Lukács evangéliuma 16:10
„Szép földeinkből
Vadászni berkeket csinálnak, a-
Hová nekünk belépni nem szabad.
S ha egy beteg feleség, vagy egy szegény
Himlős gyerek megkívánván, lesújtunk
Egy rossz galambfiat, tüstént kikötnek,
És aki száz meg százezert rabol,
Bírája lészen annak, akit a
Szükség garast rabolni kényszerített.” (Katona József: Bánk bán, Tiborc panasza, részlet)
Ahogy elolvastam a fenti Biblia igét, fülembe csengtek újra az irodalom órákról jól ismert sorok Tiborc panaszából. Ebben sem változott a világunk. Ugyan nem földesuraknak és jobbágyoknak, hanem felső tízezernek és mélyszegénységben élőknek hívjuk őket, de ez a társadalmi igazságtalanság ugyanúgy áthatja ma is az emberi létet.
Mert azt citálják törvényszék elé, aki igyekszik felkarolni a vezetők által elfelejtett, vagy elfelejteni akart rétegeket. A magukra hagyott csecsemők sírása nem jut ki a kórtermek falain kívülre, vagy ha ki is jut, nem történik semmi, ami valós megoldást hozna.
Bocsánat, hogy ennyire negatívan látom a helyzetet. És akkor most jött el a pillanat, hogy visszakanyarodjak az alapigénkhez. „Aki hű a kevesen, a sokon is hű az”.
Csak annyit, hogy szeretettel fordulunk egymás felé, hogy felemeljük a földön fekvőt, hogy nem állunk be a pletykahadjáratba, hogy adunk, amikor adni tudunk időt, energiát, egy kedves mosolyt, egy csendes ölelést vagy akár anyagi segítséget.
Isten szeretetét a szeretetre éhes világnak.
.png)












.png)




.png)





