Reggelente, mielőtt kinyitnám a szemem, hálát adok az ébredésért, s ugyanakkor kérem Istent, hogy ő erősítsen meg aznapra.
Hányan ébrednek erőtlenül, betegen, szenvedések közepette?Hányan érzik már a reggel első perceiben, hogy jó volna visszaaludni, de nem a lustaság szólal meg bennük, hanem az élet nehéz terhe mondatja ezt velük:
„Istenem, nélküled nem fog menni.
Honnan volna erőm a szenvedések közepette, ha nem te adnád az erőd!”
Csodás ígéretet fogalmaz meg Jeremiás a fogságban levő népnek a hazatérésről.
Csodás ígéretet fogalmaz meg Jeremiás a fogságban levő népnek a hazatérésről.
Elmondja, hogy maga az Úr, a csodákat tevő Isten fogja felüdíteni, támogatni, megerősíteni a fáradt lelkeket, és minden éhező lelket jóllakásig fog megelégíteni.
Kell ez nekem?
Kell ez nekem?
Szükségem van-e arra, hogy az Úr jöjjön, hajoljon közel hozzám, s a lélek erősítése mellett a testemet is erősítse?
Ha szükségem van minderre, kérjem és hittel várjam a megerősítést, úgy, ahogyan a Jézus előtt megálló betegek várták a gyógyulást, az új kezdet lehetőségét.
Hittel megragadva Jézus kezét, tudva, hogy ő az egyetlen, aki változatást hozhat az ember életébe.
„Akkor mondják majd: Fölébredtem és fölnéztem; milyen jólesett az alvás!”(Jeremiás 31,26)
Aludjunk hittel! Belekapaszkodva azon ígéretekbe, melyeket naponta olvasunk, remélve, hogy másnap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése