Adj lehetőséget Istennek!✨🌹

 ,,✨🌹Ezek hit által országokat győztek le, igazságot szolgáltattak, ígéreteket nyertek el, oroszlánok száját tömték be, tűz erejét oltották ki, kard élétől menekültek meg, betegségből épültek fel, háborúban lettek hősökké, idegenek seregeit futamították meg.,, Zsidók 11:33-34

A Bibliában a hit a szerető, igazságos, irgalmas, élő, jelenlevő és mindenható Istenben való bizalmat jelenti. Nem egyszerűen elméleti ismeret Istenről vagy hitvallás, hanem egy nagyon konkrét gyakorlati dolog: bizalom, amely arra késztet, hogy rábízzam magamat Isten vezetésére és kövessem őt.
Egy képpel ábrázolva: a hit kéz, amellyel megragadjuk Isten kezét, hogy kimentsen minket a megáradt folyóból, kéz, amellyel átvesszük a megígért áldásokat, kéz, amely belesimul Isten tenyerébe és lehetővé teszi, hogy minden napot, minden helyzetet vele közösségben éljek meg.
Az erő és hatalom nem a hitben van, hanem Istenben.
A hit egy eszköz, ami által Isten megmutathatja a hatalmát bennünk.
Készen állsz arra, hogy a mai napodat bizalommal éld meg?

Legyen áldott a napod!
(Hites Gábor)

 

Tedd meg⭐

https://www.youtube.com/watch?v=PnT0lwNXEPc

⭐Amikor majd a félelem vesz körül bennünket, ezt mondja az Úr: „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.” (2Kor 12,9)

Jézus Krisztus, amikor a keresztet cipelte helyettünk, bizony neki is elfogyott az ereje, de folytatta, mert tudta, hogy bennünket kell megváltson, és erőt adjon nekünk.
Jézus Krisztus által erősek lehetünk. 

Belekapaszkodhatunk a következő igébe is: "Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem." (Filippi 4,13)

Milyen csodás örömüzenet a számunkra, hogy van Valaki, aki erős, és Általa mi is erősek lehetünk.
Nem tudjuk mit hoz a holnap, milyen próba vár ránk, de ha Istenben bízunk, akkor erősek lehetünk: 

"Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét." (2Tim. 1,7)

Nagyon sok erőt kaptunk Istentől, viszont csak akkor élhetünk ezzel a csodás kegyelmi ajándékkal, ha befogadjuk Jézus Krisztust a szívünkbe.
Lesznek időszakok, amikor úgy fogjuk érezni, hogy gyengék, fáradtak vagyunk, de attól a lelkünk erős lehet.

A mai napon a következő pár sort tanuljuk meg, mert nem tudjuk mikor fog erőt, bátorságot, kitartást adni életünk folyamán: "Megparancsoltam neked, hogy légy erős és bátor. 

Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az ÚR, mindenütt, amerre csak jársz." (Józsué 1,9)

Túl sok már a félszemű✨🌹

,,✨🌹Ne mondd: Ahogy ő bánt velem, én is úgy bánok vele, megfizetek mindenkinek cselekedete szerint!,, Példabeszédek könyve 24:29

„Háromszor veri ezt kenden Lúdas Matyi vissza!”
Na jó, ha nem is háromszor, de legalább legyünk egálban. Kapjon ugyanannyit vissza.
Ha belém rúgott, én is belérúgok.
Ha meghúzta a hajam, én is meghúzom az övét (legyen akármilyen rövid is, kellő erővel és ügyességgel nem lehetetlen). Ha kibeszélt engem a hátam mögött, akkor azt is visszakapja. 

És az ördögi kör sosem ér a végére, sokszor megállíthatatlan ez az adok-kapok.
És most nyugodtan elvonatkoztathatunk a gyerekektől, a civakodó, veszekedő testvérektől, mert mi, felnőttek is sokszor esünk ebbe a kísértésbe.
Ahhoz nem kell túl nagy erőfeszítés, hogy visszaadjuk a kapott sérelmet, hadd tudja meg a másik, milyen fájdalmat okozott.
Isten ma reggel valami egészen különlegeset kér.
Azt, hogy fejezzük be ezt az örvénylő körforgást, a folyamatos adok-kapokot, és legyünk emberségesek.
Az ökölbeszorított, ütésre kész kezek helyett lássuk meg a kereszten függő Krisztust kitárt karjait!
Ő nem ütött vissza, nem átkozta azokat, akik ítéletre juttatták, hanem imádkozott értük.
Nem azon fáradozott, hogy hogyan ítéljen el minket, hanem hogy megmentsen mindenkit.
Félre ne érts, nem azt szeretném ezzel mondani, hogy ne legyenek határaid, és tűrj el minden bántást. Jézus is húzott határokat, számonkérte az őt arcul ütő szolgát a tettéért.
Isten nem azt kéri, hogy mártír, hanem hogy emberséges legyél. 

Bánj úgy másokkal, ahogy szeretnéd, hogy veled bánjanak. Ne méricskéld patikamérlegen a sérelmeidet, hogy tudd, mennyit kell visszaadnod, hanem töltekezz Isten szeretetéből, és állítsd meg a bosszú örvényét! 

Engedd, hogy Isten elfogadása, jósága formáljon téged, sarkalljon a jóra, és ne süllyedj le a szemet szemért szintjére!
Túl sokat sérültünk már egymás miatt, itt az ideje a gyógyulásnak.

Szilvási-Csizmadia Andrea

MEGSZABADULVA✨🌹

 ,,✨🌹Én nyomorult ember! Kicsoda szabadít meg ebből a halálra ítélt testből? Hála legyen Istennek a mi Urunk Jézus Krisztus által!,, Rómabeliekhez írt levél 7:24-25

 

Kicsoda szabadít meg ebből a halálra ítélt testből? – teszik fel a kérdést milliók nap mint nap, akik valamilyen testi, lelki, érzelmi szükséget szenvednek az életben. 

Sőt, mindannyian voltunk már olyan súlyosabb helyzetben, amikor arra gondoltunk, ennek nem kellene így lennie, és kell, hogy legyen valamilyen szabadulás.

Pál apostol is számtalanszor élt át hasonlót, és tette fel magának ezt a kérdést. 

Kérdésére azonban hamar választ is talált, hiszen eszébe jutott Jézus Krisztus élete és halála; a földre jött, emberré vált Isten áldozata, aki magára vette minden ember minden szenvedését.

És bár a végső szabadulás még várat magára, Jézus–élete gyakran aprónak tűnő tetteivel–bemutatta, mennyire fontos neki a mi szabadulásunk. 

Nemzetiségtől, vallástól, nemtől, kortól függetlenül segített apró kis nehézségeken, és oldott meg életveszélyes kríziseket. 

Nevezhetjük ezeket betegségnek, átoknak, bűnnek, transzgenerációs traumának, stb, Jézus kész volt közbelépni.

És ha ő megtette mindezt, miért ne tehetnénk meg mi is? 

Miért ne járhatnánk nyitott szemmel és füllel a világban, keresve a lehetőséget, hol enyhíthetünk valaki más szenvedésén, vagy könnyíthetjük meg kicsit az életét, hogy könnyebb legyen viselnie ezt a halálra ítélt, nyomorult testet.

Ezt az tudja megtenni igazán, aki saját bőrén tapasztalta Jézus szabadítását. 

Csak az tudja igazán továbbadni, aki maga is érezte a megváltást. 

Mindez akkor működik igazán, ha felismerjük, hogy nem kétféle ember van–a segítő és a rászoruló–, hanem mindnyájan kegyelemre szoruló emberek vagyunk, akik egymásra és Jézus Krisztusra vagyunk utalva.

Nyissuk hát meg a szívünket, és találjuk meg ma is, hol mutathatjuk be és gyakorolhatjuk Krisztus szabadítását, amit mi is annyiszor átéltünk és megtapasztaltunk már!

 

(Cserpán Ádám)

Reggeli dícséretek

 

 

Győkerezz meg Isten szeretetében!⭐

⭐,,Hogy lakozzék a Krisztus a hit által a ti szívetekben; .,, Efézus 3:17

 

Bizonyára előfordult a te életedben is, hogy reggel Istennel kezdted a napot.

Mély odaadással elhatároztad, hogy ezen a napon arra fogsz törekedni, hogy Isten csodás útján maradj, a szeretetben meggyökerezve. 

Ezt követően elegendő volt egy szó, egy gesztus, egy esemény, hogy az egész elszántságod elillanjon, és ha sikerült is visszatérned a jó útra, ott maradt benned némi frusztráltság a történtek miatt.

Figyeljünk erre a három szóra:
Az első szó a „lakjék”, más fordításban „tartózkodjék”. 

Az az érdekes, hogy ez a szó nem egy rövid futólátogatásra utal. 

Vagyis, ne csak egy napig legyen a szíved vendége Jézus Krisztus, hanem ez a szó azt üzeni, hogy tartósan, hosszú ideig maradjon nálad. Jézus nem csak a reggeli kávé elfogyasztásáig szeretne életed részese lenni, amikor éppen a Bibliát olvasod, hanem ott szeretne lenni melletted amunkahelyeden, az úton vagy éppen a ház másik szobájában, ahol tevékenykedsz.

A másik két szó a „meggyökerezve” és „megalapozva”. 

Pál két képpel szemlélteti azt, hogy Krisztus hit által, a szeretetbe kapaszkodva legyen életünk része. 

Az első szó arra utal, hogy amilyen mélyen van a földben egy gyökér, olyan szilárdan higgyünk Krisztusban. 

A második szó is hasonló, miszerint az életünk alapja legyen Krisztus, mint ahogy egy épületnél is nélkülözhetetlen egy jó alap.

A vigasztaló ⭐

https://youtu.be/f-aiU1LKDzw

⭐Isten vigasztalásának ünneplése.

A másik ember mellé állni és bátorítani, amikor az próbatételen megy keresztül egészen egyszerű feladatnak hangzik. Bátorítani, vigasztalni egy szóval, öleléssel vagy puszta jelenlétünkkel éreztethetjük az illetővel, hogy nincs egyedül.
Vannak esetek, amikor emberi vigasztalásunk kudarcot vall. Hogyan vigasztaljuk meg azt a személyt, aki elveszítette családtagját?
Nincsenek szavak, amelyek tartós vigasztalást adhatnak, ám van egy valaki, aki mindent megváltoztathat.
Pál éppen ezt a valakit magasztalja. Szívéből a hála árad, és ünnepli Istennek a halálos veszedelemtől való megszabadítását, amely események Ázsiában történtek vele. 

Azért is örül, mert Titusz jó hírrel, épen és egészségesen tér vissza a korinthusi gyülekezetből – mindezt Isten kegyelmének és vigasztalásának tulajdonítja.

Isten még a halál völgyében sem hagyja magára az embert, ahogy ezt a zsoltáros is megírta: 

„Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem.” (Zsoltárok 23,4)

Kedves Olvasóm! Ha vigasztalásra van szükséged, szeretnélek emlékeztetni Isten azon ígéretére, hogy nem hagyott magadra. Veled van a fájdalmas pillanatokban is. 

Osztozik az örömben, és Ő az, aki tartós vigasztalást tud adni mindenki számára.
Tekints ma hátra, életed útszakaszára és fedezd fel Isten vigasztalását, munkálkodását az életedben.

Örök szövetség - Örök Szeretet🌟

,,🌟Szövetségre lépek veled, sőt utódaiddal is, örök szövetségre minden nemzedékükkel.
Mert Istened leszek, és utódaidnak is.,, Mózes első könyve 17. fejezet 7.

A mennyei Szentháromság olyan szeretetkapcsolatban élt és él, amelyet itt, a Földön nagyon nehéz elképzelnünk.
A bűn mindent megfertőzött, ami eredetileg szent és oszthatatlan volt.

Ilyen például a házastársi kapcsolat is.
Elvileg szent és oszthatatlan, mégis azt látjuk, hogy a valóságban milyen sok házasság bomlik fel.
Magyarországon 1000 házasságkötésre 398,5 válás jut.
Ez azt jelenti, hogy megközelítőleg minden harmadik házasság zátonyra fut.

És mi a helyzet azokkal, akik párkapcsolatban élnek?
A partnerkapcsolatban élők 21,6%-a élettársi kapcsolatban él, vagyis nem köt házasságot (mert csalódott a házasság intézményében).
Szent és oszthatatlan az anya és gyermeke közötti kapcsolat is.
Mégis közel 23 000 gyermek él állami gondoskodásban, nevelőszülőknél vagy gyermekotthonokban.
Ez azt jelenti, hogy közel annyi gyermek él szülői gondoskodás nélkül, ahány ember egy Siófok nagyságú városban.
Isten azonban „úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (János 3,16).
Isten elküldte Fiát ebbe a világba, hogy megmentse a világot.
A világ azonban nem szerette Istent, hanem keresztre feszítette egyszülött Fiát.
Ebben a megosztott világban, ahol az emberek már nem hisznek a házasság szentségében, ahol sok gyermek úgy születik meg, hogy szülei nem tudják vagy nem akarják vállalni őt, és ahol „a szeretet sokakban meghidegült” (Mt 24,12), Isten mégis felajánlja nekünk az Ő végtelen szeretetét.
Az az Isten, aki ismeri a múltat, a jelent és a jövőt; aki előre látta, hogy mivé lesz az ember, mégis olyan mélyen szerette Ábrahámot, hogy örök szövetséget ajánlott neki, gyermekeinek és azok utódainak.
Isten nem változik. Ha akkor szeretett, akkor ma is szeret.
Ha akkor hűséges volt, ma is hűséges.
Létezhet ennél nagyobb szeretet?

(Soós Róbert)

 

Arcomhoz emeltelek✨🌹

,,✨🌹Emberi kötelekkel vontam őket, a szeretet kötelékével.
Úgy bántam velük, mint amikor valaki arcához emeli gyermekét: jóságosan enni adtam nekik.,,
Hóseás könyve 11. fejezet 4. verse

Milyen kifejezőek és szépek azok a gesztusok, amik visszatükrözik szeretetünket a másik felé.
Van, hogy nézek rövid videókat egy-egy platformon és az egyik kedvencem, amikor a férj már akkor veszi kedvesét, amikor még nem látja őt.
El van merülve a várakozásban, vagy épp érkezik komoly arccal, de amikor meglátja a párját azonnal előjönnek ezek a mozdulatok.
Egy kedves integetés, vidám, őszinte, sugárzó mosoly.
Kicsit el is szégyellem magam, mert az, amit ekkor látok, igazából csak személyesen annak szól, aki kapja.

Mindannyiunknak vannak ilyen mozdulatai, pillanatai, amit csak - nagybetűvel, mert a szerettünkről van szó - Neki adunk. Egy gyöngéd érintés, a kézfej ujjainak hátsó részével megsimogatom a bőrét. 

Egy gyengéd puszi az ajkára.
Kicsit hosszabban tartó, szoros ölelés.
Kezembe veszem, és ott tartom az arcát. A szemébe nézek sokáig, mélyen.
Megsimogatom a fejét, a haját, mert tudatni akarom, hogy megbecsüllek, jót teszel velem.
A szeretet gesztusai ezek, szavak nélküli, mély, intim pillanatok.

Valami ilyen gyengéd kötelékről beszél ebben az igében Isten.
Ő úgy akar és úgy is bánik velünk, mint a szülő gyermekével. Arcához emel, gyöngéden átölel, magához szorít. “Ugye érzed, hogy szeretlek?” - kérdezi.

Vannak-e ilyen gyöngéd pillanatok a Vele töltött időnkben? Megengedjük-e, hogy ilyen közel jöjjön hozzánk?
Mert mi is lehetünk olyanok, mint az elhúzódó, bezárkózó gyermek.
Vagy akár az elutasító barát, aki nem akar megnyílni, mert fél, mert bizalmatlan.

Isten intim viszonyt szeretne kialakítani mindannyiunkkal, Ő is erre vágyik és biztos vagyok benne, hogy minket is boldoggá tenne ez a kapcsolat.

(Restás László)

AZ ÚR ÜGYÉBEN VALÓ FÁRADOZÁSOD NEM HIÁBAVALÓ

2026.09.02 - 
Meghallgatható:
https://youtu.be/7RXBCsFJaiA?is=L7cThTh_MtO181a_
Neked nem kell minden eredményt létrehoznod.
A te feladatod, hogy hűségesen ültesd és öntözd azt, amit Isten rád bízott. 

A növekedést Isten adja.
Ez felszabadít a bizonyítási kényszer alól, ugyanakkor kitartásra hív: egyetlen Istenért végzett szolgálat sem hiábavaló.

"Sem az nem számít, aki ültet, sem az, aki öntöz, hanem csak Isten, aki a növekedést adja." (1Kor 3,7)

Sokszor hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy minden rajtunk múlik. Ha eleget dolgozunk.
Ha jó szervezők vagyunk.
Ha megtaláljuk a megfelelő módszert, akkor biztosan sikeres lesz majd a szolgálatunk.
Szent Pál apostol azonban egészen más szemléletre tanít. Arra hívja fel a figyelmünket, hogy mindannyiunknak megvan a saját feladatunk Isten országának építésében.
Van, aki ültet, és van, aki öntöz. A növekedést azonban mindig Isten adja.
Ez egyszerre tanít alázatra és bizalomra bennünket.
Alázatra, mert emlékeztet arra, hogy nem mi vagyunk az Isten.
Nem a mi ügyességünken, talpraesettségünken múlik minden.
Nyilván meg kell tennünk a magunk részét lelkiismeretesen és felelősségteljesen. 

Használnunk kell a kapott talentumokat.
De mindezt annak tudatában, hogy a megtérés, a lelki növekedés és a gyümölcstermés mindig az Úr kegyelmének műve.
Az Ige bizalomra is hív, és egyben megszabadít a bizonyítási és a megfelelési kényszertől.
Megtanít arra, hogy nem kell minden terhet magunkra vennünk, hiszen nem csak tőlünk függ az eredmény.
Hűségesen el kell végeznünk a ránk bízott feladatot. Imádkoznunk kell érte.
A többit pedig rá kell bíznunk az Úrra. Talán éppen azért fáradunk el időnként, mert átvesszük az Úr szerepét.
Az Ő helyébe lépünk.
S így olyan terhek kerülnek ránk, amelyeket Isten nem is nekünk szánt.
Senkinek a szívében nem tudsz hitet teremteni.
Sem a házastársad, sem a gyermekeid, sem a rokonaid vagy a munkatársaid szívében. 

Azonban a megtérésükhöz, a hitre jutásukhoz hozzá tudsz járulni.
Kérd ma a Szentlelket, hogy mutassa meg, mi a te részed ebben.
Mi az, amit neked kell megtenned.
Tégy meg mindig minél többet az Úr ügyéért.
Hiszen az Úr ügyében való fáradozásod nem hiábavaló. Amen!

(A Reggeli Csendesség napi elmélkedéséből)

Ne csüggedj!✨🌹

,,✨🌹Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk.,, Efézusi levél 2. fejezet 10. vers

Az elmúlt közel 1 év alatt, volt "szerencsém" a legrosszabb élet helyezetekkel találkozni a munkám során. Az emberi élet egyik legnagyobb kihívása a kilátástalanság és amikor ezt megtapasztaljuk, akkor nem csak a helyzetből kivezető utat nem látjuk, hanem a helyünket, a feladatunkat vagy épp az értékünket sem. A kilátástalan helyzet magával hoz feszültséget, félelmet, dühöt és nem ritkán kiábrándultságot abból, hogy Valaki kézben tartja a helyzetet.

Tapasztalat - és gondolom, nem csak az enyém - minden kilátástalannak tűnő helyzetből van kiút, 
csak várni kell...Eszembe jut két bibliavers, ami kiegészíti a fenti igehelyet.

A Zsoltár író így fogalmaz: Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten!
Ő alkotott minket, az övéi vagyunk: az ő népe és legelőjének nyája. (Zsolt.100:3)

Nem a magunkéi vagyunk.
Ezzel együtt pedig a kihívásaink, a félelmeink vagy a kilátástalannak tűnő helyzeteink sem csak a miénk. Lehet, hogy most egy olyan helyzetben vagy, ami meggátol abban, hogy meglásd a szeretetet és a kegyelmet, ami minden nap körbevesz.

A világunk sajnos hajlamos arra, hogy elhomályosítsa a látásunkat és az érzékelésünket. 
De te ne hagyd! Ne hagyd, hogy akárcsak egyetlen pillanat erejéig is levedd a szemed Jézus Krisztusról és arról a szeretetről, amellyel körbe ölel.
Pál apostol tovább menve a gondolattal így folytatja: Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre. (2.Kor.5:17)

Minden nehéznek tűnő helyzet, elválás, elmúlás vagy tovább lépés egyfajta újrakezdés is.
Minden végben ott rejlik a kezdet és ha megtanulunk bízni a Gondviselésben, akkor legyen bármilyen nehéz a helyzet, érezni fogjuk, hogy ez nem pusztán egy vég, hanem valami újnak a kezdete.

Egy olyan kezdet, amit Jézus Krisztus szán nekünk.
Tekintsünk Rá, figyeljük Őt, mert az életünk kihívásai nem csupán azért vannak, hogy elkeserítsenek, hanem azért, hogy megtanuljunk felfelé nézni és bízni Abban, Aki a kezében tartja a világmindenséget.

Áldott napot!
(Pörneki-Csomó Hajnalka) 

JÉZUS SZAVÁRA MEGTÖRIK A GONOSZ HATALMA

2026.09.01 -
🎧MEGHALLGATHATÓ:
https://youtu.be/CJzTDhqkyZY?is=VjxBSDIili1DFRCS

Krisztus szava ma is élő és hatékony.
Nincs olyan sötétség, bűn vagy kötelék, amely nagyobb lenne az Ő hatalmánál.
A kérdés az: melyik hangnak adsz teret az életedben?

"Milyen beszéd ez? Hatalommal és erővel parancsol a tisztátalan lelkeknek, és azok kimennek?" (Lk 4,36)

Amikor Krisztus megszólal, a sötétség meghátrál.
A gonosz ugyanis nem tud ellenállni annak, akinek minden hatalom adatott mennyben és a földön.
Elég Jézusnak egyetlen szava, és megtörik a Sátán hatalma.
Ezt láthatjuk a mai evangéliumi részben is, amikor Jézus szabaddá tesz egy olyan embert, akiben tisztátalan gonosz szellem lakott.
"Némulj el, és menj ki belőle!" (Lk 4,35)
Ezekkel a szavakkal parancsolt neki, és az ördög azonnal kiment belőle.
Te kinek a szavára hallgatsz? Kinek a hangja alakítja az életedet?
A világé? A saját félelmeidé, vagy Jézusé?
Krisztus szava ma is élő, ma is hatékony, és ma is képes új életet teremteni.
Ma is megszabadít a bűn kötelékeitől, a kétségbeeséstől, a rossz szokásoktól és mindattól, ami eltávolít Istentől.
Ez azonban csak akkor válik élő valósággá az életedben, ha nem a problémáid sürgető hangjára figyelsz.
Ha nem a múlt sebeinek vagy a világ zajának adsz teret az életedben, hanem az isteni szónak.
Ne csak távolról szemléld Krisztus munkálkodását mások életében.
Ne csak állj mellé fölötte, ahogy ezt Jézus honfitársai is tették.
Inkább nyisd meg a szíved az isteni kegyelem áradásának, és engedd, hogy téged is megtisztítson minden köteléktől.
Vajon mi az, amitől most leginkább szabadulnod kell?
Minek a rabságában élsz?
Mi az, ami fogva tart talán már évek, évtizedek óta?
Jézusnak csak egy szavába kerül: "Némulj el, és menj ki belőle!"
Ez a felszólítás ma a te életedre vonatkozólag is igaz lehet.

 

Mitől félsz igazán?✨🌹

,,✨🌹 Az Úr megváltottai megtérnek, ujjongva mennek a Sionra, örök öröm koronázza fejüket. Vigasságot és örömöt találnak, eltűnik a bánat és a sóhaj.
Én, én vagyok vigasztalótok! Miért félsz halandó embertől, ember fiától, aki csak olyan lesz, mint a fű?  Ézsaiás könyve 51. fejezet 11–12. vers

Ézsaiás könyvében Isten egy szorongó, bizonytalan néphez szól. Nem azt ígéri, hogy nem lesznek nehézségeik, hanem azt, hogy Ő velük lesz és Isten jelenléte erősebb minden félelemnél.
Ezután hangzik el egy különös kérdés. „Miért félsz halandó embertől?”

Mintha azt kérdezné, miért adsz ekkora hatalmat valakinek, aki ugyanolyan törékeny és mulandó, mint te? Miért félsz annyira mások véleményétől, a jövőtől, a háborútól, a gazdasági bizonytalanságtól vagy akár a klímaváltozástól, amikor az életed végső soron nem emberek kezében van?
A legtöbb csatát nem kívül, hanem belül vívjuk meg.

A külső körülményeket sokszor nem tudjuk megváltoztatni, de azt igen, hogy kiben bízunk. 
Ha minden biztonságunkat a körülményeinktől várjuk, mindig lesz okunk félni. 
Ha azonban Isten lesz a kapaszkodónk, a legnagyobb viharban is megtapasztalhatjuk azt a békességet, amelyet semmilyen külső esemény nem tud elvenni.
Ezért mondja Isten kétszer is. „Én, én vagyok vigasztalótok.”

Mintha azt szeretné, hogy ezt semmiképpen ne felejtsük el. 
Nem azt ígéri, hogy nem lesznek könnyek, hanem azt, hogy egyik könnycseppünkkel sem maradunk egyedül.

Aki mellette jár, annak a reménysége nem a világ állapotából, hanem Isten hűségéből fakad.
A bizalom nem a veszély hiányából születik, hanem abból a bizonyosságból, hogy Isten kezében vagyunk. Ez ad olyan belső békességet, amelyet a világ nem tud megadni, de elvenni sem.
Legyen ez a mai reggeled imája:
Uram, bocsásd meg, amikor jobban félek a világ történéseitől, mint amennyire bízom benned.

Adj olyan hitet, amely a legnehezebb helyzetben is Beléd kapaszkodik.
Segíts úgy élni, hogy a szívemben a félelem helyét egyre inkább a Belőled fakadó békesség töltse be.
Ámen.
(Baksáné Szabó Anikó)

 

Megújulhatsz!⭐

https://www.youtube.com/watch?v=NgJx0p29N44

„⭐Olyan bonyolulttá vált minden az életemben. Nem igazán tudok helyes döntéseket hozni. 

Keresem az utat, vissza Istenhez. Azt hiszem, hogy eltávolodtam tőle. 

Közben meg a körülményeim is úgy alakultak, hogy ne legyek tisztában azokkal az ajándékokkal, 

amiket egykor Istentől kaptam. 

Az életem jelenlegi időszakát, ha le lehetne írni, leginkább egy ködös labirintushoz tudnám hasonlítani. Sehol sem találom a kiutat, pedig úgy vágyik a lelkem a békességre, nyugalomra. 

Vágyom arra, hogy ismét Isten közelségét érezzem. Rajtam már csak Ő segíthet.”

Ismerősek ezek a gondolatok?
Ha megfigyeljük, a zsoltár eddigi szakaszáig Dávid bocsánatért imádkozott.
Most talpra állás pillanatának vagyunk szemtanúi. 

Dávid arról tesz bizonyságát, hogy a megtérés Isten kegyelmi ajándéka. Szüksége van rá. 

Nem palotára, ruházatra, hatalomra, tudományra van szüksége, hanem egy tiszta szívre. 

Élete mélységében talán rádöbbent arra, hogy pont attól távolodott el, akitől származik az élet maga. Meghoz egy fontos döntést úgy az életére, mint a lelki egészségére nézve: bocsánatot kér Istentől. 

Ezzel a bocsánattal együtt egy tiszta szívet, és Isten által megerősített lelket kér. 

Az élet akkor igazán valódi, ha Isten a részese!!

Olyan csodásan fogalmaz az író: „Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet!” (Példabeszédek 4,23)

Dávid Istennel folytatta életútját. Menj tovább az Úrral!

Beszélgetés, nem műsor✨🌹

,,Te pedig amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz, aki rejtve van; a te Atyád pedig, aki látja, amit titokban teszel, megjutalmaz majd téged.,,
Máté evangéliuma 6. fejezet 6. vers

Gyerekként nagyon nem szerettem imádkozni.
A gyülekezetünkben amikor elhangzott a mondat "imádkozzon akit a lélek indít!" pontosan tudtuk, 
hogy ki fog imádkozni. 

Sőt mi több, pontosan tudtuk a sorrendet is, és még a hosszakat is meg tudtuk tippelni.
Volt egy néni, aki rendszerint több mint 5 percen keresztül imádkozott (ami akkor végtelenül hosszúnak tűnt).
Az ima számomra azt jelentette hogy ezzel a felnőttek megmutatják egymásnak, hogy ki a szentebb.
Ahogy felnőttem továbbra sem erősségem az ima. Főleg a hangos, közösségi ima.
Sokkal jobban élvezem a négy fal közti beszélgetéseket Istennel. 

Amikor csak mi vagyunk, és elmondhatok bármit. 
Ezt próbálom megtanítani a gyermekeimnek is.
A minap a kislányom imádkozott egyik este.
Körülbelül így szólt az imája: "Drága Jézus! Köszönöm hogy játszottunk, ettünk fagyit, és köszönöm a pandákat! Jó éjt! Puszi!"

Ez az amit Jézus kér tőlünk. Nem egy műsort amiben megmutatjuk hogy szebb pátoszokat tudunk mondani.
Nem percre vagy szótagszámra mért szavalóverseny.
Őszinte, nyitott beszélgetés minden korlát nélkül.

(Ömböli Dávid)

Kitől függ alkalmasságunk?⭐

https://youtu.be/s7rC077YcTM

⭐Alkalmasságunk egyedül Istentől van: 

„Nem mintha önmagunktól, mintegy a magunk erejéből volnánk alkalmasak arra, hogy bármit is megítéljünk; ellenkezőleg, a mi alkalmasságunk Istentől van.”

„Én megsegítelek benneteket, úgyhogy áldássá lesztek.”

Valami hasonló hangzik el az 1Móz 12,2-ben is, Ábrahám elhívásánál:

 „Nagy néppé teszlek és megáldalak, naggyá teszem nevedet és áldás leszel.”
Ábrahám sem önmaga erejéből indult el az előtte levő ismeretlen útra, hanem Isten az 

– aki cselekszik, aki megígéri neki, hogy jóban, áldásban lesz része.
Isten áldásának ígérete nem csak arról szól, hogy engedelmesen követjük Isten hívását. 

Arról is szó van, hogy tartsunk ki azon az úton, amelyre Isten hívása egyszer már elvezetett bennünket.„Áldás leszel.”
Halljuk-e még Isten szavát, és engedjük-e, hogy kézzelfogható valósággá legyen az életünkben? 

Rá tudjuk-e bízni magunkat? 

Áldottnak lenni leginkább azt jelenti, hogy Benne vagyunk, Benne hiszünk. 

Aki Jézusban van és benne hisz, az a legnagyobb áldás.

Ezek után mindegy mi ér, mert minden a javamra szolgálhat!
Áldott vagy, mert szövetségben vagy, azaz Jézusban vagy! Isten arra hív minket, 

hogy higgyünk Jézusban.

Indítson minket hálára Isten a mi megajándékozott voltunkért és mutassa meg nekünk az ebből fakadó feladatainkat is!

Te mit keresel?✨🌹

,,✨🌹A jóra törekedjetek, ne a rosszra, akkor életben maradtok, és veletek lesz az Úr, a Seregek Istene – ahogy mondogatjátok. Gyűlöljétek a rosszat, szeressétek a jót, szerezzetek érvényt a törvénynek a kapuban!,, Ámósz próféta könyve 5:14-15

Minden napunk, minden reggelünk úgy indul, hogy keresünk valamit.

Keressük a telefon ébresztőjének kikapcsológombját, keressük, milyen ruhát vegyünk fel aznap, keressük a slusszkulcsunkat, stb; de nem csak szó szerint, hanem átvitt értelemben is.
Felkelünk, és elhatározzuk, hogy ma pénzt fogunk keresni, vagy megoldást egy problémánkra, lezárást egy élethelyzetre, és még sorolhatnám, mi mindent szeretnénk megkeresni egy nap alatt.

Még egy szabadnap is azzal telik, hogy egy kis nyugalmat, békét keresünk.
És a keresés úgy általában egy igen aktív cselekvés. 

Ha valamit meg szeretnénk találni, akkor különösen arra a dologra összpontosítunk, és akár még komfortzónánkból is hajlandóak vagyunk kimozdulni, ha hisszük, hogy esélyünk van megszerezni azt.
Ámósz próféta írásában a 'törekedni' szó azt is jelenti, hogy keresni, mindent felkutatni, kérdezősködni felőle. A prófétán keresztül Isten arra kéri népét, hogy elsődlegesen azt keressék ami jó, ami helyes.

Az legyen minden nap szemük előtt, kutassanak fel mindent a jóért, kérdezősködjenek felőle. 
És ez a kérés nekünk is szól: bármit is keresünk a mai napon, elsődleges célunk minden helyzetben annak felkutatása legyen, ami helyes.
Ami különleges még ebben az igeszakaszban, az az, hogy itt nem elsősorban egy emberről van szó, hanem a teljes népről. Milyen jó lenne, ha társadalmainkban, közösségeinkben együtt keresnénk a helyes utat, együtt törekednénk arra, hogy helyesen ítéljük meg egymást, szolgáltatunk igazságot, és közösen építünk valami szépet, jót, örökké tartót!
Ha ma keresünk valamit, az legyen az a cél, amelyet Isten tűzött ki elénk, és kérjük őt, hogy mutassa meg nekünk, miként tehetjük ezt a jót közösségi céllá!

(Cserpán Ádám)

BÍZZ BENNE ⭐

https://www.youtube.com/watch?v=L9QRrSjwCos

,,⭐Ne félj, te kicsiny nyáj, mert úgy tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot!

Lukács 12:32

Isten gondviseléséről szól ez az evangéliumi szakasz, amelynek a záró verse hangzott el. 

Olyan szép az utolsó mondat: Krisztusnak fontos a kicsiny nyáj is, sőt, fontos egyetlen juhocska és bárányka is.

Nem a sokaságban mutatkozik meg elsősorban az ő kegyelme, Ő tud megtartatást adni a kevés által is. (Már az Ószövetségben elhangzik: nem azért, mert nagy nép vagytok).
A nyáj megmaradásának a titka a jó Pásztorban van.
Ameddig ragaszkodunk, ameddig rá nézünk, ameddig szavát követjük, addig van füves legelő, van csendes víz, és megtartatás a kísértések között, a halál árnyékának völgyében is.

Ha mi, ha családunk megértjük az ő szavát, ha engedelmeskedünk annak, Isten kegyelméből megáldja kicsiny nyájainkat.
Mire bátorít minket Isten gondviselése?
Isten gondviselése arra bátorít minket, hogy életünket rábízzuk, minden aggodalmaskodástól és kishitűségtől megszabaduljunk, tudván, hogy azoknak, 

akik Istent szeretik, minden a javukra van (Róma 8,28).

Isten gondviselésének áldása az, hogy megszabadulunk a nyugtalankodástól, félelmektől, aggodalmaktól.

Aki megtapasztalta Isten gondviselő szeretetét, azon az emberen nem a félelem lesz úrrá, hanem a gondviselő és megváltó Isten szeretetébe vetett hit; annak életében mindig erre dől el a mérleg, történjék bármi.
Gondoljunk arra, amikor a mi Urunk, Jézus Krisztus a viharzó tengeren biztatta a tanítványokat: „miért féltek ennyire, miért nincs hitetek?” (Márk 4,40)

Képviseletben✨🌹

,✨🌹,Én és az Atya egy vagyunk.,,János evangéliuma 10. fejezet 30. vers

Lelkipásztorként gyakran kapok meghívást különböző protokolláris eseményekre, ahol a többi, környezetemben szolgáló lelkésszel veszünk részt – legyen szó emlékmű avatásáról, adventi gyertya meggyújtásáról, vagy más városi eseményről. Ilyenkor előfordul, hogy én kapom a meghívást, máskor pedig az általam pásztorolt gyülekezet.
Ami azonban minden ilyen alkalomra igaz, az az, hogy amikor részt veszek ezeken az alkalmakon, nem önmagamat, hanem a gyülekezetemet, sőt, az egyházat képviselem, amelyben szolgálok.
Egész jól értjük, hogy ez mit jelent. 

Ha lelkipásztorként nyilvánosan támogatom egyik, vagy másik politikai pártot, a hallgató joggal gondolhatja, hogy én az egész egyház képviseletében teszem azt.
Ha lelkészként véleményt mondok egy társadalmi kérdésben, értelmezhető úgy is, hogy az egyházam nevében tettem, az egyházat képviselem a véleményemmel (akár így van, akár nem).
János, az evangélista legfőbb célja, hogy az általa írt evangéliumban egyértelművé tegye: Jézus = Isten. Sokszor azonban elfelejtjük, hogy ez mit is jelent valójában.
Pedig nem véletlen, hogy a nevünket Jézus Krisztusról kaptuk, nem pedig Mózesről vagy Pál apostolról. Hiszen ha lehet hinni Jánosnak, akkor Jézus a földi életében nem csak mintát adott arra nézve, hogy nekünk hogyan kell viseltetnünk, de bemutatta, sőt, képviselte Isten álláspontját.
Ez az, amit gyakran elfelejtünk. 

Azt, hogy Jézus Isten nevében – hiszen ő maga Isten – szólta meg a vallási vezetőket és hajolt le a bűnösökhöz. Vacsorázott a társadalom kivetettjeivel és űzte ki a templomból a kufárokat. 

És ha mi valóban az ő nevéről neveztettünk és érte, miatta, az ő kegyelméből lettünk keresztyének, akkor nem csak jó példát, hanem követendő mintát is adott, hogy ahogy ő képviselte Istent, úgy kell nekünk is képviselnünk őt a földi életünk során.

Ahogy főpapi imájában Jézus kérte az Atyától:
"Szent Atyám, tartsd meg őket a te neved által, amelyet nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi!"
János evangéliuma 17. fejezet 11. vers második fele 

(Ömböli Krisztián) 

 

IGAZÍTSD HOZZÁ AZ ÉLETED!

2026.08.27 -

🎧 Meghallgatható:

https://www.youtube.com/watch?v=93tYriXecIs

Jézus barátainak nevez bennünket.

Ez a barátság azonban nem csupán közelséget jelent, hanem engedelmességet is. 

Nem elég hallani és ismerni Isten szavát: hozzá kell igazítanunk a döntéseinket és az egész életünket. 

 

"Nem mondalak titeket többé szolgának, mert a szolga nem tudja, mit tesz az Uram. Barátaimnak mondalak benneteket, mert mindazt, amit hallottam Atyámtól, tudtul adtam nektek." (Jn 15,15)

 

Jézus barátainak nevez minket.

Ez nem csupán egy kedves gesztus a részéről, sokkal több ennél: pozícióváltás.

Ezáltal tulajdonképpen egy magasabb szintű kapcsolatot kínál fel nekünk. 

A szolga végrehajt, vakon engedelmeskedik.

A barát azonban be van avatva, ismeri a szándékot, az irányt.

Nem csak azt teszi, amit kell, hanem együtt gondolkodik azzal, akit követ.

Nagy megtiszteltetés számunkra az, hogy Jézus mindent tudtul ad nekünk, amit az Atyától hallott.

A kérdés tehát nem az, hogy Isten elérhető-e számunkra, hanem inkább az, hogy akarjuk-e megismerni, komolyan venni azt, amit Ő már megmutatott.

"Ti barátaim vagytok, ha megteszitek, amit parancsolok nektek" - mondja Jézus. (Jn 15,14)

Ez a mérce, és ez nem érzés, nem hangulat, hanem engedelmességből fakadó kapcsolat.

Vajon mennyire igaz ez rád?

Éled-e már azt, amit az Úr megmutatott neked?

Beléptél ebbe a barátságba, vagy megmaradtál kívülállónak?

Ezt neked kell eldöntened.

Jézus számodra is felkínálta ezt a lehetőséget, de rajtad áll, hogy élsz-e vele.

Ne maradj meg a felszínen, ahol csak hallod az Igét, de nem engeded, hogy átformáljon.

Ne csak értsd, hanem tedd is meg, amit megértettél.

Ne csak keresd az Urat, hanem kövesd is.

Ne csak közel akard érezni magad hozzá, hanem igazítsd hozzá az életed.

 

(A Reggeli Csendesség napi elmélkedéséből)

 

Nem vagy egyedül!✨🌹

,,✨🌹Élettel és szeretettel ajándékoztál meg, és gondviselésed őrizte lelkemet.,, Jób könyve 10.fejezet 12.vers

A legnehezebb és egyben legdicséretre méltóbb dolog, amikor a nehézségek közepette képessé válik az ember hálát adni és megköszönni Istennek a gondviselést.
Dicséretes, de rettentően nehéz. A kilátástalan helyzetnek - legalábbis az én tapasztalataim alapján - három lépcsőfoka van: kétségbeesni, lehiggadni és erőre kapni.

Jób életéről sok mindent el lehet mondani, de azt semmi esetre sem, hogy könnyű, megkímélt és kiegyensúlyozott élete lett volna. 
Elképzelem, ahogy felteszi a kérdést önmagának és Istennek is, hogy mégis miért történik mindez? 
Mit tett a múltban vagy mit kell tanuljon mindabból a sok szörnyűségből, amit átélt?

Végig pörgeti a fejében élete történéseit, döntéseit, ki nem mondott és kimondott szavait vagy éppen az elszalasztott lehetőségeket, amikor másképp cselekedhetett volna.

Néha mi is megérezzük Jób gyötrődését. A világunk tele van fájdalommal és néha nem csak mások, hanem akár saját magunk is okozhatunk fájdalmat önmagunknak.

A mások által okozott fájdalom talán könnyebben észrevehetőbb, látványosabb, hiszen valamit, ami számunkra fontos bántanak, kritizálnak, legyen szó a becsületünkről, a lelkünkről vagy épp a testünkről. Érezhetünk gyászt, magányt és szorongást. És néha bizony önmagunkat is bánthatjuk, ami kevésbé észrevehető, legalábbis nem biztos, hogy eszünkbe jut ez a perspektíva.

Önmagunk bántása az önostorozás, az önmarcangolás, a kételkedés önmagunkban és a gondviselésben vagy épp a kétségbeesés. És miért mondom azt, hogy ezekkel bántjuk magunkat?

 Nehéz higgadtnak maradni akkor, amikor szilánkokra hullik az ember élete, de vajon az önostorozástól vagy a kétségbeeséstől javul bármit is a helyzet? Aligha.
Ellenben mélyítjük a félelmet és az aggodalmat.

Jób története és a fenti mondat álljon előttünk példaként és nem csak a mai napon. Legyen példa a más nézőpontra, a feltekintésre és a bizalomra, hogy egyetlen rossz vagy nehéz helyzetben sem vagyunk egyedül.

Áldott napot!
(Pörneki-Csomó Hajnalka)