"Ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Én beteljesítem, amit
kijelentettem e város kárára... De téged megmentelek azon a napon...
Bizonyosan megszabadítalak, nem esel el fegyvertől, és életedet
ajándékul kapod, mert bíztál bennem!"
Jeremiás 39,16-18
Egy idegennek, egy négernek szól ez az ígéret, személy szerint egyetlen
embernek, aki a legnehezebb időben, amikor a választott nép már minden
reményét elvesztette, bízott Istenben, és aszerint cselekedett. Jeruzsálem
ostrom alatt áll, napok kérdése a teljes összeomlás és a babiloni fogság
kezdete. És ebben a tragikus helyzetben Istennek gondja van arra, hogy
hűséges szolgáját kiválasztva személy szerint megerősítse, megvigasztalja
és biztonságba helyezze. Ezrek fognak holnap meghalni, tízezrek indulnak
rabságba kötéllel a nyakukon, királyok, vezetők, főnemesek. De ez az
idegen élni fog, mert nincs olyan felfordulás, olyan háború vagy bármi más
veszedelem, hogy Isten ne tudná számon tartani és megmenteni azokat, akiket
megtartásra rendel. A közös bűnök következménye, a közös veszedelem
mindenkit elér. Nem lehet azt kívánni, hogy egy bomba kiválogatva csak
egyeseket gyilkoljon. De az, hogy ki meneküljön meg, Isten döntése. És aki
bízik benne, miközben természetesen maga megtesz mindent a közösség, a
hozzá tartozók megmentésére, ezt abban a tudatban teheti, hogy Isten
kezében van, akit szeret, s aki őt szereti.
Uram, Istenem, tudom, hogy szeretsz, s ez a biztonságom minden
veszedelemben. Tudom, hogy neked akkor is gondod van ránk egyenként. Nem
véletlen, hogy ki pusztul el, és ki marad meg. Ha Te úgy rendeled, hogy én
belehaljak valamilyen közös vagy egyéni veszedelembe, legyen meg a Te
akaratod, mert tudom, hogy az jó. De ha életre rendelsz, adj erőt, hogy
minden veszedelemben nyugodt maradjak, nyugalmat és bizalmat tudjak
árasztani magam körül, tudjam megerősíteni a többiek hitét is, hogy a Te
kezedben jó kézben vagyunk. Hallgass meg a bajban, és tégy erőssé annak
mind elviselésében, mind elhárításában! Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése