Testi-lelki táplálék🌟

,,💓Mert nem szégyellem az evangéliumot, hiszen Isten hatalma az minden hívőnek üdvösségére, először a zsidóknak, majd pedig a görögöknek. Mert abban Isten a maga igazságát nyilatkoztatja ki hitből hitbe, amint meg van írva: „Az igaz ember pedig hitből fog élni.” Rómabeliekhez írt levél 1:16-17

Isten csodásan alkotta meg az embert. Megadott nekünk minden lehetőséget arra, hogy folyamatosan fejlődjünk, és ennek minden feltételét is megadta. Az egyik ilyen fő feltétel a táplálék, amiből életkorunktól, adottságainktól, életvitelünktől, egészségi állapotunktól függően más- és másfélére van szükségünk. Jó esetben, a fejlődésnek ezen feltételei mind elérhetőek számunkra.

Sőt, Isten arra is gondolt, hogy közvetlenül születésünk után, amikor a legtehetetlenebbek vagyunk, a lehető legközelebb legyen számunkra elérhető, emészthető táplálék. És ez az anyatej.

Életünk első fél évében különösen sok tápanyagra van szükségünk, hogy növekedni, fejlődni tudjunk, és egy csecsemőnek ilyenkor az a legjobb, amit az édesanyja adhat. Később azonban, amint megerősödünk, szép lassan áttérünk olyan táplálékra, amit talán nehezebb megrágni, elfogyasztani, de azt adja, amire egy felnőtt embernek szüksége van.

Az első századi apostolok tudták, hogy a fejlődés lelki értelemben is ugyanígy működik. 
A legfontosabb lelki tápanyag pedig az evangélium. 

A tudat, a bizonyosság, hogy van egy szerető Isten, aki képes volt saját magát is feláldozni értünk; egy szerető Isten, akivel kapcsolatban lehetünk, és aki egy nap vissza fog jönni, hogy mindent helyre tegyen.

És ahogyan a fizikai tápanyagot, úgy a lelkit is különböző módokon vehetjük magunkhoz. 
És ha időnként úgy érzed, hogy téged nem táplál az evangélium, lehet, hogy épp komolyabb táplálékra van szükséged. Vagy éppen arra, hogy visszatérj a könnyen emészthető anyatejhez.

Egy biztos: Isten megadott nekünk minden lehetőséget arra, hogy lelkileg is folyamatosan fejlődjünk. Kívánom, hogy a mai napon neked is mutassa meg, mivel tápláld a lelked, és így találkozz az evangéliummal, valamint az ő végtelen szeretetével!

(Cserpán Ádám) 

 

ADD ODA NEKI, AMID VAN🌟

https://www.youtube.com/watch?v=fiTfPgJxgT8
2026.08.02 - 🎧 Sokszor úgy érezzük, hogy kevés az időnk, az erőnk vagy a képességünk. 
Jézus azonban nem azt kéri, hogy mindenünk meglegyen, hanem azt, hogy bizalommal adjuk át neki azt a keveset, amink van. Az Ő kezében a legkisebb ajándék is bőséges áldássá válhat.

"💓Sem az nem számít, aki ültet, sem az, aki öntöz, hanem csak Isten, aki a növekedést adjam."
(1Kor 3,7)

Sokszor hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy minden rajtunk múlik.
Ha eleget dolgozunk, ha jó szervezők vagyunk, ha megtaláljuk a megfelelő módszert, akkor biztosan sikeres lesz majd a szolgálatunk. Szent Pál apostol azonban egészen más szemléletre tanít.

Arra hívja fel a figyelmünket, hogy mindannyiunknak megvan a saját feladatunk Isten országának építésében. Van, aki ültet és van, aki öntöz. A növekedést azonban mindig Isten adja.

Ez egyszerre tanít alázatra és bizalomra bennünket. Alázatra, mert emlékeztet arra, hogy nem mi vagyunk az Isten, nem a mi ügyességünkön, talpraesettségünkön múlik minden.

Nyilván meg kell tennünk a magunk részét lelkiismeretesen és felelősségteljesen.
Használnunk kell a kapott talentumokat, de mindezt annak tudatában, hogy a megtérés, a lelki növekedés és a gyümölcstermés mindig az Úr kegyelmének műve.

Az Ige bizalomra is hív, és egyben megszabadít a bizonyítási és a megfelelési kényszertől.
Megtanít arra, hogy nem kell minden terhet magunkra vennünk, hiszen nem csak tőlünk függ az eredmény. Hűségesen el kell végeznünk a ránk bízott feladatot.

Imádkoznunk kell érte, a többit pedig rá kell bíznunk az Úrra.
Talán éppen azért fáradunk el időnként, mert átvesszük az Úr szerepét, az Ő helyébe lépünk, s így olyan terhek kerülnek ránk, amelyeket Isten nem is nekünk szánt.

Senkinek a szívében nem tudsz hitet teremteni. Sem a házastársad, sem a gyermekeid, sem a rokonaid vagy a munkatársaid szívében. Azonban a megtérésükhöz, a hitre jutásukhoz hozzá tudsz járulni.

Kérd ma a Szentlelket, hogy mutassa meg, mi a te részed ebben. Mi az, amit neked kell megtenned.
"Tégy meg mindig minél többet az Úr ügyéért, hiszen az Úr ügyében való fáradozásod nem hiábavaló." (1Kor 15,58) Amen!

ELÉRHETŐ VAGY AZ ÚR SZÁMÁRA?

https://www.youtube.com/watch?v=coXvIOZBCC4
🎧 Isten ma is szól hozzánk: a Szentíráson, az Egyház tanításán és azokon az embereken keresztül, akiket mellénk állít.
A kérdés nem az, hogy Isten beszél-e, hanem az, hogy nyitott szívvel meghalljuk-e az Ő hangját, és készek vagyunk-e engedelmeskedni neki.

"Az Úr küldött engem hozzátok, hogy elmondjam fületek hallatára mindezeket az igéket." (Jer 26,15)

Izajás próféta nem önmagát képviseli, nem a saját bölcsességét akarja csillogtatni. 

Tudja magáról, hogy Isten küldötte, akinek nem az a feladata, hogy azt mondja, amit az emberek hallani szeretnének, hanem azt, amit az Úr akar üzenni.

Ez sokszor vigasztalás, néha bátorítás, máskor azonban figyelmeztetés vagy pedig megtérésre hívás.

