2026. november 19., csütörtök

Megélni az igaz békességet✨🌹

,,✨🌹Nagy békességük van azoknak, akik szeretik törvényedet; nem botlanak meg azok.,,
119. Zsoltár 165. verse

Amikor az Isten törvényét dicsérő zsoltár “nagy békességről” ír, nem csupán a konfliktusok hiányát érti alatta, hanem azt az állapotot, amire minden ember vágyik. 
Vegye körül a békesség és benne, önmagában is legyen nyugalom.
A külső békesség ebben az igében az Isten tanácsa szerinti életvezetés következménye. 
Akik olvassák a Szentírást és komolyan veszik tanácsait, tudják mennyire hasznos a mindennapokban, amikor az emberi kapcsolatokról van szó. 
Útmutatásai, aranyszabálya, hogy “bánj úgy másokkal, mint ahogy szeretnéd, hogy veled tegyenek” - megerősítik barátságainkat másokkal, értékes-, megbecsült emberré tesznek mások számára. 
Nem azt mondom, hogy nincsenek konfliktusaik az ilyen embereknek, hanem azt, hogy sokkal kevesebb. És azt is, hogy könnyebben tudják szeretetteljessé alakítani azt a közösséget, amiben élnek.
A belső békesség talán ennél is fontosabb. 
Ennek elérése is Isten tanácsainak a követésén múlik. 
Minél inkább elmélyedünk az Ő akaratának tanulmányozásába, annál jobban megértjük tanácsait, sőt egyre inkább kezdünk egyetérteni vele. 
Azonosulni tudunk azzal, miért jobb a megbocsátás a bosszúnál. 
Azt is, hogy csak akkor válik életünkben teljessé a szeretet, ha el tudjuk engedni a haragot. 
Akkor, ha megértjük, elfogadjuk, hogy minden helyzet, még a legrosszabbak is a javunkat szolgálhatják. Ez nehéz út, de mindenképp gyümölcsöző, és ami a legfontosabb, járható. 
Így jutunk el a belső békesség megéléséhez akkor is, ha nincs mindig béke körülöttünk.
A zsoltár ezen igéjének itt két fontos állítása van. 
Az első, hogy azoké ez a “nagy békesség”, akik szeretik Isten törvényét. 
Vagyis nem csupán ismerik, nem csak tanulják, hanem kapcsolódnak Istenhez általa, méghozzá szeretettel. 
Vagyis teljesen magukévá teszik annak gyakorlati alkalmazását. 
A második, hogyha így tesznek, nem botlanak meg. 
Ez nem azt jelenti, hogy soha nem követnek el hibát, hanem azt, hogy biztos tájékozódási pontokat kaptak, amikre mindig támaszkodhatnak az életben és ezért nagyobb biztonságban vannak.
Végül szeretném, ha három kérdést tennénk fel önmagunknak:
Szeretem-e Isten igéjét, vagy csupán ismerem?
A mindennapi döntéseimben valóban Isten útmutatása vezet?
Megmarad-e a belső békességem akkor is, amikor az élet körülményei bizonytalanná válnak?
Jó elmélkedést kívánok mára is mindenkinek!

(Restás László) 

Ujjongva aratás✨🌹

 ,,✨🌹Akik könnyezve vetettek, ujjongva fognak majd aratni. Aki sírva indul, mikor vetőmagját viszi, ujjongva érkezik, mikor kévéit hozza.,,126. Zsoltár 5–6. versek

 
November végén már nem a vetés jár a földművelők fejében, ilyenkor a betakarítási munkálatok véget érnek és előkészítik a földet a téli időszakra. 
A következő néhány hónapban a föld pihen a hótakaró alatt, de úgy, ahogy az ember a hosszú, munkás hetet követő hétvégi napokon teszi, azért pihen, hogy tavasszal majd újrakezdődhessen a munka. 
A mai zsoltár a vetés képét hozza elénk. 
Kemény dolog a földművelés, és még keményebb volt akkor, amikor ezek a szavak íródtak. 
Amit ma traktorok és gépek végeznek, azokat annak idején főként emberi erővel tették, ami bármilyen jó szakember is legyen a földműves, megterhelő munka.
Emlékszem, amikor gyerekként mi is nagynak mondható (akkor meg még nagyobbnak tűnt!) kertet műveltünk a szüleinkkel. Vasárnap reggel félve nyitottam ki a szememet és pillantottam ki az ablakon, hátha esik az eső, mert akkor nem kell dolgozni a kertben. 
Mert amikor jó idő volt, bizony mindig volt mit csinálni a kis házi gazdaságban. 
És igen, szégyen ide, vagy oda, volt sírás is. 
 
Nem igazán lelkesített, – de a mai napig a fülemben cseng, hiszen mégis hatással volt rám, – ahogyan édesanyám azzal biztat, hogy milyen jó lesz majd télen felhozni a pincéből a magunk által megtermesztett zöldséget...
És valóban jó is volt. És valóban, a könnyes vetés nagy örömet szült. 
Egy ilyen változásra számít a zsoltáríró is, amikor azért fohászkodik Istenhez, hogy a sírva végigvitt munkát áldja meg, hadd legyen újra öröm a nép között. 
És ezért az örömért imádkozunk mindannyian, akik az örök élet reménységében élünk.
 
(Ömböli Krisztián) 
 

2026. november 16., hétfő

Tele tál, fájó szív…✨🌹

,,✨🌹Jobb egy tányér főzelék ott, ahol szeretet van, mint a hizlalt ökör, ahol gyűlölet van.,,
Példabeszédek könyve 15:17

Egy idő után mindenkinek a szívét eléri a gondolat hogy az élet több az anyagiak megszerzésénél. 
Van valami, ami fontosabb annál, hogy milyen autód, milyen házad van.

Ezek helyét átveszi az a kérdés, hogy milyenek a kapcsolataid, mennyire van jelen az életedben az öröm, a szeretet és mennyire hatja át szívedet a békesség.

Isten arra hív, hogy béküljünk meg vele, s ha ez megtörténik, akkor az emberekkel is meg tudunk békülni. Mert jobb a szegénység békességben, mint a gazdagság, a békesség hiányától szenvedve.
Te hol tartasz ezen az úton?

Legyen áldott a napod!
(Hites Gábor) 

Mi a te mozgatórugód?✨🌹

,,✨🌹Akár esztek tehát, akár isztok, vagy bármi mást tesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek!,, Pál első levele a korinthusiakhoz 10:31

Mit jelent valamit Isten dicsőségére tenni? Ez olyan megfoghatatlan. 
Eszünkbe juthatnak a gyülekezetben énekelt dicsőítő énekek, de nem lehet minden tettünk közben ezeket énekelni.

Próbáljuk meg valami más kifejezéssel helyettesíteni! Például: mindent Isten örömére tegyetek. 
Tegyünk mindent, az élet legapróbb dolgaitól a legnagyobb döntéseinkig úgy, hogy abban Isten örömét lelje, hogy mosolyt csaljunk az arcára.

És ha még egy kicsit a szövegkörnyezetet is elolvassuk, akkor megint egy lépéssel közelebb kerülünk az üzenethez. Nézzük meg, mit mondanak a korábbi versek!

„Minden szabad, de nem minden használ. Minden szabad, de nem minden épít. Ne keresse senki a maga javát, hanem a másét.” (23-24. vers)

Pál az embertársainkkal élt felelősségteljes életről ír a korinthusiakat is érintő témákat felhozva példaként, mint a bálványáldozati húsok kérdését.

Tanácsolja a keresztényeket, hogy legyenek tekintettel egymásra, a másik hitére, a másik lelkiismeretére. 
Éljenek józanul, bölcsen, szeretettel, Isten örömére, Isten dicsőségére.
Ne azért éljünk így, hogy kiérdemeljük szeretetét. Isten lénye a szeretet.

Ne azért, hogy kiérdemeljük kegyelmét, mert az már a miénk. Krisztus meghalt értünk a kereszten, bűneink bocsánatot nyertek. Ne azért, hogy elnyerjük az üdvösséget, mert azt már megszerezte nekünk életével, halálával és feltámadásával.

Hanem azért, mert jó jót tenni. Azért, mert találkoztunk Vele, és felismertük, hogy jó az Ő elvei szerint élni. Nem tudunk többet kiérdemelni Istentől a jó cselekedeteinkkel, mert már odaadta értünk a mindent. Hát tegyük azért a jót, mert jó így élni, mert mi is szeretjük Őt és szeretjük a másik embert!

Annyi a sötétség és a fájdalom a világban. Éljünk jól azért, hogy legalább a környezetünkben, ott, ahol hatással lehetünk mások életére, egy gyertyalángnyival több legyen a fény! Isten örömére.

(Szilvási-Csizmadia Andrea) 

Botlásveszély✨🌹

,,✨🌹Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék!,,
Pál első levele a korinthusiakhoz 10:12

Gyermekként sokkal könnyebb volt az élet. Akármikor elestünk, csak felálltunk és mentünk tovább. 
Nem fájt különösebben, nem szereztünk komolyabb sérüléseket. De azóta felnőttünk, és minél magasabban vagyunk, annál jobban tud fájni az elesés.
De az is igaz, hogy tapasztaltabbak vagyunk.

Egészségesen, erőnk teljében jóval ritkábban fenyeget minket az elesés veszélye, mert gyerekkorunk óta kifejlődött az egyensúlyunk, a mozgáskoordinációnk, figyelmesebbek vagyunk, és jobban észrevesszük, ha egy felület csúszósabb vagy nagyobb rajta a botlásveszély.

Pál apostol ezzel a hasonlattal élve fordul a korinthusi gyülekezethez, mint Isten népéhez, emlékeztetve őket az elesés, elbukás veszélyeire. Mi az, ami segít abban, hogy ne essünk arcra?

Múltbeli élményeink, tapasztalataink. Sőt, ha gyerekként szófogadóak voltunk, egy-egy szülői figyelmeztetés is hasznunkra válhatott.

Az apostol szerint így működnek a Szentírás történetei is.
Azért olvashatunk annyit a Bibliában Isten népe kudarcairól is, mert abból tanulhatunk a legtöbbet. 
Az ószövetségi ember azért gyűjtötte össze és jegyezte fel azt a számos történetet, hogy az utókor fejlődhessen, tapasztaltabb lehessen.

Pál üzenete azonban egyben figyelmeztetés is: ha Isten népeként azt gondoljuk, biztonságban vagyunk, mert van Bibliánk, esetleg olvassuk is azt, ne bízzuk el magunkat, és gondoljuk azt, hogy ez elég.

Meg kell tennünk még egy nagyon egyszerű, ám annál fontosabb dolgot: tanulni belőle.
Félre kell tennünk büszkeségünket, és elismernünk, hogy mi is eshetünk hasonló tévedésekbe, minket is érhetnek hasonló kísértések, mint az előttünk járókat.

Sőt, ha igazán tanulni szeretnénk a ránk bízott példából, akkor ahhoz sem leszünk túl büszkék, hogy saját kudarcainkat, bukásainkat történetként továbbadjuk az utánunk jövőknek.

És bármi is történik, még ha kísértés ér is minket, vagy elesünk, ne feledjük, hogy Isten a szabadulásról is gondoskodik. És ez a legfontosabb tanulság.

(Cserpán Ádám)


Légy becsületes!✨🌹

,,✨🌹Ő pedig így válaszolt nekik: Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené! Lukács evangéliuma 20:25

Egy vállalkozó nagyon dilemmázott hogy számoljon el a pénzzel amit keres.
Becsületes akart lenni, de nem tudta hogy a borravalót hogy számolja el.
Legyen a nyugtán vagy sem. Kikérte mások véleményét is.
Volt aki szinte kinevette, mert szürreálisnak érezte, hogy valaki ennyire szabály szerint vezetné a pénzügyeit.

A másik azt mondta neki, hogy szürke zóna, azt csinál amit akar… Sokan sokféle tanácsot adtak.
Jézust megpróbálja néhány ember tőrbe csalni. Egy olyan kérdést tesznek fel, ami a kor emberét foglalkoztatta: hajtsunk fejet a hatalomnak és fizessünk adót?

Ha Jézus erre azzal válaszol, hogy igen, akkor a nép előtt lesz népszerűtlen. 
Ha azt hogy nem kell adót fizetni, akkor fel lehet jelenteni.
Jézus az egyetlen jó választ adja: Add meg amit kell és legyél becsületes! Ennyire egyszerű.
Csak tedd meg amit a becsület megkövetel! Isten nem kibúvókat akar neked adni, hanem örök életet.
Ne kiskapukat keress, hanem értsd meg, hogy az ő kezéből sokkal többet fogsz kapni!
Csak mindig légy becsületes!

(Ömböli Dávid)


 

Százból egy✨🌹

,,✨🌹Mondom nektek, hogy ugyanígy egyetlen megtérő bűnös miatt nagyobb öröm lesz a mennyben, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akiknek nincs szüksége megtérésre.,,
Lukács evangéliuma 15. fejezet 7. vers

"Ha valakinek közületek száz juha van, és elveszít közülük egyet, vajon nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e addig az elveszett után, amíg meg nem találja?" (Lukács evangéliuma 15:4) Természetesen nem!

Akárhonnan nézzük, százból egy, tehát az teljes nyáj egyetlen százaléka bármennyire is kellemetlen, csupán járulékos veszteség. Ilyen ez a báránytartás, ilyen a pásztorélet.

Egyszer a farkas viszi el, máskor a medve, meg hát mindenféle betegség és veszély fenyegeti szegény, védtelen állatokat a legelőn, megesik az ilyen.

Ha most elindulok érte, akkor el kell indulnom a másikért, meg a harmadikért is, akik majd ezután csámborognak el.

Csak a magam dolgát nehezítem, nem érdemes megkeresni ezt az egyet.
Meg aztán, ha elveszett, az ő hibája! Maradt volna a többiekkel! Miért kell neki külön utakon járnia, ahol tudja, – mert tudja! – hogy nem biztonságos? Hányszor mondtuk neki?
A kutya is ugatott, ő mégis elment. És még én fáradjak, hogy visszahozzam? Biztosan nem megyek utána. Nem érdemli meg.

Arról nem is beszélve, hogy van még kilencvenkilenc másik.
Mind egyforma, mind ugyanúgy béget, darab, darab.
Mind ad gyapjút, mindnek jó lesz a húsa majd egyszer, tudunk venni másikat vasárnap a vásárban.
Meg aztán azért hagyjam itt a többit, mert ez az egyetlenegy úgy döntött, lelép? És rájuk ki fog vigyázni? Ki szórakoztatja őket, amíg távol vagyok?

Mi van, ha idő közben úgy döntenek, mégsem akarnak engem pásztoruknak? 
Nem éri meg az egy után menni.
Jézus a legmeghökkentőbb példázatával kezdi az elveszettek hármas sorozatát. 1% nem sok, mégis utána megy, megkeresi és megtalálva, örömében ünnepséget szervez a tiszteletére.

Ez a példázat rólad szól. De talán nem is rólad, mert te maradtál a kilencvenkilenccel, hanem azokról, akik otthagyták a gyülekezetedet. Azokról, akikre könnyű lenne azt mondani, hogy nem érdemes, nem érdemlik meg, akikért nem éri meg... Jézus pedig azt mondja: egyetlen megtérő bűnös miatt nagyobb öröm lesz a mennyben, mint kilencvenkilenc igaz miatt, akiknek nincs szüksége megtérésre.

(Ömböli Krisztián)

Gyermeknek lenni újra✨🌹

,,✨🌹Bizony mondom nektek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába.,, Máté evangéliuma 18. fejezet 3. verse

Minden emberben van nosztalgia az eltűnt gyermekkor után. 
Visszavágyunk a felnőtt lét nehézségeiből a talán sohasem-volt ártatlanságba. 

Ahogy Babits fogalmaz:
“Gyermek kivánnék lenni, tiszta gyermek
kit nem zavarnak semmi bús szerelmek
s amilyen talán nem valék soha.”
(Babits Mihály: Két nővér, részlet)

Visszavárjuk a gyermeki tisztaságot, azt, hogy hittünk még a csodákban.

Ady Endre erre így gondol:
“Bárhogy suhogjon a felnőtt-kor szárnya,
Bárhogy boruljon az életre árnyék,
Oly jó volna ma gyermeknek lenni,
Oly jó volna ma újra elhinni,
Hogy van még csoda, s van még szeretet.”
(Ady Endre: Karácsony, részlet)

Valahogy a felnőttséggel együtt jár a világ megismerése, azzal pedig az, hogy reálisan látjuk önmagunkat, a környezetünket, a mindenhol jelenlévő igazságtalanságot és éppen ezért szeretnénk egy jobb világot és szeretnénk mi is jobb emberré válni.
Az evangéliumban Jézus valami hasonlóról beszél. Ők egy olyan korban éltek, aminél talán kevés volt igazságtalanabb. A követői vágytak a változásra, az igazság napjának felragyogására.

Egyfajta istenítéletre, ami őket felemeli, az ellenséget pedig örökre eltiporja. 
Készek voltak ezért mindent megtenni, ha kell, harcolni is. A forradalmi hangulat kellős közepén beszél Jézus arról, hogy nem külső, hanem belső változásra van igazán szükség.

