MIT TÁPLÁLSZ MAGADBAN?

https://www.youtube.com/watch?v=CRCwWhxacr8 

🎧 A bűn sokszor nem a tetteinkkel kezdődik, hanem a gondolatainkban. 
Ezért annyira fontos, hogy mit engedünk be a szívünkbe, és mivel tápláljuk a lelkünket. 
Isten arra hív, hogy gondolatainkat is bízzuk rá, és az Ő igéjén elmélkedjünk.

"Jaj azoknak, akik hiábavalóságot terveznek, és gonoszat forralnak fekvőhelyükön." (Mik 2,1)
A bűn ritkán jelenik meg egyik pillanatról a másikra.
Először gondolatként érkezik, amelyet aztán dédelgetünk, táplálunk magunkban. Végül tetté válik.
Ezért mondja a zsoltáros: "Vizsgálj meg, Istenem, és ismerd meg szívemet, tégy próbára és ismerd meg gondolataimat." (Zsolt 139,23) Ezért nem mindegy, hogy éppen milyen gondolatokat forgatsz a fejedben, hogy mit tervezel másokkal kapcsolatban: haragot, bosszút, vagy szeretetet és megbocsátást.
Az igaz ember az Úr törvényéről elmélkedik éjjel és nappal, ahogy ezt az 1. zsoltárban olvashatod.
A gonosz ember azonban rosszat forral. Mikeás próféta olyan emberekről beszél itt, akik az éjszaka csendjét nem imára vagy önvizsgálatra használják, hanem azon gondolkodnak, hogyan szerezhetnének még többet, hogyan érvényesíthetnék akaratukat, vagy miként árthatnának másoknak.
Vajon te mit táplálsz magadban? Mi tölti be a gondolataidat? 

Mennyivel másabb lenne az életünk, ha esténként vagy akár az éjszakai órákban nem a rossz emlékeket, hanem Isten jóságát idéznénk fel? 

Ha nem a sérelmeinket dédelgetnénk, hanem azokért imádkoznánk, akik megbántottak bennünket.
A szentek nem véletlenül ajánlották, hogy lefekvés előtt ne a gondjainkat számolgassuk, ne a félelmeinknek adjunk teret, hanem Istennek és az Ő szavának.
Ez a nap egy jó lehetőség arra, hogy változtass.
Ha eddig másképpen tetted volna, most határozd el, hogy nem a problémáidon vagy mások bántó szavain fogsz rágódni, hanem Isten szaván fogsz elmélkedni.
Nem csak reggel és este, hanem mindig, még az éjszaka közepén is. 

 

Őszintén vagy érdekből💓?

,,💓Bölcsen viselkedjetek a kívülállók iránt, a kedvező alkalmakat jól használjátok fel.,,
Kolossébeliekhez írt levél 4:5

A delfinekről köztudott, hogy rendkívül intelligens és segítőkész állatok. 
Számtalan történetet hallhattunk már arról, hogyan mentettek meg embereket, vagy védtek meg valakit a veszélytől.

Egyre több hír szól azonban arról, hogy ezeknek a kedves, játékos lényeknek van egy árnyoldala is. 
A delfinek, saját fajtársaikkal szemben olykor egészen kegyetlenül tudnak viselkedni.

Ezeknek az állatoknak a megfigyelői gyakran számolnak be delfinek által más delfinek ellen elkövetett bullyingról, bántalmazásról vagy akár szexuális erőszakról is.
Az emberek felé mutatott kedvességről szóló történeteket nehéz összhangba hozni az utóbbi rémhírekkel. Pedig mindegyik a valóság része.
És gyakran hasonlóak vagyunk mi, keresztények is.

Gyakran alkalmazzuk a fenti igét, és más egyéb bibliai szakaszokat annak alátámasztására, mennyire türelmesnek, kedvesnek, megértőnek kell lennünk azokkal szemben, akik nem tartoznak a köreinkbe, 
akik nem hisznek, nem keresztények.

Hiszen ha kedvesek vagyunk velük, és pozitív képet mutatunk magunkról, azzal elérhetjük, hogy ők is csatlakozzanak hozzánk. Hiszen erről szól az evangélium, nem igaz?
Amikor azonban nincs külső megfigyelő, és csak magunk között vagyunk, rögtön kínozni, bántalmazni kezdjük egymást. Hatalmi játszmákat játszunk, kiszorítjuk a gyengébbeket, ellehetetlenítjük egymás életét.
Nem értjük jól az evangéliumot. Krisztus jó híre nem arról szól, hogyan mutassunk jó képet magunkról,

és érdekből szeressünk másokat (még akkor sem, ha úgy gondoljuk, hogy Isten vagy a másik ember érdekében tesszük ezt). A jó hír arról szól, hogy szeressünk mindenkit, függetlenül attól, közénk tartozik-e vagy sem.
Mert az evangélium hitelessége nemcsak abban látszik meg, hogyan fogadjuk az érkezőket, 

hanem abban is, hogyan bánunk azokkal, akik már közöttünk vannak.
Ma reggel tedd fel magadnak te is a kérdést: mi motivál engem mások szeretetére?

Az érdek vagy pusztán a valódi, isteni ragaszkodás egyszerűsége és gyönyörűsége?
(Cserpán Ádám) 

ÖRÖMRE FORDUL⭐

https://youtu.be/-fqTuduQohA
„⭐Ti szomorkodtok, de szomorúságotok örömre fordul.” – János 16,20

Jézus ezekkel a szavakkal készíti fel tanítványait arra a fájdalmas időszakra, amely az Ő szenvedésével és halálával jár majd. Tudta, hogy tanítványai nem értik még, mi fog történni, és hogy a gyász, amit átélnek, mély és valódi lesz. De ugyanakkor azt is tudta: nem a fájdalomé lesz az utolsó szó.
Az igazi keresztény reménység abban gyökerezik, hogy a szomorúság nem végállapot. 

Isten jelenlétében a szenvedés átformálódhat, és az, ami ma könnyeket hoz, holnap örömet fakaszthat. 

Ez nem olcsó vigasztalás, hanem Krisztus győzelméből fakadó valóság.
Néha úgy érezzük, mintha a világ örülne, miközben mi gyászolunk – legyen szó veszteségről, igazságtalanságról vagy mély lelki küzdelemről. 

De Jézus szavai arra hívnak, hogy ne a jelen alapján ítéljünk. 

Isten mindig munkálkodik, és amit ma nem értünk, azt holnap lehet, hogy már hálaadással nézzük vissza.

Ima: Uram, amikor szomorúságban járok, segíts emlékeznem arra, hogy Te átformálod a fájdalmat örömmé. Adj türelmet, hitet és bizalmat, hogy végigmenjek az úton Veled. Ámen!

EGYEDÜL Ő ADHAT TELJES BÉKÉT

https://www.youtube.com/watch?v=YZR3daZCxzQ 

🎧 Mindannyian vágyunk a belső békére. Jézus azonban arra tanít, hogy az igazi nyugalom nem a kedvező körülményekből, hanem az Istennel való kapcsolatból fakad.
Ő ma is hív: „Jöjjetek hozzám… és én felüdítelek titeket.”

"Nyugalmat találtok lelketeknek." (Mt 11,29)
Kevés dologra vágyik ma annyira az emberek szíve, mint a nyugalomra.

Nyugodt családi életre, nyugodt munkára, egy nyugodt éjszakára, de legfőképpen nyugodt szívre. 
Mégis azt tapasztaljuk, hogy egyre több a feszültség, a rohanás, a szorongás és a bizonytalanság.

Egyedül Isten az, aki teljes nyugalmat adhat. Minden más csak ideiglenes megoldást, pillanatnyi megkönnyebbülést hoz.
Ezért hív így mindannyiunkat Jézus: "Jöjjetek hozzám mind, akik fáradtak vagytok és terhet hordoztok, és én felüdítelek titeket." (Mt 11,28)
Az igazi nyugalom nem abból fakad, hogy minden rendben van körülöttünk, hanem abból, hogy tudjuk: Isten kezében vagyunk. Szent Ágoston ezt így fogalmazta meg: "Nyugtalan a mi szívünk, amíg meg nem nyugszik benned Istenünk."
Te hol keresed mostanában a nyugalmadat? Hol találsz belső békére, felüdülésre?

Egy jó beszélgetés egy igaz baráttal, egy ízletes kávé, egy frissítő zuhany, néhány finom falat, egy rövid séta: ezek mind nyugtató hatással bírnak ugyan, de igazi békességet nem tudnak nyújtani.

Jézus a te békességed forrása. Tedd le ma eléje a félelmeidet, a jövővel kapcsolatos aggodalmaidat, a sebeidet, a kudarcaidat, és engedd, hogy a szívedre beszéljen. 
Ő ismerte a fáradtságot, a félreértést, az elutasítást, az árulást, sőt még a kereszt fájdalmát is.

Ezért tudja, hogy min mész keresztül, és tud rajtad segíteni.

LÉGY TE IS MAGVETŐ!

https://www.youtube.com/watch?v=08OC_rq7xXI 

🎧 Isten ma is bőkezűen veti Igéjének magvait az emberi szívekbe.
A kérdés nem az, hogy szól-e hozzánk, hanem az, hogy milyen talajra hull a mag.
Engedjük-e, hogy gyökeret verjen bennünk, és rajtunk keresztül mások életében is termést hozzon?

Íme, kiment a magvető vetni." (Mt 13,3)
Isten a legjobb magvető. Bőkezűen szórja Igéjének magvait az emberek szívébe.
Jóllehet tudja, hogy nem minden mag hoz majd termést.
Nem csügged el, amikor azt látja, hogy egy részük az útfélre hull, másokat pedig a tövisek fojtják meg.

Hűségesen végzi a dolgát. Újra és újra vet. Újra és újra reményt ad. Igéje a te szívedbe is hull. 

Érdemes ma őszintén feltenned magadnak a kérdést: Milyen talaj vagyok én?
Olyan, mint a kitaposott út, ahol az Ige meg sem tud gyökerezni?
Vagy olyan, mint a köves föld, ahol a kezdeti lelkesedés hamar elszárad?

De az is lehet, hogy olyan, mint a tövises talaj, ahol a mindennapi gondok, az anyagiak utáni hajsza és a világ zaja lassan megfojtják azt, amit Isten elültetett. Lehet, hogy vasárnapról vasárnapra ott vagy a templomban, figyelmesen hallgatod az Evangéliumot, mégis mire hazaérsz, már egészen más tölti be a gondolataidat. A hét feladatai, a gondok és a rohanás háttérbe szorítják Isten szavát, és a csírázó mag lassan elsorvad. Pedig Isten azt szeretné, hogy a szíved jó föld legyen, egy olyan hely, ahol Igéje gyökeret ereszt, növekszik és termést hoz.

Olyan életet akar formálni benned, amely áldást hordoz mások számára is, hogy így te is magvetővé válj; és szavaiddal, tetteiddel, valamint életed példájával szórd Isten országának magvait ott, ahová Ő állított. Vajon kész vagy erre igent mondani?

 
Bátoríthatnak téged ebben a zsoltáros szavai:
"Akik könnyek között vetnek, majd ujjongva aratnak.
Sírva mennek, míg vetőmagjukat viszik, de ujjongva térnek vissza, és hozzák kévéiket. (Zsolt 126,5-6)." Amen!

Ennek van értelme ✨🌹

,, ✨🌹Fiam, ha bölcs a szíved, örül az én szívem is.
Vigad a bensőm, ha ajkad őszintén szól.
Ne irigyelje szíved a vétkeseket, inkább az Urat féld mindennap, mert van még jövendő, 
és reménységed nem semmisül meg.
Hallgass rám, fiam, légy bölcs, és irányítsd szíved a helyes útra!,, Példabeszédek 23:15-19

Néhány hónapja a városunkban lévő gyerekkönyvesbolt egy egynapos akciót hirdetett az egyik kiadó könyveire. A harminc százalékos kedvezmény nem kicsit keltette fel az érdeklődésemet, és elhatároztam, hogy csak egy rövid időre benézek a boltba, lássuk, milyen kincseket találok majd ott.

Veszélyes terep egy könyvesbolt az ember pénztárcája számára, ha szereti a könyveket. 
Itt pedig nemcsak a kínálat volt fantasztikus, hanem a kiszolgálás is.

Nagyon kedves volt az eladó, jót beszélgettünk, és utólag már biztosan állíthatom, hogy szuper könyveket ajánlott. De itt még nem állt meg. Volt egy kötet, amiből csak a helyi raktárukban lapult néhány példány, és mivel ő volt egyedül aznap az üzletben, nem tudta felhozni nekem.

De félretette, és amikor két nappal később ismét be tudtam menni, ugyanazzal a kedvezménnyel vásárolhattam meg, mint az akció hivatalos napján.

Egy kis kedvesség, egy kis emberség, és az ember lelke máris töltődik.
Ha reálisan belegondolunk, ezek alap „követelmények” lennének, de sokszor annyi negatívum ér minket, hogy nem merünk hinni a jóban.
Az internetes kommentszekciók, a lejárató kampányok, az iskolai, munkahelyi és egyéb közösségekben tapasztalható bullying (zaklatás, bántalmazás), a rossz szomszédi viszonyok, az ellentétek a „tőzsgyökeresek” és a „gyüttmentek”, vagy a különböző pártok szimpatizánsai között.

 Nap mint nap sebeket kapunk és mi is megsebzünk másokat.

MEGTARTOTTAD⭐

https://youtu.be/xx41jhgVFyk
„⭐Irántad emeltem a lelkemet, és elmondtam neked, hogyan élek, hogy megtartottad törvényedet.” Zsoltárok 119,26

A zsoltáros szívből jövő őszinteséggel fordul Istenhez.
Nem titkolja el előtte az életét, érzéseit, küzdelmeit vagy örömeit. Isten előtt megnyílni, kiönteni a lelket – ez az őszinte kapcsolat alapja. Ő nem ítél, hanem meghallgat, megtart és vezet.
A lelki életben fontos, hogy ne csak külső cselekedetek legyenek, hanem mély belső őszinteség is.
Amikor feltekintünk Istenhez, megosztjuk vele az életünk valóságát, akkor tapasztaljuk meg igazán, hogy Ő megtart bennünket. Nemcsak szabályokat ad, hanem életet és erőt is.
Ez az ige arra bátorít, hogy legyünk bátrak Isten előtt: ne rejtsük el előtte a gondjainkat, a hibáinkat, a félelmeinket, hanem hozzuk el hozzá őket. 

Az Ő törvénye nem terhes, hanem megtartó, életet adó út.
Ahogy a zsoltáros, mi is mondhatjuk: „Irántad emeltem lelkemet.” 

Ez a bizalom forrása, ami erőt ad a mindennapokhoz és segít megmaradni Isten útján.
Ima: Uram, segíts megnyílni előtted, megosztani veled minden érzésemet és élethelyzetemet. Köszönöm, hogy megtartasz és vezetsz. Ámen!

MENJ MA KÖZEL HOZZÁ ŐSZINTE BŰNBÁNATTAL

https://www.youtube.com/watch?v=Bn3WbhtTmjs&t=250s

🎧 Isten nem azért hív megtérésre, hogy elítéljen, hanem hogy meggyógyítson. 

A bűnbánat nem a reménytelenség útja, hanem a hazatalálásé. 

A Mennyei Atya ma is nyitott szívvel várja mindazokat, akik őszintén visszatérnek hozzá.

"Térj meg, Izrael, az Úrhoz, a te Istenedhez, hisz bűnöd miatt buktál el.,, (Oz 14,2)

Korunk egyik nagy kísértése, hogy a bűnt egyszerűen csak hibának, pszichológiai problémának vagy szerencsétlen körülménynek tekinti.
Ozeás próféta azonban kimondja az igazságot: a bűn rombol, elszakít Istentől, megsebzi az embert, megtöri a kapcsolatokat.
Nem az Úr taszít le bennünket; a saját bűneink miatt bukunk el.
A jó hír azonban az, hogy a megtérés mindig lehetséges, hiszen Isten kegyelme nyitva áll előttünk.
Sohasem túl késő, de mégis jobb mielőbb újra az Úrhoz fordulni.
Bizonyára a te életedben is vannak kisebb-nagyobb eltávolodások Istentől. 

Lehet, hogy nem látványos bűnök, hanem elhanyagolt imaélet, meg nem bocsátott sérelmek, 

vagy az Úrba vetett bizalom elvesztése. Ezért most Isten téged is megtérésre hív.
Nem vádlóként közeledik hozzád, hanem szerető Atyaként.
Ezt mondja neked: "Meggyógyítom hűtlenségedet, s szívemből szeretni foglak téged; elfordul tőled haragom." (Oz 14,5)
Nem csupán megbocsátani akar, hanem meggyógyítani is, és újra szeretetébe ölelni. 

Menj ma közel hozzá, és tarts őszinte bűnbánatot! Kérd, hogy a Szentlélek mutasson rá a bűneidre. 

Így imádkozhatsz: "Drága Szentlélek! Te ismered a szívem rejtett részeit is. 

Mindent tudsz rólam, még azt is, amit én talán még magam elől is el szeretnék rejteni. 

Kérlek, jöjj, és ragyogd be sötétségemet a Te világosságoddal; add meg nekem az őszinte megtérés kegyelmét. Amen."

KÉRD A BÖLCSESSÉG AJÁNDÉKÁT!

https://www.youtube.com/watch?v=Qmnd8ygs5ik 

🎧 Az információ könnyen megszerezhető, a bölcsesség azonban Isten ajándéka. Ő segít helyesen dönteni, különbséget tenni a lényeges és a lényegtelen között, és felismerni az Ő akaratát a mindennapokban. Kérd ma hittel a bölcsesség ajándékát!

"Az Úr adja a bölcsességet, az Ő szájából származik a tudás és az értelem." (Péld 2,6)

Manapság szinte korlátlan mennyiségű információ áll rendelkezésünkre.
Néhány másodperc alatt választ kaphatunk bármilyen kérdésre.
Mégis azt tapasztaljuk, hogy a tudás önmagában nem tesz bennünket bölccsé.
A Szentírás világosan különbséget tesz az ismeret és a bölcsesség között. 

Az ismeretet meg lehet tanulni, könyvekből el lehet sajátítani.
A bölcsesség azonban az Isten ajándéka, amely segít helyesen látni az életet, segít jó döntéseket hozni, különbséget tenni a lényeges és a lényegtelen között, és minden helyzetben az Ő akaratát keresni.
Ezért fogalmaz így a Példabeszédek könyve: "Az Úr adja a bölcsességet", tehát nem a világ, nem a diploma vagy a saját ügyességünk. 

Salamon király sem gazdagságot vagy hosszú életet kért az Úrtól, hanem bölcs szívet, és Ő örömmel megadta neki ezt az ajándékot.
Neked is erre van a legnagyobb szükséged, hiszen enélkül nem boldogulsz a kapcsolataid ápolásában, sem a gyereknevelésben, vagy a munkádban, a szolgálatodban.
Az Úr ma is készségesen adja ezt az ajándékot mindazoknak, akik ezt alázatos szívvel kérik.

 
Ahogy Jakab apostol írja: "Ha pedig valaki közületek szűkölködik bölcsességben, kérje azt Istentől, aki mindenkinek bőven ad." (Jak 1,5)

Kérd ma te is a bölcsesség ajándékát, de ne kételkedve, hanem hittel, mert az Ige szerint:
"Aki kételkedik, hasonló a tenger hullámához, amelyet a szél fölver, és ide-oda hajszol.
Az ilyen ember ne gondolja, hogy kap valamit az Úrtól, hiszen kettős lelkű, és minden útján állhatatlan ember." (Jak 1,6-8)

ÚJ TEREMTÉS⭐

https://youtu.be/Gz0f9tpOVFA 

„⭐Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme, új jött létre.” – 2Korinthus 5,17

Ez az ige egy határvonalról szól – a régi és az új közötti váltásról. 

Aki Krisztushoz tartozik, nem csak megjavított változata önmagának, hanem új teremtés. 

Ez nem csupán külső viselkedésváltás, hanem belső átalakulás: más szív, más látás, más irány.
Sokan próbálnak új életet kezdeni saját erőből. Elhatározások, fogadalmak, megújulási kísérletek – de ezek gyorsan kifulladnak. Isten azonban belső újjászületést kínál. 

A bűnből nem kikecmeregni kell, hanem átadni magunkat Krisztusnak, aki újjá formál.
Ez az „új” nem steril tökéletesség, hanem élő kapcsolat Krisztussal. 

Új vágyak, új remény, új identitás. 

A régi – a bűntudat, a céltalanság, a szégyen – már nem uralkodik. 

Krisztusban új élet kezdődik, amely nem múló lelkesedés, hanem Isten erején alapul.
Néha még visszhangzik a régi élet hangja, de Isten újrateremtő munkája erősebb. 

Nem visszafordulni kell, hanem előrelépni – abban az új életben, amit Krisztus adott.

Ima: Uram, köszönöm, hogy újjá formálsz. 

Segíts naponta elhagyni a régi utakat, és bátran járni abban az új életben, amit Te ajándékozol. Ámen!

Boldogok, akik látatlanul is hisznek ✨🌹

,, ✨🌹Jézus így szólt hozzá: Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak, és hisznek.,,
János evangéliuma 20:29

Krisztus feltámadásának napján magdalai Mária volt az első, aki találkozott a feltámadt Úrral. 

Ő volt az, aki továbbadta a jó hírt a tanítványoknak, akik a nagyhét eseményei után életüket féltve gyülekeztek zárt ajtók mögött.

Ezek után pedig maga Jézus Krisztus jelent meg a tanítványok között, akik azonnal felismerték őt szavairól, viselkedéséről, és a kezein és oldalán szerzett sebeiről. Sőt, nem csak megmutatta nekik, hogy feltámadt, hanem megajándékozta őket a Szentlélekkel is.

Tamás azonban lemaradt minderről.

Ő éppen nem volt ott a szobában, és csak utólag, a többiektől tudta meg, hogy Krisztus személyesen köszöntötte a többieket, erővel ajándékozta meg őket, és neki mindebből semmi nem jutott. 

A többiek ezáltal sokkal közelebb kerültek Jézushoz, Tamás pedig látszólag az utolsó helyre került.

Ezért—féltékenységből—nagy szavakkal kijelentette, hogy márpedig ő csak akkor hiszi el, hogy Mesterük feltámadt, ha belehelyezheti ujját a sebébe. Vágyott arra, hogy társainál még bensőségesebb kapcsolatba kerüljön a Megváltóval.

Arra azonban nem volt felkészülve, hogy Jézus, aki abban a pillanatban ismét megjelent, szaván fogja őt. "Gyere, Tamás, ha neked erre van szükséged, hogy higgy bennem akkor itt az oldalam, tedd ide az ujjad!"

És a hitetlen tanítványnak ez elég volt. Azáltal, hogy Jézus megjelent még egyszer miatta, és eleget tett volna nevetséges kérésének, elég volt ahhoz, hogy elhiggye: Jézus szemében ő nem kevésbé fontos mint bármelyikük, és személyesen gondja van rá is.

Időnként a mi hitetlenségünk is csak arról szól, hogy irigyelünk másokat, akiknek látszólag több meghitt, bensőséges élményük van Istennel. Jézus alapigében olvasható bátorítása azonban elsősorban nekünk szól, hiszem a tanítványok mindegyike csak azután hitt, hogy látta a feltámadt Jézust.

Még ha jelen pillanatban nem is érzed, hogy Krisztus olyan különösen szeretne, csak gondolj az ő jóságára, jellemére, és hidd el, hogy számára te is éppen olyan különleges vagy, mint a tanítványok közül egy, vagy éppen Mária, aki először látta az Urat.
Hidd el, és igazán boldog lehetsz!

(Cserpán Ádám)

Ne légy lekezelő❣️

„💓Senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is.” (Filippi 2:4)

Ha vezető pozícióban vagy, figyelj oda, hogy miként reagálsz a körülötted lévők érzéseire, gondolataira és véleményére. A te szavaid mélyebben érintik az embereket, mint az, hogy mások mit mondanak – ezt soha ne feledd!

Még ha olyan ötlettel hozakodik is elő valaki, amivel szerinted nem érdemes foglalkozni, állj ellene a kísértésnek, hogy azonnal elvesd.

Ne azt mondd, hogy „ez nem fog működni”, hanem köszönd meg a javaslatát. 
Ha lekezelő vagy, azzal ezt üzened az illetőnek: „Nem veszek tudomást sem rólad, sem az ötletedről. 
Nem számít, hogyan érzel, vagy mit gondolsz. Nem fontos számomra, hogy mi foglalkoztat.”

Ezek a kijelentések – kimondva és kimondatlanul is – sértik az ember önértékelését és tisztelet iránti igényét, különösen azokét, akik úgy gondolják, hogy különleges figyelmet érdemelnek.

Igaz a régi mondás, miszerint az emberek nem törődnek azzal, hogy mennyit tudsz, amíg nem tudják, hogy mennyire törődsz velük.

Ha lekezelőn viszonyulsz másokhoz, ki fogják mutatni a nemtetszésüket, és erre néha olyan módot találnak, ami sokba kerülhet neked, és akadályt gördíthet az álmaid és terveid elé.

Elkerülheted ezt, ha jobban ügyelsz arra, hogy milyen benyomást keltesz másokban. 
Ezt csak úgy érheted el, ha túllépsz a saját nézőpontodon, figyelmesen meghallgatsz másokat és megpróbálod megérteni és tisztelettel kezelni az aggályaikat.

Sok előnyöd származhat abból, ha így teszel. 
„Senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is.”

Az emberek nem törődnek azzal, hogy mennyit TUDSZ, amíg nem tudják meg, mennyire TÖRŐDSZ velük.

Az ország titka ✨🌹

,, ✨🌹Majd ismét szólt: Mihez hasonlítsam az Isten országát? 

Hasonló a kovászhoz, amelyet fogott egy asszony, és belekevert három mérce lisztbe, 

míg végül az egész megkelt.,, Lukács evangéliuma 13. fejezet 20-21

Egyszer valaki elhatározta, hogy a disznót megtanítja arra, hogy ne menjen a pocsolyába. 

Elküldte az egyetemre, ahol szakképzet professzorok foglalkoztak vele. Sikerült is eredményesen elvégezni. Boldogan ment hazafele, öltönyben, nyakkendőben. Útját állta egy pocsolya. 

Mit tett hősünk? Jól meghentergett örömében.

Egyszer valaki azt vette észre, hogy egy kígyó ég a tűzben. Nem teketóriázott, odanyúlt, hogy kimentse. De a kígyó megmarta, így visszaesett a tűzbe. Ekkor emberünk egy bottal próbálta megmenteni. Valaki látta ezt a jelenetet és elkezdett nevetni. „Hisz megmart!” – mondta.

Igen, mert a kígyónak ilyen a természete, de az enyém nem olyan, ezért mentettem meg.

Kígyó, disznó vagy ember… teljesen mindegy. A természetünk, a legmélyebb énünk. 

Ha eldöntjük, hogy apránként dolgozunk a bűn kérdésén, újra meg újra kudarcot vallunk, mert a természetünkkel van baj.

Ezért hasonlítja Jézus a kovászhoz azt a munkát, amelyet a menny véghezvisz az emberben.

Nem kívülről kell befelé, hanem bentről kifelé. Persze, maga a kovász kívülről kerül a lisztbe, ahogy Jézus is a Szentlélek által kívülről kerül a szívünkbe. De aztán legbelülről kezdi az átalakító munkát.

Albert Schweitzerhatalmas koponya volt. Zeneművész, kutató orvos. 

Mégis, ez a mélyen hívő ember úgy döntött, hogy elmegy Afrikába, és a kis néger gyerekek sebeit kötözgeti. Egyik alkalommal a következő prédikációt mondta el:

 „A ti szívetek olyan, mint egy szemetes falu. Tele van szeméttel és gonosz törzsfőnökökkel. 

A falut ki kell takarítani, és a törzsfőnököket el kell kergetni. Én tudok is valakit, aki ezt meg tudja tenni. Jézusnak hívják.”.

„Engedett neki a világegyetemben minden bolygó és minden kis virág. Csak egy van, ami dacos engedetlen, az emberszív, e csöppnyi kis világ.” Ámen

(Soós Róbert)

Indulj, ha zöld a lámpa❣️

„💓Aki engem követ, ...övé lesz az élet világossága.” (János 8:12)

Jack Handey ezt írja Deep Thoughts [Mély gondolatok] című könyvében: 
„💓Csak ültem ott, ahogy a lámpa pirosról zöldre, majd sárgára váltott, aztán meg vissza pirosra, és közben az életről gondolkodtam.
Vajon nem csak dudálásból és kiabálásból áll az egész? Néha bizony úgy festett.”

Sokszor úgy várunk zöld lámpára, hogy az már régen világít.
„Aki engem követ... övé lesz az élet világossága” – mondta Jézus.

Hogy mikor válik világossá előtted az út? Amikor hitben megteszed az első lépéseket.
Nem azt szorgalmazzuk, hogy gondolkodás vagy imádkozás nélkül hozz döntéseket.
Tudnod kell, hogy Isten hív-e valamire vagy sem, ám ha túlzottan félsz attól, hogy hibázol, végül a helyes lépést sem fogod megtenni.

Bölcsen teszed, ha gondolkozol, de ne gondold túl a dolgot. 
A túlzott elemezgetés lelki paralízishez vezet. Egy lelkész ezt így magyarázza:

„Ha a logika segítségével próbálsz rájönni Isten akaratára, sosem fogsz hitben kilépni. Hogy miért nem? Azért nem, mert Isten akarata nem logikus, hanem teologikus.” A „theosz” szó jelentése „Isten”.

Aki tehát „teologikusan” cselekeszik, az Istennel is számol. 
A lelkész így folytatja: „Ezért nem jön ki mindig az eredmény a mi emberi számológépünkkel. 
A Szentlélek indíttatása nem mindig tűnik értelmesnek a logikus bal agyféltekénk számára, sőt: 
az Istentől jövő ötletek gyakran ostobaságnak tűnnek. 

Ilyenkor hagynod kell, hogy a Szentlélek felülírja, amit az eszed diktál.” 
Jézus tanítványai két dolgot csináltak: csodákat tettek és hibákat követtek el.
Ha nem lettek volna készek hibázni, soha nem tapasztalták volna meg a csodák örömét. 
Ha tehát zöld a lámpa, indulj!

Madarat tolláról… ✨🌹

,,  ✨🌹Ne tarts barátságot a haragos természetűvel, és ne járj együtt a heveskedővel, mert megszokod ösvényeit, és magadnak állítasz csapdát!,,  Példabeszédek könyve 22. fejezet 24-25. versek

"Madarat tolláról, embert barátjáról" tartja a közismert mondás, nagyon helyesen. 

Azt is szoktuk mondani, hogy hasonló a hasonlót vonzza (még ha az ellentétek is vonzzák egymást, 

de ebbe most ne menjünk bele). A közvetlen környezetünk, a barátaink viselkedése ezek szerint közvetlenül befolyásol bennünket is. Talán észrevettük már, hogy mikor sok időt töltünk el valakivel, 

vagy egy bizonyos társasággal, egy idő után átragad ránk is az, ahogyan beszélnek, ahogyan gondolkodnak, vagy amit tesznek.

Erre hívja fel a figyelmünket ma a Példabeszédek könyve bölcse, aki azt mondja, a heveskedővel, 

haragos természetűvel jobb egy lépés távolságot tartani, mert különben könnyen olyanná válhatunk, 

mint amilyen ő és ennek eredményeképpen – hiszen magunk is haragosakká és türelmetlenkedőkké válunk – a körülöttünk élők majd minket is haragosnak és heveskedőnek fognak látni.

Mondhatjuk, hogy mi vagyunk a kivétel, és lehet, hogy így van, de a világban körülnézve azt láthatjuk, hogy a tapasztalat azt mutatja: érdemes óvatosnak lenni és megválogatni a társaságunkat.

 Miért akarnánk a rossz példára hasonlítani, ha helyette egy jó társaság jó viselkedése is ragadhatna ránk?

(Ömböli Krisztián)

ALÁZAT⭐

https://youtu.be/CLxn-cmb3VE

 „⭐Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és ő felmagasztal titeket.”– Jakab 4,10

Ebben az egyetlen mondatban ott rejlik a keresztény élet egyik legnagyobb paradoxona: az emelkedés kulcsa a megalázkodás. Nem azért alázza meg magát az ember, hogy elismerést kapjon, hanem mert felismeri, hogy Isten előtt csak kegyelemből állhat meg. 

Aki így alázkodik meg, azt Isten maga emeli fel – a megfelelő időben, a megfelelő módon.
A világ azt tanítja: „Mutasd meg, mit tudsz! Emeld fel magad!” 

Jakab viszont arra hív, hogy térdeljünk le. 

Ez nem önértékelési zavar vagy kishitűség, hanem szívből jövő bizalom: hogy nem kell magunkat előretolni, mert Isten lát, ismer, és értékesnek tart – nem azért, amit teszünk, hanem mert hozzá tartozunk.
Az alázat azt jelenti: elismerem, hogy nem én vagyok az életem ura. 

Helyet adok Istennek, hogy Ő vezessen, Ő igazítson ki, Ő formáljon. 

És amikor így alávetem magam Neki, megtapasztalom, hogy nem megalázva maradok, hanem felemelve, megtisztelve az Ő kegyelme által.
Ima: Uram, taníts valódi alázatra. Segíts elengedni a büszkeséget, a megfelelni vágyást, és úgy bízni Benned, hogy ne magamat, hanem Téged dicsőítsen az életem. Ámen!

ISTEN GONDOSKODNI FOG RÓLAD

https://www.youtube.com/watch?v=VPmubyPelJw

🎧 Jézus nem azt ígéri, hogy követőinek nem lesznek nehézségeik, hanem azt, hogy Isten gondoskodni fog róluk.
Aki engedelmesen jár az Úr útján, megtapasztalhatja, hogy a mennyei Atya a legváratlanabb módokon is betölti szükségeit. Ez a gondviselés ma is valóság.

"Méltó ugyanis a munkás az eledelére.,, (Mt 10,10)

Amikor Jézus elküldi a tizenkét, különös utasításokat ad nekik: ne vigyenek magukkal aranyat, ezüstöt, két ruhát vagy fölösleges felszerelést.
Az ember első hallásra azt gondolhatná: Hát akkor meg miből élnek meg? Az Úr válaszol erre a kérdésre, és ezt mondja: "Méltó ugyanis a munkás az eledelére."
Ezáltal nem azt ígéri meg nekik, hogy nem lesznek nehézségeik, hogy majd mindig bőségben élnek.
Azt azonban igen, hogy az Atya soha nem hagyja magukra őket. Megadja mindazt, amire szükségük van, akár embereken keresztül, akár természetfeletti módon, ahogyan ezt Illés életében vagy a pusztában vándorló izraeliták esetében tette.
Aki az Isten országáért dolgozik, annak élete végső soron nem emberek kezében van, hanem Isten kezében. Az egyház története tele van olyan papokkal, szerzetesekkel, misszionáriusokkal és egyszerű hívőkkel, akik emberileg nézve bizonytalan körülmények között éltek, mégis újra és újra megtapasztalták az Úr gondviselését.
Ez az Ige mindannyiunk számára reményt adhat.
Arról biztosít, hogy Isten soha nem marad adósa annak, aki Őt szolgálja.
Ezért ne félj megtenni azt, amit kér tőled.
Engedelmeskedj neki még akkor is, ha a kérése talán első hallásra ésszerűtlennek, értelmetlennek, emberileg nézve lehetetlennek tűnik.
Bízz Benne teljes szívedből! Hidd el, hogy nem fog cserben hagyni.
Gondoskodni fog nemcsak rólad, hanem még a rád bízottakról is.
Lehet, hogy nem mindig úgy teszi majd ezt, ahogyan azt elképzelted, de mindig hűséges marad az ígéretéhez."

NYUGODJ MEG!⭐

https://youtu.be/tiNEk7d1aK8
„⭐Térj meg, lelkem, nyugalmadba, mert az Úr jót tett veled!” – Zsoltárok 116,7

Ez a vers szinte suttog: „Megnyugodhatsz.” Mintha a zsoltáros önmagához beszélne – vagy éppen te is magadhoz. Mert vannak napok, amikor zaklatottak vagyunk, feszült a lelkünk, és úgy érezzük, nincs hová visszatérni. De Isten ma is hív: „Térj meg, lelkem, nyugalmadba…”
Ez a nyugalom nem a világ csendje, nem az események hiánya, hanem Isten jelenlétének békéje. 

A zsoltáros azért mondhatja ezt, mert visszanéz: az Úr jót tett vele. 

Nem feltétlenül minden helyzete alakult jól, de látja: Isten ott volt, hordozta, megtartotta, megszabadította.
A belső béke gyakran az emlékezésből fakad. Amikor visszatekintünk, és nemcsak a fájdalmakat, hanem Isten hűségét is számon tartjuk. 

Mert ha Ő eddig jót tett velünk, akkor ma is lehet Benne nyugalmunk – még ha a körülmények nem is változtak.

Talán ma neked is ezt kell mondanod magadnak: 

„Nyugodj meg. Az Úr jó volt hozzám. És most sem hagy el.”
Ima: Uram, segíts megpihenni Benned. Emlékeztess jóságodra, és add, hogy lelkem visszataláljon abba a békébe, amit csak Te adhatsz. Ámen!

Nehéz helyzetben ✨🌹

,,  ✨🌹Seregek Istene, újíts meg bennünket! Ragyogtasd ránk orcádat, hogy megszabaduljunk!,,
80. Zsoltár, 8. verse

Nehéz helyzetekben segít a hit! - mondják vigasztalásként és akármennyire általános, mégis igaz. 

Az ószövetségi- és az újszövetségi tanítás is egyértelműen mondja, Isten megsegít a bajban, amikor már senkire sem számíthatunk. Sőt, többet is ad annál.
Mintegy 700 esztendővel krisztus előtt írhatták Ászáf leszármazottai ezt a zsoltárt. 

Az egykori Izrael, az északi országrész, a tíz törzs, akiket József fiáról Efraimnak is nevez a Biblia, szinte teljesen elveszni látszott. Az Asszír hadak Jeruzsálem előtt fordultak csak vissza, de a testvér népet fogságba vitték, vagy részben kiirtották. A déliek, Júda és Benjámin siratták testvéreiket. 

Mi lesz velük? visszatérnek még? Az ének imádságként szállt fel a templomban, hogy Isten könyörületét, meghallgatását elérjék. Tudták mindannyian, hogy bűneik, a bálványimádás okozta vesztüket. Azért történt minden, mert Isten így akarta. A szövegíró "Seregek Istenének", vagy máshol "Seregek Urának" nevezi Őt, mert tudja, mennyei erőknek is parancsol. 

Pontosan erre a hadra van most nagy szükség. 

A szabaduláshoz erő is kell, mert nekik nincs és segítség kell, mert csak magukra számíthatnak. 

De ahhoz, hogy ezt Isten megadja, többre van szükség! Megújulásra. Mégpedig a hit megújulására.
Minden nehéz helyzet, betegség, anyagi csőd, szorongattatás el kell, hogy gondolkodtasson bennünket is önmagunkról. Még akkor is, ha nem érezzük, hogy bármiről is tehetnénk, Isten szeretné, ha önvizsgálatot tartanánk. Ahogyan nem igazán hiszek a szerencsében sem, mert túl gyakran előfordul, abban sem igazán hiszek, hogy ártatlanok vagyunk a sorsunk alakulásában. 

Bár kivétel erősíti a szabályt! A legtöbb esetben mi is hibázunk, mi is teszünk olyat, ami befolyásolja a továbbiak alakulását. Ezt érzi Ászáf is és ezért kéri a megújítást. Milyen érdekes, hogy nem ígéri! 

Nem azt mondja, hogy majd mi megtesszük, hanem ezt is Istentől várja. Nem vagyunk képesek a jóra önmagunktól! A teljes változáshoz kevés az önerő!
Végül Isten ragyogó arcát szeretné látni. A zsoltáros tudja, hogy akire Isten rátekint, és az, aki erre komolyan, őszintén reagál, arra jobb sors vár a továbbiakban. Gondolj csak Péterre! Megtagadta mesterét, de amikor Jézus rátekintett bűnbánatot gyakorolt és a sorsa megváltozott, míg Júdás soha nem kereste Őt és ezért el is veszett. Bár a zsoltáros tudja, hogy Isten arca emésztő tűz a bűnösnek, azt is tudja, hogy a bűnbánatot gyakorlót mégis megkíméli az Úr és megtisztítja őt.
Nem tudom, milyen helyzetben talált a ma reggel. De azt igen, hogy Isten téged is, engem is kész helyreállítani. Az önvizsgálat, a bűnbánat elvezethet mindannyiunkat oda, hogy belássuk, szükségünk van az Úrra. Mond ezt el ma Neki! És akkor Isten arca rád ragyog majd és a sorsod jobbra fordul! 

Nem én ígérem, hanem az Ige. Én csak tapasztalom...

(Restás László)

HATALMAT KAPTUNK

🎧 Aki Krisztushoz tartozik, annak nem kell rettegésben élnie, mert a Megváltó már győzelmet aratott a gonosz fölött. 

A lelki harcban nem a saját erőnkre támaszkodunk, hanem Krisztus nevének hatalmára és Isten igéjére.

"Ezután magához hívta a tizenkét tanítványát. Hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek felett, hogy kiűzzék azokat, és meggyógyítsanak minden betegséget és minden bajt.,, (Mt 10,1)

Jézus nemcsak a tanítványainak adott hatalmat a gonosz erői felett, hanem minden hívőt részesített ebből a győzelemből. Krisztus kereszthalála és feltámadása által a Sátán hatalma megtört. 

Ezért keresztény emberként nem félelemben kell élnünk, hanem Krisztus győzelmének tudatában. 

A Mester példát adott erre. Amikor a pusztában megkísértette a Sátán, nem a saját érveire vagy érzéseire támaszkodott, hanem Isten Igéjére. Háromszor is ezt válaszolta: "Meg van írva."

A gonosszal szembeni küzdelemben nekünk is Isten szavára kell építenünk, mert az igazság nem a pillanatnyi érzéseinkben vagy a körülményeinkben található, hanem Isten kijelentésében. 

Tudatosan kell élnünk azzal a lelki tekintéllyel, amelyet Krisztustól kaptunk. 

Nem engedhetjük, hogy a gonosz félelmet vagy reménytelenséget hozzon az életünkbe. 

Jakab apostol így buztít mindnyájunkat: "Álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek." (Jak 4,7)

Ez a hatalom azonban nem a saját erőnkből fakad. 

Olyan ez, mint amikor egy rendőr megállítja a forgalmat. Nem a saját fizikai ereje miatt engedelmeskednek neki, hanem annak a felhatalmazásnak köszönhetően, amelyet a hatóságtól kapott. 

A keresztény ember sem önmagára támaszkodik, hanem Krisztus nevének erejére. 

Amikor tehát szembe kerülsz a kísértéssel vagy a gonosz támadásaival, emlékezz arra, hogy Krisztus már győzött. Nem egyenrangú ellenféllel állsz szemben, hanem egy legyőzött ellenséggel, akinek nincs végső hatalma azok felett, akik hitben az Úrhoz tartoznak és benne maradnak."