Később csodálatos módon több vak ember nyerte vissza a látását szavai által.
Kezével megragadta és felemelte a bénát, majd a néma hangosan hirdette:
Nagy vagy, Uram! De a lista nem áll ennyivel.
Oly keveset olvashatunk az evangéliumokban, pedig tudjuk, hogy sokkal több történt valójában.
Több száz emberről lehet szó, akiket maga Jézus gyógyított meg.
S ezeket olvasva leginkább csak egyetlen vágyam volna:
Bárcsak ott lehettem volna, hogy ha csak egyszer is, de megérintsem ruháját.
Mit számított volna az átvirrasztott, fájdalmas éjszakák sokasága a gyógyulásért cserébe?
Immár nem számítottak volna a keserűség órái, amikor fájdalmas sóhajtással hangzott el újra és újra: Mikor lesz ennek vége?
Ám hamar rájövünk, hogy válaszok helyett csodás ígéreteket kapunk, és a remény lesz az, ami megerősít bennünket.
Miről olvasunk?
„Ahova csak bement, falvakba, városokba vagy tanyákra, letették a tereken a betegeket,
és kérték őt, hogy azok legalább a ruhája szegélyét érinthessék; és akik csak megérintették, meggyógyultak.” (Márk 6,56)
Gondoljunk csak bele, mekkora sikere lenne ma is egy ilyen látogatásnak?
Jézus Krisztus még ma is él, és azt ígéri, hogy velünk van nehézségeinkben, fájdalmaink egyaránt. Nézzünk fel bátran rá, és hívjuk segítségül nevét.
Jézus Krisztus még ma is él, és azt ígéri, hogy velünk van nehézségeinkben, fájdalmaink egyaránt. Nézzünk fel bátran rá, és hívjuk segítségül nevét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése