Alfred Christlieb: Bizonyságaid örökkévaló örökségem

Elhullt azon a napon a népből háromezer férfi.      2Móz 32,28

Izrael népe elvégzett dolognak tartotta, hogy Mózes nem jön vissza. Talán ma is így gondolkozik sok ember a keresztyénségben Jézus visszajövetele felől: kizárt dolog. Nem lehetséges, hogy Ő visszajön. Olvashatják a Bibliából, mondhatják a hitvallásban: "... onnan lesz eljövendő..." - de ez csak mese. Mózes mégis visszajött. Hová lettek a szájhősök, akik Áront túlkiabálták? Hogy elsápadtak, akik vadul táncoltak a bálványszobor körül! A papi ruhájában olyan méltóságos főpap milyen méltatlanul áll ott! Majdnem dadogva mentegetőzik testvére előtt. Mózes pedig kiált: "Akik az Úréi, ide hozzám"! Akkor hozzá gyűltek Lévi fiai. Ezeknek azt mondta Mózes: "Ezt mondja az Úr, Izrael Istene, ki-ki kössön kardot az oldalára, menjetek által és vissza a táboron, és ki-ki ölje meg az atyjafiát, barátját és rokonságát". Ezen a napon elesett 3000 férfi. Semmit sem segített rajtuk, hogy gyermekkorukban körülmetélték őket és felvették Isten szövetségébe, hogy mint Isten népének tagjai kimenekültek Egyiptomból. Életük Isten megtagadásává lett. És mi? A mi rémületünk még nagyobb lesz, mint az Izraelé Mózes visszatérésekor. Ha Jézus elkiáltja: "Akik az Úréi, ide hozzám"! - Örömmel emeljük-e fel fejünket ahhoz, akinek szemei olyanok, mint a tűzláng, és egészen ismer bennünket? Olvassuk el a Lk 21,25-36-ot! A befejezése így szól: "Vigyázzatok azért minden időben, kérvén, hogy méltókká tétessetek arra, hogy elkerüljétek mindezeket, amik bekövetkeznek, és megállhassatok az embernek Fia előtt"!