Hogy nem emberekkel, ellenséggel kell harcolnunk, hanem önmagunkkal, mert az igazi változás bennünk kell, hogy elkezdődjön, velünk kell, hogy elkezdődjön. Szembe kell néznünk a hibáinkkal, bűneinkkel. Ezért teszi ebben az igében is első helyre a megtérést, a tiszta, gyermeki lelkület, csak azután jöhet. 
A sorrendet nem lehet felcserélni.

A gyermeki lelkület ezért nála nem azt jelenti, hogy újból ártatlanok leszünk, hanem azt, hogy újból elfogadjuk függőségünket. Mert ahogy a gyermek mindenkor függ és rászorul szüleire, úgy szorulunk mi is rá Istenre a megtérésünkkel kezdődött, új életünk mindennapjaiban.

Ez a változás titka! Ragaszkodjunk Istenünkhöz, mint ahogy a gyermek szereti apját, anyját és ragaszkodik hozzájuk. 
Lehet, nem tudunk tökéletesen engedelmeskedni neki mindenben, de hát a gyermek sem.

Ahogyan a szülő, úgy Urunk is biztos kézzel vezet majd bennünket abban, hogy megtanuljunk élni egy jó, igaz, szép és tiszta világban, Isten országában.

(Restás László)

Nem vagy egyedül!✨🌹

,,✨🌹Vesd az Úrra terhedet, és ő gondot visel rád! Nem engedi sohasem, hogy ingadozzon az igaz.,, 55. Zsoltár 23. vers

Vannak terhek, amelyeket mások nem látnak. Gondolatok, amelyek éjszaka sem hagynak nyugodni, félelmek a holnap miatt, megoldatlan helyzetek, kimondatlan fájdalmak és olyan kérdések, amelyekre még nem kaptunk választ.
Sokszor úgy kezdjük a napot, hogy már ébredéskor magunkkal visszük a tegnap terheit. 

Még el sem indult a nap, de gondolatban már a problémáinkat rendezzük, a nehézségeinket próbáljuk megoldani, és azon aggódunk, mi minden vár ránk.

Dávid azonban egy különleges meghívást ad nekünk: „Vesd az Úrra terhedet!”
Figyeljük meg, nem azt mondja, hogy ne legyenek terheink. 
Nem ígéri, hogy minden nehézség azonnal megszűnik. 

Hanem arra hív, hogy ne egyedül hordozzuk azokat.
Isten nem azt várja tőlünk, hogy mindig erősek legyünk. 

Nem kell előtte elrejtenünk a félelmeinket, a bizonytalanságainkat vagy a könnyeinket. 
Ő pontosan tudja, mi nyomja a szívünket.
Arra vágyik, hogy bizalommal tegyük le elé mindazt, amit már nem tudunk vagy nem is kell egyedül hordoznunk.

Az ige második része egy csodálatos ígéret: „Ő gondot visel rád.”
Milyen személyes ez a mondat! Nem csupán általában gondoskodik az emberekről, hanem rólad is.
Ismeri a körülményeidet, látja a küzdelmeidet, és akkor is munkálkodik az életedben, amikor te még nem látod a megoldást.

Talán ma nem változik meg minden körülöttünk, de megváltozhat az, ahogyan elindulunk ezen a napon. Nem a félelmeinket kell magunkkal vinnünk, hanem Isten ígéreteit. 
Nem kell előre megoldanunk a holnap minden problémáját, mert a holnap is az Ő kezében van.

Áldott napot! 
(Pörneki-Csomó Hajnalka)

2026. november 15., vasárnap

Elég✨🌹

,,✨🌹Tanuljátok meg tehát, szeretett testvéreim: legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra, mert az ember haragja nem szolgálja Isten igazságát.,,
Jak 1:19-20

Eleinte türelmesen vártam. Hallgattam. A telefonvonal másik végén beszélő személy egy hozzám közel álló emberről csak ontotta magából a negatívumokat. Fröcsögött belőle az ellenszenv. 
Pedig nem is ismerte azt, akiről ilyen magabiztos állításokat tett: két mondatnál többet sosem beszéltek egymással.

Egy idő után megengedtem magamnak a haragot. Nem kiabáltam, nem sértegettem. 
Határozottan annyit mondtam: „Elég.”
Később, Jakab soraival a kezemben, feltűnt valami.

A vonal túloldalán lévő ember épp fordítva élte meg Jakab hármas tanácsát: lassú volt a hallásra, hiszen sosem hallgatta meg azt, akit elítélt; gyors volt a szólásra, és még gyorsabb a haragra. Szavai nem az igazságból fakadtak, hanem igazságnak öltözött haragból.

De a szöveg engem is tükör elé állított. Jakab nem azt kéri, hogy soha ne haragudjunk, hanem hogy késedelmesen. Ugyanazt várja az embertől, amit a Biblia újra meg újra Istenről állít: lassú.

Ez a lassúság nem gyengeség, hanem szabadság. Aki késedelmes a haragra, nem a pillanat indulatának a rabja. Előbb meghallgat, aztán mérlegel, és csak akkor szól.

Az „elég” kimondását ma is helyesnek tartom: ki kellett állni valakiért, aki nem volt ott, hogy megvédje magát. Azt is látom viszont, hogy a haragom kevés ahhoz, hogy megváltozzon a telefon másik végén levő személy szíve. Nem dőlhetek hátra, mint aki jól végezte dolgát.

A harag mögötti sértettség gyógyulásához sok szeretetre is szükség van.
Ma, november 9-én, a leomlott berlini fal évfordulóján a világ a szabadságra emlékezik.

Azonban a legmagasabb falakat sokszor nem országhatárokon emeljük, hanem magunkban: sértettségből, előítéletből és haragból. Legyen belső szabadságod: légy gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, és ne hagyd, hogy a haragod legyen az úr.

