Varga László: Isten asztaláról

"Akkor az Úr ezt mondta Kainnak: Hol van Ábel, a testvéred? Kain ezt felelte: Nem tudom! Talán őrzője vagyok én a testvéremnek?"      1Mózes 4,9

Igen, őrzője vagy a testvérednek. Elsősorban a vér szerinti testvéreidnek. Tudod, hogy hol vannak? Tudod, milyen nyomorúságban várják a segítségedet? Gondolsz-e rájuk? Imádkozol-e naponta értük? Vagy nem érzed magad őrzőjüknek? Ott vannak azok, akikkel együtt szoktál ülni templomod padjaiban. Hányat ismersz közülük? Jó, nem ismerheted valamennyit, de akiket ismersz, segítettél-e már néhányukon? És közös édesanyánk, az egyház gondjai mennyire lettek a gondjaid? Munkatársak dolgoznak melletted. Vannak köztük nagyon kellemetlenek. Megpróbáltad-e őket azzal tenni barátaiddá, hogy amikor a legkellemetlenebbek voltak, akkor segítetted őket? Utánanéztél, nem az otthoni nyomorúságuk, magányosságuk, szeretet nélküli életük teszi lelküket megnyomorítottá? És nemzeted? Isten rendelt azzá, ami vagy, vállalnod kell. Megtetted mindazt, amivel tartozol neki? Kegyetlen kérdések. Isten naponta felteszi nekünk. Felelj rá lelkiismereted bírája előtt, és azután vidd könyörgésed Istened elé!

Uram, Istenem, igaz bírám, vádlottként állok előtted. Igaz, nem öltem meg senkit. Fegyverem nem ontotta senki vérét, és ezt büszkén vallom magam és mások előtt, sőt még előtted is. Nem vagyok rosszabb másoknál - nyugtatom meg néha háborgó, vádló lelkiismeretemet. De panaszlom elégszer, milyen gonosz ez a világ. Jaj nekem, ha ahhoz mérem magam, és megelégszem, ha én se vagyok gonoszabb nála! De ha rám tekint a Krisztus szelíd szeme, nagyon összezsugorodik az önérzetem. Sok testvéremet bántottam meg gúnyos szóval. Sok sebet ejtettem önzésemmel. Soknak okoztam fájdalmat közömbösségemmel, szeretetlenségemmel, türelmetlenségemmel. Tudom, ez mind büntetésért kiált hozzád. Uram, Te taníts meg testvérnek látni a mellettem élőket, és vállalni, hogy őrzője legyek azoknak, akiket Te bízol rám. Ámen.