdés, addig ott a jótékonyság.
A keresztények pedig már most ennek az új világnak, Jézus országának állampolgárai.
Mi sem innen valók vagyunk, ránk is a jézusi szabályok vonatkoznak.

(Ömböli Krisztián)

Melyik úton jársz?✨🌹

,,✨🌹Ne csodálkozzatok ezen, mert eljön az óra, amelyben mindazok, akik a sírban vannak, meghallják az ő hangját, és kijönnek: akik a jót tették, az életre támadnak fel, akik pedig a rosszat cselekedték, az ítéletre támadnak fel.,, János evangéliuma 5.fejezet 28-29.vers

Aki veszített el közeli hozzátartozót vagy kísért valakit a gyászban, ismerheti az érzést, hogy a feltámadás, az új Föld ígérete és az újbóli találkozás reménysége mennyi erőt tud adni egy gyászolónak.
Tapasztalataim szerint, amikor a gyászoló megéli a fájdalmát, akkor bár ott lebeg a szeme előtt Jézus Krisztus összes feltámadásra irányuló ígérete, mégsem tud teljes mértékben felülkerekedni a gyász fájdalmán és talán nem is kell. Az viszont fontos, hogy amikor a gyászt körbe növi az élet, akkor törekedjünk arra, hogy beépítsük ezen ígéreteket a lelkünkbe és a tudatunkba.
Az evangéliumi szöveg nagyon egyértelműen beszél a feltámadás két kimeneteléről.

Egyszerűnek tűnik, hiszen aki rossz, az legyen megítélve, aki jó, az pedig kapja meg jutalmát.

De vajon mi számít rossznak és mi számít jónak? Ki támad fel az ítéletre és ki az életre?
Pál apostol a Római levél 2. fejezet 6-10.versében a következőt írja:

Ő mindenkinek cselekedetei szerint fog megfizetni: azoknak, akik állhatatosan jót cselekedve törekszenek dicsőségre, megbecsülésre és halhatatlanságra, örök életet ad, azoknak pedig, akik viszálykodók, akik ellnállnak az igazságnak, és a gonoszságnak engednek, haraggal és bosszúállással fizet majd.

Gyötrelem és szorongattatás vár minden emberi lélekre, aki a rosszat cselekszi, először a zsidóra, majd pedig a görögre, viszont dicsőség, tisztelet és békesség jut majd osztályrészül mindazoknak, akik jót tesznek.
Mit tanít nekünk ma ez a szöveg? Azt gondolom, hogy nem csak a gyászidőszakban fontos gondolkodnunk arról, hogy életünkkel, döntéseinkkel, szavainkkal melyik tábort erősítjük. 

Tetteink, azok a döntések, amelyeket naponta meghozunk mutatják az utat, hogy merre tartunk. 
Szavaink, gesztusaink kis lépésekben bár, de rajta tartanak az egyik úton.
Jót cselekszünk, valóban segítünk a másik emberen? 
Vagy viszályt szítunk és bosszúállást ígérünk?

Tetteink a mérce és az útmutatás, ezért nagyon fontos, hogy először magunkban, aztán a környezetünkben is felismerjük ezeket a jelzőtáblákat.
A kérdés tehát nem az, hogy lesz-e feltámadás és találkozunk-e azokkal, akik oly' nagyon hiányoznak, hanem a kérdés az, hogy melyik úton haladunk és melyik tábort erősítjük.

Áldott napot!
(Pörneki-Csomó Hajnalka)

Nem nekünk kell ítéletet mondani✨🌹

,,✨🌹Akkor te miért ítéled el testvéredet? Vagy te miért veted meg testvéredet? 
Hiszen mindnyájan oda fogunk állni Isten ítélőszéke elé.,, Rómaiakhoz írt levél 14. fejezet 10. vers

Pál apostol olyan kérdésben írja ezeket a szavakat, amely komoly feszültséget okozott a római keresztények között. Nem mindenki gondolkodott ugyanúgy arról, mit szabad megenni vagy mely napokat kell különlegesnek tartani. Pál nem azt mondja, hogy mindenki győzze meg a másikat a saját igazáról. Inkább egy meglepő kérdést tesz fel. Miért ítéled el a testvéredet?

Sokszor nemcsak elfogadni szeretnénk a másikat, hanem át is formálni a saját képünkre.

Mintha akkor lenne rendben, ha ugyanúgy gondolkodna, ugyanúgy döntene és ugyanúgy élne, ahogyan mi. Pedig Isten nem egyforma embereket teremtett. Lehet egység úgy is, hogy közben különbözünk. Sőt!

Az ítélkezés nagyon emberi működés. Gyorsan véleményt alkotunk valakiről abból, amit látunk, miközben az életének nagy részét nem ismerjük.

Nem tudjuk, milyen veszteségeket hordoz, mitől fél vagy milyen küzdelmek vannak egy-egy döntése mögött. Mégis könnyű néhány mondatból vagy viselkedésből eldönteni, milyen ember.

Pál azonban még mélyebbre visz. Mindannyian Isten előtt fogunk megállni. 
Nem nekem kell eldöntenem, hogy a másik ember mit ér vagy milyen ítéletet érdemel. 
Isten ismeri azt is, amit én nem látok. 
Ez nem jelenti azt, hogy ne különböztessük meg a jót a rossztól vagy ne legyenek határaink. 
Az ítélőképesség és az ítélkezés nem ugyanaz.

Isten attól akar megóvni, hogy miközben mások hibáit vizsgáljuk, megfeledkezzünk a saját életünkről. Sokkal fontosabb kérdés, hogy én hogyan állok majd elé.
Legyen ez a mai reggeled imája:
Uram, segíts elfogadnom, hogy nem kell mindenkinek olyannak lennie, mint én.
Taníts különbséget tenni ítélőképesség és ítélkezés között.
Őrizz meg attól, hogy a saját mércémet tegyem mások fölé.
Segíts inkább a saját életemet őszintén eléd vinni.

Ámen.
(Baksáné-Szabó Anikó)

Tanulni jó!✨🌹

,,✨🌹Fogadjátok azért a szívetekbe és lelketekbe ezeket az igéket, kössétek azokat jelként a kezetekre, és legyenek fejdíszként a homlokotokon. 
Tanítsátok meg ezeket a fiaitoknak is: ezekről beszélj, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz!,, Mózes ötödik könyve 11:18-19

Szeretek tanulni. Nem volt ez mindig így. Fiatalként mindig büszke voltam rá, hogy olyan agyam volt mint a szivacs.
Elég volt az órán figyelnem és könnyedén megírtam a dolgozatot úgy, hogy azért annyira ne is legyen rossz.
Ez elég volt nagyon sokáig.
Mostanra már ha tanulni szeretnék, oda kell tennem magam. Leülni és kutatni.
Nem tudom hogy az agyam lustult el, vagy amit tanulok lett bonyolult, de már nem olyan könnyű mint régen, mégis mérhetetlenül élvezem az érzést amikor rájövök valamire és beépítem a gondolkodásomba.

Te hogy szoktál tanulni? Szeretsz kutatni? Szeretsz napról napra új dolgokra lelni?

Úgy tapasztalom, hogy a Biblia mindig tud valami újat adni. Mindegy mennyit foglalkozok vele, mindig találok benne valamit. Ahogy körbejárom a történeteket és a körülötte lévő kort, a nyelvet, vagy bármi mást, mindig találok egy izgalmas részletet amit addig talán még nem láttam. Tanulni jó.

Mózes is ezt akarja elmondani a népnek. Tanulj!
Építsd be az életedbe azt amit megértettél, és élj vele együtt! Lélegezz vele együtt! Mozogj vele együtt! Erre való az Ige.

(Ömböli Dávid) 

A természet rendje✨🍁

,,✨🍁Ne tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsúfolni. Hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is.,, Pál levele a galatákhoz 6:7

Az ősz, különösen a kora őszi napok a legalkalmasabbak arra, hogy a természetben töltsük őket. 

Nincs is annál szebb, mint amikor egy hegytetőre felkapaszkodás után elénk tárul az ezer színben pompázó, hűvös szélben táncoló lombkoronák látványa, a tavak és folyók játékos csillogása, és ha szerencsénk van, akkor a tiszta őszi égbolt hideg-kék végteensége is.
Pál apostol szeme előtt talán nem pontosan ez a látvány volt, amikor megírta levelét a Galatáknak. 

Az apostol Isten törvényének tekintélyéről, és különösen azon részleteiről írt, amely az emberek egymás közötti kapcsolatát, közösségét érinti, szabályozza. "Ne térjetek el Isten törvényétől—mondja Pál—mert azt nem lehet csak úgy semmibe venni."
Hogyan értelmezhető mégis ez a gondolat ma a mi részünkről, amikor a Tiszta Hegyek Világnapján lelki, vagy akár fizikai szemünk előtt megjelenik a színpompás erdő képe? 

Hát nem úgy, hogy a magasztos hegyek, a színpopás erdő, a friss levegő, a madárcsicsergés mind-mind Isten csodálatosan megalkotott világának tökéletes rendjére irányítja figyelmünket? 

Arra a rendre—nevezzük azt Isten törvényének vagy a természet rendjének—amely Isten végtelen szeretetére és kreativitására emlékeztet bennünket.
És ez a rend azt is kimondja, hogy mi, emberek felelősek vagyunk ezért avilágért. 

Minket bízott meg Isten azzal, hogy rendben, tisztán tartsuk azt. És ugyanúgy, ahogyan egy emberi közösségre, gyülekezetre, úgy a természettel való kapcsolatunkra is igaz: "amit vet az ember, azt fogja aratni is".
Ha tiszteletben tartjuk az ezekre vonatkozó szabályokat, törvényeket, szeretettel fordulunk embertársaink és a teremtett világ felé, akkor mi is számtalan áldásban fogunk részesülni. 

Ha azonban nem tiszteljük a teremtés rendjét, akkor a környezetünk, az emberek vagy a természet hamar ellenünk fordulhat.
Ezért, ha ma rácsodálkozunk Isten csodálatos teremtett rendjére, ne feledjük, amit az apostol mond: 

“A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk" (9. vers). 

(Cserpán Ádám) 

 

MÓZES MÁSODIK KÖNYVE 14. fejezet🌟

A fáraó üldözőbe veszi Izráelt🌟  

MÓZES MÁSODIK KÖNYVE 14. fejezet

1 Azután így beszélt Mózeshez az Úr: 2Móz 13,18; 4Móz 33,7; Jer 44,1; 46,14; Ez 29,10; 30,6

2 Mondd meg Izráel fiainak, hogy forduljanak meg, és verjenek tábort Pí-Hahírót előtt, Migdól és a tenger között, Baal-Cefón előtt! Vele szemben táborozzanak a tengernél!

3 Hátha azt gondolja a fáraó, hogy eltévedtek Izráel fiai ezen a földön, körülzárta őket a puszta.

4 Én pedig megkeményítem a fáraó szívét, hogy üldözőbe vegye őket, és megmutatom dicsőségemet a fáraón és egész haderején. Akkor megtudják az egyiptomiak, hogy én vagyok az Úr. És így cselekedtek.

5 Amikor jelentették Egyiptom királyának, hogy elmenekült a nép, megváltozott a fáraónak és udvari embereinek indulata a nép iránt, és ezt mondták: Mit tettünk?! Elbocsátottuk Izráelt a szolgálatunkból!

6 Befogatott a fáraó a harci kocsijába, és maga mellé vette a hadseregét.

7 Maga mellé vett hatszáz válogatott harci kocsit meg Egyiptom összes harci kocsiját, mindegyiken csupa kiváló harcost.

8 Az Úr megkeményítette a fáraónak, Egyiptom királyának a szívét, és az üldözőbe vette Izráel fiait. De Izráel fiai kivonultak az Úr kezének oltalma alatt.

9 Az egyiptomiak tehát üldözték őket – a fáraó minden lova, harci kocsija, lovasa és hadereje –, és utolérték őket, amikor a tenger mellett táboroztak Pí-Hahírótnál, Baal-Cefónnal szemben.

10 A fáraó közeledett. Izráel fiai pedig föltekintettek, és látták, hogy az egyiptomiak utánuk eredtek. Ekkor nagy félelem fogta el őket, és segítségért kiáltottak Izráel fiai az Úrhoz.

11 Mózesnek pedig ezt mondták: Nincs talán elég sír Egyiptomban, hogy a pusztába hoztál bennünket meghalni? Mit tettél velünk, miért hoztál ki bennünket Egyiptomból?! Zsolt 106,7

12 Nem megmondtuk neked még Egyiptomban, hogy hagyj nekünk békét, hadd szolgáljuk Egyiptomot?! Mert jobb nekünk, ha Egyiptomot szolgáljuk, mint ha a pusztában halunk meg!

13 De Mózes így felelt a népnek: Ne féljetek! Álljatok helyt, és meglátjátok, hogyan szabadít meg benneteket ma az Úr! Mert ahogyan ma látjátok az egyiptomiakat, úgy soha többé nem fogjátok látni őket.

14 Az Úr harcol értetek, ti pedig maradjatok veszteg!

Izráel átvonul a tengeren

15 Akkor ezt mondta Mózesnek az Úr: Miért kiáltasz énhozzám? Szólj Izráel fiaihoz, hogy induljanak!

16 Te pedig emeld föl a botodat, nyújtsd ki a kezedet a tenger fölé, és hasítsd ketté, hogy szárazon menjenek át Izráel fiai a tenger közepén.

17 Én pedig megkeményítem az egyiptomiak szívét, hogy menjenek utánuk. Így mutatom meg dicsőségemet a fáraón és egész haderején, harci kocsijain és lovasain.

18 Majd megtudja Egyiptom, hogy én vagyok az Úr, amikor megmutatom dicsőségemet a fáraón, harci kocsijain és lovasain.

19 Ekkor elindult az Isten angyala, aki Izráel tábora előtt járt, és mögéjük ment. Elindult az előttük levő felhőoszlop is, és mögéjük állt. 2Móz 23,20; 32,34; 4Móz 20,16; Józs 5,14; Ézs 63,9

20 Odament Egyiptom tábora és Izráel tábora közé, és az a felhő, amely világítani szokott éjjel, sötét maradt, ezért nem közeledtek egymáshoz egész éjszaka.

21 Mózes kinyújtotta kezét a tenger fölé, az Úr pedig egész éjjel erős keleti széllel visszafelé hajtotta a tengert, és szárazzá tette a tengerfeneket, úgyhogy a víz kettévált.

22 Izráel fiai szárazon mentek be a tenger közepébe, a víz pedig falként állt mellettük jobbról és balról. 2Móz 15,8.19; Zsolt 66,6; 78,13; 106,9; 136,13-14; Ézs 63,12; ApCsel 7,36; 1Kor 10,1-2; Zsid 11,29

Az egyiptomiak a tengerbe vesznek

23 Az egyiptomiak üldözőbe vették őket, és a fáraó összes lova, harci kocsija és lovasa bement utánuk a tenger közepébe. Zsolt 106,10-11; 136,15

24 A hajnali őrségváltás idején rátekintett az Úr a tűz- és felhőoszlopból az egyiptomiak táborára, és megzavarta az egyiptomiak táborát.

25 Megakasztotta a harci kocsik kerekeit, és nem engedte, hogy azok gyorsan haladjanak. Ekkor azt mondták az egyiptomiak: Meneküljünk Izráel elől, mert az Úr harcol értük Egyiptom ellen!

26 Az Úr pedig ezt mondta Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet a tenger fölé, hogy a víz visszatérjen az egyiptomiakra, a harci kocsikra és lovasokra!

27 Mózes kinyújtotta a kezét a tenger fölé, és a tenger visszatért reggelre a medrébe egyenest a menekülő egyiptomiakra. Így hajtotta bele az Úr az egyiptomiakat a tenger közepébe.

28 Visszatért a víz, és elborította a harci kocsikat és lovasokat, a fáraó egész haderejét, amely utánuk ment a tengerbe. Egy sem maradt meg közülük.

29 Izráel fiai viszont szárazon mentek át a tenger közepén, a víz pedig falként állt mellettük jobbról és balról.

30 Így szabadította meg az Úr azon a napon Izráelt Egyiptom kezéből. És látta Izráel az egyiptomiakat holtan a tenger partján.

31 Amikor látta Izráel, hogy milyen erős kézzel bánt el az Úr Egyiptommal, félni kezdte a nép az Urat. Hitt az Úrnak és szolgájának, Mózesnek. Zsolt 106,12

Csak így érdemes!✨🌹

,,✨🌹...és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is,, Filippi 2:4

A fiam focizik, hetente kétszer jár edzésre. Idén új csapattársai lettek, mert az idősebbek másik korosztályba kerültek, és fiatalabbak jöttek helyettük. Voltak köztük olyanok, akik – talán bizonyítani próbáltak a nagyobbak előtt – az edzés során a meccsen minden helyzetet maguk akartak megoldani. „Önzőztek” – ahogy a fiam mondta. Lehet, hogy ők élvezték a játékot – egy darabig, de a többieknek elég egyhangú volt. Végül veszítettek.

Gyakran találkozhatunk olyanokkal, akik elsősorban (vagy csak) azzal törődnek, hogy nekik jobb legyen, és nem foglalkoznak azzal, hogy amit tesznek, az másoknak mennyire jó vagy rossz. Önzőznek. 

Ők élvezzék a játékot (az életet), a többi nem számít. Az interneten, a tévében, a közösségi oldalakon a menők ezt népszerűsítik. Ők tűnnek győzteseknek, pedig ők az igazi vesztesek.

Ugyanakkor – és én nagyon hálás vagyok ezekért az emberekért, – ismerek olyanokat is, akiknek fontos, hogy másoknak is jó legyen. 

Egyikük egy önkéntes közösség vezetője, és egyszer valaki, aki lehet, hogy éppen rossz passzban volt, ezt kérdezte tőle: „Miért mindig úgy akarod megoldani a helyzeteket, hogy mindenkinek jó legyen?” 

Neki természetes volt ez a hozzáállás, és úgy meglepődött a kérdésen, hogy nem is tudta, hogy mit válaszoljon.

Az embereknek ez a két csoportja a Biblia két jól ismert szereplőjének a viselkedését és jellemét idézi fel bennem: Sátánét, akinek az önzés az alaptermészete, és aki emiatt mindent elveszít, és Krisztusét, akié pedig a mások hasznának keresése. 

Ha az idézett ige utáni verseket is elolvassuk, láthatjuk, hogy milyen messzire elment ebben Jézus (5-8. versek). Ő tűnt a nagy vesztesnek, és akkor nyert vissza mindent!

Pál azonban nem teszi ilyen magasra a mércét, mert tudja, hogy emberek vagyunk, ezért nem arra hív fel minket, hogy a mások javát keressük csak, de még nem is elsősorban, a magunké elé helyezve, hanem csak azt, hogy „a másokét is”.

Mit gondolsz: ez megvalósítható?

(Simon Csaba)

Régen minden jobb volt✨🌹

,,✨🌹Így szól a Seregek Ura: Még egy kevés idő, és megrendítem az eget és a földet, a tengert és a szárazföldet. Megrendítek minden népet, és elhozzák kincseiket a népek, ezt a házat pedig megtöltöm dicsőséggel – mondja a Seregek Ura.,, Haggeus próféta könyve 2. fejezet 6-7. versek

Régen minden jobb volt, legalábbis ezt szoktuk mondani. A Bambi édesebb volt, a Sport szelet rumosabb, a Traubi szőlősebb. Az autóknak volt egyénisége, az emberek kedvesebbek, a nyarak hűvösebbek voltak. Minden télen szánkóztunk és a befagyott Balatonon korcsolyáztunk. Ma már nincs jég. Hó sincs.

Régen a gyülekezetben is minden jobb volt, összejártunk bográcsozni, túrázni. Névről ismertünk mindenkit. Meg a lelkész is milyen...
Haggeus prófétán keresztül Isten is ezt mondja: régen minden jobb volt.

"Emlékeztek még a régi templomra?" – kérdezi a babiloni fogságból hazatért néptől, akik inkább előbb a saját házaikat, boltjaikat, istállóikat építették meg, mint a templomot. "Emlékeztek még? 
Régen a templom is jobb volt."

Hogyne lett volna jobb, hiszen most csak egy romhalmaz!

Az újjáépített templomot aztán Kr.u. 70-ben a rómaiak újra lerombolták és semmi nem maradt meg belőle – a nyugati fal, az úgynevezett Siratófal emlékezteti csak az arra zarándokolókat, hogy egykor itt fontos épület állt. Régen minden jobb volt. 

Akkor Isten azt ígérte, hogy a templom dicsősége túlmutat majd a saját népén és áldásul szolgál a pogányok számára – valami ilyesmit várna a gyülekezettől is.
A gyülekezet nem egy épület, hanem egy közösség. Nincsenek falai, csak (emberi) téglái.

Ha régen jobb volt, akkor te is tehetsz róla, hogy most nem az. Nem a lelkész, nem a hómentes telek és a Bambi. Ahhoz, hogy a templom újra dicsőséggel legyen tele, rád is szükség van!

Ma mit teszel azért, hogy a környezetedben felfigyeljenek rá, hogy Isten nem csak régen volt jó, hanem ma is az?

(Ömböli Krisztián)

Ami megmarad✨🌹

,,✨🌹Az ég és a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el.,,
Márk evangéliuma 13. fejezet 31. verse

Mindannyiunk életében fontosak azok a dolgok, amik sokáig elkísérnek bennünket. 
Vannak közöttük olyanok, amiket éppen ezért öröknek is gondolunk, bár nem azok. 
Ilyen a család, a szeretet, a hivatás, az identitásunk, az elköteleződésünk is. 
Mégis, ha ritkán is, de megtapasztalható, hogy ezek is meg tudnak változni.

Sajnos, nem élünk örökké itt a földön, ezért az élet része, hogy veszíthetünk el családtagokat és ezért nagyon szomorúak leszünk, vagyunk. De az egymás iránti szeretet is megváltozhat.

Van, hogy nem vagyunk már képesek megbocsátani, vagy időben beismerni azt, amit elrontottunk, és ezért tönkremehet a szeretet-kapcsolat is.

Az identitásunk és a hivatásunk is képes megváltozni az idők múlásával, mert a képességeink és a lehetőségeink is változnak, és ilyenkor új utakat találunk, az elköteleződésünk is módosulhat idővel.

Van azonban, ami nem változik meg soha - Jézus erről beszélt a fenti szövegben -: ez pedig az Ő szava. Nagy dolog ez, kérem szépen, főleg egy olyan világban, ahol az emberek egy része hol így beszél, hol úgy. Azt állítani magadról, hogy benned nem változik semmi, hogy ugyanaz maradsz örökre - elég hihetetlen.