Ezékiás király története egyértelmű bizonyíték arra, hogy milyen könnyen elvakít bennünket a siker. 

Az Úr gazdagságot és tekintélyt adott neki: meggyógyítottam, meghosszabbította az életét, megszabadította a népét. A király azonban mindazzal, amit Istentől ajándékul kapott, a saját dicsőségét akarta növelni. Büszkén mutogatta egész kincstárát Babilon követeinek. 

Az Úr azért küldte el Izajást, hogy felébressze őt, hiszen ő sohasem nézi közömbösen, amikor a gyermekei rossz útra térnek. Mivel szeret, ezért szól, néha akár egészen keményen is.

A te életedbe is küld embereket: egy lelkipásztort, egy jó barátot, vagy akár a házastársadat. 

Lehet, hogy sokszor nem azt mondják, amit hallani szeretnél, sokkal inkább azt, amire szükséged van. Vajon meghallgatod őket? Tud szólni általuk az Úr hozzád? Észreveszed bennük Isten küldöttjét?

"Ma, amikor majd meghalljátok szavát, ne keményítsétek meg a szíveteket." (Zsid 4,7)

Ez a felhívás ma neked is szól, téged is megtérésre hív. Elgondolkodhatsz azon, vajon mit tehetnél annak érdekében, hogy elérhető légy az Úr számára, hogy meghalld az ő szavát, bárkin keresztül is érkezne az. 

 

Lehetetlen!

Abrám hitt az Úrnak, és ő ezt számította be neki igazságul.
Mózes első könyve15:6

Megszoktuk, hogy vannak olyan emberek, vagy embercsoportok, akiknek a szavára nem sokat kell adni, mert amit mondanak, az általában nem igaz. Nagyokat ígérnek, és abból semmi nem lesz, vagy csak nagyon kicsi. Ha mégis találnak olyanokat, akik hisznek nekik, azokat becsapják, kihasználják, kiszedik belőlük a pénzüket, a szavazatukat, elveszik az idejüket, illetve amijüket éppen akarják. 

Ezért a nagy ígéretek eleve gyanúsak, nem hisszük el őket. Ami lehetetlennek látszik, azt úgy is kezeljük: lehetetlennek.

Istennek sok lehetetlen ígéretét olvassuk a Bibliában. Ezek „lehetetlenek”, emberi szempontból. Ellentétesek a tapasztalatainkkal.

Ha csak Ábrahám életére gondolunk, az is tele volt lehetetlen kérésekkel, ígéretekkel, lehetetlennek tűnő eseményekkel:
Isten megszólítja őt Háránban hetvenöt évesen, és arra kéri, hogy hagyja ott a megszokott, biztonságos városi környezetet, és menjen el egy idegen földre, amit majd megmutat neki. Elég lehetetlen kérés, nem?

Azt mondja egy alig néhány tagú családnak, hogy nekik és az utódainak ad egy olyan földet, amely sűrűn lakott volt már abban az időben is. Lehetetlen ígéret…

Ábrahám négy városállam harcedzett seregét győzi 318 fős rögtönzött magánhadseregével, amely főleg pásztorokból és egyéb szolgákból állt. Lehetetlen!
Aztán egy nem igazán kirakatba való történet, amikor két, általa becsapott uralkodó megtorlás helyett ajándékokkal elhalmozva bocsátja el. Ilyen nincs, ez lehetetlen! - gondolnánk, ha a hírekben olvasnánk.

És végül itt van a gyermekről szóló ígéret: hetvenöt éves volt, amikor Isten kihívta Háránból, és azt mondta neki, hogy nagy néppé teszi. Nem volt gyermeke. Évekkel később, amikor az unokaöccsével elváltak az útjaik, Isten azt mondta, hogy annyi utódja lesz, mint a föld pora. 

Még mindig nem volt gyermeke. Megint évek teltek el, már jóval túl a nyolcvanon egy újabb ígéretet kap: annyi utódja lesz, ahány csillag van az égen. És akkor Abrám hitt az Úrnak, pedig most már még lehetetlenebb volt, mint eddig. És aztán kilencvenkilenc évesen azt mondja neki: jövőre ilyenkor fia lesz Sárának. És a lehetetlen megtörtént!

Úgy tűnik, mintha Ábrahámot a lehetetlenbe vetett hite miatt nyilvánította volna igaznak Isten.

Elgondolkoztam: mennyire merünk ma hinni Isten lehetetlen ígéreteiben? 

Mennyire merünk ilyenekért könyörögni? Helyettesítsük be a saját nevünket az idézett bibliai versbe: „Abrám hitt az Úrnak, és ő ezt számította be neki igazságul.” 

Merjünk Isten lehetetlennek látszó ígéreteiben bízni, és azokat igényelni!

(Simon Csaba)

A nulla súlya ✨🌹

,, ✨🌹De nem igaz az, hogy amilyen a vétek, olyan a kegyelmi ajándék is. Mert ha annak az egynek a bűne miatt sokan haltak meg, még inkább igaz, hogy Isten kegyelme és ajándéka kiáradt az egy ember, Jézus Krisztus kegyelme által sokakra.,, Rómabeliekhez írt levél 5. fejezet 15.

Nagyon nehezen megy ez most...
Nem azért, mert ez nem volna igaz, vagy fontos...
Sőt! Ez maga az evangélium! Lehet, hogy csak fáradt vagyok, lehet, hogy az üzenet bonyolult. 

De az is lehet, hogy csak egyszerűen súlyos.
Súlya van annak, hogy Ádám ott, az Édenben tönkretette az életünket. 

A tiedet, az enyémet, mindenkiét, aki valaha ezen a földön élt – nem csak az emberekét, de az állatokét, növényekét is. Ne próbáld meg szépíteni, ne próbáld meg elbagatellizálni: 

Ádám ezt jól elrontotta nekünk. Az élet nem csak egyszerűen jobb lehetne. Örök, tökéletes, békés, boldog, teljes, hibátlan... 

Ez a bűneset súlya. Ez az, amire azt mondja Pál, hogy "annak az egynek a bűne miatt sokan haltak meg". Sokan? Mindenki.
De súlya van annak is, hogy ugyanezt a tönkretett életet Jézus egyszer és mindenkorra tökéletesen, a mi ráhatásunktól teljesen függetlenül megjavította. A tiedet, az enyémet, mindenkiét, aki valaha ezen a földön élt... és nem, nem csak az emberekét. És ezt is el lehet bagatellizálni, el lehet hessegetni, le lehet rántani a földre és azon filozofálgatni, hogy de mégis hány százaléknyit kell nekem hozzátennem ehhez.. 

Ez a nulla súlya. Súlya van annak, hogy ezért te semmit. Semmit! nem tudsz tenni.
Pál néhány mondattal előbb azt írta, hogy "még az igazért is aligha halna meg valaki, bár a jóért talán még vállalja valaki a halált." (7. vers) Tehát hiába töröd magad, talán, de csak talán volna valaki, aki azt mondja, hogy helyetted vállalja a halálos ítéletet. 

Nem túl biztató. "Isten azonban a maga szeretetét mutatta meg irántunk, mert Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk." (8. vers)
Talán ezért olyan nehéz írni az evangéliumról, mert ahhoz, hogy a tied legyen, el kell engedned a saját teljesítménykényszered, le kell tenned a kereszt lábához, és azt kell mondanod: én már mindent, de tényleg mindent megpróbáltam, de nem vagyok jobb, mint Ádám ott, az Édenben.
Jézus pedig csak annyit válaszol: nem is kell jobbnak lenned. Pont. Na ez súlyos.  

 
(Ömböli Krisztián) 

 

Építs közösséget! ✨🌹

,, ✨🌹Ügyeljünk arra, hogy egymást szeretetre és jó cselekedetre buzdítsuk. Saját gyülekezetünket ne hagyjuk el, ahogyan egyesek szokták, hanem bátorítsuk egymást annál is inkább, mivel látjátok, hogy közeledik az a nap.,, Zsidókhoz írt levél 10. fejezet 24-25. versei

Manapság nem egyszerű egy közösséghez tartozni és elköteleződni mellette, különösen, ha vallásos közösségről van szó. Sokan gondolják, hogy lehet Istenhez tartozni gyülekezet nélkül is.

Nem kell az üdvösségünkhöz más, csak az, hogy legyünk jóban a mi Megváltónkkal, higgyünk Őbenne és ennyi. Nem gondolunk bele abba, hogy az egyházat és így a gyülekezeteket is maga, Jézus alapította.

Nem tartjuk fontosnak, hogy keresztény közösségünk Krisztus teste és mi a tagság által válunk részeivé. Pedig Ő maga az egyház feje, Ő irányítja azt Szentlelke által.

Sokan nem akarják látni mindezt a gyülekezet emberi, gyarló oldala miatt. Jogos is a kritika! Nehéz észrevenni Isten jelenlétét akkor, amikor az emberi oldal dominál.

Akkor, amikor a szeretet meghidegül és alig barátkozunk egymással. 
Akkor is nehéz, amikor a parancsolatok hangsúlyozása mellett eltűnik a kedvesség, a szívesség, a jóság és csak a merev elvekhez, tradíciókhoz való ragaszkodás marad és közben felüti fejét az önzés és így a képmutatás. A közösségi élet eljuthat odáig is, hogy sok sebből vérezzen és már a vezetők és a tagok is lemondjanak róla.

Mit tehetünk azért, hogy ne így legyen? Építs közösséget! - Legalábbis a mai reggeli szöveg erre bátorít.

Először is vállaljunk felelősséget azért a közösségért, amelyhez tartozunk. Az apostolok sokat munkálkodtak az emberek megtéréséért. Miértünk is sokan tettek valamit, hogy a közösségbe kerüljünk. Ne feledjük ezt el és vállaljuk a ránk váró feladatokat.

Másodszor ügyeljünk arra, hogy a gyülekezetünk közösségét a szeretet jellemezze. 
A szeretetet nem elvárni kell, hanem adni és gyakorolni. A szeretet az mindig abból fakad, hogy a másik is szeretve érzi magát. Mi is azért szeretjük Istent, mert Ő előbb szeretett minket.

Az Ő szeretetéből fakad a miénk és abban is gyökeredzik. Kötelezzük el magunkat arra, hogy szeretetet adunk másoknak a közösségeinkben!

Harmadszor cselekedjünk jót! Mi pontosan ismerjük már, mi a jó és mi a rossz. Megtanultuk a Bibliából, de minél régebben járunk Istennel annál inkább ismerjük a gyakorlatból is.

Az a fura érzés, amikor rosszul érezzük magunkat, mert vétkeztünk, mert pontosan tudjuk, hol hibáztunk, - no az is ismerős, mert ráadásul a Szentlélek is dolgozik bennünk. Hát ne menjünk vele szembe! 
Még akkor sem, amikor mást diktálnak az érzéseink, vagy az érdekeink.

Negyedszer, ne csak magunk igyekezzünk mindezek szerint élni, hanem bátorítsuk erősen egymást is minderre! Segítsünk egymásnak működtetni a jó közösséget. Mert az nem épül meg magától! 
Azért imádkozni kell, azért tenni kel, folyamatosan küzdeni kell érte önmagunkkal és az ellenséggel. Abban hinni kell, hogy megvalósítható. 
Legalább annyira kell hinni benne, mint ahogy Jézus elhitte, hogyha a tanítványaira bízza műve befejezését, az egyház küldetésének véghez vitelét, az valóra is fog válni. Mert Ő majd segít!

Mert Ő kezdte el az egyház építését és Ő is fejezi be velünk és általunk! 
Legalább annyira hinni kell benne, mint abban is, hogy hamarosan el jön az a nap, amikor Ő visszajön értünk, hogy elvigyen magával.

(Restás László)

Ki mehet Isten elé? ✨🌹

,, ✨🌹Ki mehet föl az Úr hegyére, és ki állhat meg szent helyén? Az ártatlan kezű, a tiszta szívű, aki nem sóvárog hiábavalóság után, és nem esküszik hamisan. Áldást nyer az ilyen az Úrtól, igazságot a szabadító Istentől.,,  24. Zsoltár 3-5. vers

Vannak kérdések, amelyek nemcsak az értelmünket, hanem a szívünket is megszólítják. 
Dávid kérdése is ilyen: „Ki mehet föl az Úr hegyére?” Nem azt kérdezi, hogy ki elég okos, elég sikeres vagy elég vallásos. Hanem azt, hogy ki lehet igazán Isten közelében.

A válasz elsőre ijesztőnek tűnhet. Ártatlan kéz. Tiszta szív. Őszinteség. Hűség. 
Ha őszintén magunkba nézünk, egyikünk sem mondhatja: „Ez tökéletesen én vagyok.”
Éppen ez mutat rá arra, hogy Isten közelsége nem emberi teljesítmény jutalma.

A tiszta szív nem olyan ajándék, amellyel megszületünk, hanem olyan csoda, amelyet Isten formál bennünk. Dávid maga is ezt kérte később: „Tiszta szívet teremts bennem, ó Isten!” (Zsoltárok 51:12).

Az „ártatlan kéz” azt jelenti, hogy a tetteink összhangban vannak hitünkkel. 
A „tiszta szív” pedig azt, hogy belül sem akarunk mást mutatni, mint akik valójában vagyunk. 
Isten nem a tökéletes embereket keresi, hanem azokat, akik készek arra, hogy Ő megtisztítsa és átformálja őket.

A zsoltár végül nem követelményekkel, hanem ígérettel zárul: „Áldást nyer az ilyen az Úrtól.”
Aki vágyik Isten közelségére, az nem üres kézzel távozik. Az Úr áldást ad, igazságot ad, kegyelmet ad. Nem azért, mert kiérdemeltük, hanem mert Ő hűséges.

Talán ma is úgy érzed, hogy sok hibád, kudarcod vagy bűnöd miatt nem vagy méltó Isten elé állni. 
Ez az ige emlékeztet arra, hogy Isten nem távol tartani akar, hanem közelebb hívni. Ő maga készíti el bennünk azt a tiszta szívet, amelyet keres.

Áldott napot!
(Pörneki-Csomó Hajnalka) 

🌟ISTEN ORSZÁGA APRÓ „MAGVAKBÓL" ÉPÜL❣️

 https://www.youtube.com/watch?v=pmR1eFSaT_s 

🎧Isten országában nincs jelentéktelen szeretetből fakadó cselekedet. 

Egy kedves szó, egy segítő kéz, egy őszinte imádság vagy egy apró áldozat is olyan mag lehet, amelyből az Úr bőséges gyümölcsöt érlel mások életében.

 

 "💓 Hasonló a mennyek országa a mustármaghoz, amelyet egy ember megfogott, és elvetett a szántóföldjébe." (Mt 13,31)

A mustármag rendkívül apró, minden magnál kisebb, mégis, ahogy ezt az Igében is olvashatjuk, amikor felnő, olyan hatalmas fa lesz belőle, amely otthont ad még az ég madarainak is.
Ugyanez igaz nagyon sokszor egy-egy önzetlen, szívből jövő szolgálatra is.
Mi talán jelentéktelennek találunk egy kedves szót, egy vigasztalást, egy mosolyt, egy felajánlott segítséget, egy időben érkező telefonhívást, amit egy adott élethelyzetben nyújtani tudunk valakinek.
A másik embernek azonban ez sokat jelenthet: reményt, erőt és életet adhat.
Isten előtt a kis, jelentéktelennek tűnő dolgok is rendkívül értékesek.
Ezért soha ne értékeld le az apró, szeretetből fakadó hétköznapi tettek jelentőségét.
Ne gondold azt, hogy csak a nagy, látványos szolgálatok számítanak igazán.
Azok, amelyek sok embert elérnek, megszólítanak. Isten országa csendben épül, nem látványos eseményekkel kezdődik, legtöbbször észrevétlenül formálja át az emberi szívet, a családokat és a közösségeket. A nagy dolgok gyakran egyetlen döntéssel kezdődnek: egy kimondott igen Isten hívására. Egy szeretetből vállalt áldozat később sokak számára reménysugárrá válhat.
Lehet, hogy ma csak egy embernek tudsz reményt, vigaszt adni a szavaiddal, az imáiddal.
Ezt azonban mindenképpen tedd meg. Hiszen Isten országa éppen ilyen apró magvakból épül.
Ne félj elvetni a rád bízott mustármagot. Ami ma csekélységnek tűnik a szemedben, abból az Úr holnap sokak számára áldást és menedéket fakaszthat.

 

 

Ép testben ép lélek

,,Virrasszatok, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek: a lélek ugyan kész, de a test erőtlen.,,Máté 26:41

A minap beszélgettem egy ismerősömmel. Elmeséltem neki, hogy zavar hogy nem vagyok formában. Időről időre elhatározom (például minden Szilveszter alkalmával), hogy edzeni fogok, de valahogy az utóbbi időben nem tudom magam rávenni. Erre ő csak ennyit felelt: "Akkor lehet nem csak a tested nincs formában."

Nagyon jó edzés programok léteznek. Saját testsúlyos, crossfit, fegyenc edzés, pilátesz... 
Mindenki megtalálja a hozzá illőt, de amíg a kanapén ül az ember semmi haszna nem lesz. 
Mindegy milyen zseniális edzés tervet találunk, ha a fotelben ülve egy chipses zacskóba mélyedve olvashatjuk, attól még nem leszünk formában.

Így van ez a lelki élettel is. Nagyon jó hogy olvasod a bibliát, vagy a reggeli dicséretet, vagy bármi hasonlót, de ha csak olvasod azzal nem változik semmi. 

Ha nem változik a gondolkodásod, ha csak áment mondasz, majd lesz tovább úgy ahogy előtte voltál annak semmi értelme.

Olvass, tanulj, tölts időt Istennel, mozogj! De mindez úgy teljes ha testileg és lelkileg is fejlődsz általa.
A mondás úgy tartja: "Ép testben ép lélek." Ne hanyagold el egyiket se!

(Ömböli Dávid)

 

🌟ISTEN KEZÉBŐL SOHA SEMMI NEM CSÚSZIK KI❣️

https://www.youtube.com/watch?v=LG98BH3-9Hg 

🎧 Nem minden történés jó az életünkben, de Isten minden helyzetből képes jót kihozni azok számára, akik szeretik Őt.
Amikor nem értjük az eseményeket, akkor is bízhatunk benne: az Ő kezéből semmi sem csúszik ki, és tervei mindig a reménységre és a békére vezetnek.

„Tudjuk, hogy az Istent szeretőknek minden javukra válik.”
(Róm 8,28)

Szent Pál itt nem azt mondja, hogy minden jó, ami velünk történik.
Nem azt állítja, hogy a betegség, a veszteség, a csalódás vagy a szenvedés önmagában jó lenne.
Arra hívja fel a figyelmünket, hogy Isten még ezekből is képes jót kihozni azok számára, akik őt igazán szeretik.
A Szentírásban számos szép példát láthatunk erre.
Józsefet a testvérei eladták rabszolgának.
Dávidot üldözte Saul.
Jóbot súlyos csapások érték.
A tanítványok pedig tanúi voltak mesterük kereszthalálának.
Emberileg nézve mindez kudarc volt.
Isten azonban mindegyik történet által egy olyan utat készített, amelyet senki sem látott előre.
Amit el sem tudnánk képzelni.
A szenvedésből megváltás, szabadulás és öröm fakadt.
Az Úr kezéből soha semmi sem csúszik ki.
Amikor nem érted az eseményeket, akkor is elhiheted, hogy a háttérben a mennyei Atya munkálkodik.
Lehet, hogy nem mindig változtatja meg azonnal a körülményeidet.
De képes átalakítani a szívedet, a hozzáállásodat.
Még a legnehezebb helyzeteket is fel tudja használni a növekedésed érdekében.
Amit ma még fájdalomnak látsz, arról egyszer talán majd hálával fogod kimondani:
„Isten ebből is jót hozott ki.”

Ezért ne veszítsd el a reményedet.
Kapaszkodj ma is az Úrba, és menj tovább az úton.
Fogadd be a szívedbe az ő biztatását, ígéretét.

Hiszen Ő ma hozzád is így szól:
„Tudom, hogy milyen terveket gondoltam el felőletek.
Ezek a tervek a békére vonatkoznak, nem a pusztulásra.
Mert reménységgel teli jövőt szánok nektek.”
(Jer 29,11) Amen! 

Aki győz ✨🌹

,,  ✨🌹Aki győz, azt oszloppá teszem az én Istenem templomában, és ott marad örökké, felírom rá az én Istenem nevét és az én Istenem városának, az új Jeruzsálemnek a nevét, amely a mennyből száll alá az én Istenemtől, és az én új nevemet.,, Jelenések 3:12

Filadelfiát – az itt található gyülekezetnek íródott a levél – nem egyszer pusztította súlyos földrengés, lakói ezért gyakran elhagyták a várost, az újjáépítések után pedig többször a település nevét is megváltoztatták. A keresztény közösség úgy jelenik meg a levélben, mint aki nem túl erős, de hűséges Istenhez és az evangéliumhoz. A kísértés órája vár a gyülekezetre, a keresztényüldözés már elkezdődött, de még nem érte el tetőfokát.

Lehet, hogy számunkra furcsa ez a fenti ige, hisz ki szeretne egy örökkévalóságon át oszlop lenni egy templomban, de a természeti katasztrófák és az üldözés árnyékában élő hívek számára igazán bátorító lehetett ez a metafora. A győztesek Uruk nevét és az új Jeruzsálem nevét viselve oszlopként állnak majd Isten templomában. Egy megingathatatlan országban, ahol semmi sem pusztít többé. Makulátlanul, magasztosan, sziklaszilárdan.

Ma van a nagyszülők és az idősek világnapja. Olvasd most el ezt az igét az ő nézőpontjukból! 
Ez egy különleges ígéret azok számára, akik nap mint nap tapasztalják az elmúlást.

Egyre több ismerősüktől, családtagjuktól, barátjuktól kellett már búcsút venniük. Betegségekkel, fájdalmakkal küzdenek és élnek együtt. És ott van a gondolataikban a kérdés, hogy vajon fognak-e emlékezni rájuk? Tudtak hátrahagyni valami maradandó értéket?

Isten ezen az igén keresztül különleges szeretetével szeretne a szépkorúakhoz fordulni. 
Eljön az Ő országa, ahol nem lesz többé halál. Aki mellette dönt, győztesként lépheti át a kapuit, oly sudáran, oly erősen és rendíthetetlenül, akár egy templom oszlopa. 
Ott nem lesz többé testet-lelket emésztő betegség, kétség, trauma, mert az Úr véget vet minden rossznak, és egy tökéletes világ vár gyermekeire. Hát meríts erőt mára Isten bátorításából!

(Szilvási-Csizmadia Andrea)

 

SEBTAPASZ⭐

https://www.youtube.com/watch?v=2Fx6lQdXHnY
„⭐Gyógyíts meg, URam, akkor meggyógyulok, szabadíts meg, akkor megszabadulok, csak téged dicsérlek!” – Jeremiás 17,14

Jeremiás szavai egyszerre hordoznak mély vágyakozást és teljes bizalmat.
Nem a saját erejében bízik, nem is abban, hogy majd valahogy helyrejönnek a dolgok, hanem egyedül az Úrban látja a gyógyulás és szabadulás forrását.
Ez a hitvallás a sebezhetőségből fakad: tudja, hogy önmagát nem képes meggyógyítani.
A gyógyulás itt nem csupán fizikai állapotot jelent, hanem lelki helyreállítást is.

Amikor bűn, csalódás vagy életünk törései megsebzik a szívünket, Isten szeretete képes újjáépíteni azt, amit összetörtünk vagy elvesztettünk. Ő nemcsak sebtapaszt ad, hanem mély, teljes gyógyulást.
A „szabadíts meg” könyörgés azt jelzi: szükségünk van arra, hogy Isten kiemeljen bennünket a bennünket fogva tartó körülményekből, félelmekből vagy belső terhekből.

Jeremiás nem feltételes módban fogalmaz: ha Te szabadítasz, akkor az valódi és végleges szabadulás lesz. És végül: „csak téged dicsérlek.” 

Ez azt jelenti, hogy a gyógyulás és szabadulás célja nem pusztán a saját kényelmünk, hanem hogy életünk Isten jóságát és erejét tükrözze.
Ma te is imádkozhatsz ezzel az egyszerű, mégis mély fohásszal.
Az Úr ugyanaz ma is, aki Jeremiást megerősítette.

Ima: Uram, gyógyíts meg teljesen, és szabadíts meg mindattól, ami bilincsben tart.
Hadd legyen életem a Te dicsőséged tükre. Ámen!

🌟LÉGY ÁLDÁS MÁSOK SZÁMÁRA❣️

 https://www.youtube.com/watch?v=FaZ2U3tuuPw

🎧 💓Jézus szerint az igazi nagyság nem a hatalomban, hanem a szolgáló szeretetben rejlik.

Aki Krisztus lelkületével él, nem önmagát akarja előtérbe helyezni, hanem áldássá válik azok számára, akiket Isten rábízott.

 

"Aki nagy akar lenni köztetek, az legyen a szolgátok.

És aki első akar lenni köztetek, az legyen a ti szolgálótok. (Mt 20,27)

 

A világ fiai közül sokan sajnos attól érzik magukat jól a bőrükben, hogy uralkodhatnak mások felett.

