,,✨🌹Ha tehát feltámadtatok Krisztussal, azokat keressétek, amik odafent vannak, ahol Krisztus van, aki Isten jobbján ül. Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel! Mert meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve Krisztussal együtt Istenben. Mikor Krisztus, a mi életünk megjelenik, akkor vele együtt ti is megjelentek dicsőségben.,, Pál levele a kolosséiakhoz 3:1-4
Mi végre is vagyunk mi keresztények ezen a világon? Ha itt élünk a földön, akkor miért az „odafennvalókkal” kell törődnünk és nem a „földiekkel”?
Keressük inkább az angyalok társaságát, akikről lényegében semmit sem tudunk, és hagyjuk magukra a húsvér szeretteinket?
Valljuk be, néha egyszerűbb kijönni az elképzelt szárnyas, glóriás lényekkel, mint a nagyon is valóságos rokonokkal, szomszédokkal, kollégákkal.
Viszont, ha tovább olvassuk a fejezetet, akkor láthatjuk, hogy a megoldás pont ennek az ellentéte.
Pál azt kéri, hogy hagyjuk a földieket, de nem a földijeinket.
Arra kéri a keresztényeket, akiket megérintett Krisztus áldozata, és szeretete egy új életre indított el, hogy fordítsunk hátat a rossz dolgoknak, ezek tartoznak a „földiek” kategóriába, mint a hűtlenség, kapzsiság, gonoszság, gyalázatos beszéd, és tegyük a jót, éljünk a jézusi elvek szerint, ezek tartoznak az odafennvalókhoz.
Legyünk könyörületesek, jóságosak, alázatosak, szelídek, türelmesek, és éljünk Krisztus szeretetével!
Nem azt tanácsolja, hogy zárkózzunk elefántcsonttornyokba (pedig néha de jó lenne…), hanem pont azt, hogy éljünk az emberek között ott, ahova Ő vezet minket, emberségesen.
Adjuk tovább azt a szeretetet és kegyelmet, amit mi megtapasztaltunk Istentől, és ne rekesszük ki egymást. Nyújtsunk segítő kezet a másik felé, mert mi már megtapasztaltuk, milyen az, amikor Ő felemel minket a sárból, tiszta ruhát ad az elnyűtt helyébe, és meglátja bennünk az értéket.
A kereszténység nem csendes semmittevés, nem elzárkózás a világtól, hanem Krisztus képviselete a mindennapok sűrűjében kézzelfogható tettekkel.
(Szilvási-Csizmadia Andrea)



















