Ha Jézus tanítványa elbukik, annak mindig megvan az előzménye. Erre tanít bennünket Péter tagadása is. Nála az előzmény az önbizalom volt és saját erejének a túlértékelése.
Jézus ezt mondja: "Ezen az éjszakán mindnyájan megbotránkoztok bennem". Péter így válaszol: "Ha ezek mind megtagadnak is, én soha"!
Péter nem volt hazudozó, de nem ismerte még saját szívének mélységeit. Túlértékelte saját erejét. Sokat gondolt magáról. Kevély szavakat mondott, pedig egészen közel állt a bukáshoz.
Nem gondolkoztat ez el bennünket? Ha erőnk tudata átjár bennünket, ha jó véleménnyel vagyunk magunkról, akkor az elbukás veszélye egészen közel van.
Legyünk és maradjunk kicsik a saját szemünkben, így nem esünk el!
Aztán: közvetlenül a tagadás előtt az Úr Jézus Pétert különösképpen is felhívta a vigyázásra és imádkozásra.
Ezek a szavak: "Nem bírtatok vigyázni velem egy óráig sem"? mind a három tanítványnak szóltak, de különösképpen Péternek. Ő észrevette ezt, de a test fáradtsága olyan nagy volt, hogy Jézus figyelmeztetése nem jutott Péter szívéig.
Sokszor mi is akkor bukunk el, amikor nem engedünk a Lélek szelíd figyelmeztetésének, aki imádkozásra indít. Ha imádkozva nem vesszük fel Isten minden fegyverét, az ellenség eltalálja nyilaival a gyenge pontunkat.
Végül Péter bele mert keveredni Jézus ellenségeinek a társaságába. Saját kíváncsisága vitte oda. - Őrizkedjünk a világ tüzénél való kedélyes csevegésektől!
Az Isten gyermekeivel való közösség megőriz, a világgal való közösség veszélyeztet. Ezért el az önmagunkban való bizalommal, az imádságban való restséggel, és a világi társasággal!
Így maradunk meg az Úrban!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése