Képviseletben✨🌹

,✨🌹,Én és az Atya egy vagyunk.,,János evangéliuma 10. fejezet 30. vers

Lelkipásztorként gyakran kapok meghívást különböző protokolláris eseményekre, ahol a többi, környezetemben szolgáló lelkésszel veszünk részt – legyen szó emlékmű avatásáról, adventi gyertya meggyújtásáról, vagy más városi eseményről. Ilyenkor előfordul, hogy én kapom a meghívást, máskor pedig az általam pásztorolt gyülekezet.
Ami azonban minden ilyen alkalomra igaz, az az, hogy amikor részt veszek ezeken az alkalmakon, nem önmagamat, hanem a gyülekezetemet, sőt, az egyházat képviselem, amelyben szolgálok.
Egész jól értjük, hogy ez mit jelent. 

Ha lelkipásztorként nyilvánosan támogatom egyik, vagy másik politikai pártot, a hallgató joggal gondolhatja, hogy én az egész egyház képviseletében teszem azt.
Ha lelkészként véleményt mondok egy társadalmi kérdésben, értelmezhető úgy is, hogy az egyházam nevében tettem, az egyházat képviselem a véleményemmel (akár így van, akár nem).
János, az evangélista legfőbb célja, hogy az általa írt evangéliumban egyértelművé tegye: Jézus = Isten. Sokszor azonban elfelejtjük, hogy ez mit is jelent valójában.
Pedig nem véletlen, hogy a nevünket Jézus Krisztusról kaptuk, nem pedig Mózesről vagy Pál apostolról. Hiszen ha lehet hinni Jánosnak, akkor Jézus a földi életében nem csak mintát adott arra nézve, hogy nekünk hogyan kell viseltetnünk, de bemutatta, sőt, képviselte Isten álláspontját.
Ez az, amit gyakran elfelejtünk. 

Azt, hogy Jézus Isten nevében – hiszen ő maga Isten – szólta meg a vallási vezetőket és hajolt le a bűnösökhöz. Vacsorázott a társadalom kivetettjeivel és űzte ki a templomból a kufárokat. 

És ha mi valóban az ő nevéről neveztettünk és érte, miatta, az ő kegyelméből lettünk keresztyének, akkor nem csak jó példát, hanem követendő mintát is adott, hogy ahogy ő képviselte Istent, úgy kell nekünk is képviselnünk őt a földi életünk során.

Ahogy főpapi imájában Jézus kérte az Atyától:
"Szent Atyám, tartsd meg őket a te neved által, amelyet nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi!"
János evangéliuma 17. fejezet 11. vers második fele 

(Ömböli Krisztián) 

 

IGAZÍTSD HOZZÁ AZ ÉLETED!

2026.08.27 -

🎧 Meghallgatható:

https://www.youtube.com/watch?v=93tYriXecIs

Jézus barátainak nevez bennünket.

Ez a barátság azonban nem csupán közelséget jelent, hanem engedelmességet is. 

Nem elég hallani és ismerni Isten szavát: hozzá kell igazítanunk a döntéseinket és az egész életünket. 

 

"Nem mondalak titeket többé szolgának, mert a szolga nem tudja, mit tesz az Uram. Barátaimnak mondalak benneteket, mert mindazt, amit hallottam Atyámtól, tudtul adtam nektek." (Jn 15,15)

 

Jézus barátainak nevez minket.

Ez nem csupán egy kedves gesztus a részéről, sokkal több ennél: pozícióváltás.

Ezáltal tulajdonképpen egy magasabb szintű kapcsolatot kínál fel nekünk. 

A szolga végrehajt, vakon engedelmeskedik.

A barát azonban be van avatva, ismeri a szándékot, az irányt.

Nem csak azt teszi, amit kell, hanem együtt gondolkodik azzal, akit követ.

Nagy megtiszteltetés számunkra az, hogy Jézus mindent tudtul ad nekünk, amit az Atyától hallott.

A kérdés tehát nem az, hogy Isten elérhető-e számunkra, hanem inkább az, hogy akarjuk-e megismerni, komolyan venni azt, amit Ő már megmutatott.

"Ti barátaim vagytok, ha megteszitek, amit parancsolok nektek" - mondja Jézus. (Jn 15,14)

Ez a mérce, és ez nem érzés, nem hangulat, hanem engedelmességből fakadó kapcsolat.

Vajon mennyire igaz ez rád?

Éled-e már azt, amit az Úr megmutatott neked?

Beléptél ebbe a barátságba, vagy megmaradtál kívülállónak?

Ezt neked kell eldöntened.

Jézus számodra is felkínálta ezt a lehetőséget, de rajtad áll, hogy élsz-e vele.

Ne maradj meg a felszínen, ahol csak hallod az Igét, de nem engeded, hogy átformáljon.

Ne csak értsd, hanem tedd is meg, amit megértettél.

Ne csak keresd az Urat, hanem kövesd is.

Ne csak közel akard érezni magad hozzá, hanem igazítsd hozzá az életed.

 

(A Reggeli Csendesség napi elmélkedéséből)

 

Nem vagy egyedül!✨🌹

,,✨🌹Élettel és szeretettel ajándékoztál meg, és gondviselésed őrizte lelkemet.,, Jób könyve 10.fejezet 12.vers

A legnehezebb és egyben legdicséretre méltóbb dolog, amikor a nehézségek közepette képessé válik az ember hálát adni és megköszönni Istennek a gondviselést.
Dicséretes, de rettentően nehéz. A kilátástalan helyzetnek - legalábbis az én tapasztalataim alapján - három lépcsőfoka van: kétségbeesni, lehiggadni és erőre kapni.

Jób életéről sok mindent el lehet mondani, de azt semmi esetre sem, hogy könnyű, megkímélt és kiegyensúlyozott élete lett volna. 
Elképzelem, ahogy felteszi a kérdést önmagának és Istennek is, hogy mégis miért történik mindez? 
Mit tett a múltban vagy mit kell tanuljon mindabból a sok szörnyűségből, amit átélt?

Végig pörgeti a fejében élete történéseit, döntéseit, ki nem mondott és kimondott szavait vagy éppen az elszalasztott lehetőségeket, amikor másképp cselekedhetett volna.

Néha mi is megérezzük Jób gyötrődését. A világunk tele van fájdalommal és néha nem csak mások, hanem akár saját magunk is okozhatunk fájdalmat önmagunknak.

A mások által okozott fájdalom talán könnyebben észrevehetőbb, látványosabb, hiszen valamit, ami számunkra fontos bántanak, kritizálnak, legyen szó a becsületünkről, a lelkünkről vagy épp a testünkről. Érezhetünk gyászt, magányt és szorongást. És néha bizony önmagunkat is bánthatjuk, ami kevésbé észrevehető, legalábbis nem biztos, hogy eszünkbe jut ez a perspektíva.

Önmagunk bántása az önostorozás, az önmarcangolás, a kételkedés önmagunkban és a gondviselésben vagy épp a kétségbeesés. És miért mondom azt, hogy ezekkel bántjuk magunkat?

 Nehéz higgadtnak maradni akkor, amikor szilánkokra hullik az ember élete, de vajon az önostorozástól vagy a kétségbeeséstől javul bármit is a helyzet? Aligha.
Ellenben mélyítjük a félelmet és az aggodalmat.

Jób története és a fenti mondat álljon előttünk példaként és nem csak a mai napon. Legyen példa a más nézőpontra, a feltekintésre és a bizalomra, hogy egyetlen rossz vagy nehéz helyzetben sem vagyunk egyedül.

Áldott napot!
(Pörneki-Csomó Hajnalka)

GYÖNGÉD SZERETETTEL FORDULJ A KÉTKEDŐKHÖZ!

2026.08.24 -
🎧 https://www.youtube.com/watch?v=y0ZAXaglhbQ

A körülöttünk élő kereső embereknek sem elsősorban kioktatásra van szükségük, hanem szeretetre, türelemre és olyan hiteles keresztényekre, akik mellett biztonságban feltehetik a kérdéseiket.

"Amikor Jézus meglátta a közeledő Nátánaelt, azt mondta róla: 'Íme, egy igaz izraelita, akiben nincs álnokság.' " (Jn 1,47)

Figyelemre méltó az, ahogyan Jézus viszonyult Nátánaelhez: mindenekelőtt megdicsérte a jót, amit észrevett benne: igazi izraelita, akiben nincs hamisság.
Azt is tehette volna, hogy megszégyeníti őt a hiányosságai miatt, vagy kioktatja, netán elküldi magától, mert még nem elég szent és igaz. De Ő nem ezt tette.

Tamás apostolhoz is hasonlóképpen viszonyult: elfogadta őt a kételyeivel együtt, magához hívta, és ezt mondta neki: 
"Nyújtsd ide az ujjadat, és nézd kezemet; nyújtsd ki a kezedet, és tedd oldalamba, s ne légy hitetlen, hanem hívő." (Jn 20,27)

Lehetőséget adott neki arra is, hogy ha szeretné, akár be is dughatja ujjait a sebébe. 
De erre nem volt szükség.
Tamás enélkül is felismerte a Feltámadottban az Istent.
Ugyanígy történt ez Nátánael esetében is: ő is rádöbbent arra, hogy Jézus az Isten Fia.
Te hogyan viszonyulsz a környezetedben élő kételkedő, kereső
emberekhez?
Vajon érzik-e a magatartásodból, hogy elfogadod és szereted őket?
Vagy inkább lekicsinylést, lenézést tapasztalnak részedről?
Jézus ma azt kéri tőled, hogy Hozzá hasonlóan te is gyöngéd szeretettel fordulj a kétkedőkhöz, 

és türelmesen várd ki, míg a kételyeik eloszlanak, és eljutnak az igazság ismeretére.

Hiszen hozzád is így viszonyul az Úr: ha megengeded, továbbvisz onnan, ahol most tartasz, megerősít hitedben, és betölti javaival az életed. Ezáltal képessé tesz arra, hogy te is megerősíts másokat.

(A Reggeli Csendesség napi elmélkedéséből)

Megingathatatlan✨🌹

,,✨🌹Ezek az igék megbízhatók és igazak, mert az Úr, a próféták lelkének Istene küldte el angyalát, hogy megmutassa szolgáinak mindezt, aminek hamarosan meg kell történnie.
És íme, eljövök hamar: boldog, aki megtartja e könyv prófétai igéit.,, 
Jelenések könyve 22:6-7

Néhány éve szombat reggel épp az egyik vidéki gyülekezetembe tartottam autóval.
Hajnalban kiadós eső esett, a táj pedig ködbe burkoltan, lassan ébredezett a délelőtti órákban,

mint aki kér még 5 percet. Az út a Pilis-hegységben kanyargott, a köd egy-egy helyen olyan vastag volt, hogy teljesen betakarta az előttem lévő hegyet, mintha egy varázsütésre eltüntette volna.
De a hegy ott volt.
Akkor is, ha nem láttam, vagy nem úgy láttam, mint száraz, napos, verőfényes időben.
Ilyen Isten is, mint egy megingathatatlan, biztos hegy. Ő ott van.

Akkor is, amikor túl nehezek a mindennapok, amikor a kihívás akkora, hogy úgy érzed, mindjárt beleroppansz. Ő ott van.

Akkor is, amikor a gyász és a veszteség teljesen eltakarja együttérző arcát, amikor a mindennapi mókuskerék olyan szinten kimerít, hogy estéről estére beleájulsz az imádságba. Ő ott van.

Akkor is, amikor valami annyira fáj, hogy nem is akarsz beszélni Vele, vagy amikor egy torz kép elfedi, milyen is Ő valójában. De Ő ott van.
Veled van, és megvárja a megfelelő pillanatot, amikor megszólíthat téged, és találkozhat a tekintetetek.

Ő ott van a köd mögött, az éjszaka sötétjében, a megállíthatatlanul zuhogó esőben, az azt követő szivárványban, és a hét ágra ragyogó napsütésben is. Bátran kiálthatsz hozzá, mert meg fog hallgatni. Tudja, min mész keresztül, mert veled éli meg léted minden pillanatát.

Ő és beszéde igazán megbízható, ezért bátran kapaszkodhatsz feléd nyújtott kezébe! 
Igéjét azért küldte, hogy kapcsolatba léphessen veled, és örömmel várhasd azt a napot, amikor végre szemtől szemben megállhatsz a te szerető, mennyei Atyád előtt.
Hát emeld fel a szemed, és lásd meg, a hegy marad! Ahogy Isten is melletted.

(Szilvási-Csizmadia Andrea)

Cselekedeteink üzenete✨🌹

,,✨🌹Ahogy a gyerek játszik, abból látni lehet, tiszták és igazak lesznek-e a tettei.,,
Példabeszédek könyve 20:11 (Szent István Társulati Biblia)

A cselekedeteink árulkodóak. Szavak nélkül is elárulják, mi van a szívünkben, mi történik velünk, bennünk, csak helyesen kell értelmezni őket.

Ha megfigyeljük a gyermekeket játék közben az, hogy mit játszik, miként játszik sok mindent elmond a családi helyzetről amiben él, a problémákról, amikkel meg kell küzdenie, az élményekről, amelyekben része volt.

Valamennyit előre is vetít abból, milyen emberré formálódik.
Fontos, hogy mind mások, mind saját cselekedeteinket jól “dekódoljuk”, hogy megértsük a cselekedet hátterében meghúzódó helyzetet, valódi szükségletet.

Nem elegendő megállni ott, hogy megállapítjuk egy cselekedetről önmagában, hogy jó vagy rossz,
hanem valódi megértésre is törekednünk kell.

Például a dühös, haragos megnyilvánulások mögött sokszor a félelem, tehetetlenség, kiszolgáltatottság feszítő érzése húzódik meg.

Milyen más, amikor a valódi kérdésekkel nézünk szembe, és harcoljuk a hit nemes harcát, s nem csupán megtanulunk “viselkedni”!
Milyen nagy szükségünk van az önismeretre és a gondolkodásmódunk formálódására!

Legyen áldott a napod!
(Hites Gábor)

Repülőn Istennel⭐

⭐Egy nemrégiben történt repülőút során a leszállás kissé nehézkes volt. 

A szél jobbra-balra lökdöste a repülőt a kifutópályán. 

Néhány utas láthatóan ideges volt, mások meg összekulcsolták kezüket. 

Két kislány felkiáltott: "Ez az! Csináljuk még egyszer!"
A gyerekek nyitottak az új kalandokra, és alázatos, tágra nyílt szemmel csodálkoznak az életre. 

Talán részben erre gondolt Jézus, amikor azt mondta, hogy "úgy kell fogadnunk Isten országát, mint a kisgyermekeknek" (Márk 10:15).

Az életnek megvannak a maga kihívásai és szívfájdalmai. 

Kevesen tudták ezt jobban, mint Jeremiás, akit "a síró prófétának" is neveznek. 

De Jeremiás gondjai közepette Isten egy csodálatos igazsággal bátorította őt:

 "Az Úr hűséges szeretete soha nem ér véget! Irgalmassága soha nem szűnik meg. 

Nagy az ő hűsége; irgalmassága minden reggel újrakezdődik" (Lám 3:22-23 nlt).

Isten friss kegyelme bármelyik pillanatban betörhetnek az életünkbe. 

Mindig ott van, és akkor láthatjuk meg, ha gyermeki várakozással élünk 

- figyelve és várva azt, amit csak Ő tehet. 

Jeremiás tudta, hogy Isten jóságát nem csak a közvetlen körülményeink határozzák meg, és hogy az Ő hűsége nagyobb, mint az élet zord eseményei.

Keressük ma Isten kegyelmét.

Fel a kezekkel!✨🌹

,,✨🌹És az történt, hogy valahányszor Mózes fölemelte kezét, Izrael volt az erősebb, amikor pedig leeresztette a kezét, Amálek volt az erősebb. De Mózes kezei elfáradtak.
Ezért fogtak egy követ, alája tették, és ő ráült. Áron és Húr pedig tartotta a kezét, az egyik erről, a másik amarról, úgyhogy a két keze fölemelve maradt napnyugtáig.,, 
Mózes II. könyve 17. fejezet 11-12. verse

Az erő igenis számít. Nem mindegy milyen kondiban vagy, milyen a fizikumod. 
Ma már abból is megmondják, hogy milyen hosszú és egészséges életre számíthatsz, ha megmérik milyen erősen és milyen hosszan képes szorítani a markod. Épp ezért egyre többen, nekifogtak az edzéstervek kivitelezésének. Hetente 4-5 alkalom a megfelelő gyakorlatokból elegendő ahhoz, hogy karban tartsuk magunkat.

De mi a helyzet a lelki erőddel?
Egy jó sportoló pontosan tudja, hogy nem csak a fizikai erő számít, célja eléréséhez mentálisan is erősnek kell lennie. Ma az élsportban, pl. úszásban századmásodperceken múlik minden.

Milák Kristóf 49,48 másodperccel lett Európa-bajnok 100 m pillangó úszásban, míg a második helyezett 49,7 mp-et, a harmadik pedig 49,93 mp-et úszott.

A fiúk mindannyian erősek, képzettek voltak és minden csak egy pillanaton múlt és azon, hogy pontosan akkor melyikük képes a legjobbat kihozni magából.
A fent említett csatában Izrael győzelmének kulcsa egyedül a lelki erő volt, azon belül pedig az Istennel való szoros kapcsolaton. Egyáltalán nem voltak készek a harcra!

Rabszolgák voltak korábban, nem katonák és alig voltak megfelelő fegyvereik.
Bár Mózes tanulhatott Egyiptomban harcászati stratégiákat, de az egyedül nem lett volna elég.
Az ige szerint nem is ebben jeleskedett. Mózes imádkozott, kezeit az Úr felé emelve.
És amíg azt tette, a harc győzelemre állt, de amint leengedte a kezeit, vesztésre.

Így hát társai is a segítségére siettek, hogy kitartson az imában, és győztek.
Mindennapi győzelmeink is azon múlnak, milyen erősek vagyunk lelkileg és mennyire támogatjuk egymást. Ezért: Kezeket fel!

(Restás László)

  

“Szeretsz engem?”✨🌹

,,✨🌹Harmadszor is szólt hozzá: Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem? 

Ezért ezt mondta neki: Uram, te mindent tudsz, te tudod, hogy szeretlek téged. Jézus ezt mondta neki: Legeltesd az én juhaimat!,, János evangéliuma 21:17

"Mondd, szeretsz engem?" - teszi fel Jézus Péternek azt a kérdést, ami már úgy is enyhe érzelmi manipulációnak hatna, ha csak egyszer szegezné tanítványának. 

De ez már a harmadik alkalom, és Péter nem tudja, mit felelhetne, hogy meggyőzze mesterét vonzalmáról.
Jézus számára ezek a szavak azonban nem az érzelmi ráhatás eszközei. 

Krisztus őszintén kíváncsi volt egy olyan válaszra, ami nem csak reflexből jön, hanem kellően átgondolt és tudatos.
Ez a kérdés különösen aktuális ma, a vallási üldözés áldozatainak nemzetközi emléknapján. 

Ha vallásüldözésről van szó, nekünk, keresztényeknek azonnal eszünkbe jutnak a világ távoli pontjain élő testvéreink, akiknek jóléte, szabadsága, sőt gyakran élete forog kockán, amiért megélik hitüket.
Az viszont sajnos ritkábban jut eszünkbe, hogy a vallási üldözés, ha nem is ilyen szélsőséges mértékben, de életünkben is rendszeresen előfordul; sőt nem egyszer mi vagyunk az üldözők. 

Annyi a különbség, hogy mi nem fegyverrel vagy katonákkal, hanem szavakkal vagy valamilyen egyéb enyhébb kényszerrel támadunk idegenekre, ismerősökre vagy családtagokra, csak azért mert más felekezethez tartoznak, más vallást—vagy éppen semmilyet—nem követnek.

És hogy miért aktuális Jézus kérdése? 

Azért, mert saját elmondása szerint neki más akolból is vannak juhai (ld. János 10:16), és számára nagyon fontos, hogyan bánunk velük; hogyan bánunk Isten minden egyes teremtményével. 

 

A számunkra elérhető módszerekkel elnyomjuk, korlátozzuk istenadta szabadságukat, vagy tápláljuk őket azzal a szeretettel, amivel Jézus is szereti őket?
Jézus nem azt várta el Pétertől, hogy térden állva bizonygassa, mennyire szereti őt, hanem azt, hogy megértse: Jézust szeretni annyit jelent, mint hozzá hasonlóan szeretni.
Ma, a vallási üldözés áldozatainak napján emlékezzünk meg azokról, akiket akadályoznak hitük szabad megélésében, és gondoljuk végig, hogy mi személyesen mit tehetünk azért, hogy csökkentsük az áldozatok számát!

(Cserpán Ádám) 

 

Szoktál magadban beszélni?⭐

⭐A kutatások azt igazolják, hogy az emberiség több mint hetven százaléka igen.
Általában megvitatjuk önmagunkkal, hogy milyen feladatokat kell teljesítenünk; 

melyek azok a holmik, amelyeket be kell pakolnunk a táskánkba; vagy gondolatban listát írunk azokról a dolgokról, amelyeket meg kell vásárolnunk.

A zsoltárosok gyakran beszélgettek magukban. A 116. zsoltár szerzője sem kivétel. 

A 7. versben ezt írja: „Légy újból nyugodt, lelkem, mert jól bánt veled az Úr. 

Isten múltbeli jóságára és hűségére való emlékeztetés vigaszt és segítséget jelent számára a jelenben. 

Ilyen „beszélgetéseket” gyakran látunk a zsoltárokban. 

A Zsoltárok 103,1-ben Dávid ezt mondja magának:

  „Dicsérd az Urat, lelkem, egész bensőm dicsérje az ő szent nevét”. 

A Zsoltárok 62,5-ben pedig megerősíti: 

„Igen, lelkem, nyugalmat talált Istenben; reménységem tőle származik”.

Jó, ha emlékeztetjük magunkat Isten hűségére és a benne való reménységünkre. 

Követhetjük a zsoltáros példáját, és eltölthetünk egy kis időt azzal, hogy felsoroljuk, milyen sokféleképpen volt jó hozzánk Isten. Ha így teszünk, bátorítást kapunk.
Amikor emlékezünk Isten irántunk tanúsított kegyelmére, bármilyen nagynak is tűnjön a problémánk, Isten nagysága mellett el fog törpülni. Miért?
Mert ugyanaz az Isten, aki a múltban hűséges volt, a jövőben is folytatni fogja irántunk való szeretetét.

Ne csak szóval, hanem tettekkel is!✨🌹

,,✨🌹Ebből tudható, hogy az igazságból valók vagyunk. És akkor az ő színe előtt azzal biztatjuk a szívünket, hogy bár a szívünk elítél, Isten mégis nagyobb a mi szívünknél, és mindent tud. Szeretteim, ha pedig a szívünk nem ítél el, bizalommal szólhatunk Isten előtt; és amit csak kérünk, megkapjuk tőle, mert megtartjuk parancsolatait, és azt tesszük, ami kedves őelőtte.,, János első levele 3:18-22

A hitünket – a kapcsolatunkat Istennel – sokféleképpen éljük meg. 

Ami az egyikünket feltölti, segíti az Istennel járásban, az nem biztos, hogy ugyanolyan lelkesítő a másikunk számára.

Ez így természetes, hiszen más és más lelki alkatúak vagyunk, különböző lelki ajándékokkal megáldva.

A másokról való gondolkodás az egyik ilyen mód.

Mindannyian meg tudjuk tenni – mindannyian másként, a lehetőségeink és képességeink alapján.

Ha elmulasztjuk megtenni azt, amivel másoknak segíthetnénk, azt Jakab, bár lehet, hogy radikálisnak hangzik, bűnnek nevezi (Jakab 4:17).

Vannak, akiknek tudatosan oda kell figyelniük arra, hogy észrevegyék azokat, akiknek segíthetnek, másoknak mi sem természetesebb ennél.

Ők ebben élnek, ez az ő „lelki szeretetnyelvük”.

Amikor gondoskodnak valakiről, aki segítségre szorul, akkor érzik magukat igazán közel Istenhez, számukra a jó cselekedetek az istentisztelet. 

Ők „nem szóval szeretnek, hanem cselekedetekkel”.

Nem azért, hogy cserébe mások is jót tegyenek velük, és nem azért, hogy a tetteikkel jó pontokat szerezzenek Istennél.

Viszont amikor a „szívük elítéli” őket (mert látják fogyatékosságaikat, hibáikat, bűneiket), akkor a tudat, hogy mivel szívből teszik a jót, az „igazságból valók”, és Isten, aki „nagyobb a szívüknél” ezt is tudja, bizalommal tölti be őket a jövő iránt.

Mert a mások iránti szeretetből fakadó tetteik közelebb vitték őket Megváltójukhoz.

Te közéjük tartozol?

 

(Simon Csaba)

 

Mit tenne Jézus?✨🌹

 ,,✨🌹 Az az indulat legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban is megvolt.,, Filippiekhez 2:5

Minden nehéz élethelyzetre van egy egyszerűnek tűnő keresztény megoldás: csak tegyük fel magunknak a kérdést, mit tenne Jézus? Ez önmagában jó megközelítésnek tűnik, hiszen ő a mi példaképünk, a valóság azonban ennél árnyaltabb.
Talán már te is észrevetted, hogy vannak olyan akadályok, problémák, amikor hiába tesszük fel magunknak a kérdést, nehéz kitalálnunk, pontosan mit is tenne Jézus.
Hiszen ő még soha nem volt olyan konkrét helyzetben, hogy órákat késett a vonatja, elalvás előtt (vagy éppen helyett) órákig görgette a Tiktokot, mert nem tudta letenni a telefont, vagy épp este, miután hazaért a munkából, már nem volt ideje és energiája megfőzni a másnapi ebédet.
Pontosan emiatt, az első keresztények nem azt a kérdést tették fel maguknak, mit tenne Jézus, hanem egy éneket költöttek, aminek első sora így szól: "az az indulat legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban is megvolt.”
Egyrészt, mivel minden egyes élet, minden egyes kihívás más és más, nincs olyan konkrét példa előttünk, ami tökéletes pontossággal megmondaná, mi a helyes döntés, hogyan viselkedjek most?
Másrészt pedig, maga Jézus is mindig kiemelte, hogy gyakran nem is a tetteink számítanak, hanem a belülről jövő motiváció, a lelkület, ami lehetővé tesz egy-egy döntést.
Lehet, hogy időnként csak azért mondom ki az igazságot, hogy megbántsak vele valakit. 

Lehet, hogy máskor csak azért ajánlom fel a segítségem, hogy kapjak cserébe valamit.
Lehet, hogy nem mondom ki mindig, amit gondolok, de belül emésztem magam. 

És még sorolhatnám...
De ha a "Mit tenne Jézus?" kérdés helyett mi is—az első keresztények példáját követve—azt kérdezzük meg magunktól, milyen indulat, milyen lelkület lenne most Jézusban, akkor idővel a mi megközelítésünk is megváltozik.
És ha nem is mindig döntünk jól, egyre több lesz az olyan helyzet, amikor jól reagálunk, és egyre kevesebbet bántunk másokat vagy éppen magunkat.
Ha ma kihívással nézel szembe, tedd fel magadnak te is a kérdést: "Milyen indulat lenne most Jézusban?", vegyél egy nagy levegőt, és bátran nézz szembe az akadállyal!
Nem kell mitől félned, hiszen ő veled lesz.

(Cserpán Ádám)

Dicséret🌟

https://www.youtube.com/watch?v=YKKOXJrmUsc

🌟Olyan jó olykor megállni, körülnézni, hogy éppen mi zajlik az életünkben, majd hálát adni. 

A hálaadás ne csak egy jelentéktelen dolog legyen, amit kötelezőnek gondolunk, amikor imádkozunk, hanem szívből fakadó dicséret!
Milyen csodás dolog, hogy dicsérhetjük az Urat, hogy nap, mint nap megmutatja hatalmát az életünkben.
Számtalan dolog van, amiért dicsérni lehet az Urat. 

Olykor megengedjük a gonosznak, hogy félelemben, aggodalomban, szomorúságban tartson fogva.
Isten nem akar bennünket szomorúnak látni: „Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek.” (Filippi 4,4)

Nem lehet igazán élni, ha félünk a múlt fájdalmaitól, betegségeitől, vagy más dologtól. 

Inkább adjunk hálát, hogy ha voltak is gondok, azok erősítették az Istennel való kapcsolatunkat.
A mai nap, ismét nézzünk tükörbe, és gondolkodjunk el azon, hogy vajon az emberek mit látnak az arcunkon. Ha állandóan csüggedt, szomorú, megkeseredett az ábrázatunk, akkor ne várjuk, hogy a körülöttünk levő emberek életét boldogabbá tudjuk tenni. 

Feladatunk közé tartozik, hogy örüljünk, és minden percért dicsérjük Istent, mert hatalmas tetteket visz véghez mindannyiunk életében.
"Dicsérjétek hatalmas tetteiért, dicsérjétek nagyságához méltóan! 

Dicsérjétek dobbal, körtáncot járva, dicsérjétek citerával és fuvolával! 

Dicsérjétek csengő cintányérral, dicsérjétek zengő cintányérral! 

Minden lélek dicsérje az Urat! Dicsérjétek az Urat!"

Mennyei fogadás✨🌹

,,✨🌹Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, önmagát pedig elveszti vagy romlásba viszi?,, ‭‭Lukács evangéliuma‬ ‭9‬. fejezet 25‬. vers

Blaise Pascal, a francia polihisztor Gondolatok című művének 233. töredékében a következőt írja:
"Vizsgáljuk hát meg ezt a kérdést, és állapítsuk meg: "Vagy van Isten, vagy nincs." 

Mármost melyik felfogás mellé álljunk? Az ész ebben nem dönthet: végtelen káosz választ el bennünket. E végtelen távolság legvégén szerencsejáték folyik, s az eredmény fej vagy írás lesz. (...) 

Mérlegeljük, mit nyerhet vagy veszíthet, ha fejre, vagyis arra fogad, hogy van Isten. 

Értékeljük ezt a két eshetőséget: ha nyer, mindent megnyer; ha veszít, semmit sem veszít. 

Fogadjon hát habozás nélkül arra, hogy van."
Rövidebben megfogalmazva valahogy úgy is mondhatnánk: ha hiszünk Istenben és életünk végén kiderül, hogy valójában nem létezik, nem veszítettünk semmit. 

 

Volt egy szép életünk, igyekeztünk erkölcsileg és morálisan helyesen élni azt a néhány évtizedet, ami adatott. Ámde ha nem hiszünk benne és életünk végén kiderül, hogy létezik, mindent elveszítünk.
Jézus is ezt a témát boncolgatja, amikor megszólítja a hallgatóit: döntsenek, milyen célért érdemes élni. Ma a számunkra is ugyanez a kérdés. 

 

Mi haszna annak, ha mindent elnyerünk és a földön valaha élt legsikeresebb emberekké is leszünk, ha közben elesünk valami sokkal fontosabbtól - és itt nem csak az örök életre gondolok, hanem egy olyan jobb életre, amit már itt, földi körülmények között is megtapasztalhatunk.
És ha ez még nem lenne elég meggyőző, C. S. Lewis, az angol író és teológus (akinek a Narnia Krónikái könyveket is köszönhetjük), egyszer azt mondta:
"Célozd meg a mennyet, és ráadásként megkapod a földet is. Célozd meg a földet, s egyik sem lesz a tiéd."
Neked melyik út tetszik jobban?

(Ömböli Krisztián) 

Mit kell ma elengedned?✨🌹

,,✨🌹Aki féli az Urat, gyűlöli a rosszat. A kevélyt és a kevélységet,a helytelen utat meg az álnok beszédet gyűlölöm.,, Példabeszédek könyve 8. fejezet 13. vers

Első olvasatra talán nem úgy tűnik, de ez egy gyakorlati tanács, útmutató arra nézve, hogy mit is jelent félni az Urat. Számomra ez a kifejezés sokáig idegennek és érthetetlennek tűnt: féljem Istent, de mit is jelent ez?
A reggel első óráiban sok mindenről döntünk. Az ébredés első pillanatai, az érzések, amelyeket érzünk, a gondolatok, amelyek azonnal elborítják az elménket és a természetesen a teendők listája, ami kiapadhatatlan. Sok minden hatással van arra, hogy hogyan telik el egy napunk és a jó hír az, hogy bár nem minden felett van uralmunk, azt eldönthetjük, hogy melyek azok az érzések, gondolatok és tevékenységek, amelyek közelebb visznek Istenhez és nem eltávolítanak.
A mai Ige emlékeztessen bennünket arra, hogy az Urat félni, az nem félelmet és rettegést jelent Istentől, hanem bizalmat, hitet és mély tiszteletet. Ha fontos számunkra Isten, akkor azok a dolgok, amelyek megszomorítják Őt, egyre inkább féjdalmasabbá válnak számunkra és távol akarjuk magunkat tartani mindattól, ami megnehezíti a kapcsolunkat Vele. Ez az igevers tartalmaz egy mini felsorolást is, ami nem csak nagy bűnöket említ - nem mintha lenne különbség -, hanem olyan, akár hétköznapi dolgokat is, amelyeket lehet, hogy észre sem veszünk és beépítünk a napjainkba és az emberi kapcsolatainkba.
Tegyük fel magunknak a kérdést és talán próbáljunk e szerint élni: mit kell ma elengednem, hogy közelebb kerüljek a Teremtőhöz?

