Ennyire esztelenek vagytok? Amit Lélekben kezdtetek el, most testben akarjátok befejezni? Hiába tapasztaltatok ilyen nagy dolgokat? Ha így volna, valóban hiába.
Tehát az, aki a Lelket adja nektek, és hatalmas erőkkel munkálkodik közöttetek, vajon a törvény cselekedetei vagy a hit igéjének hallása által teszi-e ezt?” Pál levele a galatákhoz 3:1-5
Eddigi életem során csak egy emberrel találkoztam, akinek sikerült a hajánál – egyesek szerint a parókájánál – fogva kihúzni magát a mocsárból. És nem is csak magát! Még a lovát is!
Eddigi életem során csak egy emberrel találkoztam, akinek sikerült a hajánál – egyesek szerint a parókájánál – fogva kihúzni magát a mocsárból. És nem is csak magát! Még a lovát is!
Tudom, ez nagyon furcsán és hihetetlenül hangzik, hát bizonyosodj meg róla Te magad, Kedves Olvasó, a nagyhírű kapitány visszaemlékezéséből!
„A lónak négy lába van, mégis megbotlik, így a legjobb lovast is érheti baleset az ugratásnál.
„A lónak négy lába van, mégis megbotlik, így a legjobb lovast is érheti baleset az ugratásnál.
Én is majdnem rajtavesztettem egyszer. Egy mocsarat akartam átugratni.
Első pillanatra nem is tűnt túl szélesnek. Sajnos, valójában sokkal szélesebb volt, ezért a mocsár közepe táján a levegőben visszafordítottam a lovamat, így tértem vissza oda, ahonnét elindultam.
Másodszor már nagyobb lendülettel ugrattam, de sajnos, ez az ugrás sem sikerült, a túlsó part közelében nyakig elmerültem a mocsárban. Bizony, az lett volna az utolsó órám, ha hirtelen ötlettel nem bízom magam a karom erejére. Gyorsan és nagy erővel megragadtam a varkocsomat, ugyanakkor térdem közé szorítottam a lovamat, könyörtelen keménységgel szépen kirántottam magam paripástul a feneketlen sárból. Nem tagadom, forró percek voltak, de végül is szerencsésen megmenekültem.”
(Forrás: https://mek.oszk.hu/00300/00342/00342.htm#cim7 )
A nagyhírű, sokat látott és sokat mesélt katonatiszt Karl Friedrich Hieronymus von Münchhausen báró volt, aki 1720. május 11-én Bodenwerderben jött világra.
A nagyhírű, sokat látott és sokat mesélt katonatiszt Karl Friedrich Hieronymus von Münchhausen báró volt, aki 1720. május 11-én Bodenwerderben jött világra.
A braunschweigi fejedelem apródjaként került Moszkvába, ahol több háborúban is részt vett, és egészen a kapitányi rangig emelkedett.
Az 1750-es években tért haza hannoveri birtokára, ahol egy-egy vadászat után valószerűtlen kalandjaival szórakoztatta hallgatóságát. (Forrás: https://www.jakd.hu/index.php?p=evfordulo&id=1154 )
Híre elterjedt Hannover határain túlra is. „A neki tulajdonított 17 kaland előbb egy gyűjteményben jelent meg, majd az írók is lecsaptak a témára. 1785-ben - természetesen az idős hadfi tudta nélkül - a lopás miatt Londonba szökött kasseli professzor, Rudolf Raspe adta ki először a báró elbeszéléseit.
Híre elterjedt Hannover határain túlra is. „A neki tulajdonított 17 kaland előbb egy gyűjteményben jelent meg, majd az írók is lecsaptak a témára. 1785-ben - természetesen az idős hadfi tudta nélkül - a lopás miatt Londonba szökött kasseli professzor, Rudolf Raspe adta ki először a báró elbeszéléseit.
Ezt dolgozta át három év múlva Gottfried August Bürger, aki további tizenhárom történettel egészítette ki a gyűjteményt.” (Forrás: https://elitmed.hu/.../munchhausen-baro-es-az-o-szindromaja )
Münchausen nem vágyott a „lódítós báró” címre sem a vele járó hírnévre, a források szerint ez élete végéig bosszantotta.
De az mára már tény, hogy neki sikerült. Csak neki. Önmagát és lovát kihúzni copfjánál fogva a mocsárból. Puszta kézzel, önerőből megmentenie magát és hátasállatát a biztos pusztulástól.
A Biblia – és a józan ész is – óva int minket attól, hogy a kapitány nyomdokaiba próbáljunk lépni. Sőt! A Szentírást és benne például Pál levelét olvasva arra a megállapításra juthatunk, hogy képtelenek vagyunk megmenteni magunkat. Befizethetjük a tizedet a kaporból és a mentából (Jézus mondta ezt a példát a farizeusoknak), küzdhetünk azért vérrel és verítékkel, hogy betartsuk a Tízparancsolat minden egyes pontját, törekedhetünk a hónap hívője címért, ez mind semmit sem tesz hozzá az üdvösségünkhöz. Képtelenek vagyunk megváltani önmagunkat.
Az egyetlen reményünk, az egyetlen lehetőségünk Krisztus. Az Ő áldozata.
Münchausen nem vágyott a „lódítós báró” címre sem a vele járó hírnévre, a források szerint ez élete végéig bosszantotta.
De az mára már tény, hogy neki sikerült. Csak neki. Önmagát és lovát kihúzni copfjánál fogva a mocsárból. Puszta kézzel, önerőből megmentenie magát és hátasállatát a biztos pusztulástól.
A Biblia – és a józan ész is – óva int minket attól, hogy a kapitány nyomdokaiba próbáljunk lépni. Sőt! A Szentírást és benne például Pál levelét olvasva arra a megállapításra juthatunk, hogy képtelenek vagyunk megmenteni magunkat. Befizethetjük a tizedet a kaporból és a mentából (Jézus mondta ezt a példát a farizeusoknak), küzdhetünk azért vérrel és verítékkel, hogy betartsuk a Tízparancsolat minden egyes pontját, törekedhetünk a hónap hívője címért, ez mind semmit sem tesz hozzá az üdvösségünkhöz. Képtelenek vagyunk megváltani önmagunkat.
Az egyetlen reményünk, az egyetlen lehetőségünk Krisztus. Az Ő áldozata.
Ő az, aki képes kiemelni minket a mocsárból, és ezt meg is teszi. Ő az, aki a saját életével fizetett a miénkért. Gondolj csak bele! Az isteni Szentháromság egyik tagja emberré lett, lejött közénk a Földre, leélt itt egy életet, és meghalt, felvállalva a bukás lehetőségét is. Mindent kockára tett. És győzött.
Így győzünk Vele együtt mi is. Mert azt mondta, hogy aki hisz Benne, „annak örök élete van” (János 3:36). Hát kapaszkodj a kereszten életét érted odaadó Istenbe!
Így győzünk Vele együtt mi is. Mert azt mondta, hogy aki hisz Benne, „annak örök élete van” (János 3:36). Hát kapaszkodj a kereszten életét érted odaadó Istenbe!
Higgy Benne, higgy abban, hogy amit Ő tett és tesz érted, az elég.
Higgy abban, hogy Ő jó, és engedd, hogy jósága átformálja az életedet! Nincs szükség több Münchausen báróra.
(Szilvási-Csizmadia Andrea)
(Szilvási-Csizmadia Andrea)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése