FÉNYNEK LENNI

  Yeshua/Jézus azt mondta a követőinek, hogy engedjétek, hogy „a világosságotok ragyogjon az emberek előtt” és hogy láthatóak legyetek, mint a hegyen épült város, nem elrejtve, mint egy betakart lámpa.
Ám Izraelben, a fény hordozói gyakran észrevétlenek. Természetesen ennek is megvan az oka. 

Az izraeli hívők megnyilvánulásai, gyakran gúnyolódást, támadást, vandalizmust, vagy akár erőszakot eredményeznek.
Nehéz egyensúlyt teremteni.
Ám amikor imádkozunk Izraelért, az egyik legfontosabb dolog, hogy a maradványért imádkozzunk, akik imádják az Urat és követik a Messiást, hogy világosság legyenek a körülöttük lévők számára.

Elutasítás és ellenszenv:
Jóllehet, hogy a Messiáshívő zsidókra gyanakodva tekintenek más izraeliták, mivel egy titkos csoportnak tűnnek, az őszinte kinyilatkoztatásaik ellenszenvhez vezethetnek. 

Egyszer beszéltem egy pásztorral, akinek a gyülekezeti épületébe összecsődült és betört egy csoport dühös ortodox zsidó ember, akiket örjöngésig vezetett egy olyan pletyka, mely szerint erőszakkal kereszteltek meg zsidó gyerekeket!

Természetesen semmi ilyen nem történt... csupán egyetlen felnőtt ember merítkezett be önszántából saját elhatározásból, viszont ennyi elég is volt ahhoz, hogy kialakuljon ez a káosz. 

A pásztort erőszakkal belelökték a bemerítő medencébe.
Törvényesen sosem szolgáltattak igazságot neki az okozott kárért, mivel a messiáshívő zsidók nem kegyeltjei a rendszernek.

De előfordult már olyan is, hogy néhány anti-Misszionárius aktivista okozott pusztítást Tel Aviv közelében.
Ezúttal is félreértés és pletyka miatt alakult ez ki, ám a düh, viszont valós. Emberek veszítik el az állásaikat, családok fordítanak egymásnak hátat és gyújtóbombákat dobnak gyülekezeti központokra.
Szerencsére a fizikai sérülések ritkák és nem hallhatunk arról sem, hogy valaki halált szenvedne Yeshua/Jézus követése miatt.
Viszont a közösségi megbélyegzések mélyre hatolnak. 

Yeshua/Jézus követésének elhatározása, egy nagyon komoly árulásnak számít a zsidó emberek szemében.

***************

Mi Isten „A” tervében szerepelünk nincs „B” terv:
Amikor egy nap Jeruzsálemért imádkoztam, felfigyeltem arra, hogy a legfontosabb dolog, amiért imádkoznunk kell azok a hívők – zsidó hívők, arab hívők és keresztény hívők, mind-mind más háttérrel és nemzetiséggel. 

Még ha nem is állnak egymással kapcsolatban, de Jézusért fénylenek az egész városban. 

Imádkozom azért, hogy Yeshua dicsőüljön meg az életükben és az egymás iránti szeretetükben.

Imádkozom a tanúságukért, hogy legyen erős és hatalmas. Imádkozom a jó kapcsolatokért és beszélgetésekért, hogy hozza a szeretetet, a békét és Isten megismerését a városra. 

Mert minket választott Isten, hogy rajtunk keresztül hozza el az Ő királyságát. 

Ő adta ezt a feladatot a mi kezünkbe és megígérte, hogy velünk lesz, és hogy megad minden erőt amire szükségünk van, ahogy végrehajtjuk az Ő utasítását:
„Jézus hozzájuk lépett, és így szólt: „Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. 

Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Máté 28:18-20)

„Hanem vesztek erőt, minekutána a Szent Lélek eljő reátok: és lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig.” (Apcsel1:8)

A mi tanúságunk olyan erős amilyen az egymás iránti szeretetünk:
„Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.” (János 13:35)
„De nemcsak ő érettök könyörgök, hanem azokért is, a kik az ő beszédökre hisznek majd én bennem, Hogy mindnyájan egyek legyenek; a mint te én bennem, Atyám, és én te benned, hogy ők is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhigyje a világ, hogy te küldtél engem. 

És én azt a dicsőséget, a melyet nékem adtál, ő nékik adtam, hogy egyek legyenek, a miképpen mi egy vagyunk: Én ő bennök, és te én bennem: hogy tökéletesen eggyé legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, a miként engem szerettél.” (János 17:20-23)

Micsoda gyönyörű felelősség. Isten kiválasztott minket, az Ő népét, hogy legyünk a kezei és a lábai a földön. Mi vagyunk az Ő képviselői. Kérlek, imádkozzatok lelkiismeretesen mindazokért, akik Izraelben és bárhol a világban imádják Yeshuát, akármi is a hátterük vagy származásuk, hogy mélyen szeressük egymást és jól képviseljük Őt. 

Imádkozzatok bölcsességért, bátorságért és nyitottságért a hitünk felé, ellenséges környezetben is és hogy jó hírben éljük az életünket anélkül, hogy emberektől félnénk.
Arra vágyunk és imádkozzunk azért, hogy az egész világban mindenki tudja a szeretetünkből, hogy mi Yeshua a Messiás tanítványai vagyunk, és hogy az emberek azt lássák rajtunk, hogy Yeshuát igenis Isten küldte.

MÓZES ÉS JÉZUS

Mózesnek, Izráel népének történelmében megtisztelő helye van. Annak ellenére, hogy sosem volt Rabbi, mégis megkapta a „mi Mózes Rabbink” becenevet. Ő az, akitől kapta a Törvényt a népünk, csodákat tett és még prófétált is az eljövendő Messiásról. Mindennek a tetejébe ő beszélt Istennel szemtől szemben. Mindenesetre vannak emberek, akik azt állítják, hogy mi, akik hiszünk Jézusban, elutasítjuk Mózest. Ők viszont magukról azt mondják „mi hiszünk Mózesben de Jézusban nem”. 

Ám jelentős probléma van azzal, amikor ráerőltetjük másra, hogy ebben vagy abban higgyen. 

Mi Messiáshívő zsidók egyáltalán nem utasítjuk el Mózest, amikor követjük Jézust, és ahogy bemutatásra kerül, a Biblia sem erőlteti ezt ránk, de még az írástudók sem tették ezt.

Jézus és Mózes nem versengenek egymással, pont ellenkezőleg, Mózes egyenesen a Messiásra mutat- Jézusra.
Az 5Mózes 18:15 így szól: „Prófétát támaszt néked az Úr, a te Istened te közüled, a te atyádfiai közül, olyat mint én: azt hallgassátok!”

Mózes figyelmezteti a népet, hogy készüljenek, mert a jövőben valaki más jön majd, akire hallgatniuk kell. Levi ben Gershon Rabbi a XIV. században már elmagyarázza, hogy ez a próféta a Messiás, és felismeri, hogy a Messiás egyik szerepe, hogy előidézze, hogy a nemzetek (pogányok) imádják Istent.

Tudod azt, hogy a Messiás által imádják a pogányok Izráel Istenét?

Mózes után a próféták is előre látták, hogy aki eljön majd az nagyobb lesz, mint Mózes. Ebben még az írástudók is egyetértettek.
A Talmudban a Szanhedrin 99a traktátusa így szól: „Az összes próféta kizárólag a Messiás napjairól prófétált”.

A Tánhumá Midrás -ban a 14. Toldot így szól: „felmenők éneke, Felemelem a szemem a dombokra. Kicsoda vagy te Nagy Hegy? Zerubbabel előtt egyszerű vagy, Ez a Messiás, Dávid Fia. És miért hívja Őt nagy hegynek? Mert Ő nagyobb mint az Ősapák, ahogy Ézsaiás 52 szól: „Ímé, jó szerencsés lesz szolgám, magasságos, felséges és dicső lesz nagyon.” Fenségesebb mint Ábrahám, nagyobb mint Izsák, dicsőbb mint Jákob és magasabbra emelt Mózesnél… És ezt mondja: „ azt kellene mondanod nekem,-Hordozd őket a kebleden-…és magasabban mint a szolgáló angyalok, ahogy megmondatott:” és körös-körül mindenhol szemek” Vajon kicsoda Ő? Ő a Messiás.”

Egyszerű szavakkal a Tánhumá Midrás kijelenti, hogy a Messiás nagyobb Mózesnél és a pátriárkáknál.

Egy igaz és hithű prófétának két szerepe van: Előszöris át kell adnia Isten igéjét az embereknek, ami nem mindig könnyű és tetszetős feladat. Például, Ézsaiás első próféciái támadást jelentettek az erkölcsileg romlott és korrupt vezetők felé, abban az időben. A második szerepe a prófétának pedig pontosan megjövendölni a várható eseményeket, jellegzetes előrejelzésként. Isten figyelmeztette a népet, hogy óvakodjanak a hamis prófétáktól, akik próféciái nem teljesedtek be. Az a próféta, aki tévedett, az halálbüntetésre számíthatott. Ahogyan az ószövetségi próféták is, Jézus tökéletesen betöltötte mindkét szerepet. Eljuttatta Isten üzenetét az emberekhez, azokat is amelyek sokszor nem voltak túl tetszetősek a vallásos zsidó vezetők számára, akik, ismereteink alapján, igen romlottak voltak abban az időben és ezért elutasították az Ő szolgálatát. Jézus előre szólt a jövőről is. Például szólt Jeruzsálem közelgő lerombolásáról, amely be is következett úgy negyven évvel később, Krisztus után 70-ben. És mint sok más próféta Jézus is véghez vitt jeleket és csodákat és gyógyította a betegeket. Viszont eltérően a hamis prófétáktól, Jézus nem más istenek nevében tette, hanem Izráel Istenének nevében. Jézus végrehajtotta a Messiási Csodát, négy csodát tett, ami a Messiás rendeltetése volt amiket kizárólag Ő tudott véghez vinni (erről már írtunk korábban). A próféta, akit Isten ígért „Mózesre kell hasonlítson”. A 2Mózes leírja, hogy a fáraó elrendelte, hogy öljenek meg minden fiú gyermeket Izráel népéből. Ezáltal amikor Mózes megszületett, a szülei elrejtették őt és ezáltal megmentették az életét. A Fáraóhoz hasonlóan Heródes király, a Messiástól való félelmében, akinek a próféciák szerint akkoriban kellett megszületnie, elrendelte minden két év alatti gyermek megöletését a falvakban. Azért, hogy megmentsék Jézust, József és Mária Egyiptomba menekültek. Mózes Egyiptomban jelent meg Izráel népének és megszabadította őket a rabszolgasorból. Jézus szintén Egyiptomból jött, hogy megszabadítsa népét, ám annak ellenére ezúttal, Jézus megszabadítása nem fizikai, hanem szellemi királyságból származott.

Az Újszövetség dokumentál olyan párbeszédeket, Jézus és bizonyos emberek között, akik a rabbikhoz hasonlóan nem voltak oda érte: „Mondának azért néki: Micsoda jelt mutatsz tehát te, hogy lássuk és higyjünk néked? Mit művelsz a mi atyáink a mannát ették a pusztában; a mint meg van írva: Mennyei kenyeret adott vala enniök.” (János 6:30-31) Jézus válasza mindenkit meglepetésként ért: „Én vagyok az életnek kenyere, a ti atyáitok a mannát ették a pusztában, és meghaltak. Ez az a kenyér, a mely a mennyből szállott alá, hogy kiki egyék belőle és meg ne haljon.” (János 6:48-50) Más szóval Jézus kijelentette, hogy Mózes fizikailag hozott kenyeret, azért hogy a fizikai testüknek legyen élete, míg én magam, jobb kenyeret adok nektek, szellemi kenyeret, ami forrása lesz az örök életnek számotokra.

Jeremiás próféta szintén prófétált a Messiásról és az új szövetségről, különösképp Mózesra utalva és az ő Törvényére: „Ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr; és új szövetséget kötök az Izráel házával és Júda házával. Nem ama szövetség szerint, a melyet az ő atyáikkal kötöttem azon a napon, a melyen kézen fogtam őket, hogy kihozzam őket Égyiptom földéből, de a kik megrontották az én szövetségemet noha én férjök maradtam, azt mondja az Úr.” (Jeremiás 31:31-32)

Jeremiás a nép előtt prófétált, azért mert ők megrontották a Mózesi szövetséget, Isten alkotni fog egy új szövetséget.

Végezetül, Mózes csodákat tett, megszabadította az ő népét a fizikai rabszolgaságból és átadta a Törvényt a mi népünknek. Mózes nagy és csodálatos ember volt, de ő maga rámutatott egy őnála is nagyobbra és csodálatosabbra Jézusra a Messiásra. Őbenne nekünk adatott egy új szövetség, ami nem más mint a szeretet és engesztelés szövetsége.