A Mester szerint viszont ez egyáltalán nem kívánatos, és nem helyénvaló magatartás.

Az igazi nagyság titka Jézus szerint nem mások leuralása, hanem a körülöttünk élők szolgálata.

Ezért te ne azzal akarj kitűnni, hogy mindenkit kioktatsz.

Hogy ráerőlteted másokra a saját elképzeléseidet, akaratodat.

Hogy irányítod a melletted élőket.

Inkább a szereteted legyen az, ami mássá tesz.

Ami által kiemelkedhetsz a többiek közül.

Az igazi szeretet soha nem nyom el másokat.

Nem hatalmaskodik. Nem manipulál, hanem szolgál.

Azt adja az embereknek, amire a legnagyobb szükségük van.

Nem elnyomja, hanem felemeli, építi őket.

Vajon mire van most leginkább szüksége a családodnak?

Mi az, amivel a legnagyobb örömet okoznád a szeretteidnek?

Mire vágynak leginkább? Lehet, hogy arra, hogy végre értékes minőségi időt tölts velük. 

Hogy igazán meghallgasd őket.

Mi lenne, ha főznél egy finom vacsorát, vagy elkészítenéd a férjed kedvenc süteményét?

Vagy ha elvégeznél néhány munkálatot a ház körül, amit talán már régóta halogatsz.

Ha átvállalnád egy délutánra a gyerekek felügyeletét. 

 

"Ugyanaz a lelkület legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban volt." (Fil 2,5) 

 

Így figyelmeztet ma téged is Szent Pál apostol a Filippieknek írt levelében.

Jézus megmosta a tanítványai lábát.

Lehajolt a gyengékhez, a kitaszítottakhoz.

Megbocsátott a bűnösöknek.

Végül pedig életét adta értünk a kereszten.

Az Ő tekintélye, nagysága nem abból fakadt, hogy uralkodott az embereken.

Hanem abból, hogy teljesen odaadta magát értünk.

Kérd ma a Szentlelket, hogy ezt a krisztusi lelkületet formálja ki benned.

Hogy ne a saját kényelmedet, érdekeidet vagy elismerésedet keresd, hanem azt, hogyan lehetsz áldás a rád bízott emberek számára.

 

Földrengés ✨🌹

,, ✨🌹...majd kivezette őket, és ezt kérdezte: Uraim, mit kell cselekednem, hogy üdvözüljek? 
Ők pedig így válaszoltak: Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házad népe.,,
Apostolok cselekedetei 16:30-31

A filippi börtönőr csak a munkáját végezte. Őrizte a rabokat, akik rá voltak bízva. Az aznap érkezett két rab, Pál és Szilás azonban más volt, mint a többi. Az őr talán hallotta őket aznap Jézusról beszélni, vagy azt, ahogyan Pál kiűzte a jövendőmondó lelket a szolgálólányból. Ezek a foglyok voltak azok, akik énekeltek a cellában, és az ő befolyásuknak hála, a földrengés után senki nem szökött meg a börtönből.

Ez a bizonyos földrengés volt az, ami jelképesen a börtönőr teljes életét is megrázta. A napról napra, rutinszerűen végzett munka hirtelen kiszámíthatatlanná vált. Amit az őr eddig jól csinált, abban hibázott, elbukott, és ez akár az életébe is kerülhetett volna. És itt, ebben a válságban, ebben a zsákutcában teszi fel a két különleges rabnak élete nagy kérdését: „Uraim, mit kell cselekednem, hogy üdvözüljek?”

Valószínűleg te is éltél már meg az életedben hasonló, kisebb-nagyobb földrengéseket; olyan helyzeteket, amikor minden bizonytalanná válik, és nem tudod, hogyan tovább. A börtönőr története emlékeztet minket arra, hogy ezekben a helyzetekben is van válasz, van egy kapaszkodó. Pál válasza meglepően egyszerű: „Higgy az Úr Jézusban, és üdvözülsz…"

Bármennyire is reménytelen, kilátástalan a helyzet, Krisztusra mindig számíthatsz. És ez annak az evangéliumnak az örömhíre, amelyet Pál és Szilás is hirdetett, és amelyről a börtönőr is hallott: Isten nem várja el, hogy ne hibázzunk, vagy hogy saját erőnkből álljunk talpra, hanem arra hív, hogy bizalommal ráhagyatkozzunk Fiára.

Ha ma valamilyen kisebb vagy nagyobb megrázkódtatás ér, ha olyan helyzetbe kerülnél, amikor minden a feje tetejére áll, ne felejts el Jézus Krisztushoz fordulni, aki olyan reménységet és válaszokat kínál nekünk, amelyeket semmilyen földrengés nem fog tudni elvenni tőlünk.

(Cserpán Ádám) 

A nagy találkozás ✨🌹

,,✨🌹Íme, eljön a felhőkön, és meglátja minden szem, azok is, akik átszegezték, és siratja őt a föld minden nemzetsége. Úgy van. Ámen. Én vagyok az Alfa és az Ómega, így szól az Úr Isten, aki van, és aki volt, és aki eljövendő: a Mindenható.,, Jelenések könyve 1. fejezet 7.-8. vers

4 hónapja voltunk házasok az én kis feleségemmel, amikor kimentem Amerikába fél évre.
Abban reménykedtünk, hogy miután végez azzal a munkával, ami miatt nem jöhet velem, akkor utánam jön. De nem kapott vízumot, így itthon kellett megvárnia.
Mi történt ezalatt? Minden lehetőséget kihasználtunk, hogy levelet írjunk, telefonon vagy más módon beszélhessünk egymással. Számoltuk a napokat, órákat, perceket, amikor újra együtt lehetünk. 

Milyen volt a találkozás? Egy szóval: „fergeteges”.
Isten után ő az én mindenem.
Az együttlét, a találkozás mindennél fontosabb.
De akkor mi a helyzet Jézussal?
Amíg külön vagytok, mindent megteszel, hogy vele légy?
> Beszélgetsz vele, amikor csak teheted, olvasod a levelet, amit Ő írt neked?
> Vagy épp te írsz neki?
> És alig várod, hogy találkozhass Vele?
Majd, amikor meglátod a felhőt, szent izgalom tölt el?
Mert Ő a te alfád és ómegád is? Milyen lesz ez a találkozás?
Hogy éled meg a külön létet? Tényleg Ő a mindened?

És még egy kérdés: Most is így érzel?
Az elmúlt héten családos táborban voltunk.
Ebben a táborban gyerektanítók lekötik a gyerekeket azért, hogy mi a házaspárokkal (szülőkkel) tudjunk foglalkozni.
Minden évben kiválasztunk egy könyvet, amely alapján kisebb önsegítő csoportokat hozunk létre, és a csoportvezető házaspár segítségével beszélgetünk a könyv egyes fejezeteiről.
Idén John M. Gottman A tartós szerelem receptje című könyvét vettük át.
A könyv alcíme: 7 napos program a bensőségesebb, örömtelibb párkapcsolatért.
Az a tapasztalat, hogy egyrészt az évek múlásával, másrészt a gyermek vagy gyermekek születésével ellaposodik a házastársak kapcsolata.
Ahhoz, hogy ez ne így legyen, dolgozni kell rajta, érte.
A könyv ehhez nyújt segítséget.

Lehet, hogy a társad a te alfád és ómegád, de ha nem teszed naponta azzá a szívedben, akkor kapcsolatotok langymeleggé (Jel. 3:14-22) válik. És ez még erőteljesebb lehet, ha személyesen nem tudtok találkozni.

Ebben az igében a Biblia egy pillanatkép felvételt készít Jézus eljöveteléről. Az biztos, hogy „minden szem meglátja Őt...”.
De az koránt sem biztos, hogy a te életedben valóban Ő az alfa és az ómega, a minden.
Csak akkor, ha dolgozol rajta.

(Soós Róbert)

Istenhez kiáltani✨🌹

,,✨🌹Figyelj beszédemre, Uram, vedd észre sóhajtozásomat! 
Figyelj hangos kiáltozásomra, Istenem, királyom, mert hozzád imádkozom! 
Hallgasd meg szavamat reggel, Uram, reggel eléd készülök, és várlak. 
Istenem, te nem leled örömöd a bűnben, nem talál otthonra nálad a gonosz.,,
5. Zsoltár 2-5. versek

Mikor beköszönt a nyári szünet, sok családhoz hasonlóan a mi naptárunk is megtelik nyaralásokkal, utazásokkal, kirándulásokkal, látogatásokkal. Megismerünk távoli vidékeket, közeli helyeket, ismeretlen és jól ismert városokba látogatunk el, és mindig találunk valami újat. 

Ami viszont soha nem maradhat ki, az a templomlátogatás.
Van valami félelmetes és mégis lélekemelő azokban a régi, magas, zengő templomokban, amikben az ember apró hangyának érzi magát.

Ez is a céljuk: kontrasztba állítani Isten hatalmasságát az emberi gyarlósággal – tudatosítani bennünk, hogy porszemek vagyunk csupán a Mindenható végtelenségéhez képest.
Ami viszont mégis különlegessé teszi ezt az érzést, az a fenti gondolatot követő "de". 

Mert noha ez így van, a végtelen Isten mégis csak egyetlen sóhajtásnyi távolságra van tőlünk. 

Ébredés után csak elmondunk egy halk fohászt, vagy nap közben kiáltunk hozzá és tudhatjuk, – ahogy a zsoltáríró is tudta – ő meghallgat bennünket.
Isten a végtelen, tökéletes teremtő törődik velem, törődik veled, akik bűnösek, aprók és jelentéktelenek vagyunk. Megéri hozzá kiáltani – de ha ma csak egy halk sóhajra van erőd, ő azt is hallja, mert meg akarja hallani! Kiálts hát hozzá bátran!

(Ömböli Krisztián) 

JÓ VAGY TE⭐

https://youtu.be/rJb4wJKp5TM
„⭐Mielőtt nyomorúság ért, tévelyegtem, most azonban megtartom beszédedet. 

Jó vagy te, és jót cselekszel, taníts engem rendelkezéseidre!” – Zsoltárok 119,67–68

Nem könnyű elismerni, ha tévedtünk. Még nehezebb elfogadni, hogy egy fájdalmas időszak formált bennünket jobbá.
A zsoltáríró azonban bátor őszinteséggel mondja ki: „Mielőtt megaláztattam, tévelyegtem.”
A nehézség, amit átélt, nem elpusztította, hanem helyreállította – Isten kegyelméből.
Isten nem okoz örömmel fájdalmat, de a megpróbáltatásainkat fel tudja használni a javunkra.
A szenvedés gyakran tisztítja meg a szívet és fordítja vissza a tekintetet Isten felé.
Dávid nem a nehézséget dicséri, hanem azt az Istent, aki a mélyből is visszavezette a világosságba.
A második versben a zsoltáros hitet tesz Isten jósága mellett: „Jó vagy te, és jót cselekszel.” 

Nem mindig érezzük így, különösen a nehézségek idején. 

De az igazi hit nem az érzésekre, 

hanem Isten változhatatlan jellemére épül. Ő jó akkor is, amikor az élet fájdalmas.
Ezért kéri: „Taníts engem rendelkezéseidre.”
A nehézségek nem érhetnek célt, ha nem tanulunk belőlük.
Isten tanítása nem elítél, hanem formál – épp azért, mert jó és jót cselekszik.

Ima: Uram, köszönöm, hogy a mélységekben is tanítani akarsz. 

Segíts meglátni jóságodat akkor is, amikor nem értem az utat. Ámen!

Milyen úton jársz? ✨🌹

,,  ✨🌹Boldog ember az, aki nem követi a bűnösök tanácsát, nem jár a vétkesek útján, és nem ül a csúfolódók között.,, Zsoltárok könyve 1. fejezet 1. vers

Ma van a Holdra szállás évfordulója. 1969-ben emberek először léptek a Hold felszínére. Óriási tudományos és technikai teljesítmény volt, amely megmutatta, milyen messzire képes eljutni az emberi tudás, kitartás és összefogás.
Mégis érdekes, hogy miközben az ember képes volt eljutni a világűrbe, saját belső világában sokszor ma is eltéved. A technológia fejlődött, de a szorongás, az irányvesztettség, a kapcsolati sérülések és a belső üresség nem tűntek el. A Biblia ezért újra és újra visszavisz egy egyszerű, de nagyon fontos kérdéshez: milyen úton jár az ember?
Az első zsoltár nem látványos bűnökkel kezdi, hanem a hatásokkal, amelyek körülvesznek bennünket. Kinek a tanácsát hallgatjuk? Mi formálja a gondolkodásunkat? Kikhez igazodunk?
Az ember személyisége lassan alakul. Amit sokáig hallgatunk, nézünk, követünk vagy magunk köré engedünk, az idővel formálni kezdi a szívünket is. A lelki egészségünk szempontjából ez különösen fontos. A környezetünk, kapcsolataink és a minket érő hatások erősen alakítják a lelkiállapotunkat. 

Nem mindegy, miből táplálkozunk belül.
Vannak utak, amelyek lassan kiégetnek, eldurvítanak vagy cinikussá tesznek, és vannak utak, amelyek békességet, tisztaságot és stabilitást építenek bennünk.
A Holdra vezető út mögött pontos tervezés állt. A Biblia szerint az életünk útja sem mindegy. Isten nemcsak arra vágyik, hogy messzire jussunk, hanem arra is, hogy jó irányba haladjunk.
Legyen ez a mai reggeled imája:
Uram, segíts felismerni, milyen hatások formálják a szívemet.
Adj bölcsességet, hogy jó úton járjak.
Őrizz meg attól, ami eltávolít Tőled és önmagamtól is.
Vezess olyan úton, amely életet és békességet teremt bennem.
Ámen!

(Baksáné-Szabó Anikó)

MIT TÁPLÁLSZ MAGADBAN?

https://www.youtube.com/watch?v=CRCwWhxacr8 

🎧 A bűn sokszor nem a tetteinkkel kezdődik, hanem a gondolatainkban. 
Ezért annyira fontos, hogy mit engedünk be a szívünkbe, és mivel tápláljuk a lelkünket. 
Isten arra hív, hogy gondolatainkat is bízzuk rá, és az Ő igéjén elmélkedjünk.

"Jaj azoknak, akik hiábavalóságot terveznek, és gonoszat forralnak fekvőhelyükön." (Mik 2,1)
A bűn ritkán jelenik meg egyik pillanatról a másikra.
Először gondolatként érkezik, amelyet aztán dédelgetünk, táplálunk magunkban. Végül tetté válik.
Ezért mondja a zsoltáros: "Vizsgálj meg, Istenem, és ismerd meg szívemet, tégy próbára és ismerd meg gondolataimat." (Zsolt 139,23) Ezért nem mindegy, hogy éppen milyen gondolatokat forgatsz a fejedben, hogy mit tervezel másokkal kapcsolatban: haragot, bosszút, vagy szeretetet és megbocsátást.
Az igaz ember az Úr törvényéről elmélkedik éjjel és nappal, ahogy ezt az 1. zsoltárban olvashatod.
A gonosz ember azonban rosszat forral. Mikeás próféta olyan emberekről beszél itt, akik az éjszaka csendjét nem imára vagy önvizsgálatra használják, hanem azon gondolkodnak, hogyan szerezhetnének még többet, hogyan érvényesíthetnék akaratukat, vagy miként árthatnának másoknak.
Vajon te mit táplálsz magadban? Mi tölti be a gondolataidat? 

Mennyivel másabb lenne az életünk, ha esténként vagy akár az éjszakai órákban nem a rossz emlékeket, hanem Isten jóságát idéznénk fel? 

Ha nem a sérelmeinket dédelgetnénk, hanem azokért imádkoznánk, akik megbántottak bennünket.
A szentek nem véletlenül ajánlották, hogy lefekvés előtt ne a gondjainkat számolgassuk, ne a félelmeinknek adjunk teret, hanem Istennek és az Ő szavának.
Ez a nap egy jó lehetőség arra, hogy változtass.
Ha eddig másképpen tetted volna, most határozd el, hogy nem a problémáidon vagy mások bántó szavain fogsz rágódni, hanem Isten szaván fogsz elmélkedni.
Nem csak reggel és este, hanem mindig, még az éjszaka közepén is. 

 

Őszintén vagy érdekből💓?

,,💓Bölcsen viselkedjetek a kívülállók iránt, a kedvező alkalmakat jól használjátok fel.,,
Kolossébeliekhez írt levél 4:5

A delfinekről köztudott, hogy rendkívül intelligens és segítőkész állatok. 
Számtalan történetet hallhattunk már arról, hogyan mentettek meg embereket, vagy védtek meg valakit a veszélytől.

Egyre több hír szól azonban arról, hogy ezeknek a kedves, játékos lényeknek van egy árnyoldala is. 
A delfinek, saját fajtársaikkal szemben olykor egészen kegyetlenül tudnak viselkedni.

Ezeknek az állatoknak a megfigyelői gyakran számolnak be delfinek által más delfinek ellen elkövetett bullyingról, bántalmazásról vagy akár szexuális erőszakról is.
Az emberek felé mutatott kedvességről szóló történeteket nehéz összhangba hozni az utóbbi rémhírekkel. Pedig mindegyik a valóság része.
És gyakran hasonlóak vagyunk mi, keresztények is.

Gyakran alkalmazzuk a fenti igét, és más egyéb bibliai szakaszokat annak alátámasztására, mennyire türelmesnek, kedvesnek, megértőnek kell lennünk azokkal szemben, akik nem tartoznak a köreinkbe, 
akik nem hisznek, nem keresztények.

Hiszen ha kedvesek vagyunk velük, és pozitív képet mutatunk magunkról, azzal elérhetjük, hogy ők is csatlakozzanak hozzánk. Hiszen erről szól az evangélium, nem igaz?
Amikor azonban nincs külső megfigyelő, és csak magunk között vagyunk, rögtön kínozni, bántalmazni kezdjük egymást. Hatalmi játszmákat játszunk, kiszorítjuk a gyengébbeket, ellehetetlenítjük egymás életét.
Nem értjük jól az evangéliumot. Krisztus jó híre nem arról szól, hogyan mutassunk jó képet magunkról,

és érdekből szeressünk másokat (még akkor sem, ha úgy gondoljuk, hogy Isten vagy a másik ember érdekében tesszük ezt). A jó hír arról szól, hogy szeressünk mindenkit, függetlenül attól, közénk tartozik-e vagy sem.
Mert az evangélium hitelessége nemcsak abban látszik meg, hogyan fogadjuk az érkezőket, 

hanem abban is, hogyan bánunk azokkal, akik már közöttünk vannak.
Ma reggel tedd fel magadnak te is a kérdést: mi motivál engem mások szeretetére?

Az érdek vagy pusztán a valódi, isteni ragaszkodás egyszerűsége és gyönyörűsége?
(Cserpán Ádám)