"...és nagyobbakat is cselekszik azoknál, mert én az én Atyámhoz megyek" (Jn 14,12). |
Az imádság nem készít fel nagyobb cselekedetekre, hanem az imádság maga a nagyobb cselekedet. Józan ésszel jó gyakorlatnak tekintjük az imádságot arra, hogy Istenért végzett munkánkhoz nagyobb erőt kapjunk. Jézus Krisztus tanítása szerint az imádság a megváltás csodájának hatása bennem, amely a megváltás csodáját hozza létre másokban is Isten hatalmából. Az imádság maradandó gyümölcsöket terem, de gondolj arra, hogy az imádság a Megváltó halálos küzdelmére, nem az én küzdelmemre épül. Csak a gyermek imádságai hallgattatnak meg, a bölcs emberé nem. Az imádság harc, amelyet folytatnod kell, bárhol is vagy. Bárhogyan rendezze is el Isten életkörülményeidet, az a dolgod, hogy imádkozz! Soha ne engedd magadban ezt a gondolatot: "Semmire sem használhatnak ott, ahol vagyok", mert egészen bizonyos, hogy ott nem lehetsz hasznos, ahol nem vagy. Bármilyen nehéz körülmények közé helyezett is Isten, imádkozz; hívd Őt, kiálts hozzá szüntelen! "Ha valamit kértek az én nevemben, én megcselekszem azt" (Jn 14,14). Ha nem élünk meg valami rendkívülit, nem akarunk imádkozni; ez a szellemi önzés legkifejezettebb formája. Isten irányításának a vonalában kell dolgoznunk, Ő pedig ezt mondja: "Kérjetek!" "Kérjétek azért az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az Ő aratásába!" (Mt 9,38). A kivitelező munkás tevékenységében nincs semmi izgalmas, de ő viszi véghez a lángész terveit; és a munkálkodó szent viszi véghez Mestere elgondolásait. Az Ő szempontjából nézve imádságod munka és mindig történnek dolgok a nyomában. Ha majd a fátyol szétszakad, micsoda ámulattal fogjuk meglátni azokat a lelkeket, akiket learattunk egyszerűen azért, mert Jézus Krisztus rászoktatott arra, hogy rendelkezései szerint járjunk el. |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése