Alfa-Omega tanítások: Az Ő sebei árán gyógyultunk meg

A mai napon a gyógyulást fogjuk kicsit közelebbről megnézni, a nyitó igénk pedig a következő: Az Ő sebei árán gyógyultunk meg. Ézsaiás könyve 53,1-12-

„Ki hitt a mi tanításunknak, és az Úr karja kinek jelentetett meg? Felnőtt, mint egy vesszőszál Ő előtte, és mint gyökér a száraz földből, nem volt néki alakja és ékessége, és néztünk reá, de nem vala ábrázata kivánatos! Útált és az emberektől elhagyott volt, fájdalmak férfia és betegség ismerője! mint aki elől orcánkat elrejtjük, útált volt; és nem gondoltunk vele.

Pedig betegséginket ő viselte, és fájdalmainkat hordozá, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől! És ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg. Mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk, kiki az ő útára tértünk; de az Úr mindnyájunk vétkét ő reá veté. Kínoztatott, pedig alázatos volt, és száját nem nyitotta meg, mint bárány, mely mészárszékre vitetik, és mint juh, mely megnémul az őt nyírők előtt; és száját nem nyitotta meg! A fogságból és ítéletből ragadtatott el, és kortársainál ki gondolt arra, hogy kivágatott az élők földéből, hogy népem bűnéért lőn rajta vereség?! És a gonoszok közt adtak sírt néki, és a gazdagok mellé jutott kínos halál után: pedig nem cselekedett hamisságot, és álnokság sem találtatott szájában. És az Úr akarta őt megrontani betegség által; hogyha önlelkét áldozatul adja, magot lát, és napjait meghosszabbítja, és az Úr akarata az ő keze által jó szerencsés lesz. Mert lelke szenvedése folytán látni fog, és megelégszik, ismeretével igaz szolgám sokakat megigazít, és vétkeiket ő viseli. Azért részt osztok néki a nagyokkal, és zsákmányt a hatalmasokkal oszt, mivelhogy életét halálra adta, és a bűnösök közé számláltatott; pedig ő sokak bűnét hordozá, és a bűnösökért imádkozott!”

Itt van tehát ez a sokak által emlegetett igerész, ezen belül is ez az igevers:

„És ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg.”

Erre az igére szoktak hivatkozni sokan, akik a testi gyógyulásban járnak közben testvéreikért, és egyben egy olyan ígéretnek veszik Istentől, ami a testünk gyógyulására vonatkozik. De mit is mondjak erről már a téma elején? Talán így kezdésnek annyit: tévtanítás.

Az Ézsaiás könyvében összesen 12 alkalommal (Károli fordítás alapján) van szó a gyógyulásról, ezen belül 5 alkalommal Ezékiás halálos betegségéből való felépüléséről beszél, de minden más alkalommal az Isten beszél a gyógyulásról, és most ezeket fogjuk kivétel nélkül közelebbről megnézni.

1.
Ézsaiás könyve 6,10
„Kövérítsd meg e nép szívét, és füleit dugd be, és szemeit kend be: ne lásson szemeivel, ne halljon füleivel, ne értsen szívével, hogy meg ne térjen, és meg ne gyógyuljon.”

A gyógyulás a szívre vonatkozik. Jézus és Pál (Ap. Csel. 28) is idézi ezt az igét és mind a két esetben a megtérésre vonatkoztatják. Jézus pedig itt idézi Ézsaiás próféciáját és így meg is érteti velünk a szív gyógyulását:

Máté evangéliuma 15,7-20
„Képmutatók, igazán prófétált felőletek Ésaiás, mondván: Ez a nép szájával közelget hozzám, és ajkával tisztel engemet; szíve pedig távol van tőlem. Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, amelyek embereknek parancsolatai. És előszólítván a sokaságot, monda nékik: Halljátok és értsétek meg: Nem az fertőzteti meg az embert, ami a szájon bemegy, hanem ami kijön a szájból, az fertőzteti meg az embert. Akkor hozzájárulván az ő tanítványai, mondának néki: Tudod-é, hogy a farizeusok e beszédet hallván, megbotránkoztak? Ő pedig felelvén, monda: Minden plánta, amelyet nem az én mennyei Atyám plántált, kitépetik. Hagyjátok őket; vakoknak vak vezetői ők: ha pedig vak vezeti a vakot, mind a ketten a verembe esnek. Péter pedig felelvén, monda néki: Magyarázd meg nékünk ezt a példázatot. Jézus pedig monda: Ti is értelem nélkül vagytok-é még? Mégsem értitek-é, hogy minden, ami a szájon bemegy, a gyomorba jut, és az árnyékszékbe vettetik? Amik pedig a szájból jőnek ki, a szívből származnak, és azok fertőztetik meg az embert. Mert a szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanubizonyságok, káromlások. Ezek fertőztetik meg az embert; de a mosdatlan kézzel való evés nem fertőzteti meg az embert.”

A szív gyógyulása nélkül nem láthatjuk meg Istent és erről is tesz említést Jézus:

Máté evangéliuma 5,8
„Boldogok, akiknek szívök tiszta: mert ők az Istent meglátják.”

Tehát a szív gyógyulásáról beszél az ige, vagyis lelki gyógyulás.

2.
Ézsaiás könyve 19,21-22
„És megismerteti magát az Úr Égyiptommal, és megismeri Égyiptom az Urat ama napon, és szolgálják véres áldozattal és ételáldozattal, és fogadnak fogadást az Úrnak, és teljesítik. De ha megveri az Úr Égyiptomot, megvervén, meggyógyítja, és megtérnek az Úrhoz, és Ő meghallgatja és meggyógyítja őket.”

Ezzel nem is szükséges köröket futni, egyértelműen a megtérésről beszél mialatt a gyógyítást említi. Menjünk tovább:

3.
Ézsaiás könyve 30,26
„És a holdnak fénye olyan lesz, mint a napnak fénye, és a napnak fénye hétszer nagyobb lesz, olyan, mint hét napnak napfénye; ama napon, amelyen az Úr beköti népe romlását, és vereségének sebét meggyógyítja!”

Mi ez a vereség sebe amelyet az Úr meggyógyít? A fejezetben olvashatjuk a nép elhajlását és e miatt a rá következő ítéletet:

Ézsaiás könyve 30,15-18
„Mert így szól az Úr Isten, Izráelnek Szentje: Megtérve és megnyugodva megmaradhattatok volna; csöndességben és reménységben erősségtek lett volna; de ti nem akarátok; Hanem ezt mondátok: Nem, sőt lóra ülvén, futunk; ezért futnotok kell; és gyors paripán elvágtatunk; ezért gyorsak lesznek üldözőitek. Ezer fut egynek riasztására, ötnek riasztására mind elfuttok, mígnem úgy maradtok, mint egy szál fenyő a hegytetőn, mint egy zászló a halmon. S azért vár az Úr, hogy könyörüljön rajtatok, és azért felséges ő, hogy megkegyelmezzen néktek, mert az ítélet Istene az Úr; boldogok mindazok, akik Őt szolgálják.”

Ez az ítélet, de ezután ott a kegyelem ígérete is. Tudjuk Isten igéjéből, hogy akiket fiakká fogadott, azok nevelésben, vagyis verésben is részesülnek (Zsidó levél 12,8). Ezért mondja ezt az ige:

Hóseás könyve 6,1
„Jertek, térjünk vissza az Úrhoz, mert ő szaggatott meg és ő gyógyít meg minket; megsebesített, de bekötöz minket!”

4. és egyben az 5. ige:
Ézsaiás könyve 57,17-19
„Mert a telhetetlenségnek vétkéért haragudtam meg, és megvertem őt, elrejtém magamat és megharagudtam; és ő elfordulva, szíve útjában járt. Útait láttam, és meggyógyítom őt; vezetem őt, és vígasztalást nyujtok néki és gyászolóinak, Megteremtem ajkaikon a hálának gyümölcsét. Békesség, békesség a messze és közel valóknak, így szól az Úr; én meggyógyítom őt!”

Békesség a messze és közel valóknak? Miről beszél ez az ige? A közel valók a kiválasztott nép (Izrael), a messze valók pedig a pogányok, és mindkettőnek azt mondja Isten, hogy: „békesség”! Megérteti velünk Pál ennek az igének az értelmét:

Efézusi levél 2,11-22
„Annakokáért emlékezzetek meg arról, hogy egykor ti a testben pogányok, kiket körülmetéletlenségnek nevez vala amaz úgynevezett s a testen kézzel megcsinált körülmetélkedés, Hogy ti, mondom, abban az időben Krisztus nélkül valók voltatok, Izráel társaságától idegenek, és az ígéret szövetségeitől távolvalók,reménységetek nem vala, és Isten nélkül valók voltatok e világon; Most pedig a Krisztus Jézusban ti, kik egykor távol valátok, közelvalókká lettetek a Krisztus vére által. Mert Ő a mi békességünk, ki egygyé tette mind a két nemzetséget, és lerontotta a közbevetett választófalat, Az ellenségeskedést az Ő testében, a parancsolatoknak tételekben való törvényét eltörölvén; hogy ama kettőt egy új emberré teremtse Ő magában, békességet szerezvén; És hogy megbékéltesse az Istennel mind a kettőt, egy testben a keresztfa által, megölvén ezen az ellenségeskedést. És eljövén, békességet hirdetett néktek, a távol valóknak és a közel valóknak. Mert Ő általa van menetelünk mindkettőnknek egy Lélekben az Atyához. Azért immár nem vagytok jövevények és zsellérek, hanem polgártársai a szenteknek és cselédei az Istennek, Kik fölépíttettetek az apostoloknak és prófétáknak alapkövén, lévén a szegletkő maga Jézus Krisztus, Akiben az egész épület szép renddel rakattatván, nevekedik szent templommá az Úrban; Akiben ti is együtt építtettek Isten hajlékává a Lélek által.”

Jézus is erről beszélt:

János evangéliuma 10,16
„Más juhaim is vannak nékem, amelyek nem ebből az akolból valók: azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy akol és egy pásztor.”

Pál tehát arról beszélt, hogy ez az a békesség amelyet Jézus hirdetett, hogy akik hisznek Őbenne, azok megbékéltetnek az Atyával. Hogyan is írja az ige!?

2Korintusi levél 5,19
„Minthogy az Isten volt az, aki Krisztusban megbékéltette magával a világot, nem tulajdonítván nékik az ő bűneiket, és reánk bízta a békéltetésnek ígéjét.”

Akiket pedig Jézus megbékéltetett az Atyával, azok meggyógyultak lelkükben.

6.
Ézsaiás könyve 58,6-8
„Hát nem ez-é a bőjt, amit én kedvelek: hogy megnyisd a gonoszságnak bilincseit, az igának köteleit megoldjad, és szabadon bocsásd az elnyomottakat, és hogy minden igát széttépjetek? Nem az-é, hogy az éhezőnek megszegd kenyeredet, és a szegény bujdosókat házadba bevigyed, ha meztelent látsz, felruházzad, és tested előtt el ne rejtsd magadat? Akkor felhasad, mint hajnal a te világosságod, és meggyógyulásod gyorsan kivirágzik, és igazságod előtted jár; az Úr dicsősége követ.”

Ez a fejezet az Úr szemében való kedves böjtöt írja le és azokat az ígéreteket, amelyeket az igazaknak adott Isten. Hadd fordítsam meg most a gondolatmenetet. Ha itt testi gyógyulásról van szó, akkor miképpen lehet az igaz ember beteg!? Hiszen az igaz embernek adott ígéretek ezek, és nem azt mondja rá Isten, hogy: „nem leszel beteg”. Ha pedig ismételten lelki gyógyulásról van szó ebben az igerészben, akkor az Úr útján való járásból adódó lelki megtisztulást jelent.

7.
Ézsaiás könyve 53,5
„És ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg.”

Istennek ez a próféciája a Messiás, vagyis Jézus eljöveteléről tesz bizonyságot, az életéről és a haláláról, de még a feltámadásáról is. Ez a gyógyulásról szóló ige nagyon elterjedt olyan formában, hogy az a testünkre vonatkozik. Így nőtte ki magából azt a téves irányzatot is, miszerint minden Jézusban hívőnek adatott a teljes testi gyógyulás, csak hittel el kell venni.

Így épülnek fel félreértelmezett igékre összegyűlések tornyai és így rontanak le olyan lelki házakat, amelyek pedig valósággal Istennek szolgálnak. Vagyis ez alatt azt értem, hogy ezek tévesen hamis egységet alkotva, az igazi egység ellen hadakoznak. Mert hadakoznak a szentek hitén, hogy ha nem gyógyultak meg. Bűnnel vádolják őket, és szálkát keresnek a szemben, hogy megmagyarázzák a betegséget.

Péter is idézte az Ézsaiás könyve 53,5-öt és ki is bontotta nekünk, hogy ne legyenek félreértések:

1Péter levele 2,21-25
„Mert arra hívattatok el; hiszen Krisztus is szenvedett érettetek, néktek példát hagyván, hogy az ő nyomdokait kövessétek: Aki bűnt nem cselekedett, sem a szájában álnokság nem találtatott: Aki szidalmaztatván, viszont nem szidalmazott, szenvedvén nem fenyegetőzött; hanem hagyta az igazságosan ítélőre: Aki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván, az igazságnak éljünk: akinek sebeivel gyógyultatok meg. Mert olyanok valátok, mint tévelygő juhok; de most megtértetek lelketek pásztorához és felvigyázójához."

Félreérthetetlen, mégis sokan félreértik. Lelki gyógyulásról beszél, nem pedig testiről:

„Mert olyanok valátok, mint tévelygő juhok; de most megtértetek lelketek pásztorához és felvigyázójához.”

Akiknek nincs Pásztoruk (és itt Jézusra gondolok), azok tévelyegnek és lelkükben betegek. Akiket pedig Jézus pásztorol, azoknak nem lett hiábavaló Jézus áldozata, vagyis lelkükben meggyógyultak.

A sebei árán meggyógyulni ezt jelenti:

Sebeket kapott a bűnökért. De azok a bűnök a mi bűneink voltak, mert Ő ártatlan volt. Így gyógyultunk meg, hogy a bűneinket magára vette. Ha Isten igéjéről van szó, lelkileg kell gondolkoznunk testvérek. Mert ha Jézus a testünk gyógyulásáért kapott sebeket, akkor a bűneinkben halnánk meg, azaz nem volna megváltásunk. Még egyszer hadd mondjam, mert nagyon fontos ezt megérteni:

Jézus miért kapott sebeket? Nemde a bűnök miatt? De kiknek a bűnei voltak ezek? Nyilván nem Jézusé, hanem a mi bűneink. Tehát a sebeket a mi bűneinkért kapta! Ebből pedig az következik, hogy nem a testünk állapotáért szenvedte el a korbácsütéseket, hanem hogy igazként állíthasson minket az Atya elé, eltörölve a mi bűneinket.

De akkor jöhet a kifogás: „talán nem volt elég Jézus áldozata arra, hogy a testünk is gyógyulást kapjon?” Rossz a kérdés, mert a testünk gyógyulásáért szükség sem lett volna Jézus áldozatára. Jézus mielőtt sebeket kapott volna, már gyógyított. Jézus mielőtt sebeket kapott volna, a tanítványok mindenféle betegségeket gyógyítottak. Meg kell értenünk, hogy a testünk megváltása még nem érkezett el:

Római levél 8,23
„Nemcsak ez pedig, hanem magok a Lélek zsengéjének birtokosai, mi magunk is fohászkodunk magunkban, várván a fiúságot, a mi testünknek megváltását.”

Testvérek, ezek után hogy már megértettük mindezt, utalhatunk-e Jézus sebeire ha a test gyógyulásáról van szó? Már jól tudjátok, hiszen semmi köze sincs a testhez.

Az Ő sebei árán gyógyultunk meg
https://www.youtube.com/watch?v=Uqsg1YSIY6w

Alfa-Omega tanítások: Elragadtatás

Áldott Testvérek. Az elragadtatás témája körül kering több teória is, viszont tudjuk, hogy Isten igéje nem teória, hanem a kétségen kívüli igazság. Éppen ezért egyetlen igazság létezik és ezért az Úr igéjét kell segítségünkre hívnunk. Először is a tisztázandó kérdés egyike, hogy az elragadtatásunk mikor fog megtörténni? A nagy nyomorúság előtt vagy után? Hogy a kérdésre választ kapjunk, először tisztáznunk kell, hogy mit jelent a nagy nyomorúság. Elsőként kezdjük ezzel az igével:

2Péter levele 2,4-8:
„Mert az Isten nem kímélte meg a bűnbe esett angyalokat sem, hanem az alvilág sötét mélységébe taszította őket, hogy őrizetben maradjanak az ítéletig. Nem kímélte meg az őskor világát sem, hanem csak Nóét, az igazság hirdetőjét őrizte meg nyolcadmagával, amikor özönvízzel borította el az istentelenek világát. Elhamvasztotta és pusztulásra ítélte Sodoma és Gomora városát, intő példaként azoknak, akik istentelenül élnek. Viszont az igaz Lótot megszabadította, aki szenvedett az elvetemültek kicsapongó viselkedésétől. Mert ennek az embernek az igaz lelke napról napra gyötrődött közöttük gonosz cselekedeteiket látva és hallva.”

Lót napról-napra gyötrődött közöttük, vagyis nyomorúsága volt. Tehát azt látjuk, hogy Isten nem kímélte meg a nyomorúságtól, de a folytatást ismerve tudjuk, hogy Lót-ot és a családját kiragadta az Úr! De miből is ragadta ki őket az Úr? A nyomorúságból? Nem, hiszen azt nap mint nap megélte. Az Isten haragjából ragadtatott ki!

1Thesszalonikai levél 5,1-11
„Az időkről és időszakokról pedig, atyámfiai, nem szükség, hogy írjak néktek; Mert igen jól tudjátok ti magatok, hogy az Úrnak napja úgy jő el, mint a tolvaj éjjel. Mert amikor ezt mondják: Békesség és biztonság, akkor hirtelen veszedelem jön rájok, mint a szülési fájdalom a terhes asszonyra; és semmiképpen meg nem menekednek. De ti, atyámfiai, nem vagytok sötétségben, hogy az a nap tolvaj módra lephetne meg titeket. Ti mindnyájan világosság fiai vagytok és nappal fiai; nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé! Ne is aludjunk azért, mint egyebek, hanem legyünk éberek és józanok. Mert akik alusznak, éjjel alusznak; és akik részegek, éjjel részegednek meg. Mi azonban, akik nappaliak vagyunk, legyünk éberek, felöltözvén a hitnek és szeretetnek mellvasába, és sisak gyanánt az üdvösségnek reménységébe. Mert nem haragra rendelt minket az Isten, hanem arra, hogy üdvösséget szerezzünk a mi Urunk Jézus Krisztus által, Aki meghalt érettünk, hogy akár ébren vagyunk, akár aluszunk, együtt éljünk ő vele. Vígasztaljátok azért egymást, és építse egyik a másikat, amiképpen cselekeszitek is.”

Figyeltünk az igerész elejére? Nyilvánvalóan az elragadtatásról írt Pál és amit ki akarok emelni ebben az igerészben az a következő:

„Mert nem haragra rendelt minket az Isten...”

Mint ahogy már említettem, Lót-ot és családját is az Úr haragjából ragadta ki Isten. A haragnak azok lesznek a részesei, akik istentelenül élnek. Isten pedig azokat menti ki, akik igazak Őelőtte. Isten ugyanis azokra nem árassza ki haragját, akik az Ő akarata szerint járnak. Mert igazságtalanság lenne Istentől, Isten pedig mindenek felett a legigazabb!

Vegyük következőként Noé történetét. Nagy istentelenség volt az ő idejében, gonoszsággal telt meg a föld és Noé minden bizonnyal gyötrődött a gonoszságukat látva. De mi is történt később vele? Isten kiragadta őt, megkímélve az Isten haragjától ami özönvíz formájában érte az egész földet. De történt még ott valami, de erre később visszatérünk.

Az igék által láthatjuk, hogy a nyomorúság és az Isten haragja között nagy különbség van. Vegyük akár Lót vagy Noé esetét, láthatjuk, hogy az istentelenül élő emberek miatt élték át a nyomorúságot, majd az Isten haragjától ezek az igazak megmenekültek, míg az istentelenek elvesztek. Isten az igazakat addig megtartotta az istentelenek között, amíg a pusztulás el nem érkezett a gonoszokra. De miért is halasztja ezt a végsőkig Isten?

Ezékiel könyve 18,23
„Hiszen nem kívánom én a bűnös ember halálát - így szól az én Uram, az ÚR -, hanem azt, hogy megtérjen útjáról, és éljen.”

Az igazak fénylenek a sötétségben, ezért nem vesz ki minket e világból, hanem a végsőkig megtart minket. Jézus szavai ide kívánkoznak:

János evangéliuma 16,33
„Azért beszéltem ezeket néktek, hogy békességetek legyen én bennem. E világon nyomorúságtok lészen; de bízzatok: én meggyőztem a világot.”

Az Úr nem ígéri, hogy nyomorúságoktól mentes életünk lesz, sőt, éppen azt erősíti meg, hogy részesei leszünk. De ez természetes is, hiszen több az istentelen, mint az igaz, és aki igaz, az gyötrődni fog az istentelenségek láttán.

A kérdés tehát az volt, hogy a nagy nyomorúság előtt fog elragadni minket az Úr? A válasz az, hogy nem a nagy nyomorúság előtt, hanem az Isten haragja előtt fog elragadni minket!

A Jelenések könyvében olvashatunk 7 pecsét feltöréséről, 7 angyalról akik trombitálnak, három „jaj”-ról ami az utolsó három trombitálás része, ezek után pedig az Isten haragjának a poharai következnek. Ami a trombitákat illeti, Pál így fogalmaz:

1Korintusi levél 15,51-53
„Ímé titkot mondok néktek. Mindnyájan ugyan nem aluszunk el, de mindnyájan elváltozunk. Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra; mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk. Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára, és e halandó test halhatatlanságot öltsön magára.”

Az utolsó trombitaszóra! Pál valóban egy titkot mondott el nekünk, ez a kulcs pedig nyitni fogja amit a Jelenések könyvében olvashatunk:

Jelenések könyve 10,7
„Hanem a hetedik angyal szavának napjaiban, mikor trombitálni kezd, akkor elvégeztetik az Istennek titka, amint megmondotta az ő szolgáinak a prófétáknak.”

Még a hetedig trombita hangja előtt bevezeti az ige, hogy az Istennek titka elvégeztetik. És mi ez a titok?

Márk evangéliuma 13,24-33
„De azokban a napokban, azután a nyomorúság után, a nap elsötétedik, és a hold nem fénylik, És az ég csillagai lehullanak, és az egekben levő hatalmasságok megrendülnek. És akkor meglátják az embernek Fiát eljőni felhőkben nagy hatalommal és dicsőséggel. És akkor elküldi az ő angyalait, és egybegyűjti az ő választottait a négy szelek felől, a föld végső határától az ég végső határáig. A fügefáról vegyétek pedig a példát. Amikor ága már zsendül, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár. Azonképpen ti is, mikor látjátok, hogy ezek meglesznek, tudjátok meg, hogy közel van, az ajtó előtt. Bizony mondom néktek, hogy el nem múlik ez a nemzetség, amíg meg nem lesznek mindezek. Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim soha el nem múlnak. Arról a napról és óráról pedig senki semmit sem tud, sem az égben az angyalok, sem a Fiú, hanem csak az Atya. Figyeljetek, vigyázzatok és imádkozzatok; mert nem tudjátok, mikor jő el az az idő.”

Erről se az angyalok, sem pedig a Fiú nem tudnak! Ez a titok pedig az elragadtatás időpontja. Olvassuk el a Jelenések könyvében is az Isten titkát:

Jelenések könyve 11, 15-19
„A hetedik angyal is trombitála, és nagy szózatok lőnek a mennyben, amelyek ezt mondják vala: E világnak országai a mi Urunkéi és az ő Krisztusáéi lettek, aki örökkön örökké uralkodik. És a huszonnégy Vén, aki az Isten előtt ül az ő királyiszékeiben, esék az ő orcájára és imádá az Istent, Ezt mondván: Hálát adunk néked Uram, mindenható Isten, aki vagy és aki valál és aki eljövendő vagy; mert a te nagy hatalmadat kezedhez vetted, és a te országlásodat elkezdetted. És megharagudtak a pogányok, és eljött a te haragod, és a halottak ideje, hogy megítéltessenek, és jutalmat adj a te szolgáidnak, a prófétáknak és a szenteknek, és akik a te nevedet félik, kicsinyeknek és nagyoknak; és elpusztítsd azokat, akik a földet pusztítják. És megnyilatkozék az Isten temploma a mennyben, és megláttaték az ő szövetségének ládája az ő templomában; és lőnek villámlások és szózatok és mennydörgések, és földindulás és nagy jégeső.”

A frigyláda! A szövetségünk bizonysága Istennel! Megjött a Menyasszony (Isten egyháza) tiszta fehér ruhában az ő Férjéhez!

Páltól tehát megtudtuk, hogy az utolsó trombitaszóra fogunk elragadtatni, a Jelenések könyvében pedig beazonosítva láthatjuk, hogy ez a 7. trombitálás lesz, amikor is Isten titka amelynek idejét még a Fiú sem tudta, bekövetkezik: elragadtatik Isten egyháza. A 7. trombitálás után megkezdődik a harag 7 pohara, amikor Isten haragja öntetik ki a földre. Ez elől fog elragadni minket az Úr, mert ahogyan már olvastuk előzőleg: „Mert nem haragra rendelt minket az Isten...”

Elengedhetetlen, hogy ejtsünk legalább néhány gondolatot a harag 7 poharának kiöntetésének idejéről. Ugyanis lesznek ez idő alatt is megtértek, a 144 ezer megpecsételt szent is jelen lesz és angyalok is fogják hirdetni az evangéliumot. A 7 pohár általi csapás csak azokat fogja érni, akik imádják és felvették a fenevad bélyegét, mert Isten nem sújtja azokat a haragjával, akik igazak Őelőtte. Továbbá Isten utasítja is a gyermekeit, a következőkre:

Jelenések könyve 18,4
„És hallék más szózatot a mennyből, amely ezt mondja vala: Fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból:”

Most térjünk vissza Noé történetére, mert ígértem folytatást. Az ige bizonyságot tesz Jáshár könyvéről, két helyen konkrétan nevén nevezi a könyvet és az egész Szentírásban elszórtan sok helyen utalást találhatunk rá. Jáshár könyvében részletesebb betekintést kaphatunk Noé történetébe, hogy az özönvíz előtti időkben az Úr elragadta (halál által) azokat, akik az útján jártak:

Jáshár könyve 4,19-21
„Az Úr mondta: „Eltörlöm a föld színéről az embert amit teremtettem, igen, embertől az ég madarain át, egyetemben a jószággal és az állatokkal amik a mezőn vannak, mert megbántam hogy teremtettem őket.” Minden ember aki az Úr útjain járt meghalt azokban a napokban, mielőtt az Úr gonoszt hozott az emberre, amelyet kijelentett, mert ez az Úrtól volt, hogy ők ne lássák a gonoszt amelyet az Úr az emberek fiairól beszélt. Noé kegyelmet talált az Úr szemében, és az Úr választotta őt és a gyermekeit, hogy magot támasszon belőlük az egész föld színén.”

Az Úr nem változik, így ahogyan kezdetekben is megóvta a gyermekeit a haragjától, úgy az eljövendő korban is meg fogja óvni az Övéit, mert mi nem a harag fiai vagyunk. Végezetül pedig jöjjön ez az ige:

Ézsaiás könyve 57,1-2
„Az igaz elvész és nem veszi eszébe senki, és az irgalmasságtevők elragadtatnak és senki nem gondolja fel, hogy a veszedelem elől ragadtatik el az igaz; Bemegy békességbe, nyugosznak ágyaikon, akik egyenes útaikon járának.”

https://www.youtube.com/watch?v=n9VMq9Mr0dg

Alfa-Omega tanítások-Növekedés

Írta: Farkas Antal

Növekedés

Nyissuk meg egy közismert igerésszel:                          

1Korintusi levél 3,1-7
„Én sem szólhattam néktek, atyámfiai, mint lelkieknek, hanem mint testieknek, mint a Krisztusban kisdedeknek. Téjnek italával tápláltalak titeket és nem kemény eledellel, mert még nem bírtátok volna meg, sőt még most sem bírjátok meg: Mert még testiek vagytok; mert amikor írigykedés, versengés és visszavonás van köztetek, vajjon nem testiek vagytok-é és nem ember szerint jártok-é? Mert mikor egyik ezt mondja: Én Pálé vagyok; a másik meg: Én Apollósé; nem testiek vagytok-é? Hát kicsoda Pál és kicsoda Apollós? Csak szolgák, kik által hívőkké lettetek, és pedig amint kinek-kinek az Úr adta. Én plántáltam, Apollós öntözött; de az Isten adja vala a növekedést. Azért sem aki plántál, nem valami, sem aki öntöz; hanem a növekedést adó Isten.”

Vannak tehát Istennek a munkásai, akik végzik szolgálatukat, de minden esetben Isten adja a növekedést. De mit értsünk növekedés alatt? Muszáj volt feltennem ezt a kérdést, mivel sokan úgy hiszik, hogy jól értik, pedig közel sincsenek a valódi értelmezéséhez. Mert mit gondolnak a növekedésről? Az „óember” levetkőzésére asszociálnak, vagyis a bűnök elhagyására. Pedig nem ezt jelenti!

Az ige, bűn tekintetében egyértelmű üzenetet közöl olvasóival, mégpedig: azonnal elhagyni a bűnt, most kell megtérni! Nem lehet halogatni, nem lehet félvállról venni:

Józsué könyve 24,15
„Hogyha pedig rossznak látjátok azt, hogy szolgáljatok az Úrnak: válasszatok magatoknak még ma, akit szolgáljatok; akár azokat az isteneket, akiknek a ti atyáitok szolgáltak, amíg túl valának a folyóvizen, akár az Emoreusok isteneit, akiknek földjén lakoztok: én azonban és az én házam az Úrnak szolgálunk.”

Amint látjuk, a választás alatt nem azt értette Józsué, mint a maiak - akik valahogy úgy válasszák Jézust, mint egy polgármestert vagy egy miniszterelnököt (elmennek szavazni) - , hanem a választást egyben szolgálattal közötte egybe:

„válasszatok magatoknak még ma, akit szolgáljatok;”

Merthogy mindenki valakinek a szolgája. Vagy e világot szolgálva a világi javaknak él, vagy Istennek szolgálva a mennyeieket keresi. Azt pedig tudjuk jól, hogy a kettő együtt nem lehetséges:

Máté evangéliuma 6,24
„Senki sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a Mammonnak.”

Mégis a legtöbben ezzel próbálkoznak… Jézus nevére hivatkoznak, de a cselekedeteikkel megtagadják. Ők azok, akik hiába vették Isten kegyelmét:

2Korintusi levél 6,1-10
„Mint együttmunkálkodók intünk is, hogy hiába ne vettétek légyen az Isten kegyelmét. Mert ő mondja: Kellemetes időben meghallgattalak, és az üdvösség napján megsegítettelek. Ímé itt a kellemetes idő, ímé itt az üdvösség napja. Semmiben semmi botránkozást nem okozva, hogy ne szidalmaztassék a szolgálat, hanem mindenben úgy viseljük magunkat, mint Isten szolgái, sok tűrésben, nyomorúságban, szükségben, szorongattatásban, vereségben, tömlöcben, zendülésben, fáradságban, virrasztásban, böjtölésben, tisztaságban, ismeretben, hosszútűrésben, jóságban, Szentlélekben, tettetés nélkül való szeretetben, igazság igéjében, Istennek erejében, az igazságnak támadó és védő fegyverei által, dicsőség és gyalázat által, rossz és jó hír által; mint ámítók, pedig igazak; mint ismeretlenek, pedig ismeretesek; mint haldoklók, pedig íme élünk; mint megostorozottak, mégsem megöltek; mint bánkódók, pedig mindig örvendezők; mint szegények, pedig sokakat gazdagítók; mint akiknek semmijük sincs, pedig mindenük megvan.”

Kik veszik hiába Isten kegyelmét? Azok, akik nem becsülik, visszaélnek vele, vagyis akik bántalmazzák:

Zsidó levél 10,26-31
„Mert ha szándékosan vétkezünk, az igazság megismerésére való eljutás után, akkor többé nincs bűnökért való áldozat, Hanem az ítéletnek valami rettenetes várása és a tűznek lángja, amely megemészti az ellenszegülőket. Aki megveti a Mózes törvényét, két vagy három tanubizonyságra irgalom nélkül meghal; Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, aki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetségnek vérét, melylyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelemnek Lelkét bántalmazza? Mert ismerjük azt, aki így szólt: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr. És ismét: Az Úr megítéli az ő népét. Rettenetes dolog az élő Istennek kezébe esni.”

Mert bizony Isten kegyelmét meg kell becsülni, úgy is mondhatnánk: meg kell tartani! A terjedelme miatt nem hozom a Máté evangéliumának a 18. fejezetét, de mindenki önmaga győződjön meg az olvasottakról, amelyben Jézus egy igen szemléletes példázaton keresztül adja tudtunkra, hogy aki bár Isten kegyelmének részese lett, de önmaga nem gyakorolja másokon a kegyelmet, annak Isten visszavonja kegyelmét és a kárhozottak sorsára juttatja. Ez jelenti azt, hogy hiába venni Isten kegyelmét.

Az igében vajon azt látjuk, hogy Isten megértően azt mondja a bűnös emberre, hogy ráér megtérni? Nincs erre példa igaz? Vagy talán Jézus tett vagy mondott olyat, ami arra enged következtetni, hogy a bűnt ráér elhagyni? Hiszen Jézus mindig azonnali felszólításokat tett, mint például: „kövess engem”, „többé ne vétkezzél”, sőt, aki el akarta temeti apját, annak sem adott türelmi időt, hanem azonnali követésre szólította fel. Máté azonnal otthagyta a vámot, Péter és András a halászatot, Bartimeus a felső ruháját, ha Jézus szól, ezt jelenti követni! De mi van ma ehelyett? Megválasztják Istenüknek, de élnek továbbra is a tanításától eltérő életet.

A megtérést is leredukálták a maiak csupán egy döntésre, míg az ige a megtérés alatt a bűntől való azonnali elfordulást érti. Aki tehát megtért, az azonnal elhagyta a bűnöket és követi Istent. Nem elég csupán dönteni, a bűnökre pedig nem legyinteni kellene, hanem Isten kéréseit komolyan kellene venni.

A növekedés tehát nem az, amire a legtöbben gondolnak. A növekedés nem a bűnök elhagyásáról szól, hiszen a bűnöket azonnal el kell hagyni. A növekedni az Istenben való ismeretben kell, az alázatban, a szeretetben, a szelídségben, a bölcsességben, a türelemben, és amik ezekhez hasonlóak! Ezekben növekedhetünk, Isten erre adja az esőt, azaz a Szentlelket, hogy a mag, amelyet bennünk elvetett, minél inkább megnövekedve gyümölcsöt hozzon az Ő dicsőségére.

2Péter levele 3,18
„Hanem növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunknak és megtartó Jézus Krisztusunknak ismeretében. Néki legyen dicsőség, mind most, mind örökkön-örökké. Ámen.”

Alfa-Omega tanítások-Jézus cselekedetei

János evangéliuma 14,1-12
„Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higyjetek Istenben, és higyjetek én bennem. Az én Atyámnak házában sok lakóhely van; ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek. És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek. És hogy hová megyek én, tudjátok; az útat is tudjátok. Monda néki Tamás: Uram, nem tudjuk hová mégy; mimódon tudhatjuk azért az útat? Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam. Ha megismertetek volna engem, megismertétek volna az én Atyámat is; és mostantól fogva ismeritek őt, és láttátok őt. Monda néki Filep: Uram, mutasd meg nékünk az Atyát, és elég nékünk! Monda néki Jézus: Annyi idő óta veletek vagyok, és még sem ismertél meg engem, Filep? aki engem látott, látta az Atyát; mimódon mondod azért te: Mutasd meg nékünk az Atyát? Nem hiszed-é, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van? A beszédeket, amelyeket én mondok néktek, nem magamtól mondom; hanem az Atya, aki én bennem lakik, ő cselekszi e dolgokat. Higyjetek nékem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya én bennem van; ha pedig nem, magokért a cselekedetekért higyjetek nékem. Bizony, bizony mondom néktek: Aki hisz én bennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, amelyeket én cselekeszem; és nagyobbakat is cselekszik azoknál; mert én az én Atyámhoz megyek.”

Előzőleg már beszéltünk arról, hogy bár a hívők többsége Jézus cselekedetei alatt a csodákat érti, úgymint halottak feltámasztása, vízen járás, gyógyítás és ehhez hasonlók, ámde Jézus legnagyobb cselekedetei nem a jelekhez és csodákhoz köthetőek! Jézus nem ezekről beszélt, tehát nem jeleiről, csodáiról, hanem a cselekedeteiről!

Először is a következőket nagyon fontos megérteni:

1.)    A jelek és csodák arra adattak, hogy felismerjük, hogy Jézus a Messiás

2.)    A cselekedetei által pedig megismerhetjük Őt!

Azt ugye más sokszor tárgyaltuk, hogy akik csupán felismerik Jézusban a Messiást, azok csupán értelmet nyernek afelől, hogy Jézus az Atya Fia, és Ő küldetett a mi megváltásunkért. Innen kezdődik minden, aki csak a felismerésig jutott el, az még nem tart sehol sem. Jézust ugyanis a cselekedeteiből ismerhetjük meg, a cselekedetei által láthatjuk meg a személyiségét, ezért kell figyelnünk mindarra, amit cselekedett. Jézus keveset beszélt a jeleiről és csodáiról, viszont rengeteget beszélt arról, hogy Ő azért jött, hogy az Atya akaratát cselekedje, és továbbá ugyanezt kérte a hallgatóságától is, hogy amint Ő cselekedte az Atya parancsolatait, akképpen cselekedjék ők is. Így tehát, mikor Jézus a cselekedeteire hivatkozott, de olvassuk el újra:

„Aki hisz én bennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, amelyeket én cselekeszem; és nagyobbakat is cselekszik azoknál; mert én az én Atyámhoz megyek.”

Tehát amikor itt a cselekedeteire hivatkozott, akkor nem a jelekre és csodákra kell gondolnunk, hanem elsősorban az engedelmességére! Erről emlékezik meg Pál is:

Filippi levél 2,5-8
„Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is, Aki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő, Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén; És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig.”

Tehát ez az a cselekedet (engedelmesség), amiről beszélt Jézus, hogy a benne hívők is cselekedni fogják! De ezt még fokozta, ekképpen:

„Aki hisz én bennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, amelyeket én cselekeszem; és nagyobbakat is cselekszik azoknál; mert én az én Atyámhoz megyek.”

Mire gondolhatott Jézus? Minden bizonnyal egyetérthetünk abban, hogy nem lehet túlszárnyalni Jézus engedelmességét, már csak azért sem, mert Ő tökéletesen teljesítette Isten akaratát, a tökéletességhez pedig nem lehet hozzáadni semmit sem (merthogy tökéletes), viszont erre a szintre el lehet és el kell jutni:

Lukács evangéliuma 6,40
„Nem feljebb való a tanítvány az ő mesterénél; hanem mikor tökéletes lesz, mindenki olyan lesz, mint a mestere.”

Amúgy itt gyorsan meg is jegyezném, hogy volt egy tanítása Jézusnak, miszerint ne hívassa senki magát Mesternek, mert Ő a mi mesterünk (Mt. 23,8)! Tehát így még inkább egyértelmű Jézus imént olvasott szavai.

Tehát ha ebben nem lehet nagyobb cselekedeteink, akkor mégis mire gondolhatott? Először is értsük meg azt, hogy miért cselekedhetünk ennél nagyobbakat:

„Aki hisz én bennem, az is cselekszi majd azokat a cselekedeteket, amelyeket én cselekeszem; és nagyobbakat is cselekszik azoknál; mert én az én Atyámhoz megyek.”

Íme, itt az indok! Tehát ha nem menne az Atyához, akkor megcselekedné Jézus! Egyre érdekesebb a dolog igaz? Testvérek! Jézus még nem töltött be minden próféciát, még vannak hátralevők! A tanítványai is döbbenten álltak a tudat előtt, hogy Jézus meghalt, ugyanis vannak még próféciák, amelyek beteljesedésre várnak. Úgy hitték, hogy Jézus ott akkor megalapítja a királyságát, és az ítéletet elhozza. Nem véletlen, hogy Jézus a zsinagógában tartott felolvasásánál nem olvasta végig az Ézsaiási igerészt:

Lukács evangéliuma 4,16-20
„És méne Názáretbe, ahol felneveltetett: és beméne, szokása szerint, szombatnapon a zsinagógába, és felálla olvasni. És adák néki az Ésaiás próféta könyvét; és a könyvet feltárván, arra a helyre nyita, ahol ez vala írva: Az Úrnak lelke van én rajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangyéliomot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyilását, hogy szabadon bocsássam a lesujtottakat, Hogy hirdessem az Úrnak kedves esztendejét. És behajtván a könyvet, átadá a szolgának, és leüle. És a zsinagógában mindenek szemei ő reá valának függesztve.”

Pedig a folytatás így van:

Ézsaiás könyve 61,2
„Hogy hirdessem az Úr jókedvének esztendejét, és Istenünk bosszúállása napját;…”

Azért csukta be a könyvtekercset, mert ennek az ideje még nem jött el, sőt, még a mai napon is várat magára. Csak gondoljuk végig Jézus földi pályafutását, hozott ítéletet a földre? Úgy értem, elítélt Ő bárkit egy fügefán kívül?

Lukács evangéliuma 9,51-56
„Lőn pedig, mikor az idő elközelgete, hogy ő felvitessék, eltökélte magát, hogy Jeruzsálembe megy, És követeket külde az ő orcája előtt; és azok elmenvén, bemenének egy samaritánus faluba, hogy néki szállást készítsenek. De nem fogadák be őt, mivelhogy ő Jeruzsálembe megy vala. Mikor pedig ezt látták az ő tanítványai, Jakab és János, mondának: Uram, akarod-é, hogy mondjuk, hogy tűz szálljon alá az égből, és eméssze meg ezeket, mint Illyés is cselekedett? De Jézus megfordulván, megdorgálá őket, mondván: Nem tudjátok minémű lélek van ti bennetek: Mert az embernek Fia nem azért jött, hogy elveszítse az emberek lelkét, hanem hogy megtartsa. Elmenének azért más faluba.”

Viszont emlékezzünk az apostoli történetekre. Péter szavaira meghalt Annániás és Safira. Pál szavaira a mágus megvakult. Olyan cselekedetek ezek, amelyeket Jézus nem cselekedett meg. Miért? Mert az első eljövetelekor a megtérést hirdette, majd a következő eljövetelekor pedig ítélni fog!

Ézsaiás könyve 63,1-4
„Ki ez, ki jő Edomból, veres ruhákban Bocrából, aki ékes öltözetében, ereje sokaságában büszke? Én, aki igazságban szólok, elégséges vagyok a megtartásra. Miért veres öltözeted, és ruháid, mint a bornyomó ruhái? A sajtót egyedül tapostam, és a népek közül nem volt velem senki, és megtapodtam őket búsulásomban, és széttapostam őket haragomban: így fecscsent vérök ruháimra, és egész öltözetemet bekevertem. Mert bosszúállás napja volt szívemben, és megváltottaim esztendeje eljött.”

Jézus tehát haragjában megtaposta ellenségeit, ez nem volt jellemző rá a földi pályafutása alatt igaz? Nem, mivel ennek az ideje akkor még nem érkezett el. Egyébként ugyanezt olvashatjuk a Jelenések könyvében is:

Jelenések könyve:

Jelenések könyve 19,11-13
„És látám, hogy az ég megnyílt, és ímé vala egy fehér ló, és aki azon ül vala, hivatik vala Hívnek és Igaznak, és igazságosan ítél és hadakozik. És az ő szemei olyanok, mint a tűzláng; és az ő fején sok korona; az ő neve fel vala írva, amit senki nem tud, csak ő maga. És vérrel hintett ruhába vala öltöztetve és a neve Isten ígéjének neveztetik.”

A ruháján nem az Ő vére van, hanem az ellenségeinek vére! A hívők többsége csak úgy ismeri Jézust, hogy kegyelmes, szerető, alázatos, ami igaz is, de hamarosan megfogják ismerni Őt, mint aki igazságos, számon kérő, ítélő és hadakozó.

Jézus miután feltámadt és 40 napig megjelent a tanítványoknak, az Atyához ment. Viszont a tanítványok maradtak, és megadatott nekik, hogy ítéletet hajtsanak végre. Ez az a nagyobb cselekedet, amelyet Jézus ugyancsak gyakorolni fog, de nem csupán néhány ember felett, hanem mindazon lelkek felett, akik nem engedelmeskedtek Neki. Jézus megmondta, hogy ne ítéljünk, hogy ne ítéltessünk el. Ez pedig azért van, mert ha mi ítélünk úgy, hogy közben mi is bűnösök vagyunk, akkor az ítéletünkkel önmagunk ellen is ítéletet hoztunk (Róm. 2,1-3). Viszont aki tiszta, annak Isten megadta az ítélés lehetőségét, amit sokszor olvashatunk akár az Apostolok Cselekedeteiben vagy a Pál leveleiben.

Miért nagyobb cselekedet ez, hiszen ítélni bárki tud!? Akinek Istentől megadatott, hogy ítéljen, az olyat cselekedett, amelyet Jézus még nem. Tehát nem azért nagyobb a cselekedet, mert Jézus nem tudta megcselekedni vagy kifutott az időből, hanem azért nagyobb, mert mielőtt Jézus megtette volna, nekünk már megadatott. Ne felejtsük el, hogy Jézus a földi pályafutása alatt szolga volt, de még nem jött vissza úgy, mint ítélő és uralkodó!

Lukács evangéliuma 13,6-9
„És ezt a példázatot mondá: Vala egy embernek egy fügefája szőlejébe ültetve; és elméne, hogy azon gyümölcsöt keressen, és nem talála. És monda a vincellérnek: Ímé három esztendeje járok gyümölcsöt keresni e fügefán, és nem találok: vágd ki azt; miért foglalja a földet is hiába? Az pedig felelvén, monda néki: Uram, hagyj békét néki még ez esztendőben, míg köröskörül megkapálom és megtrágyázom: És ha gyümölcsöt terem, jó; ha pedig nem, azután vágd ki azt.”

Jézus hamarosan be fogja tölteni a hátralevő próféciákat.

Írta: Farkas Antal-

Alfa-Omega tanítások- Megfáradás

Írta: Farkas Antal

Zsidó levél 12,12-15
„Annakokáért a lecsüggesztett kezeket és az ellankadt térdeket egyenesítsétek föl, És lábaitokkal egyenesen járjatok, hogy a sánta el ne hajoljon, sőt inkább meggyógyuljon. Kövessétek mindenki irányában a békességet és a szentséget, amely nélkül senki sem látja meg az Urat: Vigyázván arra, hogy az Isten kegyelmétől senki el ne szakadjon; nehogy a keserűségnek bármely gyökere, fölnevekedvén, megzavarjon, és ez által sokan megfertőztettessenek.”

Elég sok minden található ebben a rövid kis igerészben, szó van a szentségről, ami nélkül nem láthatjuk meg az Urat, tehát nem kérdés, hogy mennyire fontos a szentség, azaz Isten számára való elkülönülés. Szó van arról, hogy ne szakadjunk el az Isten kegyelmétől,…őőő…ezek szerint el lehet szakadni? Hát persze, ezért is kéri, hogy: „vigyázván arra”! Merthogy az Isten kegyelmét őrizni kell, de úgy is mondhatjuk, hogy értékelni! Mert aki bűnt bűnre halmoz, az a kegyelmet a gonoszság palástjaként használja (1Pt. 2,16), aki pedig az Isten akarata szerint jár, vigyázva cselekedeteire, az őrzi, vagyis értékeli Istennek a kegyelmét. De a mai napon célozzuk meg e rövidke igerész azon szakaszát, amely a lecsüggesztett kezekről és ellankadt térdekről szól. Mit jelentenek ezek? Hogyan mutatkoznak meg ezek az életünkben? Hogy mit jelentenek ezek, ahhoz nem kell sokat törnünk a fejünket, de majd egy kicsit később kitérünk rá. Viszont először beszéljünk arról, hogy ez miként jelentkezik meg az életünkben. Elsőként kezdjük azzal, hogy ez nem mutatkozhatna meg, hiszen a kezdő igénkben is bátorításként, sőt, utasításként olvashatjuk, hogy egyenesítsük föl őket és egyenesen járjunk! Hiszen a hit pályáján haladnunk kell, elhívásunkhoz méltóan kell járnunk, nem meglankadni, és nem megfáradni:

2Péter levele 1,1-11
„Simon Péter, Jézus Krisztus szolgája és apostola, mindazoknak, akik velünk együtt ugyanabban a drága hitben részesültek Istenünk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus igazsága által: Kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen az Istennek és a mi Urunknak, Jézusnak megismerésében. Az ő isteni ereje megajándékozott minket mindazzal, ami az életre és a kegyességre való, azáltal, hogy megismertük őt, aki saját dicsőségével és erejével hívott el minket. Ezek által kaptuk meg azokat az ígéreteket, amelyek nekünk drágák, sőt a legnagyobbak: hogy általuk isteni természet részeseivé legyetek és megmeneküljetek attól a pusztulástól, amelyet a kívánság okoz a világban. Éppen ezért minden igyekezetetekkel törekedjetek arra, hogy a hitetekben mutassátok meg az igaz emberséget, az igaz emberségben ismeretet, az ismeretben önuralmat, az önuralomban állhatatosságot, az állhatatosságban kegyességet, a kegyességben testvéri szeretetet, a testvéri szeretetben pedig minden ember iránti szeretetet. Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem lesztek a mi Urunk Jézus ismeretében sem tétlenek, sem terméketlenek. Akiben pedig ezek nincsenek meg, az vak, rövidlátó, és elfeledkezett arról, hogy régi bűneiből megtisztult. Ezért tehát, testvéreim, igyekezzetek még jobban megerősíteni elhívatásotokat és kiválasztásotokat, mert ha ezt teszitek, nem fogtok megbotlani soha. És így dicsőségesen fogtok bemenni a mi Urunk és Üdvözítőnk, Jézus Krisztus örök országába.”

Mert mi az elhívásunk? Az, hogy Isten gyermekeivé lettünk, ezért ehhez méltóan is kell járnunk, vagyis ha valóban Isten gyermekeivé lettünk, akkor az mutatkozzon meg a magatartásunkban is. Nem csupán a szánkban kell megtartanunk Istent, hanem annál inkább a cselekedeteinkben is. Hiszen Jézus követni nem azt jelenti, hogy egy gyalogtúrára adjuk magunkat, hanem azt jelenti, hogy a cselekedeteit követjük, ahogyan az apostolok is tették!

Kolosse levél 1,1-15
„Pál, Jézus Krisztusnak apostola Isten akaratjából, és Timótheus atyafi. A Kolosséban levő szenteknek és hívő atyafiaknak a Krisztusban: kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól. Hálát adunk az Istennek és a mi Urunk Jézus Krisztus Atyjának, mindenkor ti értetek könyörögvén, Mivelhogy hallottuk a ti hiteteket a Krisztus Jézusban, és a szeretetet, amelylyel minden szentekhez vagytok, A mennyekben néktek eltett reménységért, amelyet már előbb hallottatok az igazság beszédében, mely az evangyéliom: Mely eljutott hozzátok, miképpen az egész világra is, és gyümölcsöt terem, úgy mint nálatok is a naptól fogva, melyen hallottátok és megismertétek az Isten kegyelmét igazán: Úgy ahogy tanultátok is Epafrástól, a mi szerelmes szolgatársunktól, aki hív szolgája ti érettetek a Krisztusnak, Aki meg is jelentette nékünk a ti Lélekben való szereteteteket. Azért mi is, amely naptól fogva ezeket hallottuk, nem szűnünk meg érettetek imádkozni, és kérni, hogy betöltessetek az Isten akaratának megismerésével minden lelki bölcseségben és értelemben, Hogy járjatok méltóan az Úrhoz, teljes tetszésére, minden jó cselekedettel gyümölcsöt teremvén és nevekedvén az Isten megismerésében; Minden erővel megerősíttetvén az Ő dicsőségének hatalma szerint minden kitartásra és hosszútűrésre örömmel; Hálákat adván az Atyának, ki alkalmasakká tett minket a szentek örökségében való részvételre a világosságban; Aki megszabadított minket a sötétség hatalmából, és általvitt az Ő szerelmes Fiának országába; Kiben van a mi váltságunk az Ő vére által, bűneinknek bocsánata; Aki képe a láthatatlan Istennek, minden teremtménynek előtte született;”

Hogyan olvastuk, mit jelent méltóan járni az Úrhoz?

„járjatok méltóan az Úrhoz, teljes tetszésére, minden jó cselekedettel gyümölcsöt teremvén és nevekedvén az Isten megismerésében”

Hogyan járjunk? Mi az Úr tetszése? Minden jó cselekedettel gyümölcsöt teremni!

Nem pedig lecsüggesztett kezekkel és ellankadt térdekkel. Hiszen a lábak visznek, és a kezek cselekszenek! Nem fáradhatunk meg, nem alkudhatunk meg a jelenlegi helyzetünkkel, nem hagyhatjuk el az első szeretetet.

Jelenések könyve 2,4-5
„De az a mondásom ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad. Emlékezzél meg azért honnét estél ki, és térj meg, és az előbbi cselekedeteket cselekedd; ha pedig nem, hamar eljövök ellened, és a te gyertyatartódat kimozdítom helyéből, ha meg nem térsz.”

Gondoljátok csak el, hogyha az apostolok meglankadtak volna, megfáradtak volna, akkor most miként olvashatnánk gyümölcsöző életükről? Hiszen többször megverték őket a hitükért, szidalmazták, bebörtönözték, halálra adták, mégsem lankadtak el a jó cselekvésében.

Nem lehet ezért nekünk sem elég jó indokunk arra, hogy meglankadjunk az Úr követésében, a szolgálat végzésében, a jó cselekvésében. Egy igaz hívő életében mindig lesznek gondok, nehézségek, fájdalmak, de ha ezekre nézünk, akkor nem az Úr harcát végezzük. Jézust többször meg akarták ölni, éhezett, fáradt volt, mások erőtlenségét hordozta, mégsem lankadt meg a jó cselekvésében. Nekünk sem szabad, úgy kell járnunk, ahogyan Ő példát hagyott nekünk!

2Timóteus 2,3-7
„Te azért a munkának terhét hordozzad, mint a Jézus Krisztus jó vitéze. Egy harcos sem elegyedik bele az élet dolgaiba; hogy tessék annak, aki őt harcossá avatta. Ha pedig küzd is valaki, nem koronáztatik meg, ha nem szabályszerűen küzd. Aki munkálkodik, a földmívelőnek kell a gyümölcsökben először részesülnie. Értsd meg amit mondok; adjon azért az Úr néked belátást mindenekben.”

Ha valóban az Úr harcosai vagyunk, akkor harcoljuk az igazságért, harcoljunk a tisztaságért, az Úr dicsőségéért. A hívő életből nem vehetünk ki szabadságot, minden napnak minden pillanatában benne kell élnünk.

1Timóteus 6,12
„Harcold meg a hitnek szép harcát, nyerd el az örök életet, amelyre hívattattál, és szép vallástétellel vallást tettél sok bizonyság előtt.”

Mert nem elfogadni kell az örök életet, hanem el kell nyerni, meg kell ragadni, meg kell szerezni! Nem szabad letenni a fegyvert Testvérek!

Alfa-Omega tanítások- A dohányzás bűn?

Írta: Farkas Antal

Fontosnak tartottam e témát is röviden megemlíteni, mivel ezzel kapcsolatban is hatalmas félreértések vannak, amely nagyon sok keresztény életét megkeserítette. Általában azzal szokták bizonyítani a dohányzás bűnét, hogy a testünk a Szentlélek temploma, és azt ne szennyezzük. Továbbá azzal is szoktak érvelni, hogy megkötözöttség, ezért a bűn kategóriájába tartozik. Szokták még cifrázni azzal is, hogy démonikus megszállottság. De mi is az ige tanítása erről?

A Tanakhban, más néven az Ószövetségi írásokban nem találunk utalást a dohányzásra, pedig a dohányzás történelme sok ezer évre visszanyúlik, Krisztus kereszthalála előtt több ezer évre. Ha csakugyan bűn lenne, akkor miért nem beszélt az Örökkévaló a törvényében erről? Miért nem adta törvénybe a dohányzás tilalmát, ha csakugyan bűn lenne a szemében? Hiszen részletes az Isten törvénye, minden megtalálható benne, ami számára bűn lehet. Mégsem olvasunk erről, viszont az Újszövetség lapjain találunk egy elég jó támpontot, ami által eldönthetjük.

1Korintusi levél 6,18-19
„Kerüljétek a paráznaságot. Minden bűn, melyet az ember cselekszik, a testen kívül van, de aki paráználkodik, a maga teste ellen vétkezik. Avagy nem tudjátok-é, hogy a ti testetek a bennetek lakozó Szent Léleknek temploma, amelyet Istentől nyertetek; és nem a magatokéi vagytok?”

Egyértelmű és világos üzenet! Azt olvastuk, hogy csak a paráznasággal vétkezhetünk a testünk ellen, azaz a Szentlélek temploma ellen. Minden más bűn, kívül van ezen, egyértelműen a dohányzás is ide tartozik. Nem szabadna tehát önkényesen törvényeket gyártani, nem szabadna elítélni azokat, akik nem vétkeztek!

Érdekes és egyben szomorú látni, hogy megbélyegzik a dohányosokat más testvérek, akik ugyancsak hozzájuk hasonló életet élnek. Mert sokan nem tudják elképzelni a reggelt kávé nélkül, mások nem tudnak egy nap meglenni sör vagy csokoládé nélkül, mégis akik ezeket cselekszik, nem kapnak megítélést, holott ez sem különbözik a dohányzás megszokásától.

Zárásként azért hadd tisztázzam, én nem dohányzom és nem is dohányoztam, nehogy azt higgyétek, hogy „haza beszélek”. A dohányzás egészségtelen, pénzkidobás, vagyis röviden szólva: butaság. De nem bűn!

--------------
Bizonyságom a dohányzásra, sörözésre, csoki evésre és minden olyan ami szolgaságba-rabságba tart téged, Minden szabad nekem, de nem minden használ és káros az egészségedre, nem Istennek tetsző, ezért nem tőle való, még ha nem is bűn az! Ahogy fontos a Szellemi tisztaság is, a test tisztán tartása is igen fontos! Ebben az értelemben pedig igaz az az Ige, hogy mi a testünk a Szent Szellem temploma és azt úgy is kell tartani! Mióta megtértem az Úr megszabadított a dohányzástól, sör ivástól és sok édesség szeretetemből is! A dohányzást kértem tőle, a többit nem, mégis megszabadított, egyszerűen nem kívánom ..:) 
Személyes vélemény pedig az, hogy ha nem is bűn, de nem szép és nem példamutató az, ha valaki keresztényként dohányzik! Megbotránkoztató..:(
-„De vigyázzatok, nehogy az a szabadságotok valamiképpen megütközést ne váltson ki az erőtlenek között. ,,1Korintusi levél 8,9-13
-,,Minden szabad nekem, de ne váljak semminek a rabjává.,, 1Kor 6, 
- "Ahol az Úrnak Szelleme, ott a szabadság" 2.Kor.3:17/b,,

Alfa-Omega tanítások-Szombat - Sabbat

Áldott Testvéreim, a mai napon ismét egy olyan anyagról lesz szó, ami lehet megfogja feküdni a gyomrotokat. A mai téma ugyanis Isten egyik fő parancsolatáról fog szólni, a Sabbatról, eredeti néven a Szombatról. Első körben érdemes feltenni a kérdéseket:

1. Mi a Szombat lényege?
2. Csak a zsidóknak adatott?
3. Vajon ez az idők folyamán megváltozott?
4. Jézus megváltoztatta vagy eltörölte ezt a törvényt?
5. Nekünk meg kell tartanunk? 

Tehát az első kérdés:

Mi a Szombat lényege?

A Szombatról ugyancsak sok félreértés létezik, mint Isten más parancsolatairól, emberi érzelmek és gondolatok, ezért erre ne is fecséreljünk sok időt, úgy is mondhatnám: kit érdekel, hogy az emberek mit gondolnak róla, itt csak Isten véleménye számít. Tehát akkor jöjjön Isten igéje:

2Mózes 31,13-17
„Te szólj az Izráel fiainak, mondván: Az én szombatimat bizony megtartsátok; mert jel az én közöttem és ti köztetek nemzetségről nemzetségre, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, aki titeket megszentellek. Megtartsátok azért a szombatot; mert szent az ti néktek. Aki azt megrontja, halállal lakoljon. Mert valaki munkát végez azon, annak lelke írtassék ki az ő népe közül. Hat napon munkálkodjanak, a hetedik nap pedig a nyugodalomnak szombatja az Úrnak szentelt nap: valaki szombatnapon munkálkodik, megölettessék. Megtartsák azért az Izráel fiai a szombatot, megszentelvén a szombatot nemzetségről nemzetségre, örök szövetségül. Legyen közöttem és az Izráel fiai között örök jel ez; mert hat napon teremtette az Úr a mennyet és a földet, hetednapon pedig megszünt és megnyugodott.”

Isten igéjéből láthatjuk, hogy jelként adatott Isten és az ember között, hogy amint Isten megpihent a hetedik napon, úgy az embernek is meg kell pihennie. Vagyis, hogy közünk van az Alkotónkhoz! Lássunk Istenek egy másik beszédét, amelyben kiönti a szívét felénk:

Ézsaiás könyve 58,13-14
„Ha megtartóztatod szombaton lábadat, és nem űzöd kedvtelésedet szent napomon, és a szombatot gyönyörűségnek hívod, az Úr szent és dicsőséges napjának, és megszenteled azt, dolgaidat nem tevén, foglalkozást sem találván, hamis beszédet sem szólván: Akkor gyönyörűséged lesz az Úrban; és én hordozlak a föld magaslatain, és azt mívelem, hogy Jákóbnak, atyádnak örökségével élj; mert az Úr szája szólt!”

Istennek ez a kérése a Szombatot illetően. Ne magunk dolgaival foglalkozzunk (kedvtelés, munkálatok), hanem Istennel! Testvérek, ezek betartásával is meg lehet törni a Szombatot, figyeljünk az ige többi részére:

„és a szombatot gyönyörűségnek hívod, az Úr szent és dicsőséges napjának, és megszenteled azt,”

Üres szobában egy székhez kötözve is meg lehet törni Istennek ezt a parancsolatát. Mert a megszentelés nem csupán azt jelenti, hogy a Szombat alatt nem a saját dolgainkkal foglalkozunk, hanem hogy Isten dolgaival foglalkozunk! Így nem csak arról van szó, hogy mit nem teszünk, hanem sokkalta inkább: mit teszünk! Az ige úgy fogalmaz több helyen a Szombatról, hogy a nyugalom napja. Elsősorban azt kell megértenünk, hogy mi benne a nyugalom? Az, hogy bár 6 napon át a földön munkálkodunk, mégis Isten az, aki gondoskodik.

2Mózes 16,14-30
„Mikor pedig a harmatszállás megszűnék, ímé a pusztának színén apró gömbölyegek valának, aprók mint a dara a földön. Amint megláták az Izráel fiai, mondának egymásnak: Mán ez! mert nem tudják vala mi az. Mózes pedig monda nékik: Ez az a kenyér, melyet az Úr adott néktek eledelül. Az Úr parancsolata pedig ez: Szedjen abból kiki amennyit megehetik; fejenként egy ómert, a hozzátok tartozók száma szerint szedjen kiki azok részére, akik az ő sátorában vannak. És akképpen cselekedének az Izráel fiai és szedének ki többet, ki kevesebbet. Azután megmérik vala ómerrel, és annak aki többet szedett, nem vala fölöslege, és annak, aki kevesebbet szedett, nem vala fogyatkozása: kiki annyit szedett, amennyit megehetik vala. Azt is mondá nékik Mózes: Senki ne hagyjon abból reggelre. De nem hallgatának Mózesre, mert némelyek hagyának abból reggelre; és megférgesedék s megbüszhödék. Mózes pedig megharagudék reájok. Szedék pedig azt reggelenként, kiki amennyit megehetik vala, mert ha a nap felmelegedett, elolvad vala. A hatodik napon pedig két annyi kenyeret szednek vala, két ómerrel egyre-egyre. Eljövének pedig a gyülekezet fejedelmei mindnyájan és tudtára adták azt Mózesnek. Ő pedig monda nékik: Ez az, amit az Úr mondott: A holnap nyugalom napja, az Úrnak szentelt szombat; amit sütni akartok, süssétek meg, és amit főzni akartok, főzzétek meg; ami pedig megmarad, azt mind tegyétek el magatoknak reggelre. És eltevék azt reggelre, aszerint amint Mózes parancsolta vala, és nem büszhödék meg s féreg sem vala benne. És monda Mózes: Ma egyétek azt meg, mert ma az Úrnak szombatja van; ma nem találjátok azt a mezőn. Hat napon szedjétek azt, de a hetedik napon szombat van, akkor nem lesz. És lőn hetednapon: kimenének a nép közül, hogy szedjenek, de nem találának. És monda az Úr Mózesnek: Meddig nem akarjátok megtartani az én parancsolataimat és törvényeimet? Lássátok meg! az Úr adta néktek a szombatot; azért ád ő néktek hatodnapon két napra való kenyeret. Maradjatok veszteg, kiki a maga helyén; senki se menjen ki az ő helyéből a hetedik napon. És nyugoszik vala a nép a hetedik napon.”

Vajon nagy munka lett volna kimenni és szedni aznapra is eledelt? Mégis Isten erről is gondoskodott, hogy Izrael népének még erre se legyen dolga. Megmutatta ebben a gondoskodását, hogy minden földi dologról vegyék le a szemüket és töltsék Vele a napot. Isten megérti azt, hogy dolgozni kell, hogy legyen pénze az embernek, megérti, hogy gondoskodni kell ez által másról, megérti, hogy sok a probléma és az elfoglaltság. Viszont azt nem érti meg, hogyha ezek miatt áthágják a parancsolatát. Ezt láthatjuk a Szombat napján fát szedegető ember történetében is, aki emiatt halállal lakolt (4Mózes 15,32).

Az igében láthatunk határozott eltiltást bizonyos dolgoktól, amit a Szombat napján nem szabadott megtenni. Ilyen például a tűzgyújtás:

2Mózes 35,2-3
„Hat napon át munkálkodjatok; a hetedik nap pedig szent legyen előttetek, az Úr nyugodalmának szombatja. Valaki azon munkálkodik, megölettessék. Ne gerjesszetek tüzet a ti házaitokban szombatnapon.”

Isten vajon miért határozott úgy, hogy tüzet se gyújtsanak a Szombat napján? Talán jelöl valamit a tűz? Nem erről van szó, hanem arról, ami a tűzgyújtásból adódik: munka! Ez főként a főzést érintette, ezért volt az, hogy Péntek délután begyújtottak és így másnap reggelig megfőtt az étel és melegen is maradt. Ezért adatott a tűzgyújtási tilalom, hogy ne a hasukkal foglalkozzanak, hanem Istennel legyenek közösségben. Úgy is mondhatjuk, ne a testi táplálékkal foglalkozzanak, hanem a lelkivel!

2Mózes 16,22-23
„A hatodik napon pedig két annyi kenyeret szednek vala, két ómerrel egyre-egyre. Eljövének pedig a gyülekezet fejedelmei mindnyájan és tudtára adták azt Mózesnek. Ő pedig monda nékik: Ez az, amit az Úr mondott: A holnap nyugalom napja, az Úrnak szentelt szombat; amit sütni akartok, süssétek meg, és amit főzni akartok, főzzétek meg; ami pedig megmarad, azt mind tegyétek el magatoknak reggelre.”

Menjünk tovább, az igében láthatjuk a vásárlás tilalmát Nehémiás könyvében:

Nehémiás 10,29-31
„Csatlakozának atyjokfiaihoz, előljáróikhoz, és átok mellett esküt tevének, hogy az Isten törvényében járnak, amely Mózes által az Isten szolgája által adatott vala ki; s hogy megőrzik és cselekeszik az Úrnak, a mi Urunknak minden parancsolatait, végzéseit és rendeléseit; És hogy nem fogjuk adni leányainkat feleségül a föld népeinek, sem az ő leányaikat nem fogjuk venni a mi fiainknak, És hogy a föld népeitől, akik árúkat és mindenféle gabonát hoznak szombatnapon eladni, nem fogunk venni tőlök szombaton és egyéb szent napon, és hogy nem fogjuk bevetni a földet a hetedik esztendőben, és elengedünk minden tartozást.”

A történet úgy teljes, hogy bár megesküdtek hogy nem vásárolnak, mégsem cselekedtek úgy, ezért Nehémiás az árusokat nem engedte be, hogy megóvja Izrael népét a Szombat áthágásától.

Nehémiás 13,15-19
„Azon napokban láttam Júdában, hogy sajtót taposnak szombaton és gabonát hoznak be, szamarakra rakván, sőt bort, szőlőt és olajat is és mindenféle terhet behoznak Jeruzsálembe szombat napon, és bizonyságot tevék ellenök, amely napon eleséget árulnak vala. Tírusiak is lakozának a városban, akik hoznak vala halat és mindenféle árút, melyeket eladnak vala szombat napon Júda fiainak Jeruzsálemben. Annakokáért megfeddém Júda előljáróit, és mondám nékik: Micsoda gonosz dolog ez, amit ti cselekesztek, hogy megfertőztetitek a szombatnak napját? Avagy nem így cselekedtek-é a ti atyáitok, s a mi Istenünk reánk hozá mindezen gonoszt és e városra?! És ti mégis növelitek Isten haragját Izráel fölött, megfertőztetvén a szombatot! Lőn annakokáért, hogy midőn megárnyékosodtak Jeruzsálem kapui a szombat előtt, parancsolatomra bezáratának az ajtók, s megparancsolám, hogy meg ne nyissák azokat szombat utánig, annakfelette legényeim közül a kapukhoz rendelék, mondván: Nem fog bejőni teher a szombatnak napján!”

Mert miért vásárolnak az emberek? Azért, hogy a saját szükségleteiről gondoskodjanak, de ne feledjük, a Szombat napján Isten gondoskodik rólunk!

A Szombat lényege ez tehát dióhéjban, Istennel legyünk közösségben, csak Vele foglalkozva. Jöjjön akkor a következő kérdés:

Csak a zsidóknak adatott?

2Mózes 20,8-10
„Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt. Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat; De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, aki a te kapuidon belől van;”

Jövevény? Ne felejtsük el Testvérek, hogy az Egyiptomból való kivonulás alkalmával nagyon sok más nemzetiségű ember követte Izrael népét:

2Mózes 12,37-38
„És elindulának Izráel fiai Rameszeszből Szukhóthba, mintegy hatszáz ezeren gyalog, csupán férfiak a gyermekeken kívül. Sok elegy nép is méne fel velök; juh is, szarvasmarha is, felette sok barom.”

Ezek a népek beoltattak Izrael népe közé, akárcsak a pogányokból megtértek a zsidó hívők közé. Pál példájával élve: a szelíd olajfába a szelíd ágak közé. Ezért nem látjuk azt az igében, hogy külön törvény adatott volna Izrael népe között levő jövevényeknek, ugyanis a törvényük teljesen egy volt:

2Mózes 12,49
„Egy törvénye legyen az ott születettnek és a jövevénynek, aki közöttetek tartózkodik.”

A beoltatás nélkül pedig nem juthatunk üdvösségre, mert Istennek egy népe van, amely nemzetiségileg zsidókból és nem zsidókból áll.

János evangéliuma 10,16
„Más juhaim is vannak nékem, amelyek nem ebből az akolból valók: azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd az én szómra; és lészen egy akol és egy pásztor.”

A beoltatás pedig nem csupán egy lelki vonulat, hanem ahogyan a keverék nép beoltatott Izrael népe közé, akképpen fog Isten minket is beoltani:

Jelenések könyve 21,9-14
„És jöve hozzám egy a hét angyal közül, akinél a hét utolsó csapással telt hét pohár vala, és szóla nékem, mondván: Jer, megmutatom néked a menyasszonyt, a Bárány feleségét. És elvive engem lélekben egy nagy és magas hegyre és megmutatá nékem azt a nagy várost, a szent Jeruzsálemet, amely Istentől szállott alá a mennyből. Benne vala az Isten dicsősége; és annak világossága hasonló vala a legdrágább kőhöz, úgymint kristálytiszta jáspis kőhöz; És nagy és magas kőfala vala, tizenkét kapuja, és a kapukon tizenkét angyal, és felírott nevek, amelyek az Izráel fiai tizenkét törzsének nevei: Napkeletről három kapu; északról három kapu; délről három kapu: napnyugotról három kapu. És a város kőfalának tizenkét alapja vala, és azokon a Bárány tizenkét apostolának nevei.”

Íme, a Bárány felesége, vagyis Jézus Egyháza! Ezeken a kapukon fogunk mi is bemenni, nincs tizenharmadik kapu, ahol a nemzetekből megtértek fognak bejárni.

Nem kellett sok kört futnunk ahhoz, hogy meggyőződjünk arról, hogy a Szombat, nem csupán a zsidóknak adatott, hanem a közöttük élő jövevényeknek is, de megerősítésül jöjjön még egy igerész:

Ézsaiás könyve 56,1-6
„Így szól az Úr: Őrizzétek meg a jogosságot, és cselekedjetek igazságot, mert közel van szabadításom, hogy eljőjjön, és igazságom, hogy megjelenjék: Boldog ember, aki ezt cselekszi, és az ember fia, aki ahhoz ragaszkodik! aki megőrzi a szombatot, hogy meg ne fertőztesse azt, és megőrzi kezét, hogy semmi gonoszt ne tegyen. És ne mondja ezt az idegen, aki az Úrhoz adá magát: Bizony elszakaszt az Úr engem az Ő népétől! ne mondja a herélt sem: Ímé, én megszáradt fa vagyok! Mert így szól az Úr a herélteknek: Akik megőrzik szombatimat és szeretik azt, amiben gyönyörködöm, és ragaszkodnak az én szövetségemhez: Adok nékik házamban és falaimon belül helyet, és oly nevet, amely jobb, mint a fiakban és lányokban élő név; örök nevet adok nékik, amely soha el nem vész; És az idegeneket, akik az Úrhoz adák magukat, hogy néki szolgáljanak és hogy szeressék az Úr nevét, hogy Ő néki szolgái legyenek; mindenkit, aki megőrzi a szombatot, hogy meg ne fertőztesse azt, és a szövetségemhez ragaszkodókat:”

Az Isten nem csak a zsidók Istene volt, hanem azoké a pogányoké is, akik megtértek Őhozzá. A megtérésük, más szóval a beoltatásuk pedig az által történt, hogy megtartották Isten törvényeit.

De akkor ez ránk is igaz? Erre is megkapjuk hamarosan a választ.

Vajon ez az idők folyamán megváltozott?

2Mózes 31,16
„Megtartsák azért az Izráel fiai a szombatot, megszentelvén a szombatot nemzetségről nemzetségre, örök szövetségül.”

Isten tehát örök szövetségük adta ezt Izrael fiainak. Viszont az előzőekben meggyőződhettünk arról, hogy nem csak Izrael (Jákób) test szerint való fiaira értette ezt az Úr, hanem mindazokra, akik a követésére adták magukat, vagyis a közöttük élő jövevényekre is. Vagyis akik bár test szerint nem voltak Izraeliták, de kijöttek Egyiptomból követve Isten szavát!

Az örök rendelkezés, az bizony örök rendelkezés, Isten pedig nem gondolta meg magát. Az egész tanach-ban nyomon követhető a Szombat, mint élő és el nem múló törvény, de vajon ez egészen átnyúlik a mai korig? Erre is nemsokára választ kapunk.

Kicsit több figyelmet kellene szentelnünk arra, hogy a Szombat törvénye nem véletlenül került fel a kőtáblára. Mindkét kőtáblára 5-5 parancsolatot írt fel az Úr, ezek voltak az Isten iránt való viszonyulásunk törvényei, és az embertársaink felé való bánásunk törvényei. Ha a tízparancsolat törvénye a mai napig fennáll, akkor ugyanolyan fontos törvénye ez Istennek, mint az, hogy ne imádjunk más Isteneket. Nem mazsolázhatunk Isten igéjéből, vagy mindent, vagy semmit:

Jakab levele 2,10-11
„Mert ha valaki az egész törvényt megtartja is, de vét egy ellen, az egésznek megrontásában bűnös. Mert aki ezt mondotta: Ne paráználkodjál, ezt is mondotta: Ne ölj. És ha nem paráználkodol, de ölsz, törvényszegővé lettél.”

Tehát ha meg kell tartanunk a tízparancsolatot, akkor kötelesek vagyunk a Szombatot is, mert értelemszerűen ez is a tízparancsolat egyik része. Vannak, akik úgy gondolják, hogy Jézus azért jött el, hogy megszabadítson minket Isten törvényeitől. Azok, akik ilyeneket állítanak, azok nem ismerték fel Jézust, valamilyen más istenséget imádnak, amit Jézusnak kereszteltek el. De hogy továbbmenjünk ebben a gondolatban, térjünk rá a következő pontra.

Jézus megváltoztatta vagy eltörölte ezt a törvényt?

Az evangéliumokban láthatjuk, hogy Jézust többször megvádolták, hogy nem tartotta meg a Szombatot. De ez nem jelenti azt, hogy ez így is volt. Lássuk ezeket a történeteket:

Máté evangéliuma 12,1-8
„Abban az időben a vetéseken át haladt Jézus szombatnapon; tanítványai pedig megéheztek, és kezdték a kalászokat tépni és enni. Látván pedig ezt a farizeusok, mondának néki: Ímé a te tanítványaid azt cselekszik, amit nem szabad szombatnapon cselekedni. Ő pedig monda nékik: Nem olvastátok-é, mit cselekedett Dávid, mikor megéhezett vala ő és akik vele valának? Hogyan ment be az Isten házába, és ette meg a szentelt kenyereket, amelyeket nem vala szabad megennie néki, sem azoknak, akik ő vele valának, hanem csak a papoknak? Vagy nem olvastátok-é a törvényben, hogy szombatnapon megtörik a papok a szombatot a templomban és nem vétkeznek? Mondom pedig néktek, hogy a templomnál nagyobb van itt. Ha pedig tudnátok, mi ez: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot, nem kárhoztattátok volna az ártatlanokat. Mert a szombatnak is Ura az embernek Fia.”

A rabbinikus tanítás a munkavégzést 39 csoportra osztotta, és ezek közé tartozott az aratás és a cséplés is. Ezek valóban munkafolyamatok, de lássuk be, hogy a tanítványok eseténél ez nem minősül munkának. Olyannyira minősült ez munkának, mint a mai korban egy szelet csokoládét kicsomagolni. De van itt még valami, amit nem vettek észre a farizeusok:

„Vagy nem olvastátok-é a törvényben, hogy szombatnapon megtörik a papok a szombatot a templomban és nem vétkeznek? Mondom pedig néktek, hogy a templomnál nagyobb van itt.”

A tanítványok Jézussal, vagyis az Úrral voltak közösségben! Ha valakik igazán, akkor pont a tanítványok éltek meg tökéletesen a Szombatot. Tehát se Jézus, se a tanítványai nem hágták át a Szombat törvényét. Egy másik történet:

Máté evangéliuma 12,9-14
„És távozván onnan, méne az ő zsinagógájukba. És ímé, vala ott egy elszáradt kezű ember. És megkérdék őt, mondván: Ha szabad-é szombatnapon gyógyítani? hogy vádolhassák őt. Ő pedig monda nékik: Kicsoda közületek az az ember, akinek van egy juha, és ha az szombatnapon a verembe esik, meg nem ragadja és ki nem vonja azt? Mennyivel drágább pedig az ember a juhnál! Szabad tehát szombatnapon jót cselekedni. Akkor monda annak az embernek: Nyújtsd ki a kezedet. És kinyújtá, és olyan éppé lőn, mint a másik. A farizeusok pedig kimenvén, tanácsot tartának ellene, hogyan veszíthetnék el őt.”

A farizeusok szerint nem volt szabad gyógyítani Szombat napján, de erről még utalást sem találunk az igében, hogy Isten valaha tiltotta volna. Ez úgyszintén emberi tanítás volt (akárcsak a tanítványok kalásztépésénél), amit Jézus lerontott. Ezt ebben az igében olvashatjuk kicsit részletesebben: 

János evangéliuma 7,21-24
„Felele Jézus és monda nékik: Egy dolgot cselekvém, és mindnyájan csodáljátok. Azért Mózes adta néktek a körülmetélkedést (nem mintha Mózestől való volna, hanem az atyáktól): és szombaton körülmetélitek az embert. Ha körülmetélhető az ember szombaton, hogy a Mózes törvénye meg ne romoljon; én rám haragusztok-é, hogy egy embert egészen meggyógyítottam szombaton? Ne ítéljetek a látszat után, hanem igaz ítélettel ítéljetek!”

Jézus szolgálata az volt, hogy Isten igéjét hamisítatlanul hirdesse az embereknek, Isten igéjét megtisztítva minden emberi rendelettől.

Ézsaiás könyve 42,1-3
„Ímé az én szolgám, akit gyámolítok, az én választottam, akit szívem kedvel, lelkemet adtam ő belé, törvényt beszél a népeknek. Nem kiált és nem lármáz, és nem hallatja szavát az utcán. Megrepedt nádat nem tör el, a pislogó gyertya belet nem oltja ki, a törvényt igazán jelenti meg.”

A mai kereszténység nagy része úgy gondolja, hogy Jézus a tanításával átírta Isten parancsolatait, pedig hatalmas tévedés. Jézus egy valamit jött eltörölni, az pedig nem Isten igéje volt, hanem az emberi tanítások.

 „A törvényt igazán jelenti meg!”  - Ez nem tetszett az akkori farizeusoknak, és nem tetszik a mai napig sokaknak.

Nekünk meg kell tartanunk?

Mit gondoltok, ezek után még kérdés, hogy vajon nekünk meg kell-e tartani? Az igazsághoz tartozik az, hogy Isten ebben szabadságot adott nekünk. Nem kötelező megtartanunk a Szombatot, ahogyan nem kötelező betartanunk azt, hogy ne imádjunk más isteneket (egy kőtábla igéi!). A kérdés inkább úgy hangzik; engedelmesen követed az Úr akaratát vagy sem? Ez a kérdés pedig választ fog adni rá, hogy megtartod-e a Szombatot vagy sem.

De nézzük meg Pál tanítását, mert ebben sokan zsákmányt látnak, hogy mentesüljenek Isten parancsolatai alól:

Kolosse levél 2,8-23
„Meglássátok, hogy senki ne legyen, aki bennetek zsákmányt vet a bölcselkedés és üres csalás által, mely emberek rendelése szerint, a világ elemi tanításai szerint, és nem a Krisztus szerint való: Mert Ő benne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg, És ti Ő benne vagytok bételjesedve, aki feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak; Akiben körül is metéltettetek kéz nélkül való körülmetéléssel, levetkezvén az érzéki bűnök testét a Krisztus körülmetélésében; Eltemettetvén Ő vele együtt a keresztségben, akiben egyetemben fel is támasztattatok az Isten erejébe vetett hit által, aki feltámasztá Őt a halálból. És titeket, kik holtak valátok a bűnökben és a ti testeteknek körülmetéletlenségében, megelevenített együtt Ő vele, megbocsátván minden bűnötöket, Az által, hogy eltörölte a parancsolatokban ellenünk szóló kézírást, amely ellenünkre volt nekünk, és azt eltette az útból, odaszegezvén azt a keresztfára; Lefegyverezvén a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, őket bátran mutogatta, diadalt vévén rajtok abban. Senki azért titeket meg ne ítéljen evésért, vagy ivásért, avagy ünnep, vagy újhold, vagy szombat dolgában: Melyek csak árnyékai a következendő dolgoknak, de a valóság a Krisztusé. Senki tőletek a pálmát el ne vegye, kedvét találván alázatoskodásban és az angyalok tisztelésében, amelyeket nem látott, olyakat tudakozván, ok nélkül felfuvalkodván az ő testének értelmével. És nem ragaszkodván a Főhöz, Akiből az egész test, a kapcsok és kötelek által segedelmet vévén és egybeszerkesztetvén, nevekedik az Isten szerint való nevekedéssel. Ha meghalván a Krisztussal, megszabadultatok e világ elemi tanításaitól, miért terheltetitek magatokat, mintha e világban élők volnátok, efféle rendelésekkel: Ne fogd meg, meg se kóstold, még csak ne is illesd. (Amik mind a velök való élés által elfogyasztásra vannak rendelve), az emberek parancsolatai és tanításai szerint? Amelyek bölcsességnek látszanak ugyan a magaválasztotta istentiszteletben és alázatoskodásban és a test gyötrésében; de nincs bennök semmi becsülni való, mivelhogy a test hízlalására valók.”

Sokan előszeretettel értelmezik ezt az igét a saját szívük szerint, és egy olyan következtetést vonnak le, miszerint senki meg ne ítélje őket azért, ha nem tartják meg a Szombatot. Pedig az ige nem ezt írja. Ellenkezőleg, azt írja, hogy senki se ítéljen meg minket a Szombatért! Elfelejtik ugyanis azok, akiknek eszük ágában sincsen megtartani a Szombatot, hogy ez is Isten parancsolata, amely az egyik kőtáblán az öt parancsolat között kapott helyet. Legyetek figyelmesek az imént felolvasott igerész elejére:

„Meglássátok, hogy senki ne legyen, aki bennetek zsákmányt vet a bölcselkedés és üres csalás által, mely emberek rendelése szerint, a világ elemi tanításai szerint, és nem a Krisztus szerint való:”

Pál a világ tanításairól tett említést, ami által a Szombatot megítélik! Pál nem az Isten parancsolataitól való mentesülésre buzdította őket, hanem a világ szerint való tanításoktól:

„Ha meghalván a Krisztussal, megszabadultatok e világ elemi tanításaitól, miért terheltetitek magatokat, mintha e világban élők volnátok, efféle rendelésekkel: Ne fogd meg, meg se kóstold, még csak ne is illesd. (Amik mind a velök való élés által elfogyasztásra vannak rendelve), az emberek parancsolatai és tanításai szerint?”

A Szombat alatt a vallásosak azt tartják be, hogy mit nem szabad csinálni, míg az Isten valódi követői csupán egyre fókuszálnak: Istennel lenni, és akkor más nem érdekel, és másra nem is marad idő. Akárcsak Mózes a hegyen, Isten jelenlétében volt és 40 napon keresztül még ételt sem vett magához. De hozzá kell tenni, mert sokan szabadosnak érzik magukat az engedelmesség terén is; akik Isten valódi követői, azok betartják Isten parancsolatait is. Amire pedig utalok, hogy ne legyen szabadosság a Szombat terén, Isten a fazekas, mi pedig az edény.

Érdekesség és elgondolkozás céljából megemlíteném, hogy bár Isten a munkavégzést tiltotta a Szombat napján, de a farizeusok és írástudók Isten rendeleteit emberi rendeletekkel keverték, vagyis megszigorították, hogy Isten törvényeit biztosan senki se hágja át. Ezzel nem kis problémája volt Jézusnak. Az érdekesség pedig ebben az, hogy Jézus földi élete után a keresztények pedig nem megszigorították Isten rendeleteit, hanem épp ellenkezőleg, hirdetik, hogy nem kell azokkal foglalkoznunk. Ezért az akkori írástudók és farizeusok nemesebb lelkűek voltak sok mai kereszténynél, akik az engedetlenséget gyakorolják és hirdetik.

Az elgondolkoztató pedig az, hogy a maiaknak nyűg és teherként jelenik meg a Szombat, éppen ezért nem is akarnak hallani róla, holott a Szombat valódi lényege az, hogy Istennel közösségben legyünk. Isten azt várja el tőlünk, hogy a Szombatról ekképpen gondolkozzunk:

„és a szombatot gyönyörűségnek hívod, az Úr szent és dicsőséges napjának, és megszenteled azt,”

A Szombat lényege tehát két ponton áll:

•   vonatkoztassunk el a földi dolgoktól
•  és legyünk közösségben az Örökkévalóval

Végezetül:

1Korintusi levél 7,19
„A körülmetélkedés semmi, a körülmetéletlenség is semmi; hanem Isten parancsolatainak megtartása.”

Írta: Farkas Antal-

Alfa-Omega tanítások-Kegyelem

Írta: Farkas Antal

Áldott testvéreim. A kegyelem témája mindannyiunkat érinti, ezért fontos tisztán látnunk ebben a kérdésben is. Legfőképpen azért is, mert sok téves nézet és hiedelem létezik, amely által veszélybe sodorják az emberek nem csak önmagukat, hanem másokat is, azáltal hogy tévesen tanítják.

A kegyelem Isten ajándéka mindazoknak, akik hisznek Őbenne. A kegyelem a bűneinkért adatott, az által, hogy Jézus egyszer és mindenkorra megáldoztatott értünk. Jézus rendezte el a kapcsolatunkat az Atyával. Előtte a harag fiai voltunk, de így gyermekeivé lettünk az által, hogy megbékéltetett minket a Fia áldozatával.

A kegyelem tehát Jézus által vált élővé számunka. A bűneink a kegyelméből, a benne való hit által válnak semmivé.

4Mózes 21,9
„Csinála azért Mózes rézkígyót, és feltűzé azt póznára. És lőn, hogy ha a kígyó valakit megmar vala, és az feltekinte a rézkígyóra, életben marada.”

Akik felnéztek erre a kígyóra, azok életben maradtak. De erre később visszatérek.

Mindenképpen, határozottan kijelenthetjük az ige által, hogy a kegyelem nélkül a bűneinkben halnánk meg és nem lenne lehetőségünk az üdvösségre. De csupán elég a kegyelem?

Ezzel a kérdéssel sokaknál borul a bili, mivel hallani sem akarnak másról, csakis Isten kegyelméről ami által üdvözülhetnek. Amint már előzőekben taglaltam, a kegyelem adatott a mi bűneinkért és ez által vált szabad utunk az Atyához. A kegyelmet úgy is elképzelhetjük, mint egy mentőövet. Mi fuldoklunk és kapálózunk, Jézus pedig bedobja a menőövet. Ám ezen a mentőövön nincs kötél, amivel kihúzna minket. Bedobja és megkérdezi, akarsz élni? Akkor ússz ki a partra!

Aki élni akar, az hallgat az életmentő szavára. Sőt, meg is cselekszi azokat!

Azt mondom tehát, hogy cselekedetek által van üdvösségünk? Szó sincs róla:

Efézusi levél 2,8-9
„Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék.”

Tehát nem cselekedetek által a miénk. De miért nem tudják sokan tovább olvasni ezt az igét?
Így folytatódik:

Efézusi levél 2,10
„Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk.

Tudjátok ha azt mondom, hogy nem kellenek a cselekedetek, akkor ezzel a kijelentéssel Jézus szavait tenném semmivé. Ha pedig azt mondom, hogy kellenek, akkor Jézus váltságáldozatán taposok.

Hogy van akkor ez? Tegyük simává az utat azzal, hogy elhordjuk az akadályozó tényezőket.

A hit nem Jézus létezésében merül ki. A hit nem hiszékenység, a hit nem passzív,
hanem a hit aktív és cselekvő!

Jakab levele 2,17
„Azonképpen a hit is, ha cselekedetei nincsenek, megholt ő magában.”

A valódi hit tehát cselekvő!

A hívőknek vannak ismertető jegyei. Ha ezek nincsenek meg, annak a hite hiábavaló, az csak szájával dicséri Istent:

Ézsaiás könyve 29,13
„És szólt az Úr: Mivel e nép szájjal közelget hozzám, és csak ajkaival tisztel engem, szíve pedig távol van tőlem, úgy hogy irántam való félelmök betanított emberi parancsolat lőn:”

Lukács evangéliuma 6,46
„Miért mondjátok pedig nékem: Uram! Uram! ha nem mívelitek, amiket mondok?”

Mi a hívők ismertetőjegyei? Akik hisznek benne:

azok szeretik Őt:

Máté evangéliuma 10,37
„Aki inkább szereti atyját és anyját, hogynem engemet, nem méltó én hozzám; és aki inkább szereti fiát és leányát, hogynem engemet, nem méltó én hozzám.”

38-as vers
Azok követik Őt:

„És aki föl nem veszi az ő keresztjét és úgy nem követ engem, nem méltó én hozzám.”

39-es vers
Azok meghalnak Érte:

„Aki megtalálja az ő életét, elveszti azt; és aki elveszti az ő életét én érettem, megtalálja azt.”

40-es vers
Azok befogadják Őt:

„Aki titeket befogad, engem fogad be; és aki engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött.”

János evangéliuma 1,12
„Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az ő nevében hisznek;”

És mi van azokkal, akik nem tesznek eleget ezeknek a követelményeknek? Még egyszer mondom: követelményeknek! Nézzük meg az igéből:

Máté evangéliuma 18,23-35
„Annakokáért hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, aki számot akar vala vetni az ő szolgáival. Mikor pedig számot kezde vetni, hozának eléje egyet, aki tízezer tálentommal vala adós. Nem tudván pedig fizetni, parancsolá annak ura, hogy adják el azt, és a feleségét és gyermekeit, és mindenét, amije vala, és fizessenek. Leborulván azért a szolga előtte, könyörög vala néki, mondván: Uram, légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek néked.Az úr pedig megszánván azt a szolgát, elbocsátá őt, és az adósságot is elengedé néki. Kimenvén pedig az a szolga, találkozék egygyel az ő szolgatársai közül, aki száz dénárral vala néki adós; és megragadván azt, fojtogatja vala, mondván: Fizesd meg nékem, amivel tartozol. Leborulván azért az ő szolgatársa az ő lábai elé, könyörög vala néki, mondván: Légy türelemmel hozzám, és mindent megfizetek néked. De ő nem akará; hanem elmenvén, börtönbe veté őt, mígnem megfizeti, amivel tartozik. Látván pedig az ő szolgatársai, amik történtek vala, felettébb megszomorodának; és elmenvén, mindent megjelentének az ő uroknak, amik történtek vala. Akkor előhivatván őt az ő ura, monda néki: Gonosz szolga, minden adósságodat elengedtem néked, mivelhogy könyörögtél nékem: Nem kellett volna-é néked is könyörülnöd a te szolgatársadon, amiképpen én is könyörültem te rajtad? És megharagudván az ő ura, átadta őt a hóhérok kezébe, mígnem megfizeti mind, amivel tartozik. Ekképpen cselekszik az én mennyei Atyám is veletek, ha szivetekből meg nem bocsátjátok, kiki az ő atyjafiának, az ő vétkeiket.”

Mit tett ez a király? Haladékot adott vagy elengedte a tartozását? Elengedte neki! Kegyelmet adott és tartozás nélkül ment el az ember a király színe elől. De ez az ember ugyanaz maradt mint előtte...
Ezután találkozott az egyik szolgatársával aki adósa volt. Fojtogatni kezdte embertársát és börtönbe vetette. A király meghallotta ezt és az akkor adott kegyelmét visszavonta! Ezen az emberen hiábavalóvá lett Isten kegyelme.

2Sámuel 22,26-27
„Az irgalmashoz irgalmas vagy, A tökéletes vitézhez tökéletes vagy. A tisztához tiszta vagy, A visszáshoz pedig visszás.”

Mennyien borulnak le Isten előtt kegyelemért, de ők maguk nem kegyelmeznek! De ne szűkítsük be ezt csupán a kegyelem fogalmával. Én ugyan megkegyelmezek másokon, akkor rám nem lett hiábavaló Isten kegyelme!?

Ha Isten megkegyelmezett nekem, akkor nekem is meg kell kegyelmeznem másokon.
Ha Isten meghalt értem, akkor nekem is meg kell halnom Őérte.
Ha Ő szeret engem, akkor nekem is szeretnem kell Őt.
Ha Ő lejött értem, akkor nekem is Ő hozzá kell menni, az Ő útján kell járnom.

1János levele 2,6
„Aki azt mondja, hogy ő benne marad, annak úgy kell járnia, amint ő járt.”

Még az elején ígértem, hogy visszatérünk az érckígyó esetére. Izrael népe vétkezett, ezért Isten kígyókat küldött rájuk. Akik pedig a Mózes által felállított kígyóra felnéztek, azok megmenekültek.
Ne keverjük össze az üdvösséggel. Közülük csupán két ember mehetett be az ígéret földjére, a többiek a pusztában hullottak el. De mondhatja valaki, hogy az érckígyó Jézus előképe voltés ahogyan Jézusra felnézünk, úgy örök életünk van. Ez téves, mert a kígyóra csak fel kellett nézni, Jézusban viszont hinnünk kell. A valódi hitről pedig már szót ejtettem.

Végül jöjjön ez az ige:

Kolosse levél 3,2
„Az odafelvalókkal törődjetek, nem a földiekkel.”

Ámen