De Jézussal kapcsolatban ez a valóság! Bár figyelmesen kell végigolvasnod a Bibliát, és nem elég felületesen foglalkoznod a kérdéssel, míg belátod, hogy ez az igazság. 
Isten, az Atya, a Fiú, a Szentlélek mindig ugyanaz marad. Nem véletlen, hogy kijelenti magáról:

Ő a volt, a van és a lesz, a kezdet és a vég, az első és az utolsó. Ráadásul ezt teljesen pozitív értelemben, velünk kapcsolatban mondja. Az Ő szeretete irántunk mindig ugyanaz marad. 
Mégpedig annyira, hogy ebbe belefér minden ember!

Annyira, hogyha el is múlunk az időben, Ő emlékezni fog ránk, és feltámaszt minket az utolsó napon. Annyira, hogy végül mindenkit, aki viszont szereti Őt, megajándékozza az örökkévalósággal.

(Restás László)

 

 

Végy egy mély levegőt!✨🌹

,,✨🌹A vétkes ajak veszedelmes csapda, de az igaz kikerül a bajból.,,
Példabeszédek könyve 12.rész 13.vers

A szavainknak súlya van. Egyetlen mondattal sebet ejthetünk, de ugyanígy egyetlen mondattal bátoríthatunk, gyógyíthatunk és reményt adhatunk.

Jézus azt mondta: „A szív teljességéből szól a száj.” (Mt 12:34) Ezért a beszédünk sokszor megmutatja, mi van bennünk.
Isten megteheti, hogy ne csak a szánkat őrizze, hanem a szívünket is! 

Hogy amikor igazságtalanság ér, ne az első indulatos válaszunk szólaljon meg. Hogy amikor megbántanak, ne akarjunk mindenáron visszavágni. És hogy legyen bennünk bölcsesség felismerni: nem minden szóra kell válaszolnunk.

Dávid így imádkozott: „Uram, tégy zárat az én számra, őrizd ajkaim nyílását!” (Zsolt 141:3)

Áldott napot!
(Pörneki-Csomó Hajnalka)

 

Hála a feddésért?✨🌹

,,✨🌹Aki szereti az intelmet, szereti a tudást, aki pedig gyűlöli a feddést, az ostoba marad.
Példabeszédek könyve 12:1

Mennyire szívesen foglalkozol erkölcsi kérdésekkel? 
Hogyan fogadod, amikor valaki figyelmeztet? Miként reagálsz, ha a hibáiddal szembesítenek? Unalmasnak találod, vagy kényelmetlenül érzed magad?

Azonnal magyarázkodni, védekezni kezdesz? Hajlamos vagy azt gondolni, hogy az illető talán nem is szeret téged? Mi múlik azon, ahogyan az intelemhez, feddéshez viszonyulunk?

A Biblia szerint a legjobb út a szeretet (v.ö. 1Korinthus 12.31).

Egyszerűen fogalmazva akkor leszünk boldogok, ha képesek vagyunk szeretettel kapcsolódni egymáshoz. 
Ez viszont tanulást, fejlődést igényel. Azt is, hogy a legkülönbözőbb helyzetekben valaki tanítgasson bennünket arra, mi jó és mi rossz, és azt is, hogy figyelmeztessen, amikor másokat megbántunk. 

Ha ez elmarad, akkor ösztönlényekként fogunk élni, s nagyon könnyen eluralkodik rajtunk az önzés.
Ma van a hála világnapja. Gondold végig kinek lehetsz hálás, mert oktatott, nevelt, ha kellett helyreigazított! Ha lehetséges, fejezd ki iránta megbecsülésed!

Legyen áldott a napod!
(Hites Gábor)

Újra gyermek✨🌹

,,✨🌹Lásd, csupán arra jöttem rá, hogy Isten az embereket becsületeseknek teremtette, csakhogy ők mindenféle okoskodásokhoz folyamodtak.,, Prédikátor könyve 7:29

A prédikátor könyve az egyik kedvenc bibliai könyvem.
Lehet, hogy elsőre túl borúlátónak tűnik, de ha időt áldozol rá, hogy jobban megismerd, akkor rájössz, hogy mennyire gyönyörű, mesteri írás.

Egy hatalmas „és mégis” az életre minden nehézség, visszásság, igazságtalanság és „hiábavalóság” ellenére.

Ma van a gyermekek világnapja, amikor is a gyermekek jogaira, védelmükre és jóllétükre szeretnék felhívni az emberek figyelmét.

A világ különböző részein más és más napokon ünneplik, az üzenet azonban mindenhol azonos: minden gyermeknek joga van biztonságban, szeretetben és lehetőségekkel teli környezetben felnőni.

Ez a nap emlékeztet bennünket arra, hogy a gyermekek védelme és jogainak biztosítása nemcsak családi, hanem társadalmi felelősség is, mindannyiunk közös kötelessége.

Egy gyermek sem születik bántalmazónak, a másikat semmibe vevőnek, szeretetre képtelennek, homofóbnak, nőgyülőlőnek vagy rasszistának. Mi, felnőttek neveljük őket azokká.

Egy gyermek őszinte, nyitott, tele van lehetőségekkel, kérdésekkel, szeretettel, kötődési vággyal.

Persze, naívak és „nem tudnak még semmit az életről”, de rendelkeznek sok olyan jó tulajdonsággal, amiket a felnövésünk során nem egyszer elvesztünk, háttérbe szorítunk, és életünk egyes pontjain újra kell tanulnunk. És igen, vannak veleszületett tulajdonságaik, akár idegrendszeri eltéréseik, genetikai örökségük, de ezek nem hátráltatják őket abban, hogy megfelelő körülmények között felnőve emberséges életet tudjanak élni. „Isten az embereket becsületeseknek teremtette”.

Állj meg egy pillanatra, és gondold végig, milyen tulajdonságod terén lenne jobb egy kicsivel közelebb kerülni gyermekkori önmagadhoz? A segítőkészséged? Az őszinteséged? A nyitottságod?

A kíváncsiságod? Még nem késő újratanulni.

(Szilvási-Csizmadia Andrea)

 

Két lábon állni✨🌹

,,✨🌹 Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet.,, Példabeszédek könyve 3:5-6

Gondolkodtál már valaha azon, hogy ha Isten önállóan gondolkodni képes lényeknek teremtett minket, akkor miért mondaná a Szentírás azt, hogy erény háttérbe szorítani a logikánkat, érvelési készségünket?
A megoldás erre az, hogy a Szentírás nem mond ilyet.
Az emberiség túl régóta helyezi egymással szembe, ellentétbe a racionalitást és a lelkiséget, a hitet és a tudományt.
A fentebbi igeszakasz fordítását és értelmezését is valószínűleg ez a szemléletmód befolyásolja évszázadok óta.
Ebből a szempontból sokkal jobban érthető ez az igevers, ha beillesztünk egy egyszerű 'csak' szócskát a fordításba: "bízzál az Úrban teljes szívből, és ne csak a magad eszére támaszkodj!'

Ha így fogadjuk a bölcs Salamon által adott tanácsot, egyből más színben jelenik meg előttünk Isten is,
aki arra bátorít minket, hogy használjuk az ajándékba kapott értelmünket; vizsgáljuk meg alaposan a környezetünket, tegyünk fel kérdéseket, merjünk megfogalmazni a megszokottól különböző meglátásokat, véleményeket; megfigyeléseink alapján szűrjünk le következtetéseket, logikánkkal pedig kapcsoljuk össze azokat! Alkossunk ebből gondolatrendszert, világnézetet!
Játsszunk el a gondolatainkkal, tegyük fel gyakran a "Mi lenne ha...? kérdést!
Csak azt ne feledjük el, hogy az ismeretünk is véges, nem mindig tudunk jó következtetéseket levonni, 
és az életben gyakran a teljes kép ismerete és elemzése nélkül kell döntenünk.
Használjuk ki teljesen értelmi kapacitásunkat... és ugyanilyen erőbevetéssel támaszkodjunk az Úrra, vessük bele bizalmunkat!
Ha igazán megismerjük a Szeretet Istenét, és ennek az Istennek a szeretetét, akkor ő segít, 
hogy a jó úton haladjunk, és felelősen használjuk azt a tudást, ismeretet, amelyet összegyűjtöttünk.
Ne ingadozz hát egy lábon, hanem értelmed és ismereted mellett támaszkodj szerető Istenedre is!

(Cserpán Ádám)

Ne dicsekedj✨🌹

,,✨🌹Sőt, dicsekszünk a megpróbáltatásokkal is, mert tudjuk, hogy a megpróbáltatás szüli az állhatatosságot, az állhatatosság a kipróbáltságot, a kipróbáltság a reménységet; a reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adott Szentlélek által.,, Róma 5:3-5

A Szentírás tele van egy földi ember számára “kibékíthetetlen ellentéttel”.
Dicsekszünk az elért eredményekkel, dicsekszünk különleges képességekkel, esetleg a szép és okos feleségünkkel; de nem dicsekszünk azzal, ami nem jó.

Itt azonban Pál azzal dicsekszik, ami nem jó. Abból azonban kihozza a legjobbat. 
Sőt arra mutat rá, hogy minden nézőpont kérdése. Amit te úgy ítélsz meg, hogy nem jó, talán az válik igazán áldásodra.

Arra van igazán szükséged a győzelemhez. Az elmúlt nyáron egy keresztségen vettem részt. 
Egy idősödő hölgy keresztelkedett, aki bizonyságtételében megköszönte azoknak, akik segítették abban, hogy megkeresztelkedhessen, de azoknak is, akik gátolták.

Sátán a legrosszabbat akarta tenni Jézussal, ezért gonosz embereket felhasználva megölte. 
Mi lett volna, ha rájön, hogy ezzel a mi üdvösségünket mozdítja előre?

Pál abban a tudatban, hogy Jézus meghalt érte, írja le, hogy hálás azoknak, akik bántották a hitéért, mert ez még jobban megerősítette a hitét. És ezek a próbák felkészítik Jézus második eljövetelének a helyes várására.

Ez az az “Áldott reménység… “, amely Jézus végtelen szeretetéből indul ki, amely Őt arra indította, hogy meghaljon értünk még akkor, amikor mi még a bűnben éltünk és elutasítottuk Őt. (Róm. 5:8).

Ez a végtelen szeretet a Szentlélek által a mi szívünkbe árad, és ez az, amely átemel minden próbán, minden szenvedésen; ez az, ami képes megacélozni a bennünk élő reményt.

Ámen!
(2Kor 10:17) Mert meg van írva: „Aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjen!”

(Soós Róbert)

 

Ne a másik határozzon meg téged💓

,,💓Hallottátok, hogy megmondatott: „Szemet szemért, fogat fogért.” 
Én pedig azt mondom nektek, hogy ne szálljatok szembe a gonosz emberrel, hanem aki arcul üt téged jobb felől, tartsd oda annak arcod másik felét is!,, Máté evangéliuma 5. fejezet 38-39.vers

Na majd holnap felhívom, megmondom én a magamét. 
Vagy inkább már ma, nehogy azt gondolja, hogy szórakozhat velem! - gondoljuk és néha még ennél cifrábbakat is.

Kár lenne tagadni...sokszor én is úgy megmondanám azt a bizonyos magamét annak, aki megbánt vagy bizonyított tény nélkül, alaptalanul rágalmaz. Talán néha te is hasonlóan érzel. 
Talán néha megmondod, de néha inkább hallgatsz.

Jézus- hozzánk hasonlóan- több ilyen helyzetet is megélt, ezért a tanácsai kifejezetten gyakorlati és megélt helyzetekből születtek.

Felmerül a kérdés, hogy ugyan hogyan képes valaki olyan szintű nyugalmat érezni egy bántó helyzet kapcsán, hogy az arca másik felét is oda tartja?!

Önmagában ez a kijelentés elég meghökkentő, hiszen majdnem úgy tűnik, hogy ez egyfajta gyengeséget is jelent: bántottál, nem baj, bánts még jobban.

De Jézus itt nem a gyengeséget tanítja, hanem a bosszú és a harag körének a megtörését.
Nem arról van szó, hogy nincs önbecsülésed vagy hogy nem védheted meg magad és az igazad.

Sokkal inkább szól arról, hogy a másik viselkedése mennyire veszi át az irányítást a te viselkedésed felett. Jézus arra hív, hogy ne engedd meg magadnak, hogy a másik ember gonoszsága határozza meg a te válaszodat, ne engedd, hogy az ő viselkedése irányítson.

A bántó fél dönt arról, hogy hogyan bánik veled és te dönthetsz arról, hogy milyen emberré válsz az ő viselkedése miatt.
Talán ma is fog érni valamilyen bántás, de ne felejtsd el, hogy ez nem kell harccá váljon.

Legalábbis a te történetedben. Talán a legnagyobb győzelem egy ilyen helyzetben éppen az, ha nem engeded, hogy a másik ember viselkedése rosszat hozzon elő belőled is.

Áldott napot!
(Pörneki-Csomó Hajnalka)

Vigasztal⭐

https://youtu.be/6ZHWW_OVcxI

⭐Néha ez az életút nehéz. Egyszerűen túlterheltek vagyunk és úgy tűnik, nincs vége a sötétségnek.

Amikor ilyen időszakon megyünk keresztül, mindig emlékeztessük önmagunkat a következőre:
„Azt hiszem, Isten azt akarja, hogy ne felejtsük el a fényben (jólétben) azt, 

amit ebben a sötétségben (próbák közepette) tanulunk.”

Pál ugyanezt a gondolatot írja a korintusiaknak, miután leírta azokat a szörnyű nehézségeket, amelyeket ő és társai Ázsiában átéltek. 

Pál azt szeretné, ha a korintusiak megértenék, hogy Isten még a legsötétebb pillanatainkat is meg tudja változtatni. 

Azért vigasztal minket, mondja, hogy megtanuljuk, hogyan vigasztaljunk másokat. 

Pál és csapata olyan dolgokat tanult Istentől a megpróbáltatásaik során, amelyeket felhasználhattak a korinthusiak vigasztalására és tanácsadására, amikor hasonló nehézségekkel szembesültek. 

És Isten ezt teszi értünk is, ha hajlandóak vagyunk hallgatni rá. 

Velünk van a megpróbáltatásokban, és megtanít arra, hogyan használhatjuk fel a próbák idején tanultatok mások megsegítésére.

Te most a sötétségben vagy? Bátorítsanak Pál szavai és tapasztalatai. 

Bízz abban, hogy Isten éppen most irányítja a lépteidet, és hogy az Ő igazságait is a szívedbe zárja, hogy megoszthasd azokat másokkal, akik hasonló körülmények között vannak. 

Ha te már kijutottál a nehézségből, mutasd meg másoknak is hazavezető utat.

Ne add fel!✨🌹

,,✨🌹Van, akinek a fecsegése olyan, mint a tőrdöfés, a bölcsek nyelve pedig gyógyít.,,
Példabeszédek könyve 12. fejezet 18. vers

A mai Reggeli Dicséret – az öngyilkosság megelőzésének világnapja kapcsán – érzékeny, sokakat mélyen érintő kérdéseket feszeget. Ha úgy érzed, hogy a téma jelenleg megterhelő lenne számodra, kérlek, légy figyelmes magadra és inkább válassz egy másik írást az archívumunkból!

A falamon lóg egy gitár, ami már körül-belül két évtizede az enyém. 
A testén benyomódások, ütődések, repedések vannak, a feje lehorzsolódott a szerencsétlen esések során. Sokszor elgondolkoztam rajta, hogy eladom, vagy csak egyszerűen továbbadom valakinek, de nem visz rá a lélek. Nem azért, mert ez a legszebb hangú gitár a világon – még a házban sem – hanem azért, mert egy meghatározó élmény kötődik hozzá: egy kedves barátom halála.

Kornél meg akart tanulni gitározni, de soha nem volt elég ideje vagy kitartása. 
Még hangszert is vásárolt, hátha ez majd motiválja, de végül eladta azt – nekem. 
Ezek után nem sokkal Kornél mentális állapota váratlanul egyre rosszabbra fordult. 
A munkahelyéről elbocsátották, a lelki betegségéhez kapcsolódó fizikai tünetek okán kórházba került, ahol szakemberek segítségével úgy tűnt, talán sikerült megfordítani a folyamatot.

Emlékszem a napra, amikor átfutott a gondolataimon, hogy talán érdemes volna meglátogatnom, de aztán azt hallottam, hogy egy héten belül haza is engedik. Majd otthon találkozunk, gondoltam. 
Erre azonban már soha nem volt lehetőségem.
Kornél néhány nap múlva úgy döntött, feladja a küzdelmet.

Évekbe telt, hogy feldolgozzam a történteket, és lehet, hogy a mai napig nem sikerült, mert minden alkalommal, amikor megpengetem Kornél gitárját, eszembe jut a barátom, akit elveszítettem.

“Van, akinek a fecsegése olyan, mint a tőrdöfés, a bölcsek nyelve pedig gyógyít.”

Kornél története arra tanított, hogy nem csak az a fontos, hogy amikor beszélek, tőrdöfés helyett gyógyítsak a nyelvemmel – az legalább olyan fontos, hogy azonnal megszólaljak, mikor beszélni kell.

Egy jó szó nem kerül semmibe, pontosan ugyanannyi energia kell hozzá, mint elhajtani valakit. 
Légy te is gyógyító jelenlét egy rászoruló életében! 
Szólalj meg, ha azt tapasztalod, hogy valaki a szikla szélén áll – akár lelki, akár tényleges értelemben!

És ha te vagy az, aki pont ebben a helyzetben van, ma, szeptember 10-én, az öngyilkosság megelőzésének világnapján ezek a gyógyító szavak neked szólnak:
nem vagy egyedül, van segítség, és érdemes élni!
Ha nehéz gondolatokkal küzdesz, kérlek, fordulj szakemberhez!

Ezek a vonalak éjjel-nappal ingyenesen hívhatóak:
- 116-123 – Telefonos Lelki Elsősegély-szolgálat
- 116-111 – Kék Vonal (fiataloknak, illetve értük aggódóknak)
- 06-80-205-520 – Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat

És ha van lehetőséged, keresd meg a lelkipásztorod, vagy egy közeledben szolgáló lelkészt! 
Vedd körül magad gyógyító bölcsekkel és tudd, értékes vagy és Isten végtelenül szeret téged!

(Ömböli Krisztián) 

 

Mielőtt valami összetörik✨🌹

,,✨🌹Az összeomlást gőg előzi meg, a bukást pedig felfuvalkodottság.,,
Példabeszédek könyve 16. fejezet 18. vers

Az „összeomlás” nagyon erős szó.
Más bibliafordítások pusztulásnak vagy romlásnak nevezik, az eredeti héber kifejezés is valaminek a tönkremenetelére utal. Salamon tehát nem egyszerűen egy kellemetlen tulajdonságtól óv.

Arra figyelmeztet, hogy a gőg olyan útra vihet, amelynek végén valami valóban összetörhet az életünkben.
Lehet ez egy kapcsolat, amelyben már képtelenek vagyunk belátni a saját hibáinkat.

Lehet családi vagy munkahelyi konfliktus, ahol senki nem akar engedni.
Lelki értelemben pedig akkor válik igazán veszélyessé, amikor annyira bízunk a saját ítéletünkben, 
hogy már Isten vezetésére sem érezzük szükségünket.
A büszkeség nem mindig látványos.
Megjelenhet abban, hogy nehezen mondjuk ki, hogy tévedtem, megsértődünk egy őszinte visszajelzésen vagy inkább magyarázkodunk, mint hogy vállaljuk a saját részünket.
Pedig lehet, hogy éppen az a mondat óvna meg egy későbbi bukástól, amelyet most nem akarunk meghallani.
A gőg mögött sokszor sérülékenység húzódik meg.
Félünk attól, hogy ha hibáztunk, akkor kevesebbet érünk.
Isten előtt azonban nem kell tökéletesnek mutatnunk magunkat.

Ő ismeri a gyengeségeinket és mégis szeret.
Ez adhat elég biztonságot ahhoz, hogy merjünk szembenézni önmagunkkal, bocsánatot kérni és változni.
Az alázat nem önmagunk leértékelése.
Annak szabadsága, hogy nem kell mindig nekünk győznünk.
Néha éppen akkor nyerünk meg valami igazán fontosat, amikor képesek vagyunk letenni a büszkeségünket.
Megmenthetünk egy kapcsolatot, helyreállíthatunk egy bizalmat és közelebb kerülhetünk Istenhez.
Legyen ez a mai reggeled imája:
Uram, mutasd meg, hol akadályoz a büszkeség abban, hogy őszintén lássam magamat.
Adj bátorságot belátni, ha tévedtem és alázatot változtatni.
Segíts, hogy a saját igazamnál fontosabb legyen számomra a szeretet, a békesség és a veled való kapcsolatom.
Ámen!

(Baksáné Szabó Anikó)

Szaggasd meg szíved⭐

⭐Sok kultúrában a hangos sírás, a jajgatás és a ruhák tépkedése a személyes bánat vagy egy nagy nemzeti csapás siratásának elfogadott módja. 

Az ószövetségi Izrael népe számára hasonló külső cselekedetek fejezték ki a mély gyászt és a bűnbánatot, amiért elfordultak az Úrtól.
A bűnbánat külső megnyilvánulása erőteljes folyamat lehet, ha az a szívünkből fakad.

De az Istennek adott őszinte, belső válasz nélkül egyszerűen csak a mozdulatokat követjük, még a közösségeinkben is.
Miután egy sáskajárás pusztított Júda földjén, Isten Joel prófétán keresztül őszinte bűnbánatra hívta a népet, hogy elkerüljék további ítéletét.

 "Még most is - mondja az Úr - térjetek vissza hozzám teljes szívvel, böjtöléssel, sírással és gyásszal" (Jóel 2:12).

Ezután Jóel mélyről jövő válaszra szólított fel: "Tépjétek meg a szíveteket és ne a ruhátokat! 

Térjetek vissza az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mert ő kegyelmes és könyörületes, lassú a haragra és bővelkedik szeretetben, és eláll a csapás küldésétől" (13. v.). Az igazi bűnbánat a szívből fakad.

Az Úr arra vágyik, hogy megvalljuk neki bűneinket, és megkapjuk a bocsánatát, hogy szeretni és szolgálni tudjuk őt teljes szívünkből, lelkünkből, elménkből és erőnkből.
Bármit is kell ma elmondanod az Úrnak, csak mondd ki - szívből.