(Henter Zsombor)

Istenéhség✨🌹

,,✨🌹Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat.,,
Jakab levele 1:22

Még mindig emlékszem az első alkalomra, amikor apukánk a Bibliából olvasott nekünk. 
Anya valami vállalati rendezvényen volt, ezért nem tudott este mesélni, így apa ugrott be kivételesen helyette. Ő pedig így nyitott: most egy igaz történetet fogok nektek olvasni.

Már nem tudom, pontosan mi hangzott el az evangéliumból, de arra emlékszem, hogy magával ragadó élmény volt Istennel így találkozni. Ezt követően pedig felváltva olvastak nekünk: egyik este anya mesét, másik este apa Bibliát.

De valahol elcsúszott a dolog, mert a következő emlék Istennel kapcsolatban már nem ez a csodás kíváncsiság, hanem a félelem. Lépésről lépésre egy torz kép, egy zsarnok arca épült fel bennem, akinek nem lehet nemet mondani, aki vasszigorral nézi a tetteidet, és büntet. 

Aztán hosszú-hosszú évek munkája kellett ahhoz, hogy le tudjam bontani ezt a képet, és egy szerető Isten kerülhessen végre a helyére.
Ezzel a megélésemmel tudom, hogy nem vagyok egyedül. Sokan vannak, akik sérült, torz istenképpel élnek az otthonról hozott minták vagy a keresztény közösségekben megtapasztaltak miatt. 

Összetörtek, megsebzettek, holott csak a szerető Istenre vágytak. Sebeket kaptak a segítség, torz képet az irgalmas Megváltó helyett.
Pedig Jézus nem kért tőlünk, a követőitől sokat, lényegében csak annyit, hogy szeressük egymást. 

„Az az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket.” (Jn 15:12) 

Nem kérte, hogy ítélkezzünk a másik felett. Nem kérte, hogy számoljuk ki, mikor jön vissza – ezt Jézus szerint is csak az Atya tudja. 

Nem kérte, hogy centivel mérjük a szoknyahosszokat, hogy kutakodjunk egymás pénztárcájában, hogy kibeszéljük a másikat a háta mögött, hogy keresztre feszítsük azt, akivel nem értünk egyet, hogy feltételekhez kössük Isten kegyelmét, hogy limitáljuk azt, ki teheti be a lábát a templomajtón.
Ideje végre eleget tennünk annak az egy feladatnak.

(Szilvási-Csizmadia Andrea)


 

Szünet✨🌹

,,✨🌹Sokan mondják rólam: Nem segít rajta Isten! (Szelah.) De te, Uram, pajzsom vagy nekem, dicsőségem, aki fölemeled fejem.,, Zsoltárok könyve 3:3-4

Helyszín és idő: az ókori Izráel királyságának korai szakasza, még az ország kettészakadása előtt.
Szereplők: Dávid, az uralkodó és trónbitorló fia, Absolon.

Előzmények: Absolon összetűzésbe került apjával, a királlyal, így maga mellé állította Izráel népének nagy részét, és elűzte apját a királyi palotából, valamint a fővárosból.

Dávid királynak bujdosnia kell.Mit tehet az ember egy ilyen helyzetben?
Dávid király egyik legnagyobb fájdalma az, hogy népének nagy része ellene fordult; sőt, azt mondják róla, hogy Isten sem segíthet már rajta. A legrosszabb az, hogy ezt Dávid is érzi.

Tudja, hogy nem teljesen alaptalan a nép haragja, hiszen uralkodóként számos hibát követett el, kegyetlen döntéseket hozott, visszaélt hatalmával.
És ebben a reménytelen helyzetben, amikor úgy tűnik, Isten is elfordult tőle, Dávid megáll és mélyen magába néz. Nagyon jól érzékelteti ezt a zsoltár zenei felépítésében a harmadik és negyedik vers között megjelenő 'szelah', a zenei szünetet jelölő szócska.

Ez az a szünet, amire Dávidnak szüksége van. Szüksége van arra, hogy magába forduljon, elismerje és felvállalja élete rossz döntéseit, amelyek ide vezették őt. Valamint szembe kell néznie azzal is, hogy megérdemelné, ha Isten is elhagyná őt.

De ebben a szünetben, ebben a csendben jut eszébe ismét, hogy Isten nem ilyen. 
Isten soha nem hagyta el őt, a legsötétebb óráiban sem. És ez ad erőt neki, hogy múltját elismerve és megbánva, Isten felszabadítsa őt hibáinak, bukásainak terhe alól.
És mindezek után folytatódik a zsoltár; immár nem kétségbeesetten, bűntudattal gyötörve, hanem megújult reménnyel, és Istenbe vetett hittel.

Ez a zsoltár nem csak Dávidról szól, hanem rólad is. Ha valaha túl nagynak érzed hibáidnak, tévedéseidnek, bukásaidnak súlyát, soha ne feledd, hogy Isten akkor sem hagyott el téged!
Ne feledd, hogy van lehetőség arra, hogy megbékélj önmagaddal és Istennel.
De ezt a békét csak a szünetben lelheted meg.

(Cserpán Ádám)

Jó ez így is!?✨🌹

,,✨🌹Aki munkájában hanyag, az testvére annak, aki tönkretesz.,,
Példabeszédek18:9

Erről a bölcsmondásról két történet jutott az eszembe.
Nemrég beszélgettem egy villanyszerelő ismerősömmel, egy, a nyolcvanas években épült ház villanyvezetékeinek cseréje kapcsán.

A házban a biztosítékok közt volt olyan, amelyik rendszeresen forrósodott, a falban lévő csatlakozások közt volt olyan, amelyik időnként zizegő hangot adott, és volt olyan konnektor, amelyik nem működött. Elmondta, hogy abban az időben gyakran megtörtént, hogy építkezéseken haveri, ismerősi alapon kérték meg a szerelőket az ilyen szakmunkákra, és sokan trehány munkát végeztek.

Rosszabb esetekben ezekből tűz is lett, de ha nem, akkor is, mostanára nagyon sok ilyen házban ki kellett cserélni a vezetékeket.

A hanyag munkával sok kárt okoztak az emberek egymásnak.
Nem szándékosan tettek rosszat, de nem tették szándékosan a jót. "Jó lesz ez így is!" - gondolták.
Egy régi tanárom mesélte egy fiatalkori tapasztalatát. Meglátogatott egy ismerős szabót, aki beszélgetés közben egy zakó zsebének a hajtókájára a bélést varrta.

Valami miatt megugrott a varrógépben az anyag, és a varrás ferdére sikerült. 
A bácsi megcsóválta a fejét, elővette a bontótűt és elkezdte óvatosan felfejteni a varrást. 
A tanárom megkérdezte tőle: „Ugyan miért bontja fel, hiszen azt ott senki sem látja?” 
A szabó megrökönyödve válaszolt: „Na látod, fiam, ezért áll így ez a világ, mert mindenki így gondolja: azt ott senki se látja! De én úgy dolgozom, mintha minden ruhát az Úr Jézusnak varrnék.”

Ellentétben az első történet villanyszerelőivel, ez az ember lelkiismeretesen dolgozott, és a véletlenül rosszul sikerült munkát kijavította. Szándékosan végzett jó munkát. Neki nem volt "jó így is".

Szerinted melyik hozzáállás a helyes? Mi lenne, ha Isten nem a legtöbbet - Jézust - adta volna, hanem így gondolkodott volna: "Jó lesz ez így is!"?
Te hogy szoktad végezni a dolgaidat? „Aki munkájában hanyag, az testvére annak, aki tönkretesz.”

(Simon Csaba)

Állj meg!✨🌹

,,✨🌹Ha nem járkálsz a nyugalom napján, kedvteléseid után az én szent napomon, ha a nyugalom napját gyönyörűségesnek hívod, az Úr szent napját dicsőségesnek, és azzal dicsőíted, hogy abbahagyod munkáidat, nem keresed kedvteléseidet, és nem tárgyalsz ügyeidről, akkor gyönyörködni fogsz az Úrban, én pedig a föld magaslatain foglak hordozni, és táplállak ősödnek, Jákóbnak örökségében. Az Úr maga mondja ezt.,, Ézsaiás próféta könyve 58. fejezet 13–14. versek

Szabadnapod van. Nincs semmi dolgod, még otthon se terveztél semmi házimunkát a napra. 
Akkor kelsz fel, amikor szeretnél, akkor reggelizel, amikor megéheztél, egész nap azt csinálsz, amihez csak kedved van. Olvasnád a kedvenc könyvedet? Elmennél egyedül moziba?

Esetleg barátokkal találkoznál? Vagy valami kreatív dologgal töltenéd az idődet? 
Azt csinálsz, amit csak akarsz!

Mégis, mikor felkelsz, az első dolgod, hogy megnézed a telefonodat. 
Fellépsz a közösségi oldalakra, felidegesíted magad a legfrissebb politikai híreken. 
Ha már a kezedben van a telefon, az e-mailjeidet is megnézed. A főnök írt. 
Semmi gond, pár perc alatt elvégzed ezt a feladatot, csak egy üzenetet kell küldeni a kollégának.
Mikor végeztél, kimész a nappaliba, bekapcsolod a TV-t. A híradó megy éppen. 
Reggelizés közben megnézed. Csörög a telefon. Rossz hírek. Leülsz és nyomod tovább a közösségi médiát.

Aggódsz, mérgelődsz, csalódsz. Azon gondolkozol, hogy honnan lesz pénz, mikor és hogyan oldod meg a hétköznapok problémáit. Egyszer csak azon kapod magad, hogy már vége is a napnak, este van és te mivel töltötted az idődet? Azzal, amit bármelyik nap tehettél volna. Talán meg is teszed...

Isten azt üzeni ma neked, hogy szükséged van egy olyan napra, amikor kiszakadsz a hétköznapokból. Nem csak a munkából, de az aggodalomból, a doomscrollingból (eszetlen közösségi média görgetésből) és szükséged van arra, hogy kikapcsolj egy kicsit. A Biblia ezt a napot hívja szombatnak. 

Szükséged van a szombatra. Szükséged van rá, hogy meg tudj állni egy kicsit.

(Ömböli Krisztián)


 

Remény a bajban✨🌹

,,✨🌹De én az Urat várom, szabadító Istenemben reménykedem: meg is fog hallgatni Istenem!
Ne örülj bajomnak, ellenségem, mert ha elestem is, fölkelek, ha sötétségben lakom is, az Úr az én világosságom.,,
Mikeás próféta könyve 7. fejezet 7-8. versei

Mi a tanulság mára nekünk ebből a történetből?
Mi sem egy olyan korban élünk, amelyet a Biblia erkölcse határoz meg. 

Az a morál, amit a Szentírás képvisel oda van és ez éppen úgy meghatározza a mai emberek sorsát, mint akkor a próféta kortársaiét is.

A helyes tanítástól való elfordulás ma is megrontja a lelket. 
Ahogy Pál mondja: “Lesznek az emberek magukat szeretők, pénzsóvárak… inkább a rossznak, mint a jónak kedvelői.” 
Ahogy Mikeás idejében lett volna még ideje Júdának a változásra, úgy amíg élünk, nekünk is van. 
A Biblia mindenkor az egyén változásától remélte az ország változását, a nép jobbá válását. 

Ha egy városnyi ember megtért, Isten megkímélte és megáldotta azt a települést. 
Ha az országban a többség helyes útra lépett, az Úr megsegítette őket. 
Milyen csodálatos változást lehetne elérni, ha egyen-egyenként ma egyre többen fordulnánk Isten akarata felé!

Móreset városa, Jeruzsálemtől délnyugatra a filiszteus határ közelében a Krisztus előtti 8. század végén. Mikeás a próféta mindenképpen szomorú, de nem elkeseredett. 
Csalódott saját népében, úgy érzi mindenki rossz irányba tart.

A testvérnép, Izrael morális összeomlása, bálványokhoz fordulása, a szegények kizsákmányolása Isten elfordulásához vezetett és Asszíria elpusztíthatta a hajdan virágzó, északi országrészt.

Júda, magára maradt az Asszír fenyegetéssel és sajnos az északiak elhajlásai megfertőzték az ő országát, annak lakóit is. 

A kiáltás, a szabadító Isten várása arra is utal, hogy emberi segítségre nem számíthat, csak az Úr kegyelmére. Kortársai, királyok és urak rossz példát követnek és Isten tudatja a prófétával, mi vár majd rájuk. Tudjuk, Babilon valóra is váltja szörnyű módon ezt a büntetést. 
Az ige hirdetője azonban figyelmezteti ellenségeit:
Ne örüljetek, mert bár azt hiszitek, hogy Asszíria Istent is legyőzte, ez nem így van. 

Isten gyermekei letérhettek a helyes útról és ezért el is nyerték büntetésüket, de ennek ellenére az Úr nem feledkezik el róluk. Világossága majd kiűzi a bennük lakozó sötétséget, felkelnek újra és Istenük meghallgatja őket.

(Restás László)


 

Árt vagy használ?✨🌹

,,✨🌹Aki vigyáz a szájára és a nyelvére, életét őrzi meg a nyomorúságtól.,,
Példabeszédek könyve 21.fejezet 23.vers

Vannak pillanatok, amikor egyetlen kimondott szó többet árthat, mint egy hosszú vita.

Egy indulatos válasz, egy meggondolatlan megjegyzés, egy elhamarkodott ítélet olyan sebet ejthet másokon, amelyet később már nagyon nehéz begyógyítani.
Salamon ebben a rövid igében arra tanít bennünket, hogy a bölcsesség nemcsak abban mutatkozik meg, amit mondunk, hanem abban is, amit képesek vagyunk csendben tartani.

Nem kell minden gondolatunkat kimondanunk. 
Nem kell minden provokációra válaszolnunk, és nem kell minden vitában az utolsó szónak a miénknek lennie. Néha a hallgatás nem gyengeség, hanem lelki erő.

Azt jelenti, hogy uralni tudjuk az indulatainkat, és nem engedjük, hogy mások viselkedése határozza meg a miénket.
A mai nap egyik legfontosabb kérdése lehet: vajon a szavaim békességet teremtenek, vagy újabb sebeket okoznak?

Ne felejtsük el: nem mindig tudjuk megválasztani, milyen szavakat kapunk másoktól, de megválaszthatjuk, milyen szavakat adunk tovább.

Áldott napot!
(Pörneki-Csomó Hajnalka)

 

A te döntésed✨🌹

,,✨🌹A vidám szív a legjobb orvosság, a bánatos lélek pedig a csontokat is kiszárítja.,,
Példabeszédek 17:22

Az egyik legtitokzatosabb dolog számomra, hogy az örömünk vagy lesújtottságunk (szomorúságunk) nem egyszerűen azon múlik, ami körülvesz minket vagy velünk történik. 
Sokkal inkább függ attól, hogy hogyan látom a dolgokat, hogy mi zajlik bennem.

Az, ahogyan közelítek az élethez, lehet kritizáló és elutasító vagy érdeklődő és nyitott. 
Lehet önző és saját érdeket szolgáló vagy önzetlen és segítőkész. 
Lehet csüggedésre és reménytelenségre hajlamos vagy bizalomra és reménykedésre készséges…

Miközben kétségtelenül sok dolog hatással van arra, milyen belső viszonyulással indulunk az életnek, fontos látnunk, hogy az, amit szemlélünk és az amilyen döntéseket hozunk, folyamatosan formálják, fokozatosan alakítják ezt a benső megközelítést. 
Ránevelhetjük a lelkünket az elégedetlen, kritizáló vagy csüggedő lelkületre, de a bizakodó, jóindulatú, örömteli lelkületre is! Miért ne választanánk hát azt, ami egyébként gyógyító hatással is van?!

Ma melyik lelkületet fogod ápolni magadban?
Legyen áldott a napod!

(Hites Gábor) 



Remény✨🌹

✨🌹Hallottam, hogy egy hatalmas hang szól a trón felől: Íme, Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga Isten lesz velük, és letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.
Jelenések 21:3-4

Közel 14 év. Ennyi kellett, hogy megéljem a teljes skálát. Először szakadjon majd’ szét a szívem. 
Aztán beletemetkezzek a munkába és a szőnyeg alá söpörjem azt, ami történt, rohanjak fejjel a falnak, és végre kérjek segítséget. Feltegyem a miérteket akkor is, ha nincs rájuk válasz. 
Kikiabáljam magamból a magányban, hogy ez nem fair. 
Ennyi kellett, hogy fájjon, hogy először félve nyúljak csak a történethez, aztán leássak a mélyére. 
Hogy végre haragudjak, dühös legyek, hogy rácsapjam az ajtót, aztán egy idő után megnézzem az érem másik oldalát, és elkezdjem megérteni őt. 
Közel 14 év kellett ahhoz, hogy dolgozzak magamban az elmékével, a rám hagyott csomaggal, és megbékéljek, hogy terhek és vádak nélkül egy új hangsúllyal ki tudjam mondani, Anya, hiányzol.

Minden veszteség és minden gyász más. Ahányan vagyunk, annyiféleképpen éljük át és dolgozzuk meg ezt önmagunkban. Mindannyiunknak más a háttere, a története, a veszteség tárgya. 
Más a hozott csomag, más a személyiségünk, az érzelmi intelligenciánk, a jelenbeli állapotunk, a hitünk, a reményeink, a szükségleteink. Ne bántsd magad azért, ha te másként éled meg a gyászodat, mint a szomszéd, ha neked több időre, magányra vagy épp társaságra van szükséged, mint az ismerősödnek!

