TEDD LE A CSOKIT, VEDD FEL A BIBLIÁT❣️

"Mert amit korábban megírtak, a mi tanításunkra írták meg, hogy az Írásokból türelmet és vigasztalást merítve reménykedjünk." (Róma 15,4)

 Lehangolt vagy? Kell valami, ami feldob? Tedd le a csoki tortát! Ne tarts sajnálkozás napot! Helyette nyisd ki a Bibliát! Írás-szünetre van szükséged. Isten azért adta a Bibliát, hogy bátorítson minket. Gondolhatunk a Bibliára úgy is, mint hangulatjavító eszközre.

 "Mert amit korábban megírtak, a mi tanításunkra írták meg, hogy az Írásokból türelmet és vigasztalást merítve reménykedjünk." (Róma 15,4) 

Az Írásban minden a mi bátorításunkra íródott. Nagy szó - de igaz! Még Isten kemény szavai is azért vannak a Bibliában, hogy életünket a helyes irányba terelje. Ezért szükséges minden egyes nap időt tölteni kettesben Istennel. Akár napi áhítat, akár napi csendesség vagy személyes töltekezés, szükséges egyedül lenni Istennel, olvasni szavait, beszélgetni Vele. 

A Zsoltárok 119,114-ben olvassuk: "Csendes visszavonulásom helye vagy; várok szavadra, hogy megújítson." (MSG fordítás) 

Ha elbátortalanodtál és reményed vesztetted, egy dolgot elmondhatok rólad, bár még sosem találkoztam veled: Nem töltesz időt Isten igéjével. 

Ha megtennéd, nem lennél kedvetlen. Minél többet olvasod Isten szavát, mikor lehangolt vagy, annál jobban felemel téged. Tehát legközelebb, ha kedvetlennek érzed magad, hazaérve ne a tévét kapcsold be. 
Helyette nyisd ki a Bibliát és olvass bele. Kovács doktor helyett hallgasd meg mit mond Lukács doktor. 

Isten szavának van ereje, hogy megváltoztassa az életed. Isten ereje van benne. 
Más nem képes erre. A Biblia kínálja az "igazi szert" - az igaz bátorítást. Ámen!

Rick Warren: MINDEN ISTENRŐL SZÓL

"Mert minden egyedül Istentől származik. Minden az ő hatalma által él, és minden az ő dicsőségét szolgálja.” (Róma 11:36)     

Nem rólad szól minden.

Nem haszonszerzésről, politikáról vagy bármi másról. Minden Istenről szól. Talán emlékszel, hogy a Céltudatos élet c. könyv első mondata így hangzik: "Nem rólad szól minden.” De lehet, hogy arra már nem emlékszel, hogy az első fejezet címe az, hogy "Minden Istenről szól.” Ezt a kettőt nem lehet elválasztani egymástól. Azért nem rólad szól minden, mert minden Istenről szól.
Amíg ezt nem érted, addig az élet soha nem nyer valódi értelmet számodra. Amíg erre nem jössz rá, nem fogod megérteni, amit mondok. Az én életem célja nem a szórakozás vagy az élvezetek hajszolása, nem a vagyonszerzés, nem magas pozíciók elérése, nem a politika terén való előrejutás, nem a hatalomszerzés, és nem is az, hogy népszerű legyek. Az életemnek nem célja semmi, ami a világ szemében érték. Az életem célja az, hogy ISTEN DICSŐSÉGÉRE ÉLJEM azt.
A Róma 11:36 így ír: "Mert minden egyedül Istentől származik. Minden az ő hatalma által él, és minden az ő dicsőségét szolgálja”. A föld és az univerzum minden teremtményét azért teremtette Isten, hogy az Ő dicsőségére legyen.
Mit következik ebből?
Ha minden Istenről szól, és nem rólad, vagy a pénzszerzésről, a népszerűség-hajhászásról, vagy a világ szemében értékes bármi egyébről, akkor ez azt jelenti, hogy a legfontosabb dolog az életben az, hogy SZERESD ISTENT!
Jézus ezt így fogalmazta meg: "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szíveddel, lelkeddel és elméddel. Ez az első és legfőbb parancsolat.” (Máté 22:37-38)
Semmi sincs, ami ennél fontosabb lenne! Ha ezt figyelmen kívül hagyod, hiábavalóság az egész életed. A legfontosabb dolog az életben az, hogy MEGISMERD és SZERESD ISTENT, aki alkotott téged.

Rick Warren: Ne keményebben próbálkozz, inkább bízz jobban!

 Légy csendben, és várj az Úrra! (Zsoltárok 37,7) Add meg magad teljesen az Úrnak, és várd türelemmel Őt! (Zsoltárok 37,7 – GW fordítás) 

 

Megadni az életedet az ÚRnak, ezt jelenti:
• Követni Isten vezetését anélkül, hogy tudnád hova küld.
• Várni Isten időzítését anélkül, hogy tudnád, mikor jön el.
• Várni egy csodára anélkül, hogy tudnád, Isten hogyan fog gondoskodni.
• Bízni Isten céljaiban anélkül, hogy értenéd a körülményeket.
Abból tudhatod, hogy teljesen alárendelted magad Istennek, hogy Istenben bízol, hagyod, ő tegye a dolgokat, ahelyett, hogy megpróbálnál másokat manipulálni, hogy saját naptáradba erőltetnéd be és magad irányítanád a helyzetet. Engeded, hogy Isten dolgozzon. Nem kell mindig „töltés alatt” lenned. Ahelyett, hogy keményebben próbálkoznál, inkább bízz jobban! Abból is tudhatod, hogy megadtad magad, hogy már nem reagálsz a kritikára és nem igyekszel rögtön megvédeni magad.
Az alárendelt szív a legjobbat mutatja fel a kapcsolatokban. Nem önmagad szolgálod, nem fúrsz meg másokat és nem követeled a jogaidat. A legtöbb ember számára a legnehezebb dolog a pénzüket feladni. Sokan így gondolkodnak, "Akarok Istenért élni, de akarok elég pénzt is keresni ahhoz, hogy kényelmesen éljek és pihenjek néhanapján." A visszavonulás, a nyugdíj nem célja az átadott életnek, mert ez Istennel verseng az életünk elsődleges figyelméért. Jézus mondta: "Nem szolgálhatjátok egyszerre Istent és a Mammont (pénzt)." és "Ahol a kincsed, ott a szíved is." Az önfeladás legmagasabb példája Jézus. Keresztre feszítése előtti éjszakán Jézus megadta magát Isten tervének. Azt imádkozta, "Atyám, neked minden lehetséges, kérlek, vedd el tőlem a szenvedés poharát, de ne az én akaratom legyen meg, hanem a Tied." Jézus nem azt imádkozta, „Isten, ha képes vagy rá, vedd el a fájdalmat." Azzal az állítással kezdte, hogy Isten bármit meg tud tenni. Így imádkozott, "Istenem, ha ennek a szenvedésnek az eltávolítása a leghasznosabb számodra, akkor tedd meg. Ha azonban ez tölti be a célod, akkor ez az, amit én is akarok." Aki igazán megadja magát, ezt mondja, "Atyám, ha ez a probléma, fájdalom, betegség vagy körülmény kell ahhoz, hogy beteljesítsd a célod és megdicsőítsen az életemben vagy mások életében, akkor, ne távolítsd el!" Az érettségnek ez a szintje nem jön el könnyen. Jézus esetében ő olyan erősen agonizált Isten terve felett, hogy vércseppeket izzadt. Az önfeladás kemény munka. A mi estünkben intenzív harcot kíván az én-központú természetünkkel. Ámen!

 

Rick Warren A céltudatos egyház

---

Szeretnék különösen a lelkipásztorokhoz szólni, akik Isten nyáját pásztorolják. Ha Isten arra hívott el, hogy a gyülekezetében szolgálj neki, akkor a legmagasztosabb elhívást kaptad, a legnagyobb megtiszteltetést, amiben az ember részesülhet. Nincs nagyobb ügy Isten országának az ügyénél, és nem lehet jobban befektetni az életed, mint ha arra fordítod, hogy embereket nyerj meg Krisztus számára, nagykorúvá neveld őket, segíts felfedezniük a nekik szánt szolgálatot, és kiküldd őket a világba, hogy betöltsék küldetésüket. Nem tudok ennél izgalmasabb hivatást. Ha valami jobbat ismernék, azonnal abba fektetném az életem, mert már régen elhatároztam, hogy nem fogom elvesztegetni az éveimet. Talán nem leszel olyan híres, gazdag vagy nagyra becsült, mint más hivatású emberek, de ott lesz Isten mosolya az életeden. Én ott éreztem ezt a mosolyt, amióta elkezdtem a sedlebacki gyülekezetet csaknem 20 éve.

1979-ben fejeztem be a lelkipásztori szolgálatra felkészítő tanulmányaimat Texasban. Elhatároztam, hogy tanulmányt készítek az Egyesült Államok 100 legnagyobb gyülekezetéről. Személyesen írtam egy levelet ezeknek a gyülekezeteknek, és feltettem nekik egy sor kérdést. Például azt, hogy mitől növekszenek, szerintük mitől lett ilyen méretű a gyülekezetük, és mitől lesz egészséges. Elolvasva a vezetők válaszát, hamar felfedeztem, hogy Isten sokféle embert, sokféle személyiséget, sokféle programot és szolgálatot tud használni, ha azok elkötelezettek Isten céljai mellett.

Megfigyeltem, hogy a legerősebbnek tűnő gyülekezetekben már évek óta ott van a lelkipásztor, néha 15-20 éve vagy még régebben. Akkor csendben (még fiatal emberként) így imádkoztam: "Istenem, kész vagyok elmenni bárhová a világon, és pásztorolni egy gyülekezetet, csak kérlek add meg azt a kiváltságot, hogy egész életemet egyetlen helyen fektethessem be. Nem számít hova küldesz, csupán azt kérem, hogy egyetlen gyülekezetre koncentrálhassak, és az a gyülekezet sok más gyülekezetet kezdhessen majd el." Ezután fogtam a világtérképet és felraktam a falra. Hat hónapig imádkoztam az egész világért, majd azt kérdeztem Istentől: "Istenem, hol akarsz látni engem? Kész vagyok bárhová elmenni." Isten nagyon világosan ezt mondta: "Nem fogsz elmenni a tengeren túlra, hanem a saját országodban fogsz maradni."

Őszintén meg kell mondanom, hogy ez csalódást jelentett. Igazán arra számítottam, hogy elmegyek egy másik kultúrába, úgy gondoltam, ez lenne igazán érdekes, azt hittem, hogy ez a szívem mély vágya, de Isten azt mondta: "Nem, te maradj az Egyesült Államokban, és menj egy nagy városba, építs ott egy gyülekezetet, amelyik majd kiküldő gyülekezet lesz. Munkásokat, vezetőket, misszionáriusokat és lelkipásztorokat fog kiküldeni az egész világba."

Azt vallom, hogy egy gyülekezet egészsége nem a székek számán mérhető le, hanem a kiküldő képességén, azon, hogy hány embert tud mozgósítani az egész világon. Mert a nagy parancsolat és a nagy küldetés célja: megnyerni az egész világot Krisztusnak.

Fogtam tehát az Egyesült Államok térképét, és bekarikáztam rajta a főbb városokat a déli területek kivételével, ahol már akkor is sok gyülekezet létezett. Így karikáztam be olyan városokat, mint Detroit, New York, Chicago, Los Angeles és mások. Ahogy elkezdtem imádkozni, a következő hat hónapban egyre világosabb lett számomra, hogy Isten Los Angeles környékére küld gyülekezetet plántálni.

Imádságaim és tanulmányom során rátaláltam az úgynevezett Seddleback-völgyre, ez egy rohamosan fejlődő terület, ahova gyülekezetek kellettek. Tehát még akkor Texasból levelet írtam az egyik seddleback-völgyi gyülekezet vezetőjének. Megírtam, hogy Kaliforniába szeretnék költözni, és gyülekezetet kezdeni a környéken. Megírtam, hogy nem támogatást, nem pénzt kérek, hanem szeretném tudni a véleményét, megfelelő hely-e az gyülekezetplántálásra.

Isten valahogy úgy intézte, hogy ez az ember már hallott rólam, és ő is írt nekem egy levelet, amelyben ez állt: "Warren úr, gondolt-e már arra, hogy Seddleback-völgybe jöjjön gyülekezetet plántálni?" Leveleink keresztezték egymást. Ő hamarabb megkapta az én levelem, mint én az övét, bár ugyanaznap adtuk fel.

Másnap, amikor én is elolvastam az ő levelét, tudtam, hogy Isten csodákat kezd tenni. 1979 októberében Kaliforniába jöttem, és elkezdtem imádkozni a helyért. Felmentem egy hegyre, majd letekintettem a városra, és imádkoztam: "Istenem, az egész életemet arra szánom, hogy elérjem ennek a városnak a lakóit Krisztusért." Letérdeltem és így folytattam: "Odaajánlom magam arra, hogy egész életemben ezt végezzem." A feleségem is letérdelt velem, és együtt imádkoztunk, és elköteleztük az életünket a környékben lakók számára és Jézus Krisztus terve mellett. Majd 1980 januárjában elköltöztünk Texasból a feleségemmel és négy hónapos kislányunkkal. Szegény diákokként nem voltak tartalékaink, így az összes pénzünk elment arra, hogy egy teherautót béreljünk. Felpakoltuk az összes holminkat, amink volt, és elindultunk Kaliforniába, Los Angeles környékére.

Ezen a környéken emberek milliói élnek, és mi délután négy óra körül érkeztünk oda a legnagyobb csúcsforgalomban. Nyomasztólag hatott rám a környék mérete (tudni kell, hogy egy 500 lakosú kis faluban nőttem fel, és nem jártam ilyen nagy városokban, mint ez), amikor láttam azt a nagy tömeget, ami ebben a nagyvárosban nyüzsög, felkiáltottam: "Istenem, rosszul választottál, én vidéki ember vagyok, egy 500 fős kis falucskában nőttem föl." Isten mégis oda küldött.

Tehát nem volt se pénzem, se barátaim, senkit sem ismertem abban a városban. Amikor odaértünk a teherautóval, egy ingatlanügynökséget kerestem.

Találkoztam egy emberrel, név szerint Dan Dallel, aki lakáseladással és bérléssel foglalkozik. Miután bementem az irodába, ezt mondtam: "Jó napot, Rick Warren vagyok. Azért jöttem ide, mert szeretnék elkezdeni egy új gyülekezetet, és valahol laknunk kell, de nincs semmi pénzem." Mosolygott rajtam, majd így válaszolt: "Nézzük csak mit is tehetnénk..."

A költözésünket teljesen hitben kezdtük el. Abban a hitben, hogy Isten megsegít minket. Az első éjszakát még a teherautóban töltöttük, mert nem sikerült lakást találni. Rövidre fogva a szót, ez az ember segített találni egy kis lakást, amit ki tudtunk bérelni. Mivel egyáltalán nem volt pénzünk, azt mondta, hogy az első hónapért nem kell fizetni. Megkérdeztem tőle: "Dan, jár-e valahova gyülekezetbe?" "Nem, sehova" - mondta. "Akkor ön lesz az első tagja a gyülekezetünknek" - mondtam. Így indult a seddlebacki gyülekezet.

Két héttel később tartottuk a seddlebacki gyülekezet első istentiszteletét az otthonunkban. Heten voltunk: a feleségem, én és a kislányunk, Dan és az ő felesége és a kislányuk, meg még valaki. Akkor megkérdeztem: "Milyen gyülekezet legyünk?" Ők azt válaszolták: "Olyan, amelyik eléri a hitetleneket." Örülök annak, hogy a gyülekezetünk tagjainak 70-80%-a találta meg a mi gyülekezetünkben Jézust. Ott ismerte meg őt mint urát.

Az elmúlt öt évben 5200 új hívőt merítettünk be, és ők mindannyian felnőtt emberként fogadták be Jézust. Istenünk nagyon kegyelmes hozzánk, hogy ilyen nagy aratást adott nekünk.

Amint elkezdtük a gyülekezetet, eldöntöttem, hogy megismerem, hogyan gondolkoznak a hitetlenek. Bejelentettem, hogy az első hivatalos, nyilvános istentiszteleteinket 12 hét múlva kezdjük el az után, hogy megérkeztünk és letelepedtünk. Ez a nap éppen húsvét vasárnapja volt, így akkor kezdtünk. A 12 hét alatt házról házra mentem, hogy találkozzam az emberekkel, akiknek bemutatkoztam, és azt mondtam: "Szeretném megtudni, hogy milyen problémáik vannak ezen a környéken; megengednék, hogy föltegyek néhány kérdést? Mit gondolnak, mire van leginkább szüksége a környéken élőknek?" Figyelmesen meghallgattam, amit mondtak, majd azt is megkérdeztem, hogy nekik, mint családnak, mire van a legnagyobb szükségük. Volt nálam egy darab papír, amire leírtam minden információt. Csak hallgattam az embereket 12 héten át, majd leírtam az összes információt egy körlevélbe, amit szétküldtem az egész környéken.

Egy nyomdában kinyomtattattam 15 ezer meghívót. Ekkorra már a lakásunkon összejövő kis bibliatanulmányozó csoport létszáma 15 főre nőtt. Tehát 15 ember hajtogatta, borítékolta, bélyegezte és címezte meg a 15 ezer levelet. A címeket a telefonkönyvből vettük, és kézzel megcímeztük az összes levelet. Postára adtuk, tudatva mindenkivel, hogy húsvét vasárnap istentiszteletet fogunk tartani. Egy héttel előbb a 15 emberrel lementem abba az iskolába, amit használhattunk, hogy ott elpróbáljuk az istentiszteletet. Azt mondtuk, hogy amíg lehetséges, ezt az épületet fogjuk használni gyülekezeti célra.

Kijelentettem, hogy úgy fogok prédikálni, mintha 50-60 ember lenne ott, mert a jövő héten az lesz természetes. Ez csupán próba istentiszteletnek indult, de néhányan egy héttel korábban megkapták a levelünket, és eljöttek, így legalább hatvanan voltunk a próba istentiszteleten. Már ekkor öten adták át életüket Jézusnak. Soha nem felejtem el, hogy arról prédikáltam, hogy Jézus tesz szabaddá. Ő szabadít meg a bűn terhétől, Ő szabadít meg az egyedüllét fájdalmától, Ő szabadít meg mások elvárásaitól, a jövőtől való félelemtől, és Ő megszabadít a haláltól való félelemtől is.

Az első prédikációm alapigéje a gyülekezetünkben ez volt: "Megismeritek az igazságot és az igazság szabadokká tesz benneteket." A következő héten több mint 200 ember jelent meg a gyülekezetünkben. Ez csoda volt! Ezek közül csak öten voltak keresztények, a többi mind hitetlen. Azt mondtam: nyissuk ki a Bibliát, de senkinek sem volt Bibliája. Az énekeket sem ismerte senki, nem tudták, hogyan kell imádkozni.

A következő hónapokban foglalkozni kezdtünk az érdeklődőkkel, és sorban megtértek egyik a másik után. Így elindult a gyülekezet növekedése. Az évek során számos épületet használtunk. Amikor kinőttünk egyet, továbbmentünk egy következőbe, és ha túl sokan voltunk vagy nem találtunk megfelelő épületet, akkor a szabadban jöttünk össze. A szabadban sütött bennünket a nap vagy éppen eláztunk. Végül sikerült megspórolni elég pénzt ahhoz, hogy egy nagy sátrat vegyünk, és ezt elkezdtük megtölteni emberekkel. Hamarosan az egy istentiszteletből lett kettő, majd három, aztán négy istentisztelet.

Végül két évvel ezelőtt sikerült fölépíteni az első épületünket. Mostanában egy átlagos hétvégén kb. 14 ezer ember jön el az istentiszteleteinkre.
Mindezeket bátorításként mondtam el. Nagy lehetőségek rejlenek a kis kezdetekben, ha ott van Isten. Soha ne becsüljétek alá a kicsiny kezdetek erejét, az egy ember erejét. Isten képes megváltoztatni a világot egy ember által. Isten téged is tud használni. Ne korlátozd Istent. Hidd el, hogy nagy dolgokat fog tenni a te életedben is, és meg is teszi, ha bízol benne. 

Rick Warren A céltudatos egyház 9.

---

A sátán kedvenc eszköze a pásztorokkal szemben a sikertelenségtől való félelem. Ezt sugdossa: ugyan már, úgysem tudod elvégezni, sohasem leszel sikeres, úgysem tudsz gyülekezetet plántálni...

Sokszor azért nem tűzünk ki célokat, nem álmodunk nagy álmokat, mert félünk a sikertelenségtől.

A Példabeszédek 29,25.-ben ezt írja a Biblia: "Az emberektől való félelem csapdába ejt." Mit jelent ez?! Azt, hogy amikor elkezdek aggódni, hogy mit mondanak az emberek, csapdába estem. Ha Jézust szolgálom, akkor meg kell tanulnom, hogy alapvetően egyszemélyes hallgatóság előtt kell élnem, nem törődve azzal, hogy mit gondolnak mások, mit gondol a többi hívő vagy hitetlen. Éljek csak Jézus Krisztus előtt, hogy egy napon majd megállhassak előtte, és halhassam tőle: "Jól van jó és hű szolgám!"

Tehát fel kell számolnom a sikertelenségtől való félelmet a szolgálatomban. Van néhány módja a félelem kiküszöbölésének:

Először is meg kell fogalmazni, hogy mi a kudarc.

Nem az a kudarc, ha nem érünk el egy célt, ha nem látjuk valóra válni az álmunkat vagy látásunkat. A kudarc nem az, ha nincs látásunk. Nem az, ha megpróbálsz valamit, és nem fejezed be. A kudarc az, ha feladod, meg sem próbálod. Bárki elbukhat. A Biblia azt mondja: "Ha hétszer elesik is az igaz, mégis fölkel." Szeretem ezt az igeverset, mert szerinte az igaz is megbotlik. Valamennyien követhetünk el hibákat, tehetünk zavarba ejtő dolgokat, de a kudarc az, ha nem akarunk felállni és újrakezdeni. Addig nem vallasz kudarcot, amíg nem adod fel, és mindig túl korai feladni. Ha elcsüggedtél, és fel akarod adni, ne tedd. Menj tovább, ne add fel, mert Isten veled van.

Másodszor: abba kell hagyni önmagad másokhoz hasonlítását.

A 2Kor. 10,12.-ben azt olvassuk, hogy milyen badarság az összehasonlítgatás. Soha ne hasonlítsd magad másokhoz, ne hasonlítsd a családodat a máséhoz, a gyülekezetedet egy másikhoz, mert az olyan, mint amikor az almát hasonlítod, mondjuk, a narancshoz. Nem korrekt összehasonlítani egy városi gyülekezetet egy falusival. Az összehasonlítás gyakran elkényelmesít. Megfigyeljük, mások hogyan élik keresztény életüket, megfigyeljük a pásztorokat és szolgálattevőket, majd azt mondjuk: én is vagyok olyan jó mint ő...

De Isten sohasem mondta, hogy bárkihez is hasonlítsuk magunkat. Arra hívott el, hogy légy önmagad, és ez csak te lehetsz. Amikor egy nap majd a Mennyben leszel, Isten nem azt fogja kérdezni, hogy miért nem hasonlítottál jobban valamelyik híres lelkipásztorhoz. Inkább az érdekli, hogy miért nem hasonlítottál jobban magadra?! Azt mondaná: arra teremtettelek, hogy önmagad légy, és csak saját magad tudsz önmagad lenni. Nem egymillió közül vagy egyedi, hanem ötmilliárd közül. Isten egyedi módon teremtett, meghatározott céllal. Ő adta a származásodat és mindazt, amit nem te választottál. Nem te választottad ki, hogy kik legyenek a szüleid, hogy hol szüless meg… Isten választotta ki, meghatározott céllal, és Ő alkotott önmagaddá. Ha Isten elhívott a szolgálatra (és Ő minden keresztényt elhívott), ez azt jelenti, hogy vannak emberek, akiket mindenki másnál te jobban el tudsz érni.

Ha máshoz hasonlítod magad, két dolog történhet: vagy olyat találsz, akinél jobb munkát végzel, és ez büszkeséggel tölt el, vagy olyat találsz, aki jobb munkát végez nálad, és e miatt elcsüggedsz. Bárhogy legyen is, káros, romboló és elcsüggesztő hatással van a szolgálatodra. Amint már említettem, nincs összefüggés a gyülekezet mérete és ereje között. A nagyobb nem feltétlenül jobb, de a kicsi sem mindig jobb. Ami jó, az a jobb. Erősnek, egészségesnek és Isten céljai iránt elkötelezettnek lenni - az a jó.

A Gal. 6,4.-ben ezt olvassuk: mindenki a saját tetteit vizsgálja meg, és akkor csak is a maga tetteivel dicsekedhet. Értitek ennek a jelentőségét? Azt mondja, büszke lehetsz arra, amit Isten az életedben tett. Hálás vagyok azért, ahogyan Isten használt engem, hogy láthattam néhány ember életében a változást, de abban a pillanatban, ahogy elkezdeném magam másokhoz hasonlítani, vétkeznék.

Úgy gondolom, amikor megfogalmazod céljaid, látásod, arra kell alapoznod, hogy ki Isten, és nem arra, hogy ki vagy te. Ha elmondanék néhányat gyülekezetünk céljai és álmai közül, lehet, hogy ezt kérdeznétek: kinek képzelitek magatokat? Nem mi vagyunk különlegesek. Mi átlagos emberek vagyunk, akiket Isten megmentett és elhívott az Ő kegyelméből. De azt is hiszem, hogy a célokat nem annak alapján kell kitűznünk, hogy mit hiszünk magunkról, hanem Isten-képünk alapján. Engedd, hogy Isten nagysága határozza meg céljaid nagyságát! Lásd be, addig nem hiszel igazán Istenben, amíg meg nem próbálsz valami testi erőből lehetetlent véghezvinni. Ha mindaz, ami a gyülekezetben történik, emberi erővel és akarattal is lehetséges, és semmi természetfölötti nem történik közöttünk, akkor miben nyerhet Isten dicsőséget?! Isten neve akkor dicsőül meg, ha valami olyat kísérelsz meg, ami emberi erővel lehetetlen.

A következőkre bátorítalak: éljetek úgy, hogy biztos kudarcot valljatok, hacsak Isten nem lép közbe, és nem tesz csodát az életetekben. Járjatok a csodák mezsgyéjén, vállaljatok kockázatot, mert ott találtok Istenre. Az ige szerint a hit tetszik Istennek. Soha se félj a kudarctól, ha hitkísérleteid Isten dicsőségét szolgálják.

Mindezen túl, ha tényleg bízol Jézus Krisztusban, ha tényleg az Ő nevében kockáztatsz, és végül nem jön össze, még akkor sem vagy kudarchalmaz, ha szeretetben végzed azt. A Biblia azt mondja: a szeretet soha el nem múlik. Ezért győződj meg arról, hogy a szolgálatod telve van-e szeretettel Jézus és az emberek iránt, akiknek beszélsz.

Sok lelkésszel beszéltem a világ minden táján, akik azt mondták, hogy szeretnek prédikálni, tanítani, Isten igéjét profetikusan szólni. Ez nincs rám nagy hatással, mert lehet, hogy csak szeretsz szerepelni. Lehet, hogy csak azt a figyelmet szereted, amit tanítóként kapsz. Nem az érdekel, szeretsz-e prédikálni vagy sem, hanem szereted-e azokat az embereket, akiknek prédikálsz! A Biblia azt mondja: ha szeretet nincs bennem, olyan vagyok, mint a zengő érc és pengő cimbalom. Ha prédikálok vagy tanítok, lehet belőle óriási igehirdetés, de ha nincs bennem szeretet, az ige szerint ez mit sem ér.

Isten olyanokat használ, akiknek nagy álmuk van, és akik készek vállalni a kudarc kockázatát.

Harmadszor: Isten azokat használja, akik számítanak a gyülekezet növekedésére. Akik várják ezt. Egyszerre kell realistának és optimistának lenned.
Realistának kell lenned a tekintetben, hogy a lakókörnyezet mérete meghatározza a növekedés mértékét. E mellett optimistának is kell lenned, bízva abban, hogy Isten olyan dolgokra is képes, amit mindenki más lehetetlennek tart.

A győztesek és vesztesek közötti különbség mindig a hozzáállásban van. A lelkesedés a kulcs! A lelkesedés kifejezés két görög szó összetétele, ami azt jelenti: Istenben lenni. Ha lelkesedni akarsz, akkor Istennek és a Tőle kapott látásnak ott kell lenni az életedben, és akkor természetes módon fogsz lelkesedni. Az egyik kedvenc igeversem a Máté 9,29. Így szól: "Legyen nektek a ti hitetek szerint." Szeretem ezt az igét, mert itt Isten azt mondja, hogy tiéd a döntés, a hitetek szerint fog megadatni nektek. Én döntöm el, mennyire áldja meg Isten az életemet, hogy mit tesz a szolgálatomban, a gyülekezetemben. Ha nagy hitem van egy nagy Istenben, akkor Ő nagy dolgokra képes, de ha gyenge a hitem, akkor Isten csak apró dolgokra képes az életemben.

Isten szolgálata közben gyakran kerülsz olyan helyzetbe, amelynek megoldása emberileg lehetetlennek tűnik. Soha ne engedd, hogy egy lehetetlen helyzet megfélemlítsen. Inkább motiváljon, késztessen több imádságra, több bizalomra, mélyebb hitre, több munkára, szolgálatra, bizonyságra. Ne felejtsük el, hogy a sátán kedvenc fogása pásztorokkal és vezetőkkel szemben: 'nem tudod megcsinálni...' Tudjuk, hogy a sátán hazug. Ezért mond meg neki: sátán, te hazug vagy. Imádkozom Istenhez, és azt mondom: 'Istenem, azt akarom, hogy gyülekezetünk legyen szálka az ördög szemében. Azt szeretném, ha olyan hatékonyak lennénk, hogy amikor csak eszébe jutunk, azt gondolja: nem szeretek arról a gyülekezetről beszélni, még gondolni sem akarok rá, mert abban a közösségben hisznek Istenben, bíznak benne, készek még a kudarc kockázatát is vállalni, és várják Isten csodáit.'

Hudson Taylor, a híres, Kínában szolgáló misszionárius szerint Isten három fázisban végzi munkáját. A lehetetlen az első, a lehetséges a második, és az elvégzett a harmadik fázis.

A ma lehetetlenje a holnap csodája, ha hiszel Istenben. És minden alkalommal, amikor csak kimondod a lehetetlen szót, a Mennyben nevetés hangzik, mivel ez a kifejezés hiányzik Isten szótárából. Van egy értelmező szótáram, amelyben ha megpróbálnád kikeresni a lehetetlen szó jelentését, nem találnád, mert kivágtam. Ha nincs benne Isten szótárában, nekem sincs rá szükségem. Az ige azt mondja, hogy Istennél minden lehetséges, és semmi sem lehetetlen a hívőnek.

Isten olyanokat használ, akik hittel várják a gyülekezet növekedését, akik várják, hogy Ő segítőket rendeljen ki. Évek óta hordok egy kis kártyát a zsebemben (azóta, hogy elkezdtük a gyülekezetet), amin ez áll: "Nagyszerű emberek állnak készen segítésemre a megfelelő időben, a megfelelő helyen, a megfelelő módon. Olyanok, akiket még nem is ismerek. Ígérem, soha nem adom fel amiatt, hogy nincs segítségem, hanem bízom Istenben, hogy Ő kirendeli a segítséget."

A 37. Zsolt. 5. verse ezt mondja: 'Hagyd az Úrra utadat, bízzál benne, mert Ő munkálkodik.' A kártya hátulján pedig ez áll: "Istennek olyan forrásai vannak megsegítésedre, amiket még elgondolni sem vagy képes." Sok ezer ember van, sokféle talentummal, képességgel és kapcsolattal, akiket Isten eléd hozhat az életben, hogy terve megvalósulhasson. Nyisd ki hát a szemed, és nézd meg a körülötted lévőket, nyisd ki a füled, és halld meg, hogy mit mondanak, mert ma vagy holnap, vagy a jövő héten találkozni fogsz valakivel. Azzal, akire pont szükséged van, és ez a valaki a legjobb időben érkezik, betölti az üres helyet, és ez csodálatos lesz előtted, mert tudod, hogy Isten rendezte el.

Pásztorságom alatt az elmúlt 20 évben rengetegszer láttam, amint Isten megválaszolta ezt az imát. Megtapasztaltam, hogy amikor számítunk Isten munkájára, akkor Ő cselekszik.

Van egy negyedik kulcs is: aki sohasem adja fel.

Ez is hit kérdése: állhatatosnak, eltökéltnek lenni. Isten azt használja, aki nem tudja mi az, hogy feladni. Azt írja a Lukács 9,62.: "Aki az eke szarvára teszi a kezét és hátratekint, nem alkalmas Isten országára." Más szóval, nem nézhetünk mindig hátrafelé. Nekünk előre kell menni akkor is, ha fáradtak vagyunk, ha nyomaszt valami, sőt ha kritizálnak, akkor is. Had mondjam el a pásztori siker titkát: túlélni a kritikákat. Mindig fog valaki kritizálni, mindegy, mit csinálsz. Viszont a kritikusokról nem mintáznak szobrokat. De ha mások kritikái ellenére tovább szolgálod az Urat, Isten meg fogja áldani az életed. A Biblia a versenyhez hasonlítja a szolgálatot, és amikor a futópályán vagyunk, a pálya szélén mindig lesznek olyanok, akik szurkolnak, és lesznek, akik lehangolnak. Ha viszont át akarjuk szakítani a célszalagot, figyelmen kívül kell hagyni mindkét tábort: a biztatókat és a csüggesztőket is, mert elvonhatják a figyelmet a versenytől.

A nagy emberek valójában teljesen hétköznapi személyek rendkívüli eltökéltséggel. A nagy emberek nem tudják, mi az, hogy: kiszállni. Kitartanak mindvégig. A Gal. 6,9.-ben ez áll: "a jó cselekvésében ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk." Hallottátok?! Ne adjátok fel, mert akkor fogtok aratni, ha nem szálltok ki.

Egyszer olvastam egy gyülekezetekről szóló tanulmányt, mely szerint az átlag lelkipásztor nyolc ember miatt csügged el és akarja otthagyni a gyülekezetét. Nyolc ember miatt. Az én tapasztalatom az, hogy amikor a pásztor ott marad a gyülekezetben, a problémás emberek elmennek. Ha viszont a pásztor megy el, a nehéz emberek ott maradnak. Te döntöd el, hogy ki fog nyerni: Isten vagy az ördög! Ne csüggedj el!

Sosem felejtem el első nagy elcsüggedésemet. Fiatal evangélistaként egy nagyon kicsi kaliforniai gyülekezetben hirdettem az igét. Prédikáltam már kedden, szerdán, csütörtökön, pénteken, szombaton és vasárnap. Senki sem tért meg, és egy hívő sem újította meg a döntését Krisztus mellett. Vasárnap estére nagyon elcsüggedtem, nagyon mélyen voltam, és depresszió gyötört. Emlékszem, ahogy letérdeltem és ezekkel a szavakkal imádkoztam: "Atyám, nagyon elcsüggedtem. Nem tudom, mihez kezdjek ezzel a levertséggel. Harcoljak ellene, vagy adjam át magam ennek az érzésnek? Álljak ellene a csüggedésnek és a depressziónak, vagy hagyjam úgy, ahogy van, és egyszerűen menjek csak tovább, lesz, ami lesz? Kérlek, Atyám, mutasd meg, mit tegyek!" Befejeztem az imádságot, felálltam ott, a pásztor dolgozószobájában, és észrevettem, hogy a polcon számos keresztény könyv van. Elkezdtem böngészni közöttük, és rátaláltam egy lemezre, amelyen egy Jerry Powell nevű ember prédikációja volt ezzel a címmel: "Hogyan kétszerezzük meg egy év alatt a gyülekezet létszámát?" A pásztortól, aki időközben bejött a szobába, megkérdeztem: "Meghallgathatnám? Hátha egyszer még én is pásztor leszek."

"Természetesen" - mondta, és feltette a lemezjátszóra, de véletlenül fordítva. A másik oldalon is volt egy prédikáció ezzel a címmel: "Miért nem szabad elcsüggednünk, és miért ne adjuk fel soha?" Ez olyan volt, mintha az Úr egyenesen hozzám szólt volna. Volt ebben az üzenetben egy mondat, amire még ma is emlékszem. Így hangzik: egy ember nagysága nem a talentumain, a gazdagságán vagy a képzettségén múlik, mert az jelzi a nagyságot, hogy mi kell az illető elcsüggesztéséhez.

Had tegyek fel most egy személyes kérdést. Mi kell az elcsüggesztésedhez? Elég egy kritikus megjegyzés a gyülekezetben és máris feladod? Elég egy probléma ahhoz, hogy bedobd a törölközőt és feladd a szolgálatot? Ez a sátán győzelmét jelentené. Soha ne add fel!
A második világháború alatt Winston Churchill volt az angol miniszterelnök, és a háború kellős közepén, miközben Angliát bombázta a náci légierő, meghívták, hogy mondjon beszédet egy nagyon híres fiúiskolában. Az iskola minden tanulójának a lelkére kötötték, hogy készítsenek elő papírt és ceruzát, mert a miniszterelnök egy roppant fontos beszédet fog mondani. Anglia miniszterelnöke pontosan megjelent az előre megbeszélt időpontban. Kinyitotta az ajtót, belépett a diákokkal teli osztályterembe és így szólt a háborúba készülődő fiatalemberekhez: Uraim, soha ne adják fel. Soha ne adják fel. Soha, soha sohase adják fel. Majd sarkon fordult és kiment a tanteremből. Ennyi volt a mondanivalója. De ez az egyik legfontosabb lecke, amit meg kell tanulnunk Jézus Krisztus szolgálatában. Mindig túl korán akarjuk feladni. Isten azt használja, aki soha nem adja fel. Soha nem vagy kudarchalmaz, amíg végleg fel nem adod.

Isten a problémákat is felhasználja, hogy tőle függjünk. A kritikákat is felhasználja, hogy alázatban és a pályánkon tartson, és hűségesek legyünk a gyülekezet céljaihoz. Talán azt gondolod, hogy tényleg szeretnél nagyszerű látást a gyülekezetedre, szeretnél nagy álmokat, szeretnéd hinni, hogy Isten nagy dolgokat tesz. De hogyan lehet nagy álmom anélkül, hogy az büszkeséggel töltene el? Hogyan lehet nagy látásom anélkül, hogy gőgös és felfuvalkodott lennék?

Mondok néhány eszközt, amivel Isten alázatban tud tartani. A következőket cselekszi az életedben, hogy alázatban tartson, és így hatalmasan munkálkodhasson, s egyúttal te folyamatosan őrá figyelhess.

Az első, hogy igazságtalanul kritizálnak. Amikor elkezded azt tenni, amit Isten vár tőled, abban a pillanatban, hogy teljes szívedből, lelkedből, elmédből és erődből szolgálod az Urat, lesznek, akik rád támadnak, megharagszanak, ítélkeznek és kritizálnak. Ahogy a gyülekezet növekedésén munkálkodsz, embereket nyersz meg Krisztusnak, sokan nem fognak megérteni és ezt mondják: "ó, neked csak a büszkeséged nagy". Azért próbálsz nagy gyülekezetet építeni, hogy jól érezd magad. A legtöbben nem értik, hogy mennyit jelentenek az elveszettek Istennek. A legtöbben nem értik, hogy Jézus Krisztus meghalt és a vérét adta minden emberért, aki a falutokban vagy a városotokban lakik. Mindannyiuknak meg kell Őt ismerni, és ez az, ami cselekvésre ösztönöz. Mégis sokan kritizálnak és félreértenek majd.

Emellett lesznek még olyan problémáid is, amiket csak imával lehet megoldani. Isten alázatban és a térdeiden fog tartani, mert néhány dolog csak ima által oldható meg.

Nagyon buta hibákat fogsz elkövetni. Az, hogy szolgálattevő vagy, Istent szolgálod és elhívott vagy, nem jelenti, hogy tökéletes lennél. Te is ember vagy, és néha nagyon kínos, súlyos hibákat követhetsz el. Isten ezt is felhasználja, hogy alázatban tartson. Majd az álom is naggyá lesz, ha igazán Istentől van.

Amikor Isten látást ad, az olyan nagy, hogy eleve kudarcra vagy ítélve, hacsak nem tesz Isten valami csodát.

Majd rájössz arra, hogy amikor sikereket érsz el, és Isten megáldja a szolgálatod, akkor mások fogják learatni a dicsőséget. Azt mondják majd arra, amit Isten rajtad keresztül végzett, hogy elvégre ezt mi csináltuk. Ne aggódj emiatt. Isten nagy dolgokra képes azokon keresztül, akiket nem érdekel a dicsőség. Ha lemondasz a dicsőségről, megtapasztalod, hogy Isten úgy megáldja az életed, ahogyan eddig még sohasem. A Biblia ezt mondja az I. Kor. 3,7.-ben: "Az sem számít, aki ültet, az sem, aki öntöz, hanem csak Isten, aki a növekedést adja."

Azt mondom, ne foglalkozz azzal, hogyan őrizd meg az alázatot, mert Isten alázatban fog tartani. Számára ez igazán egyszerű. Én azt tapasztaltam magamon, hogy amikor elkezdek felfuvalkodni, Isten számtalan módon tud alázatra juttatni. Gyakran a feleségem és a gyermekeim által. De a legtöbb lelkipásztornak és vezetőnek sokkal inkább az önbizalom hiányával van gondja.

Rick Warren A céltudatos egyház 8.

---

Az elmúlt 25 évben szerte a világban azért tanulmányoztam a gyülekezeteket, hogy megismerjem azokat az alapelveket és gyakorlatokat, amelyek egészségessé és növekvővé tesznek egy gyülekezetet. Megfigyeltem, hogy a gyülekezetek eltérő módszereket alkalmaznak, de minden növekvő gyülekezetnél találtam egy közös nevezőt. Ez pedig az olyan vezetőség, amely nem fél hinni Istenben. Ezt nevezem "hitfaktornak". Isten a hit embereit használja, akik hisznek és bíznak benne, és azt teszik, amit Ő mond. Ebben az előadásban négy dologról szeretnék szólni, amit Isten a hitünk építésére használ.

Először is Isten azt használja, akinek van egy álma.

A hit mindig egy ötlettel, egy álommal, céllal, egy látással kezdődik. Amikor meghallod Isten hangját és azt mondod: megteszem. A gyülekezet látása sohasem lesz nagyobb, mint a vezetőié.

Ha okos vagyok, akkor másokat kérek meg azokra a feladatokra, amelyek nekem nem mennek. Ha nem vagyok jó szervező, megkérek másokat, hogy segítsenek. Ha nem vagyok jó lelki gondozó, segítek kiképezni testvéreket, akikkel megoszthatom a lelki gondozás terheit. Van azonban egy teendő, amit lelkipásztorként, a gyülekezet vezetőjeként senkinek sem adhatok át. Ez pedig az, hogy higgyenek helyettem. Nekem kell megadni az ütemet az álomban, látásban és a célok kitűzésében. Mindig megkérhetek másokat egyéb feladatokra, de nekem kell hitben járnom.

Mi a cél?! A cél egyszerűen hitünk megfogalmazása. A Biblia szerint, ha jók a céljaink, akkor megbecsülésben részesülünk. Mindenképpen bátorítalak, hogy legyenek nagy álmaitok Istenért. Engedjetek Isten kihívásainak és felszólításainak. Tedd fel a kérdést: mit tennék meg Istenért, ha tudnám, hogy nem vallok kudarcot? Tágítsa ez a kérdés a gondolkodásunkat olyanná, amilyen még sohasem volt. Sokszor sajnos túl alacsonyra helyezzük a lécet, és túl hamar próbáljuk elérni a célokat. Túlbecsüljük, hogy mit tudunk elérni egy év alatt, de alábecsüljük, mit tudunk elérni 10 év alatt. Nagy eredményeket csak sok-sok év alatt érhetünk el!

Legyenek nagy álmaitok, nagy életcéljaitok, és legyen Istentől kapott látásotok az életre vonatkozóan. Itt a földön igyekezzetek elérni ezeket az álmokat és célokat. Vallom, hogy most van a gyülekezetek növekedésének korszaka. A legnagyobb gyülekezetek jelen korunkban léteznek a világon. Hiszem, hogy a legjobb napok még előttünk állnak, hogy a legnagyobb gyülekezetek ezután fognak felépülni, és talán te leszel az, akit Isten használni fog, hogy felépítsd ezeket.

Természetesen őszintén fel kell mérnünk, hogy hányan laknak a falunkban vagy a városunkban. Ösztönözzön a szolgálati területed mérete annak kimondására, hogy "Uram, mindenkit szeretnénk itt elérni, mert amíg egy ember is van, aki nem ismeri Jézust, addig a gyülekezetnek növekednie, evangelizálnia kell".

Amikor látást kérsz Istentől szolgálatodra vonatkozóan, tudnod kell, hogy Isten gyakran három lépésben adja a látást. Először elmondja, hogy mit akar tenni (ezt fogom véghezvinni az életedben). Gyakran az történik, hogy rájövünk, mi Isten akarata az életünkkel. Aztán elindulunk és megpróbáljuk véghezvinni, ha tudjuk. Ilyenkor általában orra bukunk, hibázunk, majd odasomfordálunk Istenhez és ezt kérdezzük: mi történt Istenem? Eltévesztettem a látást? Félreértettem valamit? Isten ezt mondja: nem, nem a látással semmi baj. Én mondtam azt, hogy mit fogok tenni, de nem vártad meg a látás második részét.

A látás második része az, amikor Isten megmutatja, hogyan fogja beteljesíteni a látást, amit a szolgálatunkra nézve adott. Rájöttem valamire. Azt tapasztaltam, hogy Isten mindig az elképzelésünktől eltérő módon teljesíti be a látást. Azt gondoljuk, hogy úgy fogja megtenni, ahogyan mi szeretnénk. De Istennek mindig van egy jobb megoldása a gyülekezet építésére, az emberek elérésére és a látás beteljesítésére.

Tehát amikor már tudod, hogy mit akar tenni Isten, és megkaptad a látás második részét is, még mindig várnod kell a látás harmadik részére. A látás harmadik része az, hogy Isten mikor akarja megvalósítani a látást az életünkben.

Régóta járok az Úrral, és azt tapasztalom hogy Isten időzítése mindig tökéletes. Sohasem késik és soha nem cselekszik semmit túl korán. Mindent a megfelelő időben tesz. Ha vársz Istenre, Ő a maga idejében mutatja meg a látást.

Sokszor nem lesz azonnal világos, hogy mit kell tenni. Legalábbis az én életemben ez így volt. Azok a látások, amelyeket Isten adott nekem, az idő előrehaladtával lettek egyre világosabbak. Éppen emiatt időt kell fordítani az Istennel való közösségre, hogy hallgassuk Őt. Nem kaphatunk látást Istentől úgy, hogy nem töltünk időt vele és nem figyelünk rá.

Miután megkaptuk Isten látását, elérkezünk a másik kulcshoz, a hithez. Isten olyan személyeket használ, akik készek vállalni a kudarc kockázatát. A mi gyülekezetünk története - ahol lelkipásztor vagyok - a kockázatok vállalásának története. Emlékszem, amikor elkezdtük a gyülekezetet, és csak maroknyian voltunk. Több ezer dolláros adósságot vállaltunk csak azért, hogy megszervezhessük a legelső istentiszteletet. Honnan vettük erre a pénzt? A saját pénztárcánkból. Odaadtuk mindenünket, amink volt. Minden megtakarításunkat, mert tudtuk, hogy akiket el fogunk érni, azok ki fogják egyenlíteni mindazt, amit elvetettünk, és ki fogják fizetni az összes számlát.

A Csel 15,26-ban a Biblia megadja Pál életének és Barnabás szolgálatának a kulcsát. Ezt mondja: életüket tették kockára Jézus Krisztus nevéért. Kívánt már ilyet a te szolgálatod? Tudom, hogy egyeseknek már kívánt ilyet a szolgálatuk. Ugye tudod, hogy különleges jutalom vár ezért? A bátorság embere vagy. A bátorság nem a félelem hiánya. A bátorság az, amikor félelmünk ellenére továbbmegyünk. Amikor azt tesszük, amitől a legjobban félünk. Bátorság az, amikor kimondjuk: Jézus Krisztus, teljesen a tiéd vagyok. Kész vagyok vállalni az elutasítást, kockáztatni az életemet, kockára tenni a jó hírnevemet.

Van egy felirat a dolgozószobámban, amely így hangzik: a vezetés a pánik elrejtésének képessége. Úgy gondolom, hogy ez igaz. Isten félénk embereket használ, de a félelem nem uralkodhat rajtunk. Előretörünk a félelmek ellenére is. Ez az igazi bátorság.

Talán hallottad, hogy egyesek ezt mondják: Isten nem sikerre hívott el bennünket, csupán hűséget vár tőlünk. Ez csak féligazság! Mert Isten nemcsak hűséget vár tőlünk, hanem gyümölcstermést is.

A gyümölcstermés olyan alapelv, amely az újszövetség fontos tanítása.

Egy nap Jézus bement Jeruzsálembe és meglátott egy gyümölcsfát, ami terméketlen volt. Hiányzott róla a gyümölcs. A Biblia azt mondja, hogy megátkozta azt a fát. Később, amikor kifelé ment a városból, a tanítványai is látták, hogy a fa kiszáradt. Mindez azért történt, mert Jézus ezzel tanítani akart valamit. Azt akarta megtanítani, hogy Isten elvárja a gyümölcstermést az életünkben. Elvárja, hogy megteremjük a Szellem gyümölcseit: a szeretetet, örömöt, békességet, türelmet, szívességet, jóságot, hűséget, szelídséget, önmegtartóztatást. De emellett elvárja, hogy új megtérőket teremjünk, hogy embereket nyerjünk meg Krisztusnak.

Pál azt mondta a római gyülekezetnek: szeretnék elmenni hozzátok, hogy közöttetek is legyen a munkámnak valami gyümölcse. Jézus példázatot mondott a szolgáról a Máté 25-ben, aki elásta az egy talentumát. Azt csinálta, ami könnyebb és kényelmesebb. Nem vállalok semmilyen kockázatot, mert esetleg veszítek. Nem teszek semmi szokatlan lépést. A Biblia rámutat, hogy amikor az ura visszatért, ezt mondta annak az embernek, aki megduplázta talentumait, vállalva a kockázatot: jól van, jó és hű szolgám.

Annak, aki semmiféle kockázatot nem vállalt, aki elrejtette a talentumát, ezt mondta az ura: te gonosz és rest szolga. Mit rontott el annyira? Azt, hogy nem vállalt kockázatot. Ha nem vállaltok kockázatot, nincs szükségetek hitre, akkor pedig hűtlenek vagytok a Biblia szerint. Ha Jézus Krisztus a hajód kapitánya, nem kell félned a viharos tengertől, mert ő veled van!

Rick Warren Hogyan mozdítsuk előre gyülekezetünk tagjait a növekedésben? 7.

---

Isten azt akarja, hogy minden keresztény éretté váljon szellemileg. Az Ef. 4,14-ben ez áll: "hogy többé ne legyünk kiskorúak, hanem az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel Krisztushoz". Azt akarja, hogy minden keresztény felnőjön és szándéka szerint igazi szellemi érettségre jusson. Ebben nekünk kell segíteni a gyülekezeti tagokat. Meg kell mutatni, hogyan juthatnak a passzív tagságból az érett, szilárd, növekvő és az Úrban erős hívő életre.
Szó lesz még téves elképzelésekről és félreértésekről a szellemi növekedéssel kapcsolatban. Azután mondok néhány javaslatot arra, hogyan segíthetjük a szellemi növekedést.

Az első félreértés szerint az újjászületés után automatikusan felnövekszünk. Ez nem így van! Úgy látszik, hogy sok gyülekezet ezt hiszi, mert se terve, se programja, hogy miként segítse az emberek szellemi növekedését, pedig ez nem történik véletlenül. Azért következik be, mert rászánjuk az időt és a fáradságot.

A növekedés akarat kérdése. Dönteni kell és mindent megtenni érte. A biblia ezt mondja a Zsidók.5:12-ben: ennyi idő multán már tanítóknak kellene lennetek mégis arra van szükségetek, hogy titeket tanítson valaki az Isten beszédének alapelemeire. A Filippi 2-ben ezt olvassuk: "félelemmel és rettegéssel munkáljátok üdvösségeteket, mert Isten az aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a cselekvést az Ő tetszésének megfelelően". Mit mond ez az ige?! Munkáljátok üdvösségeteket! Nem az üdvösségünkért kell munkálkodni, mert azt hit által tesszük magunkévá, de az új élet részleteit ki kell munkálnunk. Majd azt mondja, hogy Isten munkálja bennünk mind az akarást, mind a cselekvést. Figyelem! Te is teszel valamit és Isten is tesz valamit. Szellemi növekedésedben megvan a szellemi rész és megvan a te részed is. Te dolgozod ki a részleteket és Isten adja hozzá a szükséges erőt az életedben.

Valójában az érettségünk a mi elkötelezettségünk következménye ami azzal az odaszánással kezdődik, amit a Róma 6,13 így ír le: adjátok magatokat teljesen az Istennek.

A második félreértés az, hogy a szellemi növekedés misztikus és csak nagyon kevesen képesek elérni. Nehéz eljutni a lelki nagykorúságra és ez nem is gyakorlati kérdés. Sok hívő gondolkodik így: soha nem leszek érett keresztény, ez csak az olyanok kiváltsága mint a vének, pásztorok, szuperszentek. A szellemi növekedés azonban nagyon is gyakorlati kérdés. Mindenki éretté válhat szellemileg ha kialakítja az ehhez szükséges szokásokat. Az 1Tim. 4-ben ez áll: "ezekkel törődj, hogy előrehaladásod nyilvánvaló legyen". Amint időbe kerül a testi erőnlét megőrzése, a szellemi frissesség is idő és energiaigényes. Ha előrehaladsz bizonyos szokásokban, akkor rálépsz a szellemi érettséghez vezető útra.

A harmadik téves elképzelés: a szellemi érettség elérhető azonnal ha megvan a kulcs. A világ számos pontján járva azt láttam, hogy sok hívő keresi a titkos kulcsot, csodapirulát, megtapasztalást amely hirtelen megváltoztatja, amitől érett lesz, megszűnnek a problémái és nem esik kísértésbe. Keresik ezt egy élményben, könyvben, szemináriumon vagy egy konferencián. Szeretnének valamit, ami azonnal megváltoztatja őket. Ez nem így működik.

A szellemi növekedés egy folyamat és ehhez idő kell. A lelki növekedés lassú folyamat, amely igénybe veszi az egész életünket. Az elmúlt 25 évben tanulmányoztam, hogy mitől növekednek az emberek szellemi életükben. Rájöttem, hogy mi kell ehhez. Ezt el tudom mondani de nem tudok gyors receptet adni. A növekedés időt igényel.

A negyedik félreértés az, hogy a szellemi növekedés a tudásunkkal mérhető le. De az érettség több, mint tudás. Sok gyülekezet úgy gondolja, hogy a biblia ismerete elég a szellemi nagykorúsághoz. Ha fejből tudod a biblia könyveit, ha eleget tudsz a biblia szereplőiről, ha képes vagy igei tanításokról vitatkozni, ha tudod idézni a bibliát, akkor érett hívő vagy.

Ezzel szemben a valóság az, hogy a szellemi érettség sokkal inkább kifejezésre jut a tetteinkben, mint a tudásunkban. A szellemi érettséget sokkal inkább mutatják a cselekedeteink, mint az ismereted. A biblia azt mondja, eljutunk az érettségre és ez egy folyamat, amibe fel kell növekednünk. Ez a növekedés sokféle tapasztalatot igényel. A szellemi élet több, mint az elméleti ismeret. Nemcsak hitvallás, hanem jellem.

A biblia azt írja, hogy az igének cselekvői, ne csupán hallgatói legyünk. Jakab ezt mondja: mutasd meg nekem a hitedet tettek nélkül, én is megmutatom a hitemet a tetteimből. Az Efézus 5,8 szerint: "valaha sötétség voltatok, most azonban világosság az Úrban". Éljetek úgy mint a világosság fiai. Nem az számít amit tudsz, hanem az, amit teszel. Jézus még határozottabb a Máté 7,16-ban: "gyümölcseikről ismeritek meg őket". A növekedéshez többre van szükség az ige ismereténél. A biblia azt mondja, hogy veszélyes az igét úgy ismerni, hogy ne az szerint cselekednénk. Ha úgy tanulmányozom az igét, hogy csak az értelmemig jut el és nem engedem, hogy átalakítsa az életemet, személyiségemet és viselkedésemet, akkor két veszélyes következménye lesz.

Először is a tudás felfuvalkodottá tesz, a szeretet épít. Az éretlen ismerőseim a bibliaismeret valóságos tárházai, de önigazultak, ítélkezők, kritikusak és közel sem úgy viselkednek, mint Jézus. Többről van itt szó az ismeretségnél. Jézus egyszer azt mondta a farizeusoknak, tévelyegtek mert nem ismeritek sem az írásokat sem Isten erejét. Ez meglepő, hiszen a farizeusoknak kívülről kellett tudniuk a biblia első öt könyvét. Másik veszély, hogy az ismeret növeli a személyes felelősséget. A mélyebb ismerettel együtt jár a szigorúbb ítélet. A biblia azt tanítja, hogy aki tudna jót tenni és nem teszi, bűne az annak. Tehát ha anélkül tanulmányozom az írásokat, hogy alkalmaznám az életemre, akkor még szigorúbb ítéletnek teszem ki magam. Ez a veszélye a szellemi ismeretnek. Több kell az elméletnél, megtapasztalások.

Az ötödik félreértés az, hogy ez kizárólag magánügy. Olyan dolog ami csak rád és Istenre tartozik. Ez nincs benne a bibliában. Az ige szerint közösségre van szükségünk, ami növekedést ad. Nem tudunk egészségesen növekedni egyedül. Közösségre van szükségünk. A Zsidó 10-ben ezt olvassuk: "ügyeljünk, hogy egymást kölcsönösen, szeretettel és jó cselekedetre buzdítsuk. Összejöveteleinkről ne maradjunk el, ahogy mások szokták, hanem bátorítsuk egymást". Az 1János 1,7 azt mondja: szellemi érettségünk egyik bizonyítéka, hogy közösségünk van más hívőkkel. Ezért nem lehetsz szellemileg érett, csupán magányos igetanulmányozással. Az I.János 4:20 szerint aki nem szereti a testvérét akit lát, nem szeretheti Istent akit nem lát. Jézus azt mondta: ha nem vagyunk közösségben más hívőkkel, akkor hiábavaló az istentiszteletünk. Rendezzük ügyeinket a testvéreinkkel, mielőtt elé visszük az áldozatunkat.

Foglaljuk össze az eddigieket. Ha szellemileg éretté akarsz válni, meg kell értened, hogy a szellemi növekedés odaszánással kezdődik és ez egy folyamat, nem azonnali. Új szokásokat kell kialakítani s a növekedés a fenti öt cél alapján mérhető le.

A gyülekezeti kapcsolat serkenti a növekedést, ezért vizsgáljuk meg, miként segíthetünk mások nagykorúvá válásában.

Három alapelvről lesz szó:

Először is, ha segíteni szeretnél valakinek szellemi növekedésében, segítened kell abban, hogy odaszánja magát mert minden növekedés odaszánással kezdődik. Semmi nem történik, amíg nem döntünk a növekedés mellett. Keresztény vezetőként talán ez a legfontosabb dolog, amire megtaníthatod az embereket. Így ismeretlenül, ha elmondod mire kötelezted el magad, megmondom, hol leszel 15-20 év múlva.

Az odaszánásod alapján, megfigyelve, hogyan töltöd el az idődet, mire költöd a pénzedet, mire fordítod az energiádat, megmondom, hol leszel 20 év múlva. Nagyon gondosan kell megválasztani az elkötelezettségünket, mert ez határozza meg sorsunkat a földön és az örökkévalóságban. Ahogy szellemi elkötelezettségünk meghatározza a növekedésünket, úgy egy gyülekezet odaszántságáról ismerhető meg. Ezért legyetek célorientált közösség, amely elkötelezte magát az újszövettségi egyház öt fő célja mellett.

Nézzük, mi a legjobb módja annak, hogy az embereket az odaszánásra kérjük.

Először is légy határozott. A biblia szerint minden a hitetek szerint lesz. Amikor odaszánásra és az Úrral való mélyebb közösségre kérsz valakit, kérd magabiztosan és számíts arra, hogy jó döntést hoz. Pontosan mondd el, mit vársz tőle és magyarázd el a jó döntés előnyeit. Arra jöttem rá, hogy minél nagyobb odaszánást kérünk, annál kedvezőbb lesz a reakció. Néha a pásztorok attól félnek, hogy elveszítik a tagokat, ha nagy dolgokat kérnek. Az emberek azonban ezt nem veszik zokon. Valójában akkor készek az odaszánásra, ha nagy dolgok állnak előttük.

Ha erre példát keresel, csak olvasd a bibliát. Felszólított-e Jézus nagy elhatározásra?! Ilyesmiket mondott: hagyd hátra mindened, amid van és kövess engem - ez igencsak komoly odaszánást igényel. Ha a gyülekezeted nem kívánja meg az odaszánást, akkor ezt mások teszik meg. Ha nem a lelki növekedés, Isten igéje és a gyülekezet mellett kötelezzük el magunkat, akkor valami más foglal le.

Az a gond, hogy az emberek másodosztályú ügyekre szánják oda magukat. Arra szánják oda magukat amitől fontosak lesznek. Egy nagy cél lelkesíti őket. Isten tervezett így bennünket. Bontsd le a nagy elhatározásokat apró lépésekre, így az emberek napról-napra léphetnek egyet előre. Így segíthetsz nekik szellemi növekedésükben. Amíg nem tanítod meg, hogyan növekedhetnek a szellemi odaszánásban, addig nem fogod látni szellemi növekedésüket sem.

A második segítség a szellemi növekedés érdekében, támogatni őket új szokások kialakításában. A leggyakorlatibb módja az emberek érettségre segítésének, ha rávezetjük, hogy kialakítsák a hívő életükben nélkülözhetetlen szokásokat, mert a tanítványság szokásokat és fegyelmezettséget kíván. Örömteli szokások, amik nem csak úgy-ahogy elviselhetők. A krisztusi jellem fejlődik, ahogy növekszünk a jó szokásokban. Pl. nem mondhatom, hogy becsületes vagyok, ha nem szokásszerűen gyakorlom magam a becsületességben (vagyis mindig igaz rám). Ha azt mondom, hogy általában hűséges vagyok, az nem hűség. Az igazi hűség az amikor szokásommá válik.

Isten azt akarja, hogy növekedjek a szeretet, a hűség, az öröm szokásában. Legyek érzékeny más emberek szükségeire. Amikor segítesz a jó szokások kialakításában, segítesz a lelki növekedésben is. Hiszem, hogy van három olyan szokás, ami alapvető a keresztény életben.

Az életed három legfontosabb területe: az időd, a pénzed és a kapcsolataid.

Mondd el, mivel töltöd az időd, mondd el költekezési szokásaidat, milyenek az emberi kapcsolataid és én megmondom, mi fontos számodra. Ahogyan használod az Istentől kapott erőforrásokat, az rámutat, mi a fontos neked.

A legfontosabb szokás a naponkénti közösség Istennel. A második az adakozás Istennek. A harmadik egy Isten számára elkötelezett kiscsoport.

Nézzük meg közelebbről. Először is időt kell fordítanod minden nap Isten igéjére, amikor olvasod az Ő szavait és imádkozol. Olvasod az igét, szól hozzád, imában válaszolsz és ez által közösségben vagy Istennel. Ő azt akarja, hogy bensőséges kapcsolatban légy az Ő fiával, Jézus Krisztussal. Isten a maga számára teremtett és amíg ezt nem érted meg, addig nem sok értelme van az életednek.

Ő a Vele való közösségre teremtett ezért adott szellemet, ez az ami megkülönböztet az állatoktól. Soha nem látsz tehenet imádkozni, vagy kutyát hálát adni az ételért, de az ember képes kommunikálni Istennel, mert szellemet adott neki. Az Ő képére teremtett azzal a céllal, hogy közösségben legyünk vele. Ha nincs időnk megismerni Istent az igéjén és az imán keresztül, akkor pont azt mulasztanánk el, amiért megteremtett. Azt hagyom figyelmen kívül, amit Jézus a halálával lehetővé tett.

Jézus azért halt meg a kereszten, hogy helyreállítsa a közösséget Istennel. Mert bűneink megszakították a kapcsolatot, összetörték a hidat köztem és Isten között. Jézus eljött, meghalt a kereszten hidat építve amelyen újra közösségben lehetünk. Nagyon oda kell figyelni a naponkénti csendességre Istennel, hogy fejlődhessen a kapcsolatunk. Nem mélyülhet a kapcsolatod azzal, akivel nem töltesz időt.

A második szokás amit ki kell alakítanod, a heti tized vagy adakozás szokása.

Az 1Kor. 16-ban ez áll: "hogy a hét első napján vigyük adományunkat Istennek". Vajon miért? Melyik a hét első napja - a vasárnap (az istentisztelet napja-az adakozás is istentisztelet) amikor a pénzem első zsengéjét a hét első napján visszaadom Istennek és ez szokásommá válik, ezzel ezt mondom: Istenem első vagy az életemben és megmutatom ezt az időmön és a pénzemen keresztül.

A harmadik növekedést segítő szokás a kiscsoport-egy Istennek elkötelezett csapat, mivel a növekedéshez közösségre van szükség.

A harmadik segítség a szellemi növekedés előmozdítására az, hogy használjuk a növekedés öt építőelemét.

Az első építőelem az ismeret. isten igéjének az ismerete a biblia tartalmi ismeretét jelenti. Ismerem a szereplőket, az alapelveket, az igazságokat és az alapvető tanításokat. Ez az alapja minden szellemi növekedésnek. A biblia ezt mondja a Hós.4:6-ban: elpusztul a népem az ismeret hiánya miatt. Nem lehetsz erős keresztény Isten igéjének ismerete nélkül.

A második építőelemet úgy nevezem, hogy távlati látás. A távlat az élet szemlélete Isten szemszögéből. Annak megértése, hogy Isten miért teszi azt, amit éppen tesz. Nem csupán látni, hogy mit tesz, hanem azt is, hogy miért. A 103. Zsolt. 7. verse ezt mondja: Izrael fiai ismerték Isten cselekedeteit de Mózes ismerte az Úr útjait. Izrael fiai látták megnyílni a Vörös-tengert, látták a csodákat a Jordánnál, de Mózes tudta az okokat is, és ez a távlati látás.

Ez arra késztet, hogy jobban szeressük Istent, hogy ellene álljunk a kísértésnek és segít kezelni a problémáinkat. Megőriz a tévelygéstől, mert megértjük, miért teszi Isten azt, amit tesz, miért engedi meg problémáinkat, miért engedi, hogy az ördög kísértsen, hogy rossz dolgok történjenek jó emberekkel, miért engedte, hogy Jézus meghaljon a kereszten a bűneinkért….ha ezeket megértjük akkor értjük a távlati látást.

A harmadik építőelem a meggyőződés. A meggyőződések az értékek, elkötelezettségek és motivációk melyek, hatására a jót tesszük. Ha csak véleményem van valamiről, azt lehet vitatni, de ha meggyőződtem valami felől, akkor kész vagyok meghalni is érte. A meggyőződés a távlati látással születik.

Először megszerzed Isten igéjének ismeretét, másodszor Isten szavát tanulmányozva megtanulod, hogy Isten miért cselekszik és így távlatokban látod az életet. Ennek következtében meggyőződésed növekedni kezd. A meggyőződés épít és erős kereszténnyé tesznek. Ha nem állsz ki semmi mellett meggyőződéssel, valószínűleg mindenben el fogsz bukni.

A világtörténelmet tanulmányozva rájöttem, hogy az emberek akik a legnagyobb hatással voltak a világra nem a legokosabbak, nem a leggazdagabbak, nem is a legképzettebbek voltak, hanem akiknek a legmélyebb meggyőződésük volt. Ez a meggyőződés hatalma.

Sok évvel ezelőtt, Lenin a nagy kommunista vezér ezt mondta: adjatok 100 meggyőződéses embert és én megváltoztatom a világot. És majdnem megtette.

A meggyőződés erejének legjobb példája Jézus Krisztus. Nézd meg, hányszor mondta: ezt kell tennem. Meggyőződéssel élt. Ha már van igeismereted és látod: Isten miért teszi azt, amit tesz, majd erre ráépíted a meggyőződést (meggyőződtél, hogy a biblia Isten szava, hogy soha nem hagy el és nem marad el tőled, hogy a gyülekezet Isten családja stb.) akkor építheted

a negyedik elemet, ami a hozzáértés. Ez a keresztény élet módszertana. Meg kell tanítani az embereket arra, hogyan beszéljenek hitükről, hogyan álljanak ellen a kísértésnek, hogyan imádkozzanak, hogyan tanulmányozzák a bibliát, hogyan oldják meg a konfliktusokat. Isten azt akarja, hogy gyakorlottak legyünk. A Pál apostol Timóteushoz írott levelében ez áll: igyekezz kipróbált emberként megállni Isten előtt, mint olyan munkás aki helyesen hasogatja az igazság igéjét. Ha éles fejszéd van, kevesebb energiát igényel a favágás és a hozzáértés hozza a sikert. Ezért feltétlenül tanítsuk meg az embereket a hívő élet hogyanjaira.

Végül ott a jellem. A jellem az utolsó építőelem. Amikor már ismered Isten igéjét, tudod hogyan cselekszik Isten és miért. Amikor már megszilárdult a meggyőződésed Istenről, sátánról, a bűnről és az igazságról. Amikor már jártas vagy a keresztény életben, akkor növekedni fog a jellemed. A keresztény élet végső célja ez: hasonlóvá válni Krisztushoz viselkedésben és cselekedetben. Krisztushoz hasonlítani jellemünkben. Az igének cselekvőivé válni, megtanulni krisztusi módon gondolkodni, beszélni, bizonyságot tenni, hozzá hasonlóan szolgálni és cselekedni.

Ha felébreszted az odaszánásra való vágyat gyülekezeted tagjaiban, ha segítesz a szellemi szokások kialakításában és a növekedés öt építőelemére alapozol, akkor érett hívőket fogsz képezni, akik növekednek jellemükben és krisztusképűségükben. Isten áldjon meg!