Áldott napot!
(Pörneki-Csomó Hajnalka) 

GYERMEKI LELKÜLETTEL ÉLSZ?

2026.08.11 -
🎧 Meghallgatható:
https://youtu.be/LLkZEjlQCLA?is=-q3LWx9_KN769DJX

Jézus egy kisgyermeket állít tanítványai elé példaként.
A gyermeki lelkület nem éretlenséget jelent, hanem bizalmat, alázatot, őszinteséget és taníthatóságot.
A mai elmélkedés arra hív, hogy ne akarj mindent egyedül kézben tartani, hanem tanulj meg újra teljes szívvel ráhagyatkozni mennyei Atyádra.

"Erre ő odahívott egy kisgyereket, közéjük állította, és így szólt: 'Bizony, mondom nektek: ha meg nem tértek, és nem lesztek olyanok, mint a kisgyerekek, nem mentek be a mennyek országába.' " (Mt 18,2-3)
A tanítványok azon vitatkoztak, hogy ki a legnagyobb közülük. Ekkor Jézus nem egy sikeres, bölcs vagy tekintélyes embert állított eléjük példaként, hanem egy kisgyermeket.
A gyermek bízik a szüleiben, természetesnek veszi, hogy ők gondoskodnak róla.
Nem akar mindent a maga eszközeivel, tudásával megoldani.
Őszinte és természetes, nem játszik szerepet, nem visel álarcot. 

Lelkesedéssel és kíváncsisággal csodálkozik rá a világra.
Nyitott és tanítható. Alázatos, könnyű segítséget kérnie, mert tudja, hogy egyedül nem képes mindenre.
Nem szégyelli kimutatni a gyengeségét.
Gyorsan megbocsát, nem dédelgeti hosszú ideig a sérelmeit.
Krisztus tőled is ilyen lelkületet kér.
Azt szeretné, hogy teljes bizalommal, alázattal és szeretettel hagyatkozz a Mennyei Atyára; készen arra, hogy elfogadd az Ő útmutatását, irányítását, tudva, hogy minden jó tőle származik, és nélküle semmit sem tehetsz.
Felnőttként mindent szeretnénk kézben tartani: a jövőnket, a kapcsolatainkat, a szolgálatunkat.
Jézus azonban arra biztat, hogy tanulj meg újra gyermek lenni.
Merj ráhagyatkozni az Atyára, fogadd el az Ő szeretetét, és engedd, hogy vezessen.
A megtérés nem csupán azt jelenti, hogy elfordulsz a bűntől, hanem azt is, hogy lemondasz az önelégült gondolkodásról, arról, hogy a saját erődből akarj mindent megtenni.
A mennyek országa nem azoké, akik mindent maguktól megoldanak, hanem azoké, akik tudják, hogy Mennyei Atyjuk nélkül semmit sem tehetnek.

(A Reggeli Csendesség napi elmélkedéséből)

A vágyott nap✨🌹

,,✨🌹De mondom nektek, nem iszom mostantól fogva a szőlőtőnek ebből a terméséből ama napig, amelyen majd újat iszom veletek Atyám országában.,, Máté 26:29

Jézus az utolsó vacsorán, az ünnep hagyománya szerint elfogyasztott négy pohárból az utolsót nem fogyasztotta el.

“A Talmud szerint a négy pohár a négy kifejezést jelenti, amelyet a Tóra Izrael kiszabadítására használ:
“Én vagyok az Örökkévaló és (1) kivezetlek (hocéti) benneteket Egyiptom szenvedései alól és (2) megmentelek (hicálti) titeket rabszolgaságukból és (3) megváltalak (gáálti) titeket kinyujtott karral és nagy ítéletekkel. És magamhoz (4) fogadlak (lákáchti) benneteket népül és Istenetek leszek..”
(II. Móz. 6, 6-7 – Hertz)”¹

Jézus ezzel irányította tanítványai figyelmét a jövő eseményére, amikor megváltottai hazaérkeznek az atyai házhoz, és sor kerül a “bárány menyegzőjére”. Isten gyermekei számára minden korszakban ez volt az éltető reménység, amely lelkesítette őket, s amelyért készek voltak áldozatot is vállalni.

Jézus számára pedig annyira vágyott esemény ez, mint egy szerelmes vőlegény számára a menyegző napja.

Te hogy vagy ezzel? Várod már a hazaérkezés nagy napját?

Legyen áldott a napod!
(¹http://www.izrael-immanuel.net/?p=127)
(Hites Gábor)

URAM, MA KINEK SZOLGÁLHATOK?

 2026.08.10 -

https://www.youtube.com/watch?v=GvDSc7qlppU

Jézus arra hív, hogy ne csak szavakkal, hanem egész életünkkel szolgáljuk Őt.

A szolgálat nem csupán a templomban kezdődik, hanem a családban, a munkahelyen és minden találkozásban.

A mai elmélkedés arra bátorít, hogy örömmel használd fel mindazt, amit Istentől kaptál mások javára.

"Aki nekem szolgál, kövessen engem, és ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is. 

Azt, aki szolgál nekem, meg fogja tisztelni az Atya."

(Jn 12,26)

Krisztus mindannyiunkat meghívott arra, hogy szolgáljuk Őt.

Ez a szolgálat azonban nem csupán a templomban vagy a közösségben elvégzett feladatokat jelenti.

Istent szolgálod akkor is, amikor szeretettel fordulsz a házastársad felé, amikor gondoskodsz a gyermekeidről, vagy az idős szüleidről.

A szolgálat minden vigasztaló szó, bátorítás, türelmes meghallgatás, önzetlen segítségnyújtás.

Sőt, még az is, amikor egy közösségi alkalom után csendben felsikálod a padlót, vagy elrendezed a székeket.

Azonban nem mindegy, hogy ezt milyen szívvel teszed.

A zsoltáros így buzdít bennünket: "Örvendezve szolgáljátok az Urat."

Az igazi szolgálat soha nem kényszerből vagy kötelességérzetből fakad, hanem szeretetből.

Akkor válik igazán örömtelivé, amikor felismered, hogy mindaz, amid van—az időd, az erőd, a tehetséged, a munkád, az anyagi javaid és a lelki ajándékaid—egyaránt mind Isten ajándékai.

Ő pedig azért bízta rád mindezt, hogy mások javára használd fel őket. 

Micsoda megtiszteltetés, hogy az Úr bevon bennünket az ő munkájába. 

Kérdezd meg ma Tőle: hol szeretnél látni?

Kinek szolgálhatok ma a Te szereteteddel?

Foglald el bátran azt a helyet, ahová küld.

Ne keress kifogásokat és mentségeket. Inkább gondolj arra, hogy nem vagy egyedül, hiszen Ő veled megy, bárhová is mész.

Segít neked abban, amire elhívott.

Vele és általa képes leszel megtenni azt, amit kér tőled.

Szeretni és szolgálni tudod még azt is, aki számodra nehéz ember.

Ne feledd Jézus ígéretét: "Azt, aki szolgál nekem, meg fogja tisztelni az Atya." Amen

 

Ismerős✨🌹

,,✨🌹Aki tehát vallást tesz rólam az emberek előtt, arról majd én is vallást teszek mennyei Atyám előtt, aki pedig megtagad engem az emberek előtt, azt majd én is megtagadom mennyei Atyám előtt.,, Máté evangéliuma 10:32-33

Ha igazán ismersz valakit, ismered a történeteit, persze, nem az összeset, de a számára jelentőseket. Ismered a céljait, amiket megosztott veled, az elveit, az eszméit, az életét mederben tartó törvényeket. Ismered más ismerőseit, talán egy-egy családtagját.

Tudod, mi a hobbija, milyen tartalmak iránt szokott érdeklődni, mi a véleménye egy-egy fontos és hangsúlyos kérdésben.
Ha ennek az embernek igazán jó barátja vagy, akkor biztosan vannak metszéspontjai az érdeklődési területeiteknek, vannak hasonlóságok a gondolkodásotokban, bizonyos kérdésekben osztjátok egymás véleményét.

Persze adódnak olyanok is, amikben nem értetek egyet, ekkor pezsgő viták bontakoznak ki köztetek, 
ahol megesik, hogy egyikőtök véleménye sem változik, de igazán megismerhetitek a másik érveit.

Ha szereted ezt az embert, akkor biztosan tisztelettel és kedvesen beszélsz róla akkor is, ha nincs ott a közelben. Emberségesen képviseled a számára fontos ügyet, és nem fordulsz ellenségesen azok felé, akik fontosak számára.

Igazából erről szól a fenti ige. Egy mély, bizalmon, szereteten, elfogadáson, ismereten alapuló kapcsolatról Isten és köztünk. Jézus a barátunk szeretne lenni, életünk társa, és Ő fel akar bennünket vállalni a világegyetem előtt.

Sosem szégyellte, hogy ismer minket, hogy kihúzott a csávából, és egyedül az Ő kegyelme, halála és feltámadása révén élhetünk. Sosem mondta, hogy nem érte meg meghozni ezt a hatalmas áldozatot értünk.
Ma arra kér minket, hogy legyen számunkra is fontos a vele való kapcsolat!

Áldozzunk időt arra, hogy megismerjük Őt, és legyenek közös történeteink.
Kapcsolódjunk hozzá, és ismerjük meg az elveit, a céljait, a számára fontos ügyeket.

És ha épp nincs ott fizikai, kézzel fogható valójában – ami, valljuk be, elég sokszor megtörténik –, képviseljük ezeket mi.

(Szilvási-Csizmadia Andrea) 

BIZALOM TRÓNUSA⭐

https://youtu.be/PNjyVTa9UmM
„⭐Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat nyerjünk, és kegyelmet találjunk, amikor segítségre van szükségünk.” – Zsidók 4,16

Vannak pillanatok, amikor pontosan tudjuk: segítségre van szükségünk. 

Lehet ez egy krízis, egy döntés, vagy éppen egy lelki mélypont. 

A Zsidókhoz írt levél arra hív, hogy ilyenkor ne maradjunk kívülállók, hanem lépjünk be – bizalommal – a kegyelem trónusához. 

Ez nem hideg, távoli hatalom széke, hanem szeretetteljes, befogadó jelenlét, ahol irgalom és kegyelem vár.
A bizalommal való odajárulás azt jelenti: tudom, hogy nem az érdemeimért fogad el, hanem Jézus áldozatáért. 

Ez a bizalom nem bátorság, hanem gyermekien egyszerű hit: tudom, hogy szeretve vagyok, és számíthatok rá. 

Nem kell álarcot viselnem előtte, nem kell elrejtenem a sebeimet vagy a gyengeségeimet.
Az ígéret kettős: irgalmat nyerünk – vagyis megbocsátást ott, ahol hibáztunk –, és kegyelmet találunk – erőt, bátorítást és segítséget a továbblépéshez. 

Isten nemcsak elenged, hanem felemel és megerősít, hogy folytathassuk az utat.
Ma bármilyen szükséged is van, ne feledd: a kegyelem trónusa nyitva áll. Nincs rossz időpont, nincs túl nagy kérés, nincs túl kicsi fájdalom.

Ima: Uram, köszönöm, hogy bizalommal jöhetek Hozzád. 

Töltsd be ma a szívemet irgalmaddal és kegyelmeddel, hogy erőben járjak. Ámen!