Engedd meg magadnak, hogy megéld, és közben tudd, nem vagy egyedül! Isten nem hagy magadra ebben az állapotban sem, átérzi minden fájdalmadat. Tudja, hogy milyen elveszíteni valakit, akit szeretsz.

Ő már készíti neked országát, ahol nem lesz többé halál, gyász és elmúlás. 
Ahol újból találkozhatsz azokkal, akiktől egy időre búcsút kellett venned. Meríts ma reményt ebből az igéből, mert eljön a nap, amikor Isten letörli könnyeidet.

(Szilvási-Csizmadia Andrea) 
 

Valóságos szörnyetegek✨🌹

,,✨🌹Egyébként pedig, testvéreim, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetre méltó, ami jó hírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe!,,
Pál levele a filippiekhez 4:8

Október végén a nyugati világ Halloween-lázban ég. Sokan jelmezekkel és ijesztő dekorációkkal készülnek, miközben mi, keresztények, annál buzgóbban próbáljuk figyelmeztetni a környékünkön élőket a csokigyűjtés, a tökfaragás, és az ijesztő jelmezekbe öltözés veszélyeire.

Ilyenkor eszünkbe juthat Pál apostol fenti tanítása, amely látszólag arra int, hogy kerüljünk mindent, ami rémisztő vagy visszataszító. A valóság azonban ennél sokkal árnyaltabb.

Hiszen a Biblia lapjain is találkozunk szörnyű dolgokkal: erőszakkal, gyilkosságokkal, démonokkal, fenevadakkal és hátborzongató történetekkel. Ha szó szerint akarnánk értelmezni az apostol fentebbi intését, akkor bizony meg kellene válnunk a Szentírás nagy részétől is.

A bibliai és Biblián kívüli szörnyetegeknek és rémtörténetek célja azonban nem pusztán az, hogy rémisztgessenek minket, hanem azért vannak, hogy szembesítenek bennünket az emberi lét valódi rémségeivel: az irigységgel, féltékenységgel, sértődéssel, önzéssel, gyűlölettel, intézményesített elnyomással, kizsákmányolással. Ezek a történetek arra szolgálnak, hogy ma, személyes életünkben és gyülekezeti közösségeinkben is segítsenek bennünket szembenézni a szekrényeinkben megbúvó csontvázakkkal, a minket kísértő szellemekkel, és a bennünk rejtőző szörnyetegekkel.

Isten azonban nem hagy minket magunkra. A Biblia lapjain találkozunk a megtestesült 
Reménnyel is: Jézus Krisztussal, aki mellettünk áll, és segít szembenézni és megküzdeni saját félelmeinkkel.

Zárásul ide kapcsolódik Pál apostol egy másik bátorítása, amely bemutatja a Szentírás valódi célját, anélkül, hogy figyelmen kívül hagyná a horrortörténeteket:

“Mert amit korábban megírtak, a mi tanításunkra írták meg, hogy az Írásokból türelmet és vigasztalást merítve reménykedjünk.”
Róma 15:4

(Cserpán Ádám) 
 

“Valami olyan az Isten…”✨🌹

,,✨🌹Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, végül eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Úr, az igaz bíró azon a napon; de nemcsak nekem, hanem mindazoknak is, akik várva várják az ő megjelenését.,, 2 Timóteus 4:7-8

12 éves nagyfiam megkérdezte egyszer, hogy milyen színű volt a hajam fiatal koromban.
De miért kérdezte meg? Azért, mert az elmúlás jele látszik a hajam színén. 
Amikor az ember ezzel találkozik, felmerül a kérdés: "Mi lesz ezután?"

Egyik barátomtól kaptam egy nagyon szép verset, amely arról szól, hogy egy remete megpróbálja megragadni annak az Istennek a lényét, akihez megy halála után. 
„Valami olyan az Isten, akihez megyek…”, és megpróbálja földi képekkel leírni a végtelenséget, a végtelen jóságot, a végtelen atyai szeretetet, amely körülölel. 
Érződik írásában a végtelen tisztelet és szeretet. Ő nem elmegy, hanem hazamegy. 
Végül úgy záródik a vers, hogy „Testvérek, az Isten - akihez megyek,- valami olyan…”.

Talán ezt érezzük Pál soraiban is. A végtelen Isten végtelen szeretetének a csodáját, amit földi képekkel le sem lehet írni. De azt a csodát sem, amit az a nagy találkozás fog kiváltani, amikor tényleg ott leszek egyedül Isten előtt. A remete csak előre tekint, és soraiból az ott és azonnal érződik; de így is lenyűgöző számomra a vers.

Pál ihletett írásában érződik a múlt, amellyel ő most elszámol ott, Isten előtt. 
Érződik a jelen, amely képes megragadni a pillanatot. 
És a jövő, amely azt üzeni, hogy még ha most (a jelenben) el is végzed a nemes harcot, még ha úgy is érzed, hogy futásodat elvégezted, a koronát akkor teszi fejedre az igaz bíró (Jézus Krisztus), amikor eljön „azon a napon…”. 
De olyan szép, hogy Pál egyes szám első személyben „végzi el”, a korona azonban nem csak neki lett eltéve, „…hanem mindazoknak is, akik várva várják az ő megjelenését.” 
János Istentől ihletve azt mondja, hogy az örök élet titka nem más, mint megismerni Istent, és akit elküldött, Jézust (Ján. 17:3). 
Csak az várja Őt igazán, csak az tudja megragadni a pillanatot, aki nem elköltözik innen, hanem hazamegy, akinek az a legfőbb vágya, hogy találkozzon Istennel.
Ámen

(Soós Róbert)